Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

A Megyei tanács vb-ülése napirendjén í fl közművelődési feladatok megoldásának helyzete Ügyészségi vizsgálat a termelőszövetkezetekben Nyereségrészesedés a tanácsi vállalatoknál I Az egri megyeháza kista- !(■ nácstermében ülésezett ked­den délelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülés napirendjén elsőnek a közművelődési feladatok tár­sadalmi megoldásának hely­zetéről, az állami és társadal­mi szervek együttműködésé­ről készített jelentést tárgyal­ták. Az írásban előterjesztett jelentés foglalkozott a nép­művelési tevékenység irá­nyításának, a szükséges koor­dináció megteremtésének kérdéseivel, majd részlete­sen elemezte a világnézeti, erkölcsi-politikai nevelés, a művészeti nevelés, valamint az ízlésformálás területén elért eredményeket. Külön értékelte a termelést segítő népművelési tevékenység, a termelési propaganda eddigi tapasztalatait, a közművelő­dési intézmények helyzetét, a közös fenntartás lehetőségeit ; problémáit. Megállapította« még ma is jelentős mun­kásrétegek maradnak ki a népművelés hatóköré­ből: elsősorban a mun- l! .kisszállásokon lakó dol­gozók és a bejáró mun­kások. munkásszállásokon lakó dolgozók és a bejáró munká- jsók kulturális ellátásában el­sősorban a szakszervezetekre Elárul sok tennivaló, ám a Teladatok teljesítéséből je­lentékeny részt kell vállal­niuk • népművelés állami szerveinek is. Éppen ezért megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy a Megyei Művelődési Központ 1970. január 1- töl a tanács és a szak- szervezetek közös fenn­tartásában működjék. Ä jelentést vita követte, amelyben többek között fel­szólalt Szalay István, a me­gyei tanács vb-elnökhelyette- se is, aki hangoztatta: min­denekelőtt a ma is uralkodó rA1 szemléleteken kell változtat­ni. A népművelés közös tár­sadalmi feladat, nem lehet az állam, a tanácsok nyakába varrni. A szellemi tőke újra­termelődéséről van szó, ar­ról a szellemi frissen tartás­ról, amely a szellemi és anya­gi erők együttes, koncentrált felhasználása nélkül elkép­zelhetetlen. A vita befejezése után a testület tagjai határozatban rögzítették: el kell készíteni a IV. ötéves terv időszakára a megye átfogó népműve­lési tervét, s ennek tartalmi és fejleszté­si feladatait a tanácsok, a társadalmi és tömegszerveze­tek együttesen határozzák meg. Létre kell hozni alsóbb szinteken, a községekben is a helyi koordinációs bizottsá­gokat. Határozatot fogadott el a vb arra, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya, az érdekelt szervekkel való tárgyalás után, készítse el a különböző közművelődé­si intézmények közös fenn­tartásba vételének program- tervezetét. Dr. Móráss Miklós, a He­ves megyei Főügyészség ve­zetője tájékoztatta ezután a testület tagjait a megye 53 termelőszövetkezetében vég­zett ügyészi vizsgálat tapasz­talatairól. (Korábbi lapszá­munkban a vizsgálattal már részletesen foglalkoztunk. — A szerk.) A vizsgálat célja az volt: a termelőszövetkezetek alapszabályai, az ügyren­dek és munkarendek mennyiben felelnek meg a törvényesség követel­ményeinek. \ A jogszabályellenes és tör­vénysértő rendelkezések megszüntetésére az ügyészek határozott intézkedéseket tettek, s májusban újabb vizsgálat során ellenőrzik: a' korábbi intézkedések ered­ményeként hogyan alakult a szövetkezeti belső normák szabályozásának törvényes­sége. Dr. Komáry Endre, a me­gyei tanács munkaügyi osztá­lyának vezetője a tanácsi vállalatok részesedési alap­jának felosztásáról és fel- használásáról tájékoztatta ez­után a vb tagjait. Elmondot­ta: az 1968-ban kifizetésre kerülő nyereség volumene több mint két és félszerese volt az 1967. évinek, amely a tervezetthez képest 18 száza­lékos növekedést jelent. Az egy főre jutó nyere­ségnapok száma a ko­rábbi évekhez viszonyít­va 2,8-szercs, a tervezett­hez képest 14,7 százalé­kos. A végrehajtó bizottság be­fejezésül indítványokat és személyi ügyeket tárgyalt.' Nem felütik a farkastól Amerikai film Edward Al- bee, akinek világhírű drá­májából ez a film készült, mindent tud hőseiről és ezt a mindent el is ‘akarja mondatni, meg is akarja vallani. Ez a minden talán nem is lenne annyira meg­lepő, — hi­szen annyi pszichoanaliti- kai és ab­szurd dráma után vagyunk már az utolsó évtized mozi­látogatása után —, ha nem úgy játsza- nák-mondanák el, ahogyan ebben a filmben történik. Martha mindenképpen köz­ponti figurája, kulcsa ennek a cselekménynek, ennek a kegyetlen, mindenkit megkín- zó, de mindenkiben önmar­cangoló vádakat is felszaba­Veszélyes régiség Kecskén, közel a derecs­kéi úthoz, festői környezet­ben — pusztítja az enyé­szet a hajdani bárói kas­tély régi kápolnáját. Rossz ezt látniuk az építőművé­szet kedvelőinek, becsitlői- nek, de még idegesítőbb mindazoknak, akiknek gyer­mekei a szomszédos napközi otthonban töltik idejük nagy részét. A kastélykertben játsza­dozó apróságok ugyanis gyakran „elkalandoznak” a romantikus környezetű kis kápolnáig is, bekíváncsis­kodnak az elhagyott, roz­zant épületbe, amelyben — elhanyagolt állapota miatt — számtalan veszély lesel­kedik rájuk. A gazdátlannak tűnő ká­polna elbarikádozása csak az egyszerűbb, kényelme­sebb megoldás lehetne. Et­től minden bizonnyal töb­bet érne ha elvégeznék raj­ta a legszükségesebb fel­újítási munkákat — s va­lamilyen módon hasznosíts-' nák az épületet. Tekintve, hogy mai birtokosa a ta­nács: a község berendezhet­ne itt például egy tájjele­gű falumúzeumot, kiállító­termet, klubot vagy éppen­séggel mást. S ha ráadásul, egy vizsgálat esetleg még az épület műemlék jellegét is megállapítaná: kétszere­sen látványossága, érdekes­sége, ismert létesítménye lenne a jó forgalmú mátrai községnek!. Ennélfogva pe­dig főleg megérdemelné az anyagi áldozatot! Ha pedig csupán értékte­len, haszontalan kis épület­nek tartják a községben, a megyében és úgy vélik, hogy nincs szükség rá töb­bé, úgy nem ártana, ha mi­előbb teljesen lebontanák, eltüntetnék. S lenne a he­lyén is kellemes park, ját­szótér, aminek — a gyere­kek miatt — jobban örül­nénk valamennyien, mint a veszélyes kápolnának! (-ni) dító játéknak. Ez az asszony, túl a negyvenen, gyerektele­nül, cél és eszmény nélkül, erkölcsi és társadalmi for­mákra, tartalmakra mit sem adva — iszik. A részegség pedig okosan felhasználható arra, hogy a nappali, keservesen cipelt énünket és sorsunkat — mint a nappali gyűlölt gú­nyát — levessük. És ekkor jöhet az elveszett vagy meg sem szerzett boldogság ki­élése — a narkotikumban, az émelyítő őszinteségben, a kegyetlen összecsapásokban. Ilyenkor eszünkbe jut min­den vigasztalan bánatunk, s főképpen, hogy ebből a vi­lágból a gyermek hiányzik, énünk folytatása. Igen, a gyerek nincs, az a zöld vagy kék szemű, szőke hajú, tizen­hat éves, akiről azt kell ha­zudni, hogy megvolt. Riadtan és döbbenten vesz- szük tudomásul, hogy az idegpályákon bonyolult áramütések érkeznek az ér­telemhez és a lelkiismeret­hez és ezek az áramütések feldolgozatlanul, zabolátla­nul pocsékolják itt, előttünk, harsányan és hivalkodóan energiájukat. Pusztítani kell magunkat és ehhez az ön­pusztításhoz a tudatosan mindent vállaló, még min­dig szerelmes férj latinul ol­vassa fel a középkori halált hívogató Dies irae-t. George a vallás misztiku­mával játszva és a szavakat a részegségben is csaknem józanul mormolva könyörög a hitbeli kapaszkodóért: sze­retné még tudni és akarni a gyermeket, aki az életük folytatása