Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
„Először éreztük az igazi május boldogságát" Látogatás a Párttörténeti Intézetben Az első egri május elseje 1890-ben Április 30-án vörös falraA Magyar Nemzeti Galéria — az egykori M. kir. Kúria — szürke épülettömbjének Alkotmány utcai oldalán szerény tábla jelzi: itt működik az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete. 1948-ban, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 30. évfordulóján hívták életre, azzal a céllal, hogy feldolgozza a magyar munkásmozgalom, a magyar kommunista párt történetét, a nemzetközi munkásmozgalom magyar vonatkozásait. Tudományos osztályán sokrétű alkotómunka folyik, archívumában kézirat- és levéltári forrásanyagot gyűjtenek, több teremből álló könyvtárában sok ezernyi könyv és korabeli sajtó segíti a tájékozódást. Dr. Erényi Tibort, az intézet tudományos osztályának vezetőjét kértük meg: tájékoztasson bennünket az itt folyó tudományos munkáról. Már 1951-ben kiadták „A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai” sorozat első kötetét. A magyar munkás- mozgalom kialakulása 1848— 1890 címmel. A sorozat kötetei az 1848-tól 1919 augusztusáig terjedő időszak dokumentumait tartalmazzák bő válogatásban. Az első kötet előszavában olvassuk: „A magyar munkásmozgalom igazi története még nincs megírva. A\ polgári történetírás agyonhallgatta, a nemzet történetéből kihagyta a munkásosztály harcainak történetét... Köteteinket főként egykorú levéltári. sajtó- és kéziratanyagból állítjuk össze.” — A két világháború közötti korszakot öleli fel a „Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből” című, a legutóbbi években megjelent 3 kötetes kiadványunk. Az ebben közzétett írások az illegális kommunista párt, a haladó baloldali erők történetével ismertetik meg az olvasót. A történelmi dokumentum erejével hatnak a munkásmozgalom kiemelkedő alakjainak — Kun Bélának. Szabó Ervinnek, Alpári Gyulának, Landler Jenőnek és másoknak — válogatott írásai, beszédei. — A dokumentum köteteken túl, feldolgozó, értékelő munkákat is közzét esznek? — Az intézet feladatának tekinti a munkásmozgalom eseményeinek értékelését, a helyes történeti kép kialakítását. Elkészült a magyar forradalmi munkásmozgalmak történetének összefüggő feldolgozása. Az első két tötet a kezdetektől a fel- szabadulásig, a most készüUWÍI. május 1., csütörtök lő, harmadik a felszabadulás utáni időszakot tárgyalja. Sok más monográfikus kiadványt is sajtó alá rendeztünk, többek közt a 18-as polgári demokratikus forradalom történetéből, a Tanácsköztársaságról, a szovjet polgár- háborúban részt vett magyar internacionalistákról. Megjelenés előtt áll az illegális kommunista párt 1919 utáni újjászervezéséről és a nagy gazdasági válság idejének munkásmozgalmáról szóló kiadványunk. Készül a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom lexikonja is. — A tanácsköztársasági jubileum után terveznek-e a felszabadulás 25. évfordulójára új köteteket? — Igen. Egyebek közt kiadjuk a népi demokratikus időszak eseményeinek kronológiáját. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről jelenik meg kötetünk és a már említett magyar forradalmi munkásmozgalom történetének 3. kötetét is erre az alkalomra jelentetjük meg. — A magyar munká"- mozgalom, az illegális párt történetének forrásanyagai meglehetősen szétszórtak. Hogy gyűjtötték ösz- sze az idevonatkozó dokumentumot? — kérdeztük Milei Györgyöt, az arhí- vum vezetőjét. — Igen értékes anyagot szolgáltatott a korabeli sajtó. Arhívumunkban helyeztük el a volt szociáldemokrata párt és a Népszava archívumát. Sok egyéb értékes, levéltári anyagot gyűjtöttünk össze. Az illegális kommunista pártra vonatkozó anyagokat már nehezebb volt felkutatni; ezek fő forrásai az illegális lapok, röpiratok, és részben a horthysta rendőrség kéziratai voltak. Értékesek azok a magyar vonatkozású dokumentumok, amelyeket a moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intézet archívuma bocsátott rendelkezésünkre. S természetesen felhasználjuk a visszaemlékezéseket, memoárokat. — Mi volt az utóbbi évek legérdekesebb dokumentuma? — Sok személyi gyűjtemény került hozzánk jelentősebb munkásmozgalmi vagy a mozgalommal kapcsolatban lévő személyek (hagyatékából, visszaemlékezéseiből. Most szerezte meg az intézet például Károlyi Mihály levelezését — a munkásmozgalom és a baloldali polgári irányzatok vezetőihez küldött írásait. Nagyon érdekesek Kun Bélára vonatkozó új anyagaink szovjetunióbeli (színferopoli és szverdlovszki) tevékenységéről. — Üj kezdeményezése intézetünknek, hogy felkeresd, felkutatja a szomszédos országokban élő veteránokat, azok hozzátartozóit is, így jártak munkatársaink a Szovjetunióban é£ Jugoszláviában. — Innen milyen anyagot gyűjtöttek? — Húsz címmel indultunk Moszkvába, de sokkal több magyar internacionalistára, a munkásmozgalomban részt vett veteránra találtunk. Felkerestük Sípos Erzsébetet, Korvin Ottó feleségét, a párt egyik alapító tagját, aki a Tanácsköztársaság idején kulturális területen dolgozott, és most írja visszaemlékezéseit. Omszkban magyar internacionalistákra, volt vöröskatonákra találtunk, akik részt vették a Kol- csak elleni illegális harcban. Betegen fekszik, de az emlékezés varázsa erősebb, mint a kór. Fél évszázad múltán is eleven erővel idézi a nagy ünnep színes forgatagát, forró hangulatát. — 1919 áprilisának utolsó napjaiban válságos helyzetbe került az első magyar proletár állam. Riasztó hírek érkeztek a frontról, s talán ennél is riasztóbb értesülések a jobboldali és a centrista szociáldemokrata vezérek üzel- meiről. A tanácskormányt május 2-án le akarták mondatni. A forradalmi kormányzótanács ebben a kritikus helyzetben határozta el, hogy május elseje megünneplése mozgósítja az ország munkásait. Kun Béláné meghatottan kutat emlékei között. — Budapest utcáin elemi erővel ömlött el az öröm az első szabad május elsején. Mintha a munkásnép így akarta volna megmutatni nagy szívét és a porletár államhoz való ragaszkodását. Sok májusi ünnepre emlékszem. Kolozsvári ifjúkorom virágos, kedves májálisaira, a moszkvai lenyűgöző felvonulásokra, de mind közül ez az ünnep tette rám a legnagyobb hatást. Ilyen élményem nem volt sem azelőtt, sem azután. Diadalmas nap volt. Egy új, szebb, emberibb világ mutatta meg vonzó arcát. S melegen, mintegy újra átélve a régvolt órákat, beszéli el, hogy szinte egyik percről a más'kra borult ünnepi díszbe fővárosunk. Vörös drapériák színében ünnepelt a királyi vár. Ormán a forradalom zászlai lengtek. A Lánchíd budai hídfőjénél diadalkaput emelt az ünneplő nép, a kapufeleket Marx és Engels szobraival díszítették. A Vérmezőn tízezren ünnepeltek, a tér egv roppant méretű csarnokhoz hasonlított, kék ég alkotta kupoláiéval. A Duna is ünnepelt, fellobo- gózott partok integettek a virággal díszített hajóknak. Vilnában Ligeti Károly özvegyével beszélgettünk. És sokat tudtunk meg Pataki Ferencről, az internacionalista mozgalom kevéssé ismert nagyszerű harcosáról. ★ A szerény táblával jelzett Párttörténeti Intézetben szorgos tudományos munka folyik. Munkatársai sokat tesznek azért, hogy a forradalmi mozgalmak, pártunk története, s e hősi harcok tanulságai egész népünk közkincsévé váljanak. Kun Béláné emlékezik 1919. május 1-re S az ünnepi pompa mindé-' nütt nagy művészek ízlését dicsérte. Uitz Béla, Falus Elek, Pogány Móric, Pór Bertalan készítették az ünnepi díszleteket. — Magam is egész nap kint voltam az utcában — folytatja Kun Béláné. — Az Andrássy úton, ahol zengett az Internacionálé, és reggel kilenctől déli egy óráig höm- pölygött a felvonulók áradata. Nem volt dísztribün, nem voltak hivatalos delegációk, de Európa proletáriátusa mégis eljött ünnepelni. A magyar munkások között osztrák, lengyel, román, olasz, francia, cseh, és szerb proletárok meneteltek. Fővárosunk népe 28 helyen gyülekezett. Dalok, táncok, forradalmi indulók ritmusa mindenütt. Kun Béláné arról emlékezik, hogy a lelkek mélyéből feltörő öröm a pesti polgárság java részét is magával ragadta. Csak a forradalom nyílt ellenségei gubbasztottak lehúzott redőnyeik mögött. Bizakodás élt a proletár szívekben, s az utcákon hömpölygő áradat viharos örömében megérezték önmaguk erejét. Ahogyan a Vörös Üjság írta: „Üzenet volt ez a május elseje. A vörös szív tengerében úszó Budapest munkás százezrei, a magyar proletariátus legjobbjai üzentek a kapitalista hóhéroknak, hogy dőreség minden erőfeszítés: a kommunizmus világa feltartózhatatlan törvény- szerűség, amely elsöpör az útjából minden kicsinyes és gonosz emberi mesterkedést”. — Kun Bélát aznap csak néhány percig láttam — emlékezik tovább Kun Béláné gaszok jelentek meg a város házainak falán. Ez állott az első egri május elsejét köszöntő plakátokon: „Munkásünnep! Május elsején, csütörtökön délután 2 órakor összejövetel a Petőfi nyári mulatóban. Eger munkásai! Elvtársak! Ti május elsejét azzal a renddel és azzal a komoly méltósággal fogjátok megünnepelni, amely a nemzetközi proletá- riátust, a felszabadulás felé folytatott útján lelkesíti, ezen világtörténelmi tüntetésnél az egri nevet fényesen lássák ragyogni, mutassátok meg, hogy önállóságra, szabadságra érett népként fogja minden egyes ünnepe volt — Korán reggel elváltunk, és csak este tudtam meg, hogy sok helyen beszélt. Virággal díszített gépkocsikról köszöntötte a felvonulókat, majd munkások, katonák, később fiatalok fogták körül és kérték, hogy beszéljen. A többi népbiztos is így járta végig a várost, elvegyülve az ünneplők között. Kun Béla fáradtan, mégis derűsen, bizakodással telten fejezte be a napot. „Gyönyörű volt. Tengernyi nép. Hatalmas erő” — mondta a nap eseményeire visszaemlékezve. De a gond, a megoldásra váró feladat is tengernyi volt. Kun Béla az ümiepi hangulatban sem felejtette el, hogy másnap már kemény. — kegyetlen küzdelmek várják. — Meggyőződéssel mondhatom, hogy ez a csodálatos nap neki is és mindannyiunknak új erőt adott. Nagy szerepe volt abban, hogy néhány nap múlva, amikor a proletár hatalom sorsáról kellett dönteni, tízezrek gyülekeztek a forradalom vörös zászlaja alá, hogy fegyverre] tegyenek bizonyságot: a magyar nép színe-java élete árán is kész megvédeni a Magyar Tanácsköztársaságot. A betegség nem tűr hosz- szabb beszélgetést. Kun Béláné — bár szívesen kutatna még kedves emlékei között —, búcsúzik. — Tíz éve már. hogy Magyarországon élek. Eleinte még ott lehettem a május elsejei ünnepségen, de most már korom miatt sem vonulhatok fel. De amikor a szép nap reggelén felcsendül a munkásosztály himnusza, ott ülök én is a televízió képernyője előtt. Gyönyörködöm az emberek örömében, a virágokban, a tavaszban. és újra átélem a fél évszázad előtti ünnepet is, amely nehéz, hányatott sorsom fényforrása, büszkesége volt.:. És máig is az. Kékesdi Gyula ember magát viselni. Az „Eger és Vidéke” kegyetlenül fújt az új világ kovácsaira: „...május elsején az egri munkások ünnepséget fognak rendezni.., hogy ezáltal is kifejezzék csatlakozásukat az országszerte megindult munkásmozgalomhoz, zászlajukra ez újabb hírhedt (!!) szavak vannak tűzve: Éljen a vasárnapi munkaszünet, s a 8 órai munkailő. Az esetleges demonstrációk meggátlása céljából. hír szerint az összes katonaság fegyverben fog állni!” „Munkásaink délután ' 2 óra tájban kezdtek gyülekezni az ún. Hóhérpart melletti térségben. (Ez a mai várállomás élőtti kis térségnek felel meg.) Szinte élvezet volt nézni az erős, jól fejlett mészáros- és kovácslegényeket, henteseket, kéményseprőket, stb. mindany- nyi fiatal munkáserőt... — szól a korabeli riport. — Innen indult meg a mintegy háromszáz főre rúgó csapat, — köztük számos nő is, — élén a rendező bizottsággal és Balogh Gábor zenekarával, amely a Rákóczi indulót játszotta, legpéldásabb rendiben a Petőfi vendéglőhöz vonultak, amelynek tetején egy hófehér lobogó ■’’olt kitűzve...” Ott csellengtek a felvonulók oszlopa körül a fegyveres rendőrök, s amikor a tetthelyre értek, az ügyeletes rendőrtiszt szigorúan figyelmeztette a rendező bizottságot, hogy a munkásünnepély szónokai „szigorúan a tárgynál” maradjanak, s a tömeg semmiféle rendbontásra ne ragadtassa magát. „Ennek megtörténte után az összes jelenlévők a piros zászlót zajos éljenzések között megkoszorúzták.” „Az 1880. május elsején Egerben tanácskozó munkás- gyűlés egyetértve a párizsi munkáskongresszus határozataival. kimondja: miszerint a normális munkanap, az ipar jogos érdekeinek megóvása mellett, törvényes 8 órára állapítandó meg. Kimondja a munkásgyűlés továbbá azt is, hogy a nemzet- és nemzetközi munkásvédelemnek a párizsi kongresszuson kifejtett követelései a munkálkodó népre nézve életkérdést jelentenek, miért is a törvényhozáshoz fordul, hogy ezen követelések érve- nyesíttesenekAz „Eger és Vidéké” így mocskolódott: „Agyon kellene verni mind a sok munkakerülő laj- hárt!" Az egri uralkodó osztály véleményének adott hangot, amikor rövidlátó politikai jóslással így jövendői: „Kősziklára, vagy futóhomokra búzát vetni — haszontalan munka'” S. t. K. M. emberibb világ
