Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

THIEU FURCSA BESZEDH

NIXON ÖSSZEHÍVTA A NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCSOT

THIEU, A DÉL-VIETNAMI REZSIM államfője olyan beszédet mondott Tajvan fővárosában, Tajpejben, amely a nemzetközi közvéleményben csak egyféle hatást válthatott ki: alighanem tovább csökkentette Thieu amúgy is minimális presztízsét. A bábrendszer első számú embere ugyanis nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy semmiképpen nem hajlandó a DNFF-el esetleg megvalósítandó koalícióra még gondolni sem. Beszéde további része egyenesen tragikomikus volt. Azt mondotta, rendszere hajlandó akár „egyedül” vagyis az amerikaiak segítsége nélkül folytatni a harcot, ha esetleg Washington a koalíciós megoldást szorgalmazná.

Nem vitás, hogy az Egyesült Államoknak több szempontból is kellemetlen ez a nyilatkozat. Az amerikai elnök rövidesen személyesen találkozik a saigoni rezsim vezetőjével és a tajpeji beszédben megütött hangnem enyhén szólva nem valami kedvező előkészítése ennek a tanácskozásnak. Ennél sokkal fontosabb azonban az a visszhang, amit Thieu szavai nyilvánvalóan kiváltanak az amerikai közvéleményben. A tajpeji nyilatkozat újra bebizonyítja: azoknak van igazuk, akik szerint Thieu — miközben amerikai katonák vívják a háborút — semmit sem hajlandó tenni azért, hogy ezek az amerikaiak valamilyen módon kivonulhassanak onnan. Márpedig ezt követeli az Egyesült Államok népének többsége, amely ezért buktatta meg Johnson volt elnököt.

Végül nem nehéz megjósolni, hogy Thieu beszédének világszerte lesz egy harmadik hatása is: szavad nyomán alighanem százezrek emlékeznek arra, hogy a DNFF delegációja többször hangsúlyozta egy saigoni békekormány létrejöttének szükségességét, vagyis azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi vezetőkkel aligha lehet eredményes tárgyalásokat folytatni

A Thieu-beszéd annál groteszkebb, mert Nixon — aki egyébként összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot, hogy meghallgassák Rogers külügyminiszter délkelet-ázsiai beszámolóját — a saigoni vezetővel a párizsi tárgyalásokon folytatandó „közös taktikáról” is beszelni kíván.

MINDEZEK ALAPJAN ÉRTHETŐ az a zavart hallgatás, amely a Fehér Ház és a State Department körül uralkodik: Nixon és Rogers környezete egyszerűen nem volt hajlandó nyilatkozni Thieu legújabb harcias szónoklatáról. Annyi bizonyos, hogy amerikai részről nyomást gyakorolnak Saigonra, hagyjon fel az Ilyen renitenskedéssel. Egy pillanatig sem vitás, hogy a nemzetbiztonsági tanács ülésének egyik legfontosabb témája a tajpeji beszédre való washingtoni reagálás megvitatása lesz.

Ülést tartott a CSKP KB elnöksége

PRÁGA:

A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége Gustáv Hu- sáknak, a központi bizottság első titkárának elnökletével kedden ülést tartott. Megállapították, hogy a kerületi, városi és körzeti pártbizottságoknak legutóbbi ülésein a részvevők általános -egyetértéssel fogadták a párt májusi plénumának határozatait. Nagy elismeréssel nyugtázták, hogy a központi bizottság elvi alapon közelítette meg a fontos politikai feladatok megoldását, és helyeselték a májusi plénumon hozott személyi intézkedéseket is.

Az elnökség megvitatta a csehszlovák békebizottságban működő kommunistáit tevékenységét és javaslatokat fogadott el, amelyek a csehszlovák békemozgalom hatékonyságának fokozására irányulnak.

Az elnökség határozatot hozott, amelyben az alábbi módon körvonalazta a központi bizottság titkárainak hatáskörét:

Gustáv Husák első titkár a központi bizottság szerveinek vezetésén kívül felelősséggel tartozik a politikai szervezőosztály, valamint a védelmi politika és belbiztonsági politika kérdéseivel foglalkozó osztály munkájáért.