lehetne, de Martha nemet mond, elrévülten, bó­dultán, mint aki tudja, hogy a kizsarolt test terméketlen­ségét nem lehet jó szándék­kal termővé változtatni. Nagy-nagy pusztulás drá­mája ez a film. Elizabeth Taylorral, Richard Burton- nal és a két vendéget játszó George Segallal és Sandy Dennisszel. • Mike Nichols rendezése a dráma fordulóit itt-ott ho­mályban tartja, nem mindig követhető pontosan, a való­ság és illúzió hol válik ketté, hol fonódik-gubancolódik re­ménytelenül egybe, de egy biztos: ez az éjszakai játék vallomás egy emberfajtáról, amely kétségbeesve önmaga sorsa és magányossága felett, iszik, iszik, felejteni akar, ön­magát akarja kifelejteni az életből. Farkas András Síi 39. A szomszéd helyiségben szintén semmi. Ezt szemlá­tomást Trojanné maga lakja. Josef Trojannak csak a fe­hérneműje van itt. Természetesen igyekszünk, hogy ne hagyjunk magunk után rendetlenséget. Ez nem kis fá­radságba kerül, mert Trojanné asszony feltűnő gazdag készletekkel rendelkezik finom holmikból, amelyek ra­gadnak az ember ujjához, s amelyekről Karlicek megve­tően mint „alsó csomagolásról” nyilatkozik. Jobban örülnénk, ha találnánk itt egy borostyán nyak­láncot De nincs. Ellenben van néhány pár fülbevaló. Sajnos, egyik sem hasonlít arra, amelyet Karlicek elhozott az ékszerboltból. Ha Josef Trojan eladta az apjától örökölt aranyórá­ját, a feleségének szintén volna mit áruba bocsátania. Fel­fedezünk egy tokot, benne kígyó alakú arany karkötővel, és néhány eléggé értékes gyűrűt. A harmadik helyiség a konyha. A tűzhelyes sarkot függöny takarja, s így a helyiség többi része egész taka­ros ebédlőül szolgálhat. Átkutatjuk a mellékhelyiségeket is. Az éléskamra nem nagy nyomorra utal. Amerikai kávé bádogdobozai, narancsszörpös demizsonok, külföldi konzervek. S ha most egymás mellé állítom Trojan csekély jövedelmét, az írógépen való semmittevését és felesége állásnélküliségét, • másrészt a tekintélyes készleteket az éléskamrában s a fehémeműs szekrényben, arra az eredményre jutok, hogy mindezt legálisan és illegálisan a C—L-es ezreseken vá­sárolták. Hanem ez persze csak olyan Karlicek-féle szeleburdi . logika. Biztosabb támpontokra volna szükségem. A kedvem erősen lelohadt. Állok a félhomályos előszobában és a dicstelen elvo- ’ nulásra gondolok. Skála és három embere már a kezét mossa a fürdőszobában. Eszembe jut, hogy felnézzek az egyébként már átvizs­gált előszobaszekrény tetejére. Nincs rajta semmi. Lábujj­hegyre állok, hogy biztosabban meggyőződhessek róla. Azután, méltóság ide, méltóság oda, felugróm, így még jobb az áttekintés, és felkiáltok: — Hozzanak széket meg villanylámpát! Kiáltásomra úgy összeszalad mindenki, mintha árboc­kosárból rikkantanék, hogy bálnát látok. — Már semmi. De volt itt valami! — Mi van ott? — kérdezi Skála. Kezemben zseblámpával fellépek a székre, és meg­világítom a szekrény tetejét. Karlicek egyszer már mondta, hogy a por a gyilko­sunk. Jaroslav Lenk lakásában, ha még emlékeznek rá. Ott szembeszökő volt a tisztaság. Itt Trojanné vagy a be­járónője láthatólag nem olyan aggályoskodó. , A szekrény tetejét tehát vastagon lepi a por. De nem mindenütt. A közepén egy viszonylag tiszta téglalap lát­ható. Körülbelül nyolcvanszor hatvan centiméteres. A téglalap hátul van a falnál. A szekrény szélesebb, mint hatvan centiméter. Elől a maradék sáv a szekrény széle felé merőlegesen le van törölve. A porban szemmel látható párhuzamos vonalak húzódnak. Erről a szekrényről valaki nemrég levett egy tégla­lap alakú tárgyat, ládát, skatulyát vagy bőröndöt. Leg­valószínűbben bőröndöt, mert a széleken mélyebb nyo­mokat látok, amelyek valószínűleg sarokvasalástól ered­nek; itt még a puha deszka is lehorzsolódott egy kissé. Az egész lakásban nincs olyan tárgy, amely illene a szekrény tetején levő téglalap alakú nyomra. Lelépek a székről, kioltom a zseblámpát. — Innen alighanem mégis elvitt valaki valamit — mondom —, úgy látszik, nemrég, s most pedig nevet a markába, hogy keressük. .*■ Skála emberei gondosan lemérik a nyomot a szek­rény tetején, s amikor elkészülnek a munkával, jelt adok az indulásra. Trojan kulcsait nyugodtan át lehet adni az özvegynek. Ezt magamra vállalom. 3. Először azonban meggyőződöm, vajon Loubal és Tre- pinsky elintézett-e minden szükségest. Munkájukkal elé­gedett vagyok. Azután elmegyek a törvényszéki orvosi intézet bon­colórészlegére. Bevisznek egészen a márványasztalhoz, amelyen a megboldogult Trojan fekszik. A teljesség ked­véért meg kell néznem. Késő délután indulok el ahhoz a házhoz, amelyben Trojanné nővére lakik. Valouseknének hívják. Férje, Emil Valousek, a termelésbe áthelyezett hiva­talnok. Előzékenyen beljebb invitál. — A sógornőm már elment — mondja sajnálkozva, hogy már nem értem ott. Josef Trojan háztartása és e között a háztartás között óriási a különbség. Valousekéknál barátságos, meghitt a tr —Irür. minden a harmonikus családi élet békéjét áraszt- ja^ Ha Emil —rrl-nir~u~t nem rendítette volna meg sógora halála, elégedettnek látszanék. Murié. Valousek valamivel idősebb a testvérénél. Telt, gömbölyű asszony, igazi ma­ma. Bizonyosan nem törekszik extra finom fehérneműre és pókhálóharisnya-készletre. Nem lakköza a körmét. Valousekéknak van egy tízéves fiúk és egy három­éves kislányuk. A konyhában ülünk, amely egyben nappali szoba is. Tehát semmi fényűzés. Nincs annyi hely, mint Trojanék- r.ál. A berendezés sima, célszerű. A fiú az ablak alatt egy asztalkánál ül és rajzol. A kislány éppen megtanulta az r kiejtését. Belekapaszkodik anyja szoknyájába és határtalan örömmel kiáltozza: Rrri- gó! Rrretek!, meg más ilyesfélét. Kihasználva a szünetet, amikor megtörlik a szájacskáját, megkérdezem: — Eljön még ide Trojanné asszony? — Nem tudjuk — feleli Valousekné. Simogatja a kis­lány haját, homlokát gond felhőzi. — A csomagját itt hagyta. Talán még benéz. A bőröndöt látom. Ugyanaz, amelyikben Skála tur­kált. Semmi mást nem rakott itt le Trojanné, tehát azt a tárgyat sem, amelyik a szekrényen hagyta a nyomát. — Azt hiszem, maguknál szándékozott tölteni né­hány napot — mondom. — Erről nem mondott semmit — csodálkozik Marie Valousek. — Ha a húgom akarná, valahogy összehúznánk magunkat. De azt hiszem, ismét hazament. — Én is azt gondolom — bólogat Emil Valousek. — Varrrjú! — rikoltja a kislány. Összeráncolt hom­lokkal kutatott szerény szókincsében megfelelő szó után, míg végre rátalált. Anyja a bátyja gondjaira bízza a lány­kát, hogy rajzoljon neki a papírra varjúkat. Emil Valousek a fejét rázogatja. — Semmit sem sejt, és egyszerre meglátja a férjét holtan, jókora ijedelem lehetett — mondja komolyan, de valahogy együttérzés nélkül. — S hozzá még a másik iz­galom. .. hát elég az egy embernek. Azt mondja, maguk­nak valami nem tetszik a dologban. Itt... — gondolko­zik el Valousek —, itt már nyugodtabb volt. Én azt hi­szem, a férje halála nem jelent neki semmiféle vesztesé­get. .. persze, az egzisztenciális kérdésen kívül. Ügy éltek egymás mellett, mint két idegen. A férfi beteg volt, gye­rekük nincs... hát nehéz dolog ez. Azt hiszem, még sze­retőt is tartott. A fiúcska abbahagyta a rajzolást — most a kislány firkálgat a papíroson —, és a fülét hegyezi, mit is mond az apja! Felesége zavart, figyelmeztető mozdulatára Va­lousek észbe kap. szeme nevelő jelleget ölt, és szigorú hangon rákiált a fiúra: — Mars a szobába! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom