Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Június 22. tanulsága 1941. június 22-én hajnalban a hitleri hadsereg hatalmas tüzérségi és légi előké­szítés után betört a Szovjetunió területére. A fasiszták Anglia és Franciaország ellen 135 hadosztállyal, 2600 tankkal, 3500 repülő­vel támadtak, de a Szovjetunió nyugati ha­tárain már 181 hadosztályt, 3100 tankot és 4950 repülőgépet állítottak csatasorba, öt és fél millió embert összpontosítottak, hogy a Barbarossa-terv szerint villámháborúban leigázzák a szocializmus nagy országát! Az emberiség egész történelme során egyetlen népnek sem kellett olyan szörnyű megpróbáltatásokat kiállnia, mint a szovjet népnek, melyre a soha nem látott vad erő zúdult. Akasztófaerdők, tömegsírok, üszkös romok jelezték a fasiszta alakulatok útját. Ám ezekben a napokban, hónapokban ismét beigazolódott Lenin látnoki megállapításá­nak igazsága: „Soha sem lehet legyőzni azt a népet, amelyben a munkások és parasztok többsége megismerte, megérezte és meglátta, hogy ők a szovjet hatalmat védik, a dolgo­zók hatalmát”. Már 1941 végén Moszkva alatt csődöt mondott a fasiszták villámháborús terve és a sztálingrádi győzelem végképp bizonyí­totta: a Szovjetunió az a döntő erő. amely alkalmas arra, hogy megsemmisítse a hit­leri sereget, megmentse az emberiséget a fasizmus borzalmaitól. A kommunista és munkáspártok most véget ért moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum világosan rámutat: „Az im­perializmus szülötte a fasizmus — a politi­kai terror és a haláltáborok rendszere ... Megfékezni az agresszort. megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály, s minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért és a szocializmusért harcol”. A szovjet diplomácia a két világháború között lankadatlanul szorgalmazta az euró­pai kollektív biztonsági rendszer megterem­tését. Most, amikor az NSZK-ban ismét barna ingesek masíroznak és még a hivata­los állami politika sem hajlandó a fennálló határok elismerésére, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ismét felemelte a szavát. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti értekezlete felhívással fordult Eu- rópa népeihez: tartsanak biztonsági konfe­renciát, teremtsék meg kontinensünk stabil, megbonthatatlan békéjét. 1941. június 22. nagy tanulsága, hogy a gyalázatos rablóháború döbbentett csak rá népeket, hogy megengedhetetlen bűn tétle­nül szemlélni az imperializmus mesterkedé­seit ... Június 22. figyelmezteti az emberi­séget: ne engedje elhatalmasodni az eszte- lenség és a gyűlölet prófétáit, fékezze meg a háborús gyüjtogatókat. (H. Gy.) 'Szocialista intézmények — 1010 A Magyar Tanácsköztársaság legfőbb ha­talmi szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése, 1919. június 14-e és 23-a között tíz napon át tanácskozott. Munkáját a nép alkotmányá­nak megalkotásával fejezte be. Ez volt az első, rendszerbe foglalt, írásos alkotmány Magyarország történetében, olyan alaptör­vény, amely nemcsak a nép kötelességeit határozta meg, hanem a jogait is, sőt első­sorban ezeket. Az 1919-es alkotmány a világ második szocialista alkotmánya volt a szovjet alkot­mány után. Szellemében, rendelkezéseiben, a szocializálásokat szentesítő határozataiban, az új tulajdon- és munkaviszonyok kinyil­vánításában a dolgozó nép érdekeit fejezte ki, mégpedig az osztályharcban elért tény­leges eredmények alapján. Egyik szembeötlő sajátossága az volt, hogy az új proletárállamot 'Magyarországi Szo­cialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak nevezte. Ebben az a szándék fejeződött ki, hogy ez az állam — minden később kelet­kező szocialista Köztársasággal hajlandó ál­lamszövetségre lépni — erőszak és hódítá­sok nélkül. Következésképpen a Szlovák Tanácsköztársaság függetlenségét már eleve nem érintette. Az alkotmány külpolitikai ré­sze különben is egyértelműen leszögezte: a Magyar Tanácsköztársaság: „Bekét akar, minden hódítás és hadikárpótlás nélkül’’. Lényegében a népek testvérisége és szabad­sága jutott kifejezésre, a proletárhatalom jellegének megfelelően. < Az alkotmány egyértelmű, világos szöve­gezése klasszikus példája volt annak, mikép­pen lehet és kell számba venni egy történel­mileg meghatározott időszakban az osztály- harc által elért eredményeket. Az alkot­mány félreérthetetlenül kimondta: A Ta­nácsköztársaság célja megszüntetni a tőkés magántulajdont, létrehozni a szocializmust, amelyben minden munkaképes embernek dolgoznia kell, s amelyben mindenkinek jo­ga van a szabad munkához. Ez az alaptörvény biztosította a dolgozók összes demokratikus jogait, beleértve a szó­lás-, a sajtó-, a gyülekezési és a lelkiismereti szabadságot. Biztosította a nemzeti kisebb­ségek jogait, azaz a nem magyar nemzeti­ségű állampolgárok a magyarokkal minden tekintetben azonos jogokat és életkörülmé­nyeket kaptak. Részletesen szabályozta az alkotmány az állam szervezetét s a demok­ratikus centralizmus elvét. A legfőbb ha­talmi szerv a Tanácsok Országos Gyűlése lett. Törvényes mű volt az 1919-es alkotmány, mert az egész nép választott képviselői sza­vazták meg a szocialista demokrácia elvei szerint. Alkalmas volt arra, hogy a gyárak, földek, valamennyi munkahely minden dol­gozója tudatára ébredjen hatalmának. A fronton harcoló katona pedig megérthet­te, milyen célokért hullaija vérét. És alkal­mas volt arra is, hogy az ellenforradalmá­rok és a kapitulánsok rágalmaival szemben megmutassa a magyar proletariátus valódi törekvéseit és erkölcsi erejét. Mindenképpen olyan mű volt, amelyre a proletariátus ak­kori nemzedéke méltán lehetett büszke, s amely mint forradalmi hagyomány, szükség­képpen termékenyítőén hat a jelenre és a jövőre egyaránt. (F. M.) Borexport 52 országba Méltóan az eddigi hírnévhez Nagy megtiszteltetés érte megyénket és a megyeszék­helyet: a közeli napokban Egerben rendezik meg az or­szágos borversenyt. Üjabb elismerése ez megyénk sző­lő- és borgazdálkodásának. Ebből az elismerésből nem kis rész jut az Eger—Gyön­gyös vidéki Állami Pince- gazdaságnak, amely nem­csak megyénk, de az ország szőlő- és borkultúrájának is egyre jelentősebb képviselő­jévé válik. Dancz Pál igaz­gatóval az elmúlt évek mun­kájáról és a jövő elképzelé­seiről beszélgettünk. — Talán azzal kezdeném — mondta —, hogy a megye két történelmi borvidékén, az egrin és a mátraaljin ter­melt borok gazdag választé­ka, jó csengésű neve,, kima- kasló kvalitása világszerte is­mert. A hírnév sok minden­re kötelez. Éppen ezért hosz- szú évek óta arra törek­szünk. hogy a megye szőlő- és borgazdaságai ne egymás­tól függetlenül, hanem egy­mással összhangban dolgoz­zanak. Számunkra alapvető fontossággal bír a termelés, a minőségi színvonal emelé­se, a termelési kedv megte­remtése és fenntartása. En­nek érdekében elindítói vol­tunk a széles soros, korszerű szőlőtelepítésnek, amely ma már a nagyüzemi szőlőter­melés általánosan elfogadott alapja. Megyénkben a nagy­üzemi telepítések egyre in­kább termőre fordulnak. s így pincegazdaságunk ren­delkezik megfelelő nyers­anyagbázissal. Ezzel össz­hangban arra is töreked­tünk, hogy a műszaki és technológiai fejlesztés lépést tartson a kor követelménye­ivel. Annyit mondhatok, hogy pincegazdaságunk mű­szaki fejlesztési munkája Európa-szerte elismert. — Hány országba expor­tálnak jelenleg? — Borexport-kereskedel­münk mindig nagyra becsül­te a borai iránt külföldön megnyilvánuló bizalmat. (A hírnév és eredmények, me­lyeket borkivitelünk az utób­bi időben felmutat, kötelez­nek és egyre nagyobb fele­lősséget hárítanak a termelő szektorra és a pincegazda­ságra egyaránt). — Több mint 50 országba jutnak el boraink. Különö­sen jelentős a Svédország­ba, a Német Szövetségi Köz­társaságba irányuló expor­tunk, de máshol is szívesen vásárolják zamatos borain­kat. Az érdekesség kedvé­ért említem: Braziliába Eger Csillagát és Medoc Cordialt szállítunk. Rendkívül eredményes és erőteljes fejlődést mutat a választékbővítésünk is. Je­lenleg több mint negyvenfé­le borunk van forgalomban, köztük különleges vermouth- borok is­— Milyen fejlesztési ter­veik vannak? Amig a bor eljut a fo­gyasztóig, hosszadalmas és bonyolult feladatokat kell el­végezni. A termelés mellett elsősorban jelentős szőlőíel- dolgozási és tárolási bázist kell létrehozni és olyan technológiát alkalmazni, hogy az egri és mátraalji borvidéken termelt bor íz, zamat- és illatanyagban gaz­dag sajátos jellegét minden­képpen megőrizzük és ezál­tal a fogyasztói igényeket kielégítsük. Jelenleg 350 ezer mázsa szőlőt tudunk feldolgozni. Feldolgozó és tárolókapacitá­sunk azonban állandóan nö­vekszik. Egerben például az idén mintegy 50 millió forin­tos költséggel tovább bővít­jük az árnyékszalai „pince­várost”. Többek között meg­valósul nagy értékű automa­ta gépsorok beállításával izo­termikus hordóegységek megépítésével a közvetlen exportpalackozás. Emellett a vasútállomás­nál elkészült a nagy kapa­citású új palackozóüzemünk, amely további 200 személy­nek — főként nőknek — biz­tosít elhelyezkedési lehető­séget. További jelentős tényezője fejlesztésünknek. hogy Gyöngyösön az idén megkez­dődik egy 65 000 nektolite- res toronypince és szőlőfel­dolgozó üzem építése. Az or­szágban elsőként itt létesül szőlőmelléktermék komplex feldolgozására alkalmas nagyüzem is. Az idén szü­retre nyer befejezést a ver­peléti 25 000 hektoliteres tá­rolópincészet megépítése. — Az új gazdaságirányítá­si rendszer miként hatott, a tevékenységükre? Döntő e vonatkozásban, hogy mind a felvásárlás, mind az értékesítés tekinte­tében olyan tevékenységet tudunk folytatni, mely meg­egyezett a mezőgazdaság ér­dekeivel, ugyanakkor elisme­rően ki tudta szolgálni a fo­gyasztókat, a belkereskedel­met és külkereskedelmet úgy, hogy tevékenységünk az előírt és megkívánt gazda­sági feltételeknek megfelelő vojt. Az úi gazdasági mechaniz­mus ráirányította a figyel­met arra. hogy még gyümöl­csözőbb kapcsolatokat ala­kítsunk ki a termelő gazda­ságokkal. Éppen ezért a ha­gyományos tevékenységen kívül igyekszünk közös vál­lalkozásokat létrehozni a ter­melőszövetkezetekkel. Az andornaktályai terme- . lőszövetkezettel közös pin­cészetet és feldolgozó üze­met létesítünk és közös vál* lalkozásba kezdünk a ver­peléti. a nagyrédei, domosz- lói szövetkezetekkel is. Emellett előtérbe került a racionális értékesítési és a piackutatási munka is. — Mit tesznek a fogyasz­tók, a vásárlók érdekében? A keretgazdálkodás meg­szüntetésével értékesítésünk alapját egyre inkább a meg­rendelések, a piac szükség­letei képezik. így széles körű piackutatásra, piaci prognózi ­sok kimunkálására van szük­ség. Rugalmasan alkalmaz­kodnunk kell a piac, a fo­gyasztó változó igényeihez. Nem csupán az a célunk, hogy jó bort termeljünk, bár ez alapvető. Igyekszünk meg­ismertetni a belföldiekkel és külföldiekkel egyaránt a mi­nőségi bortermelés folyama­tát is. Gondot fordítunk a különböző borbemutatókra, a jó partneri kapcsolatokra. Részt veszünk a hazai és nemzetközi borversenyeken, számos árubemutatót, kiállí­tást rendezünk. Pincegazdaságunkban sok ezer külföldi megfordult már, s elvitte boraink jó hír­nevét. Másrészt igyekszünk a fogyasztói igényeket is megismerni és kielégíteni. Mintabolthálózatot alakítunk ki ennek érdekében. Eger­ben ez már megnyílt, de lé­tesül Budapesten, Győrött, Miskolcon, Szegeden és Sal­gótarjánban is. Az idén megnyílik Gyön­gyösön egy 150 személyes be­mutatótermünk, s Egerben H lesÉsi tiipl írva vagyon, a Hatvani Cu­korgyár „édességkönyvének” 1969. oldalán: a gyár legéde­sebb brigádja a Mező Imre. Fő profilja a villanyszerelés, a karbantartás, a gyár villa­mos berendezéseinek szaksze­rű üzemeltetése. Eddig ötször nyerte el a szocialista bri­gád címet. Az elmúlt év őszén az elsők között kapcsolódott be a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltása 50. évfordu­lója tiszteletére hirdetett or­szágos versenybe, és a 12 ezer élelmiszeripari dolgozó „der- byjében” 1969. május 31-én, a Budapesten tartott országos döntőn az első helyen' vég­zett. Az ÉDOSZ 15 000 forin­tos első díjának, az ötezer forintos felvevő és vetítőgép valamint a kaposvári és a Hatvani Cukorgyár igazgató­ja által felajánlott ötnapos balatoni beutalók, a Magyar Cukoripar vezérigazgatójától kapott egyhetes külföldi ki­rándulás útleveleinek boldog tulajdonosai a kővetkezők: Rumanóczki Dénes, villamos­mérnök, üzemvezető, Oroszt István tekercselő. Cserkúti Attila villanyszerelő, Bagi Miklós telepkezelő, Körhegyi László telepkezelő. Takács László telepkezelő és Vincze János műhelyvezető, és egy­ben a brigád vezetője is. A szavak helyett beszélje­nek inkább a tettek, a té­nyek: rajtuk kívül 707 bri­Bagi Miklós, Oroszi István, Takács László, Cserkúti Attila, Rumanóczki Dénes, Körhegyi László. (Kiss Béla felvételei) gád szerette volna elnyerni az első dijat és 12 ezer ver­senyző közül lettek a legjob­bak. S mivel az országos ver­senyről korábbi lapszámunk­ban már részletesen beszá­moltunk, ezért máris a győz­teseké a szó, akik Orosza— Rumanóczki, Bagi—Csenkúti és Takács—Körhegyi párosí­tásban néhány mondatban egymást mutatják be olvasó­inknak. Sajnos Vincze János, a brigád vezetője, a gyár nagyszerű szakembere, lelkes szervezője, a győzelem egyik fő kovácsa betegsége miatt nem vehetett reszt a beszél­getésben. .. — Brigádunk szellemi me­nedzsere Rumanóczki Dénes. Ezt nem azért mondom, mert ő a főnökünk is, .de valóban sokoldalú ember.jjÉs^gt az embert nagy e-uelfifSiSSBBfeer­teni. Fiatal, rugalmas, kitű­nő szakember, velünk örül, s velünk szomorkodik. Olyan vezér ö aki a tudásán kívül emberségéért, szorgalmáért is megérdemli a tábornoki ran­got. Az is az ő ötlete, hogy most tegyük félre a győzel­mi „babért” és hívjuk ki ver­senyre a többi brigádokat: kövessünk el mindent a jó karbantartásért, hogy felké­szülten várjuk a cukorszezon megkezdését... — Az Oroszi Pista bácsi a brigád helytörténésze. Szor­galmát, szívósságát, lelkiis­meretességét tanítani kellene. Hobbyja a tanulás: szabad­ságának egy részét minden évben arra használja, hogy olyan gyárakat keres fel. ahol még tehet valamit hozzá te­kercselő mesterségéhez. <3 a legidősebb közöttünk, de ha munkáról, a brigádról, a gyárról, vagy rólunk van szó, nem tud nemet mondani. . . — Attila a fiam lehetne. Itt tanulta ki a szakmát és közben jó pajtás lelkes kollé­ga iett. Tulajdonképpen most' kezdi el az igazi életet, és ha nem tér le arról az útról, amelyen most jár, akkor na­gyon szép jövőt jósolok neki. Egyébként ő volt a brigád poli tikusa. .. — Én, mint volt tanuló, mást nem is tudok mondani Bagi Miklós bácsiról, mint­hogy felnőtt fejjel, a munka mellett végezte el a techni­kumot, szakmája a kisujjá­ban van, és hogy őszinte és becsületes ember. Kalapot le előtte. De jó magasra emei- vfe. Megérdemli... — Idestova tíz éve dolgo­zom mar együtt Körhegyi Lacival. Olyan igazi, belevaló srác. Ö is a munkája mellett végezte el a technikumot. Villamosenergia-ipari szak­mája van, egyik nagy tiszte­lője, búvárkodója az iroda­lomnak is. Szóval, tud a La­ci gyerek, és eddig még csak szép, jó szavakat kapott... — Először is Takács príma .futballista volt. Másodszor: szellemes, nagyszerű társalgó fickó. Nem akarom dicsérni, de hagy értéke a gyárnak. Aztán még egyet róla: ha lenne Magyarországon egy vicciskola, én neki adnám a rektori széket. Fantasztikus, mennyi viccet tud. Az 500 kérdés 500 felelet című köny­vet versben elmondja. Higy- gyék el, jó kis társaság a Mező Imre kollektíva. Több annál: igazi nagy klasszis „csapat”. Koós József is tervezzük egy reprezenta­tív bemutatóterem létesíté­sét. Szeretnénk, ha a bemu­tatóterem helyet adhatna az országos és nemzetközi ren­dezvényeknek. A legl.ényegesebb, hogy a minőségi bortermelés anyagL, technikai bázisának megva­lósítása mellett jó minőségű áru tetszetős, ízléses csoma­golással kerüljön a vásárló­hoz. E tekintetben is nagyot léptünk előre. — A pincegazdaság nagy sikerrel vett részt az elmúlt években a különböző nem­zetközi borbemutatókon, ver­senyeken. Mit várnak az idei borversenytől? A most megrendezésre ke­rülő borverseny igen jó és hasznos lehetőséget ad mi­nőségi boraink értékeléséhez, nagyarányú termelési és fej­lesztési tevékenységünk meg­ismeréséhez. Nem utolsósor­ban eredményesen szolgálja városunk, megyénk hírnevé­nek és idegenforgalmának fokozását. A termelés, a feldolgozás, az érlelés színvonala tovább nőtt és minden bizonnyal ez megmutatkozik a ve.-senyen szereplő borok minőségében. Az utóbbi években 62 arany­érmet nyertek boraink. Bí­zom abban, hogy az idén is eddigi hírnevünkhöz méltó­an, sikerrel fogjuk képvisel­ni megyénk nagy hagyomá­nyokon alapuló szőlő- és bor­termelését — fejezte be Dancz Pál igazgató. 1969. június 22., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom