Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

Válaszol az illetékes: ■»■■*'■ 111 ui« mm « ii nt / Az egri Centrum Aruház 1972-ben készül el Nem „második földosztás** Sikeresen végrehajtották az új földtörvényt a füzesabonyi járásban Amikor nyilvánosságra ke­rült az új földtörvény — amely arról intézkedik, hogy a termelőszövetkezeten kívü­liek közül kik juthatnak föld- használathoz, vagy kiknek a földjei mentesülnek az alól, hogy termelőszövetkezeti tu­lajdonba kerüljenek — sokan úgy vélték és hangoztatták: „itt a második földosztás”. Pedig nem erről volt szó. Azóta már a rémhírterjesz­tők, rosszindulatú, vagy rosz- szul tájékozódott emberek is meggyőződhettek arról, hogy — bár e törvény betűi élet­re keltek — szó sincs „új föld­osztásról”. Az viszont tény, hogy e törvény nyomán rend lett, a régebbinél nagyobb rend a föld körül s nagyjából mindenki tudja, van-e joga és mennyi föld műveléséhez? Érthető, hogy igen sok em­bert érintett ez a törvény. A füzesabonyi járás földhivata­lához 1245 földhasználati ké­relem futott be. A kérvényt írók között voltak egykori tsz­pártoló tagok, idős emberek, akik az átszervezésnél bead­ták a földjüket a tsz-be. S olyanok is szép számmal, akik azt hitték, hogy most csak be kell adni a kérvényt és min­den további nélkül kaphat­nak egy hold földet. — Teljesült a kérésük? A választ Birkás István, a füzesabonyi járási földhivatal műszaki csoportvezetője adta. — A kérelmezőknek több mint fele jutott földhöz. Szá­mukra már ki is mértük a 243 holdnyi területet. — A többi kérelmet miért kellett elutasítani? — Mert nem feleltek meg a törvény előírásainak. Ezt bizottság mérlegelte, amely­ben a községi tanácsok, a tsz- ek vezetői, a földhivatal szak­emberei vettek részt. Nem volt könnyű a munkájuk, hi­szen csak itt Füzesabonyban 374 kérelmet kellett elbírál­ni, Mezőszemerén 165-öt, Szi- halmon 200-at. Üjlőrincfal- ván volt a legkönnyebb a bi­zottság dolga. Ott mindössze ketten kértek földhasználati jogot, s ráadásul egyikük sem kaphatta meg, mert távol lak­nak, illetve korábban nem volt földjük. — S kik kaphattak földet? — A földtörvény ezt vilá­gosan körülhatárolja. Azok, akiknek földje 1969. január 1-ével szövetkezeti tulajdon­ba került s akik már 1967-ben is használtak szövetkezeti földet, illetve háztájit. A dön­téseknél figyelembe vették_a szociális helyzetet, valamint azt a tényt, hogy a kérelme­ző helyben, vagy a szomszéd községben lakik-e. — A számokat nézve elég nagy volt a „szórás", hiszen az 1245 jelentkezőből 673-an kaptak elutasító választ ké­relmükre. — őszintén szólva... több reklamációra számítottunk. Szerencsére a földtörvény elég világosan kimondja, hogy ki kaphat földet azok közül, akik nem a termelő- szövetkezet tagjai. Így a szá­zat sem érte el a „protestá- lók” száma. — Ezek jogosak voltak? — Körülbelül egyharmada. Ugyanis vagy kifelejtették őket az 1967-es háztáji felso­rolásánál, vagy szociális kö­rülményeik indokolták, hogy mégis kapjanak fél holdnyi földet művelésre. Ezek nagy része idős ember volt, akik számára sokat jelentett, hogy ezt a kis parcellát „birtokol­hassák”. — A földtörvény megisme­rése után nemcsak a kérelme, zőknél, de a közös gazdasá­gok vezetőinél, tagjainál is fokozódott a „földéhség’’. Le­csillapodtak-e már a kedé­lyek? — Nagyrészt igen. Kezdet­ben ugyan akadt egy-két vi­ta a termelőszövetkezeteknél, Feldebrőn, Mezőtárkányban, Szihalmon, de ezek hamar el­csendesültek. Volt, ahol nem akartak földet adni az egy­kori pártoló tagoknak, öre­geknek, vagy távol a falutól gyenge földeken jelölték ki a felosztandó területet. Aztán A Hungexpo rendezésében négy magyar külkereskedel­mi vállalat vesz részt a jú­nius 30-án megnyíló kinsha- sai vásáron. Afrikának ezen a rangos kereskedelmi talál­kozóján ezúttal első alkalom­mal mutatkoznak be a ma­gyar áruk. A 100 négyzetmé­teres fedett bemutatóhelyen a Hungarotex a Kongóban is sikerre számot tartó gyárt­mányokat, textilméteráru­mégis sikerült megegyezni. — Nem késett-e a földek kiosztása? — A földhasználatra jogo­sultak már mindenhol meg­kapták parcelláikat. Sőt a ter­melőszövetkezet előzőleg fel is szántotta, be is vetette ku­koricával. Ezt főleg az öregek miatt tették, akik aggódtak, hogy fogat híján nem tudják megművelni a földet. Ez a gond a következő években biztos jelentkezik majd, hi­szen traktorokkal nemigen le­het megművelni ezeket a kis parcellákat. Maszek fogatos kevés van, így nem marad más hátra, mint a „mini-szö­vetkezés” a most kiosztott földeken. — Vagyis ezeken a parcel­lákon alakul majd meg a szövetkezeteken kívüliek szö­vetkezete. — Valószínű. A füzesabo­nyi Szabad Nép Tsz-nél már f választottak is egy összekötőt, aki a közös gazdaság és az „új földhöz jutottak” között tartja a kapcsolatot s intéz­kedik a szántási, vetési, ve­tőmag-, műtrágya-beszerzési és más ügyekben. — Dűlőre jutott tehát a földhasználat és a mentesítés ügye a füzesabonyi járás köz­ségeiben? — Itt a járásban igen. Men­tesítési kérelem mindössze 15 érkezett s ebből öt esetben döntöttünk úgy, hogy nem jut szövetkezeti tulajdonba a ké­relmezők földje. A félezernél is több földhasználatra jogo­sult idős ember, volt pártoló tag már javában dolgozik parcelláin. .. és ez a lényeg. A földtörvényt ezzel sikere­sen végrehajtottuk. Kovács Endre kát, konfekcióipari terméke­ket és háztartási textíliákat mutat be. A Ferunion edé­nyeket, kézi szerszámokat, zárakat és lakatokat küldött a kinshasai vásárra. A harma­dik kiállító, az Elektroimpex hőpalackokkal és egyéb ter­mékekkel jelentkezik. A ki­állítás 100 négyzetméteres szabad területén a MOGÜRT terepjáró gépkocsit, és új tí­pusú dömpert állít ki. A Népújság május 25-i számában ismertettük Heves megye kereskedelmi helyze­tével, a lakosság áruellátásá­val foglalkozó „kerekasztal”- vitán elhangzott észrevétele­ket és javaslatokat. Különö­sen éles vitát váltott ki az, hogy az egri Centrum A ru­házat 1968-ban lebontották és az új áruház építésére nincs elegendő pénz, bizony­talan, hogy mikor nyitják meg az új üzletet. Tarján István, a Centrum Áruházak budapesti vezér- igazgatója a vitatott kérdés­sel kapcsolatban levélben tájékoztatta szerkesztőségün­ket. A levél rövidített tartal­mát közöljük, mert Eger és a környező községek vásárló­it a közérdekű kérdésről tá­jékoztatni szeretnénk. A Centrum Áruházak ve­zérigazgatója elismeri, hogy miután a régi áruházát Egerben lebontották, nekik erkölcsi kötelességük újat építeni. Ha a vállalatnak sa­ját erőforrásból kell építkez­nie, akkor az új áruház épí­téséhez 1971-ben tudnak hoz­zákezdeni és 1972-ben befe­jezik. A Centrum Áruházak ve­zetősége felajánlotta Heves megye Tanácsának, illetve Eger Város Tanácsának, hogy hatmillió forinttal tár­suljanak az áruház "költsé­geihez és akkor 1970-ben kezdték és 1971. végére be­fejezték volna az építkezést. Az újságcikk felvetette, hogy Miskolcon hamarább elkészül az új áruház, Szol­nokon és Zalaegerszegen is megelőzik Egert. Ezzel kap­csolatban a Centrum Áruhá­zak vezérigazgatója azt vá­laszolja, hogy Miskolcon ko­rábban kezdődött ~az építke­zés, ebben az évben be is fejezik. Szolnokon leégett az áruház, az építkezést ott sem kezdik 1971. előtt- Zalaeger­szegen tízmillió forinttal be­társult a tanács és ezért már 1970-ben hozzákezdenek az új áruház építéséhez. ★ Eger Város Tanácsának vb- elnöke kérdésünkre azt* vála­szolta, hogy a tanácsnak nincs sem 10, sem 6 millió forintja, ezért az üzleti vál­lalkozáshoz társulni nem tud. Éppen ezért nyomatékosan feljegyezzük a Centrum Áru­házak vezérigazgatójának megállapítását, hogy Egerben az új áruház építése erkölcsi kötelességük, saját erőből az építkezéshez 1971-ben hozzá­kezdenek és 1972-ben befe­jezik. Eger és környéke vásárlói­nak kielégítő, megnyugtató a Centrum Áruházak vála­sza? Ügy véljük, hogy nem, mert Eger üzlethálózata rendkívül fejletlen, Eger áru­ellátása olyan rossz, hogy Füzesabonyba, Verpelétre és Gyöngyösre járnak vásárol­ni az egriek. A régi áruház lebontása és az új megnyi­tása között négy év telik el és ez még tovább rontja az eddig is kedvezőtlen áruel­látást. Vajon a lakosságnak mennyi bosszúságot jelent ez az áldatlan helyzet, a Cent­rum Áruház négy éven ke­resztül hány millió haszon­Már több ízben foglalkoz­tunk olvasóink kérésére az egri Népkert rendezési prob­lémáival. Interpeliációs kér­désünkre a városi tanács építési osztálya adott választ, azonban a Népkertben folyó munkák változatlanul az ér- deiklődés középpontjában áll­nak, hetenként érkeznek bí­ráló hangú levelek a tervek­ről. Többek kérésének te­szünk eleget, amikor vála­szolunk — az illetékesek le­vele alapján — néhány kér­désre. Mezey Ferenc, a Kertésze­ti és Szőlészeti Főiskola kerttervezési tanszékének tu­dományos munkatársa azok­nak válaszol, akik aggódva kérdezték, nem megy-e tönk­re a Népkert egyik dísze, az évszázados platán a cement­lapok miatt. „Helyszíni szem­lét tartottunk a nevezett te­rületeken — írja többek kö­zött, — s megállapítottuk, hogy a burkoló lapok „szá­razon”, azaz betonágyazat nélkül lettek lerakva, így annak ellenére, hogy nagy felületek kerültek burkolás alá, azok sem a lehulló csa­padékot a talajtól el nem zárják, sem a talaj levegőzé­sét nem akadályozzák. A fák egészséges életműködését semmilyen formában nem zavarják.” ról mond le? Az erkölcsi kö­telezettségen felül az üzleti érdek nem diktálja, hogy mi­nél hamarább árusítsanak az új áruházban? A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak, az egri, vagy a gyöngyösi szövetkezetnek nem fize- tődne ki, hogy a Centrum Áruháznál rugalmasabban és gyorsabban intézkedjenek? Nemcsak négy év forgalmá­nak megszerzéséről van szó, hiszen évente hét—nyolc szá­zalékkal emelkedik a forga­lom és mire elkészül, a Cent­rum Áruház már nem fogja kielégíteni az igényeket. Egerben szaküzletekre, köze­pes nagyságú ABC-áruhá- zakra, jól vezetett boltokra már ma szükség van. F. L. A Középülettervező Vál­lalat munkatársai a tervei: készítéséről adtak bővebb felvilágosítást az érdeklődők­nek. „ ... A beruházási program­terv elkészítése idején sike­rült a Heves megyei Levél­tárból és a vármúzeumból a Népkert XVIII. század végi állapotáról térképmásolatot szerezni. Ennek megfelelően a tervezés idején hiteles ada­tokra tudtunk támaszkodni. A felújítási munkák megkez­dése előtt a Népkert jellegét tekintve külterjesen fenntar­tott közpark volt, korszerűt­len utakkal és elvadult nö­vényzettel. Az épülő lakótelep és a korszerűsödő fürdő környékén szükségszerűvé vált egy kulturált zöldterü­let kialakítása. A tervezés so­rán arra törekedtünk, hogy a barokk úthálózat rekon­strukcióján túlmenően kor­szerű, a mai igényeknek megfelelően használható zöldterületet alakítsunk ki. Az utak tekintetében a ter­vet két részre lehet osztani, a XVIII. század eleji állapo­tot rögzítő sugárirányú út­vonalra és a belső kerti te­rek gyalogútjaira. A rekon­struált úthálózat tekintetében nemcsak az előkerült térké­pekre támaszkodhattunk, ha­nem a régi kert megmaradt főtengelyeire, illetve a kert használata folyamán kiala­kult utakra. Ez utóbbiak fő­képp kitaposott ösvények voltak. A sokak által kifogá­solt aszfaltút építésére azért került sor, mert ennek fenn­tartási költsége gyakorlati­lag nincs és minden időben járható. Természetesen a park jelenlegi építés közbe­ni állapota nem nyújtja azt a képet, amelyet elkészülte után nyújtani fog. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a megvalósult terv az egriek megelégedésére szolgál majd...” S valóban így lesz. Mert ahogy épül, formálódik a kert új arculata, még a leg­többet bírálóktól is elhang­zik néha: „azért most már kezd alakulni, lehet, hogy valóban szép lesz ...” Ifjú mesterek A Mátravidéki Fémművek KISZ-bizottságának szerve­zésében, a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának segítségével sikeresen vizs­gáztak A szakma ifjú meste­re mozgalomba benevezett ifjú szakmunkások. A versenyen részt ve­vő 24 fiatal közül tizenhatan feleltek meg, négyen nyer­tek arany, hatan ezüst, és hatan bronz fokozatú jel­vényt, amellyel ötven, negy_ ven, illetve 30 fillér órabér­emelést kaptak a vállalat ve­zetőségétől. 1969. június 4,, szerda Á valóságkutatás műhelye I» Látogatás az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében M odem vonalú, új épü­letben kapott otthont az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézete Buda­pesten, a Városliget árnyas csöndjének szomszédságá­ban. Az újszerű modem vo­nások azonban nemcsak az intézet külsejét jellemzik, hanem munkájának tartal­mát is. Ennek a tudományos ku­tatóintézetnek még alig van múltja: imndössze két éve működik. Tevékenységének sajátos vonásai azonban ér­deklődést keltenek nemcsak a szakmai, tudományos kö­rökben, hanem mindazokban, akik érdeklődnek a köz­ügyek, a társadalmi problé­mák iránt. Az intézet leg­főbb feladata ugyanis a tár­sadalom mai jelenségeinek, mindennapi életünk pozitív és negatív tapasztalatainak mélyreható elemzése, a tár­sadalom mozgásának tudo­mányos vizsgálata. Más tudományos intézetek is foglalkoznak hazánkban társadalomtudományi kérdé­sekkel, ezek azonban általá­ban a társadalomtudomány egy-egy ágát — a filozófiát, a szociológiát, a jog és köz­gazdaság problémáit, stb. — vizsgálják. A Társadalomtu­dományi Intézet komplex módon törekszik elemezni társadalmi fejlődésünk át­fogó kérdéseit, a kiválasztott problémakör különböző (fi­lozófiai, szociológiai, jogi, közgazdasági, stb.) aspektu­sokból tett megfigyeléseinek tudományos szintézisét adva. A társadalmi jelenségek­nek ez az újszerű komplex vizsgálata a módszerek te­kintetében is újat követel. Nem követik például más tudományos intézetek szer­vezeti felépítésének elvét, a tudományos osztályok rend­szerét. Ezek helyett „alkal­mi” tudományos csoportok működnek. A csoport kuta­tóinak egy része nem az in­tézet állandó munkatársa, hanem' más intézetektől párt- és tanácsi szervektől „kölcsönkért” szakember, ar­ra az időre, amíg be nem fejezik az adott téma vizs­gálatát. így érik el, hogy ál­talában a kérdéshez legjob­ban értő, azt a legkülönbö­zőbb aspektusokból vizsgáló kutatókból állnak a témacso­portok. A fennállása óta eltelt rövid idő ellenére máris jelentős társadalmi kérdések vizsgálata, elemzé­se fűződik az intézet nevé­hez. Olyanok, mint például a gazdasági mechanizmus­sal kapcsolatos elméleti ku­tatások, a szövetkezet-elmé­leti kérdések vizsgálata, a demokratikus fejlesztésének problémái, a lakáskérdés, a munkásosztály helyzetének feltérképezése, vagy a taná­csok tevékenységének és jö­vőbeni helyzetének vizsgá­lata. Jól mutatja az intézet ku­tatásainak sokoldalúságát, komplexitását, hogy például a tanácsokról készült elem­zéshez több megyéből gyűj­tötték össze a tanácsok mű­ködésének kritikai elemzését, sok párt- és tanácsi veze­tőkkel konzultáltak, mielőtt összegezték volna következ­tetéseiket. Mint dr. Varga József kandidátus, a vizsgá­latokat végző és irányító tu­dományos csoport vezetője elmondta, ezenkívül feldol­gozták a korábbi években készült hazai és külföldi szakkönyvekel, tanulmányo­kat és értékelték a külföldi ■tanulmányutakról készült feljegyzéseket is. A vizsgálatok alapján ar­ra a következtetésekre jutot­tak, hogy a tanácsok egészé­ben véve jól teljesítették feladataikat a létrehozásuk óta eltelt csaknem húsz év alatt. Széleskörűen bevonták a dolgozókat tevékenysé­gükbe, megfelelő helyet és szerepet vívtak ki maguk­nak a proletárdiktatúra mechanizmusában. Ugyanak­kor azonban a szocializmus építésének új szakasza, az állam funkciójának, a hata­lom jellegének változásai, a gazdasági reform hatása, a közgondolkodás fejlődése — mind olyan tényezők, ame­lyek szükségessé teszik a tanácsrendszer továbbfej­lesztését. A kutatóik ügy látják, hogy a jelenlegi állami, tár­sadalmi és gazdasági köve­telményeknek megfelelően kell meghatározni a taná­csok jövőbeni szerepét és jellegét. Az eddigi definíció szerint a tanácsoknak hár­mas — államhatalmi, állam- igazgatási és tömegszerveze­ti — funkciójuk van. A gya­korlati tapasztalatok alapján viszont ma már nem látszik megalapozottnak a tömeg­szervezeti funkció, s megkér­dőjelezhető a tanácsok ál­lamhatalmi jellege is. Ezért a képviseleti jelleg erősíté­sében kell keresni a tanács- rendszer fejlesztésének út­ját. Elképzelhető a mostani területi képviseleti elv szak­mai és egyéb képviselettel történő kiegészítése is. Min­denesetre megalapozott az a törekvés, hogy az önkor­mányzati jelleg növelése le­gyen a tanácsok továbbfej­lesztésének iránya. E gy időben olyan el­képzelések voltak, hogy a kommunizmus eléré­sét hozza közelebb, a szocia­lista demokráciát fejleszti, ha az állami feladatok egy részét a társadalmi szerve­zeteknek adják át. A mosta­ni vizsgálódások alapján azonban mindjobban erősö­dik a kutatóknak az a felfo­gása, hogy a közhatalom gyakorlásának ez az átadása csak egyszerű cégtábla-csere, mert a képviseleti szerv, a tanács helyett ezentúl egy másik szerv végzi ugyanazt a feladatot. A Társadalomtudományi Intézet kutatóinak vizsgáló­dásai arra is fényt vetettek, hogy a tanácsok állami­képviseleti jellegének fej­lesztése nem képzelhető el gazdasági szerepük erősítésé nélkül. A tanácsok alapvető gazdasági feladata jelenleg a községfejlesztés, valamint a kommunális ellátás. Indokolt lenne azonban kiterjeszteni a tanácsi gazdaságot az ipa­ri szolgáltatásokra, s a helyi gazdaság fejlesztésének erő­teljesebb koordinálására. Arra lenne szükség, hogy a tanácsok közgazdasági mód­szerekkel befolyásolhassák a lakosságot közvetlenül érin­tő munkát végző vállalatok tevékenységét. Ehhez azon­ban az eddiginél több saját gazdasági eszközre lenne szükségük. Az egyik elképzelés a ta­nácsok pénzügyi bázisának növelésére az úgynevezett önfinanszírozás fokozatos be­vezetése. Ezenkívül olyan vélemények is vannak, hogy a tanácsok bevételeit kap­csolják össze a központilag irányított, de a területükön működő egyes gazdasági egységek nyereségének ala­kulásával. Ez érdekeltté ten­né a tanácsokat a területü­kön lévő vállalatok fejlesz­tésében és jó gazdálkodásá­ban. Egyébként a vizsgáló­dások egyik eredményeként a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában hamarosan meg­jelenik egy részletesebb ta­nulmány, amely összefoglal­ja a tanácsi szervek tovább­fejlesztésének alapkérdéseit. A z intézet másik nagy kutatási témájáról, a munkásosztáy helyzetével kapcsolatos felmérésektől, s az egyéb tudományos analí­zisek által feltárt következ­tetések, gondolatok további sorsáról cikkünk második részében szólunk. Saathmári Gábor Magyar áruk a kinshasai vásáron Még egyszer az egri Népkertről

Next

/
Oldalképek
Tartalom