Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

Káposzta és burgonya-„sziirer Hátban telepen mintegy 140 va­gon burgonyát és 15 vagon káposztát tároltak a télen. A hét elején „szüretelték” le az utol­só üt mázsa káposztát, amelyet délután tehergépkocsin szállítottak az egri savanyító­üzembe. Fotóriporterünknek így már csak a „gülbaba” burgonyát szüretelő asszonyokat és lányokat sikerült lencsevégre kapnia. (Foto: Kiss Béla) Minőség elleni panaszok — és az áru minősége Gyenge minőségű-e az olcsó textília...? A füzesabonyi szövetkezeti áruházban beszéltem egy vá­sárlóval. Panaszkodott, hogy pórul járt a nemrégen vásá­rolt öltönyével, amely ugyan olcsó, de minőségileg gyen- gébbnek bizonyult, mint gon­dolta. Kiderült, hogy az öl­töny „Haioay” nevű textilből készült. Nézegettem a „Haway”-öl- tönyök^t, s az első benyomás igen kédvező volt, hiszen — látszatra — erős, mutatós, jól szabott öltönyök ezek, és ami nem utolsó szempont: vi­szonylag olcsón megvásárol­hatók. Ez azonban csak a lát­szat, mert aki panaszkodott, elmondta, hogy a legfrissebb vasalást sem tartja fél óránál tovább a nadrág, ha leül ben­ne, s ráadásul alig nyolc hó­napos használat után itt-ott szét is feslett rajta. ★ Ebből az anyagból me­gyénkben a Gyöngyösi Ruhá­zati Vállalat és az egri szabó­szövetkezet is készít öltönyo­_1 Ezek a szövetek 100 szá­zalékos műszálból készülnek, s a régi kártolt szövetek he­lyet léptek a piacra — tájé­koztattak az egri szabószövet­kezetnél. — Olcsó, tetszetős minta, jól utánozza a jobb minőségű gyapjú-, illetve szintetikus anyagokat. _ Mi már nem készítünk ebből az alapanyagból az utóbbi idő- ben készterméket. Ez persze nem azt jelenti, mintha a 100 százalékos műszálból készült szövetek minősége elromlott volna, mert a gyár beletesz abba mindent, ami az ilyen típusú szövetekbe szükséges, csakhát a. műszál, az műszál, amitől nem szabad többet várni, amennyit „tud ... ★ — Valóban nem lehetne jobb minőségű műszálas szó­veteket gyártani? — kérdez­tem Budapesten, a Kereske­delmi Minőségellenőrző Inté­zet szakemereitől. — Elsősorban le kell rögzíte­nünk, hogy a,H away, Hermes, Hawen, Jack, Fantázia néven árusított 100 százalékos mű­szálból szőtt textíliákkal kap­csolatban hozzánk panaszok még nem érkeztek. Az igaz, hogy ezek a szövetek valóban könnyen gyúródnék, s a szennyeződésre is sokkal haj­lamosabbak, mint a gyapjú­ból, vagy szintetikus anyag­ból készült szövetek. Ezek a hátrányok azonban az alap­anyag sajátosságaiból adód­nak. s nem a gyártás techno­lógiájából. A legfontosabb, hogy kü­lönbséget tegyünk a műszál és műszál között, mert a köz­tudatban műszálas anyag az előbb felsorolt szövetek közül valamennyi és az úgynevezett szintetikus anyag is, pedig az utóbbi „műszálas anyag” egé­szen más alapanyagból, s gyapjúval keverve készül. Ez a különbség az árakban jut legegyértelműbben kifejezés­re. Egy olcsó szövettől nem. szabad annyit várni, mint egy lényegesen nagyobb önkölt­séggel készült textíliától ★ Ä Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézetben nagy szakértelemmel és tárgyila­gosan vizsgálják a textiliák minőségét. Amit a több fo­gyasztó által gyenge minősé­gűnek nevezett műszálas anyagokról elmondtak, reális: nem szabad annyit várni egy olcsó szövettől, mint egy lé­nyegesen drágábbtól. Egyetlen —, de fontos — Igazság mégis van az olyan panaszokban, mint az említett füzesabonyi „pórul járt” vá­sárlóé: a kereskedelmi dolgo­zóknak, az eladóknak feltét­lenül minden esetben meg kell mondaniuk, hogy milyen tulajdonságokkal bír a meg­vásárolandó ruhanemű. Ebben az esetben a vevő bizalma növekszik, mert érzi, hogy a döntést teljesen rábízták: vagy vásárol egy olcsó, de több hátrányos tulajdonság­gal rendelkező öltönyt, vagy inkább vár még néhány hó­napot, hogy összegyűjtse a drágább és jobb minőségű öl­tönyre a pénzét. Ha mégis az olcsóbbnál marad, — meglepe­tés nem érheti, hiszen tudta, hogy mit vásárolt... A kérdés persze az, hogy a kereskedelmi dolgozók nagy része rendelkezik-e az áru is­mertetéséhez elegendő szak­ismerettel s ha igen, vállalja-e ezt az őszinteséget, aminek esetenként olyan következ­ménye is lehet, hogy a vevő üres kézzel távozik az üzlet­ből...? Nehéz lenne erre magabiz­tos választ adni. Annyi azon­ban bizonyos: a vevő csak ak­kor nem érzi magát becsap­va, ha minden esetben őszin­tén felvilágosítják az általa vásárolt áru minőségéről, tu­lajdonságairól. Ha ehhez ma még némely áruházban nin­csenek meg a szakismeretbe- li és szemléletbeli feltételek, sürgősen pótolni kell azokat. (faludi) DR, MGV JÓ/iSGF: A szocialista forradalom 9Yöielme I ({R ' a' polgári kormányzás mód- Az 1 A Minisztertanács már­cius 20-i ülése után az esti órákban összeült a szociáldemokrata párt veze­tősége, hogy a kialakult hely­zetet megtárgyalja és állást foglaljon a kormányalapítás kérdésében. A szociáldemok­rata vezetők is világosan lát­ták, hogy a polgári szárny rájuk kíván támaszkodni nemcsak az ország megvédé­se érdekében, hanem a kom­munistákkal szemben is. A pártvezetőségi ülés úgy dön­tött, hogy a kormányalakí­tást a szociáldemokrata párt' vállalja, azonban feltétlenül szükséges, hogy előzetesen megállapodjanak a kommu­nistákkal, és megpróbálják a kommunistákat megnyerni a szociáldemokrata kormány­zat támogatására. Másnap délelőtt ismét párt­vezetőségi ülés volt, melyen kijelölték az új miniszterel­nököt Garbai Sándor szemé­lyében. Ekkor Bokányi Pe- zső közbekiáltott: Legyen a forradalmi kormányzótanács elnöke! Ezt a javaslatot a többség nem nagy lelkese­déssel fogadta, de minden­esetre az a döntés született, hogy Landler Jenő vezetésé- val menjen ki egy küldöttség a gyűjtőfogházba, és tárgyal­janak Kun Bélával. Landler a küldöttséggel elment a gyűjtőfogházba ,és rövid idő múlva azzal a hírrel tért vissza, hogy a kommunista vezetők hajlandók megegye­zésre lépni a szociáldemok­rata párttal. Ezután a déli órákban Landler Jenő, Po­gány József, Weltner Jakab, Kunfi Zsigmond és Haubrich József a pártvezetőség meg­bízásából ismét kimentek a gyűjtőfogházba, és létrejött a megállapodás a kommunis­ta vezetőkkel. A rövid tár­gyalás eredményét nézve Böhm Vilmos így jellemzi emlékiratában: „A felülke­rekedett kommunisták dik­táltak, az alapjaiban megin­gott szociáldemokrata párt kapitulált’2 V alóban, ha megnézzük a létrejött új párt — Magyarországi Szocialista Párt — programját, akkor igazat kell adnunk Bőhm megjegyzésének. A két párt egyesülése a kommunista párt programja és elvi állás- foglalása alapján történt meg. Lényeges pontja volt, hogy kimondottan, „a pro­letariátus diktatúráját a munkás-, paraszt- és kato­natanácsok gyakorolják”. Ez­zel tehát nyíltan szakítottak a1 polgári kormányzás mód­szereivel, és nyilvánosan proklamálták a proletárdik­tatúrát. Megállapodtak abban is, hogy mind a pártvezetés­ben, mind a kormányhata­lomban a két párt együtte­sen vesz részt. A polgári ál­lamokkal való teljes szakí­tást jelentette az. hogy a létrejövő proletárállam „a legbensőbb fegyveres és szellemi szövetséget” aján­lott fel Szovjet-Oroszország proletárlátusának. Már létrejött a két mun­káspárt közötti megegyezés, amikor délután 5 órakor rö­vid időre összeült az utolsó Minisztertanács. Ez csupán formális jellegű volt, né­hány adminisztratív ügyet tárgyalt meg, és megerősítet­te a kormány lemondását. 7 óra körül a kormány tagjai úgy álltak fel a tanácskozó­asztaltól. hogy Károlyi Mi­hály köztársasági elnök megerősítette azt a szándé­kát, miszerint tiszfa szociál­demokrata kormányt kíván kinevezni. Ekkor még nem sejtette, hogy hét óra után néhány perccel a Budapesti Munkástanács a két munkás­párt megegyezése alapján kikiáltja a proletárdiktatú­rát,­A Munkástanács ülését Garbai Sándor nyi­totta meg, és bevezető beszé­dében ismertette a Vyx-jegy- zék után kialakult helyzetet. Tájékoztatta a Munkástaná­csot a koalíciós kormány le­mondásáról, a két munkás­párt megegyezéséről és a pro­letárdiktatúra kikiáltásának tervéről. A Munkástanács tagjai kitörő lelkesedéssel fogadták a tervet, és egy­hangúan megszavazták a proletárdiktatúra kikiáltá­sát. A Munkástanácsnak ezen az ülésén kommunista vezetők még nem vettek részt, Kun Béla és társai csak a késő esti órákban hagyták el a gyűjtőfogházat. Ily módon tehát 1919. már­cius 21-én vér nélkül győzött Magyarországon a munkások és parasztok szocialista for­radalma. A további elemzést elkerülve röviden nézzünk még meg két kérdést, amely lényeges a proletárforrada­lom létrejötte szempontjából. Az egyik a két munkáspárt egyesülésének kérdése, a má­sik a szociáldemokrata veze­tők csatlakozása. Akta: hivatalos ügy — papíron. Ad acta — ugyanez papírkosár­ban. Hivatalsegéd: a leg- tájékozottabb munka­társ. Pontosan tudja, hogy ebben vagy ab­ban az esetben milyen iratok, okmánybélye­gek szükségesek, kihez kell fordulni, az illető hol található, milyenek a kilátások, stb. Széles körű ismeretei, ráter­mettsége ellenére a hi­vatalsegédből ritkán lesz hivatalfőnök, mert az irigy tisztviselők nem engedik, hogy csak az ügyfelekkel foglal­kozzék. Uzsonnáért, ci­garettáért szaladgáltcíi- ják, körleveleket hor- datnak szét vele. Hivatali titok: — Tegnap Kovács Józsi és a titkárnője munkaidő után még bent marad­tak és képzeld... (a többi a hivatali titok). Hivtali nyelv: a finn —ugor, a hindi és a szuahéli keveréke. Alapvető szabály: egy mondat legalább ötven szóból álljon. — Átvitt KIS HIVATALI ERTEimösiorx*^ értelemben: az érvé­nyesülés egyik fontos eszköze. Kebelbeli: olykor egy-egy hivatalnok ma­ga is kérelmezővé vá­lik. Természetesen kü­lönleges bánásmódban részesül. Leültetik és neki el is magyarázzák, hogy kérése miért nem teljesíthető. Kijáró: olyan embert neveznek így, aki bejá­ratos és összeköttetései révén soron kívül in­téztet el ügyeket. Ma már csak elvétve talál­kozunk — ezzel az el­nevezéssel. Kiskirály: basáskodó tisztviselő, aki nem ve­szi tudomásul, hogy ö nálunk már nincs, il­letve neki már befel­legzett. Kiskapu — nagyka­pu: a hivatali épületek gyakori építészeti meg­oldása a kiskapus- nagykapus rendszer. Fára módon a nagyka­pu szolgál a kisembe­rek részére, a kiskapun a nagyobbak közleked­nek. Köszönés: a köszö­nés az ügyfél köteles­sége, a tisztviselőé az, hogy ne fogadja. Mint­ha ez így lenne humá­nus, mert nem kelt ok­talan reményeket a szerencsétlenben. Másodállás: amikor a hivatalnok házon kívül, külön pénzért elkészít olyan javaslatokat, ter­veket, amiket aztán há­zon belül, a rendes fi­zetésért, neki kell elbí­rálnia. Packázás: régen: a hivatali hatalommal való visszaélés az ügy­fél lelki és testi megtö­rése érdekében. Ma már packázás nincs, de ha elő is fordul, nem helyes. Ranglétra: mászóesz- köz hivatalnokok szá­mára. Érdekes fizikai jelenség: akit felülről nyomnak, nem csúszik le a ranglétrán. Ellen­kezőleg — gyorsan ha­lad felfelé1 Torlódás: váratlanul annyi intézkedésre vá­ró ügy fut össze, hogy egyenként nem is ér­demes foglalkozni ve­lük. Meg kell várni, amíg felszívódnak. Ügyfél: belső hasz­nálatban: a legkülönfé­lébb jelzőkkel illetik, mintha puszta jelenlé­tével is zavarná a mun­kát. Főbb jellemzői: a) Maga sem tudja, mit akar; b) Még ha sejti is, hogy mit akar, nem tudja magát értelme­sen kifejezni; c) Nem éri fel ésszel, hogy az ügye nem is ügy, is nem is ide tartozik és jöjjön a jövő szerdán és hozzon magával egy igazolást a lakóbizoU- ság elnökétől. Vesztegetés: az ügy­fél részéről történő anyagi vagy egyéb ter­mészetű felajánlás va­lamilyen ügy kedvező és gyors elintézése ér­dekében. Jelentéktelen összeggel azonban az ügyfél csak az idejét vesztegeti. Kürti András Az 1950-es években a párttörténeti irodalomban gyakran helytelenítették a kommunista párt és szociál­demokrata párt egyesülését, és ezért elmarasztalták a kommunista párt akkori ve­zetőit. Mint előzőekben lát­hattuk, a két párt egyesülé­se kommunista platform alapján történt meg. Emiatt tehát nem lehet elmarasztal­ni sem Kun Bélát, sem má­sokat. Ugyanakkor azt is lát­nunk kell. hogy bár a kom­munista párt tömegbefolyása igen széles körű volt, szer­vezettsége nem érte el azt a szintet, hogy egyedül a pro­letárforradalom élére tudott volna állni. így tehát a két munkáspárt egyesülése szük­ségszerű volt, az azonban mar súlyos hiba, hogy a párt­egyesülés után a kis szűk kommunista mag feloldódott az egyesült párt hatalmas szociáldemokrata tömegei­ben, és a pártegyesítést nem követte tagrevízió. I gen figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a szociáldemokrata pártvezetés és a Budapesti Munkástanács szinte egyön­tetűen egyetért mind a párt­egyesítésével, mind a prole­tárdiktatúra kikiáltásával. Az adott körülmények között pe­dig semmi pressziót nem gyakoroltak. Aki akart, csat­lakozott, aki nem akart, nem. Mégis mindössze néhány szo­ciáldemokrata vezető (Gara­mi, Weltner, Peidl) nem kí­vánt belépni az egyesített pártba, és maradt távol a Ta­nácsköztársaság ügyétől is. Felmerül a kérdés, a többiek miért csatlakoztak. Feltéte­lezhető-e, hogy az a szociál­demokrata vezérkar, amely pár hónappal korábban még élesen szembe állt a kom­munistákkal, most teljesen megváltoztatta álláspontját? Tisztában kell lennünk az­zal, hogy a polgári demok­ratikus forradalomtól eltelt négy hónap alatt lényeges változás következett be a szociáldemokrata pártban is. Mint láthattuk, 1919 márciu­sában a munkástömegek már a kommunistákat követ­ték, még akkor is, ha szerve­zetileg a szociáldemokrata párthoz tartoztak. Ez nyilván hatással volt a vezetők dön­tő többségére is. Magán a pártvezetésen belül is jelen­tős polarizáció következett be. A baloldal, amely elvei­ben már korábban is közel állt a kommunistákhoz, elér­kezettnek látta az időt az egyesülésre. Ezek közé tarto­zott Landler, Hamburger, Po­gány és még sokan mások. A centrum a tömeghangulat hatása alatt ugyancsak elér­kezettnek látta az időt a proletárdiktatúra kikiáltásá­ra. Ezek ugyancsak őszintén akarták 1919 márciusában a két párt egyesülését. A cent­rumhoz tartoztak Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos, Garbai Sándor és mások. Vé­gül a jobboldal csatlakozó része belement a pártegyesü­lésbe, mert az adott helyzet­ben nem látott más kiutat és nem akarta eljátszani a hadsereg nélküli tábornok szerepét. I lyen előzmények után nyugodtan megállapít­hatjuk, hogy a prolelárforra- dalom győzelme Magyaror­szágon szükségszerű volt. 1919. márciusára Magyaror­szágon megértek a proletár­forradalom objektív és szub­jektív feltételei. Mimim 3 1969, március 19., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom