Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

PÁRIZSI „NYITÁS” LONDON FELÉ? HUMANITÉ-VEZÉBCIKK POHER SZEREPÉRŐL VÉRES ZAVARGÁSOK MALAjFÖLDÖN A NYUGATI hírbörzéken alighanem szenzáció-kate­góriába sorolják Georges Pompidou gaulleista elnökje­lölt egyik legutóbbi kijelentését, amely a gaulleista és giscardista honatyák értekezletén hangzott el. Ebben Pom­pidou állást’ foglalt az „európai Anglia” mellett. Bár az elnökjelölt igyekezett kijelentése horderejét enyhíteni az­zal, hogy azt állította: De Gaulle is „megértette” egy ilyen tehát nyilván a Közös Piachoz is enyhén szólva kö­zelálló, Anglia jelentőségét, az a mondat — persze Pom­pidou megválasztása esetén — az angol—francia kapcso­latok fordulatának kezdete lehet. Mint ismeretes, kizáró­lag Párizs akadályozta meg, hogy Nagy-Britannia a Kö­zös Piac tagja lehessen és Pompidou kijelentése arra utal, hogy ez a magatartás a jövőben megváltozhat. Ebben a fontos kérdésben tehát a gaulleista jelölt immár híres jelszavából, a „folytatás és nyitás”-ból — kizárólag a nyitást vette át... SZÁMOS MÁS kérdésben ugyanakkor a folytonossá­got hangsúlyozza, ahogy fentebb idézett beszédében meg­fogalmazta: „nem arról van szó, hogy megtagadjuk ön­magunkat ...” nos, az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja vezércikkében Etienne Fajon, az újság igazga­tója éppen arra utal, hogy a jobboldali Pompidou múlt­jában ez a „folytatás” készteti különleges taktikázásra. Ugyanis — írja Fajon — csodálatos és összehangolt kam­pány folyik, hogy meglovagolják a népnek a változásra irányuló kívánságát. A legegyszerűbb megoldás lenne számukra a Rotschild-bankház egykori vezetője, Pompi­dou, aki később a kormányfői székben is bebizonyította számukra alkalmasságát Személyisége hiányosságai azon­ban túlságosan szembeszökőek. így Pohrt is indítják — ugyanazzal a politikával — írja Fajom A VILÁGLAPOK első oldalára került egy olyan or­szág, amelyről már nagyon régen kevés szó esett: véres zavargások színhelye lettt Kuala Lumpur, a Malaysia fő­városa. Kuala Lumpur a hírek szerint ostromlott város képét mutatja, a két legnépesebb csoport, a maláj és a kínai közösség tagjai késekkel, lőfegyverekkel esnek egy­másnak. A halálos áldozatók száma meghaladja a százat és a legújabb jelentések szerint a zavargások még nem értek véget. Miről beszél Nixon?... Nixon elnök szerda éjsza­kai beszéde, amely megyar idő szerint csütörtökön a haj­nali órákban hangzik el, a Fehér Ház közlése szerint „jelentős kezdeményezéseket” tartalmaz majd. Dirksen, a köztársaság pártiak szenátu­si csoportjának vezetője, akit az elnök megismertetett a be­széd tervezetével, azt mondot­ta, hogy Nixon „nagyfontos­ságú kezdeményezéseket szándékozik tenni”. Beszédének elhangzását megelőzően Nixon hazaren­delt Párizsból Cabot Lodge nagykövetet, az amerikai kül­döttség vezetőjét, akivel egy­részt közvetlen megbeszélést folytat, másrészt, mint ezt a Fehér Házban közölték, be­vonja őt a nemzetbiztonsági tanács csütörtöki ülésének vi­tájába. Lodge „új utasításo­kat” kap Nixontól, a pénteki párizsi ülésre . Az elnöki állásfoglalást megelőzően magas rangú kor­mánytisztviselők nemhivata­los beszélgetésekben általá­ban azt igyekeztek hangoz­tatni, hogy Párizsban a tár­gyalások menete „Nixon el­képzeléseinek megfelelően alakul” és van remény a ha­ladásra. (MTI) Rogers Saigonban „Békés rendezés...” William Rogers, amerikai külügyminiszter szerdán négynapos látogatásra Dél- Vietnamba érkezett. Megér­kezése után nyilatkozott az újságíróknak. Kijelentette: látogatásának az a célja, hogy a saigoni kormányt tájékoz­tassa a Nixon kormány poli­tikájáról és ó pedig megis­merkedjék a saigoni kormány vezetőinek nézeteivel. A külügyminiszter szerint Washington és Saigon „egy­ségesen és őszintén a hábo­rú békés rendezésére törek­szik”. Rogers kitért a PNFF által nemrég előterjesztett tízpontos javaslatra. Hangoz­tatta, hogy jóllehet a prog­ram több kitétele elfogadha­tatlan az