Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

Kodály emlékére — Kodály szellemében HAZAI PÁLV\ f Két napon át tartott a dal Gcmepe Gyöngyösön. Március 9-én a fiatalok kórusai, már­cius 2-án pedig a felnőtt énekkarok léptek a dobogóra, hogy Kodály emlékének szen­teljék találkozójukat. Az első napon hétszáz fia­tal vett részt az ünnepségen. Nemcsak ez a magas létszám megnyugtató, hanem az is, hogy a gyöngyösi szakmun­kásképző intézet kórusa is je­lentkezett, közönség elé állt, első ízben szerepelt ilyen nyilvánosság előtt. Hogy ön­magában ez a tény milyen fi­gyelemre méltó, azok tudják a legjobban, akik az énekka­rok utánpótlásának kérdésé­vel birkóznak. Ez a szakmun­kástanuló énekkar mindjárt az első esetben igényes mű­sort állított össze, és ezzel megérdemelt sikert aratott. A vendég együttesek közül a debreceni Tóth Árpád Gim­názium fellépése adott mara­dandó élményt. Kultúrált hangzás, átélés, technikai biz­tonság jellemezte éneklésü­ket. A budapesti István Gim­názium fiataljainak teljesít­ményét is csak a dicséret hangján említhetjük. A gyöngyösi ifjúsági ének­karok közül néhányat hiá­nyoltunk, de azok, amelyek eljöttek a találkozóra, bizo­nyították, hogy az elmúlt egy év alatt is sokat fejlődtek. Mondhatjuk ezt a két gimná­zium együttesére és a Gangyi Mária által vezényelt úttörő­kórusra. Megkockáztatjuk azt a véleményünket, hogy a né- hány évvel ezelőtt kezdett if­júsági énekkari kultúra első gyümölcse mostanában kezd beérni. Megindult egy olyan nemes vetélkedés az egyes is­kolák között, ami csak ha­szonnal járhat. Sajnáljuk, hogy a megye más városaiból az idén egyet­len ifjúsági énekkar sem jött el Gyöngyösre, mint ahogy a felnőtt kórusok találkozóján sem hallhattunk a komlói szövetkezeti énekkaron kívül más megyei együttest. Ezen a napon csak a házi­gazdák képviselték a megyét lényegében. És ez nem a leg­jobb így. A kömlőiek műsorából Be- hár Geyer Flórián dalát emeljük ki, mint nagy öröm­mel hallott művet. Kodály Csikó című művének megszó­laltatása azt mutatta, hogy erőteljes fejlődés következett be az énekkarnál az egy év­vel korábbi teljesítményük­höz képest. Éles Imre kar­nagy jó munkát végzett. A vSlegényt letartóztatták, az esküvő elmaradt Egy betörő naplója Ellenőrzött, aztán lopott Vagánynak születni kefl, öe pénz nélkül még egy szüle­tett vagány is csak magányos, szomorú fűzfa. Valahogy így lehetne röviden megfogal­mazni Bártfai Sándor, a 26 éves csányi fiatalember élet- filozófiáját, aki a becsületes, de szürke hétköznapi életből, a katonai idő kitöltése után fényes karrierre adta fejét s tetteivel közel két éven át bő­séges, maradandó kamattal szépítette meg • életét. A be­csületesség, a munka szerete- te ugyan nem kapott fő sze­repet egyre gazdagodó életé­ben, de mint a Hatvani Járá­si Tanács VB községfejleszté­si előadója sokáig mégis úgy érezte: valahol Csány, Hatvan és tehetsége között áll a világ közepe. Természetesen sok­sok jóval, gazdagsággal, pénz­zel megfűszerezve. A Hatvani Járásbíróságon, amely első fokon végül is há­rom év hat hónapi börtön­büntetéssel, három évre a közügyektői való eltiltással „honorálta” a gátlástalan fia­talember sorozatos lopásait, sikkasztásait, többoldalas vádirat őrzi Bárfai „karrier­jét”. Néhány érdekesebb epi­zódot, a Bártfai által is veze­tett napló formában muta­tunk most be olvasóinknak a fiatalember tündökléséből és bukásából.» 1966. februárja: Medve Ist­ván családjával disznótort ült Bártfaiék csányi lakásán. A jó étvágyú fiatalember hamar megvacsorázott, elnézést kért, és néhány percre lelépett. A már korábban ellopott kulcs­csal bement Medvéék lakásá­ba és 2800 forintot magához vett, aztán gyorsan vissza­ment a hurkát megkóstolná. 1966. február 21: Az abla­kot választotta ajtónak Deák László csányi lakásán, átku­tatta a házat, pénzt nem ta­lált, így üres kézzel távozott. 1967. március 22: Feltörte a jCsányi Állami Gazdaság por­tásfülkéjét, a lemezkazettá­ban talált 400 forintot ellopta, a dobozt és az iratokat meg­semmisítette. 1967. április 18: Délelőtt te­repszemlét tartott a csányi bisztróban, közben kinyitotta az egyik ablakot és türelem­mel várta a zárórát. Késő éj­jel visszament és néhány perc múlva ötezer forint dagasz­totta ki pénztárcáját. 1967. májusa: Hivatalos ki­küldetésre ment az Ecsédi Községi Tanácshoz. Ellenőr­zés közben ellopta a tanács- ház egyik kulcsát, s majd, mint aki jó végezte munká­ját, búcsút intett a tanács dol­gozóinak. Aztán a munkaidő letelte után a késő esti órák­ban visszatért a tanácsiházba, fúrt, faragott, kányitogatta az asztalok fiókjait és a megta­lált 352 forintot meg egy be­tétkönyvet táskájába tette és távozott. 1967. május 30: Lekopíroz- ta az ecsédi útját, csak ez al­kalommal a rózsaszentmárto- ni Községi Tanácsot vágta meg 2400 forinttal. 1967. július 22: Az ablakon keresztül tette tiszteletét Csontos János horti lakásán, és ötezer forintot ellopott. Több pénzt nem talált a la­kásban. 1967. augusztus vége: Nagy Mihály csányi lakásából har­mincezer forintot lop el. 1967. szeptember 27: 2700 forint Bugyi János csányi la­kásából. 1967. november 19: Most már mint a Heves megyed Vízmű Vállalat hatvani ki- rendeltségének raktárosa, Ko­vács József csányi lakását ke­reste fel. Mindössze 18 forin­tot talált. Az esti program en­nél jóval eredményesebb volt. Amíg Nagy Tibor csa­ládja az Erzsébeteket ünne­pelte, Bártfai 60 ezer forintot lopott el a lakásból. 1968. február 26: A céltáb­lája a hatvani OFOTÉRT. Előbb betört az ügyvédi mun­kaközösség irattárába, s át akarta fúrni a falat, hogy át­jusson a szomszédos ÓFO- TÉRT-ba. Valaki megzavar­ta, így a fal megfúrására nem került sor. 1968. júniusa: A csányi Ko­vács Lászlótól lop el 700 fo­rintot. Munkahelyéről, a Heves megyei Vízmű Vállalat hat­vani kirendeltségéről sem fe­ledkezett meg. Több mint 37 ezer forint értékű anyagot lo­pott el, és értékesített. Töb­bek között: négy áteresztőt, két főcsapot, 12 mázsa ce­mentet, tíz kiló szeget, 18 la­katot, 46 liter olajat, három pipereszappant, 539 liter ben­zint, értékes PVC-csövet, gáz­csövet, ami csak a raktárban található volt. A kétéves karriernek vé­gül is sok-sok feljelentés, sik­kasztás, lopás után rendőrség vetett véget, és a Hatvani Bí­róságon fejeződött be. így aztán nem kerülhetett sor a kitűzött esküvőre sem, mert a vőlegényt letartóztatták. (koós) Magyar ül ni vígjáték ) Bencsik Imre, a film írója, A más megyéből jött kó­rusok közül kettőt kell kie­melnünk. Az egyik a Buda­pesti Műszaki Egyetem Ének­kara, a másik pedig a nem­zetközi hírnévvel rendelkező váci Vox Humana. Mindkét kar az együttes éneklés olyan magas fokát mutatta, ami csak a legjobbak sajátja. Az egyetemistáknál Dobrai Ist­ván, a váciaknál pedig Mak­iári József karvezetői mun­kája érdemel dicséretet. A Danuvia Gorkij Művelő­dési Központ férfikara a már tőle megszokott erényeket csillogtatta most is: érzelmek­kel telített, technikailag ki­munkált előadás, amely kitű­nő hanganyagra