Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
Sí A függöny felgördül Három óra a kulisszák mögött Nézőtéri világítás az egri Gárdonyi Géza Színházban. Néhány perc s kezdődik az ■előadás. Műsoron az Éjféli randevú. Felgördül a függöny... a Zene, humor, látványosság. .. ß hat a színház örök -1 arázslata. Fél óra ,karmesterrel'' T De tudja-e a néző, mi tör- óenik a kulisszák mögött? t Három órát töltöttem a színpadtér mögött, kulisszákon túlról figyelve az előadást. Mennyire más így Thália temploma, iránt a kényelmes nézőtérről szemlélve! Nem vólt könnyű elhelyezkednem az oldalfüggöny mögötti foügyelöi asztal közeiében. Fura alkotmánynak felt első pillantásra. Akár az Űrhajók vezérlőpultja. Elöl a Parancsnoki mikrofon s az ásztailapon párosával felviű- ; fanó sárgás fénypontok. Nagy 1 Ulászló főügyélő előtt az előadás technikai forgatókönyve, "fi — Kérem a tánckart a színpadra! — mondja a mik- í rotforuba' tompított hangon. I '' Kinéztem a játéktérre. Ott I tpéppinó jelenete záruit. Nem ! sokáig szemlélődhettem, mert ét kellett adnom a helyein éz érkező tánckamak. Újra az ügyelőpult mögé szo- Bgpltam. Képváltozás közeleß A főügyelő a színpadért hívta. Az asztallapon t sárgás fényvillanás. Nagy László magyarázta a fényjáték titkát: —* Minden színpad mögötti Sielyiségben hallható a hívás. Az asztalomon felvillanó fénypont jelzi, hogy a hí- )vott megnyomta a válaszjelző gombot s ezek számozása alapján azt is tudom, hogy melyik helyiségben tartózkodik. Figyelem a képváltozást. ’A játéktér elsötétül. A színpadmester egy kazettát vesz kézbe, s megnyomja az egyik rajta levő gombot és szinte varázsütésre megindul a forgó, s néhány másodperc után már újra fényárban a színpad. A főügyelő az előadás névtelen • „karmestere'’ forgató- könyvébe pillant és újabb szereplőket hív a következő jelenethez. Fenn a zsinőrpadláson ■ Nem könnyű sötétben zegzugos lépcsősorokon botorkálni fel, a játéktér fölé, a zsinórpadlásra. De a látvány megérte a fáradságot. Legalább tizenöt méter magasból nézem az alant folyó játékot Milyen szűknek tűnik a játéktér s milyen szokatlannak a szereplők fe- iütnézetböl. Egy meglepő: innen még harmondkusabbnaJc látszik a tánckar minden mozdulata. A színészeik felett ormótlan díszletek lógnak drótkötélre erősítve. A zsi- rtórmester szól társához: — A négyest és a tizen- ötost húzni! , Mellettem sárga jelzőfény villan. A színpadtér elsötétül. A munkatárs egy jelzéssel feljebb húzza a számozott köteleket s hangtalanul a néző látószögén túlra emelkednek a díszletek. Ismét indulhat a forgószínpad. Mindez; egy villanás s újra kígyóinak a reflektorok. Következhet az ötös kép. Ahol a fényt bűvölik Üjra lépcsők, szűk folyosók. Kiegyenesedni sem tudok. Lenézek a színpadot keresve s ekkor veszem észre, hogy a nézőtér felett szorongok. Az arcok elmosódottak, de a tetszés elégedett moraja felhallik. A színpadon Kanalas László színművész, mint a maharadzsa titkára bűvöli a nézőket. A nehezen véget ért •labirintus után pihentető kiegyenesedni a fővilágosító: teremben. Amerre nézek, mindenütt kapcsolótáblák, ; versengve felvillanó varázs szemek. Cseh Vince világosító éppen a hatos kép fény szerkesztésére készül. Előtte előadói emelvényhez hasonló monstre alkotmány, tarkítva fogantyúkkal. Bűvös számokat mormol: — 21-est 9-re, 23-ast 4-re... Munkatársát figyelem. Először a 21-es sorszámú fogantyút tolja a 9-es fokra, s aztán így tovább. Néhány má- ispdperc után fényárban a színpad. A kétmillió forintos szerkezet teljesítette a betáplált parancsot. Versenyben az idővel Parókacsere a színpad mögött. A rózsaszín hajú táncosnők Szili Józsefné fodrász és munkatársai segítségével egy perc múltán már fekete hajjal lepik meg a nézőt. — Ebben a darabban ,,csak” negyvenöt paróka „játszik”. A csereidő rövid, ilyenkor versenyeznünk kell az idővel. Ez Varga Gyula, Jászai-di- jas színművész véleménye is, aki a darabban jó néhányszor vált jelmezt. — Inkább vetkőzöm, mint öltözöm, de a gyorsaság így is fontos. A megszokás azért kialakítja kellő ritmust. Ha nem így lenne, úgy többször előfordulna, hogy lemarad a szereplő a forgóról. Egy táncosnő ugrik be villanásnyi időre. Majdnefn fél strip-tease lett a színpadon egy rakoncátlan gomb miatt. Szerencsére a közelemben tartózkodó kellékes segít. ★ Táncosnők, színészek sietnek a színpadra. Zárul az utolsó kép. — Függönyt! — rendelkezik a főügyelő. Távoznak az elégedett nézők, kialszanak Thália templomának reflektorai. Bizony így elárvultán, megkopottan illúzióromboló a világot jelentő deszkák birodalma. A nézők elmentek, ám a kulisszák mögött nem zárult a „műszak”. Díszletezik az Urak és elvtársak című darabot. Holnap is előadás lesz. Pécsi István Rita, a szúnyog Rita Pavone, népszerű olasz táncdalénekes ismét mint filmszínésznő mutatkozik be a tv közönségének. Természetesen énekel is... Kitűnő táncdalaihoz, sikeres színészi alakításához egyenértékű, fri<s pergésű, mulatságos helyzetekben bővelkedő történet társul. A magyarul beszélő, olasz filmet ma este 20.20-kor sugározza a televízió. A hegyekben... az erdő ösvényt kanyarogtad Aztán az éj egy ölnyivel alább száll, mint a csillagok. Mikor meg tél van, hallatszik, ahogy a szélben megfagynak a fenyők. I960, szeptember 19-én eltűnt falujából, Parádóhutá- ról, egy két és fél éves kislány — Kaszab Zsuzsika. Százak és százak, több falu lakossága, rendőrség, katonaság, nyomozókutyák kutatták, keresték a leáríyka nyomát. Átvizsgálták a Mátra, a környező erdőség minden talpalatnyi területét. Négy nap telt el a lázas keresésben, aggodalommal, szorongással, de a gyerek nyomára nem akadtak. Ötödik napon, szeptember 23-án, a délutáni órákban bukkantak rá, egy bokor szélében, két szed- rezö asszony, s ők hozták le ölükben a hegyről. Ha csak két órát késnek, a gyönge kis testből elszáll az élet. Egy-egy kedvesebb, emlékezetesebb riportom képanyagát elzárva őrzöm. Jó pár éve, hogy a Mátra tenyerében pihenő, néhány száz lelkes ősi településről írtam, s a riportot Zsuzsika fényképe is illusztrálta. Véletlenül akadt kezembe a fénykép, s ez hajtott az őshuták házai közé: megtudni, mit csinál, hogyan él azóta Kaszab Zsuzsika, akit visz- szavettek az erdőtől... Meredek, földbevágott mély út vezet a faluszéli dombra. Két oldalt vesszőből font, szétszáradt pacsit- kerítések. Kutyák acsarog- nak ránk, nyakláncukat feszítve nyüszítenek. Balról a legelső ház — Kaszabék. Az aprócska konyhában a 17 éves Teréz széket töröl alánk, sürgető parancsolással beszól a szobába: „Zsuzsa, hozzád jöttek...!” Zsuzsa szégyenlősen elősomfor- dál, halkan köszön. Rövid frizurás, mosolygós, - pufók, piros arcú. Kicsattan az egészségtől. Hamar elszáll megilletődöttsége, s pereg a nyelve szaporán. — Már ötödik osztályos vagyok. Tizenegy éves ... Alig kezdtük a beszélgetést. a fürge Jancsi gyerek „előállítja” a szomszédból édesanyját. — Jó, hogy jöttek — mondja ravaszkásan az anya. — írják majd meg, a Zsuzsika milyen rosszcsont. Túlságosan eleven a lelkem. És most is gyakran „nyoma veszik.” Csak hátat fordítok és már el is tűnt. Sok a barátnő. Aztán komolyra fordítja a 8zót: — Jólelkű teremtés. Megcsinál ez nekem mindent a házban, a ház körül, szólni se kell, ezt tegyed, azt tegyed. Mosogat, söpröget, takarít. Vízért jár a forrásra. Csak fogja a korsót, a kannát és hozza a csévicét. A forrásvízről régóta ő gondoskodik. Visszapergetjük az aggódással, szorongással, kétség- beesett rémülettől terhes öt szeptemberi., nap. történetét.- Amikór Zsuzsikának nyoma veszett... —... Ebédet vittem a férjemnek, a hegy alá. Mikor megjövök, Jancsi az udvar földjén ül és sír, sír. „Zsuzsika nincs ...! Zsuzsika elveszett...!! Hogy én mit éltem át az öt nap, mig előkerült. Ha rágondolok is, borsadok. Huszonegy kilóról tizennégyre fogyott. Rámentek a férgek is. De meggyógyították, és hála isten, semmi következménye nem maradt... Hogy hazaadták a kórházból, sokáig meg sem ismert bennünket. Volt egy fehér ecetes üveg az ablakpárkányon. Ha arra nézett, rémült lett, reszketett, össze kellett törni az üveget. Ha kínáltuk csokoládéval, kiabált, ordítozott, összefüggéstelen szavakat, mint aki félrebeszél. Kérdeztük: Hol voltál, merre jártál, kivel voltál, Zsuzsika? Azt mondta: „Nénivel feküdtünk bokor alatt... adott inni üvegből... meg csokit...” — A rendőrség annak ide. jén nyomozást folytatott,1 hogy kiderítse, mi történt. — Nem lehetett semmit se kideríteni. De történt egy érdekes eset... Zsuzsika eltűnése után egy évvel jól öltözött, idegen, városi nő jött erre. Férjem újságot olvasott az udvaron. Zsuzsika körülötte játszott. A nő megállt, köszönt és azt kérdezte:-.Maga ugye a Kaszab Zsuzsika édesapja?” Férjem mondta, hogy igen. A kislány is észrevette a nőt és rettenetes sírásra fakadt: ,,Apulia küldd el a nénit... félek a nénitől!” A nő eltávozott sietve, de férjem utánament. Önkéntes rendőr volt akkor, felszólította, hogy igazolja magát. A nő ezt megtagadta és férjem bekísérte a tanácshoz. Ott kiderült, hogy szegedi idegorvos. A rendőrségnek jelentettük az ügyet. Annyit megállapítottak, hogy a férje elvált tőle, mert nem lehetett gyereke, de az asszony, mint a volt férje mondta, majd meghal a gyerekért. Az a nő elcsalt itt egy 16 éves lányt is, csokoládét meg apró ajándékokat adott neki. Zsuzsika ügyében semmit nem lehetett rábizonyítani. Azt mondták: alibije van ... Zsuzsika eltűnésének részleteit ma is homály takarja. Senki nem tud bizonyosságot. S ez, annyi idő távolában, ma már nem is döntő. Zsuzsika él, erős, egészséges nagylánnyá cseperedett. Azokra a szeptemberi napokra, mikor érte aggódott az egész orszác mikor érte tette tűvé az .erdőt több száz ember, nem , emlékszik. Csa» az újságokból tudja a törté“ netet. Az újságokat őrzik, s a rengeteg levelet is, amit a család kapott. írtak levelet még New York-ból is. Zsuzsikából maholnap Zsuzsanna lesz. Tanul. Tavaly négyes rendű volt, s azt mondja, az idén se akar rosz- szabb lenni. Kedvenc tantárgya a történelem. „Sokat magyaráznak és az olyan izgalmas.” — Gondolkodtál-e már azon, mi leszel, ha az iskolát bevégzed ? Rögtön rávágja pergő nyelvével : — Üvegcsiszoló leszek, vagy fodrász... Az erdős magaslatokról szél zúdul alá. Kemény fuvallatok zúgatják sejtelmesen az erdő orgonáit. Pataky Dezső '1969. május 11., vasárnap PINTER ISTVÁN: 1. Akkoriban New Yorkban éltem. Átkozottul kellemetlen idegennek lenni egy ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, nem is tudja igazán elképzelni. Miért vágytam annyira a tengeren túlra? Amikor 1956-ban én is fogtam magam és nekivágtam a nagyvilágnak, Bécsben valóságos szerencsétlenségnek éreztem, hogy csak eddig jutottam el. Mit kínlódtam, amíg sikerült kijutnom Amerikába! Igaz, a lágerélet nem volt leányálom, szedett-ve- dett emberek is akadtak köztünk szép számmal, de azért mégiscsak magyarok közt éltem. És dolgozhattam a szakmámban. Szerszámkészítő vágyók. 1952-ben kaptam meg a szakmunkáslevelet Budapesten. Két évig dolgoztam mint szerszámkészítő, aztán behívtak katonának. Amikor leszereltem, jött 56, és én nekivágtam a nagyvilágnak. Szóval, először csak Bécsig jutottam. Négy évig tartott, amíg megkaptam az amerikai bevándorlási engedélyt. Valamilyen kimondhatatlan nevű jótékonysági szervezet vitetett ki az Egyesült Államokba. Négy évig protekcióztam, kilincseltem, könyörögtem, érveltem, amíg végre sikerült. Szenvedtem, hogy magyar szót halljak. Ruth, az egyetlen ismerősöm, akivel szót válthattam, csak angolul tudott. Én viszont elég rosszul beszéltem angolul. Albérletben laktam. A szoba rendes volt, de a háziasszony, Mrs. Brown, szótlan. Egy óragyárban dolgoztam, futószalag mellett. Ott nem adódott beszélgetőpartner, de alkalom sem. Hosszú teremben ültünk egymás mellett, a sarokban üvegkalitkában a munkafelügyelő, Winston úr. Gondosan ügyelt'rá, hogy egy másodpercig se tölthessük mással az időt, mint amiért fizetnek bennünket. De Winston úr fáradozásai csaknem feleslegesnek bizonyultak, hiszen a futószalag sebessége eleve lehetetlenné tette, hogy a feladatomon kívül mással fogmében, és nem áldotta a sorság hogy ilyen munkát kínált számára. De hát élni kell, és más munka nem kínálkozott. New Yorkban sok a magyar, de a hatalmas városban elvesznek az amerikaiak tömegében. Sehogy se tudtam összeakadni egy honfitárssal, pedig rossz egyedül lenni! Sokat beszéllalkozzam. Ez pedig nem volt valami izgalmas: az elém kerülő ébresztőórákra hátul fel kellett csavarnom a két fel- húzókallantyút. A százezredik darab után már nagyon unja az ember, pedig az első ■tucatnál sem fütyörészett örögettem erről Ruthtai. A lány nemigen értett meg, illetőleg azt hitte, hogy a leánykérést akarom ezzel előkészíteni. Tulajdonképpen ő nem is bánta volna a dolgot, pedig még csak egy hónapja ismertük egymása. A lány tetszett,. de házasságra nem gondoltam. Mire házasodjam? A bérem magamnak elég' volt, egy családnak azonban kevés lett volna. Ruth pincérlányként dolgozott, és ebben a szakmában gyakran az ágyat se lehet elkerülni. Emiatti Ruthnak csak udvarolgat- tam és nemigen izgatott a dolog. Ha az ember feleségéről van szó, mégiscsak más a helyzet. ' Alig vártam hát, hogy magyarokra találjak. Ekkor került a kezembe az egyik esti lap, amelyben a következő hirdetést olvastam: „Magyarok! Az Egyesült Államokba érkezett vitéz Csártkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmenitök Bajtársi Körének vezérelnöke. Az emigrált magyarság vezetője Sizombak délután öt órakor a Rithmus Haliban találkozik a New York-i magyarokkal. Mindenkit szeretettel várunk. Költséghozzá- j árulás öt dollár. Ezt kérjük előzetesen befizetni a Tony és Co bukmékeriro dában, 138. utca 14." (Folytatjuk) WT ■j MINDEN HELY FOGLALT (MTI-foto — Benkő Imre felv.) Zsuzsanna és az erdő
