Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-11 / 58. szám
Á fogyasztás „technológiája ff ß fpfiffpifi az értékesítő vállaia- KGlSlfGSU. tok, na áruik minőséget bírálják, gyakran, nem is teljesen alaptalanul, így védekeznek: „Nem a készülékben, hanem 'kiben, a felhasználóban van a hiba". Az egyébként kifogastalan termékek nem rendeltetésszerű vagy kifejezetten szakszerűtlen használata valóban gyakori bajok és panaszok forrása. Mégis ilyen esetekben is többnyire az eladót terheli a felelő ség, mert nem tájékoztatta szakszerűen a vevőt, a felhasználót a termék tulajdonságairól és ezzel együtt a fogyasztás ..technológiájáról”. Gj akon például, hogy a ruhadarab a mosásban színét „engedi” vagi' éppen össze- megy. a női csizma talpán vagy szárán át beázik, leég a háztartási gép villanymotorja stb. Gyakran a kárt tényleg a szakszerűtlen használat, a gondatlan karbantartás okozza. És mégis az t > a hibás, mert nem tájékoztatta kei < a vevőt a rendeltetésszerű hu íálat n .«Íjairól. A fogyás. 1 s technológiáját a termék használati ul. sa tartalmazza. A használati utasít ásol. szerepe egyre növekszik, mert mind több és bonyolultabb készülék, háztartási gép kerül forgalomba, és mert a hagyományos kezelést igénylő klasszikus anyagokat mindinkább kiszorítják a műszálak a műanyagok. A használati utasítások kidolgoz: ónál viszont azt tudomásul kell venni, ho n a fogyasztó nem szakember, számara érdektelenek az aprólékos részletek, de ideje sincs terjengős műszaki értekezések tanulmányozására. (Vagy egyszerűen nem i. ért azokat.) Ebből a szempontból különösen frappáns és szellemes a tex- til-KKESZ, amely a modern közúti közlekedés szembetűnő es széles körben ismert jelkép- és színrendszerét veszi kölcsön a mosási, vasalási, vegytisztítási követelmények jellemzésére. A tnmnv 'üágos és figyelemkeltő 1UI9IUI f használati utasítások nem teszik feleslegessé a fogyasztó tájékoztatásának egyéb módszereit. Ezek közt elgő helyen áll az eladó szakszerű és korrekt útbaigazítása. Például így: „Asszonyom, ön most egy divatos, elegáns csizmát vásárol, de tudomására kell hoznom, hogy a vizet nem bírja, átázik. Itt találja a pontos használati utasítást, tanulmányozza figyelmesen”. Ha az eladó minderről nem beszélt és megfelelő útmutatás híján használat közben fedezi fel a kedves vevő, hogy elegáns, de beázós csizmát vásárolt, joggal becsapva érzi magát. Hasonlóképpen nem nélkülözhetjük az eladó szakszerű tájékoztatását a lakáskarbantartáshoz, ház körüli barkácsoláshoz szükséges anyagok — köztük sok új műanyag, vegyszer stb. — kiválasztásában, ésszerű felhasználásában. Nagyon sok függ a gyártó és értékesítő vállal at propagandájától, szakmai bemutatóitól. gyakorlatias, például üzembe helyező szolgáltatásaitól. Ez a tájékoztató tevékenység persze nem jelentheti a cikk egysíkú reklámozását. Az öncélú, lelkendező reklámnál, amelyet a nagyközönség érthető gyanakvással fogad, nagyobb tömeghatást ér el a tárgyilagos, tényközlő tájékoztatás, amelyből nem az érződik, hogy a terméket a vevőre akarják tukmálni. £velőre nehéz megszokni, hogy a termelő feladata azzal még nem ér véget, hogy az áru elhagyja a gyárat. Az értékesítés csakúgy mint a szakszerű felhasználás, elszakíthatatlan része az újratermelésnek. A termelésnek végtére is csak akkor van — egyéni és társadalmi szempontból egyaránt — értelme, ha a produktum rendeltetésének megfelelően felhasználható, fogyasztható. Ha a vevő ezt bármilyen okból nem teheti meg, akkor kidobott pénznek tekinti a termékért fizetett összeget. Kudarcát az sem enyhíti majd, ha netán utólag kiderül: a termék kitűnő volt, csak éppen annak használati módját nem ismerte. A termelő, az értékesítő vállalat tehát nem szívességet tesz. ha fogyasztóit, vásárlóit tájékoztatja, segíti, hanem kötelességét teljesíti, amelynek haszna e vállalatok számára sem lehet közömbös. Az ilyen értékesítést az egyszerű vásárló bizalmával honorálja. K. J. Erdészek számvetése A megyehatárokon Is átnyújtózik, Kerecsendtől Sajó- várkonyig. Upponyig terjed a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság birtoka. Hogyan gazdálkodtak kiterjedt birtokukon, mennyire sikerült teljesíteniük azokat a célkitűzéseket, amelyeket az új gazdaságirányítási rendszer meghonosítására terveztek — erről már az erdészek is számvetést készítettek. Az összegezett eredményekről és tapasztalatokról kérdeztük Adam- kő Józsefet, az erdőgazdaság igazgatóját. — Hogyan zárták az áj gazdaságirányítási rendszer első esztendejét? — Kezdjük inkább az elején. 1967-ben jól dolgoztunk, m éppen ezért rosszul jártunk, rosszul startoltunk 1968-ban. Termékeinket ugyanis sikeresen értékesítettük, kevés > készletünk maradt és erre kevés forgóalapot is szabtak. Hónapról hónapra hárommilliós hitelekből éltünk, ami után 7 százalékos kamatot fizettünk. Ennek ellenére termelési és gazdálkodási tevékenységünket az új gazdaság- irányítási rendszer alapkövetelményei jellemezték. Igyekeztünk megfelelően kielégíteni azokat a sokoldalú igényeket amelyeket a népgazdaság és a lakosság velük szemben támasztott. Arra törekedtünk, hogy termékeinkre mind kevesebb legyen a panasz mennyiségi-minőségi szempontból és az árak vonatkozásában is. Szélesítettük iagyártmányaink termékösz- szetételét, különösen a nagyobb értéket jelentő fűrész- és lemezipari rönkök termelésével. Igen eredményes volt például a faszén- és mész- égetésünk. A Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság 1968-ban a „részvényesek” sorába lépett. Öt más gazdasággal, faipari vállalattal összefogva, közös vállalkozásba fogtak: parkettgyárat építenek Gyöngyösön, amely idén már meg is kezdi működését. — Az új gazdaságirányítási rendszer előnyei közül, melyek hatottak az erdőgazdálkodásban leginkább? — Elsősorban a nagyobb önállóság. Megszűnt a terv- utasítás, a lebontásos módszer, s ezek hátrányai nem gyötörték a gazdaságot, önmagunk készítettük a tervet 10 millió forint — tisztán Barkácsolóműhely és parkettgyár Lőjegyzék a bükki erdőkből legjobb belátásunk szerint, számolva a reális lehetőségekkel, az erőforrásokkal és a piac igényeivel is. Ez nagy- nagy nyugodtságot és biztonságot nyújtott tevékenységünkhöz. Persze, nem mondhatnám, hogy egyszerre szakítottunk a régi, ómechanista szemléletekkel. Nálunk is voltak „alátervezők”, meg óvatoskodók. A tervtárgyalások során azonban mindent a „he-. lyére raktunk”,. s mi magunk j év közben is kritikus vizsgálat alá vettük elképzelésein -1 két. — Milyen konkrét eredményeket összegezhettek? — A sok számadat helyett hadd említsek csak egyetlent: termelési értéktervünket 1967-hez képest több mint 109 százalékra teljesítettük, s a tervezett 7 milliós nyereség helyeit megközelítően 10 milliós nyereséget értünk el. A nyereségrészesedésként kiosztásra tervezett összeg is nagyobb, mint korábban bármikor — 3 millió forint. És végül még egyet: Dolgozóink bérszintje az országos átlagtól jobban, több mint 9 százalékkal emelkedett A termelési ágazatok között mellékes szerep jut a vadászatnak és a halászatnak. Arról, hogy milyen eredményeket értek el ezen a téren Já- kói Sándor termelési osztályvezető-helyettestől, az erdő- gazdaság vadászati felügyelőjétől kértünk választ — A vadászat és a halászat 1 850 000 forint értéket hozott az erdőgazdaság konyhájára. Ebből egymillió devizaforintot tesz ki a külföldi vadászok lődí ja.* Dicséretes eredmény, hogy míg az ország összes vadász- területei ráfizetéssel, veszteséggel zárták 1968-at, addig a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság nyereségesen használta ki lehetőségeit. Az összeállított bükki 15- jegyzéken 200 vaddisznó, 157 szarvas (56 bika), 42 őz (16 bak) és 46 muflon (13 kos) szerepel. A külföldi vendégvadászok a múlt évben is jeleskedtek, s ezt nemcsak a devizában fizetett egymilliós lődíj jelzi. 27 szarvasbikát, 57 vaddisznót és 8 muflonkost hoztak terítékre. A lelőtt bikák közül egy volt ezüst- és négy a bronzérmes trófeájú. A ravatalra hozott vaddisznók között is szépen akadt kapitális csuhás: 6 kannak mértek 20—23 cm-es agyarat. A répa és a felelősség Amikor az egyik szövetkezeti vezetőnek hibáit sorolták fel, bűnéül rótták azt is, hogy jó néhány éve azt mondta: etessék meg a rohadt répát az állatokkal. Azóta van baj az állattenyésztéssel, mint mondták, ezt nem tudta kiheverni a sertésállomány. Nagy volt a felháborodás ez ügyben és követelték, hogy vonják érte felelősségre, aki ezt az utasítást kiadta. Valóban érdemes lelt volna — akkor — ezt a felelősséget tisztázni és ha valóban ártó szándékkal mondta ki a szövetkezeti vezető az igent, úgy felelősségre vonni. De ezen túlmenően érdemes lenne még elgondolkozni azon, hogy mennyi emberen „ment keresztül e répa”, hogy mennyien akadályozhatták volna meg a jószágok egészségére ártalmas takarmány megetetését. Mennyien? Nagyon sokan! Hiszen ellenvetés nélkül kivermelték, kocsira rakták a növénytermesztők. A fogato- sok ott ültek a bakon s vitték ki a tanyára, a jelek szerint szó nélkül. Ott, a szállítmányt átvették az állattenyésztők, akiknek van brigádvezetőjük, munkacsapat-vezetőjük, nem utolsósorban több évtizedes tapasztalatuk, és lelkiismeretük. Bármelyikhez fordulhattak volna, hogy megakadályozzák a kárt. Mégse tették. Lerakták a romlott takarmányt, utána újabb emberek vették kezelésbe, felaprították, bele- vegyitetiék a többi takarmányba. A soros etetők szintén látták, tudták, hisz napokon keresztül ment át kezükön az a bizonyos répa, amelyet végül is megetettek a jószágokkal. Mégis azon a közgyűlésen egyetlen egy ember nem firtatta a vermelő!:, szállítók, darabolok s etetők felelősségét. Régi fi'- ez ott a faluban, de évről évre mindig visszaidézik a közgyűléseken, mint elrettentő példáját a vezető felelőtlenségének. Pedig egyszer érdemes lenne ezt a példát úgy is felidézni, mint azoknak a felelőtlenségét, akiknek a kezén ez a romlott takarmány eljutott a jászlakig. K. E. Pataky Dezső Mi újság a cementiparban...? Nagy fejlesztés Bélapátfalván és Selypen KÖZELEDIK A TAVASZ, állandósul a jó idő: rövidesen ismét megélénkül az építőipar s — mint már évről évre hagyomány — a korábbinál nagyobb feladatokra vállalkozva folytatja a munkát. Vajon, a zavartalan előrehaladáshoz együtt lesz-e mind a szükséges anyag — például nem hiányzik-e majd a cement a kivitelezőknek ■■■? Fontos építőanyagunkról, a hazai igényekről és ezek teljesítéséről Andrejkó Gyulával, a Cement- és* Mészművek vezérigazgatójával beszélgettünk Vácott. A kapott válaszokból kiderült, hogy — jóllehet némi termelési felfutás mutatkozik az idén — a belföldi kereslet még mindig magasabb a piacra küldhető mennyiségnél. A cement azonban remélhetően ennek ellenére sem lesz hiánycikk, mivel 300 ezer tonnás szovjet importtal teljesíteni lehet a kéréseket. Meglehetősen kellemetlen, hogy az igények erősen hul- lámzanak. A téli hónapokban számottevően kevesebb a megrendelés, különösen egyes fajtákból — s ez némely gyárban alaposan megzavarja a termelést, felborítja a megszokott ütemet. Sajnos, ez később visszaüt a kereskedelemre, a partner vállalatokra is, mivel a most elszállítatlan tételeket később már kevésbé tudja biztosítani az ipar. Ebben az évben egyébként 2 820 000 tonnás programmal dolgozik az országos vállalat s ezen belül hétfajta terméket készít Tovább növekszik a csak Selypen készülő fehér cement sikere — s ez még fokozódhat az önköltség csökkentésével — változatlanul sok reményt fűznek az ugyanitt gyártott tűzálló cementhez és az iparágban újabb összetételű változatok kialakítására törekszenek. Ez utóbbiak közül említésre méltó az 500-as pernyeadalé- kos cementtel kapcsolatos kísérlet s a hatszázasnál nagyobb szilárdságú fajták előállítása. Ami az Iparág fejlesztését illeti, jelentős a váci DCM kapacitásának növelése, amely jövőre fejeződik be, a legkorszerűbb, 1973-tól már évi 1 millió tonna cementet termelő s majd világszínvonalon dolgozó új gyár építése Randevúra Igyekezett és ábrándozott, hogy neki tulajdonképpen milyen férj is felelne meg. Az nem vitás, hogy legyen diplomája. Ez egy. Sőt az ideális az lenne, ha a fiú két diplomával rendelkezne, mondjuk jogász és közgazdász, vagy művészettörténész és iparművész, esetleg állatorvos és agronó- mus. Az biztos, hogy egy kétdiplomás fiúra fel tudna nézni ő, az egydiplo- más lány — spanyolarab szakos. Mert egyenjogúság ide vagy oda, nem rossz, ha a feleség többre tarthatja a férjét saját magánál. Tehát randevúra megy, Laci várja, aki mérnök és közgazdász. Csak sajnos mégse tud felnézni rá. Fél fejjel alacsonyabb nála. harmadnaponként borotválkozik, lehet hogy nem is mos mindennap fogat, cipője félretaposott és sötétkék ruhához zöld nyakkendőt köt. Meg is mondta Lacinak, hogy többet ne találkozzanak... Randevúra igyekezett és ábrándozott, hogy neki tulajdonképpen milyen férj is felelne meg. Tehát diplomás. Aztán magas, kicsit kama- szos fejű, de azért markáns arcú, szőke, lehet világos- barna is, ápolt, de nehogy édeskés női kölnit használjon és divatosan jól öltözött. Jó, ne legyen Mastroianni, de legalább olyan kedves és f*r- fias, mint Belmondo. FÉRJ Tehát randevúra megy, Csaba várja, aki orvos és utánafordulnak a nők. Csakhogy most is késik. Már fél órája itt kellene, hogy legyen. Na most berobog és máris hazudik. O tudja, hogy egy szava sem igaz. Az édesanyja is panaszkodik, hogy otthon a fia egy szalmaszálat sem tesz arrébb. Elvárja, hogy kipucolják a cipőjét, kikeféljék a ruháját, elcipeljék a fehérneműjét a Patyolatba, meg- és beágyazzanak, kimossák neki a kádat... Meg is mondta Csabának, hogy többet ne találkozzanak... Randevúra igyekezett és ábrándozott. Tehát diplomás, jóképű, ápolt és jól öltözött. Aztán értsen néhány egysze. rűbb étel elkészítéséhez, mondjuk húsleves és bécsiszelet tört krumplival. Használja a padlókefélőt, a porszívót, a mosógépet és ha elromlanák meg is tudja javítani. Másnaponként vásároljon be... Tibor várja, aki agrármér. nők, megnyerő külsejű és *valóban házias. De már előre remeg, hogy vajon ö mit rendel majd. Konyakról szó sem lehet, legfeljebb kávé. Nem mennek soha sehova, mert Tibort nem érdekli se színház, se mozi. se night club, se hangverseny, se tárlat. Mindig otthon ül félhomályban, nehogy sok legyen a villanyszámla, a telefonkagylót se emelné fel, mert egy forint... Meg is mondta Tibornak, hogy többet ne találkozzanak... Randevúra igyekezett és ábrándozott. Tehát diplomás, jó külsejű, házias és tartalmas, változatos életet élő. Nagy könyvtára legyen, sót nem baj. ha maga is ír, mondjuk naplót vezet. Értse a modern filmeket, esetleg vegyen filmfelvevőt, de legalább fényképezni okvetlenül szeressen. Legyen véleménye a pop-artról és a kerámia esztétikájáról, nem árt az se, ha szabad idejében festeget, közben meg Bartókot hallgat, esetleg zongorán vagy hegedűn is játszik... Oszkár várja, aki művészettörténész, jóképű, házias, amatör filmes, zongorázik, és az absztrakt festőkről készít tanulmányt. Viszont soha nincs pénze és albérletben lakik. Meg is mondta Oszkárnak, hogy többet ne találkozzanak... Randevúra igyekezett. Miklósnak berendezett öröklakása van. Peugeot-ja, ví- kendháza a Rómain és vitorlása a Balatonon. Diplomája nincs, alacsony, görbe lábú, vörös hajú, trehány, hazudós, a művészeteket nem kulti- válja, inkább whiskit iszik. Megbeszélték, hogy összeházasodnak. Berko olts György Beremenden — és nem utolsósorban a két Heves megyei üzem korszerűsítése. A BÉLAPÁTFALVI GYÁR csupán az idén 40 millió forint értékű létesítményekkel gazdagodik. Itt modern te- mentmaimokkal váltják fel a régieket, olajtüzelésre állítják az egész mészüzomet s hogy a dolgozók szociális körülményei is javuljanak: új üzemi fürdőt, öltözőt építenek az ipartelepen. Ugyanekkor előkészítik a már korábban elkezdett lépcsős rekonstrukció következő szakaszát, amelyek során egyebei; mellett — az 50 százalékkal jobb hatásfok, a kedvezőbb termelési költségek kialakítására — elvégzik a kiinker- égető kemencék cseréjét, a nyersmalmok részleges cseréjét s megteremtik a feltételeit a későbbi teljes gáztüzelésnek. Az elképzeléseket előreláthatóan 1973-ig megvalósítják. S ami talán még érdekes: ha az igények esetleg úgy kívánják, hogy a kör- nyéken, Bélapátfalva vagy Felnémet térségében új gyár épüljön s erre az itteni ásványkészletek is módot adnak majd: a IV. ötéves tervben sor kerülhet egy nagyobb beruházásra. Selypen a fejlesztésnek csak töredékét adja a gyárra szánt 5,5 millió, forint — a nagyobb összeget, az előirányzott 50 millió forintot az új csőüzem létesítésére fordítják az idén. A hazai azbesztcementprogrammal összefüggő kivitelezés során — mint ismeretes — évi 1000 kilométernyi cső előállítására alkalmas gyárai építenek az ipartelepen, az alapanyag-készítés szomszédságában. Egyidejűleg már a gépbeszerzésről is tárgyalnak rövidesen a dán és olasz cégekkel, hogy a legkedvezőbb ajánlat birtokában teljes erővel folytathassák a gyáralapítást. Ugyanekkor Selypre dolgozik a „há. zi vállalat”, a miskolci Cementipari Gépjavító V. is —, mivel az egyszerűbb berendezéseket a legolcsóbb hazai beszerzéssel akarják a Zagyva menti telepre vinni. Különben az összesen 200 milliós beruházás az iparág kiemelt vállalkozása s mielőbbi elvégzését az azbesztcementcső iránti általánosan megnövekedett kereslet sürgeti. MF.GYENK két cementgyárát egyébként az országos vállalatnál — mondhatni — megkülönböztetett tiszteletben részesítik. Adódik ez abból, hogy egyes termékek előállításában igen fontos szerepet játszanak: egyedül Selypen készítenek tűzálló, illetve fehér cementet s Bélapátfalva adja az S 54-es fajta mintegy 80 százalékát. Másrészt pedig mindkét megyei gyárunk évek óta élen jár a termelésben! Élüzem szinten dolgozott tavaly is s jeleskedett A szocialista munka gyára cím eléréséért folytatott munkaversenyben. Érthetően számítani akarnak hát rájuk a jövőben is — mondta Andrejkó Gyula ve- zéi igazgató. Gyóni Gyula A Füzesabony és Környéke Vegyes KTSZ belső ellenőrt alkalmaz Felvétel: mérlegképes oklevél és legalább 10 éves számviteli gyakorlat. Jelentkezés a KTSZ elnökénél. Illetmény megegyezés szerint
