Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Könyvek — olvasók— kr- -rak A VAROSOKBAN műkö­dő könyvtárak léte — noha saját katalógusokkal, bibli­ográfiákkal, szakképzett könyvtárosokkal, sőt nem egy helyen dokumentátorral rendelkeznek, — önmagában csak tudományos és szerve­zeti fikció. Amikor azonban az állományt, katalógus, do­kumentációs és információs rendszert a könyvtárak együttműködése összefogja, az egész egyszerre élő szer­vezetté válik. Ha ehhez meg hozzátesszük az olvasók tö­megét és érdeklődési köré­nek differenciáltságát, mondhatjuk, hogy egy vá­rosban valóságos könyvtári elet van. Ez napjainkban az egyetlen lehetősége az állo­mányokban mutatkozó átfe­dések és látszólagos ellent­mondások, valamint a szét­forgácsolt munka megszün­tetésének. A könyvtárak csak akkor alkotó elemei va­lóban egy-egy város kultu­rális, .népművelési, társada­lomlélektani képének, ha szélesre tárjuk kapuikat az olvasók előtt, s ha az olvasó megbízhatóan azt találja egy könyvtárban, amit keres, amire választ vár. Mindeb­be belejátszik a könyvtáro­sok szakképzettsége, ügysze­retete, de egy város demog­ráfiai tagoltsága is. Az olva­só soha nem rezervátumban vagy demográfiai szigeten élő valaki — noha erre a vidéki városok beltenyésze­tét figyelve még tudnánk példákat mondani —, ha­nem egymásra ható és visz- szaható erő még akkor is, ha ennek a városnak vannak számára felderítetlen régiói. Ezek különböző életkorú, ké­pességű, képesítésű és hiva- tású, vallású, műveltségi színvonalú emberek, akik előbb-utóbb ki akarják ma­gukat szakítani szűk pralcti- cizmusokból és a társadalom azonos értékrenddel rendel­kező tagjaivá akarnak válni. Dolgoznak, tanulnak, egyé­ni és közösségi céljaik van­nak, e célok megvalósításá­nak egyik első partnere a könyv és a könyvtár. Más intézmények A városi ember nemcsak a könyvhöz és könyvtárhoz jut el, hanem más intézmé­nyekhez, művelődési házalt szakköreihez, klubjaihoz, múzeumokhoz és különböző gyűjteményekhez is. Azt hi­szem, ez az együttműködés legszélsőbb köre. A művelő­dési intézmények a szabad idő eltöltésének fontos bázi­sai s mint ilyeneknek van lehetőségük, hogy társadal­mi és kulturális igényeket ébresztenek, maguk is fog­lalkozzanak egyfajta infor­mációnyújtással. Mindez al­kalom is arra, hogy a könyv­tárakhoz küldjék a koráb­ban felületeken tájékozódó érdeklődőket, A művelődési házakban pl, az esztétikai ismereteknek csak alapele­meit kapja meg az érdeklő­dő, az alapélményeit elmé­lyítése céljából azonban a közművelődési könyvtárhoz fordul. Ugyanez érvényes az iskolákban működő szakkö­rökre, ahol a könyv az ér­deklődés perifériáján áll. Sok esetben az iskolai könyvtárak többet tehetnek a gyermekek esztétikai és irodalmi, szakirodalmi neve­lése érdekében, mint egy- egy tanítási óra vakuumja. A könyvtárak szolgáltatá­sainak koordinálása teremti meg a lehetőségét annak, hogy bárki valahol belép egy könyvtárba, az egyúttal egy egész könyvtári rend­szerrel létesít kapcsolatot, mert a hálózatok szoros együttműködése bármilyen könyv, információs anyag megszerzését és megismeré­sét jelenti egy megye vagy ország határain belül is. A7 egyes államok általános és tudományos könyvtárai kö­zötti együttműködés teszi viszont lehetővé, hogy ugyanaz az olvasó a külön­böző hálózatok érintkezése során gyakorlatilag bármi­lyen könyvhöz hozzájuthat, ami a világon megjelent. TTt ■ ■■ rr O Es a jovo...? És a jövő könyvtárai? A műszaki, művészeti, demog­ráfiai forradalmak, ame­lyeknek napról napra tanúi vagyunk, s amelyek doku­mentumai elsősorban a vá­rosokban csapódnak le, az információk olyan tömegé­vel gyarapítják az életet, hogy a haladó ember már képtelen meglenni a könyv es a könyvtárak szolgálta­tásai nélkül. Nem hiszem azonban, hogy a könyvtá­rakban jelentkező technikai vívmányok valaha is elmos­nák a könyvek szeretetét és hogy a könyvtári élet gyors- tájékoztatók, telexhíreit, mikrofilmek és lyukkártyák használatában kimerülne. A könyvtárak a jövő század elejére is az esztétikai és szakmai m ,-eltség komoly bázisai maradnak. Kétségte­len, fontos szerepet töltenek be a modern életben a mikrofilmek, hanglemezek és szalagok, nem valószínű azonban, hogy pótolnák Vö­rösmarty, Arany János, Ady, József Attila, vagy Radnóti verseit. Egy telexhír soha nem fogja helyettesíteni Thomas Mann vagy Móricz Zsigmond egy-egy mondatát. ★ AZ ALKOTÖ, meditáló, kritizáló, tanulni és tudni vágyó ember örökre meg­marad. Az ember szépség- és tudásvágya a könyvhöz és a könyvtárhoz kapcsolódik, így volt ez az alexandriai könyvtár építése vagy a kö­zépkori könyvtárak kialaku­lása idején. Ami szépség, emberi érzés, értelem, logi­ka van a társadalmi fejlődés­ben, az valamilyen formá­ban összefügg a könyvvel és könyvtárral. A jövő könyv­tárai különbözni fognak a maitól, technikai felszerelé­sük gazdagabb lesz, de bi­zonyos, hogy feladataikat csak akkor oldhatják meg, ha az együttműködésnek za­vartalan formái alakulnak ki, és az olvasó azt találja a könyvtárban, amit keres; önmagát és az életet. Ebergcnyi Tibor MOLNÁR KÁROLY*: 10. Fejenként 30 esztendei f egy ház A tiszthelyettes azonban végeredményben mégis jó ember. — Olasz vagy? — kérdi, amikor egy kicsit lecsillapo­dott. ' — Az vagyok, nápolyi. — Ah, az a dalok városa, ugye? — Ügy mondják. — Tudsz énekelni? — Meglehetősen. Közelebb hajlik a rácshoz a tiszthelyettes, mintha vala­mi ötlete támadt volna. — Pompás! — kiált fel. — Ha úgy. amint otthon is csi­náljátok, elénekelsz nekem egy nápolyi dalt, megtaníta­lak egy kis trükkre, hogyan ihatsz, fittyet hányva a sza­bályzatnak. — Most énekeljek? — Természetesen. — De a torkom ... — Ha inni akarsz. Egészen kiszáradt a tor­kom, mégis rákezdek: Jaj Marim, Marikám, Mennyi álom tűnt el'miat­tad, Karjaid vánkosán Tölthetnék el bár egy éj­szakát, li£&. június 22*. vasárnap — Szép, nagyon szép — mondta a tiszthelyettes. — Szépen énekeltél. És most figyelj ide: fogd meg ezt a kulcsot. Menj az altiszti latrinába, húzd meg a láncot és gyorsan fogd föl a. sap­káddal a vizet... 