Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

Vpsbk

íphigeneia Auliszban Bobby A kakadu

A hét legelevenebb tévé- élménye kétségtelen Euripi. .desz drámája, az íphigeneia (Auliszban. Ez a 2300 éves (vallomás a hatalomról és áritól, hogy a hatalmon lévő bmbernek mekkora emberi Megpróbáltatásokat kell elszenvednie, Vért kívánó bű- jiöket elkövetnie, mert más n törvény az egyes emberek számára. megint más az, amit az állam, a közösség érdeke kíván. Devecseri Gábor, a nagyszerű tragédia kiváló fordítója figyelmeztet is erre előzetesében: semmi (különbség alapkon fliktusá- jban az íphigeneia mondanivalója és a mai drámák között, amelyek a hatalom kérdéseiről szólnak.

Agamemnon felesége így szegezi férjének a kérdést: Megölöd lányomat? Megölöd a lányodat? És Aga- niemnonak nincs más válasza, mint a hallgatás, amely a szörnyű tetthez vezet. Ezt a mindenki által tudottan balga tettet, ezt a szörnyű apai vétket csak azért kell megtennie, mert a jós, a görög hadnak és nemzeti öntudatnak ez a kiszámíthatatlan zsarnoka úgy jósolt: csak akkor adnak az istenek szelet, ha a vezér saját lányát feláldozza Artemisznek.

Agamemnonnak és Mene- laosznak ugyan eszébe jut, hogy a jós igéjét talán a kegyetlen önzés és számítottság is vezérelheti, mégsem tehetnek ellene semmit, mert a had, a tömeg, a hellászi tudat szentesíti az egzaltált jós rendelkezését.

Agamemnon dilemmája prózára fordítva: ha Iphige. neiát feláldozza, gyilkosa saját lányának, ha nem teszi meg*-a' 3 ős parancsát, egész családját teszik tönkre és szégyene lemoshatatlanná lesz.

Szinetár Miklós, a darab rendezője pár perces bevezetőjében — szükségszerűen és

nagyon tartalmasán — érzékeltette a történelmi szituációt, amely Auliszban a görög hadakat fogva tartotta. S mekkora fintora a történelemnek, hogy az elrabolható és erkölcsiekben feltétlenül szeplőkkel teli Helénáért — mindent tudva és mindent vállalva — az apa dobja áldozatul szűzi leányát.. Iphigeneiát, aki végül is megmdmoroscci va áldozatának értelmetlen szépségétől, már vissza som riad apja kardja alá tenni fejét.

Kegyetlen dilemma Aga- memnoné? Ei': nyara az. S csak az a keserű vigasza maradhat az apának és a nézőnek is, hogy ez a szükség- szerű bűn, átkokkal kísérve vagy anélkül, szüntelenül felmerül a történelem folyamán, mert van a hatalomnak egy bizonyos magasabb szférája, amikor a döntéseket az egyes emberre Vetített erkölcsi normák szerint megmérni, mérlegelni nem lehet.

Bessenyei Ferenc, Psota Irén, Somogyvári Rudolf és Bánfíy György játéka tetszett.

A hét egyéb estéin inkább a szórakozás maradt túlsúlyban. Szombaton a Bobby gróf vett el kedélyesen másfél órát az életünkből. A rendező és a film írója szándékosan tálalt elénk bécsi kedélyességgel egy amerikai limonádét — nyugatnémet— jugoszláv szervírozásban —, amelyben azonban a kútvíz helyett szóda pezsgett.

A kakadu ugyancsak nyugatnémet rövidfilm volt pénteken este. A gengsztervilág típusain, módszerein és párbeszédein jóízűen mulattunk.

Az átkozott cselszövés című Germi-film újabb adalék ahhoz, hogy ez a kitűnő olasz rendező mennyire komolyan veszi a lélektani és társadalmi kérdéseket, még egy krimi keretei között is.

(farkas)

E. F IKER t

32.

Ebben ne akadályozzuk meg őket. Azt hiszem, addig semmit sem tesznek, amíg tökéletes biztonságban nem érzik magukat. Ezért azt tanácsolom, állítsuk le a vizsgálatot és a legkisebb jelét se adjuk annak, hogy még nyilvántartjuk az ügyet. Tehát nem újítjuk fel a C—L sorozattal kapcsolatos óvórendeletet. Hagyjuk az egész dolgot megporosodni, elaludni. Ha nem bukkan fel többé C ’L-ss bankjegy, minden rendben van — legalábbis pénzügyi és nemzetgazdasági értelemben a bűntett oka másutt keresendő. Ha mégis találkoznánk a C—L-lel; akkor a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, nehogy felhívjuk magunkra a tettes figyelmét, mint ahogy az valószínűleg az ékszerboltban inkasszált bankjegy esetében megtörtént A C—L sorozattal kapcsolatosan kiadott rendelet még érvényben van. Elégedjünk meg vele. Meggyőződésem, hogy ez megteszi. A tettes szempontjából csak annak van .értelme, ha tömegesen hozza forgalomba a pénzt, gyakorlatilag azonban lehetetlen, hogy nagyobb tömegű pénz észrevétlenül közkézen forogjon. Néhány millió akkor is figyelmet keltene, ha a sorozatjelzést senki sem venné észre. Ha pedig csak egyetlen példányt fogunk meg, minden lehetőt elkövetünk majd, hogy minél jobban kihasználjuk nyomozásunk érdekében.

Javaslatom ellen nagyjából nem is volt ellenvetés.

Jaroslav Lenket 1952. január elején elbocsátották a kórházi kezelésből. Botra támaszkodva jött ki, de mégiscsak a maga lábán. Helena Dvorsky és én kísértük haza. Elmondhatom, hogy őszinte barátság alakult ki köztünk.

A gyógyulása persze még nem volt teljes. Jaroslav Lénk rendszeres gyakorlatokat végzett. Tavasszal további kezelés várt rá egy fürdőben, hogy ott, mint remélték, tökéletesen rendbe hozzák engedetlen végtagjait.

Magától értetődik, hogy a jegyesek kitűnő hangulatban voltak. Jaroslav Lenk birtokába vette lakását és visz- szafogadta kegyeibe a házfelügyelőnőt, aki néhány darab ezressel a kezében állított be és tüstént térdre esett az alhadnagy alőtt. Ekkor én is jelen voltam. Már csak szokásból is, ami mint mondják, véremmé vált, megvizsgáltam az ezreseket, de kifogástalan volt a sorozatjelNagy harc után igazságos döntetlen

Egri Dózsa-Komlói Bányász 0:0

Eger, 10 000 néző. V.: Szkokén (Horváth L., Neuber dr.).

Eger; Landi — Kárpáti, Kiss, Winkler — Salcza, Bérén — Faliszek, Bánkuti, Kovács F., Lakinger, Rajna. Edző: Szusza Ferenc.

Komló: Er- dősi — Kótai,

Zimonyi, La- zaridisz —

Bánfalvi,

Makrai —

Bordács, Földi, M erezel,

Pataki, Soly- mosi. Edző:

Lantos Mihály.

Csere: Bánkúti helyett Szűcs (a félidőben),

Merczel helyett Kékesi (a 65. percben).

A két öltözőben elszánt volt a hangulat, mindkét fél játékosai . érezték, hogy a rivális csapatok találkozóján minden pontnak dupla jelentősége van. Szép számú nézősereg előtt heves iramban kezdődött a játék. A 13. percben Földi lövése a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret, nem sokkal később Merczel elhúzott Kiss mellett és beadását Pataki a bal kapufa mellé perd itatta. A másik oldalon Kovács F. került kecsegtető helyzetbe, de nem találta el a labdát.

Fokozódott az iram, mindjobban belelendült az egri csapat, a vendégek védelme nem egy esetben csak szabálytalanságok árán tudott hárítani. A 28. percben Salcza szép szerelését fordítva ítélte meg a játékvezető, a szabadrúgás nyomán parázs jelenetek adódtak a Dózsa kapuja előtt, a védelem azonban a helyén volt. Üjabb játékvezetői tévedés paprikázta fel a szurkolókat, majd Pataki elől Landi óriási bravúrral hárított.

Szünet után

nagy helyzetet hagyott ki a hazai együttes: Rajna futott el a védők mellett, de túl korán lőtt és lövése Erdősi ről

visszapattant. Az egriek fokozták az iramot, a vendégek fokozatosan beszorultak. Lakinger közeli lövése a védőkről Rajna elé pattant, a csatár újra rálőtte a labdát, de Erdősi nagyszerűen védett.

Nem sokkal később Faliszek kicselezte Lazaridiszt, villámgyorsan kapura húzott, a komlóiak kapusa azonban ismét nagy bravúrral hárított. Az 58. perc eseménye: Faliszek gólba tartó fejese Laza- ridiszről szögletre jutott.

Negyedóra elteltével kiegyensúlyozott lett a játék, a komlóiak szemmel láthatóan az iram lefékezésére törekedtek. Landi gyors vetődéssel mentett egy nagyerejű lapos lövést, majd a 70. percben szabadrúgás után az egri védelem röviden szabadított fel, a százszázalékos gólhelyzetbe jutott Pataki azonban mellé lőtte a labdát. Ellen- támadás során Faliszek ballábas lövésénél Erdősi már verve volt, de az oldalháló mentett. Ezt követően Faliszek fejesét Erdősi a levegőben úszva ütötte szögletre.

Már a kezdésnél érezni lehetett, hogy a két nagy ellenfél tart egymástól, s ezért inkább a védelmeket erősítették meg. a támadásra kevesebb gondot fordítottak, fgy aztán az első félidőben többnyire a két 16-os vonal

között folyt a küzdelem, a kapuk csak ritkán kerültek veszélybe. Szünet után az egriek taktikát változtattak, heves ostrom alá fogták a komlóiak kapuját, s egyre- másra teremtették helyzeteiket. Hogy mégsem született gól, az elsősorban a, ragyogóan védő Erdősinek volt köszönhető Később alább hagyott az egriek támadókedve, kiegyensúlyozott lett a játék, amely végül is igazságos döntetlennel ért véget.

Egyénileg Landi csapata legjobbjának bizonyult, nem egy esetben bravúrosan védett. A hátvédhármasnak Kiss volt az oszlopa, de Winkler is megtette a magáéi. Kárpáti könnyen zavarba jött, Berán elmaradt a Pécsett mutatott teljesítményétől. A fiatal Salcza mindjobban kezdi megszokni az NB I. légkörét, hasznos tagja volt csapatának. Faliszek- től láttunk egy gólt érdemlő lövést és egy fejest — általában azonban nem bírt a gyors Lazaridisszel. Bánkú- tinak nem ment a játék. Kovács F. és Lakinger most lényegesen kevesebbet vállalt magára, mint legutóbb, a kapura egyáltalán nem voltak veszélyesek. Rajnának a

szélső posztján ' alig akadí jó megmozdulása, belül mát valamivel hasznosabban tevékenykedett. Szűcs két lendületes elfutással mutatkozott be. aztán az ö játéka, is elszürkült.

elején: egy előrevágott labda, visszapaitant a kapusról.

(Molnár I. felvételei

Szkokán az első félidőben, meglehetősen sokat tévedett, szünet után azonban jól kézben tartotta a kemény; mérkőzést. ...

Az Egri Dózsa szerdán Hatvanban a Gáspár SE- vel játszik előkészületi mérkőzést. majd vasárnap Diósgyőrben szerepel.

(somody)

Az NB I. további eredményei: Újpest! Dózsa—Csepel 2:0 (1:0), Ferencváros—Bp.

Honvéd 3:2 (2 .-2), Szombathely—Tatabánya 2:1 (0:0),

Pécs—Diósgyőr 1:0 (0:0),

MTK—Dunaújváros 1:0 (1:0).

A bajnokság állása:

1.

Ujp. Dózsa

2

2

—

—

4:0

•

Vasas

*>

2

—

—

4:0

4

3.

Rába ETO

2

2

—

—

10:1

4

4.

Ferencváros

2

2

—

—

5:2

4

5.

Pécsi Dózsa

2

l

1

—

2:1

3

6Bp. Honvéd

2

1

—

1

4:3

2

7.

Egri Dózsa

?

—

2

—

1:1

2

MTK

2

1

—

.1

2:2

; 2

Salgótarján

2

1

—

1

1:1

9

Szombathely

2

1

—

1

2:2

2

11. Csepel

2

1

—

1

2:3

a

12.

Komló

2

—

1

1

8:2

: 1

13.

Tatabánya

2

—

—

2

1:4

14.

Dunaújváros

2

.—

—

. 2

i.:5

15.

Diósgyőr

2

"—

—

2

0:4

16. Egyetértés

2

—

—

2

0:8

*—•

Az aJMronyos nagy helyzet, amit Rajna hagyott ki a második félidő val tisztán tört a kapu felé, de lövése nem volt eléggé helyezett és a labda

zésük. Figyelmeztettem hát az asszonyt, hogy ne hulljon folyvást térdre, az méltatlan az emberhez, még ha hibázott is.

A derék házfelügyelőnő tovább takarított Jaroslav Lénknél, csak még nagyobb lelkiismeretességgel. A Lénkkel való törődésből, ideértve a takarékbetétkönyvet is, Helena Dvorsky is kivette részét, úgyhogy az alhadnagynak igazán nem lehetett oka panaszra.

A gonosztevők bandája valóban kiejtette érdeklődési köréből Jarbslav Lenket. A legcsekélyebb gyanús jelenség sem mutatkozott, jóllehet észrevétlenül állandóan résen voltunk. Egy idő múlva nyugodt lelkiismerettel visszahívtam azokat, akik a távolból ügyeltek a biztonságára.

Természetesen befejeződött Karlicek vendégszereplése is a C—L ügyben, mégpedig tüstént a rákövetkező napon, hogy Jaroslav Lénkkel együtt utazott a traktor fülkéjében. Ha Karlicek szemet szúrt a tetteseknek, az eltűnéséből arra következtethettek, hogy leszerelünk.

Amikor megköszöntem a fáradozást, hozzátéve, hogy voltaképpen nincs már semmi, amivel megbízhatnám, egyszer-kétszer lassan pislantott és azt mondta:

— Magam is rájöttem, hogy nem vagyok igazi és kész férfi. Maga mellett tartott volna, ha nem mutatok gyengeséget?

— Természetesen — bólintottam habozás nélkül.

— Hát látja, milyen kevés hiányzott hozzá, hogy hibát kövessen el — mondta Karlicek valamiféle aszkéta belenyugvással. — Hogy valakit rendesen kiiskolázzanak. .. ahhoz idő keU meg módszer, nem gyakorlati példák.

Hangjában az egyéni logikájából született szemrehányás élét éreztem.

Két napra rá kis kofferral a kezében bennlakásos tanfolyamra utazott.

1952 áprilisa és májusa elmúlt, s nem történt semmi, ami a C—L ügyet életre keltette volna. Valóban feledésbe merült. A milliók elrablásáról kialakult elmélet elmélet maradt, s már-már úgy látszott, hogy téves.

Június elején felkeresett az irodámban Lenk alhadnagy. Nagyon jó színben volt. Panaszolta a tétlenséget. Még nemigen látszott távolúgróbajnoknak, valahogy óvatosan mozgott, de a botot már régen sutba dobta.

— Eltelt már azóta csaknem egy esztendő — mosolygott —, s reggelre még mindig elzsibbad a lábam. De azt mondják, ez elmúlik. Holnap utazom a fürdőbe.

Azt mondta, nagy őrölhet szereznék neki és menyasz- szonyának, ha ma elmennék hozzájuk egy kis házi bú- csűestre.

— Helena valami meglepetést ígér — csábított.

Örömmel elfogadtam a meghívást. A búcsúestet

Helena lakásán rendezték. Amikor este nyolc óra felé beállítottam — természetesen virágcsokorral a kezemben —, láttam, hogy a kis asztal körül négy személynek készítették helyet

M égi ttunk egy pohár bort. A negyedik szék üresen

maradt. Helena szórakozott volt.

— Biztosra Ígérte, hogy eljön — nyugtalankodott.

Bátran, sőt kihívóan tetőtől talpig végigméregettem.

Ezen az estén kisestélyi ruhával is fokozta báját. Arcában í talán valóban volt valami titokzatos varázs.

— Nem jön — mondom. —.Előrelátó ember az. El tudja képzelni, milyen ragyogó maga ma este, és hogy ki . az, akinek a szeme csillogása szól.

— Maga tudja, hogy kit várok?

— Nem nehéz kitalálni. Hanem, hogy őszinte legyek, nem szívesen nézném itt á pislogását.

Előadtam a jegyespárnak, hogy milyen mély érzés kerítette hatalmába Karliceket. Jaroslav Lenk mostanáig semmiről sem tudott, Helena Dvorsky pedig, Karlicek korrekt baráti magatartása folytán, nem sejthette még- a ,• teljes valóságot.

— Akkor hát tapintatlan voltam — mondta' egy kis.se ;

lekókadt kedvvel. Jaroslav Lenk elgondolkodva forgatta kezében az üvegpoharat. Rokonszenves ember volt, de ! Karlicek nem kevésbé. Ezért volt olyan bosszantó a dolog. Siettem kifejezni a meggyőződésemet, hogy Karlicek hamarosan kigyógyul a rajongásból. r

— Magának csak hízeleghet az érdeklődése — mondtam Helénának. — Ha mindenkin bánkódni akarna, aki magába reménytelenül beleszeret, jó húsz évig még bánkódhatna.

Egy ideig ismét könnyebb hangon beszélgettünk. I Azután megszólalt a csengő. I

— Mégis eljött! — riadt fel Helena, de nem valami | kirobbanó örömmel.

FeláUt, hogy ajtót nyisson a látogatónak. Engem : pedig erősen bosszantani kezdett, hogy Karlicek most az - én jóvoltomból úgy jelenik majd meg itt, mint valami ostoba szerelmes bohóc. ,

Nem Karlicek jött. Helena rendetlenül átkötő zott cső- '■ magot hozott be a szobába. . ;

— Tőle van... — mondta talán még zavartabban. — ' Egy ismerősével küldte. Azt mondja, nem kell félnünk, hogy bomba lapul meg benne. A küldönc igazolta magát, ', Az államvédelmi tagja.

Helena Dvorsky az utóbbi időben annyi ilyen igazol- ványt látott már, hogy nem téveszthették meg holmi hamisítvánnyal. ■ ,

Felbontottam a csomagot. A papírosból egy kisebb kartondoboz esett ki, amelyben a megmaradt címke bizonysága szerint, eredetileg száz darab különlegesen kemény fotopapírost adtak el. Leemeltem a tetejét, s egy levél tűnt a szemembe. A borítékon Jaroslav Lénk névé állt.

„Tisztelt alhadnagy elvtárs! —■ olvastuk a levélben.

— Gratulálok egyre javuló egészségi állapotához, valamint a Helena Dvorsky kisasszonnyal történő eljegyzéséhez, amit bizonyára e percekben ünnepelnek. Sok boldogságot és sikeres gyógyulást kívánok. Karel Karlicek.” . *

(Folytatjuk)