Lubomir Strougal továbbra is a központi bizottság cseh irodájának tevékenységét irányítja és a központi bizottság első titkára helyettesének feladatát látja el.

Vasil Bilak a nemzetközi politikai osztály, Alois Indra az állami szervek és társadalmi szervek osztályának, Jozef Lenért a gazdasági osztály munkájáért. Josef Penc, az iparban, a közlekedésben* és a hírközlésben

IDŐS. június £» szexda

végzett pártmunka irányításáért, Jarolim Kettes a mezőgazdasági osztály és Josef Kempny a tömegtájékoztatási eszközök, a közoktatási, a tudomány és kultúra területén végzett ideológiai munkáért felelős.

MOSZKVA:

Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Aüinakhi Alikhani iráni kereskedelmi-, ipari- és bányaügyi minisztert, a szovjet—iráni gazdasági együttműködési bizottság iráni tagozatának elnökét.

SAIGON:

Thieu dél-vietnami elnök Tajvanon és Dél-Koreában tett hivatalos látogatása után, kedden visszaérkezett Saigonba, ahol most felkészül Nixon elnökkel vasárnap kezdődő megbeszéléseire. A saigoni repülőtéren reá váró újságíróknak nem volt hajlandó nyilatkozni, csak any- nyit mondott, „majd a televízióban látjuk egymást”.

WASHINGTON: ,

Aicsi Kiicsi, a japán külügyminiszter, kedden f ily- tatta washingtoni tárgyalásait, a külügyminiszter megbeszélést tartott amerikai kollegájával, Rogers-szel, valamint Stans kereskedelemügyi miniszterrel Mig a kereskedelemügyi minisztériumban lezajlott megbeszélések középpontjában a japán —amerikai exportvita állt, addig a külügyminisztériumban folytatódtak a tárgyalások Okinawa helyzetéről

KAIRÓ:

Az államcsínnyel hatalomra jutott szudáni kormány nagyszabású államosítási térvet jelentett be Abu Balír Audnllah miniszterelnök közölte, hogy az államosítási terv beleszólást biztosít a dolgozóknak az üzemek irányításába és lehetővé teszi, hogy a nép rendelkezzék a ' termelőeszközök felett.

A miniszterelnök Khar- toumban beszélt egy nagygyűlésen.

PÁRIZS:

Két szovjet és három amerikai űrhajós találkozott a párizsi nemzetközi repülőgép- kiállításon és olyan jól érezte magát, hogy a tervezett időnél órákkal tovább maradt együtt vodka—partyn egy hatalmas szovjet repülőgép belsejében.

A találkozó úgy kezdődött, hogy Me Divitt, Scott és Schwei ok art meghívta Satarr

Űrhajósok vodka-partyn

lovot és Jeliszejevet, nézzék meg belülről az Apollo 8. űrhajót. Schweikart Satalov és Jeliszejev beszállott a háromszemélyes kabinba és a tolmács az ajtón behajalva fordította a feltett kérdésekre adott műszaki magyarázatot. Ezután Mc Dlvitt javasolta,

Fehér könyv Londonban

LONDON:

Londonban közzétették az

angol kormány fehér könyvét, amely ismerteti az angol kormány és a rhodesiai szakadár rendszer vezetői diplomáciai tárgyalásainak menetét 1868 októbere a Fearles cirkálón lezajlott Wilson—Smith tanácskozás óta.

A fehér könyv asaal vádolja , a Smith-rendszert, hogy Rhodesia új alkotmányának bejelentésével lerombolja a megyezés utolsó lehetőségeit is.

Az angol kormány — szögezi le a fehér könyv — továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalásoknak abból a hat alapelvből kell kiindul- niok, amelyek „végső soron” biztosítják a többségi uralom megteremtését Rhodesiában. Smith rhodesiai miniszterelnök május 7-i beszédében ugyanakkor kijelentette, az új alkotmányra vonatkozó javaslatok „biztosítaná fogják, hogy a tobbségrmralom nem valósul meg”.

hogy nézzék meg együtt a kiállításon bemutatott Szojuz holdrakétát. Előbb azonban btnnentek az amerikai pavilonba és koccintottak. Beszélgetés közben Mc Divitt elmondotta, hogy 1965-ben találkozott Gagarinnal, a világ első űrhajósával. *

Később a szovjet űrhajósok hívták meg az amerikai kollegákat a szovjet pavilonba, s az őket szorosan körülvevő közönség előtt folytatták a műszaki eszmecserét.

A szovjet pavilonból előbb egy JAK—40 típusú lökhajtásos szovjet géphez, majd a hatalmas Antonov— 22 katonai szállítógéphez mentek, ez utóbbinak a belsejében folytatták a beszélgetést, ahol kaviárral és vodkával kínálták meg 4 vendégeket. Végül is a tervezettnél két órával később és egy következő programot másfél órával lekésve, távoztak az amerikaiak.

ISajjíiösszciltközés

Vág cd i 21 a Iíadgy«ikop?íiiíiii

PEARL HARBOUR:

A „Melbourne” ausztráliai p8?i repülőgépanyahajó kedden

Két agresszív tanácshozás

A napokban zajlott le a két agresszív ázsiai paktum, a SEATO és a CENTO értekezlete. Mindkét tanácskozáson részt vett Rogers amerikai külügyminiszter. A SEATO a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete, 1954 szeptemberében alakult, az Egyesült Államok, Ausztrália, Franciaország, a Fülöp-szigetelc, Nagy-Britanr.ia, Pakisztán, Thaiföld Üj-Zé- land részvételével. A három nyugati nagyhatalom tagsága révén szoros kapcsolatban áll a NATO-val, Nagy-Britannia és Pakisztán részvétele folytán pedig a CENTO-val is ösz- szeköttetésben áll. A szervezetben az első törés 1965-ben következett be, amikor Francia- ország már csak megfigyelővel képviseltette magát a londoni tanácsülésen és nem vett részt a közös hadgyakorlaton sem. Az azóta eltelt négy évben a problémák csak sűrűsödtek.

A CENTO-t, a Központi Szerződés Szervezetét, 1955-ben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által szorgalmazott török-iraki védelmi szerződéssel alapozták meg. Később Nagy-Britannia, majd Pakisztán is belépett a szervezetbe, s 1955 novemberében csatlakozott Irán. Miután Irakban az antiimperia- lista forradalom megdöntötte a monarchiát, Irak gyakorlatilag már nem vett részt a szerződés tevékenységében, később hivatalosan is bejelentette, hogy kilép a katonai szervezetből. Az Egyesült Államok hivatalosan nem tagja a szervezetnek, de miután kétoldalú katonai szerződéseket kötött Iránnal, Pakisztánnal, Törökországgal, az USA is a paktum tagja lett.

A SEATO mostani tanácskozásán több kérdést vitattak meg, érthető okokból nagy érdeklődés kísérte az amerikai külügyminiszter felszólalását. Rogers biztosította a „baráti országokat”, hogy nem hagyja cserben őket a világnak ezen a részén akkor sem, ha kivonja erőit Dél-Vietnamból. A SEATO-értekezlet megerősítette ugyan, hogy a tömb tagállamai támogatják az Egyesült Államok politikáját, de leszögezte, hogy nagyobb súlyt kell helyezni a politikai tárgyalásokra, a gazdasági és kulturális együttműködésre, mint a katonai kapcsolatokra. Maga a tény, hogy a közös közlemény említést sem tett alapvető változások, vagy módosítások szükségességéről,

arra mutat: olyan ellentétek vannak a tagországok között, melyeknek ismeretében az amerikaiak jobbnak látták, hogy ezt ne szorgalmazzák. A Reuter kommentátora pedig már odáig ment el, hogy leszögezte: „A közös közleményben nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődést a SEATO iránt, a sablonos, semmitmondó kijelentések lényegileg arra mutatnak, hogy a szervezet felett megkondult a lélekharang”. Jellemző a tünet, hogy a tagállamok közül a kommünikét csak hat állam írta alá, Franciaország nem képviseltette magäf az értekezleten, Pakisztán pedig elhatárolta magát a közös közleménytől. Az is nyílt titok, hogy Anglia Szueztől keletre eső támaszpontjainak feladásával egyidejűleg, 1971-re tervezi kivonulását a SEATO-ból.

A Teheránban megtartott CENTO-tanács• hozáson Rogers sajnálkozással jelentette ki, hogy a világhelyzet tele van „bizonytalansággal, meglepetésekkel és veszélyekkel". A bizonytalanság okairól persze nem nyilatkozott. Ennek oka, amint ezt ma Irán, Pakisztán és Törökország vezetői közül is többen felismerték — a jelenlegi megbeszélésen is hangsúlyozták, — hogy lényegesen jobban előtérbe kell helyezni a gazdasági és műszaki együttműködést, ellentétben azzal, hogy a CENTO-t kifejezetten katonai célokra alapították. Ezeket az érveket Rogers semmiféleképpen sem tudta megcáfolni, és a megfigyelők általában úgy vélik, hogy a CENTO tanácskozásán még élesebben kidomborodott a szervezet időszerűtlensége, mint néhány nappal korábban, amikor a SEATO-konferencián tanácskoztak.

A problémák elemzésénél az amerikai delegátusok többször felvetették, hogy a két szervezetnek mily jelentős szerepet szánnak „Délkelet-Azsiá új arculatának” kialakításában. Itt csupán egy kérdést hagytak figyelmen kívül, azt, hogy a térség életében az alaptétel a vietnami kérdés békés rendezése, más szóval: az amerikai jelenlét felszámolása. Ha erre az Egyesült Államok nem is szánja rá magát a közeljövőben, a kibontakozásnak ez a formája óhatatlanul napirenden van, és az egyben mindkét agresszív paktum lényeges módosítását, illetve felszámolását is időszerűvé teszi.

S. E.

A Pentagon kedden hivatalosan közölte, hogy 77 amer’ kai tengerészt nyilvánítottak eltűntnek azt követően, hogy hajnali órákban a dél-kínai tengeren összeütközött a Mc’ bourne ausztráliai repülőgép-anyahajó és a Frank E. Evar amerikai romboló.

kora hajnalban összeütközött a „Frank E. Evans” amerikai torpedórombolóval és kettéhasította azt. Az amerikai hajó legénységéből 216 ember maradt életben, egy matróz meghalt, ötvenhét eltűnt.

■ A repülőgépanyahajó és a torpedóromboló a SEATO „Sea Spirit” elnevezésű gyakorlatán vett részt, amely május 26-án kezdődött a Mani- lai-öbölben és a jövő héten kellett volna végetémie Thaiföld partjainál, de a szerencsétlenség következtében a gyakorlatot azonnal felfüggesztették, s a résztvevő tengerészeti egységeket vissza küldték támaszpontjaikra.

Az összeütközést követően a torpedóromboló első része levált és aso&sal süllyedni

kezdett, a hajó fara fennakadt a repülőgépanyahajón, ez tette lehetővé, hogy a legénység nagy része a rögtönzött hidakon a Melbourne fedélzetére menekülhessen. Az ausztráliai hajó legénysége nem szenvedett veszteséget.

A Melbourne nem elsőíz- ben keveredett hasonló szerencsétlenségbe; nemrégiben állították ismét szolgálatba egy nagyjavítás után. Ugyanis 1964 februárjában egy ausztráliai torpedórombolót vágott ketté, akkor a halálos áldozatok száma nyolcvankettő volt. Idán januárban Sydney kikötőjében egy japán teherhajóval ütközött össze, ezúttal azonban egyik hajón sem keletkeztek jelem t&ebb károk.