Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

Közérdekű kérdésekre kértek választ olvasóink. Le­veleikkel felkerestük az illetékes szerveket s az ott ka­pott választ — az olvasók leveleivel együtt — közöljük. Interpelláció címmel indított rovatunkban olvasóink le­velei alapján ezentúl rendszeresen ismertetjük a közvé­leményt foglalkoztató közérdekű kérdéseket, s ezekre vá­laszt kérünk az illetékes szervektől. Szeretnénk, ha olva­sóink minél több ilyen levéllel keresnének fel bennüket. Mi less a hatrongyosi iskolásgyerekekkel ?... Tiesziinkről ismeretlen ren­delet hamsára. 1969. február hó 1-ével Megszánt a Pély— Turnaszentmiklós és Hatrou- gyoson keresztül közlekedő kisvonat. Ez a kisvonat szállította a Kiskörei Állami Gazdaság hatrongyosi tanyaközpontjá­ban lakó dolgozóink általá­nos iskolás gyermekeit. A 15 gyermek jelenleg hét különböző osztályba jár, első­től a nyolcadik osztályig. Február 1-én, reggel gazda­sagunk egy darab Super-Ze- lor vontatóval, nyitott pótko­csival elzsállitolta a gyereke­ket a pélyi általános iskolába, de már február 3-án két erő­géppel sem tudott közleked­ni, a három kilométeres föld- iit-szakaszon, s így a. 15 gyer- nieg azóta sem volt iskolá­ban. A megyei tanács művelő­désügyi osztályával van egy írásos megállapodásunk ar­ra vonatkozóan, hogy két hó­napra egy helyiséget tante­remnek biztosítunk, ők pedig egy pedagógust küldenek. A két hónap után pedig utat építenek. ■ A fentiek ellenére a tanítás nem kezdődhetett meg és feb­ruár hó 7-én a járási tanács művelődésügyi osztálya, a fMAV képviselői, és még so­kan mások (összesen 10 fő) kinnjártak gazdaságunkban, és a gyerekek szállításának felelősségét gazdaságunkra kívánják hárítani. Kijelentem, hogy a három kilométeres, szóban forgó út­szakasz — az iskolai év 7—8 hónapjában, olyan rendkívü­li rossz, hogy azon gyerme­keket szállítani életveszélyes, de ezen kívül 5—6 olyan hó­nap van, amikor két erő­gép sem tud elhúzni egy üres pótkocsit rajta. Az illetékeseknek írásban es szóban is elmondtuk, hogy a gyermekek szállítását — a jelenlegi állapotok között — vállalni nem tudjuk, mert ebből betegség, vagy halálos baleset is származhat. Gazdaságiink a gyermekek szállítását csak akkor tudja vállalni, ha kap egy bekötő­utat. A fentiek előzményei: Hat- rongyoson igen régóta állami iskola működött, sőt, már az államosítás előtt is ott volt. Az iskolához tartozott egy állami nevelői lakás is. 1964-ben az iskolát és a nevelői lakást is lebontották, a. mi megkérdezésünk nél­kül és azt a Pélyi Községi Ta­nács elhordatta. A tanyasi i skolásgyerekek szállítására ■ kötelezték a vasutat, és az 1969. február hó 1-ig szállí­totta is a gyermekeket. 1968. októberében a me­gyei tanácsnál a MÁV kép­viselői, egyéb szervek jelen­létében — elhatározták a vas­át megszüntetését, de ide a mi gazdaságunkat nem hív­ták .meg, csak kötelezték ar- • ra, hogy a gyermekeket szál­lítsuk Pélyre. az iskolába. i BÍRÓ BÉLA párttitkár Amint erről reg-.'jbi száma adott.: a KFM z-'sire az üt —Pély közötti gazdasági kis­vasútit az új közlekedési koncepciónak megfelelően, mint gazdaságtalan létesít­ményt, február 1-i hatállyal megszüntette. A kisvasút megszüntetése miatt 15 általános iskolai ta­nuló Hatrongyosról Pélyre való szállítása megoldhatat­lanná vált. (Megjegyezzük, hogy a gazdasági kisvasút megszüntetését tárgyaló me­gyei értekezleten a művelő­désügyi osztály nem képvi­seltette magát, mivel oda meghívást nem kapott.) Az előállott helyzet követ­keztében a 15 hatrongyosi általános iskolás oktatását,, nevelését a hevesi járási művelődésügyi osztály — át­menetileg tanév, végéig — úgy oldotta meg, hogy Pély- Hatrongyoson egy helyiséget tanteremnek rendezett be, azt ellátta a szükséges tárgyi felszereléssel és szemléltető eszközökkel. Biztosított egy pedagógust is, aki kint is la­kik a tanyán. A járási műve­lődésügyi osztály vezetője és a járási pártbizottság propa­ganda és művelődési osztá­lyának vezetője február 14- én kint járt Hatrongyoson, ahol meglátogatták az isko­lát, a pedagógust és a szülő­ket is. A szülők ugyan meg­nyugtatónak tartják a hely­zetet, mi a magunk részéről azonban nem. — Terveinkben szerepel egy százfős tanyai kollégium építése Hevesen, amely töb­bek között' ezt a problémát is meg fogja oldani. Mivel a 15 tanuló Pélyen osztott iskolákban, szak- rendszerű oktatásban része­sült, a jelenlegi helyzet visz- szafejlődést jelent. Mindezek a körülmények arra ösztö­nöznek bennünket, hogy az 1969—70-es tanévtől kezdő­dően kedvezőbb helyzet ki­alakítását szorgalmazzuk, együttműködve a járási ta­nács művelődésügyi osztá­lyával. KOVÁCS SÁNDOR, megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettes Nyílt levél a Népkert ügyében , Népújság már hírt •zdeménye- ces megyei bizottság a Tarnaszentmiklós 6 kmíjfm J9(.% február lő., vasárus® j Körülbelül három éve érte­sültünk arról, hogy az egri Népkertet (régi nevén Érsek­kertet) rendbehozzák s el­hanyagolt állapotát megszün­tetik: Arról is írtak, hogy a régi barokk parkok mintá­jára akarják rendezni. Ér­deklődéssel vártuk a megva­lósulást. Két éven keresztül csak az utak készültek el. Igaz, ilyen. méretű és ilyen hálózatos út­rendszerre nem számítottunk egy parkon belül: a főutak országutakat megszégyenítő méretekkel, 9 méter széles­ségben készültek el s a par­kot körbevevő és keresztül- kasul szelő, ragyogóan leasz­faltozott úthálózat képzele­tünket is felülmúlta. Felve­tődik a kérdés: kell ez? Mi­re való ez a rengeteg út? Mi­lyen sétáló tömegre számíta­nak a tervezők, mert az utak elkészülte után a parkon át­haladók száma nem nőtt és az a pár sétáló szinte elká­bul az útrengetegtől. Ezzel az erővel, anyaggal ki lehetett volna aszfaltozni a város el­hanyagolt külső részeit s an­nak legalább az lett volna a haszna, hogy nem kell sárban járniuk az ott lakóknak. Azt is megértettük, hogy az el­öregedett fákat ki kellett vágni és az ősrengeteget meg kellett szüntetni, de a fák és a bokrok helyett, a szép zöld, füves térségek he­lyett utak tömegével ellepni O parkot — érthetetlen. A legújabban látottak el­keserítik a parkok barátait: a füves térségekre cementla­pokat borítanak, ezzel veszik körül a fákat, s csaknem, mindent, ami még a parkból megmaradt. A sétálók, a gye­rekek a parkokban a zöld cserjéket, bokrokat szeretik látni, s főleg a zöld gyepet és nem a cementlapokat1 El­képzelhető, hogy a nyári me­leg elől a parkba kívánkozó- kat a friss, üde lombok, fü­ves liget helyett melegtől ol- vadozó aszfaltutak és a me­leget magukba szívó, meleget ontó cementlapok fogadják. .4. gyermekek szervezetének, lábának a földtalaj, a gyep való, nem a cementlap, ha játéktérnek képezték ezeket a cementes térségeket. Eger­nek egyetlen parkja volt. Ennek a park jellegét ezzel megszüntették, romantikáját az agyonvilágítással elvet­ték. Hova menjen a levegőre, sétára vágyó, téglafalak kö­zé zárt ember napi munkája után felüdülésre? Nem min­denkinek van autója, hogy a ßükktie szaladjon ki és a egy' fearoftft fPKiáíőzatöí, amely a Népkert eredeti alaprajzának a rekonstruk­ciója: az úthálózat maradvá­nyai fellelhetők voltak a két főtengelyben. A kialakított utakat cserjeültetéssel' és fa­sorokkal határoljuk. Az utak által közrezárt terekben a mai értelemben vett, hasz­nálható kereszteződéseket alakítunk ki. Ez a megoldás a barokk kert rekonstrukciói­nál igén elterjedt, elsősorban azért, mert a barokk kerte­ket nem használatra tervez­ték. Az egyes terek külön­böző funkciót és jelleget kép­viselnek. Ezek a következők: a körönd a szovjet emlék­művel, a műemléki híd és mesterséges tó, a rózsakert —' díszmedence, a gyermek­játszótér (óvodás és kisisko­lás, közlekedési park) szikla­kért, a felnőtt játszótér, a dísztér. , E nagy és komoly munka megvalósítását három évre terveztük. 1969. a kivitele­zés. harmadik évét jelenti, amikor a munkák be is feje­ződnek. A kialakított sétányok szükségességét az élet máris igazolta. Naponta több ezer ember veszi igénybe ezeket a sétányokat, részben egriek, részben vidékiek. A Hadnagy úti lakótelep lakosai munka­helyükre és haza erre járnak a vidékiek a vasútállomás­ról szintén. A levélíró való­színűleg ezekben az időpon­tokban még nem járt a Nép­kertben. Az az aggály, hogy a Népkertben nem marad zöld­terület, teljesen alaptalan. Ennek igazolására egy-két számadat: a Népkert összes burkolat felülete a te’jes ki­építés után — beleértve az aszfaltsétányokat, kerti uta­kat és egyéb térburkolatokat is — az összes népkerti felü­let 32 százalékát teszik ki. A kialakított, illetve az idén kialakítandó zöld- és virág­felületek a Népkert területé­nek 68 százalékát teszik ki. Véleményünk szerint az lett volna drága kialakítás, ha a burkolat szerkezetét úgy építettük volna meg, hogy az egy-két év alatt tönkre is ment volna. A ki­vitelezés. de a Népkert fenn- taütása során iát munkagépek közlekedtek és közlekednek ezéken az- utakon, - amelyet — a burkolatnak ki kell bírnia. A kivitelezés során több ton­na anyagot kellett ide szállí­tani és a burkolatban sem­milyen károsodás nem tör­tént. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Népkertet nem egy-két évre, hanem évtize­dekre alakítják ki. Ügy hi­szem, Budapesten, a Margit­szigeten kiépített aszfaltsétá- nyok kialakítása miatt sem reklamáltak. Azért inkább jogosan lehetne méltatlan­kodni, hogy a Palkókban bo­káig érő sárban kellene jár­ni. Megnyugtatásképpen kö­zölhetjük, hogy a kialakított utak két százalékát sem te­szik ki a város kiépítetlen útjainak. A Népkert és álta­lában a parkok különböző funkciójú tereinek megköze­lítését is biztosítani kell, mert ellenkező esetben a vi­rág- és zöldfelületeket teszik tönkre a gyalogosok. A Népkert teljes kiépítése után, amikor a tervezett ki­alakítást a valóságban be tudjuk mutatni, biztosak va­gyunk abban, hogy a mosta­ni aggályok eloszlanak, és mindenki megvalósultnak látja a saját elképzeléseit is. ZÁMBOR1 FERENC, egri városi; tanács építési­közlekedési osztói v vezetnie város környezetében közel nincs más hely a gyermekek játszására, sétáltatására sem. Véleményem nem egyedül­álló. Sok emberrel beszélget­tem. aki^: szerették a r^égi parkot és valamennyien megütközve nézik az átdld- kítások nyomán kialakuló új parkfélét. Kérdezem és sok más kiváncsival együtt: mi­vel magyarázzák a parkosí­tás ilyen módját és formáját? Ezeket a sorokat feltétle­nül elfogultsággal írtam. Szinte mindennapos néppar­ki sétálónak számítok. Télen, nyáron rovom a köröket na­pi munkám után, skoszor 10 —11 óra körül. Naponta lát­tam megváltozni a régi par­kot, s örültem volna az új­nak. De ilyennek nem tudtam elképzelni! Az illetékesek szives vála­szát, magyarázatát várjuk. DR. FÜLÖP BÉLA Eger, Telekessy u. 1. VÁLASZ: I SZÉP BABÁK egy herédi házban A levélben felhozott aggá­lyok teljesen alaptalanok és ennek igazolására az aláb­biakat közöljük: A Népkert rekonstrukciós feladata kettős jellegű: meg kell oldani a Népkert barokk jellegű rekonstrukcióját, ez­zel megfelelő összhangot te­remteni Eger barokk műem­lék épületeivel, ugyanakkor a mai értelemben vett, a mai ember számára használható városi parkot kell kialakí­tani. Ennek során kialakítottunk Egyedül lakik régimó­di falusi házában özv. Fekete Mihályné. Alacsony, vékony rácsú, apró ablakok nyílnak az utcára és a hóborította udvarra. A „tiszta szobába’’ vezetett be az idős asszony, akinek nevét már szárnyra kapta1 ügyes’‘'kézének híre.' A tv-béá is Tál háltuk nemrég a' herédi bábásas'szöhyt — re­mekei sokfelé eljutottak kül­földre is. Hatvannyolc esztendős. •— Hogyan „születtek” a- babák? — Egyszer nagyon beteg lettem — válaszolja. — Pénzt akkor még nem kaptam, ,s mit tegyek?, csináltam egy babét. Ezt aztán bevittem a járási tanácsra. Nézegették, tétszett nekik. Meg is rendel­tek egyet, aztán nekem is mégtetszett ez a munka. Egy­re többet kértek. .Nagy dobozokból kerül elő egy takaros menyecske, roj­tos nvakravalóval, hímzett kötővel, puffos ujjú „blúz­zal”, fehér harisnyával, ra­kott szoknyával (és tajdani divat szerint még sok más szoknyával...), ez a leg­újabb baba, most született a télen. — Sok munka lehetett ve­le. — Sok. Csak szalag öt mé­ter van rajta! Kell egy hét, amíg elkészülök eggyel, mert a fején kívül — azt Pesten veszem — mindent én csi­nálok rajta, a cipőtől a főkö­tőig. De csak télen csinálom, mert nyáron kijárok. Egy té­len általában elkészítek né- gyet-ötöt, ahogy rendelik. De hát sokat nem is vállal­hatok. mert gyakran bete­geskedem, aztán akkor nem tudok időre elkészülni sem. Szeretettel , körülnézi h 5- hányszor még a babát, majd gondosan visszateszi a dobo­zába. — A herédiek jártak így valamikor? —. Minden úg\ van a ba­bán; ahogy nálunk volt di­vatban, nincs abból semmi lehagyva. Én is így öltöztem valamikor ... De hol van már az! — Mennyibe kerül egy ilyen baba? Kétszázba. De csak azok Ve­szik. akik külföldre mennek. Itthon ugye, gyéreknek drá­ga, meg szét is szedné. Nem játéknak készítem én. Amit most télen csinálok, nyáron elviszik majd. Abból a pénz­ből veszek-, a következő ba­bákhoz anyagot. Nemrég volt nálam a televízió: világítot­tak, meg filmet csináltak, de sajnos, nem láttám. Mások mondták, hogy benne voltam a babákkal. Leveleket is kap­tam utána sokfel51, meg Ke- recsendről. Innen azt írtak hogy „kedves nénikém, étien sokáig, hogy olyan szép ba­bákat készített”... Valóban szépek. Kint az előszobában egy, asztalra ál­lított üvegkalitkában herédi menyasszony és vőlegény.; — Így esküdtünk valami­kor ... — Ilyen szép babák között biztosan nem érzi olyan egyedül magát... — Nem. örülök nekik, mindegyik nagyon kedves nekem. (kátai) scsaces«»3S!eBOTBea!OBBes»fc!SSSBe«»s«s»»íi*eissí!ajíí«aJO!*«íN«ó.vi A férfi és egy pad Manuel Jaraz santia­gói lakos a minap kü­lönös kéréssel fordult a városi tanácshoz. Ke­rül, amibe kerül — mondta —, ő megveszi a városi park egyik padját. Eladták neki, és a boldog új tulajdo­nos a városi pénztárba tekintélyes összeget fi­zetett be. Azután Jaraz meg­jelent a megvásárolt padnál, leöntötte ben­zinnel, meggyújtotta. Húsz évvel ezelőtt ugyanis ezen a pádon kérte meg a felesége kezét... Szellemes lrSnyv Nagy-Brltannla ide­genforgalmi érdekes* KRÓNIKA sétfel közé tartoznak a szellemek is. Egy an­gol idegenforgalmi iroda most kiadott a turisták számára egy kézikönyvet. Ezer hí­res szellem személyi adatait közli a kötet, s ugyanannyi borzal­makkal teli kastély pontos címét... Doktor manöken Elisabeth Toro, egy ugandai törzsfőnök hu­szonhat éves lánya az első nő hazájából, aki megszerezte a jogi dip­lomát a párizsi Sor- bonne-on. Igaz, ügyvéd nem lett belőle^ mert egy jószemű francia divatszakember felfe­dezte, és azóta mint vi­lágjáró maneken keresi meg mindennapi kalá­csát ... Szállodai tábla Egy nevadai szálloda folyosóján a következő tábla van kitéve: „Tíz óra után a szál­loda kapuját becsukják. Az első csöngetésre a portás még nem moz­dul. A második csönge­tésre fölkel, rrieggyújt egy villanykörtét, jelez­ve, hogy már ébren ■van. Amikor a második. villanykörtét meg­gyújtja, tudtára adja a kedves vendégnek, hogy már a nadrágját is fölvette, s nemsoká­ra kinyitja a kaput”. A tábla áljára egy vendég ezt írta: „A portás inkább jöjjön ki nadrág nél­kül, de ne várakoztas­son!” Jegyespárok. figyelmébe Vickleover angol kisváros lelkésze, C. Crockett, a helyi új- aagbaa s&ú szerint m következő közleményt jelentette meg: „A felüdülés min­denki életében rend­kívül fontos. Éli leg­jobban a labdarúgó­mérkőzéseken üdülök fel. Ezért felkérek minden jegyespárt, hogy esküvőjüket olyan napra tűzzék ki, amikor helyi csapa­tunk nem játszik, Biztos vagyok benne, hogy az ifjú párok megértik, hogy az Ür kegyelme mellett. a mérkőzések zavartalan élvezete ad erőt ne­kem ahhoz, hogy lel­kész! hivatásomat egy ilyen kisvárosban gya­korolhassam.” Krónikás: Révész Tánaf

Next

/
Oldalképek
Tartalom