1905-ben nyolc légiós szö­kött meg egyszerre. Az ő ese­tük drámaiabban végződött. Ügyesen kezdtek tervük megvalósításához, és maguk­kal tudták vinni teljes fel­szerelésüket, fegyverüket is. Egyikük szerzett egy tiszti egyenruhát és azt vette fel. Hosszú gyaloglás után meg­érkeztek Colomb Béchard­ba. A vasútállomáson szabá­lyosnak látszó menetlevelet mutatott fel az őrjáratnak. Ez természetesen hamis volt, de ezt akkor senki sem vette észre. Megszálltak az első vonat­ra, hogy mihamarabb mesz- sze kerüljenek ettől a veszé­lyes várostól. Kezdetben nagyszerűen si­került a szökevényeknek minden. Már több száz kilo­métert utaztak. Egy száza­dos szállt fel azonban Béni Unaf-ban a vonatra és meg­lepetéssel tapasztalta, hogy egy hadnagy harmadik osz­tályon utazik, együtt iszik és habozott, úgy érezte, köte­lessége megvédeni a tiszti­kar becsületét. A szolgálati szabályzat szerint ugyanis ilyen helyzet megengedhetet­len és tilos. A százados oda­szólt a tiszttársának: — Lieutenant! — Pofa be! — válaszolt a hadnagyruhába bújt légiós A százados a revolveréért nyúlt. A szökevények ráve­tették magukat. Megkötöz­ték és egy kapcadarabbal betömték a száját, majd le­ugrottak a vonatról. Elin­dultak a sivatag felé. Bele­vesztek a homoktengerbe. Két hónappal később egy lovasjárőr talált rájuk. A parancsnok jelentése szerint heten feküdtek egymás mel­lett, majdnem eszméletlen állapotban. — Hol a nyolcadik társa­tok? — kérdezték az őrjárat katonái. Az egyik légiós a kenyér- tarisznyájára mutatott. A hét embert később Oránban a haditörvényszék szökésért és gyilkossá­gért fejenként harminc esz­tendei fegyházra ítélte. Nem ez volt az egyetlen kannibalizmus a légió törté­netében. 1885-ben Tonkin- ban, a Quan Tuyen mellett vívott csata után tizen úgy döntöttek, hogy megszöknek az alakulatuktól. Az őserdőben azonban elté­vedtek. Már éhhalál fenye­gette őket, «íömt éDiatároz­Időnként a vadaknál is „népszámláláskell tartani, hogxj kiderüljo a .miképpen is atakul. az ai'omáv.y. A listán jelen'ey a fácánok vezetnek, arm annál is in­kább előnyös, meri a vadá­szok tábora ezt a szárnyast külön becsben tartja, létszá­muk — a nagyon pontos lel­kiismeretes össszesiiések sze­rint — idén először országo­san meghaladja az egymil­liót. Ez az év tehát a ha­zai apróvadgazüálkodás tör­ténetében aranybetűsnek szá­mít. A lista szerint egyébként hazánkban egymillió 6? ezer fácán van, szemben a tava­lyi 942 ezerrel. A fogoly állo­mány is átlépett egy kerek számot, itt azonban egyelőre nem beszélhetünk milliós nagyságrendről. Ennél a szár­nyasnál szerényebbnek kell lenniük a vadászoknak, és egyelőre félmillióval is be kell hogy érjék. Külön érdekes­ség azonban, hogy az állo­mány itt is 62 ezerrel lép­te át a kerek számot, jelen esetben az 500 000-et. Ami a nyulat illeti: egy év alatt 23 ezerrel több van belőlük, s ha az állomány igy gyarapo­dik tovább, akkor a jelenle­gi 974 ezerről jövőre szintén egymillióra kerekedhet á tap­sifülesek száma. VadszámJálás Uj köntösben Paróka alamíniumból Az amerikai divat új csoda­bogara: alumíniumparóka, amelyet 3000 dolláros áron akar­nak eladni a feltűnést kereső leányoknak, asszonyoknak. (Telefoto — AP—MTI—KS) A HEVES MEGVEI peda­gógusok időszaki lapja, a Tu­dósító most új köntösben' és új címmel jelent meg: az idei második számot már modem borító és a Hevesi Művelő­dés fejléc díszíti. Érdemes erre a megyei ki­adványra felfigyelni! Nem­csak azért, mert az általános és középiskolákban folyó ok­tató-nevelő munka olyan szé­les rétegeket érint, mint ke­vés más kérdés, hanem azért is, mert a Hevesi Művelődés­ben és elődjében olyan ta­nulmányok. témák, gondola­tok kaptak és kapnak fóru­mot, amelyek az állandó ér­deklődést a szakemberek és a közönség részéről is joggal elvárják. A Heves megyei Tanács művelődésügyi asz­ták, hogy valamelyiküknek fel kell áldoznia magát a többiekért. Sorshúzással dön­töttek. A kilenc katona azután felfalta a tizediket. Egy holland légiós szöké­sét 1928-ban szerencse kí­sérte. Bonyolult tervét több hónapig készítette elő. Zsold- jából még egy fél liter bort sem vett a kantinban. Elő­ször is egy elegáns civil ru­hát, vastag, fekete keretes szemüveget és disznóbőr ak­tatáskát vásárolt magának. Mindez nem tűnt fel Fez üz­leteiben, mert a holland lé­giós összetalálkozott egy di­áktársával, aki hajós lett és egy nagy borszállítmányért jött Észak-Afrikába. A két gyerekkori barát mindent megbeszélt és a vásárlásnál úgy viselkedtek, mintha az öltöny és a többi holmi a tengerésznek kellene. Másnap a légiós megjele­nik a Marokkói Bankban. Civilruhában, könnyedén és barátja útlevelével. — Nagy dollárösszeget örököltem. A hajó, amelyen dolgozom, a következő hóna­pokban a világtengereken közlekedik Casablanca és Singapore között. Nincs időm most valamelyik hol­land bankhoz fordulni. Elő­ször is csak az érdekel, mi­lyen feltételek mellett he­lyezhetném el itt a pénze­met, hány százalékos kama­tot kapnék? Készséges a bank. A cég­vezető kijelentette, hogy nagy szerencsének tartaná, ha az ügylet létrejönne, és négy százalékos kamatot ajánl fel. Az elegáns fiatal­ember alkudni kezd. — Megállapodhatnánk négy és fél százalékban? — kérdi. — Remélem, de ezt meg kell beszélnem az igazgató; Sággal. — tó — vütassoti* a tálya, a Pedagógus Szakszer­vezet Heves megyei Bizott­sága és az Egri Tanárképző Főiskola gyümölcsöző össze­fogása tette most is lehetővé, hogy az eddiginél jóval sze­rényebb keretek között meg­jelenő lap most már moder­nebb folycirati szinten kerül­jön olvasói kezébe. Ebből a számból felhív­nánk a figyelmet dr. Somos Lajos írására, aki a pedagó­gusetika néhány kérdésével foglalkozik, mégpedig a gya­korlat tükrében. Ilyeneket ír: ,A hivatásszeretet meg­kívánja, hogy a korszerűbb oktatási és nevelési feltételek megteremtéséért vezetők és szaktanárok harcolni, kitar­tóan' küzdeni is tudjanak”. Vagy: „Az anyagi megbecsü­vonalúan a fiatalember. — Megkaphatnám ugyanezt írásban is? Mindkét variáci­ót, milyen kamatot kapok a dollárjaimért négy százalé­kos, valamin négy és fél szá­zalékos alapon. — Semmi akadálya — vá­laszolja a cégvezető és a bank cégjelzéses papírján, néhány sorban leírja a pénz betétjének két lehetőségét. Huszonnégy óra sem telik el, amikor a fiatalember, im­már újra egyenruhában leült egy étteremben. Vacsora után titokzatos arccal ^cözli a tulajdonossal: — Nagy szerencse ért. Nagy összegű