Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
Vendégünk volt Lehóczky Éva f A Gárdonyi Géza Színházban roegren- . 4o«tt I Sírauss-est énekes vendégei között régi ismerőst, az egri színház sokat ünnepelt, volt tagját, Le- hóczky Évát köszönthette az egri közönség. Néhány esztendeje még es- téről-estére taliá&ozhat- tunk vele torró hangulatú előadásokon. Nehéz lenne felsőseim, hány darabban mutatta be sokoldalú tehetőét és hány estén csendül t fel szép hangja. Egyedül, vagy énekes partnerével — Szabad! Jözseflfeű azam tálán estén nyújtott maradandó élményt. Bár most neve mögött hosszú és „idegen” cím áll — Lehóczky Éva, a Magyar Állami Operaház és a Kart Marx-9tadt-l opera magánénekesnője — legutóbbi vendégszereplése alkalmával is úgy fogadták, mint aki hazatért, aki ide tartozik ma is az egri szán- házhoz „Semmit sem változott...”» 5,Hangja ma is úgy cseng, mint...8* — suttogták egy* másnak régi hódolói, színész kollegák, öiitozőjében sok-aok virág, csokoládé és apróbb ajándékok sokasága fogadta a vendégként „hazalátogató’* művésznőt •— Az ősszel négy altoalor®; twaí fs vártak Egerbe, sajnos egyetlen, esetben sem tudtam eleget tenni a meghívásnak. Most is zsúfolt-a programom, alig két hete jöttem haza Nyugat-Berlinből, »hot a televízió lengyel, cseh, holland, francia, olasz, a Prllp- pi-szigetek és hazánk énekeseinek közreműködésével, nemzetközi műsort közvetí-i tett. Magyarországot én kép-, viseltem a „Találkozó Bér* lirvben” című színes tv-adás-d ban, amely azért is emfliékeze- fes számomra, mert vilégbí— rű énekesekkel teláfSkozhat* tanv-i! Kedden este Buda-, pesten énekelek, egy kulitól-i. dí énekesnő helyett » „Hoff* f máj» cnesét-ben. Egri szereplésemet ezúttal (mégás ^e-J szorítottam a programba, és* megvallom, szívesen tetterői, és teszem a jövőben is. Nagy nagy öröm számomra ez a találkozás, s úgy éreztem, az égni közönség számára is ... Beszélgetésünk közben többen is felkeresték, gratuláltak, boldogan ölelték barátnők, újabb virágcsokrokkal gazdagodott a színes ajándék-sereg. Elismeréssel szólt az Egri Szimfonikus Zenekarról, Farkas István karnagyról, akikkel régi baráti szálak fűzik össze a művésznőt, és akikkel szívesen vállalja a fellépést. — Üj szerepei? — Az operában Mozartszer epeket kaptam. Legkedvesebb számomra a Lucia alakítása. Szegeden 20 előadásra szerződtem. Sok szásza badtéri előadás alkalmával találkozók hazai közönséggel. Mozart, Bach műveket tolmcsolok. Az ősszel nagvzenekarnal turnézok Berlinben. ■— Mire gondol Egerben? — Mindig olyan fiatal szeretnék lenni, mint amilyennek ebben a kedves városban megismertek-»Minirósma lett a divat A virágdivat ist változik: a színek ugyan pontosan azt jelentik, mint régebben, ellenben a méretek időközben ugyancsak megváltoztak. Áll ez a rózsára is. A Kertészeti Kutató Intézet kísérleti telepén legutóbb hatszáz féle rózsát mutattak be az érdeklődőknek. Közöttük különösen nagy sikere volt a minivirágoknak, amelyek ugyan már vagy 130 éve ismertek, de igazán népszerűvé csak az utóbbi időben lettek. A minirózsák közül legismertebb a mindössze 25 centisre megnövő Bagy Masquerade, amelynek szine is kicsit maskarás: a szirmok sárgák, rézvörös szegéllyel. A virág illata azonban már egyáltalán nem hivalkodó, Inkább diszkrét, enyhe, ami szintén növeli népszerűségét. Sótéivörös színű a Happy nevű rózsa és fe- hér-sárga a titokzatos nevű Para TI. Ezeknek a kis virágoknak talán azért nö a keletjük, mert termesztésükhöz nincs szükség kertre, megteszi egy, az ablakba is kitehetö láda, vagy jobb htján egy cserép is. A rózsakiállttás név-arsenát- ja is változatos. Virágot neveztek el Sophia Lorenröl és egy igazán férfias hősről, Robin Hoodról. Bizonyára egy alko- holkedvelö kertész hívta először Wiskhy-nek virágját, ennek a rizsának azóta ez lett a hivatalos, bejegyzett neve. Találó az Orange elnevezés az egyik hamisítatlan narancsszínű rózsánál is. Nagyon sok fajta azonban külföldi nemesltő- jéröl kapta nevét — ez mindig sokat mond a botanikusnak, de keveset árul el a laikusnak, akit különben is csak a virág szépsége ejt ámulatba. fflteg.l<taollaatók-e a vulkáni kitörések ? Pjotr Tokárjev szovjet tudós a vulkáni kitörések etőne jelzésének új módszerét javasolja. Véleménye szerint a mágneses mezőnek, a vulkáni gázok hőmérsékletének és vegyi összetételének változásaira vonatkozó adatok elemzése Ígéri ezen a téren a legtöbb sikert. Az űj módszer révén idejekorán értesülhetünk a vulkáni kitörésekről és figyelmeztethetünk a várható elemi csapásra. Holnap már tanárok Államvizsga az Egri Tanárképző Főiskolán A folyosókon izgalomtól sápadt arcú, ünneplőruhás fiatalok. Tekintetükkel az az ódon ajtókat „térképezik”. Ott benn kollégáik államvizsgáinak. Szívesen tájékoztatnak, hiszen a megosztott gond megkönnyebbülést jelent. — Ha ez a húsz perc eltelik, akkor holnap már tanárok leszünk. Ma utolsó nap, az utolsó erőpróba. Ha ez is sikerülne... Érdekelt, hogy milyen is az a sorsdöntő húsz perc. Először a matematikusok államvizsgáját látogattam meg. Hogy tanítja majd? A vizsgázó már az utolsó mondatoknál tartott. Beszédes tekintete jelezte: „Sikerült”. Tőle nem messzire, egy négyes asztalnál a soron következők. Köröttük tankönyvek bástyái. Takács Ilona nyugtalanul forgatja töltőtollát. — Azonnal következem.. — Sikerült felkészülnie? Négy sűrű sorokkal szántott oldalra mutat. — Talán majd utána, ha... Nem tudja befejezni, mert kezdődik számára az a sorsdöntő húsz perc. Eleinte keresi a szavakat, aztán szelídül a nyugtalanság, mert feloldják a feszültséget Nagy Lajosné adjunktus biztató szavai. Nézem a tételt, s úgy érzem, érdekes, mert a gyakorlatra alapoz. Takács Ilona a matematikatanítás korszerű formáiról beszél. Általános megállapításait gyakorlati példákkal illusztrálja. Ügy látom a háromhetes falusi tanítási gyakorlat biztosított elég tapasztalatai anyagot. A második tétel egy konkrét tananyag órai tervezését— igényli. Ezt is sikerrel oldotm Légió, vagy ínternálótábor 1939 fontos esztendő a légió örténetében. A Szidi bel Ab- >eezben és a többi északit rikai laktanyában állomá- *yzó alakulatok katonáiból, óvéve a németeket, olaszo- cat és magyarokat menetszá- ladoksat alakítottak. A francia vezérkar tehát a légiósok elentős részét átvezényelte Surópába. A többiek ottma- •adtak laktanyáikban. Kritikus napok. Áramlot- dR az új emberek Francia- országból. Megérkeztek az első olyan önkéntesek, akik lem öt esztendőre, hanem a lóború időtartamára jelent- •ceztek. Sokan nem azért ír- cók alá a szerződést, meri ellenállhatatlan belső kényéért éreztek, hogy fegyvert fogjanak. A francia hatóságok ugyanis a második világháború kitörése után a következő kérdést tették fel a külföldieknek: __ Belép a légióba, vagy p edig az internáló tábort választja? Ezrével döntöttek úgy, hogy inkább a légió tagjai lesznek. Közöttük sok volt nemcsak a középkorú, hanem az idősebb fizikailag gyengébb ember is, akik nem bírták a szokatlan afrikai klímát és a nehéz kiképzést. Százával hullottak el é* haltak meg. A franciak érzéketlen hadigépezetónek mechanizmusa azonban nem törődött ezzel. Ekkor alakították meg a 13. félbrigádot, amelybe régi légiósok éppúgy kerültek, mint az egykori spanyol köz- társasági hadsereg harcosai •s-jfrj&üier» -elmenekült baloldali érzelmű csehek és osztrákok. Gyorsított iramban haladt a kiképzés. Alighogy véget ért, egy új rendelet értelmében a légiósok önként jelentkezhettek a frontra. Az első zászlóalj csaknem kivétel nélkül baloldali felfogású, németekből állt. 1940 márciusában az alakulat Marseille kikötőjébe érkezett, onnan hosszú és fárasztó utazás, szállítás után jutott el Angliába. Ekkor a felderítők már jelentették, hagy fenn északon készül valami. Hitler tábornokai ékkor már sok hajót, jelentős légierőt, ejtőernyős és más alakulatot vontak össze. Villámháborút akartak indítani Norvégia ellen. Különösen jól működtek Anglia kémhálózalának emberei, akik tudták, hogy a németek támadása minden pillanatban várható. Ezért ellentervet dolgozott ki az angol vezérkar. A Wilfrid fedőnév takarta nagyszabású elképzelésüket. Eszerint csapataiknak már április 8-ón partra kellett volna szállniuk, Narvik, Bergen, Trondheim és Stevanger közelében. Meg akarták tehát előzni a németeket, A hadműveletben részt vett volna az Angliában tartózkodó félbrigád is. Múlt az idő. Egyre riasztóbb jelentések érkeztek a németek előkészületeiről. Az angolok azonban haboztak. A légiósok harcra készen várták a pillanatot, A-fl&arancs «*fBSérkezett -meg. Ä németek megelőzték az angolokat és megkezdődött Norvégia meg- rohanása. Hitler csapatai gyors sikerekre törekedtek, és több helyen, főleg légi fölényük révén, jelentős eredményeket értek el Norvégiában. Ekkor már két hajó, a Providence és a Bermuda fedélzetén voltak a 13. félbrigád katonái. Senki sem mondta, de mindenki sejtette, hogy Norvégiába szállítják őket. Május 15-én megérkeztek a katonák a f jordok közé. Már az első órákban érezték, hogy nehéz ellenféllel állnak szemben. A németek légi fölényük révén, amikor csak az időjárás engedte, bombázták a légiósokat. Azok nehezen találtak fedezéket, egymás után pusztultak el és sebesültek meg az emberek. Mégis nyomultak előre. Május 28-án elfoglalták Narvi- kot. Az általános norvégjai hadihelyzet azonban kedvezőtlenül alakult, a németek újabb sikereket érték el és az angolok ajánlatosnak tartották kivonni csapataikat. Június 8-án megkezdődött a félbrigád elszállítása. Fejük fölött állandóan zúgtak a német repülőgépek és a katonák nem sejtették, hogy hova szállítják őket. 1940. június 14- A félbrigád megérkezett Brest kikötőjébe. körülöttük pánikhangulat, a végéhez közeledett a francia dráma. Közvetlen veszély fenyegette az alakulatot is. Néhányan a városba robogó német motorkerékpárosok fogságába kerültek, másokat a bombák sebeztek , meg. Altalanos kavarodás, tó alkalom nyílott volna a szökésre. De a 13. félbrigád nem olyan volt, mint az idegenlégió általában. Ide politikailag öntudatos antifasiszták kerültek, és a baloldali érzelmű spanyol, cseh, osztrák és német tagjai nem akartak az ellenség fogságába kerülni. Parancsnokaik között azonban annál hevesebb vita alakult ki. Egy ezredes ezt mondta: — Itt maradunk. — Marokkóba kell mennünk — kiáltotta egy másik. — Át kell jutnunk valahogy Angliába, — ez volt a véleménye a félbrigád legtöbb tisztjének. Nem egy viszont értelmetlennek tartotta ezt. — Miért mennénk Angliába? Miért vennénk részt valahol Afrikában a háborúban, a tengelyhatalmak ellen? Ez csak az angolok ügye. Izgatott viták, sok bizonytalanság után kapták a hírt, hogy június 22-én Com- piégne-ben Hitler az új behódoló francia kormánnyal megkötötte a fegyverszünetet. Ekkor a félbrigád éppen félúton volt Brest és Rennes között. Dönteni kellett Pétain tábornok vichy-1 kormánya mellé állnak, vagy pedig De Gaulle tábornokot követik, aki Londonból további harcot hirdetett a hitleri Németország ellen? S ami talán sose fordult még elő a légió történetében: ekkor jól vizsgáztak a katonák. Kilencszá- zan, tehát az alakulat hetvenöt százaléka úgy határozott, hogy a szabad Francia- országot választja, ök elindultak Szudán irányába, a többiek pedig Marokkóba, amely akkor Vichy mellé állt. Narvik után újra alkalmuk nyílt a 13. félbrigád tagjainak arra, hogy bebizonyítsák harci készségüket. Pontosan egy esztendővel a jéghideg fjordokon vívott harcok után a forró sivatagi hadszíntéren kerültek szembe a tengely- hatalmak csapataival. Negyvenegy áprilisában a „Szabad Francia Légió” az olaszok ellen harcolt. A parancsnok Monclar tábornok, aki ugyan ingadozott, hogy kinek az oldalára álljon a második világháborúban, az angolok mellett küzdjön, vagy pedig csak csapatai harci készenlétét és értékét őrizze meg, hogy azután egy később adandó alkalommal a mellé álljon, akinek több a kilátása a végső győzelemre. Mas- saouah mellett a légiósok és az angolok látványos sikert értek el az olaszok ellen. Négyezer foglyot ejtettek. Monclar a csata után kiadta a parancsot: — Szíriába megyünk. A csapatok hajóra szálltak. Az angoloknak nem tetszett ez a lépés, mert úgy érezték, hogy a franciák nem kívánnak részt venni az afrikai hadműveletekben. Monclar tábornok valóban ezt tervezte, más idegen légiós alakulatok parancsnokai viszont továbbra is kitartottak a nyugati szövetségesek mellett. 1941 nyarán a légió történetében egyedülálló különleges helyzet alakult ki: Szí- rában szembekerült egymással az angolok mellett harcoló 13. félbrigád és az idegenlégió 6. ezrede, amelynek tisztjei a Vichy-ben székelő kormánnyal rokonszenveztek. A franciák közel-keleti drámája Saint Jeanne d’Arc- ban ért véget, ahol július 18- ón fegyverszünetet kötöttek. Ez csak fokozta a feszültséget. Az ingadozó alakulatoknak dönteniük kellett: London vagy Vichy? A 13. félbrigád álláspontja világos volt, ők továbbra is a szövetségesek mellett kívántak harcolni. Határozott fellépésük kedvező irányban befolyásolta a 6. ezredet is Az alakulat 1900 katonája kijelentette : — Harcolunk a szövetségesek oldalán! A 6. ezred tisztikara azonban másképp vélekedett, ök nem akarták követni katonáikat. Mindössze ketten tartót^ tak velük . (Folytatjuk.) ta meg a vizsgázó. A gyakorlati munkáról kérdez a vizsgabizottság elnöke, dr. Mátrai Tibor tanszékvezető tanár is: — Ha majd tanít, s javitja a dolgozatokat, hogyan győződik meg osztályzatai helyességéről? A válasz pontos, objektivitásra törekvő, s Takács Ilona észre sem veszi, hogy letelt az a félelmetes húsz perc. Mátrai Tibor néhány percet szakít a jelöltek értékelésére: — Huszonhármán államvizsgáztak. Azt nyújtották, amit vártunk. Jó érzés hallgatni gyakorlati érzékről tanúskodó válaszaikat. Sági Márta is izgatottan kezdi, ám néhány perc múlva már a holnap tanárát hallom beszélni arról, hogy miként fog korszerűen oktatni és nevelni. Felkészült-e pedagógiából ? Erről a magyar szakosok adnak számot. Itt is nyugtalanok a kinnlevők. Saiga Attiláné másodpercenként hol pz ajtót, hol az óráját fürkészi: — Melyik tétel lenne jó? Nem tudnám eldönteni. Most egyetlen cím se jut eszembe. Csak már kihúznám a tételt, ha a kezemben lesz megnyugszom. De addig! A sorstárs Szabó Lászlóné igyekszik minden percet kihasználni. Néhány perc múlva sorra kerül, s még mindig a tételeket bújja: — Felkészültem, de egy végső ismétlés sosem árt. Benn dr. Nagy Andor főiskolai adjunktus vizsgáztat: — Felesleges az izgalom, mert minden jelölt a maximumot adja. J<^ érzés hallgatni pontos, szabatos fogalmazásé mondataikat. A jelöltek nemcsak az államvizsgára, hanem a pedagógia gyakorlati éveire is felkészültek. Meghallgattam egy vizsgázót. A tételeim: Hogyan készül fel a tanár egy órára. A jelölt higgadtan válaszolt, s nem lepte meg az aktualizáló kérdés sem: — Készítsen egy óravázlatot. Az anyagegységet szabadon választhatja. Ismét a tanítási gyakorlat segített. A vizsgázó egy nyelvtanóra szerkezetét rekonstruálta. A sikernek most még csak ő örült. Am egy év múltán elégedett szülök nyugtázzák majd gyermekeik jó felkészítését. Kinn tapasztalatcsere zajlik. A sikeres vizsgázóknak minden soron következőhöz akad egy-egy biztató szavuk: — Nem lesz probléma..! Megy majd ... Nekik már csak emlék az államvizsga, ök holnap már tanárok, s ezentúl majd ők kérdeznek... (pécsi) Hatszáz személyes gyógyüdülő A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók! Szakszervezete saját anyagi erejéből Sopronban a Lővé- rek legszebb részén 600 személyes gyógyüdülőt építtet. Az ország legnagyobb, legkorszerűbb szakszervezeti üdülőjének építése július elején kezdődik meg. A szak- szervezet mintegy 78 millió forintot fordít az egész évben üzemelő szakszervezeti üdülőre. A SZOT-tal kötött megállapodás szerint az üdülő teljes beruházási költségét a KPVDSZ fedezi, a fenntartásról, az üzemeltetésről pedig a SZOT gondoskodik, s az évi több mint 15 ezer beutald» -felettóusz esztendeig KmrnZPka&ö mag.
