Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

• • ____ Ö sszetett verseny a piacon — Hc»gy hívják a gyár KlSZ-tíákárát? — New tudom. — KISK-tag? — Megteszem a bélyeget. — Ön is tagja a KISZ- nek? — Nincsenek í/yen igé­nyeim. — Hová vallási? — Itt lakom Hatvanban. — KISZ-tag? — Nem. — Mondta, már valaki, hogy lépjem be? \ — Nekem még senki. — És ha mondanák be­lépne? — Nem biztos. Csak azért, hogy eggyel több helyre fi­zessek? Nem megy itt a KISZ. Csak van, mert lennie kell. Valamikor nagyon jó volt... E rövid párbeszédeket a KISZ Heves megyei végre­hajtó bizottságának tagjai folytatták a Hatvani Cukor- és Konzervgyár fiataljaival, majd az üzemlátogatás után kezdetét vette a „maratoni’’ végrehajtó bizottsági ülés a gyár reprezentatív művelő­dési házában. A vb-ülés na­pirendje a Hatvani Cukor- es Konzervgyár KISZ-csűcs- vezetőségének tevékenysége, a gyár ifjúsági mozgalmának szervezettsége, társadalmi, politikai, gazdasági munká­ja volt. Nem véletlen, hogy szem­től szemben, a gyárban ke­rült sor erre a vb-ülésre. A KISZ Heves megyei végre­hajtó bizottsága igencsak a lényegre tapintott a helyszí­neléssel, és a rendkívül ala­pos, őszinte, bátor, kritikus hangú vb-ülés is azt bizonyí­totta; a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban az utóbbi években erősen visszaesett, megszürkült az ifjúsági moz­galom. a tiatalok jelentős ré­sze fásultan, közömbösen vi­selkedik a KISZ-szel szem­ben. A szomorú tényeket hosz- szú sorokban lehetne csak el­mondani. A két gyárban több mint ezer KISZ-korú fiatal dolgozik, ennek ellenért' a cukorgyári fiataloknak csak ff*, a konzervgyáriaknak pe­dig 40 százaléka tagja a KISZ-nek. Évek óta nincs sta- ’ bi! csúcsvezetőség. Egyik gyárban sem működik A szakma ifjú mestere, A kiváló ií.iú mérnök, technikus moz­galom. A KISZ érdekvédel­mét egyetlen példával sem lehet bizonyítani. A valóban minden igényeket kielégítő .művelődési ház (több millió forintba került a felújítása) KISZ-termei üresen ásítoz- mik. A KISZ-tagság nagy ré­sze a bélyeg megvételével úgy érzi, eleget is tett a KISZ-tagsággal járó követel­ményeknek. A csűcsvezető- • ségnek évek óta egy fillére sincs, a különböző rendezvé­nyek, ülések, alkalomsze­rűek és alig-alig látogatottak. Nemcsak a KISZ-on kívü­liek, de a KISZ-tagok között is sokan vannak, akik azt sem tudják, hogy hívják a gyár KISZ-titkárát. Mi az oka ennek a szomo­rú, szürke, sivárságnak, amely több mint ezer fiatalt vesz körül? A legtöbb hibát a közel­múltban leváltott KISZ- csúcsvezetőség követte el. A tervszerűtlen, alkalomszerű, programozott rendezvények­re leszűkülő KISZ-vezetés következménye elsősorban a tagok passzivitása, közöm­bössége. Megszakadtak a szálak a KISZ-tagok, az alap- szervezetek és a KlSZ-veze- tők között. Gazda nélkül ma­radtak a fiatalok, a KISZ nem hallatta kellően szavát a gyárban. A KISZ tagság között felmerülő kérdésekre, problémákra legtöbb esetben válasz sem érkezett. A fiata­lokat érintő gazdasági dönté­sek során a KISZ vezetői puszta jelenlétükön kívül semmit sem tettek, semmit sem kértek a fiatalokért, akik az évek óta tartó szürkeség­ben kedvüket szegték, kö­zömbössé váltak. A KISZ-en kívüliek pedig olyan mesz- szire estek a mozgalomtól, mint még soha. Nem volt, ami összefogta, lelkesítette a fiatalokat, nem volt miért belépni a KISZ-be, nem volt ami tartalmat, munkát, ér­deklődést, lelkesítőt adott volna a fiataloknak. De korántsem csak a már leváltott vezetőség számlá­jára írandó a mozgalom visszaesése a gyárban. Jogos kritikák érték a vb-ülésen az üzemi pártbizottságot is. Évekig hagyta, tűrte a moz­galom pangását. Egyszer sem mondta a pártba be-, s a KISZ-ből kilépő fiataloknak: maradjatok a KISZ-ben is, és pártfeladatként segítsé­tek a KISZ vezetőit, az ifjú­sági szervezetet. Jogos kriti­ka érte, a szakszervezetet is. Az egyébként szép gazdasági eredményeket elérő szocia­lista brigád-tagságnak túl­nyomó része fiatal KISZ-korú dolgozó, ennek ellenére na­gyon sok olyan brigád van a gyárban, amelyben egyetlen KISZ-tag sincs. Érdemes len­ne a szocialista brigád cím odaítélésének mércéjét ma­gasabbra tenni. A gyár gazdasági vezetői is elengedték a „gyeplőt” a fiatalok fölött. A KISZ csúcs­vezetőségnek ma sincs egyet­len fillérje sem, és az újon­nan megválasztott munka- kedvvel, akarattal, lendület­tel teli csúcstitkár is keve­sebb fizetést kap, mint az ugyanolyan képzettségű kol­legája. Pedig ahogyan a vb- ülésen a cukorgyár főmér­nöke is elmondotta, soha ennyire nem volt még szük­ség a fiatalokra a gyárban, mint most, hiszen további fejlesztés előtt áll a gyár, és rendkívül nagy a fiatal szak­munkáserő elvándorlása. Mindenképpen megérné te­hát, ha a munkában és a mozgalomban is példamuta­tóan dolgozó fiatalokat a le­hetőségeken belül anyagilag is jobban megbecsülnék. És az is javára válna a mozga­lomnak, ha a különböző ju­talmazásokkor, kitüntetések átadásával, előreléptetések- kor a sok-sok érdem mellett a KISZ neve is nyilvánossá­got kapna. p A KISZ Hatvan Városi Bi­zottságának is igényesebb gondot, nagyobb figyelmet kell fordítania a cukor- és konzervgyári fiatalokra. Ne elégedjen meg azzal a vá­rosi KISZ-bizottság: (idézet a gyár csúcsvezetői által ké­szített, s a városi KISZ-bi- zottság már elfogadott jelen­téséből) „a városi KISZ-bi- zottság politikai akcióinak színesebbé tételére a cukor- és konzervgyár KlSZ-alap- szervezetei 1500 darab fák­lyát készítettek és a béke­nagygyűléseken részt vettek a teremdíszífésekben”. Mindezek után aligha szükséges a címben feltett kérdésre: Miért közömbösek, fásultak a Hatvani Cukor- és Konzervgyár fiataljai? a vá­laszt megfogalmazni. A té­nyek, az okok magukért be­szélnek. Az elmondottak, a múlt gondoskodást, önkritikát, ébresztést követel, a jelen, a jövő pedig munkát, erőt, lendületet, a KISZ rangjá­nak, a KISZ-tagság lelkese­désének visszaadását, a jó, az eredményes munka felté­teleinek a megteremtését kö­veteli. A kezdet máris biztató. Az új vezetőség egy rövid fél esztendő alatt többet, érté­kesebbet tett, mint a régi esztendőkön át. Már meg­alakult az ifjúsági klub. tar­talmasabb lett a KISZ-ta- gok politikai oktatása, máris erősebb hangja lett a KISZ- nek. A közeli tervekben sze­repel A szakma ifjú mestere, A kiváló ifjú mérnök moz­galom. és az Ifjú Gárda meg­szervezése is, és a gazdaság­vezetők is megígérték, hogy tapasztalataikkal és anyagi­lag is segítik a fiatalokat. Valami elkezdődött tehát. Valami jobb, szebb, neme­sebb, mint a régi volt. S. hogy lehet s, érdemes, a fél­esztendő példái, eredményei ékesen bizonyítják. Nincs, nem is lehet megállás, újabb törés, visszalépés. Helyette mindenkinek le kell vonnia a tanulságot, és azon fáradoz­ni. összefogni, segíteni, bá­torítani, ha kell, kritizálni egymást, hogy mielőbb pótol­ják a veszteségei, amely egy gyár ifjúsági mozgalmát, és több mint ezer fiatalt érint a Hatvani Cukor- és Kon­zervgyárban. Koós József :,A gazdasági verseny — a nemrégen megjelent Közgaz­dasági Kislexikon szerint — a vállalatok, a szervezetek erőfeszítése, a nagyobb nye­reség, jövedelem megszerzé­se, a piaci részesedés növelé­se, jobb termelési és értéke­sítési feltételek megteremté­se útján”. A reform nyomán a ver­senyt, a versenyképességet következetesen komplex gaz­dasági fogalomnak tekintjük, és szakítottunk a korábbi egy­oldalú műszaki értelmezéssel. A világszínvonal értelmezé­séről folytatott elméletieske- dő vitáknak egy új kérdés­feltevés vetett véget. Ki tud nagyobb haszonnal termelni és exportálni? Igaz, a gazda­ságosság, mint követelmény azelőtt sem volt ismeretlen. De éppen a legkritikusabb külföldi piacokon, ahol pedig az áralakulás mérhetővé teszi a gazdaságosságot, az ország tényleges devizabevételeitől független, fix árat fizettünk az exportcikkek termelőinek. S így végül is a versenyképes­ség fokozásán a piaci haté­konyságtól független műszaki fejlesztést értettünk. Azzal, hogy a termelővál­lalatok ma "már lényegében azt az árat kapják export­cikkeikért, amelyet a népgaz­daság külföldi devizában kap értük, a különböző iparágak, vállalatok és szövetkezetek, sőt a termékek egyenként is rangsoi'olhatók. S a rangsor élén azok a cikkek, vállala­tok és szövetkezetek állnak, amelyek nem igényeinek ál­lami támogatást. Bizony nem egyszer éppen a világszínvo­nalúnak tartott termékek igen kedvezőtlen helyezési kapnak ebben a reálisabb versenyben. Miért? Mert aránytalanul sokba került a fejlesztés vagy éppen a gyár­tás bizonyult gazdaságtalan­nak. És olyan fejlesztésre is j volt precedens, amelyet a ve- 1 vő nem igényelt és így a vé­telárban sem fizetett meg. Szó sincs arról, hogy a mű­szaki fejlesztés most mar má­sod-, vagy harmadrendű fel­adat a versenyben. Változat­lanul a termékek korszerűt­lensége a külföldi értékesítés legfőbb akadálya. Tehát, a korszerűsítés ma is alapköve­telmény, de az ésszerűség ha­tárain belül, a gazdasági ha­tékonyság figyelembevételé­vel. Már a fejlesztési és kuta­tási témák megválasztásánál számolnunk kell az értékesí­tési lehetőségekkel, a fejlesz­tési és gyártási költségek megtérülésével. Így a vállala­tok többségében például nem tűzhetik ki célul a minden szempontból világszínvonalon álló termékek gyártását ön­erőből. Ez a hagyományok, a szükséges műszaki kultúra hiányában többnyire irre­álisnak vagy rendkívül drá­gának bizonyulna. Nem igénytelenségre és kö­zépszerűségre akarunk ezzel buzdítani, hanem a realitások figyelembevételére. Adott esetben olcsóbb gazdaságo­sabb az élmezőnyben elhe­lyezkedő külföldi licenc vá­sárlása, mint a nagy időt és költséget igénylő saját fej­lesztés. És számba kell venni a piac tényleges igényeit. Ezek az igények pedig mindig konkrétak, országonként és szállító cégenként változnak. Egyáltalán nem biztos példá­ul, hogy magyar vállalatoktól is megveszik ugyanazt a ter­méket, ami Siemens vagy más nyugati márkajelzéssel esetleg kapós. Az eddigiekből kitűnik, hogy a versenyképesség is­mérvei között előkelő helye van a piaci munkának, az or­szág, a vállalat, a márka te­kintélyének. Nem lehet ver­senyképességről beszélni anélkül, hogy be ne nevez­nénk, részt ne vennénk a ver­senyben. Sőt, a piaci verseny- képességhez már elért ered­mények, serlegek és trófeák szükségesek. Ahhoz, hogy a külföldi vevő éppen magyar terméket vásároljon és ne bármilyen mást. a cikkeknek olyannak kell lennie árban, műszaki teljesítményben, ki­vitelben, mint amilyet ő ke­res. És ezen kívül még biza­lom is szükséges a vásárlás­hoz. A bizalom elnyeréséhez pedig kitartó munka, állandó, megbízható minőség, a szün­telen piaci jelenlét, a vevők elismerő véleménye (referen­ciája) szükséges. Mindez anyagi áldozatot, kockázat- vállalást is követel. A piaci verseny annyiban feltétlenül különbözik a sportvetélkedőktől, hogy nem A magyar Központi Sta­tisztikai Hivatal most első ízben tett közzé olyan két­oldalú ipari termelési és 'termelékenységi színvonalra vonatkozó összehasonlítást, amelyet egy kapitalista or­szág statisztikusaival együtt­működve közösen állították össze, s amely módot ad a termelékenységi színvonal eltéréseire ható legfonto­sabb néhány tényező vizsgá­latára is. Annál is érdeke­sebb ez a tanulmány, mert saját viszonyainkat közvet­len szomszédunkkal, a ha' sonló nagyságú, de egészen más társadalmi berendezke­dések között élő nép ered­ményeivel hasonlíthatjuk össze. Elgondolkodtató és tanul­ságos az 1965. évi szűkített hruttó nemzeti termék nép- gazdasági ágak szerinti meg­oszlása a két államban. Ausztria összes termelésének 50.7 százalékát, Magyaror­szágénak 57.8 százalékát az ipar adja. Viszont Ausztriá­ban 13.4 százalékkal, míg ná­lunk csak 9.7 százalékkal részesedik az építőipar. Ez az összehasonlítás is bizo­nyítja — a beruházásoknál és a lakásépítkezéseknél ta­pasztalt feszültségeken kí­vül — hogy sokat kell még tenni a magyar építőipar gyorsabb fejlődéséért. Az ipar termelési színvo­nalának különbözőségeit és az ágazati szerkezetet tükrö­zik a fontosabb termékek egy lakosra jutó termelési adatai is. Magyarországhoz képest Ausztriában lényege­sen több az egy lakosra jutó villamosenergia-tennielés, a I kőolaj- az acél-, a pa*>ír- és a cementtermelés, de a hús­konzerv a miénk felét sem éri el, jóval kevesebb a te­herkocsi- és autóbusz-, vala­mint a mosógépgyártás. Ausztria összes ipari terme­lése mintegy 23 százalékkal több. Az osztrák iparban az egy munkásra jutó villamosener- gia-íelhasználás 2.3-szor ak­kora, mint a magyar ipar­I ban. Ez az adat szomszé­dunk sokkal nagyobb fokú abszolút eredmények, hanem a régi és az új vevők óha­tatlanul, sok szubjektív ele­met is tartalmazó pontszámai döntik el a rangsort. Más­részt a piacon többszörösen is összetett versenyről van szó. A tényleges eladási ár jelenti az összesített pontszámokat, kifejezve a termék korszerű­ségével, műszaki paraméter leivel, minőségével, üzembizr fogságával, gazdaságos fel- használásával, csomagolásá­val, piaci hírnevével stb„ kapcsolatos véleményeket. És ezek az összesített pontszámok az eladó vállalatokat nem csak aszerint rangsorolják, hogy melyikük terméke ke­lendőbb, ér többet, hanem a vállalkozással elért nyere­ség, jövedelmezőség mértéke szerint is. Ügy kell tehát a vevő ked­vébe járni, hogy közben az eladó is megtalálja számítá­sát. Más szavakkal: a műsza­ki fejlesztés nem egyszerűen mérnöki, technikusi, hanem legalább annyira közgazdasá­gi, kereskedelmi munka is. A vevő megnyerésére irányu­ló kereskedelmi módszerek között pedig aligha lebecsül- hetők a formai részletek, az ízlésbeli nüanszok, a tömeg, pszichológai tapasztalatokra épített reklám, a tájékoztatás, az árubemutató. A kereske­delmi aprómunkát sokáig le­becsültük, sőt néha még szo­cialista rendszerünkkel is ösz- szeíérhetetlennek minősítet­tük azt. Holott hatékonysága (a befektetett költségek meg­térülése) igen előnyös, a leg­korszerűbb termék is csak így értékesíthető jó áron, s a piaci munka révén válnak vé­gül is kifizetődővé a nagy­összegű műszaki és gazdasá­gi ráfordítások is. Kovács József gépesítését mutatja. Viszont hazánkban nagyobb az ipari koncentráltság, nálunk az összes foglalkoztatottak 76 százaléka 500 főt meghaladó üzemben dolgozik. De ez a kedvező körülmény nem elegendő ahhoz, hogy Auszt­ria nagyobb fokú gépesítését és jobb termelési szervezett­ségét behozzuk. Eddig nem sikerült. Ugyanis az össze­hasonlító adatok szerint Ausztriában kedvezőbb a termelékenységi mutató. Egyetlen ágazat van csupán •— ez a kedvező adottságú magyar élelmiszeripar — amely alacsonyabb gépesítés ellenére is megelőzte az oszt­rák termelékenység színvo­nalát. A magyar könnyűipar- és a gépipar egy része egyre inkább versenyképes a ter­melékenység tekintetében, de a többi ágazatra ez még nem mondható el. Tovább ,kell javítanunk a termelé­kenységet, hogy olcsóbban ad­hassuk termékeinket, hogy álljuk a nemzetközi ver­senyt. M*m8£ 3 1969. április 2., szerda rßlehjka ­emk importból Büszke vagyok a tájékozottságomra és ezt, a sajtónknak kö­szönhetem. A lapok­ból ugyanis mindig értesülök a legújabb és legizgalmasabb pletykákról. Sokszor előbb közlik a magyar lapok, hogy G. G., a híres luxemburgi szexbomba kivel ke­veredett az olasz Ri­viérán őrjítő szere­lembe, mint azt G. G. férje megtudja. Tájé­koztatnak, ha F. F. belga szépségkirály­nőt otthagyja a férje egy szenegáli masa- mód kedvéért. És ter­mészetesen arról is tudósítanak, hogy a szomorú F. F. kivel vigasztalódik. A ké­peslapok arról is, hogy miképpen. És pontosan tudom, hogy melyik angol beat-ze- nésznek mi a kedvenc kábítószere, jelenleg éppen kivel él és ki­ért hal. Közlik a la­pok, hogy a holland H. H. ékszerei meny­nyit érnek és kitől származnak. Tájé­koztatnak, hogy az imádott francia amo- rozónak mennyi a vérnyomása és a kifi­zetetlen szabpszámlá- ja. Tudom, mennyit keresnek az amerikai filmcsillagok és kivel csaljtf a felesé­ge. S kuncogok a mo­ziban, amikor a vász­non megjelenik a ro­mantikus hősnőt dom­borító angol színész­nő, hogy örök hűséget esküdjék imádott her­cegének. Mert tudom róla, hogyan került a filmvászonra. Képes­mennyi adót csalnak. A hirdetésekből ér­tesülök , hogyaneves nyugatnémet bonvi- ván mit és mennyit iszik és hogy ezalatt lapunkon azt is lát­tam, pezsgőben für­dették. És a lapok híradá­sait olvasva annak is örülök, hogy a mi szí­nészeink nemcsak te­hetségesek, hanem szolidak, és háziasak is. Nem isznak, nem csalják hitveseiket és természetesen nem is válnak. A színházból egyenesen haza siet­nek szeretett család­jukhoz és legfeljebb akkor maradnak ki, ha egy-egy munkás— művésztalálkozóra hi­vatalosak. Itt két po­hár kristályvíz között elmondják, hogyan osztják el otthon a háztartási munkát. Képeslapjaink is gyakorta közölnek ri­portokat a magyar színészekről. Ezeken látható a híres film­színésznő, amint a gázrezsónál krumpli- lángosl süt, vagy ép­pen férje zokniját stoppolja. Bemutatják az ismert táncosnőt, aki nem tud szaba­dulni szenvedélyétől, a játékállatgyüjtés- től. Elnézést, hogy már­is sokat fecsegtem a magyar színészek ma. gánéletéről. Tudom, olvasóinkat művé­szeink művészete ér­dekli és mélységesen megvetik az intimpis- táskodást. Annál is inkább, mert a plety­kaigényüket nyugati importból tökéletesen kielégítik. Ősz Ferenc Ausztria és Magyarország ipari termelésének és termelékenységének összehasonlítása Miért közömbösek, fásultak C Hatvani Cukor- és Konzervgyár fiataljai? Mielőbb pótolni a veszteséget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom