Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

ANGUILLA: Csütörtökön reggel mint­egy kétszáz anguillai lelkes ünneplése közepette visszaér­kezett Ronald Webster, a kis karib-tengeri sziget elnöke, aki Washingtonban és New Yorkban járt. A tömeg lelke­sedése csak nőtt, amikor Webster kijelentette, nem hajlandó Angliával tárgyal­ni Anguilla jövőjéről, amíg nem vonják ki a brit csapa­tokat a sziget területéről. Pénteken érkezik Anguillába lord Caradon, Anglia ENSZ- küldötte. BERLIN? Herbert Mies, a Némert Kommunista Párt megalaku­lásával foglalkozó szövetségi bizottság tagja az NKP ápri­lis 12—13. között tartandó első kongresszusáról elmon­dotta, hogy a kongresszuson az NKP kijelöli a jövőre vo­natkozó elképzeléseit, meg­határozza javaslatait a dol­gozók szociális követelései, az NDK elismerése és az európai biztonság megterem­tése, a neonácizmus ellen és a béke biztosításáért vívott bare vonatkozásában. BUKAREST: „Az európai enyhülés kö­vetkezetes erőfeszítéseket igényel” címmel a Luxnea cí­mű román politikai hetilap legújabb számában Comeliu Vlad tollából teljes oldal terjedelmű írás jelent meg a Budapesten közzétett fel­hívásról. KENNEDY FOK: Magyar idő szerint csütör­tökön 23.22 órakor a Ken- nody-fokról fellőtték a Mari­ner 7. Mars-rakétát. A Ma­riner 7-nek, ugyanúgy, mint az egy hónappal ezelőtt fel­lőtt Mariner 6-nak az a feladata, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, és felvilágosításokat szolgál­tasson arról, hogy van e élet a bolygón. A csaknem egy­órás késéssel kilőtt amerikai Mars-rakétán technikai ne­hézségek mutatkoztak, ame­lyek technikusok véleménye szerint veszélyeztethetik a ra­kéta sikerét TUNISZ: De Gaulle francia államel­nök — mint a tunéziai hír­ügynökség jelenti — hivata­losan meghívta Burgiba ^tu­néziai államelnököt a jövő év elején Párizsba teendő hi­vatalos látogatásra. ÜJ DELHI: A Press Trust of India je­lentése szerint a rendőrség csütörtökön tüzet nyitott a pundzsabi börtönben őrzött, reformokat követelő fog­lyokra, akik közül öten meg­haltak, több mint negyvenen pedig megsebesülteik. WASHINGTON: Melvin Laird amerikai had­ügyminiszter csütörtökön cáfolta azokat á sajtójelen­téseket, amelyek szerint az amerikai katonai vezetők sürgetik az állítólagos kam­bodzsai területen kiépített „.észak-vietnami támaszpon­tok” megtámadását. A Mariner 7. fellövése Az amerikaialt fellőtték a Mariner 7-et. Az űrlabora­tórium pályáját a Mars felé irányí­totta. (Telefoto: —< AP—MTI—KS) A DIVFF-offenzfva 34. napján Kileneórás csatfa a „tisztogató” osztagokkal SAIGON: A dél-vietnami népi erők — a DNFF tavaszi offenzívá- jának 34. napján — rakéták­kal, aknavetőkkel és ágyúk­kal ismét 20 ellenséges kato­nai létesítményt vettek tűz alá. Az amerikai katonai szó­vivő közlése szerint, amely­ből ismét egyértelműen kivi­láglott, hogy a hazafiak hiva­talos amerikai megnyilatko­zásokkal szemben fenntart­ják, sőt fokozni tudják álta­lános offenzívájuk lendületét, a DNFF tüzérei által kisze­melt célpontok között volt a 101. amerikai ejtőernyős had­osztály főhadiszállása, a plei- kui parancsnoki központ és légi támaszpont, a Saigon kö­zelében állomásozó első és 25. amerikai gyalogos hadosz­tály két tábora és a deltavi­déken , tevékenykedő 9. ame­rikai gyalogos hadosztály törzskarának szálláshelye. Ez utóbbit két nappal ezelőtt már súlyos tüzérségi támadás érte, s azóta a sajtó képvise­lőinek megtiltották, hogy a színhelyről tudósítsanak. Az amerikai parancsokság sajtótisztje szerint a DNFF újabb támadást indított az úgynevezett északi fronton is, de ezt az akciót — mint az amerikai közlemény állítja — az 5. amerikai gépesített gya­logos hadosztály alegységei meghiúsították. A beszámoló szerint „tisztogatást végző” amerikai osztagokat váratla­nul ismeretlen nagyságú „kommunista erők” támadtak meg nehéz géppuskával és gránátvetőkkel. A csata majdnem kilenc órán át tar­tott, s a küzdelemnek csak a sötétség beállta vetett véget. Az amerikaiak azt állítják, hogy 120 ellenséges katona holttestét számolták össze. Sa­ját veszteségeik mérlege 44 harcképtelenné vált katona. KAIRÓ: Pénteken a kairói »ajtó érdeklődésének középpontjá­ban Nasszer elnöknek az ASZÚ második kongresszu­sát megnyitó beszéde áll. Az A1 Gumhurija kiemeli: Nasszer felelt a tömegek kérdésére „mikor kezdődik a felszabadító csata”? — Az elnök kijelentette, hogy a megfelelő pillanat még nem érkezett el, de egyetlen nappal eem fogja elodázni a csatát, ha itt lesz az ideje. A lap rámutat a keled front létrejöttének jelentőségére és az ellenállási mozgalom, fon­tosságára. Az A1 Akhbar kiemeli an­nak jelentőségét, hogy az EAK kapcsolatba lépett Al­gériával, a keleti front pa­rancsnoksága pedig érintke­zésbe lépett Szaud-Arábiá- val és Kuwaittal az arab nemzet erőinek összehango­lására. Hangsúlyozza a lap, hogy az elnök elismerő és há­lás szavakkal emlékezett meg a szovjet segítségről. Nasszer beszéde azt jelenti — írja a lap —, hogy az arabok a békét akarják, de csakis a jogon alapuló igaz­ságos békét (MTI) Wilson—Gowon találkozó LAGOS: Wilson brit miniszterelnök, aki csütörtökön repülőgépen érkezett Londonból Lagosbe, pénteken megkezdte tárgya­lásait Gowon tábornokkal. A Reuter értesülése szerint a megbeszélések középpont­jába^ .a Nigériának szóló angol fegyverszállítások és Biafra bombázásának kérdé­se áll. Gowon tábornok vár­hatóan a fegyverszállítások folytatását kéri, hogy végső csapást tudjon mérni Biaf- rára. A Reuter lagosi tudósítója szerint Wilson esetleg indít­ványt tesz Biafra bombázá­sának megszüntetésére, s új béketárgyalások megkezdé­sére. (MTI) 24 éra a ha 11 VIETNAMRÓL TÁRGYALT AZ AMERIKAI NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCS A DNFF NYILATKOZATA KOSZIGIN FOGADTA A PAKISZTÁNI NAGYKÖVETET LAIRD AMERIKAI HADÜGYMINISZTER vietnami útja óta nyilvánvaló, hogy Washington felismerte: Viet­nammal kapcsolatban valamit tennie kell. Richard Nixon eddig a nemzetközi és az amerikai közvélemény részéről bizonyos várakozási türelmet élvezett, de a Fehér Háznak tudnia kell, hogy ez nem tart örökké és a tavasz meghoz­za azokat a tömegmozgalmakat, amelyekbe Johnson vé­gül is belebukott. Ugyanakkor az sem vitás, hogy a nagy­tőke bizonyos befolyásos csoportjai részéről komoly nyo­más nehezedik az elnökre a vietnami vérontás folytatása mellett. Ilyen körülmények között éncezett a hír. amely szerint Nixon összehívta az USA legnagyobb hatalmú tanácskozó testületét, a nemzetbiztonsági tanácsot, hogy meghatározzák a Vietnamra vonatkozó katonai és dip­lomáciai vonatkoztatást. A tanácskozáson — Nixon külön meghívására megjelenik Dunker saigoni amerikai nagy­követ is. A megfigyelők tudni vélik, hogy a megbeszé­lés egyik legfőbb témája a párizsi titkos tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai—dél-vietnami javaslat megvitatása lesz. ÉPPEN EZEKRŐL A JAVASLATOKRÓL adott terje­delmes nyilatkozatot a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front központi bizottsága a DNFF „Felszabadulás” nevű hírügynökségének. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a£ Egyesült Államok, az elszenvedett kudarcok ellenére, folytatja Dél-Vietnam falvainak és városainak bombázá­sát és erőlteti „gyorsított pacifikálási programját”. Wa­shington ragaszkodik a saigoni rezsim fenntartásához és a párizsi értekezlet eddigi tanácskozásain az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik kitértek az alapvető probléma megvitatása elől. Ez a probléma pedig nem más, mint az amerikai és más csapatok teljes és feltétel nélküli kivo­nása Dél-Vietnamból — hangsúlyozza a DNFF központi bizottságának nyilatkozata, majd befejezésül megállapít­ja: „A párizsi értekezlet akadályozásából adódó minden következményért az Egyesült Államokat terheli a fele­lősség”. NEHÉZ PONTOS KÉPET KAPNI a pakisztáni hely­zetről. A statáriális intézkedések szigorúsága miatt a vá­rosokban viszonylagos nyugalom uralkodik és folyik a fegyverek beszolgáltatása, arról azonban semmi hír, mi történik a falvakban, elsősorban a legutóbbi éhséglázadá­sok színhelyeiben, a kelet-pakisztáni községekben. Indiá­ba eljutott értesülések nyomán Új-Delhi lapjai „kétség­telen adminisztratív eredménynek” tartják a városokban helyreállított rendet, de hangsúlyozzák: aligha valószínű, hogy Jahja Khan belátható időn belül átadja a hatalmat valamiféle polgári kormányzatnak. Pakisztánnal kap­csolatban egyébként fontos diplomáciai hírt közöltek a távirati irodák: Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta Szakmán Ali pakisztáni nagykövetet és meleg, baráti megbeszélést folytatott vele. Podgornij Oránban ALGÍR: Nyikolaj Podgomi), a Szovjet Legfelső Tanács El­nökségének elnöke, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik Algériában, pénteken reggel országjáró kőrútjának első állomására, Oranba utazott. A szovjet vendéget elkísérte Buteflika külügyminiszter i*. Oran város lakéinak tízez­rei meleg fogadtatásban ré­szesítették a szovjet állam­főt (MTI) fiz iraki külügyminiszter Berlinben BERLIN: Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NDK minisz­tertanácsának elnöke, pénte­ken fogadta az NDK-ban tar­tózkodó Seikhali, iraki kül­ügyminisztert. Az időszerű kérdéseket érintő és barát­ságos légkörben lefolyt meg­beszélésen részt vett Her­mann Axen, a népi kamara külügyi bizottságénak elnök- helyettese, az NSZEP poli­tikai bizottságának póttagja és Ottó Winzer külügymi­niszter. Véletlen? Sírban bátyjának „különös" autóbalesete LOS ANGELES: Négyhetes kihallgatás­sorozat után csütörtökön be­fejeződött a védelem tanúi­nak felsorakoztatása Sirhan B. Sirhan gyílkossági peré­ben. A védelem 29 tanút, köz­tük nyolc pszichológust és • öeggvógvás hallgatott ki. Í zt kívánta '• 'dtani. hogy rhan szellemi fogyatékos­sága miatt képtelen volt Ro bért Kennedy meggyilkolását módszeresen előkészíteni. A kaliforniai Pasadenából érkezett hír szerint a 36 éves Saidallah Sir hant, a vádlott legidősebb bátyját csütörtö­kön este elütötte egy autó. Sirhant súlyos sérüléssel szál­lították kórházba, állapota válsága*. A hosszú hónapok óta tartó pakisztáni válság forduló­ponthoz érkezett: Ajub Khan tízévi elnöki uralom után le­mondott, a hatalmat a hadse­regnek, pontosabban Jahja Khan főparancsnoknak adta át, s felhívta az ország népét a hadsereg támogatására. Éppen a múlt héten volt 13 esztendeje, hogy Pakisztán — ez a különös, két részből álló ország, amelynek keleti ré­szét a nyugatitól majdnem 2000 kilométer távolság vá­lasztja el — függetlenné vált. Ez a földrajzi hely­zet már egy­magában is megnehezíti a kormányzást, elegendő, hogy feszült­séget, ellenté­teket, sőt sze­paratista tö­rekvéseket szüljön. Külö­nösen így ala­kult ez a na­gyon szegény, nagyon elma­radt Pakisz­tánban. Bár az el­múlt évtized­ben — éppen Ajub Khan el­nöksége óta Pakisztán válaszúton is analfabéta. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a szegény­ség és kulturális elmaradott­ság rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg az ország egy­mástól távol fekvő két része között. Kelet-Pakisztán terü­lete jóval kisebb, mint Nyu- gat-Pakisztáné, mégis több ember lakja, a népnyomor itt szág gazdasági fejlődésének üteme évenként elérte a tekintélyes hat szá­zalékot, az egy főre jutó át­lagjövedelem azonban mé' ma is havi 40 rúpia, azaz 2n forint körül van. A több mi'1 százmilliós ország lakosság uok nagyobb része még in A két részből álló ország — Pakisztán felülmúlja az európai ember képzeletét, és minden öt ke­let-pakisztáni lakos közül sak egy tud írni-olvasni. A nérhetetlen szegénység, » Ivton robbanással fenyege- szoriális elégedetlenség itt mindig is jó talaja volt az anarchista nézeteknek, alkal­mas arra, hogy egy-egy poli­tikai csoportosulás az elkese­redett, félrevezetett tömege­ket olyan célokért is harcba vihesse, amelyek ellenkeznek a nép érdekeivel. A szociális elégedetlenséget — amely ter­mészetszerűen a hatalmon le­vő Ajub Khan kormánya el­len irányult elsősorban, és véres zavargások sorozatá­hoz, megdöbbentő kegyetlen­ségekhez is vezetett — az ellenzék különösen kihasznál­ta, egy-egy csoport az utób­bi időben Kelet-Pakisztán el­szakadását is követelte. Pakisztán válsága azonban sokkal bonyolultabb annál, semmint pusztán belpolitikai indítékokkal meg lehetne ma­gyarázni. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Ajub Khan politikájának — a tizegynev hány ellenzéki párton és cso­portosuláson kívül — az or­szág határain túl is sok az el­lenzője. Ajub Khan tízéves elnöksége alatt erősen meg­lazította országa kapcsolatait a két agresszív katonai tömb­bel, a CENTO-val és a SEATO-val. Ez érthetően nem tetszik Amerikának. Fel­mondta az Egyesült Államok pakisztáni peshawari támasz­pontját — ahonnan a többi között az az emlékezetes U—2-es kémrepülőgép Is fel­szállt, amit a Szovjetunió fö­lött is lelőttek, — ez szintén nem tetszett Washingtonnak. Jelentősen megjavította kap­csolatait a Szovjetunióval — ?z már nemesed: Amerikának, lanem Kínának sincs ínyére. Azzal pedig, hogy a Szovjet­unió kezdeményezésére Tm­kentben megegyezést kötött Indiával, különösen magáira haragította Peking vezetőit. Nemrég Ajub Khan úgy kí­sérelte meg a túlságosan is felizgatott hangulat lecsillapí­tását és azzal próbálta hely­reállítani az ország normális rendjét, hogy bejelentette: visszalép és nem jelölteti ma­gát a rövidesen sorra kerülő választáson. Ekkor derült ki, hogy az ellenzék így sem ké­pes a helyzet konszolidálásá­ra. Nem túlzás a megállapítás: a különböző ellenzéki pártok, csoportok és vezérek egyedül abban voltak egységesek, hogy'Ajub Khan ellen léptek fel, ezenkívül azonban úgy­szólván egyetlen bel-, vagy külpolitikai kérdésben sem. Az egyik a földbirtokosok, a másik a külön hatalmat képe­ző mohamedán egyházi veze­tők befolyása alatt áll, egye­sek az ország egységét akar­ják, mások Kelet-Pakisztán szeparatista törekvéseit tá­mogatják, a külpolitikát ille­tően pedig egyik csoport az Egyesült Államokra, a másik Kínára kíván orientálódni. Minden bizonnyal sok igaz­ság van abban a vélemény­ben, amely szerint Ajub Khan lemondásakor a hatalmat éppen azért adta a hadsereg, nem pedig valamelyik ellen­zéki politikai csoportosulás kezébe, mert a kialakult kö­rülmények között egyedül eb­ben látta Pakisztán egysége megőrzésének biztosítékát. A legközelebbi napok, fejle­ményei bizonyára választ ad­nak majd a pillanatnyilag még sok nyitott kérdésre, mindenekelőtt arra: sikerül-e ezzel a fordulattal nyugalmat teremteni a hosszú hónapok óta véresen nyugtalan Pakisz­tánban. f-% fi koíro saffö Vasszer felsőseiéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom