Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
ÉDEN A SZOCIALIZMUS ÉS A BÉKE! Az új mechanizmus demokratizmusa M egyénk egyik legjelentősebb üzemében termelési tanácskozásra gyülekeztek az emberek. Mi tagadás, nem tolongtak, a fárasztó munka után nem túlzott lelkesedéssel ültek le a padsorokba, sőt az egyik szakmunkás azt kérdezte, hogy manapság mi értelme a vezető-melós találkozóknak? Jól döntsenek azok, akikre tartozik, mondják meg, hogy mit kell csinálni és fizessék meg jobban a munkást — szerinte ez az új mechanizmus. Türelmetlenség, meggondolatlanság, vagy tudatos demagógia diktálta az idézett mondatot? Nem ez a fontos, nem is ezt vizsgáljuk, inkább arra keresünk választ, hogy van-e alapja és lényegében mit fejez ki a visszatetsző, mégis gondolkodásra késztető vélemény. Gyakran halljuk, hogy a rohamosan fejlődő tudomány és technika korában az üzemi munkával kapcsolatos szélesebb körű ismeretekre csak a vezetőknek van szükségük. Ezt a gondolatot mások úgy fogalmazzák meg, hogy nem is célszerű szélesíteni az üzemi demokráciát, nincs erre szükség, sem idő, mert a demokratizmus növelése csökkentené a helyes döntések lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy csak a vezetők tekintélyére és szaktudására számítsunk és mondjunk le az együttműködésen alapuló ösztönző erejéről? De amihez nincs közünk, amibe nem engednek beleszólást, azt nem érezhetjük a magunkénak, azzal szemben közömbössé válunk és csökken a munka intenzitása, növekszik a selejt. Ez pedig szöges ellentétbe kerülne az új mechanizmus célkitűzéseivel. Hogyan lehet feloldani az ellentmondást, mi a feltétele annak, hogjr a vezetők és a beosztottak munkája közelebb kerüljön egymáshoz, kölcsönösen kiegészítse egymást és sikerrel előmozdítsa a közös célkitűzések megvalósítását? A dolgozók már a célkitűzések meghatározásától vegyék ki részüket; Az új - mechanizmusban a munkásoknak és az alkalmazottaknak joguk és egyben kötelességük idejében tudni arról, ami az üzemben és az országban történik. De ahhoz, hogy érdemben dönthessenek, szükségük van a kellő információkra. A z új mechanizmus ” egyik legfőbb követelménye a termelékenység fokozása, a munka eredményességének 'növelése. A vállalatok helyett sem intézkednek már a felsőbb szervek, a munkások helyett se gondolkodjanak mások, nem lehet, hogy helyettük más viselje a felelősséget. A munka eredményességének fokozása megköveteli a demokratizmus elmélyítését. Az új gazdaságirányítási rendszerben nemcsak az anyagi érdekeltség növelésére kell ügyelni, hanem az új mechanizmus demokratizmusára is. Ez nemcsak a tervezés decentralizálásában jelentkezik, hanem sokkal inkább abban, hogy a munkás érdekelté válik a kezdeményezésben. Érdemes javaslatokat tenni, mert bérét, jövedelmét és a társadami juttatások mértékét egyre inkább a vállalat gazdálkodására, a közös munka sikere szabja meg. Mit jelent az új mechanizmus demokratizmusa, a szocialista demokrácia elmélyítése? A gazdasági élet alapvétő változásának korát éljük, egy sor döntés és intézkedés a központi szervektől a gazdasági egységekhez került. Tehát törvényszerű, hogy a gazdasági változások vetülete társadalmi, politikai életünkben is jelentkezzék. A tarsadalomiormalás nagy. . feladatai a közösség összefogását, a dolgozók egyre szélesebb rétegének alkotó kezdeményezését követelik. Az új mechanizmus nem szűkíti, hanem ellenkezőleg, szélesebbre tárja az üzemi demokrácia kapuit, új távlatokat nyit a szocialista demokrácia előtt. Az út még göröngyös, az új mechanizmusban sok még a régi elem. A sablonoktól, az idejét múlt formáktól meg kell szabadulni és a demokratizmusnak új tartalmat kell adni. Jó dolog, hogy az SZMT megvitatta megyénk negyedik ötéves tervjavaslatát, a legfőbb megyei szak- szervezeti szerv észrevételeket és javaslatokat tehet jövőnk formáláséra. A tanácsok és a különböző testületek munkájában a dolgozók részt vesznek, de ne csak a javaslatok elfogadását igényeljék tőlük, hanem a feladatok végrehajtását és a határozatok ellenőrzését is. Vajon véletlen, hogy a * a legkisebb közösségben, a családi kötelékekben és a szocialista brigádokban is abban jelentkezik a legtöbb bizonytalanság, hogyan kell szocialista módon élni? Mennyivel nagyobb és bonyolultabb feladat a vállalat életritmusát korszerűsítem, és egyik évről a másikra hogyan lehetne megtalálni az egyéni, a vállalati és a nép- gazdasági érdekek egyensúlyát? Mégis, milyen erők jelzik a kibontakozást? A közelmúltban befejeződött szakszervezeti választások, a kollektív szerződések megkötése és a szocialista brigádmozgalom bizonyítja, hogy egyre jobban kibontakozik a közéleti, a társadalmi és a termelési aktivitás. Az üzemekben, a hivatalokban és a társadalmi szerveknél megpezsdült az élet, tehát minden feltétel adott, hogy gazdasági és társadalmi életünk tovább fejlődjék, A Munka Törvénykönyve, a kollektív szerződés és az anyagi érdekeltség új rendszere sok újabb lehetőséget ad arra, hogy a dolgozók az üzem életébe, saját sorsuk irányításába beleszóljanak. A feladatokat éa a megvalósítás módját is sokkal inkább az üzem kollektívája döntheti el, mint régebben. Mindnyájunk érdekét szolgálja, ezért időszerű és szükséges, hogy a szocialista munkaverseny az eddiginél is jobban kibontakozzék és még eredményesebbé váljék, társadalmi, politikai jelentősége növekedjék. Mi legyen a mérce, mihez hasonlítsuk a versenyzők eredményeit? A brigád, a műhely és a gyár mai munkáját, közéleti, társadalmi tevékenységét és politikai helytállását a „tegnapi” eredményekhez mérjük és a „holnapi” célkitűzéseket a mai valósághoz Igazítsuk. A szocialista munkaverseny minőségileg' és tartalmilag lényegesen több, mint ami kötelező. A Nagy Októberi Szo- " dialista Forradalom 50. évfordulójára kezdeményezett és a hármas emlékünnepségekre töretlenül folytatott munkaverseny megye- szerte bizonyította, hogy a legjobb munkások és a leg- öntudatosabb brigádok jóval többet adnak, mint ami a bérért kötelező. Ezt csak akkor lehet folyamatosan tenni, ha a magunkénál; érezzük az üzemet, ha nemcsak munkavállalói, hanem tulajdonosai is vagyunk a gyárnak. Az új mechanizmus demokratizmusa nem jelent visszatérést a kapitalizmushoz, hanem a szocialista társadalmi rendszer gazdasági és politikai erősödését szolgálja. Dr. Fazekas László ■ |||í| A Hátraalji Szénbányák állíthatták a második kotróóriást is. vlsontal gépszerelőinek májusi „ajándéka”: határidő előtt, a munka ünnepére munkába (Pilisy Elemér felv.) Hiánycikk lesz a traktor? BIZONYARA SOKAN visszaemlékeznek rá, háromnégy évvel ezelőtt eladatlanul hevertek az Öntözőberendezések az AGROKER-telepe- ken. Még árengedménnyel sem lehetett őket értékesíteni. Nyilvánvalóan, az ipar csökkentette a termelést, hiszen kinek kifizetődő raktárra gyártani. Tavaly az aszályos időjárás következtében ugrászerűen emelkedett a kereslet a berendezések iránt. Csakhogy nem lehetett kapni. Solt szövetkezet pedig dupla árat is szívesen fizetett volna értük. Ha most valaki körkérdést intézne a termelőszövetkezeti vezetőkhöz, hogy véleményük szerint hiánycikk lesz-e a közeljövőben a traktor — bizonyára sokan mosolyognának. Ugyan már — hiszen telve vannak a raktárak, vevő meg alig akad rájuk. Pedig jó néhány jel arra figyelmeztet, hogy a traktorpdaoon köny- nyen hasonló helyzet alakulhat ki, mint az elmúlt évben az öntözőberendezéseknél. Talán érdemes egy példával kezdeni, az elmúlt évben a megyében kétszáz traktort értékesített a megyei AGRO- KER VáUsüat. Körülbelül nyolcVannal-százzal kevesebbet, mint az előző esztendőkben. A kereslet tehát jelentősen visszaesett. — Bizonyára elég a traktor a szövetkezetekben — vetheti fel bárki — s ha kialakult a megfelelő géppark, akkor teljesen érthető, ha csökken a kereslet. A GYAKORLATBAN azonban nem ez a helyzet. Az egri és a gyöngyösi járás termelőszövetkezetei például a múlt évben mintegy kilencven új traktort vásároltak. Ez a növekedés nem hozott változást, hiszen amíg 1967-ben egy traktorra 107,6 hold szántóterület A nők az üzemben és otthon Sokat vitatott téma és valószínűleg még sokáig vitatott téma marad: a nők sajátos helyzete, a nők munkájának értékelése, a nők életrendje. Ehhez a vitához kerestünk néhány adalékot — Itt a központi üzemben több mint kétszáz dolgozónk van, a nyolcvan százalékuk nő — mondta Katona Béla. — Ismerem ezt a szerteágazó problémát, amiről egész tanulmányt lehetne írni. A lényeg az, hogy a nők itteni teljesítményét sok minden befolyásolja. Ilyen például: milyen a hangulat otthon a családban, mit lehet vásárolni és mennyiért lehet vásárolni a piacon, hogyan 'tanul a gyerek, mennyire fontos a családi költségvetés szempontjából a lány vagy az asszony keresete? Nem beszélve arról, hogy a nők mindig ingerlékenyek, mindig akad közöttük pletyika, amit tisztázni kell, és még olyan dolog is, hogy a nőket mégsem lehet ügy „lerámolni” mint a férfiakat, ha valamit eltolnak vagy rosszul csinálnak, mert utóvégire mégiscsak nők. Ezt is figyelembe kell venni. — Tehát nehezebb a nőket irányítani, igazgatni? — Ez így nem igaz. Speciális helyzetet teremtenék, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy sokszor jobban lolgoznak, szorgalmasabbak, mint a férfiak. — És a keresetük? — Általában egy-ket.száz forinttal alacsonyabb, mint a férfiak keresete. — Háxuc na yam sezelö beosztásban? — A főkönyvelőnk nő, a szalagvezetők közül is kettő nő, a másik kettő férfi. Igaz viszont, hogy a kulcspozíciókban mégiscsak férfiak vannak. Ez tény. De figyelembe kell venni, hogy a férfiakra jobban lehet számítani, hiszen ha a gyerek beteg, mondjuk, akkor nem az apa marad otthon, hanem az anya. A gyermeknevelési segélyt is az asszonyok veszik igénybe. A kiesett munkanapok száma a nőknél mindig legalább a kétszerese annak, amit a férfiak átlagának kiszámítunk. — A nők tehát nem teljes értékű dolgozók? — Dehogynem. Csak nem tudják magukat tútlenni az otthoni gondokon, még olyanon sem, hogy mit főzzön holnap ebédre. A nőkkel tehát másként kell bánni, mint a férfiakkal. Bevallom, én nagyon jól megértetem magam a nőkkel, szívesen dolgozom velőit együtt. Megtaláltam a hangot velük, úgy érzem. Néhány évvel múlt húsz éves. Négy éve asszony Simor Józsefné. A kislánya, Andrea három éves. A férje szobafestő, az állami építőiparnál dolgozik. A család havi jövedelme négyezer forint átlagban. — Most mentünk bele nemrég egy emeletráépítésbe, hogy lakáshoz jussunk, így a lakás félig a miénk. Havonta 330 forintot töri észtünk bele. Bútort vettünk, annak havi részlete 600 forint. A kosztra elköltők 1 500-at. A gyerek eddig egy Bénánál volt. Hétfőm, .vittük. A fiatal anya szombaton hoztuk haza. Csak a hét végét töltötte velünk. A néninek 500 forintot fizettem a gyerek után. Költőpénzünk marad havonta ezer forint. Ezt beosztjuk, kinek mit kell venni, aszerint. — Hogyan osztják meg otthon a munkát? — Nem panaszkodhatom, mert nekem a férjem mindenben segít. Ablakot mos, a parkettét rendben tartja, a tüzelőt bekészíti, takarít, szóval: mindent megcsinál. — A főzést, bevásárlást együtt végzik? — Azt nem. ő nem válogat. főzzek, amit akarok, csak őt ne faggassam. A bevásárlás is rám vár. — Szórakozás? — Nem megyünk sehová. A férjem futbailozik, de azon kívül sehová nem jár. Otthon van szombaton is, vasárnap is. A halakat szereti, az akváriummal foglalja el magát. Nekem sincs olyan testi-lelki barátnőm, csak itt bent az üzemben szoktam megbeszélni a társaimmal mindent. Eddig egymás mellett dolgoztunk vele a szalagban, de az étkezési szünetben is tudunk beszélgetA KISZtit kárnő — Nagyid- gediről járok be Gyöngyösre dolgozni — mondja Rapp Ilona. — Adminisztrátor vagyok, ezért nem ismerem olyan jól a fizikai dolgozók helyzetét. Ilyen kérdésekről a KISZ- gyűlésen sem szoktunk beszélni. Csak egyszer volt olyan, hogy az egyik fiú el akart menni az üzemből, mert nem tudott segíteni azokon, akik hozzá fordultak panasszal. Neki jobban elmondtak mindent a fiatalok, mint nekem. Biztosan azért, mert együtt dolgoztak. Végül is rendeződött minden. A jegyzőkönyv alapján az igazgató elvtárs intézkedett. — Mindenki elégedett mindennel? — Hát, nem... Nagyon szűkén vagyunk, kevés a hely. Az öltözőben például négy személynek jut egy kis vasszekrény. Télen négy télikabátot is be kell préselni egyetlen szekrénybe. Aztán az üzemi étkeztetés miatt is szóltak már. Sokan. hideg kosztat hoznak magukkal, ment messzire kellene menni az ebédért. Itt a telepen nem lehet üzemi konyhát csinálni. ★ A gondok jó része még ma is gond: a nők kettős műszakja, a vezető beosztások zömének férfiakkal való betöltése. Változott már a helyzet a fiatalok családi életében, ahol a férfiak egyre többet segítenek, de még ma is elhárítanak maguktól néhány „kimondottan” női munkát, mint amilyen a mosogatás. Az is tény, hogy a nők — alkatuknál fogva — mégis mások, mint a férfiak. Olyasfajta egyenjogúságot, mely egy az egyhez akarna egyenlőségjelet tenni a két rém közé, illuzórikus feltételezni. Kirívó megkülönböztetés már aligha található. Csak az a bizonyos második műszak...! Hogy a férfiak végezzék el azt a munkát, amit idáig a nők, ez nem megoldás. Intézményesen kell — különböző szolgáltatásokkal — a házi munka terhét levenni az emberek válláról. Ez a jövő. És addig? A férfiak segítsenek még többet a nőknek otthon, mint amennyit segítettek eddig. Ez sem lenne kis dolog! G. Molnár Ferenc jutott, addig a múlt évben 98,8 hold. A csökkenés tehát nem nagy mértékű. Az igazi gondot azonban mégsem ez jelenti, hanem az, hogy megyénk termelő- szövetkezeteiben is, de talán országosan is a trak- torátlomány eléggé elavult, elöregedett. A közös gazdaságokban ugyan megvan a törekvés, hogy gépparkjukat felfrissítsék, korszerűsítsék és a különböző típusokat azonos gépcsaládra cseréljék ki — de mindehhez pénz szükséges. Sok szövetkezeti vezető úgy vélekedik, hogy a jelenlegi gépárak magasak, lassan térülnek meg a költségek. KEDVEZŐTLENÜL hat a vásárlásokra az is;"' hogy a szövetkezetek az amortizációs alapot nemcsak gépek beszerzésére használják, hanem például építkezésekre is. S mivel egyes építkezésekhez az állam is hozzájárul, nyilvánvaló, hogy gazdaságosabb építkezni, mint gépet vásárolni. A gondot azonban az jelenti, hogy előbb-utóbb csak szükség lesz a traktorokra is. Valószínű, hogy éppen a jelenlegi csökkentett vásárlások miatt néhány év múlva az igények robbanásszerűen jelentkeznek majd. Kérdés, hogy lesz-e akkor elegendő traktor. Erre pontos választ adni ma még lehetetlenség. Any- nyi azonban biztos, hogy az AGROKER-vállalatok a jelenlegi igénynek megfelelően szerzik be a gépeket s raktáraikat nem duzzasztják fel, hogy két-három év múlva elegendő mennyiség legyen. Országos szinten hasonlóképpen cselekszik az AGROTRÖSZT is. A csökkent igények miatt viszont a Vörös Csillag Traktorgyár is arra kényszerült, hogy csökkentse a termelését. S ha a kereslet esetleg még kisebb lenne, nyilvánvalóan még kevesebbet termelne. A külföldről behozott traktorok esetében is hasonló a helyzet. Érthető, hiszen, ha kevesebb gép szükséges, kevesebbet vesz a külkereskedelem is. A csökkentett termelésről és behozataláról viszont nem lehet néhány hónap alatt újra átállni egy magasabb termelésre^ különösen nem egy dömpingre. HIÁNYCIKK LESZ a traktor? Erre ma még nem lehet határozott igennel, vagy nemmel válaszolni. A probléma azonban elgondolkoztató s mindenképpen Helyes lenne a gyártó, az eladó és a vevő érdekeinek egyeztetése. Kaposi Levente iá®», májas I., csütörtöki Az igazgató
