Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

t ! ■ PÁRIZS: Május 2-én és 3-án ülést tart a Francia Kommunista Párt központi bizottsága. Az ülés napi rendjén két beszé­dmódé szerepel. Az elsőt G. Marchais tartja a kom­munista és munkáspártok nemzetközi konferenciájának előkészületeiről, a másodikat ' Paul Laurent a népszavazás utáni politikai helyzetről és a párt feladatairól. TOKIO: Az ellenzéki Japán Szocia­lista Párt három tagja szer­dán megsebesült, amikor mintegy nyolcvan jobboldali beállítottságú személy meg­rohanta a párt székházát, til­takozásul a pártnak a KNDK területe felett lelőtt ameri­kai kémrepülőgéppel kapcso­latos állásfoglalása miatt PÁRIZS: Magyarország idegenforgal­mi pavilonnal vesz részt a múlt szombaton megnyílt pá­rizsi vásáron. A vásár ide­genforgalmi csarnokában felállított pavilont az IBUSZ és az Expressz utazási iroda, valamint a Pannónia és a Hungária szállodavállalatok igazgatósága közösen, szer­vezte. KAIRO: A magyar járműipar köz­reműködésével korszerűsítik Kairó közúti közlekedését. Öt millió dollár értékű autó­busz eladására szerződést ír­tak alá Kairóban. Az Ikarus és a MOGÜRT • szakértődből •álló delegáció több műszaki és kereskedelmi kérdés tisz­tázása után április 13-án aláírta a magánjogi megálla­podást, amelynek értelmé­ben 150 darab 180-típusú csuklósautóbusz szállítására kerül sor ebben az évben, A versenytárgyalásra a kairói közlekedési hatóságok több nemzetközileg ismert céget hívtak meg. Több részvevő közül a magyar delegáció ál­tal”!“ javasolt csuklósautóbu­szok nyerték meg a kairói szakértők tetszését. Mindkét szerződő fél ezt a megállapo­dást a további kapcsolatok megerősítésének és bővítésé­nek első fokozataként érté­keli. S?p"'*iarliás a gyarmati Hiúsággá! 1Q1C februárjában Bombay kikötőjé­ig»1»™ ben a Talvar cirkáló matró­zainak a brit gyarmatosítók azt a parancsot adták, hogy testvéreikre, a függetlensé­gükért tüntető indiaiakra lőjenek. A cirká­ló legénysége megtagadta a parancsot. A matrózlázadást 97 hajó és 21 kikötő sztrájk­ja követte, majd a parancsmegtagadókhoz csatlakoztak az indiai nagyvárosok dolgo­zói — vállalták a szolidaritásit, s többszázan haltak meg a szabadságért Pontosan egy évvel később, 1947. feb­ruár 21-dh az egyiptomi diákok megszállták Kairót. Hatalmas méretű sztrájk kezdődött, amelyre az angol katonák fégyvertüze vá­laszolt A következő év februárjában Irán­ban álltak a barikádokra a fiatalok. Az olaj és a nemzeti kincs külföldi kiárusítá­sa ellen tiltakoztak ugyanekkor Teherán­ban ; a megmozdulást itt is rendőrsortűz kö­vette. Tisztító vihar volt ez, amely új feje­zetet nyitott a gyarmati — afrikai és ázsiai — fiatalság történetében, a felszító-’ mozgalmi. ’'Ilkájában. TTÍ7P Sílift ' ' L ezelött Bandungban SI£CtmCI rendezték meg az ázsiai­afrikai diákkonferenciát; ott határozták el, hogy — e nagyszerű küzdelmekre emlékez­ve —, ezentúl minden évben április 24-én megünneplik a gyarmat; ifjúság napját. Ezen á'napon ért véget ugyanis 1955-ben Bandungban az ázsiai- és afrikai kormá­nyok első konferenciája, e nagy jelentősé­gű esemény a gyarmati rendszer felszámo­lásának történetében. Az évforduló dátumának cseréje jelezte: a legfőbb cél, a függetlenség kivívásának munkája jórészt már elvégeztetett. Ám él­nek még — nem kevesen — Portugál- Guineában, Angolában, Dél-Afrikában, Rhodesiában és másutt névleges független­ségben, vagy a neokolonializmus kelepcéjé­ben, rettenetes elnyomás alatt. S ezeken a helyeken küzdelem folyik, véres és elke­seredett harc, — a szabadságért, a függet­lenségért, a gyarmati elnyomás ellen. Sü e világméretű szolidari­*- ISfís sjMcííí tásban egységgé ková- csolódik Ázsia és Afrika, Latin-Amerika és Európa haladó ifjúsága. (S. F.) Csehszlovákiai helyzetkép PRÁGA: A CSKP KB április 17-1 plénuma határozatainak szellemében megkezdődtek a különböző állami szervek ta­nácskozásai. így az egyik „legkényesebb” területnek, a sajtónak kérdéseivel foglal­kozott a szövetségi sajtó és tájékoztatási bizottság. Ami a sajtót illeti, a Rudé Právó- ban — a KB elnöksége ré­széről elhangzott bírálat és a bekövetkezett személyi vál­tozások után — fordulat kö­vetkezett be. A lap számos érdekes cikkben foglalkozik a párt és a társadalom előtt álló fő feladatokkal, s az ed­digiektől eltérően, határozot­tan válaszol az elmúlt hóna­pok és a jelen politikai és társadalmi életében előfor­duló helytelen jelenségekre, ideológiai torzulásokra. Ugyanakkor a többi fővárosi lap eddig nem talált módot arra, hogy érdemben, publi- cisztikailag is foglalkozzék a kb ülésének határozataival: azok a lapok sem, amelyek régebben a párt politikájá­val ellentétes vonalra „gyor­san rákapcsoltak”. Egyes egyetemeken sztráj­kok folynak. Illetékes politi­kai és oktatásügyi körök sze­rint e sztrájkok most nem keltenek olyan izgalmat, mint régebben. A sztrájk hí­veit letörte az is, hogy köze­ledésük az üzemi munkások­hoz nem járt sikerrel. A Rudé Právó megjegyzi: nincs szó arról, hogy a főis­kolásokat kiűzzék a politikai életből, de az abban való részvétel szabályait be kell tartani és a „párton belüli kérdéseket a párttagoknak kell megoldaniok”. Egyéb­ként a jogi és az orvosi fa­kultásokon rendben folynak az előadások, a pozsonyi úgy­nevezett kis diákpralament pedig úgy döntött: támogat-» ja a pártvezetést. Egyes kivé­telektől eltekintve az általá­nos kép „a helyzet nyugodt, ésszerű és célszerű szemléle­te”. A marxista álláspont las­san felülkerekedik. Vannak azonban negatív jelenségek is. A Rudé Právó utal arra, hogy előfordulnak — szórvá­nyosan — kilépések a párt­ból. Az észak-morva kerü­letben 65-en, a bmcd gép­gyárban 11-en léptek ki a pártból. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell Strougal- nak, a kb elnöksége tagjának a prágai Lenin ünnepségen mondott szavaira: A pártot nem gyengíti, ha megszaba­dul azoktól, akik kitartó fel- világosító munka ellenére is, más ideológiai platformon vannak és akadályozzák az elfogadott irányvonal megva­lósítását. (MTI) A küiuovmioiszlérium sajtóíőosztályának közteinéove Patak Károlyt, az MTI és a Népszabadság állandó pe­kingi tudósítóját április 21-én bekérették a Kínai Népiköztársaság külügymi­nisztériumának sajtófőosztá­lyára és közölték vele, hogy azonnali hatállyal megvon­ják működési engedélyét az­zal az indoklással, hogy cik­keiben barátságtalan maga­tartást tanúsított Kínával szemben. Felszólították, hogy három napon belül hagyja el a Kínai Népköztársaság területét. Patak Károly áp­rilis 23-án elutazott Peking- ből. A magyar külügyminiszté­rium tiltakozását fejezte kd a budapesti kínai nagykövet­ség ideiglenes ügyvivőjének a kínai külügyminisztérium eljárása miatt. (MTI) Újabb szovjetellenes kampány Kínában VARSÓ: A Trybuna Ludu pekingi tudósítója beszámol a KKP IX. kongresszusának utolsó napjaiban újult erővel fel­lángoló szovjetellenes kam­pányról. Az ürügyet ehhez a kínai televízióban és valamennyi filmszínházban bemutatott, egész estét betöltő dokumen­tumfilm szolgáltatta, amely a kínai—szovjet határról, s mindenekelőtt az Ussuzuri folyón lezajlott összecsapá­sokról szól. A mozielőadások alatt a- nézőközönség sorai­ban szovjetellenes tartalmú felkiáltások hangzanak el, az előadások után pedig sok helyen gyűléseket szervez­nek. A lapok napról-napra teljes oldalakat szentelnek az ezekről szóló beszámolók­nak. A filmet egyébként úgy szerkesztették meg, hogy a nézőknek az legyen a benyo­mása, mintha a Szovjetunió több millió négyzetkilométer kínai területet tartana fenn­hatósága alatt. (MTI) MI ÜJSÄG EURÓPÁBAN? BELFASTTÓL MOSZKVÁIG AZ ÖREG FÖLDRÉSZ eseményekben és érdekessé­gekben oly gazdag napot élt át, hogy összefoglalónk nyu­godtan viselhetné ezt a címet is: Szerdai esti helyzetkép Európáról. Földrajzilag nyugatról keletre haladva, első állomá­sunk földrészünk szélső csücske, Észak-Írország, ahol a napok óta ismét fellángolt polgárjogi tüntetések és zavar­gások két drámai fordulatot is hoztak. Az első ugyan még egy nappal korábban is született: Londonnak az a dönté­se, hogy csapatokat küld forrongó tartományába. A máso­dikat azonban szerdán este kürtölték világgá a hírügy­nökségek: Belfastban bejelentették, hogy a helyi parlament konzervatív-unionista képviselői — tehát a nagy többség­ben levő kormánypárt tagjai — elfogadták a kor realitá­sait józanul látó és azért már korábban harcbaszállt mi­niszterelnök, O Neill kapitány javaslatát és elvben amel­lett döntöttek, hogy a jövőben meg kell adni a lakosság­nak az „egy ember, egy szavazat” elven alapuló lehető­séget. Ez volt a hónapok óta fokozódó erővel harcoló pol­gárjogi mozgalom főkövetelése. Bizonyosra vehető, hogy a reakciós, bigott elemek Észak-Írországban — s magában a kormányzó pártban is sokan vannak — nem egyköny- nyen nyugszanak majd bele ebbe a döntésbe. Várhatunk tehát még újabb drámai fordulatokat Ulsterben (ahogy Észak-írország önmagát nevezi), de bármi történjék is a jövőben, a belfasti kormány mai döntése jelentős lépés előre. Alátámasztotta ezt a fordulatot a londoni parlament­be újonnan beválasztott észak-ír képviselőnő — mellesleg: a világ legifjabb képviselője — a 22 éves Bernadette Devlin parlamenti „szűzbeszéde” is, amelyet kedden mon­dott el az ódon Westminstert épületben. Devlin kisasszony szakított azzal a parlamenti hagyománnyal, hogy az új képviselők szűzbeszédei nem foglalkozhatnak „rázós” kérdésekkel és rögtön a problémák mélyére ásott: kemé­nyen ostorozta a belfasti reakciós uralkodóréteg és a tőlük eddig mindig támogatást kapott Wilson kormány politi­káját, őket okolván — jogosan — az észak-írországi hely­zet ilyetén elméregesedése miatt. TOVÁBB FOLYTATVA EURÓPAI körképünket, át­kelve a La Manche csatornán, Párizsba érünk, ahol De Gaulle tábornok „a jövő szerdán elvben újra összeülünk” — szavakkal búcsúzott el a szerdai minisztertanács részt­vevőitől. Elvben —, mert közben, vasárnap, népszavazás lesz Franciaországban, s De Gaul le #ki jelentette, ha azon az „igen” szavazatok nem győznek, akkor lemond. Nos, a népszavazás kimenetele egyelőre bizonytalan, a közvéle­mény-kutatás legutóbbi adatai semmiféle De Gaulle több­séget nem mutattak ki és a nagytőkéhez közel álló Les Echos című lap szerdai vezércikke is feltűnést keltett —, hangneméből és célzásaiból ugyanis az volt kivehető, hogy egyes befolyásos nagytőkés körök nem is bánnák, ha ezút­tal De Gaulle csakugyan távoznék. KŐVETKEZŐ ÁLLOMÁSUNK NYUGAT-NÉMETOR- SZÄG. Bonnban ugyan csak szerdán tartottak miniszteír- tanácsot. Csütörtökön folytatják az ülést, végleges értéke­lést tehát még nem lehet adni, de eddig ip feltűnő, hogy . „A jnáci bűnök elévülésének feloldása” című, napirendi ponttal kapcsolatban igen felemás, sokféleképp értelmez­hető javaslat merült fel. OLASZORSZÁGBAN nem minisztertanács volt, csu­pán a legnagyobb politikai párt, a kereszténydemokrata párt vezetősége ülésezett és olyan határozatot fogadott el, amely dicshimnuszt zeng a rendőrségről, s ellenzi a rendőrség fegyverviselésének részleges korlátozását is. El­gondolkoztató, sőt egyenesen felháborító ez a kiállás nem egészen két héttel a világbotrányt kiváltó battagliai bru­tális rendőrsortűz után. KÉPZELETBELI UTUNK VÉGÉN számoljunk be né­hány szóval Európa keleti felének legnagyobb szerdai eseményéről is. A KGST jubiláris ülésszakára gondolunk, amely Moszkvában folyik. E nagy fontosságú tanácskozás egyik leglényegesebb vonását fejezik ki a szovjet főváros politikai köreinek kommentárjai, amidőn hangsúlyozzák: a szocialista országok gazdasági egységének szilárdítása áll a konferencia középpontjában és ez jelentősen hozzá­járul a szocialista országok politikai egységének további erősödéséhez. Mennyit keresnek a földművelők? A parasztságé...? Itt már megyei adatokat tudunk idéz­ni. A szövetkezeti tagok ré­szesedése tavaly 3,5 százalék­FÖLÉNYES Ű. DÓZSA GYŐZELEM IZMIRBEN A magyar bajnokság lista­vezetője a hazai pályán félel­metes Göztepe Izmirrel küz­dött meg — már a VVK dön­tőjébe jutásért. Zsúfolt néző­tér, 25 000 néző előtt, fölényes ■ ü. Dózsa győzelem született. Az április 30-i újpesti vissza­vágó előtt 3 gól előny már az U. Dózsa döntőbe jutását je­lentheti. Ű. Dózsa—Göztepe Izmir 4:1 (2:1) V.: Francesconi (olasz). . ■ Góllövők: Bene (12. és 32. perc), Dunai II. (63. és 81. perc), illetve Caglayan (15. perc, 11-esből). ★ Egri Dózsa—Egri Spartacus 5:1 (3:0) Eger, 100 néző. V.: Szusza. Dózsaí Landi — Kárpáti, Salcza, Winkler — Tátrai Bé­rén — Tóth, Faliszek, Szűcs, Kovács F., Holczreiter. A mérkőzés előtt derült ki, hogy a Tatabányán szerzett sérülések miatt Kiss, Lakin­ger, Rajna mellett a megbete­gedett Bánkúti és Kovács Gy. sem tudja vállalni a játékot. Ezért Holczreiter, a Sparta­cus játékosa sietett a lila-fe­hérek segítségére. A mérkő­zést esőben, mélyen felázott talajú pályán bonyolították le. Az első húsz percben lagy­matag játék folyt, a kapuk ritkán kerültek veszélybe. Az első gólt a 23. percben Szűcs szerezte, majd 10 perccel ké­sőbb Kovács F. talált a há­lóba. Valamit élénkült az iram s nem sokkal később Faliszek lőtt közelről a kapu­ba. Szünet után a megyei 1. osztályban szereplő együttes is sokat kezdeményezett, és egy szép akció végén Berecz lőtt gólt. Ezután rákapcsolt az NB I-es csapat és Szűcs, valamint Faliszek újabb gól­jaival beállították a végered­ményt. Az Egri Spartacus jó edző­társnak bizonyult. — Sokat1. — Keveset! — Az apám 260 forintot kap havonta. — A bőre alatt Is pénz van a parasztnak. — Azért a pénzért egyszer se taposnék ganéjba. — 30—40 ezret... — ... azért olyan drága az élelem. — Próbálja meg.- majd megtudja. — Ha olyan jó lenne a ke­reset, nem tülekednének a gyárba. Ezeket a válaszokat azon a rögtönzött közvélemény-kuta­táson hallottam, amelyet az autóbuszra várva a siroki gyár előtt tartottam, feltéve a kérdést fiatalabb, idősebb munkásoknak, műszakiaknak, nőknek, férfiaknak, hogy szerintük: mennyit kereflfca: a földművelők? Nem volt véletlen ez a köz­vélemény-kutatás, hiszen la­punk 1969. február 9-i számá­ban már megpróbáltam vá­laszt adni a kérdésre, ponto­sabban érveket, ellenérveket felsorakoztatni a válasz meg­fogalmazásához, mert falun és városon egyaránt sokat fog­lalkoznak ezzel az idei év el­ső hónapjaiban. Sőt! Amikor Losonczi Pál elvtárs, az Elnöki Tanács el­nöke legutóbb, megyénkben járt. ő is említette, hogy a minisztériumi folyosókon, a parlamenti beszélgetéseken, vitákon is gyakori ez a téma és bizony nem könnyű meg­győzni a vitázókat arról, hogy kinek van valójában igaza. A vitát lapunkban az a vé­lemény indította el — amely­re mi is elsőként reagáltunk — amely szerint „Még min­dig a parasztok miatt kell húzni a nadrágszíjat”, már­mint a munkásoknak, alkal­mazottaknak, bérből élőknek. Azóta sok-sok véleményt hallottam ez ügyben, újabb kétségek támadtak egy-egy érv, szám megbízhatósága körül, levelek érkeztek, s egy­általán: a beszélgetések, viták arra biztattak, hogy folytas­suk ezt a „párbeszédet”. Nos... folytassuk. A ciki: elején már idéztünk néhány véleményt, kiegészí­teném ezt a hozzánk írt le­velekkel, amelyeknek hang­ja némely esetben igen erős, „Tíz éve vagyok tagja a tsz-nek. Volt idő, amikor 30 forintot ért csak a munka­egység. Ezért 12 óránál keve­sebbet nem dolgoztunk, mert ott volt a földünk és azt akar­tuk, hogy kiemelkedjünk és nagyobb legyen a jövedelem.'’ — írja levelébpn Horváth Jó­zsef szövetkezeti gazda. Majd így folytatja: „Most már 60 forintot ér egy munkaegység, de ezért napi 12—14 órát is kell dolgozni.” A másik levél írója mór in­gerültebb hangon szól e té­mához: „Mii szólnának az ipari dolgozók, ha 50 forin­tot keresnének naponta 10 órai munkával és annak is csak 80 százalékát fizetnék ki havonta? A többit az év vé­gén, ha... ha lesz miből?” Voltak, akik a félreértés okát keresték: „Ügy látszik, hogy az ipari dolgozókat az tévesztette meg, hogy mióta áttértek a tsz-ben is a pénz­fizetésre, minden hónapban kapunk előleget. Az hiszik, hogy ezzel nő a jövedel­münk. Hát. tévednek! Vagy talán azt a 260 forint öregsé­gi járadékot irigylik azoktól, akik kis földjeiket bevitték a tsz-be? A nadrágszíjat ezek­nek kell meghúzniuk, elvtár­sak!” — Ezt írja „Egy 70 éves koráig dolgozó tsz-tag.” Ennyi talán elegendő is e véleményekből. Az előző cikk megjelenése­kor még nem álltak megbíz­ható adatok rendelkezé­sünkre a. szövetkezeti gazdák elmúlt évi jövedelmét illető­en. Most már elkészültek a zárszámadások összesítései és más forrásokból is sikerült adatokat szerezni ahhoz, hogy az előzőnél meggyőzőbb ér­vekkel segíthessünk e vitás kérdés megválaszolásában. Adjuk át a szót a számok­nak, érveknek, tényeknek. Nemrégiben egy sajtótájé­koztatón hallott adatok sze­rint 1068-ban a munkások és bérből élők jövedelme 6 szá­zalékkal nőtt. kai emelkedett, az egy mun­kanapra jutó jövedelem pedig 4,33 forinttal. E számok bir­tokában állapította meg a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága: „a paraszti jövede­lem növekedésének mértéke korántsem olyan ütemű, mint azt egyes szakemberek ko­rábban jelezték.” , A laikus véleményekről nem is beszélve... A szövetkezetek tagsága az elmúlt évben elért bevételek­ből sokkal nagyobb arány­ban növelte a közös vagyont, mint amelyet egymás között szétosztottak. A beruházás, az építkezés üteme 11,6 szá­zalékkal volt magasabb, mint az előző évben, a szövetkezeti vagyon 17.7 százalékkal gya­rapodott, de szociális, kultu­rális célokra is többet költöt­tek. mint amennyivel a szö­vetkezeti gazdák keresete nö­vekedett. Mennyit kerestek? A dolgozó szövetkezeti ta­gokra 14 792 forint évi része­sedés jutott, s ez havi 35 fo­rinttal volt több az előző évi jövedelemnél. Ez igen mérsé­kelt növekedésnek mondható, hiszen munkás és alkalma­zotti kategóriákban a kereset ennél nagyobb arányban nö­vekedett. A szövetkezetek jelentős részében ezt a havonkénti 33 forintos növeked ist sem si­került biztosítani. A fagy, aszály sújtotta közös gazda--

Next

/
Oldalképek
Tartalom