épül. Nesz­ményi Károly vezényelt. A gyöngyösi Városi Műve­lődési Ház Énekkara felfris­sült az eltelt egy év alatt. Ez a fiatalítás nemcsak nem ér­ződött meg a teljesítményü­kön, hanem még fokozta is azt. Akár Vecchi Eljött az óra, akár Bárdos Tiszai dal­lamok című művének előadá­sára gondolunk. Most azt hal­lottuk az énekkartól, amit már néhány év óta vártunk. A rendezés munkájáról is hadd mondjunk néhány szót. Mindenekelőtt azt, hogy a gyöngyösi dalosünnepek idő­pontjának ilyen télutói meg­határozása nagyon szeren­csésnek mondható, hiszen ki­tölt egy olyan időszakot, ami­kor általában kevés lehetősé­ge van az együtteseknek a szereplésre. Ha a jövőben számíthatnak erre a március eleji találkozóra az énekka­rok, bizonyára a részt vevők létszáma is növekedni fog. Emellett azonban nagyobb nyilvánosságot is kellene biz­tosítani az énekkari hang­versenyeknek, hiszen ezeknek művészi színvonala megérde­melné a közönséget. Nem tartjuk kielégítőnek, hogy a gyöngyösi dalostalálkozó csak valamiféle házi bemutató le­gyen, szigorúan egymás kö­zött, majdnem zárt jelleggel. Akik — az a kevés érdeklő­dő — a két napon át végig­hallgatták az együttesek mű­sorát, maradandó művészi él­ménnyel gazdagodtak. (sr. mól—) kitűnő érzékkel és nagy te­repismerettel igazodik ki az alföldi város emberei között. Átlagemberek kisebb és na­gyobb rajongásokkal élnek itt Mindenki tudomásul ve­szi az élet megszokott rit­musát, amelyben esemény a népbolt, a cukrászda kinyi­tása, no meg a hely szervek munkába indulása. Alig né­hány férfi mozgatja itt az élet csikorgósan induló ru­góit, mígnem egyszer meg­jön a büszkeség és egyéni becsvágy nagy pillanata: a labdarúgás helyi állapotán összeugrik Köves Béla, a csa­pat kapitánya, edzője, aki civilben a népbolt vezetője, a tanácselnök albérlő-barát­ja és kártyapartnere. Ez a népbolt-vezető má­niákusan támad mindenkire, aki akadályozni akarja őt céilja elérésében. Ebben a küzdelemben mindenki kap és ad sebet, mindenki meg­játssza magát és adott kör­nyezetében adott hatalmát. Ügy állnak egymás mellett és egymás ellen, mint egy zenekar tagjai, ahol minden­ki vezényel és fújja a prímet, lehetőleg a mások és az egész ügy rovására. Ebben a szatíra-szerkezet­ben lepleződik előttünk min­denki, mert Bencsik Imre írói leleménye a szatíra gör­be tükre elé vonszolja a ta­nácselnököt, éppúgy, mint a kegyesen adakozó pesti gyár­igazgatót, és a megyei ad­minisztrációt. * Palásthy György az író mondanivalóját maradéktala­nul értékesíti a film nyelvén is. Vissza-visszatérő motívu- makkal hatásosan adja tud­tunkra, hogy ebben az al­földi világban, ahol a Rá- kóczi-korra is visszagondol a lokálpatrióta büszkeség, ma is nehezen lódul meg az idő és a tettek szekere. Sok itt a kártyaparti, az ulti közbeni ivás, a véletlenség, az a bizo­nyos kispolgári anarchia, amely csak a felülről jött irat mindenhatóságában bí­zik. Nem is sejtik, vagy nem is akarják észrevenni, hogy a saját fejük is gondolkodás­ra való. Csak néhány ember él és ágál a színen, de egész sor jelenet érzékelteti, hogy ezek az emberek még nem egészen ismerik vagy nem jól és nem időben ismerik fel önnön szerepük fontossá­gát. Mert ebben a filmben nem a színészek játsszák a szerepet, hanem ezek az em­berek, akik gyakran többre tartják saját személyült-sze- repük fontosságát, mint a köz ügyét. Néhány jó alakítással — Latinovits Zoltán. Pécsi Sán­dor, Horváth Teri, Hacser Jo­gsa, Csákányi László és Egri István — életre kel itt az al­föld egy darabja, amit kine­vetünk, de amin el is gon­dolkozunk. S még az a vi­gaszunk sincs meg. hogy ezt a filmet pesti szemmel nézve írta volna meg az író, vitte volna képre a rendező. Csalt mintha kicsit későn, vagy el­késve jelennének meg ezek a hősök a mozik vásznán. Farkas András O tven esztendeje Moszk­vában harminc ország kommunista, baloldali szo­cialista pártjainak, szerveze­teinek 52 küldöttje határo­zatot hozott a III. Kommu­nista Internacionálé megalakításáról. 