dollárt örököl­tem Pénzemet a Marokkói Bankházban helyeztem el. Kitűnő feltételeket sikerült elérnem most viszont gyor­san ezer frank kellene. Nem leszek hálátlan. Kölcsönöz nekem? Hányaveti mozdulattal elő­veszi a katona a bank cég­jelzéses papírját, amelyen az ajánlatot kapta. Az étterem tulajdonosa nem tud ellen­állni mohóságának, uzsora­kamatra felajánlja a légiós­nak a kért összeget. Még ugyanaznap éjszaka a veszélyes kombináció befeje­ződik. A fezi vasútállomáson egy elegáns, szemüveges fi­atalember, a hóna alatt a ke­reskedelmi utazók jellegze­tes aktatáskájával, tettetett nyugalommal így szól a pénztárnál: — Egy első osztályú je­gyet kérek Tangerha... A határon felmutatja a frissen vásárolt úti eveiét, amely olyan kitűnő hamisít­vány, hogy a papárok ellen­őrzése nála csak formalitás. Másnap egy tangeri étte­remben már valóban nyuga­lommal ül ugyanez a fiatal­ember és ragaszkodik, hogy a reggelihez eidami sajtot «rfjMMlt neki. {Folytatjuk) lés mértéke nem lehet kö­zömbös a pedagógus számára sem”. S még egy gondolatot tőle: ,A pedagógus számára a lakás nem csupán otthont és pihenőhelyet jelent, hanem munkahelyet is”. Dr. Csicsai József hosszabb tanulmányban fejti ki a ta­nácsi apparátusban dolgozó pedagógusok élet- és munka- körülményeiről tapasztalatait, mert a mindennapi oktató­nevelő folyamatra a taná­csoknál működő szakembe­rek is jelentős hatást gyako­rolnak. Gyöngyösi művelődéspoliti­kai kérdések kapnak hangot Dér Józsefné—Izsó Gyuláné —dr. Sereg József, illetve Kaszab Károly írásában. A szerzőhármas a gyöngyösi szakközépiskola és a népgaz­daság kapcsolatát vizsgálja, míg a második fejtegetés gyöngyösi tapasztalatok alap­ján vizsgálja a városi sajá­tosságokat a népművelési munka irányításában-. Meg kell említenünk dr. Sipka Sándor, a Fülesdy há­zaspár tanulmányát és a He­vesi táj rovatban megjelent két írást dr. Szőkefalvi Nagy Zoltán és Szecskó Károly tollából. Szakkérdéseket vilá­gít meg dr. Bihari József, Galambos János, Veres Zol­tán, Saiga Attila és dr. Szabó Károly. AZ ÜJ KÖNTÖSBEN meg­jelenő folyóirat szerkesztősé­gét és munkájuk eredmé­nyességét is köszöntjük. A megyei összefogásban talán további távlatok is találha­tók. _____________________(f. a.) M egjelent a DELTA legújabb száma A fototechnika új csodái, különleges filmek, papírok, előhívó eljárások ismertetése látványos felvételek közlésé­re ad alkalmat a Delta Ma­gazin most megjelent 6. szá­mában. A mintegy száz — részben sokszínű — eredeti felvételiéi illusztrált témase­regből kiemelkedik a koraszü­löttek megmentésének és fel­nevelésének korszerű mód­szereiről szóló írás, az Egész­ségügyi Világszervezet fotói­val. Korunk kórházának be­mutatása mellett beszámol a lap a haditechnika félelmetes új fegyveréről, a méregmole­kulákkal folytatott ideghábo­rúról. Tenyérnyi radar, a su­gárzó atomok korszerű fel- használása, az acélnál szilár­dabb és szerkezeti anyagként használható szén, az autó' gyártásra felhasznált gyémánt e szám kiemelkedő müszaf ki érdekességei. m együttműködés lehetőségei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom