Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

így fogalmaz finoman a iTiplomata.Geothe bűvészinasa » „megálljt” parancsoló varázsszót felejtette el De nem ■ fogalmazáson van a lényeg, ' hanem a palackból kiengedett barna, vagy fekete, avagy zöld inges szörnyetegen, amelyet Feuchtwanger A hamis Néróban mintázott meg, de amely a zseniális megérzésű írót is „túlnőtte”, mert néni a hosszú kések éjszakája, hanem a hosszú évek félelmetes éjszakái után szolgáltatott csak ki és nem is biztos, hogy Diocletianus- nak.

Varró szenátor az ókori Róma szenátora, egy mendemondát felhasználva, bosszúból hamis Nérót szabadít a társadalomra. Majdhogynem ő is áldozatául esik saját kreációjának. Erről szólt a televíziói vasárnap este bemutatott kitűnő televíziósjátéka Feuchtwanger regénye nyomán Lendvai György adaptációjában. Sem az író, sem az adaptáló nem törekedett arra, hogy akár Róma, vagy akár a harmincas évek elejének történeti hitelét, valós atmoszféráját teremtse meg jelen esetben a néző számára. De a történeti és gondolati mag talán éppen ezért' oly nyilvánvalóan kisüt e történetből, felparázs- lik a szenvedélyek csatájában, észrevehető a diplomáciai játék rafinált fűzéseiben, hogy a néző, miközben általános érvényű gondolatokat kap, tökéletesen tudja és érti, hogy itt a fasizmusról van szó.

A fasizmusról, amelyet a revans — vágy éleszt fel a német—porosz militarista tőke jóvoltából, amelynek vezetője kreatúra csupán, de önálló életet élő és saját életre csiholóiját is majdnem felfaló kreatúra. És nemcsak a nyílt fasizmusról, a „fazekas” őrjöngéseiről, a tetőfedő mester és a légióparancsnok kegyetlen triászáról, de azoknak a hatalmaknak óvatos játékáról is, amelyek fel- és kihasználni próbálták Hitlert és társait

Hitler, Himmler és a többiek elpusztultak, de Varró szenátor, mint „zarándok” is joggal és okkal várhatja — nem is olyan sokáig kellett várnia a történelem tanúsága szerint —, hogy elérje a királyi kegy.

Bdstí Lajos Varró szenátora egyszerre volt félelmetesen magabiztos, hidegvé- rűen számító és megalázkodásában is önmaga súlyával tisztában levő és biztos előre tekinthető politikus, öze Lajos Terentius-Nérója úgy tűnt, hogy néha feleslegesen hangsúlyozta, hogy nem Néró áll a kamerák előtt. Ettől eltekintve biztos pontja volt az együttes alakításának. Iglódi István Knopsa a hatalomhoz jutott senkik félelmetes fevelációgának tűnt, Kállai Ferenc Trebonja messzehangzóan hirdette a

Az egri Knézich utcában a 11. szám alatt hatalmas udvart mondhatnak magukénak a lakók. A méretek ideálisak: huszonöt család lakik az udvarban, körülbelül negyven gyerekkel. A napokban azzal a panasszal keresték fel szerkesztőségünket, hogy a kórházi építkezés „szövetkezve” az esős idővel, mocsárrá változtatta az udvart. Annak idején engedélyezték annak rendje és módja szerint, hogy ezen az udvaron „vonuljanak fel” az építkezéshez, de arra senki sem gondolt, hogy mil/yen következményekkel jár ez az — egyébként indokolt — engedély. A hatalmas teherautók felszántották az udvart. (Pénteken ott járt munkatársunk, és tanúja volt annak, hogy egy Csepel tengelyig merülve a sárban, ottragadt.) Bár kötelezték a beruházási vállalatot a felvonulási út karbantartására, erre nem került sor. Amikor már „minden kötél szakadt” — eset„Varró szenátor elvesztette ellenőrzését az események felett..

butaság mindenre felhasználható jellemtelenségét. Egri István Cejonja, valamint Kőmíves Sándor, , Győrffy

György és Till Attila emelkedett ki az előadás szereplői közül.

A „Családi félkör"

... negyedkömek tűnt csak. Mintha az egész félre nem telt volna sem erőből, sem ritmusból, sem ötletből. Poór Klári is meg-megtorpant, nemcsak a lábak előtt, de a következő szereplő bemutatásánál is, Kabos László vendéglátását sem lehetett éppen vendégmarasztaló színvonalnak tekinteni. A jó ötlet — mármint a családi félkör — kifulladt volna? — úgy tűnik.

(gyurkó)

leg a sárból a beragadt j

gépkocsikat kirángatni igyekvő drótkötél is —, törmelékeket hordva igyekeztek valami „útszerűséget” j kiépíteniL A nyomok azt mutatják, hogy a törmelék- utat elkerülik a járművek, s újabb területeket szántanak fel az udvaron. Az állapot tarthatatlan. Látta ezt az Egri Városi Tanács építési és közlekedési osztálya is, és nagyon helyesen azonnal intézkedett. Helyesen, de sajnos — eredménytelenül. Az érintettek fellebbeztek, így a megyei tanács építési osztálya megsemmisítette a városi döntést, mondván: „az ügy elbírálása nem képezi az építésügyi hatósági feladat tárgyát”. Kössön a tulaj- \ donos (KIK) megállapodást j az építővel, esetleg vigye az j ügyet bíróság elé.

Végső soron minden ma- j gyarázat — ebben az ügyben — önmagában elfogadható lenne... Kár, hogy ellentmondanak egymásnak.

K. G.

Huszonöt család panasza

Győzelemmel felérő döntetlen

Pécsett

Pécsi Dózsa—Egri Dózsa 1:1 (1:1)

Az a bizonyos bomba-szabadrúgás. Kovács Ferenc 30 méterről leadott, nagy erejű lövését Rapp a bal felső sarokból ütötte szögletre. A lövés

pillanata.

Az Egri Dózsa szerdán Egerben, 15 órai kezdettel a Kazincbarcikai / egyészt látja vendégül, majd vasárnap ugyancsak Egerben a Komlói Bányász !lnn iép pályára.

Az NB I. további eredményei:

Csepel—MTK 2:0, Vasas—Diósgyőr 3:0, Rába ETO — Dunaújváros 4:1, Ű. Dózsa— Komló 2:0, FTC— Egyetértés 2:0, Bp.

Honvéd—Tatabánya 2:0, SBTC— Szombathely 1:0.

(Folytatás az 1. oldalról) Egyénileg Landi biztos őre volt kapujának, a gólról nem tehet. A hátvédnégyes legnagyobb érdeme, hogy a megmegújuló pécsi rohamok alatt sem vesztette el a fejét, szervezetten és fegyelmezetten hajtotta végre a taktikai utasításokat. A három középpályás között találjuk a mezőny egyik legjobbját a fiatal Kovács F. személyében, aki végig remekül osztogatott, szerzett egy pompás fejesgólt, s látványos bombaszabadrúgása egy újabb gólt érdemelt volna. Tátrai inkább a védelemben nyújtott jó teljesítményt, míg Rajna a támadásokból is kivette a részét. Az előretolt hármas ék nagy csatát vívott a kemény pécsi védőkkel. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: Tóth M. volt a mérkőzés hőse! Végigszáguldozta a 90 percet, egyik pillanatban az ellenfél kapuját veszélyeztette. a következőkben már védőtársainak segített. Lakingert kezdettől fogva „házi őrizetben” tartotta a pécsi védelem, a nagy területen mozgó egri csatárt nem egy esetben csak szabálytalanságok árán tudták tartani, főleg Rádi követett el vele szemben feltűnő durvaságokat, Kovács Gy. lecserélése nyílván taktikai okokból tör.

Rádi, a pécsiek keménykötésű, jobbfedezete ezúttal Rajnát

teríti le.

tént. A helyére beállt fiatal Salcza első NB. I-es mérkőzésén nem okozott csalódást, a kezdeti bizonytalanság után fokozatosan játékba lendült és hasznos tagjává vált csapatának.

Vízhányó játékvezető határozottan, tárgyilagosan bíráskodott, jól kézben tartotta az egyébként sportszerű mérkőzést.

Somody József

(Kiss Béla felvételei)

A bajnokság állása:

1.

Vasas

1

1

—

—

3:0

2

2.

Bp. Honvéd

1

1

—

—

2:0

2

FTC

1

1

—

—

2:0

2

U. Dózsa

1

l

—

—

2:0

2

5.

SBTC

1

1

—

—

1:0

2

6.

Rába ETO

1

1

—

—

4:1

2

7.

Csepel

1

1

—

—

2:1

2

8.

Eger

1

—

1

—

1:1

1

Pécs

1

—

1

'—

1:1

1

10.

MTK

1

—

—

1

1:2

—

11.

Dunaújv.

1

—

—

1

1:4

—

12.

Szombath.

1

—

1

0:1

—

13. Egyetértés

1

—

—

1

0:2

—

Komló

1

—

—

1

0:2

—

Tatabánya

1

—

—

1

0:2

—

16.

Diósgyőr

1

—

—

1

0:3

—

e. fj/er : ^

Mm*

JjuillOEBT

A papírost azoknak a kérdéseknek lajstroma töltötte meg, amelyeket véleménye szerint fel kell tenni Jaroslav Lénknek.

— Ha abból indulunk ki — folytatta szokatlan komolysággal —, hogy a padlón levő nyílás megnagyobbé- tása érdekében lecsavarozták a klozettcsészét, ennek íei- tételenül korábban kellett megtörténnie, még azelőtt, hogy a 286. kilométernél a vágányok közé engedjenek valamit, amit azután a két várakozó férfi összeszedett. Hanem én a két anyát pontosan a 286. kilométernél találtam, mintha csak ott végezték volna el a szerelést. Ez sehogy sem vág össze, mert az egész akciót jóval előbbre tolja a pálya mentén, márpedig a turistának álcázott két rabló meghatározott helyen tanyázott. Az összefüggések bizonyos magyarázatával egyelőre mellőzhetnénk ezt a kérdést, de van itt más is.

Ügy éreztem, Karlicek azért foglalkozik behatóan aa egyik gondolatkörrel, hogy a másikat elűzze.

— Jaroslav Lenk bűnös — mondta keményen. — Az ő vallomása szerint minden a legnagyobb rendben volt egészen a robbanás pillanatáig. Ez azt jelenti, hogy a 286. kilométernél és előtte vakon és süketen szemlélt mindent, ami körülötte történt. Mert az ugyan még elképzelhető, hogy titokban szerelték le a csavarokat és benne hagyták a lyukakban, azt a látszatot keltve, mintha a csésze szilárdan a helyén állna. Azonban már végképp lehetetlen, hogy valaki körültördelje a nyílást és milliókat beegyömöszöljön, arra számítva, hogy közben az egyik ür nyugodtan kibámul az ablakon, a másik meg egykedvűen gubbaszt a sarokban; Jaroslav Lénk hazudik, és Vrána altiszt a bűntársa.

Türelmesen végighallgattam ezt az egész ingerülten, csaknem ádázul vádaskodó előadást. Azután, amilyen békésen csak tellett tőlem, azt mondtam:

— Nyugodjon meg, Karlicek. A Jaroslav Lénknek felteendő kérdéseket az eddigi eredmények és következtetések szempontjából csoportosítom. Azok pedig nem engedik meg, hogy csupán tanúként hallgassuk ki.

Ami engem illet, rám igen megnyerő hatással volt Jaroslav Lenk. De elnyomtam ezt az érzésemet, s beszélget téseink folyamán barátságos arccal csapdákat állítottam neki, amelyekbe, ha bűnös, okvetlenül bele kellett esnie. A már megállapított részeredményeket óvatosan és fokozatosan hoztam tudomására, miközben gondosan szemem előtt tartottam azt, nehogy többet mondjak neki én, mint ő nekem.

Természetesen tudtam, hogy a 286. kilométernél a legjobb esetben is nyugodtan végignézte a bűnös mesterkedést, de azt a feltételezésünket, hogy ott valóban történt valami, nem kezelhettük megcáfolhatatlan tényként.

Ügy látszott, mintha tiszta volna a lelkiismerete. Helena Dvorsky látogatásai igen jó hatással voltak egészségi állapotára. Lesoványodott arcán mosoly fénylett, amely mögött azonban érződött valami meghatározhatatlan szorongás. A fejét megtámasztó szerkezetet már korábban eltávolították. Csak a feje búbján viselt még valami kis sisakfélét.

— Jól vagyok .— mondta —, csak még mindig nem érzem a lábamat. Mintha nem is volna. Lehet, hogy nyomorék maradok.

Ez volt az egyetlen, ami nyugtalanította. Az orvosok ugyan bizonygatták, hogy gyógyítása további szakaszában, elsősorban testgyakorlatokkal a lába is helyrejön, de Jaroslav Lenket nem tudták megszabadítani gondjaitól.

— Szeretjük egymást Helénával — közöte velem fiús bizalommal —, csakhogy ilyen körülmények közt ez áldozat volna tőle. A részvét és nemeslelkűség nem pótolhatja az egészséges együttélést. Ez hamarosan kiderülne. A házasságomból talán semmi sem lesz.

Karliceket nem vittem magammal a kórházba, s így amolyan vakációféléje volt. Nyilván nem nagyon törekedett a Jaroslav Lénkkel való érintkezésre. Egy kissé fáradtnak látszott. Miután olyan görcsösen kirohant Jaroslav Lenk ellen, nagyon lelohadt Sherlock Holmes-i lelkesedése. Azt gondoltam, jobb lesz, ha időt hagyok neki, hogy magához térjen.

— Megbeszélte már a vőlegényével a közösen megtakarított pénz dolgát? — kérdeztem Helena Dvorskytól.

Természetesen egy pillanatig sem volt kétsége afelől, hogy mire gondolok.

— Nem beszéltünk erről — mondta nyugodtan. — Ha ő nem említi, akkor nem is kerül szóba köztünk soha. Jó harmincezret az öröksége pénzzé tételéből szerzett, tehát az az övé. Gondolom, kölcsönt adott valakinek, aki megszorult.

— De ki az, aki egy részét visszaadta? — tettem még hozzá.

Legközelebbi kórházi látogatásomkor rátértem a jegyesek közös pénzének kérdésére. Jaroslav Lenk nyugtalan lett. Akikor már megengedhette magának, egy kis izgalom nem ártott neki.

— Maga tud róla? — kérdezte.

— Tudom azt is, amiről maga nem tud — feleltem könnyedén. — A távollétében valaki betett a könyvére háromezret.

— Ügy! — mondta olyan arckifejezéssel, amelyből semmit sem tudtam kiolvasni. A takarón fekvő kezével élénk mozdulatot tett. — Mi van vele? Rábizonyították a dolgot? Nem tehettem mást. Az anyja térdre esett előttem.

Adtam a bölcset.

— Tesz a dologról vallomást? — kérdeztem.

— Kell, hogy tegyek! — felelte, fejét a feltornyozott vánkosokra támasztotta és a mennyezetre bámult. Homloka gondterhes ráncokba húzódott.

Azután a következőket tudtam meg:

Egy este bejött a lakásába a házfelügyelőnő, aki takarított nála, és aki iránt nagy hálára van kötelezve, térdre esett előtte és bevallotta, hogy távolléte alatt végső kétségbeesésében kivett a könyvéről negyvenezer koronát. Ugyanis ennyi hiánya volt a fiának, aki egy pénzintézet egyik pénztárában dolgozott. Valahogy megtévedt a bér- kifizetéskor. A központi ellenőrzést minden napra várták, s az anyja így mentette meg a fiát, Jaroslav Lenk számlájára.

Jaroslav Lenk haragra lobbant, de a végén, ott álltak előtte összekulcsolt kézzel mind a hárman, anya, apa és fiú. Jaroslav Lenk végül megpuhult. Ráállt, hogy a kivett negyvenezret hajlandó kölcsönnek tekintem).

— A július elsején betett háromezer bizonyosan az első részlettörlesztés — mondta most Jaroslav Lenk —, de sehogy sem érthetek egyet a visszatérítésinek ezzel a módjával. Elismerem, hogy a jó szándék menti az asszony tettét, de mivel magam nem tudok közbelépni, kérem, oktassák ki őt, hogy helytelenül járt el, és vegyék el tőle a lakásom kulcsát.

Azt feleltem.

— Ez megtörténhet. Hanem ha őszintén megmondanám, amit érről a dologról gondolok, nem volna túlságosan hízelgő magára.

Jaroslav Lenk szeme zavartan járt ide-oda a takaróján.

— Nem tudja, mit tett ez az asszony az anyámért — mondta bágyadtan.

— Groteszkül szentimentálisán viselkedett — feleltem.

Azon a napon őszintén haragudtam rá. Még mélyebben belevitt az útvesztőbe, amelyben az ő betétkönyve nélkül sem tudtam eligazodni.

A negyvenezer korona elsikkasztását persze a fiú manipulációja ellenére is kivizsgálták a pénzintézetben. Sehogy sem értették persze, hogyan lehet az, hogy az egyik tételből eltűnt negyvenezer korona, egy másik tételben pedig valami csoda folytán megjelent.

A házfelügyelőnő fiacskája ugyanis csak a Nemzeti Bankban érte utol a pénzt. Jaroslav Lenk félni kezdett, hogy megvádolják bűnrészességgel vagy a becstelen tett fedezésével. Mint a közbiztonsági szervezet dolgozója, kétszeresen köteles lett volna jelenteni az esetet.

(Folytatjuk)