1919. március 4-én született meg a nemzetközi forradalmi szervezet, amely Marxnak és Engelsnek a Kommunisták Szövetségében és az I. Internacionálé szervezésében és irányításában végzett úttörő munkáját, a II. Internacionálé legjobb forradalmi hagyományait, a kor követelményeinek megfelelő, magasabb szinten folytatta. A kongresszust összehívó nyolc szervezet között ott találjuk a Kommunisták Magyarországi Párt­ját is. A Kommunista Internacionálé negyedszázados történe­te azonban nem az alapító kongresszussal kezdődik. Létre­hozását Lenin már 1914 novemberében határozott célként tűzte ki: „A II. Internacionálé meghalt, legyőzte az oppor­tunizmus. Le az opportunizmussal, és éljen a III. Interna- cionálé, amely... megszabadult az opportunizmustól”. A munkásmozgalom forradalmi erőinek még hosszú vívódás­ra, és újabb történelmi tapasztalatokra volt szükségük, míg megértették, hogy csak egy út van — a II. Internacionálé pártjaiban eluralkodott opportunizmussal, szociálsoviniz- mussal és ingadozással szemben — létrehozni a következe­tes marxista forradalmárok internacionáléját. S ha a meg­oldás felemás lesz, akkor az új Internacionálé épp oly ke­véssé lesz alkalmas a munkásosztályt forradalmi hivatása betöltésében vezetni, mint ahogy a II. Internacionálé sem tudta ezt megtenni a nagy próbatétel idején. A szocialista forradalom oroszországi győzelme meg­gyorsította a forradalmi erők különválásának fo­lyamatát. Siettették az elhatározást a jobboldali szociálde­mokrata vezetőknek a II. Internacionálé felélesztésére irá­nyuló kísérletei is. Az osztályharc éles összeütközései —; s a szociáldemok­rácia jobboldali vezetőinek ezzel kapcsolatban tanúsított magatartása — nemcsak eszmeileg, hanem szervezetileg is új típusú, egységesebb, a harcokra felkészültebb, a töme­geket gyorsan mozgásba hozni képes pártokat és Intema- cionálét igényeltek. A Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusán vállalta a forradalmi kommunizmus elveit, továbbfejlesztette a marxizmus elméletét, a kapitalizmus általános válságának, a proletárforradalmaknak korsza­kára. Egyik legnagyobb történelmi tette a burzsoá demok­ráciáról és proletárdiktatúráról szóló irányelvek lefektetése volt. Az I. kongresszuson Lenin szavai szerint: „... csupán kitűzték” a kommunizmus zászlaját, hogy e körül tömörül­jenek a forradalmi proletariátus erői”. S mintha csak a kongresszuson kidolgozott alapelveket igazolná — a Kom­munista Internacionálé megalakulását követően röviddel a nemzetközi forradalmi proletariátus újabb nagy győzelmé­ről érkezett hír, március 21-én kiáltották ki a Magyar Ta­nácsköztársaságot. A Kommunista Internacionálé megalakulása, ugyan­úgy, mint a kommunista pártok létrejötte, történelmi szük­ségszerűség volt és fordulatot jelentett a nemzetközi mun­kásmozgalom történetében. A Kommunista Internacionálé adta a leghelyesebb választ a forradalmi proletariátus so­ron következő feladataira, az egyes kommunista párté' tapasztalatait általánosítva, segítette a forradalmi mozgr mat az általános és helyi sajátosságok kidolgozásában. S. kerrel támogatta a nem­zetközi munkásmozgalmat a munkásosztály forradalmi vív­mányai s! a fiatal szovjet ál­lam védelmében, az imperia­lizmusnak az első proletárál­lam megfojtására irányuló törekvéseivel szemben. A bol­sevik pártnak, a világ első szocialista államának tapasz­talatait közvetítette a világ különböző területein tevékeny­kedő forradalmi erőkhöz. Tevékenysége nyomán nőtt a kommunista mozgalom világot átfogó mozgalommá. H Kommunista Internacionálé egyik nagy történelmi " érdeme, hogy megszervezte a munkásmozgalmat Ázsia, Latin-Amerika és Afrika sok olyan országában, ahol eddig munkásmozgalom nem létezett. Felismerte, hogy a nemzeti és gyarmati felszabadító harcokat a világ forradal­mi mozgalma részeként kell felfogni, és a gyarmati orszá­gok fiatal kommunista pártjait úgy orientálta, hogy azok az antiimperialista, antifeudális, nemzeti célokért folyó küz­delem élére álljanak. Már a 20-as évek elején a széles im- perialistaellenes egységfront megteremtésében látta a kom­munista mozgalom feladatát ezekben az országokban, s nagy erőfeszítéseket tett, hogy az indonéz, kínai, indiai elv­társakat meggyőzze e politika helyességéről, hogy legyőz­zék a fennálló szektás elképzeléseket. A Kommunista Internacionálé vezetésével a kommu­nista pártok következetesen harcoltak a munkásosztály napi érdekeiért, a tőke támadásai, a háború állandó fenyegető veszélye ellen. Nagy érdeme, hogy a munkásosztály ered­ményes harcai érdekében minden időszakban újra és újra kidolgozta azokat a harci formákat és eszközöket, amelyek nemcsak az élcsapatot, hanem a munkásosztály többségét, a reformista befolyás alatt lévő tömegeket is aktivizálta a tőke elleni küzdelemre. Kidolgozta a munkásegység politi­káját, s — ha nem is minden esetben a leghelyesebb mód­szerekkel, mégis — a történelmi körülmények figyelembe­vételével vezette a nemzetközi kommunista mozgalmat. Tevékenységének eredményességét, a nemzetközi kom­munista mozgalom fejlődését és erejét bizonyítja, hogy a hitleri fasizmus veszedelmével szemben szembe tudta állí­tani azt a nagyszabású politikai stratégiát, amely az egész világot fenyegető fasiszta veszélynek útját állhatta és a társadalmi haladás újabb távlatait tárta fel a világ prole­tariátusa és az egész emberiség számára. A kommunista pártok a nemzeti függetlenség és demokrácia védelmében folytatott küzdelmükben mindenütt növelték tömegbefo­lyásukat, egybeforrtak a fasizmus ellen küzdő széles nép­tömegekkel és az országok többségében valóban a nemzet vezető pártjaivá váltak. H kommunista mozgalom hatalmas fejlődése, az " egyes kommunista pártok gyors önállósodása, nemkülönben a háború körülményei a kommunista pártok együttműködésének új formáját tette szükségessé. A Kom­munista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága 1943 tava­szán kimondta a Kommunista Internacionálé feloszlatását. A Kommunista Internacionálé a reakció elleni világ­méretű harcban mindenkor a haladás legfőbb ösztönzője és irányítója volt. Negyedszázados fennállása megteremtette annak feltételeit, hogy a kommunista pártok ma világszerte lentős erőt alkossanak, s országuk problémáit önállóan, , 'lemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait figyelembe 7,l . . Irtják me«. Szokolay Katalin ' kandidátus 0 Kommunista Internacionálé történelmi jelentősége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom