Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

THIEU FURCSA BESZEDH NIXON ÖSSZEHÍVTA A NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCSOT THIEU, A DÉL-VIETNAMI REZSIM államfője olyan beszédet mondott Tajvan fővárosában, Tajpejben, amely a nemzetközi közvéleményben csak egyféle hatást váltha­tott ki: alighanem tovább csökkentette Thieu amúgy is mi­nimális presztízsét. A bábrendszer első számú embere ugyanis nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy sem­miképpen nem hajlandó a DNFF-el esetleg megvalósítan­dó koalícióra még gondolni sem. Beszéde további része egyenesen tragikomikus volt. Azt mondotta, rendszere hajlandó akár „egyedül” vagyis az amerikaiak segítsége nélkül folytatni a harcot, ha esetleg Washington a koalí­ciós megoldást szorgalmazná. Nem vitás, hogy az Egyesült Államoknak több szem­pontból is kellemetlen ez a nyilatkozat. Az amerikai el­nök rövidesen személyesen találkozik a saigoni rezsim vezetőjével és a tajpeji beszédben megütött hangnem enyhén szólva nem valami kedvező előkészítése ennek a tanácskozásnak. Ennél sokkal fontosabb azonban az a visszhang, amit Thieu szavai nyilvánvalóan kiváltanak az amerikai közvéleményben. A tajpeji nyilatkozat újra be­bizonyítja: azoknak van igazuk, akik szerint Thieu — mi­közben amerikai katonák vívják a háborút — semmit sem hajlandó tenni azért, hogy ezek az amerikaiak valamilyen módon kivonulhassanak onnan. Márpedig ezt követeli az Egyesült Államok népének többsége, amely ezért buktatta meg Johnson volt elnököt. Végül nem nehéz megjósolni, hogy Thieu beszédének világszerte lesz egy harmadik hatása is: szavad nyomán alighanem százezrek emlékeznek arra, hogy a DNFF de­legációja többször hangsúlyozta egy saigoni békekormány létrejöttének szükségességét, vagyis azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi vezetőkkel aligha lehet eredményes tár­gyalásokat folytatni A Thieu-beszéd annál groteszkebb, mert Nixon — aki egyébként összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot, hogy meghallgassák Rogers külügyminiszter délkelet-ázsiai beszámolóját — a saigoni vezetővel a párizsi tárgyaláso­kon folytatandó „közös taktikáról” is beszelni kíván. MINDEZEK ALAPJAN ÉRTHETŐ az a zavart hall­gatás, amely a Fehér Ház és a State Department körül uralkodik: Nixon és Rogers környezete egyszerűen nem volt hajlandó nyilatkozni Thieu legújabb harcias szónok­latáról. Annyi bizonyos, hogy amerikai részről nyomást gyakorolnak Saigonra, hagyjon fel az Ilyen renitenske­déssel. Egy pillanatig sem vitás, hogy a nemzetbiztonsági tanács ülésének egyik legfontosabb témája a tajpeji be­szédre való washingtoni reagálás megvitatása lesz. Ülést tartott a CSKP KB elnöksége PRÁGA: A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak elnöksége Gustáv Hu- sáknak, a központi bizottság első titkárának elnökletével kedden ülést tartott. Meg­állapították, hogy a kerüle­ti, városi és körzeti pártbi­zottságoknak legutóbbi ülé­sein a részvevők általános -egyetértéssel fogadták a párt májusi plénumának határo­zatait. Nagy elismeréssel nyugtázták, hogy a központi bizottság elvi alapon közelí­tette meg a fontos politikai feladatok megoldását, és he­lyeselték a májusi plénumon hozott személyi intézkedése­ket is. Az elnökség megvitatta a csehszlovák békebizottság­ban működő kommunistáit tevékenységét és javaslato­kat fogadott el, amelyek a csehszlovák békemozgalom hatékonyságának fokozására irányulnak. Az elnökség határozatot hozott, amelyben az alábbi módon körvonalazta a köz­ponti bizottság titkárainak hatáskörét: Gustáv Husák első titkár a központi bizottság szervei­nek vezetésén kívül felelős­séggel tartozik a politikai szervezőosztály, valamint a védelmi politika és belbiz­tonsági politika kérdéseivel foglalkozó osztály munkájá­ért. Lubomir Strougal tovább­ra is a központi bizottság cseh irodájának tevékenysé­gét irányítja és a központi bizottság első titkára helyet­tesének feladatát látja el. Vasil Bilak a nemzetközi politikai osztály, Alois Indra az állami szervek és társa­dalmi szervek osztályának, Jozef Lenért a gazdasági osztály munkájáért. Josef Penc, az iparban, a közleke­désben* és a hírközlésben IDŐS. június £» szexda végzett pártmunka irányítá­sáért, Jarolim Kettes a me­zőgazdasági osztály és Josef Kempny a tömegtájékoztatá­si eszközök, a közoktatási, a tudomány és kultúra terüle­tén végzett ideológiai mun­káért felelős. MOSZKVA: Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Aüinakhi Alikhani iráni kereskedel­mi-, ipari- és bányaügyi mi­nisztert, a szovjet—iráni gazdasági együttműködési bizottság iráni tagozatának elnökét. SAIGON: Thieu dél-vietnami elnök Tajvanon és Dél-Koreában tett hivatalos látogatása után, kedden visszaérkezett Sai­gonba, ahol most felkészül Nixon elnökkel vasárnap kezdődő megbeszéléseire. A saigoni repülőtéren reá váró újságíróknak nem volt haj­landó nyilatkozni, csak any- nyit mondott, „majd a tele­vízióban látjuk egymást”. WASHINGTON: , Aicsi Kiicsi, a japán kül­ügyminiszter, kedden f ily- tatta washingtoni tárgyalá­sait, a külügyminiszter meg­beszélést tartott amerikai kollegájával, Rogers-szel, va­lamint Stans kereskedelem­ügyi miniszterrel Mig a ke­reskedelemügyi minisztéri­umban lezajlott megbeszélé­sek középpontjában a japán —amerikai exportvita állt, addig a külügyminisztéri­umban folytatódtak a tár­gyalások Okinawa helyzeté­ről KAIRÓ: Az államcsínnyel hatalom­ra jutott szudáni kormány nagyszabású államosítási térvet jelentett be Abu Balír Audnllah miniszterelnök kö­zölte, hogy az államosítási terv beleszólást biztosít a dolgozóknak az üzemek irá­nyításába és lehetővé teszi, hogy a nép rendelkezzék a ' termelőeszközök felett. A miniszterelnök Khar- toumban beszélt egy nagy­gyűlésen. PÁRIZS: Két szovjet és három ame­rikai űrhajós találkozott a párizsi nemzetközi repülőgép- kiállításon és olyan jól érez­te magát, hogy a tervezett időnél órákkal tovább ma­radt együtt vodka—partyn egy hatalmas szovjet repülő­gép belsejében. A találkozó úgy kezdődött, hogy Me Divitt, Scott és Schwei ok art meghívta Sata­rr Űrhajósok vodka-partyn lovot és Jeliszejevet, nézzék meg belülről az Apollo 8. űrhajót. Schweikart Satalov és Jeliszejev beszállott a há­romszemélyes kabinba és a tolmács az ajtón behajalva fordította a feltett kérdésekre adott műszaki magyarázatot. Ezután Mc Dlvitt javasolta, Fehér könyv Londonban LONDON: Londonban közzétették az angol kormány fehér köny­vét, amely ismerteti az an­gol kormány és a rhodesiai szakadár rendszer vezetői diplomáciai tárgyalásainak menetét 1868 októbere a Fearles cirkálón lezajlott Wilson—Smith tanácskozás óta. A fehér könyv asaal vá­dolja , a Smith-rendszert, hogy Rhodesia új alkotmá­nyának bejelentésével lerom­bolja a megyezés utolsó lehe­tőségeit is. Az angol kormány — szö­gezi le a fehér könyv — to­vábbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalásoknak abból a hat alapelvből kell kiindul- niok, amelyek „végső soron” biztosítják a többségi uralom megteremtését Rhodesiában. Smith rhodesiai miniszterel­nök május 7-i beszédében ugyanakkor kijelentette, az új alkotmányra vonatkozó javaslatok „biztosítaná fog­ják, hogy a tobbségrmralom nem valósul meg”. hogy nézzék meg együtt a kiállításon bemutatott Szojuz holdrakétát. Előbb azonban btnnentek az amerikai pavi­lonba és koccintottak. Beszél­getés közben Mc Divitt el­mondotta, hogy 1965-ben ta­lálkozott Gagarinnal, a vi­lág első űrhajósával. * Később a szovjet űrhajósok hívták meg az amerikai kol­legákat a szovjet pavilonba, s az őket szorosan körülvevő közönség előtt folytatták a műszaki eszmecserét. A szovjet pavilonból előbb egy JAK—40 típusú lökhajtásos szovjet géphez, majd a hatalmas Antonov— 22 katonai szállítógéphez mentek, ez utóbbinak a bel­sejében folytatták a beszél­getést, ahol kaviárral és vod­kával kínálták meg 4 vendé­geket. Végül is a tervezettnél két órával később és egy kö­vetkező programot másfél órával lekésve, távoztak az amerikaiak. ISajjíiösszciltközés Vág cd i 21 a Iíadgy«ikop?íiiíiii PEARL HARBOUR: A „Melbourne” ausztráliai p8?i repülőgépanyahajó kedden Két agresszív tanácshozás A napokban zajlott le a két agresszív ázsiai paktum, a SEATO és a CENTO értekezlete. Mindkét tanácskozáson részt vett Rogers amerikai külügyminiszter. A SEATO a Dél­kelet-ázsiai Szerződés Szervezete, 1954 szep­temberében alakult, az Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, a Fülöp-szigetelc, Nagy-Britanr.ia, Pakisztán, Thaiföld Üj-Zé- land részvételével. A három nyugati nagy­hatalom tagsága révén szoros kapcsolatban áll a NATO-val, Nagy-Britannia és Pakisztán részvétele folytán pedig a CENTO-val is ösz- szeköttetésben áll. A szervezetben az első tö­rés 1965-ben következett be, amikor Francia- ország már csak megfigyelővel képviseltette magát a londoni tanácsülésen és nem vett részt a közös hadgyakorlaton sem. Az azóta eltelt négy évben a problémák csak sűrűsöd­tek. A CENTO-t, a Központi Szerződés Szer­vezetét, 1955-ben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által szorgalmazott török-iraki védelmi szerződéssel alapozták meg. Később Nagy-Britannia, majd Pakisztán is belépett a szervezetbe, s 1955 novemberében csatla­kozott Irán. Miután Irakban az antiimperia- lista forradalom megdöntötte a monarchiát, Irak gyakorlatilag már nem vett részt a szer­ződés tevékenységében, később hivatalosan is bejelentette, hogy kilép a katonai szervezet­ből. Az Egyesült Államok hivatalosan nem tagja a szervezetnek, de miután kétoldalú katonai szerződéseket kötött Iránnal, Pakisz­tánnal, Törökországgal, az USA is a paktum tagja lett. A SEATO mostani tanácskozásán több kér­dést vitattak meg, érthető okokból nagy ér­deklődés kísérte az amerikai külügyminiszter felszólalását. Rogers biztosította a „baráti or­szágokat”, hogy nem hagyja cserben őket a vi­lágnak ezen a részén akkor sem, ha kivonja erőit Dél-Vietnamból. A SEATO-értekezlet megerősítette ugyan, hogy a tömb tagállamai támogatják az Egyesült Államok politikáját, de leszögezte, hogy nagyobb súlyt kell he­lyezni a politikai tárgyalásokra, a gazdasági és kulturális együttműködésre, mint a kato­nai kapcsolatokra. Maga a tény, hogy a közös közlemény említést sem tett alapvető válto­zások, vagy módosítások szükségességéről, arra mutat: olyan ellentétek vannak a tagor­szágok között, melyeknek ismeretében az amerikaiak jobbnak látták, hogy ezt ne szor­galmazzák. A Reuter kommentátora pedig már odáig ment el, hogy leszögezte: „A közös közleményben nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődést a SEATO iránt, a sablonos, sem­mitmondó kijelentések lényegileg arra mu­tatnak, hogy a szervezet felett megkondult a lélekharang”. Jellemző a tünet, hogy a tag­államok közül a kommünikét csak hat ál­lam írta alá, Franciaország nem képviseltette magäf az értekezleten, Pakisztán pedig elha­tárolta magát a közös közleménytől. Az is nyílt titok, hogy Anglia Szueztől keletre eső támaszpontjainak feladásával egyidejűleg, 1971-re tervezi kivonulását a SEATO-ból. A Teheránban megtartott CENTO-tanács• hozáson Rogers sajnálkozással jelentette ki, hogy a világhelyzet tele van „bizonytalan­sággal, meglepetésekkel és veszélyekkel". A bizonytalanság okairól persze nem nyilatko­zott. Ennek oka, amint ezt ma Irán, Pakisz­tán és Törökország vezetői közül is többen felismerték — a jelenlegi megbeszélésen is hangsúlyozták, — hogy lényegesen jobban előtérbe kell helyezni a gazdasági és műsza­ki együttműködést, ellentétben azzal, hogy a CENTO-t kifejezetten katonai célokra alapí­tották. Ezeket az érveket Rogers semmiféle­képpen sem tudta megcáfolni, és a megfigye­lők általában úgy vélik, hogy a CENTO ta­nácskozásán még élesebben kidomborodott a szervezet időszerűtlensége, mint néhány nap­pal korábban, amikor a SEATO-konferencián tanácskoztak. A problémák elemzésénél az amerikai de­legátusok többször felvetették, hogy a két szervezetnek mily jelentős szerepet szánnak „Délkelet-Azsiá új arculatának” kialakítá­sában. Itt csupán egy kérdést hagytak figyel­men kívül, azt, hogy a térség életében az alaptétel a vietnami kérdés békés rendezése, más szóval: az amerikai jelenlét felszámolá­sa. Ha erre az Egyesült Államok nem is szán­ja rá magát a közeljövőben, a kibontakozás­nak ez a formája óhatatlanul napirenden van, és az egyben mindkét agresszív paktum lényeges módosítását, illetve felszámolását is időszerűvé teszi. S. E. A Pentagon kedden hivatalosan közölte, hogy 77 amer’ kai tengerészt nyilvánítottak eltűntnek azt követően, hogy hajnali órákban a dél-kínai tengeren összeütközött a Mc’ bourne ausztráliai repülőgép-anyahajó és a Frank E. Evar amerikai romboló. kora hajnalban összeütközött a „Frank E. Evans” amerikai torpedórombolóval és ketté­hasította azt. Az amerikai ha­jó legénységéből 216 ember maradt életben, egy matróz meghalt, ötvenhét eltűnt. ■ A repülőgépanyahajó és a torpedóromboló a SEATO „Sea Spirit” elnevezésű gya­korlatán vett részt, amely má­jus 26-án kezdődött a Mani- lai-öbölben és a jövő héten kellett volna végetémie Thai­föld partjainál, de a szeren­csétlenség következtében a gyakorlatot azonnal felfüg­gesztették, s a résztvevő ten­gerészeti egységeket vissza küldték támaszpontjaikra. Az összeütközést követően a torpedóromboló első része levált és aso&sal süllyedni kezdett, a hajó fara fenn­akadt a repülőgépanyahajón, ez tette lehetővé, hogy a le­génység nagy része a rögtön­zött hidakon a Melbourne fedélzetére menekülhessen. Az ausztráliai hajó legénysé­ge nem szenvedett vesztesé­get. A Melbourne nem elsőíz- ben keveredett hasonló sze­rencsétlenségbe; nemrégiben állították ismét szolgálatba egy nagyjavítás után. Ugyan­is 1964 februárjában egy ausztráliai torpedórombolót vágott ketté, akkor a halá­los áldozatok száma nyolc­vankettő volt. Idán január­ban Sydney kikötőjében egy japán teherhajóval ütközött össze, ezúttal azonban egyik hajón sem keletkeztek jelem t&ebb károk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom