Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

Mi gyártjuk-mégsem kapható Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor K. N. ol- ' vasónk levelét betűzgettem: ,,Menjenek el a jármű boltba Gyöngyösön, és kérdezzék meg, miért nem lehet kerék­párt kapni.” Ilyen nincs, gondoltam. Va­lami rosszindulatú dolog le­het a levél lényege. De azért kimentem a járműboltba. Mosolyogva hallgatták meg az eladók a kérdésemet. — Kerékpárt? Ugyan! Az a két darab van összesen, az is szovjet gyártmányú és női kerékpár. — Mikor lesz, mégis? — Még csak megközelítő időpontot sem tudunk mon­dani. Tessék megnézni, ma­gyar gyártmányú motorke­rékpárunk sincs. Ezek szerint én voltam a naív. Méghogy rosszindulat vezette a levélíró tollát?! ... Sajnos, nagyon is valóságos tényt közölt. Dehát mégis­csak furcsa, hogy nálunk nem lehet kerékpárt vásárolni! Rendben van, nem lehet. (Ettől még nem dől össze a világ, a szocializmus építése sem áll le. Miért kell ebből ügyet csinálfti? Ez lenne az egyetlen hiánycikk nálunk? Nem az egyetlen hiány­cikk, valószínűleg lesz még más is, máskor is és máshol is. És ez az, amit nem értek. Ez az, ami miatt egyre mérgesebb kezdek lenni. Miért kell most már termé­szetesnek tekintem, hogy mindig hiányzik valami az üzletekből? Miért nem tu­dunk eljutni oda a huszadik század második felében mi, hogy a vevő vásárlási bizton­sággal menjen be az üzletbe, és ne kelljen már otthon azon töprengenie, vajon kap-e azt a boltban, amit éppen venni akar? Ha brazíliai kajmánbőr- táskára lenne gusztusa vagy svéd ezüstróka sapkára, és emiatt sorra járhatja az üz­leteket, amíg végre valame­lyik eldugott kis boltocská­ban ráakad a keresett cikkre, egyefene: mászkáljon utána, keresgéljen a polcokon, bosz- szankodjon, mérgelődjön, emlegesse kereskedelmünk lassúságát, rugalmatlanságát, mondja el néhányszor fél­hangosan, hogy bezzeg ilyen Párizsban nem fordulhat elő — egy szót sem szólok elle­ne, meg sem botránkozom a véleményén. Minek? De az sehogy sincs jól, hogy ma ne lehessen kerék­párt vásárolni. Akárhogy tö­röm a fejem, akkor sem tu­dom az okát adni ennek a lehetetlen állapotnak. Ha bárki bármilyen külkereske­delmi kötelezettségre hivat­kozva akarná megmagyarázni nekem, hogy a kerékpár­hiány ma természetes, indo­kolt, meg kell érteni és el kell fogadni, kinevetném érte. Ugyan! Valakiknek a mu­lasztását, vétkes hozzá-nem- értését ne tessék nekem „ideológizáini”. Hanem tes­sék azt mondani, hogy a hi­bát ez és ez követte el, fele­lősségre vontuk érte, és meg­tettük a szükséges intézkedé­seket, hogy mégegyszer ilyen nevetséges helyzet ne áldhasson elő. Ezt megérteném. Ha így lenne. De én még csak azt hallot­tam, olvastam eddig min­den alkalommal, ha szó­ba jött kereskedelmi el­látásunk időszakos zavart- sága, hogy „az objektív tényezők” ... Így volt ez a gumipelenka esetében is. És most a kerékpár esetében is hasonló várható: megma­gyarázzuk a bizonyítvá­nyunk. Érdemes lenne a magya- rázgatás helyett hasznos 'in­tézkedésekre fordítani az energiákat. Lehet, hogy „nem ililett” volna ilyen „hangosan” írni erről a témáról. Lehet, hogy ez a kerékpár-ügy „nem ér meg” ennyi helyet és fárad­ságot. Én azonban úgy tartom, hogy az ítélendő el, aki meg­értő mosollyal megy el a hiányosságok mellett, és hall­gatásával azt sugallja, hogy a hiányosságok természetes velejárói gazdasági rendünk­nek. Nekem még fejlődnöm kell, én még nem tudok megértő lenni az oktalan hi­bák iránt, engem még min­den felesleges öngól nagyon tud bosszantani, különösen, ha ez megismétlődik, csak legfeljebb a „nagy mérkő­zés” során mindig más és más pályán. Mert erről van szó: a „nagy mérkőzésről” — a mi rendünk és az ellenfeleink rendje között —, ezért nem tudok én csendes drukker lenni, ha azt látom, hogy né­hány játékosunk nem hajt, csupán „alibi mozgást” vé­gez a pályán. Ezért is nyúlt hosszabbra a fejtegetésem, amihez a ke­rékpár-ügy csupán az indíté­kot adta. G. Molnár F. Daruk exportra A Magyar Hajó- és Daru- gyár ebben az évben mintegy 87 darut szállít a Szovjet­unió részére. A gyáregység­ben sorozatban készülnek az exportberendezések. Most vizsgázott a megrendelők képviselői előtt az idei év el­ső 16 tonnás 33 méteres gém­kinyúlású óriás daruja. Az univerzális tulajdonságú be­rendezés egyaránt alkalmas sóder vagy homok kiemelésé­re, darabáru-mozgatásra. (MTI foto — Bara István felv.) Borainkról — a „pincevárosban” A „BORNAPOK EGER ’69” rendezvénysorozatának to­vábbi fő programját az ár- nyékszalai „pincevárosban” rendezték meg. A több me­gyéből megjelent kereskedel­mi vállalati vezetőket állami gazdaságok képviselőit Kéri István, a megyei tanács vb- elnökhelyettese köszöntötte, majd Mihálusz Ferenc, a Magyar Állami Pincegazda­ság vezérigazgatója mondott vitaindító referátumot „A borértékesítés jelene és jö­vője” címmel. Elöljáróban elmondotta, hogy ez a kérdés mindegyre Példázatok az irigységről-Valaki valamiért irigykedni kezd valakire, az irigység ha­ragot gerjeszt, s e rossz ta­nácsadótól ' héccelve hamis dolgokat költ, kígyót-békát kiabál rá a háta mögött. S a megszólás tisztességet és be­csületet szennyező, acsarkodó gonosz igéi szélesülő hullám­körökben terjednek; mire az; irigykedés szenvedő alanya észbekap, rendszerint már késő, félrevezetett és félretá­jékoztatott környezettel, „közvéleménnyel” állhat szemben, tehetetlenül. De lássuk a példákat, be­szélnek azok önmagukért. . Vidéki értelmiségi házas­pár. A férj mérnök-tanár, a feleség óvónő. Céltudatosan élő és tervező emberek, jöve­delmükkel okpsan beosztva gazdálkodnak, felesleges dol­gokra nem pazarolnak fizeté­sükből fillémyit sem. Két gyermeküket az átlagostól el­térően, szebben, jobban, gon- dozottabban járatják. Egy­szer híre megy, autót akar­nak venni, már be is fizették a vételár kívánt százalékát. A hír szinte a poklot szaba­dítja rájuk, önérzetet bántó, becsületet és tisztességet sér­tő megjegyzések, rosszindu­latú támadások, goromba gyanúsítgatások, durva rá­galmak záporoznak rá­juk. Valaki rákiabál a gye­rekekre: „összelopkodták apádék az autó árát...!” Másvalaki egyenesen azt ter­jeszti: „Én tartom a két gye­reket, én adok nekik enni, ezért tudnak autóra spórol­ni!” És végül az irigykedők bevetik arzenáljuk hatásos sorozatvetőit — a névtelen leveleket. „Több szülő nevé­ben.” Vizsgálat vizsgálatot követ, s az eredmény mindig ugyanaz: a levelek tartalma koholmány! Az igazságot csak szűk körben ismerik. S nagyobb körben marad a tévhit, a család élete tovább mérgeződik. A másik eset ugyancsak az apró hétköznapi kegyetlensé­gek undok példája. Nem épülhet meg a düledező desz­kaól helyébe a kőből emelt építmény, mert a bizonyos udvar 5 tulajdonosa közül egy ember nem adja hozzá­járulását az építéshez. Sem­mi különösebb és méltányol­ható ok nincs a hozzájárulás megtagadásához — anyagilag nem károsodik, élettani szük­ségleteinek kielégítésében a kőépítmény változást nem okoz, stb., stb. — ő mégsem adja kézjegyét. Mert irigy, okvetetlenkedő és gonosz módra önző, szemernyi meg­értés nincs benne. S az ő vé­tója erősebb, mint a másik négy ember törvényes, jog­szerű óhaja, s a községren­dezés szempontjainak is megfelelő igénye. S az épület helyett — hatóságaink jóin­dulatú értetlenkedése miatt — inkább az akták darabjai sokasodnak, emelkednek mind magasabbra. Ne irigykedjünk! — köny- nyű lenne ezt mondani. Irigy emberek voltak, vannak és lesznek is. Hétköznapi ke­gyetlenkedéseik ellen azon­ban van hatásos védőszer. S ez a közösség ereje. Köteles­sége mindannyiunknák az irigyekkel szemben, hogy ér­vényre juttassuk az indokolt emberi-társadalmi érdekeket. (pataky) Z§ákbamac§ka Csak fizetni kell, az egészben éppen az a legiz­galmasabb, hogy az ember nem tudja előre, miért is fizetett. Még feszültebb pil­lanatok: a kéz bebújhat a zsák száján, kotorászhat, tapogathat, s onnan bármit kiemelhet. A körüiállók is kíváncsian lesnek, mit rejt a papírburok. Bármi buk­kan elő, nagy nevetést fa­kaszt. Van aki a játékot többször ismétli. Mókás mulatság, gyermekkorom­ban engem is szórakozta­tott ... Az a zsákbamacska, amit ismertetek, csak külsősé­geiben hasonlít a gyermek­kor játékára. Zöldség- és gyümölcsárusitó bódék előtt zajlik. Az ember mál­nát kér, az elárusító erre udvariatlanul hátat fordít, semmit nem látok, csak sej­tem, málnát „lapátol” a stanielibe. Fizetek — kilója á,: 19 Ft — s nem tudom, miért is fizettem. Odahaza feszült pillanatok, családom tagjai köriilállnak és kíván­csian lesnek, mit rejt a pa­pírburok. Rothadt szemek potyognak a tálba, a többi szétmállva, csorogva utána settenkedik. Nevetést nem fakaszt A vásárolt 20 deká­ból nyolcat szemétre öntök. Aztán a műveletet megis­métlem. Kérés, hátfordítás, stanicli-lapátolás, otthon kíváncsi leskelődés, mi van a papírburokban, aztán her­vadt mosoly. Szétváloga­tom a rothadt, élvezhetet­len szemeket. Szemek? Hi­szen ez is folyó-málna. Cseppfolyós. A vásárolt 30 deka málna-maradvány alig 10 deka. Drága mulatság. Egyáltalán nem szórakoz­tató. (kyd) Új kalap Tarka sátorok, színes ken­dők áradata virít a tiszaná- nai vásáron. Két ütött-kopott autó között szürke ló legelé­szik. A Laci-konyha előtt fel­gyűrt ingujjú emberek isz- szák a habos sört. Odébb a kalapárus kínálgatja hangos szóval portékáját. Egy vevő már forgatja, nézegeti is a kiszemelt fejfedőt. — No, oszt mennyié? — Kilencven. — Nyolcvané adná-e? — Az előbb se adtam. — Annyié nem kell -f- mondja a barna arcú, kaszától, kapától megkérge- sedeti tenyerű férfi és tovább áll. Üj kuncsaft érkezik. — Gulyás kalapja van-e? — Nincsen. r- Nem is tud csinálni? — Én nem, de Mihalkó az tud, Balmazon. Visszaballag az eredeti ve­vő. — Ideadja-e nyolcvané? — Mondtam már, hogy nem. — Na, akkor isten áldja. Elmegy, nézelődik, forgo­lódik, de valahogy megint visszakeveredik a bódé elé. Felveszi a kalapot, nézegeti, figyeli magát a kis kézitü- körben. — No, 85-ért becsomagolja kend? A kalapos összegyűri mar­kában a „valódi nyúlszőrt”. — Hogy adnám ezt, hát nem látja milyen anyag? — Kilencvenet nem ér meg — mondja. De csak tovább álldogál a-pulton feihaimo-. zott kalapok előtt. Nagysoká­ra megszólal: — Melyik is volt az a ka­lap? Felveszi, megnézi magát új fent a tükörben. Komóto­san a zsebébe nyúl, kihajto­gat egy ropogós százast, szó r.élküi elteszi a visszajárót, aztán egyenes derékkal, nagy peckesen végigsétál a vásár főutcáján, a sátorok között. Az új kalapban.,. iss. időszerűbb. 1968-ban 280 mil­lió hektoliter bort termelt Magyarország, az idén elér­jük a 370 millió hektolitert. Hazánk nem tartozik a bor­termelő országok élvonalába, ennek ellenére a magyar bo­rok minőségben világmárkák. Hatvanhét országba expor­tálunk a magyar történelmi borvidék legjobb italaiból. S mondhatjuk, hogy az Észa­ki-sarkkörtől, a Déli-sark­körig, mindenütt ismerik a magyar borokat. Míg Fran­ciaország bortermelésének csak négy százalékát expor­tálják, addig a magyar bo­rok 15—17 százaléka kerül el a világ majdnem minden tá­jára. Aggodalmát fejezte ki a magyar szőlők életkora iránt, mondván, hogy azok nagyobb részt elöregedtek. Ugyanak­kor örömmel jegyezte meg, hogy az új telepítések egyre fokozottabb ütemben történ­nek, s leginkább ezek bizto­sítják a jó bortermést a jö­vőben!* Értékelte és elemezte az állami gazdaságok, vala­mint a termelőszövetkezetek­nek a szőlészét és borászat továbbfejlesztésében elért eredményeit. Megállapította: a nagyüzemi adottságok ked­veztek. a (magyar szőlő- és borkultúrának, . egészséges verseny alakult ki az ország területén, s nem utolsósor­ban kedvező hatás, hogy megnőtt a borválaszték, a pa­lackozott borok forgalma 50 százalék fölé emelkedett. Ezután Mihálusz Ferenc a szőlészet és borászat soron következő feladatairól tájé­koztatta a részvevőket. El­mondotta. hogy az új telepí­tésű szőlők hamarosan ter­mőre fordulnak. várható, hogy az eddigiektől sokkal nagyobb termést takarítanak be. 5—6 millió hektoliter bort, s ez lehetővé teszi, hogy másfél millió hektoliter bort 'küldjünk a különböző orszá­gokba. A referátumot élénk és hosszan tartó vita követte, amelyben felszólalt többek között Sivó Tibor, a Belke­reskedelmi Minisztérium fő­osztályvezetője is. ISmlsa pesten niegkoxdik :t kegyl traktorok gyártását A DUTRA és a minszki traktorgyár vezetői megálla­podtak abban, hogy Magyar- országon bevezetik a hegyi traktorok gyártását és azzal a Szovjetuniót is ellátják. A traktor konstrukcióját a Szov­jetunióban dolgozták ki, mi­vel azonban a Szovjetunió­nak évente csak 2500 ilyen gépre van szüksége, ami az ottani viszonyoknak megfe­lelően igen kis tétel, a gyártás­ról lemondanak, s azt átad­ják Magyarországnak. A traktor modern hidraulikája lehetővé teszi, hogy a jármű a lejtős talajon is ugyanúgy közlekedjék, mint a sík tere­pen, s így olyan területeket is meg Vehet vele művelni, amit eddig megfelelő trak­tor hiányában elhanyagol­tak. A gép dokumentációját a Vörös Csillag Traktorgyár már megkapta szovjet part­nerétől, s ennek alapján már az idén elkészíti az első pró­basorozatot. Már a legközelebbi évek­ben számolni lehet azzal, hogy a Szovjetunión kívül néhány szocialista ország évente körülbelül ezer hegy- járó traktort akar beszerez­ni, de jelentősek a piaci ki­látások nyugaton is. Az új termék bevezetésével értéke­sítési gondjaik lényeges csök­kentésére számítnak a Vörös Csillag Traktorgyár vezetői. (MTI) Előkészítették az aratásra a mezőgazdasági gépparkot ÍOOO új kombájn érkezett a Szovjetunióbél Hárommillió-négyszázezer hold kalászos gabona betaka­rítására készültek fel a me­zőgazdasági nagyüzemek. Az aratás megkezdése előtt ezek­ben a napokban a legtöbb tsz-ben még egy utolsó gép­szemlét tartanak. A mezőgaz­dasági gépjavító vállalatok hiánytalanul elvégezték a szerződésben vállalt karban­tartási és felújítási munká­kat, ugyanakkor a még tulaj­donukban levő 54 gabona- kombájnt is üzemkész álla­potba helyeztek. A vállalatok arról értesítették a tsz-eket, hogy az eddig le nem szerző­dött javításokat is soron kí­vül elvégzik, ha megrende­lést kapnak. Mindez azt bi­zonyítja, hogy az aratáshoz szükséges gépeket idejében sikerült felkészíteni a szezon­ra. A gazdaságok a rendelke­zésre álló üzemanyag-tároló­teret jórészt már tei töltötték. Az ÁFOR-telepek is megtet­ték a szükséges intézkedése­ket a mezőgazdaság kiszol­gálására és így várhatóan nem lesz zavar a Diesel-olaj és benzineilátasrá). Az idei aratáshoz ezer új kombájn érkezett a Szovjet­unióból, így összesen 11500 berendezés segíti majd a ki­emelkedő hozamokat Ígérő idei aratást. s» Ilin,,tv,i,a ■ I 1. fc— ti -k • 196S. június 216., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom