Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
Egy vizsgálattal még nincs vége... 3ól fizetnek : bizalmat — bizalommal Számos, közérdekű bejelents érkezik a megyei népi el- •nőrzési bizottsághoz. A bi- ilom jele ez: a bejelentők idják, hogy érdemes észre- ételeikkel a népi ellenőrök- öz fordulni — e szerv ecCdi- munkája, vizsgálatainak "edményei jó ösztönzők. S a épi ellenőrzés? Kiszáll a elyszínre, alapos vizsgálatba ezd, rögzíti tapasztalatait. i%ézkecTésekel javasol és — ■igyon szimpatikus ez a gya- orlat — bizonyos idő élteivel újra vizsgál: megtettek- mindent a hibák megsziin- tésére? örvendetes, hogy az tóvizsgálatok során nagyobb szt már a jót tapasztalak. Néhány ilyen példát időink egy nemsokára a NEB lése elé kerülő anyagból. ajtüzem helyett - tejfelvásárlás Annakidején lapunkban ír- ink a pétervásári sajtüzemien uralkodó állapotokról, elyet egy bejelentés alapra vizsgáltak meg a népi lenőrök. Az egészségügyi jrülmények — enyhén szól- i — kiábrándítóak voltaic, -tesítették a KÖJÁL-t és Iszólították a Borsod me- ’ei Tejipari Vállalatot, hogy üntessék meg a hibákat. A illatat igazgatója felelősség- -■ vonta a mulasztókat, a EB javaslata alapján megbüntették a sajtüzem műkő» lsét. Erről az utóvizsgálat alap- n meg is győződtek. A sajtrr K síroki „gyár Budapesten Ha nem is a gyár, de ter- ékei és jó pár dolgozója idapesten, a Technjjca Há- ban „vonul” feL Ugyanis a átravidéki Fémművek má- s 27—30 között Budapesten •mékebmutatót rendez. A gyár fennállása óta előír az ország fővárosában, Technika Házában mutatja termékeit. A három nap itt nemcsak a kiállítás teríthető meg, hanem szakta- csokat adnak, előadásokat ndeznek, partnereikkel az diginél is elevenebb kap- iLatra törekszenek. A piaci ínyek állandó változása ikségessé teszi, hogy a vál- at megfelelően tájékozód- i a vevők igényeiről, a várlók várható követeimé- eirőL A tapasztalatoknak ígfelelően dolgozzák majd fejlesztési terveiket és a gyasKtók igé*ivei szerint arnak Sírokban termelni. A Mátravidéki Fémművek •mékbemutatójái május -én, XI órakor nyitja meg 'zsa László igazgató. üzem helyén jelenleg csak tejbegyűjtést folytatnak. Az egészségügyi követelmények még mindig nem alkalmasak arra, hogy az üzemben folytathassák a sajtgyártást. A kenyér és „környezete" A következő példa, szintén pétervásári: a helyi sütőüzem termékeire sorozatosan érkezett a panasz. Baj volt az üzem vezetésével is — a dolgozók és az üzem vezetője között napirenden volt a nézeteltérés, ugyanakkor a szállítási okmányok körül sem találtak rendben mindent. Az üzem vezetőjét szigorú megrovásban részesítették. (Azóta már más munkahelyen dolgozik.) Az utóvizsgálat eredménye: jármit a dolgozók és a vezetők közötti kapcsolat, javult a bizonylati fegyelem is, selejtes termékkel pedig csak egy ízben találkoztak. A továbbiakban persze még akad tennivaló: elavultak a kemencék, maga az üzem is igen elmaradott állapotban van. Az egri Kertész utcai sü- < tőüzemben készített kenyér ’•■minősége éllen is sok volt a panasz. A népi ellenőrzési 1 vizsgálat során a vállalat eí■ ismerte a hibákat, ígéretet tett azok mielőbbi' kijavítái sára. Az utóvizsgálat megál- • lapította, hogy a kenyér i szennyeződését okozó, tésztafeldolgozó gépsort már ■ nem üzemeltetik, s biztosítot- i ták a jó minőségű kenyér 1 készítésének feltételeit. (A népi ellenőrök figyelmét az sem kerülte el, hogy az üzemet kapacitásán túl terhelik.) Újítások Egy bejelentés szerint az egri 4-es számú AKÖV-nél egyes dolgozók érdemtelenül jutnak nagyobb összegekhez, különböző újításokért. A bejelentő szerint kétes értékű újításokat is elfogadnak. A bejelentés alaptalannak bizonyult. Az újításokat csak az újítási előadón keresztül — az újítási naplóba bevezetve — szabályszerű műszaki véleményezés után díjazhatják. Másképpen a pénztár „nem áll rendelkezésre”. Az utó- vizsgálat sem talált hibát: szabályszerűen vezetik az újítási naplót (az adatok alapján az utóbbi időben benyújtott 84 újításból 43-at fogadtak el, a döntés az előírt 60 napon belül megtörtént.) Azoknál az újításoknál, amelyeknél a díjazást a gazdasági eredmény után állapították meg, a döntés részletes, indokolt kalkuláció alapján történt. "Uj terület" : a — bélyeggyűjtés ... Érdekes vizsgálatot folytattak a népi ellenőrök az egri Bélyeggyűjtő Körnél, ahonnan panasz érkezett: az 1967—68-ban kifizetett blokkokat, bélyegsorokat a tagok nem kapták kézhez. A mulasztás oka az volt, hogy a kör pénztárosa nem az előírásoknak megfelelően végezte munkáját, késve továbbította az igényléseket, késve fizette be a tagdíjakat, nem tudott elszámolni a pénztár- könyv tavaly júniusi egyenlegével. A népi ellenőrzési bizottság javaslatára a kör titkárát és pénztárosát leváltották, s fegyelmi eljárást indítottak ellene. Utóvizsgálatra ide is elmentek még egyszer a népi ellenőrök. Megállapították, ogy a kör volt pénztárosa a hiányzó összeget megtérítette, a panaszos tagokat pedig a vezetőség kártalanította. Azóta a bizonylati fegyelem megszilárdult — gondoskodnak az ügyrend szigorú betartásáról. ★ Tehát eredményes az utóellenőrzés is, mely ha mindenben nem is, de a legfontosabb kérdésekben megállapíthatta, — a bejelentés nyomán folytatott vizsgálat elérte célját, a javaslatok meghallgatásra találtak, a hibákat őszinte igyekezettel siettek megszüntetni. S ez mindenképpen ■megnyugtató — nemcsak a népi ellenőrzéshez bizalommal forduló bejelentők, hanem az érintett vállalatok dolgozói számára is. (kátai) „Hazautazott" Győrbe Szent László hermája A középkori ötvösművészet páratlan remeke Kétévi fővárosi vendégeskedés után „hazautazott,, Győrbe Szent László herma, ja. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, dr. Korék József és Dávid Katalin főmunkatárs gépkocsin szállította vissza a győri székesegyház kincstárába a mintegy 300 000 dollár értékű hermát, a magyar középkori ötvösművészet páratlan remekét. 1967. május 31-e óta több mint 250 000-en látták az ereklyetartót a Magyar Nemzeti Múzeum „Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig” című állandó kiállításán. Számítógépgyártás sorozatban kezdték a számítógépek sorozatgyártását. Képünkön: Parti Ernő üzemmérnök a számítógép elekromos ellenőrzésén dolgozik. (MTI foto Bara István felvétele — KS) A fiatal mezőgazdász a könyvszekrény előtt áll. Felém fordul, s mintegy magának teszi fel a kérdést. — Hogy mi a különbség az egyetemen tanított és az életben gyakorolt mező- gazdaság között? Sok. És itt elsősorban, nem szakmai vonatkozású dolgokra gondolok, hanem az életmódra. — Ogy gondolom, ez természetes. IIis2en nem lehet összehasonlítani az egyetemi életformát a falusi élettel. — Nem erről van szó. Igaz, az egyetemen kényelmes, modern kollégiumiban laktunk, amely szinte minden igényt maximálisan kielégített, s akkor sokszor merült fel a kérdés közöttünk, hogy miért ez a luxus, máikor „kint” úgysem lesznek biztosítva hasonló körülmények. A válasz mindig az volt, hogy követeljük majd meg vidéken is a megszokott kulturált körülményeket. Nos, a valóságban az a helyzet, hogy erre nincs lehetőség. — Miért? — Például, ha egy orvos beköltözik falura, lakást kap, fürdőszobával, mert neki olyan a foglalkozása, hogy kell a fürdőszoba, az abszolút higiénikus környezet. Kérdem én, az agrármérnök, aki egész álló nap járja az istállókat, vagy a földeket, és piszkosan, porosán hazaérkezik, annak miért nincs szüksége fürdőszobára és kényetemre? — Mióta van falum? — Egy éve. 1968-ban szereztem a diplomám. A feleségem szintén. Együtt dolgozunk. Sok minden megváltozott közöttünk, amióta ide kerültünk és ami igaz, igaz, nem az előnyére. Az egyetemen bármilyen eseményt megvitattunk, megbeszéltünk. Ma már nem vitatkoMegyek, vagy maradok ? zunk színházról, politikáról, irodalomról. Egyszerűen nem érünk rá. Hajnalban ötkor felkelek, este hat-hét óra, mire hazamegyek, elhangzik a szokásos szervusz, hogy vagy, mit csináltál, mi történt, megvacsorázunk és lefekszünk. Sokszor alszom el könyvvel a kezemben. Nem tudok olvasni. Fáradt vagyok magámmal törődni, nincs idő az úgynevezett önművelésre. — Az idősebb kollégák hogy fogadták? — A feleségem jól, engem kevésbé. A női agrármérnökben nem látnak riválist. Bennem talán. Eddig átfogó szakmai tájékoztatást, kulcsot a helybeli problémákhoz senki nem adott a kezembe. Vannak idős kollá,- gák, akik presztízskérdést csinálnak, hogy elfogadják-e a véleményemet, javaslataimat. Általában nem fogad- jak el, csak kisebb-nagyobb módosításokkal. Ez arra jó, hogy lássam, nem értek én még annyira a szakmához, hogy komoly, jelentős feladatokkal birkózzam meg. — Mennyit keresnek ketten együtt? — Jól keresünk. — Mégis? — Miért fontos ez? Azt akarja megkérdezni, hogy mikor veszünk autót? Nem tudom, de hogy veszünk, az valószínű. Ha városban élnénk, nem kellene kocsi. De itt szükséges. Szeretnénk új, friss filmeket látni. Szeretnénk színházba járni, szeretnénk találkozni barátainkkal, hogy beszélgessünk, hogy őszintén elmondjuk politikai, köznapi problémáinkat. A faluban nincs kialakult vitafórum. Ügy érzem, mintha az emberek .légmentesen lezárt búvárru- .hában járnának. És még egy: hiányzik az őszinteség. Mintha mesterségesen .agyonhallgatnánk a falusi problémákat, pedig vannak. .Valahogy nem minden történik úgy, ahogy azt araiak 'idején elképzeltem. — Véleménye szerint ma 'lenne a legfontosabb tennivaló a mezőgazdaságban? — Szerintem a munkaidő jelenti a legnagyobb problémát. Nézze meg ezt az egyszerű számvetést: az iparban. dolgozók 44—48 órát dolgoznak hetente. A növénytermesztés munkásai 72—80 órát töltenek a földeken kapával a késükben. Mire jut egy embernek eny- nyi. munka mellett másra ideje? Nem sokra. — Távolabbi célja? Marad a mezőgazdaságban, vagy azt teszi, amit eddig már többen csináltak: egy-ké;t év kint a termelőszövetkezetben, utána beülnek egy irodába? — Maradok. Föltétlenül maradóik. Ha nem itt, másik faluban. Az, hogy sok mindennel nem értek egyet, nem jelenti azt, hogy nem szeretem a munkámat és a falut. Szeretem. S a mostani időszakot döntő fontosságúnak ítélem az agrárszakemberek szempontjából. Véleményem szerint a közelmúltban végzett agrármérnökök már társadalmilag is olyan erőt képviselnek, hogy az új, mai életnek megfelelő elveket gyakorlatilag keresztülvigyék a falusi életben. Szigethy András Két hónap a páncélvonaton Józsi bácsi emlékezik Az ünnepélyes fogadáson t állt az úttörők mögött, illgatta a méltató szava- t, s közben ötven év előt- emlékei elevenedtek meg. Jelentkezett a vonatpa- ncsnoknál: — Kéri József vagyok. 19-ben mint vörös katona ppuskásként két hónapig teljesítettem szolgálatot a páncélvonaton. Tizenkét névtelen harcos közül egy jelentkezett... ★ Tizennyolc éves korában a monarchia már agonizált. A frontok emberezreket nyeltek, a behívókat már fiatal- korúaknak címezték. Így került Kéri József a 9-es honvédekhez. — A proletárhatalom számomra is éppen a legjobbkor jött, mert az olasz frontra akartak vezényelni. Ki akar fiatalon, idegen érekekért meghalni? A háború éietiskola volt, mert nemzedékem gondolkodni tanította meg. Károlyi nekünk beszélt, Kun Béla azonban értünk szólt. Amikor a vörös ezre- dek szerveződtek, már Miskolcon dolgoztam a MÁV- nál. Hasonkorü társaimmal úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk. Korábbról is ismertem Répás Lászlót, a vonat későbbi parancsnokát. Ö is a miskolci pályaudvaron dolgozott. Idősebb volt nálunk, mindent biztosabban, világosabban látott, hogyne hall~ gattam volna rá: — Jóska, gyeire a páncélvonathoz. Jórészt miskolci fiúkból toborzódott a gárda, csináljuk együtt ezt a harcot. így lett Kéri József tizenkilenc évesen a páncélvonat kettes kocsijának géppuskása. Édesapja zsörtölődött: — Nem volt elég egy háború. No csak mondom, mert ez a harc a mi ügyünk. Jól van, fiam, menjél. Akkoriban a csehék már fenyegették Miskolcot. Sokan menekültek a városból. — Mehettem volna én is a bizonytalanba, csak hát fiatal voltam, s barátaimmal egyet gondoltunk: „Miénk még a város, meg is tudjuk védeni, a mi fegyvereink is elűzik az antant-bakákat. A vonatot Galíciából vezényelték Miskolcra és császári és királyi parancsra, s a proletárhatalom nevében vette birtokába tizenkét vörös katona. Nem könnyű feladatot 'kaptak: visszatartani a cseh csapatokat. — Kemény két hónap volt az. Általában egész napos szolgálatot töltöttem a géppuska mellett. Néha különösen nehéz csatározásokba keveredtünk. Ongánál kattogott a géppuska több mint öt órán át, S megállás nem volt. Aznap még újabb próba várt: meg kellett „tisztítani” a zsolcai állomást az előretörő csehektől. Este elégedetten robogtunk a Tiszaira. Fáradtságunkat feledtette annak tudta, hogy tettünk valamit a vörös Miskolc, a Tanács-Magyaroszág biztonságáért. Otthon a család várt, jólesett látni apám büszkeségtől fénylő tekintetét... ★ Két hónap emlékei közt tallóz Kéri József. Érzékletes emlékezése nyomán filmszerűen peregnék előttem a fél évszázad előtti napok eseményei. 1 Egy-egynél hosszabban időzünk. — Egyik reggel Sajószent- péter felé küldtek. A parancs : „Zavarni, megakadályozni a csehek vonulását”. Nem messze a hídtól megláttuk őket. Működésbe léptek géppuskáink. Viszonzásul néhány tarack válaszolt. Erős ütődések a páncélburkolaton, s utána fülsértő koppa- nások zuhataga. Működésbe lépett a fedezékre talált gyalogság. Órák után szólt csak Répás Laci: „Mienk a terep, teljesítettük a parancsot.” A társak, barátok — Oláh Lajos, Bárány József, Csatári István — mellett névtelen hősökre is emlékezik Kéri József. — Visszaszereztük az egyik Miskolc melletti állomást. Kinézek a kémlelőnyüáson. Mindenütt, csend, s a sínek között széttárt karokkal egy véröntözött vasutas. Kiszálltunk. Szétroncsolt fejéről lecsúszott sapkája. Megismertem, mi emberünk volt, akit a visszavonuló ellenség likvidált. Sok tragédiát láttam később a frontokon, de a kihalt állomás proletárhalottját sosem tudom feledni. ★ Két hónap után Kéri József megvált a páncélvonattól. — Néhány társammal Pestre küldtek felszerelésekért. Ott új megbízást kaptam. A mezőkövesdi dandárparanes- noksághoz osztottak be futárszolgálatra. Egy Stayer- motoron vittem a parancsokat. Utoljára Bőhm Vilmos üzenetét vittem Kun Bélához. Ö feltépte, s hallottam, amint mondta: „Sehonnai bitang ember”. Aztán jött az összeomlás, a rendezetlen visszavonulás a Tisza-frontról. Kéri Józsefet az Abony és Szolnok közötti Paládics-pusztán fogták, el a fehérek, s utána jött a megtorlás. Kecskemétre internálták, onnan hónapok után engedték el karácsony; éjjelén, úgyszólván ruhátlanul. Amikor Miskolcra ért. újra elfogták. Máig is emlékszik Szín főhadnagy és Popov altiszt ütlegeire... Hasonló sorsra jutottak a páncélvonat továbbszolgáló harcosai is. Fél évszázad sodorta messze a volt barátokat. Kéri József negyedszázadon át nem beszélhetett emlékeiről. 1945 után már eredménytelen kereste társait. Most ott állt a páncélvonat ünnepélyes fogadásán, s hallgatta a méltató szavakat Utána jelentkezett a vonatparancsnoknál. Ö, az egyetlen egri, a tizenkét harcos közül. Pécsi István 1969. május 23.. péntek