Egyesült Államok számára, néhány pontja vita- aliapként szolgálhat. (MTI) A Louisiana állambeli Baton Rouge egyetemén a I E* ff* «* w «3 u it 55* seriff és helyettesei őrködnek a letartóztatott diákok előtt, miközben az állam Nemzeti Gárdája könnygáz-bombákkal próbálja helyreállí­tani a rendet az USA-nak ebben a déli városában. (Telelefoto — AP—MTI—KS) Angol javaslat Genfben A genfi tizennyolchatalmi leszerelési bizottság szerdán délelőtt zárt ajtók mögött tanácskozott a vegyi és bak­teriológiai fegyverek problé­májáról. A vita alapjául egy munkaokmány szolgált, ame­lyet Nagy-Britannia még ta­valy augusztusban terjesztett elő, rámutatva az 1925. évi genfi jegyzőkönyv e témá­val kapcsolatos hiányossága­ira. Az AFP udtósítójának érte­sülése szerint Nagy-Britannia olyan új egyezmény megköté­sét javasolja, amely megtil­taná a mikrobiológiai fegy­verek használatát,de az 1925. évi genfi megállapodást csaz kiegészítené, nem helyettesí­tené. Ugyanakkor a brit ál­láspont szerint „rendkívül nehéz lenne” megállapodni az összes vegyi fegyverek al­kalmazásának eltiltásában. Rendkívüli állapot Malaysiában Tunku Abdul Rahman ma- laysiai miniszterelnök beje­lentette, hogy a rendkívüli állapot intézkedéseit az egész ország területére kiterjeszti, tekintettel az egyre súlyos­bodó helyzetre. Amint mon­dotta „súlyos veszély fenye­geti a törvényes rendet, a közbiztonságot, az állampol­gárok életét és vagyonát”. A bejelentés előtt néhány órával mozgósították az ösz- szes tartalékosokat, hogy így próbálják helyreállítani a rendet. Kuala Lumpurba», a fővárosban. A városban és környékén a kijárási tilalom ellenére folytatódnak a za­vargások, amelyeket a mi­niszterelnök megállapítása szerint „terroristák szervez­nek, akik megkísérelnek po­litikai színezetet adni akci­óiknak”. A hivatalos jelentések sze­rint a zavargásoknak eddig 39 halálos és sebesült áldo­zata van, a hírügynökségek azonban ennél nagyobb szá­mokat jelentenek. (MTI) Bonn: „Barátságtalan lépés”... A bonni minisztertanács szerdán megvitatta az NDK- nak Irak és Kambodzsa által történt elismerését. Diehl kor­mányszóvivő azzal hozako­dott elő, hogy az iraki kor­mány belpolitikailag nem kap széles körű támogatást és ezért rászorul az Iraki Kom­munista Párt támogatására. A magyarázkodásból kitűnik, hogy Bonn „barátságtalan lé­pésnek” tekinti az NDK el­ismerését. Sokkal „súlyosabbnak” te­kinti Bonn a kambodzsai ügyet. Kambodzsa ugyanis „bizonyos megállapodásokat nem tartott be” — hangoztat­ta Diehl, de nem volt hajlan­dó elárulni, milyen megálla­podásokról van szó. Az NSZK kormánya mindeneset­re elhatározta, hogy kambod­zsai nagykövetét véglegesen visszahívja (MTI) / / Őszinte bírálat Május 12—13-án Prágában értekezletet tartottak a Cseh­szlovák Belügyminisztérium kommunistái, akik tárgyila­gosan és bírálóan elemezték Start a párizsi versenyen A június 1*1 francia­országi enökválasztás indulói már ismertek. Lezárult a ne­vezési határidő. Már csak egynéhány formaság van hát­ra: a jelölteknek be kell nyújatiuk száz ajánló (képvi­selő, polgármester stb.) név­sorát, le leéli tenniük a nem túlságosan nagy összeget ki­tevő óvadékot, az úgyneve­zett alkotmányos tanács el­lenőrzi a jelöltség feltételei­nek meglétét. Az elfogadott jelöltek névsora május lö-án jelenik meg a francia hiva­talos lapban. Amint Párizsban ez ilyen esetben mindig előadódik, tu­catszámra vannak önjelöltek is. Alain Krivine, egy fiatal pedagógus például a troekis- ták színeiben akar indulni. Jelöltségét — eléggé sajnála­tos módon — még Jean Paul Sartre, a világhírű író is tá­mogatta, Daniel Cohn-Ben- dit pedig, a vöröshajú nyu­gatnémet-francia „lázadó di­ákvezér” táviratban köszön­tötte Krivine-t, s nyomban felajánlkozott — miniszter- elnökének. .. Persze Krivine indulása éppúgy valószínűt­len, mint az, hogy elfogadott jelölt lehessen a fasiszta Pi­erre Sidos, a feloszlatott If­jú Nemzet mozgalom vezére, vagy akár egy bizonyos Sa7 lazanou csillagjós, a Saint Denis-i „szabad obszervatóri­um” vezetője, aki „a csilla­gok nagyköveteként” akar a franciái választók elé állni... Komolyabb dologról van szó Franciaországban, nagy a tét az elnökválasztáson. Az új elnök örökli az ötödik Köztársaság alkotmánya sze­rint az államfő kezében össz- nontosuló, rendkívül széles (évkort, amellyel de Gaulle tábornok — igaz, kezdetben roppant személyes tekinté­lye birtokában — olyannyi­ra élni tudott. A legesélyesebb elnökjelölt mindmáig Georges Pompi­dou, De Gaulle egykori mi­niszterelnöke, aki a Rotli- . schild-bankház vezérigazga­tói székéből került annak ide­jén a Matignon-palotába, a miniszterelnökségre. Pompi­dou ma a tábornok hívei nagy többségének a bizalmát és szavazatait a magáénak mondhatja. Ezen kívül szá­míthat az úgynevezett Köz- társasági Függetlenek Párt­jának (jobboldali párt, amely 1958-ig, a Negyedik Köztár­saságban sok miniszterelnö­köt adott) támogatására. Gis- card d’Estaing, e párt vezér­alakja, aki éppen Pompidou kormányában egy ideig pénz­ügyminiszter volt, e tárca visszaszerzésének reményében a gaulleista jelölt mellett agi­tál. Pompidou esélyeit csökken­tette némiképp Alain Poher- nak, az ideiglenes francia ál­lamfőnek a bejelentése, hogy maga is indul az elnökválasz­tási küzdelemben. Furcsa mó­don, e nehezen meghatároz­ható pártállású, 60 esztendős politikusnak éppen az szolgál a javára, hogy — alig isme­rik az országban! Egyszer vit­te csak az államtitkárságig, viszont negyedszázada ottho­nos a politikai életben és a polgári pártok intrikáiban. Nemzetközi tapasztalata on­nan adódik, hogy sokáig el­nöke volt a Strassbourg-ban székelő európai parlament­nek, 1968 októbere óta pedig a francia parlament felsőhá­zának, a szenátusnak. Ebbéli minőségében került automatikusan, az alkotmány értelmében ideiglenesen az Elysée-palotába, a De Gaulle távozása után megürült el­nöki székbe. Poher mögött a nagytőke régi pártja, a Ra­dikális Párt áll, valamint az egykori kereszténydemokra­ta MRP maradványa, az ún. Demokratikus Centrum, amelyhez az elnökjelölt ma­ga is tartozik. És valószínű­leg rá fognak szavazni mind­azok a polgári csoportok, amelyek bizalmatlanok a gaulleizmus iránt, bármeny­nyire is ígéri Pompidou a De Gaulle-i politika megvál­toztatását .. Mi törtennék akkor, ha a június 1-i választáson nem alakul ki abszolút többség, és a június 15-én sorra kerü­lő második szavazáson Pom­pidou és Poher között kellene választani? — tették fel a kérdést a minap a francia rádióban Georges Marchais- nak, a Francia Kommunista Párt politikai bizottsága tag­jának. Marchais válasza: „Pártunk gyakran alkalma­zott formulája ez: nem aka­runk a pestis és a kolera kö­zött választani.. A Francia Kommunista Párt, amely szinte az utol­só pillanatig azon volt, hogy az egész baloldal közös kor­mányprogram alapján egyef- len jelöltet állítson, a Gúy M.ollet-féle úgynevezett „Szo­cialista Párt” egységbontó jelölése láttán úgy döntött, hogy Jacques Duclos-t, a francia munkásmozgalom ré­gi, tekintélyes harcosát indít­ja a választási küzdelemben. Duclos maga mögött tudhat­ja a CGT, a nagy, baloldali francia szakszervezetet is, és legalább 4 millió francia sza­vazatára számíthat, azokéra, akik mindig hűségesen fel­sorakoznak a párt jelöltjei mögött. Ha Pompidou az első me­netben nem szerezné meg az abszolút, hanem csak a vi­szonylagos többséget, ha a jobboldal és a „középpárti” szavazatok megosztanának Poher és Defferre között ha a „Szocialista Párt” mun­kástömegei Defferre he­lyett Duclos-ra szavaznának, előállhatna az a helyzet, hogy a gaulleista jelölt mögött má­sodiknak a Francia Kommu­nista Párt jelöltje futna be. Kettejük között dőlne el az­tán június 15-én az elnöki szók sorsa, s ha Pompidou- tól ez esetben aligha lehetne is elragadni a szavazatok többségét, a Francia Kommu­nista Párt jelöltje minden bizonnyal olyan imponáló sza­vazatarányt érne el, amit az elkövetkező években a fran­cia baloldal egységének ki­alakításáért folyó politikai harcban érvként lehetne fel­használni. A francia baloldal azonban sajnos ma még meg­osztott. Az erők szétforgácso- lódása a jobboldalnak ked­vez. A francia köztársasági elnöki méltóság és hatalom megszerzését a jobboldali szavazatok dönthetik el. Ezek megkaparmtásáért folyik a harc, amelybe a Francia Kommunista Párt természe­tesen nem képes, nem is akar bekapcsolódni. Lehetséges azonban, hogy a jobboldali erők mostani marakodása a baloldal későbbi sikerei szá­mára készíti elő a talajt. Pálfy József a Csehszlovák Belügyminisz­térium pártbizottságának te­vékenységét, majd megvá­lasztották a Szövetségi Bel- minisztérium és a Cseh Bel­ügyminisztérium pártszerve­zetének vezető szerveit. Számos felszólaló negatí­van értékelte Pavel volt szövetségi belügyminiszter tevékenységét, részben azért, mert magas posztján az öt­venes évek elején aktív része volt a különböző torzítások­ban, másrészt pedig azért, mert az 1968-as hivatali ténykedése negatív következ­ménnyel járt a belügyminisz­tériumra. Ezzel összefüggés­ben bírálták a belügyminisz­térium pártbizottságát is, amely ugyan megkísérelte helyrehozni a Pavel tevé­kenységében mutatkozó hibá­kat, de később teljesen ka­pitulált, opportunista állás­pontra helyezkedett. Az értekezlet részvevői a to­vábbiakban szót emeltek az el­len, hogy nem is olyan rég számos becsületes belügyi dolgozót árulással kollaborá- lással vádoltak. Követelték, hogy ezeknek az emberek­nek haladéktalanul állítsák vissza tekintélyét. A szövetségi és a cseh bel­ügyminisztérium kommunis­tái értekezletükön teljes tá­mogatásukról biztosították a CSKP új vezetőségét. BUKAREST: Ion Iliescu, a Román Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, ifjúságügyi minisz­ter fogadta a KlSZ-küldött- ségét, amely Orosz László­val, a KISZ KB kulturális osztályának vezetőjével az élén látogatást tett Romá­niában. Kedden a magyar küldöttség hazautazott. PRÁGA: A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak meghívására rövid lá­togatásra Prágába érkezett a Belga Kommunista Párt küldöttsége, M. Drumaux- nak, a párt elnökének veze­tésével. LONDON: A Ford Művek angliai leányvállalata 500.000 font sterling értékben 1.200 Cor­tina típusú kocsit szállít Csehszlovákiának július és augusztus között. CARACAS: Jesus Faria, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkára a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésében kijelentette: a kommunista- és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán pártja minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdeké­ben, hogy kialakuljon a köl­csönös megértés a világ kommunistái között a kö­zös ellenség, az amerikai imperializmus elleni harc­ban. KALKUTTA: Krisna Menőn volt indiai hadügyminiszter, kétévi szünet után ismét tagja lett a parlamentnek. Egy időkö­zi választáson elsöprő több­séggel választották meg képviselővé a nyugat-bengá- liai Mindnapore városban* ahol független jelöltként lé­pett fel és elnyerte a Nyu- gat-Bengáliában uralmon lé­vő baloldali egységfront tá­mogatását. „Míscrtet-répíilőgépek99 támadása Olasz lapjelentések szerint ismeretlen repülőgépek gép­ágyúkkal lőttek egy szardí­niái községet. Két sugárhaj­tású harci repülőgép hajtot­ta végre a támadást a na­pokban a Szardíniától dél­nyugatra fekvő San Antioco szigetének egyik községe, Calasetta ellen. A község határában dolgozó parasztok azt látták, hogy a magasból hirtelen repülőgépek csaptak le és több sorozatot lőttek ki gépágyúból a környékre, majd ismét a magasba emel­kedtek és eltűntek. Az eddigi hivatalos vizs gálát nem állapította meg * gépek nemzetiségét, de a Unita szerint bizonyosra ve hető, hogy a NATO-nak < közeli Decimomannuban le vő légi támaszpontjáról fel szállt gépekről van szó. 1 támaszponton nyugatnéme harci repülők kiképzése fo lyik. A lap emlékeztet arra hogy ennek a támaszpontnál a repülőgépei már számo: incidenst okoztak. (MTD

Next

/
Oldalképek
Tartalom