Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

tJj székház az egri kisiparosoknak Sürgető füzesabonyi, hatvani gondok Az egri Gsiky Sándor utca 32. számú telken egy tavaly nyáron kezdett építkezés kö­zeledik a befejezéséhez. Mint megtudtuk: a kisiparosok új székháza készül a hajdani borház helyén, összesen 2 millió forintos központi beru­házással. Háromszintes lesz az épü­let. Földszintjén az egri vá­rosi és járási csoport kap irodákat, az első emeleten pedig a KIOSZ megyei adó­közössége illetve a titkárság rendezkedik be — míg a má­sodik emeleten százszemé­lyes tanácskozóhelyiséget alakítanak ki. Ez utóbbihoz büfé is kapcsolódik majd, így a terem egyben a kisipa­rosklub szerepét is betölti. Mint általában az úgyneve­zett foghíj-beépítéseknél el­kerülhetetlen, az Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz dol­gozói itt is meglehetősen sok nehézség közepette végezték, a kivitelezési munkát. Ám túl vannak már az akadályo­kon s előreláthatóan augusz­tus 20-ára sikerül átadniuk az új székházat. Különben a KIOSZ szinte valamenyi megyeszékhelyen kicseréli a meglévő rossz megjelenésű, egészségtelen irodákat az említett 'moder­nebb irodaházakra. Mindezek — természetesen •— csupán a nagyobb építke­zések. Mellettük sor kerül folyamatosan a kisebb épüle­tek, a járási helyi csoportok új irodáinak kialakítására is. Megyénkben legutóbb a pé- tervásáriak kaptak ilyen „mini-székházat” s éppen az itteni kisiparosok kivitelezés­ben végzett társadalmi mun­káját szeretnék példaként felhasználni a jelenleg leg­rosszabb állapotban lévő fű zesabonyi és hatvani irodák ^kicserélésénél”. Valószínű, hogy mielőbb sor kerül ezek­re is, hiszen1 a kisiparosok jogos kérését, igényét a helyi tanácsok támogatják, a KlOSZ-központ jóindulatúan segíti. „Vendég” szőlők vizsgája Gyöngyösön Az ország különböző vidé­keiről származnak azok a sző­lők, amelyeknek borait a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban most vizsgáz­tatták, minősítették, összesen ötvenöt országosan engedé­lyezett szőlőfajta található abban a tizenhét holdas kí­sérleti parcellában, amit még 1964-ben alakítottak ki. A mostani vizsgán 36 fajta sző­lő, különböző művelési mód­dal nyert borait mutatták be a bizottságnak, amely Zilai János egyetemi doces vezeté­sével összesen nyolc tagból állt. A különböző szakemberek a kutatóintézet, a tsz-szövet- ség, a felsőfokú mezőgazda- sági technikum és az állami gazdaság munkatársai voltak, akik a szokásos módon pon­tozták a borokat. Igaz, most sorrendet nem állapítottak meg, tehát nem versenyszerű értékelés folyt. Ennek a mi­nősítésnek gyakorlati célja is van, méghozzá annak a megállapítása, hogy a kísér­letbe bevont szőlők közül melyek azok, amelyeknek termesztése megéri a fárad­ságot. Ezért például értéke­lik a szőlők terméshozamát, cukor- és szeszfokát, rotha­dási és fagyérzékenységét. Fi­gyelembe veszik azt is, hogy milyen termelési mód mel­lett lehet a legjobb ered­ményt elérni. Természetesen a tudományos elemzés sem hiányzik, ezért is folyik a kí­sérlet a Kertészeti Egyetem szőlészeti tanszékének közre­működésével. Az állami gazdaság ugyan magára vállalta a kísérlet minden anyagi következmé­nyeit, de ezt jól felfogott ér­dekből is teszi. Ahogy Prje- vara János igazgató mondta, lépést kell tartaniuk a fejlő­déssel, meg kell keresniük azokat az új fajtákat, amik­nek termesztésével verseny- képesek tudnak lenni. Lényegében tehát arról van szó, hogy a történelmi mátrai borvidéken valamifé­le „vérfelfrissítést” kezdtek el, amivel a vidék hírnevé­nek növelését szeretnék el­érni. . Érdemes még idézni a bi­zottságnak azt a megállapí­tását is, hogy a minősített borok között egy sem volt olyan, amit kezelési hiba miatt vissza kellett volna utasítani. Ez a tény pedig azokat a dolgozókat dicséri, akik a bor kezelését végez­ték. Munkájuk azért sem volt könnyű, mivel 10—50” literes ballonokban tárolták, gon­dozták ezeknek a fajtáknak a borait. Ennek a kísérletnek a fon­tosságát külön hangsúlyozni fölöslegesnek tűnik, összesen mintegy tíz esztendei meg­figyelés kell ahhoz. hogy dönteni lehessen: a kísérleti fajták közül melyek azok, amelyeknek termesztése a Mátra vidékén gazdaságos, kifizetődő. Mutatja a kísérlet jelen­tőségét az is, hogy ezen a mostani értékelésen jelen volt Kéri István, a megyei tanács elnökhelyettese, Virág Károly, a járási pártbizottság első titkára, Pethes István, a járási tanács vb-elnöke, va­lamint Sándor Zoltán, az ál­lami gazdaságok központjá­nak főelőadója. A bizottság megállapította, hogy a „vendég” szőlők tava­lyi termése a vizsgán jól megállta a helyét. (—ár) Szerelik a Láhatlani Vékonypapírgyárat Az 1970. májusában beinduló papírgyárat a 21. számú Állami Építőipari Vállalat építi. Az építkezés előrehaladása lehető­vé tette, hogy megkezdjék a technológiai szereléseket is. Ké­pünkön: Beemeléshez készítik elő a tartópilléreket, a háttér­ben az új irodaház. (MTI foto: — Hadas János felvétele.) Majiirrndea: A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkája, tevékenysége Kedd délelőtt a megyei tanács kistanácstermében ülést tartott a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottsága Az ülés egyik napirendi pontja a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tevékenysége, munkája, fejlesztési célkitűzései volt. Az anyag részletesebb ismertetésére későbbi lapszámunkban visszatérünk. Ellensége a tűz... tenyere felé fordítja a ci­garetta parazsát, s bal kezével „biztosít” a lehulló hamu­nak, Maga is rámosolyog a ..pózra”, de amit mond, szá­mára törvény... — Nézze, a tűz nagyon jó barátja az embernek, de ke­gyetlen, barbár is tud lenni. Nekem elhiheti, a munkám mellett már 16 éve szolgálok a tűz ellen ... Lent az üzemben gépeket javít, tengelyeket olajoz, fo­gaskerekeket illeszt össze. Aztán, ha vége a műszaknak, leveti az olajos overallt, és irány a szertár, a gyakorló­tér, ahol már mint főhadnagy fog kezet a csapatok tagjai­val. — önkéntesek vagyunk. Magunktól, szorgalomból, vagy úgy is mondhatnám: szenvedélyből csináljuk. Mert ahogyan szükség van rendőrre, kőművesre, terve­zőre, ácsra, úgy szükség van a tűzoltóra is. Illetve az len­ne a legjobb, ha tűzoltókra mégse lenne szükség. Ha nem kellene félni a tűztől, én is szívesen levetném az egyen­ruhát. Lakatos szakmája van. Ezt pénzért, a többit, az önkéntes tűzoltó „mesterséget” ingyen vállalja s csinálja. Immár 16 esztendőn át. — Legyünk pontosak: azért, hogy önkéntes tűzoltó parancsnok vagyok, havonta száz forint a „bérem”. De ez egy szót sem érde­mel. Mint lakatos, megkere­sem én a család kenyerét. Nem azt mondom: az én tár­sadalmi „másodállásom” na­gyon sok időbe, fáradságba kerül. Hazamegyek a mun­kából, átöltözök, és máris megyek a csapatokhoz. Ta­nulunk, gyakorolunk. Hat­van tagja van a három csa­patnak. Ötven férfi és tíz nő. Mondhatom az összes sza­badidőm velük megy el... Néhány nap óta a szokott­nál is büszkébb Zsákai Ró­bert főhadnagy, „csapatka­pitány”. — Pétervásárán került megrendezésre a járási tűz­oltóverseny. Mind a három csapat az első helyen végzett. De ne higgye, hogy ez a leg­nagyobb öröm. Az sokkal töb- bet ér ennél, hogy mióta itt dolgozom a Mátravidéki Fémművekben komolyabb tűzkár nem volt. Lakatos és tűzoltóparancs­nok. A szolgálati érem ezüst­fokozata az utóbbit, a kiváló­dolgozó-jelvény pedig a ia- katosmesterségét, s tudását dicséri. — A kettőt egyeztetni kell. Az nem lenne jó, ha csak az egyik „menne”. — Azt tulajdonképpen va­lamennyien tudjuk, hogy mi­lyen egy jó lakatos mester­ember, de hogy mi kell ah­hoz, hogy valakiből jó' tűzol­tóparancsnok legyen, azt már kevesebben. — Sok minden kell hozzá, csak egy nem: tűz. Egy fran­cia kolléga 50 évig volt tűz­oltóparancsnoka az egyik kis városkának, és a fél évszá­zad alatt egyetlen tűz sem pusztított a városban. Hát ilyen egy jó tűzoltóparancs­nok. —1c— Szanálták a kerecsendi termelőszövetkezetet Akik évek óta figyelemmel kísérik a megyeszékhely szomszédságában dolgozó szövetkezet gazdálkodását, vagy most végigtekintenek a gondosan megművelt földjei­ken, nehezen hiszik el a tényt; a Kerecsendi Arany­kalász Termelőszövetkezet a szanálás sorsára jutott. Erre még nem volt példa a megyénkben! Sok ember számára az is érthetetlen, hogy ez a négy­ezer holdas, nagy állatte­nyésztési múlttal és sikerek­kel büszkélkedő falu közös gazdasága, miként jutott er­re a sorsra? Miért is? Amikor a szanálási bizott­ság megkezdte munkáját Kerecsenden, megígértük ol­vasóinknak, hogy beszámo­lunk majd arról, hogy mit tapasztalt a bizottság, mi­lyen módon juthat el egy közös gazdaság a szanálásig és miként lehet kilábolni az ilyen helyzetekből. Most ígéretünkhöz híven közread­juk e tapasztalatokat Ko­vács Bertalannak, a szanálá­si bizottság vezetőjének, az egri járási tanács vb elnök- helyettesének, munkatársai­nak és nem utolsósorban a kerecsendiek véleményét idézve. Ä szanálás... nem feloszlatás Sok a félreértés a szaná­lás körül. Kerecsenden is abban reménykedtek néhá- nyan, hogy ez egyet jelent a szövetkezet feloszlatásával, megszüntetésével. Mondhat­ni; drukkerek is akadtak, fcldk egyenesen kívánták a Jganáiá&t é& az ezzel várha­tó „zavarost”, miközben a szövetkezeti tagok zöme az elkeserítő helyzet ellenére is becsülettel tovább végezte munkáját. — Valóban lehetett tapasz­talni félreértést..., de itt Kerecsenden most máj- tud­ják, hogy a szanálás nem azonos a szövetkezet megszű­nésével — magyarázza Ko­vács Bertalan, a szanálási bizottság elnöke. — Szaná­lásra akkor kerül sor, ha egy évet veszteségesen zár a szövetkezet, a kiadások meg­haladják a bevételt és a kö­zös gazdaság fizetésképte­lenné válik. — A szanálás lényege, célja? — A megyei tanács vb-el­nöke által kijelölt bizottság megvizsgálja miből adódott a veszteség, feltárja a gaz­dálkodásban előforduló hibá­kat, pénzügyi, gazdasági in­tézkedéseket javasol a vesz­teség megszüntetésére. Amennyiben szükséges arra is javaslatot tesz, hogy vál­toztassanak a vezetésen és vonják felelősségre akik személyesen felelősek a ká­rokért, a veszteségért. Kerecsenden az utóbbira nem került sor, hiszen a szö­vetkezet tagsága már a sza­nálást megelőző közgyűlésen új elnököt választott Détár Mihály személyében. Révai József főmezőgazdász is be­adta a lemondását, amelyet a tagság elfogadott. Helyette a fiatal Tóth Tibor agrár­mérnököt bízta meg a gaz­dálkodás vezetésével. Az el­nökhelyettesi és gépcsoport­vezetői poszton Is változás történt, sőt a vezetőségi ta­gok egy részétől is megvon­ták a bizalmat. A hibák, g veszteség okai­nak feltárása azonban itt sem maradhatott el. Az okok? — Évekre kell visszamenni annak tisztázásához, hogy ez a jó adottságokkal rendelke­ző szövetkezet miként jutott ilyen sorsra — idézi a sza­nálási bizottság tapasztalatát Kovács Bertalan vb-elnök- helyettes. — Az okok? Megalapozatlan jövő, egyol­dalú gazdálkodás, mának- élés — nagyüzemi szinten, törekvés minden pénz kifize­tésére zárszámadáskor. Sőt! Majd minden évben „bele­nyúltak a jövő év zsebébe is’’, hogy tűrhetően fizethes­senek a tagságnak. Mind­ezek után jött egy rendkívül aszályos esztendő, amelyet még tetéztek a gazdálkodási hibák is. Így nem következ­hetett más, mint az évvégi 2 millió 347 ezer forintos mérleghiány, illetve veszte­ség. A hetekig tartó vizsgála­tok során részleteiben is fel­tárták a veszteséges gazdál­kodás okait. Közgyűlést is összehívtak ez ügyben, ahol a szövetkezet tagsága mély­rehatóan elemezte a veszte­ség okait. Néhány felszólaló arra is utalt, hogy nemcsak a vezetés hibái, az aszályos év, de a fegyelmezetlenség, egyes tagok részéről az újtól való bizonyos tartózkodás is hozzájárult a kétmilliónál is nagyobb veszteségekhez. Va­lósággal „elvérzett” itt min­den új agronómiái megol­dás, új növény, pénzt hozó, de . . . igényes termék. — Ami azt illeti, a ha­gyományossal se nagyon di­csekedhettek, hiszen a nö­vénytermelésnél és az állat- tenyésztésnél ötmillió farkit­tál kevesebbet produkáltak mint azt év elején tervezték. A költségeket meg kétmil­lióval lépték túl — sorolja a bizottság megállapításait Ko­vács Bertalan. Ez pedig világos képlete a veszteséges gazdálkodásnak: kevesebb termelés + 'kiadás = deficites mérleg. Hol úszhat el legjobban a pénz? Például... amikor a ter­vezettnél kevesebb gabonát, zöldséget, húst, tejet állíta­nak elő, mint itt Kerecsen­den történt az elmúlt évben. A szanálási bizottság megál­lapítása szerint a 24-féle nö­vény közül csak háromnál arattak annyit, mint év ele­jén tervezték a többi eset­ben jóval alatta maradt a termésátlag, a tervezettnek. A bizottság vizsgálatai s a kutatóintézet adatai szerint a termelési költségek jóval felette voltak a tervezettnek. A tejet majdnem kétszere­séért állították elő, mint- ahogy el tudták adni, de a kukoricát s főleg a húst jó­val drágábban termelték meg, mint amennyiért érté­kesíthették. A kerecsendiek híres állattenyésztők. Szar­vasmarháik most is olyan szépek, hogy a napokban már a mezőgazdasági kiállításra válogatott közülük a bizott­ság. Csak rettenetesen sokba kerül felnevelésük. A vesz­teség egyik okát ebben ta­lálta a szanálási bizottság, hiszen az elmúlt évben is a saját takarmány mellett még 57 vagon abrakot kellett vá­sárolni majdnem kétmillió forint értékben. S azt nem kell külön bizonygatni, hogy pénzen vett abrakon nem le­het meggazdagodni. Amilyen híres állattenyésztők a ke­recsendiek, — ha szarvas- marháról van szó — olyany- nyira hihetetlen az a tény, hogy az elmúlt évben pél­dául minden harmadik ser­tésük elhullott. Elképzelhető, milyen ko­moly mértékben esett ez is latba a majd két és fél­milliós veszteségnél. A szanálási bizottság úgy találta, hogy a gépek üzemel­tetése is túl sokba került a szövekezetnek. Kevesebb munkát végeztek el, mint a_ tervezett, mégis több pénzt költöttek ré. Alkatrészre majdnem egymilliót, renge­teg üzemanyagot fogyasztot­tak s egy hold föld gépi meg­művelése ezer forintnál is többe került az elmúlt esz­tendőben, majd háromszor annyiba, mint az állami gazdaságoknál. A kerecsendiek 31 gépre több mint három és félmil­lió forintot költöttek tavaly s olyan traktorokat, munkagé­peket toldoztak, toldoztak, amelyeket már rég ki kel­lett volna selejtezni. A sza­nálási bizottság javaslata alapján a közgyűlés úgy döntött, hogy az elhasználó­dott gépeket ócskába adják, hogy az idén ne vigye el a pénzt. A kerecsendiek nemcsak a gépi, de az emberi munka díjazásánál is „elúsztak”. A veszteség okait ugyan nem elsősorban ebben kell keresni, hiszen a tagság jö­vedelme egyetlen év alatt négyezer forinttal csökkent és tízórás munkanapra 58 fo­rintot kaptak. Hozzájárult mégis a veszteséghez, hogy mindig akadtak, akik több és több munkaegységet kö­veteltek ugyanazért a mun­káért. Nem egy szövetkezeti tagnak az ezret is megköze­lítette az évi munkaegysége s naponta hat-nyolc munka­egységet is jóváírtak, míg másoknál nagyon szoros volt a norma s ennek csak egy- tizedét keresték meg. Hangulat... pénzben mérve — Nehéz ugyan forintban lemérni, hogy a felsorolt SSzdálkodási hibákon túl mennyivel, járul hozzá a nagy veszteséghez az a tény, hogy nem volt egyetértés a veze­tők között, a vezetőség és a tagság összhangja gyakorta megbomlott, s legtöbbször egymást hibáztatták a ká­rokért, veszteségekért. A szanálás után Kere­csenben járva már azt ta­pasztalhattuk, hogy a veze­tők és a szövetkezet tagsága közötti összhang kezd kiala­kulni. Az idei gazdálkodási eredmények biztatóak, a ha­tárt szépen művelik. A ter­meléskilátások is jobbak a tavalyinál. Ami legfonto­sabb: a szövetkezet pénzügyi helyzete is kezd stabillá vál­ni. Igaz, ehhez nem kis se­gítséget kaptak a kerecsen­diek, hiszen a megyei tanács két ég félmilliós , hitelükért állt jót a Nemzeti Banknál. Ebből a pénzből fizették az idei béreket, s a gazdálkodás költségeit. Állami segítséget is kapott a szövetkezet, de elsősorban takarékossággal, jobb munkával sajátmaguk- nak kell kigazdálkodni a veszteséget, s némi alapot is teremteni a jövő évi kezdés­hez. Valószínű, két-három év is eltelik, amíg a kerecsendi termelőszövetkezet kiheveri az 1968-as év veszteségeit. A vezetők és a tagság is egy­öntetűen ígéri: mindent megtesz azért, hogy még égy ilyen szanálási közgyűlésre ne kerülhessen sor. A kerecsendi példa nem­csak a helybelieknek volt ta­nulságos. A szanálási bizott­ság tapasztalatai már elju­tottak más közös gazdaságok­hoz is. Így remélhetőleg azok a hibák, amelyek Ke­recsenden hozzájárultak a majd két és félmilliós vesz­teséghez, a többi közös gaz­daságban már kiküszöbölne' tők lesznek. Kovács Endre \

Next

/
Oldalképek
Tartalom