Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

Húsz pengőt adott a zászlóért 1 A szilánk, a háború ott él benne. Ha leveszi a pápa- r szemet, a kassai kakastollas csendőrök ujjait érzi sze­mében. A .vallatást. A kín­zást. Eqyébként jól van, Túl a hetvenen, s bár teste kissé megroggyant, össze­esett, de még ma sincs töüb » bánata, mint öröme.. • — Megszédít, kiveri teste­met a veríték, ha rágondolok. 1916. május 14-én indultunk el Szerbiából az olasz front­ra, A huszonkettedik napon értük el az Es folyót. Úristen. Eszméletlenül. vetettük ma­gunkat a vízbe. Belekapasz­kodtunk a hullámokba,. meg­csókoltuk a habokat. Volt, aki halálra itta magát, aki a vízben esett össze, szédült el. Én túléltem. A támadást is. Égj gránát mentette meg az életemet. A seb napokig el­vette eszméletemet, nem is tudom, hogyan jutottam az innsbrucki katonai kórházba. A szilánk okozta sebet nyolc nap szabadsággal ho­norálta a magyar királyi hadsereg 15-ös számú ala­kulatának parancsnoksága. Hazament Tarnaörsre a csatádhoz. A villanásnak tűnő nyolc nap után ismét bevagonírozták, irány a ga­líciai front.,. — Hatalmas túlerővel tá­madtak a kozákok. Már a me­neküléshez sem volt erőnk. Engem puskatussal ütöttek le, A fogság jobb volt a frontnál. Legalább nem hal­lottam a halálhörgést, nem láttam a haldokló cimborá­kat. Egy harkovi bányában dolgoztattak. Egyetlen nap sem telt el, hogy a vasrúddal he verteil volna végig raj­tam. De az ember sok min­dent kibír az életért... Ott, a harkovi lágerban érte a pétervári vihar vil­láma. Az öröm szárnyaira kapta, bukfencet hányt, énekelt, ielköltötte az alvó­kat, m betegeket... — Ölre mentünk az őrök­kel, a fehérekkel. Estére már a vörös zászlót is kitűz­tük a barakk kapujára. Más­napra megjöttek a vörösök. A komisszár egy földbe vájt vonallal kettéválasztotta az udvart. Aztán odaállt elénk és azt mondta: szabadok vagytok, magyarok. Akik úgy döntenek, hogy hazamennek, azok álljanak a vonal jobb oldalára. Akik itt maradnak velünk, segíteni a forradal­mat megvédeni, azok balra lépjenek ki. Mire a komisz­szár kimondta az utolsó szót, már ki is léptem balra. Mi- halovkába küldtek, politikai iskolára. Szokatlan volt a puskatus helyett a könyvet markolni. Politikát, igazságot tanultunk. Az iskola befeje­zése után hazajöttem. Meg­mondom őszintén, nem ma­gamtól. Én szerettem volna kint maradni. Elmenni Péter- várra vagy Moszkvába. Be­állni- géppuskásnak a vörö­sök közé. Ez volt a tervem. De az iskola parancsnoka meggyőzött: Pajtás, a te ha­zád még nem szabadult fel, h írell menned, és e’.mon- {, ■ -' t; itt tanultál. Segí­tés- itthoni elvtárcakat... Hazajött, szökve, bú jdos- va járta az orszáy jí. Cyőr- tol Salgótarjánig, T jercCl , &&4&UŐig. Látorsaga, vak- j merősége nem ismei't ha­tárt .,. — Beszöktem az egri, a salgótarjáni, a győri lakta­nyákba, megállítottam az ut­cán sétáló katonákat. Száz, ezer embernek mondtam el, amit Mihalovkában tanul­tam. Amit a komisszár mon­dott nekem. Tudtam, nogy követnek, hogy kutatnak utánam. Kassán el is fogtak. Azt hittem, nem élem túl a vallatást. A kakastollas csendőrök ujjúkat, lökdösték a szemembe. Ütöttek, vágtak, éjszakára kikötöttek. Ha nem sikerül megszöknöm, ki is nyírtak volna ... Cjra bujdosnia _ ...keltett. K azlakban aludt, az éjsza­kákat erdőkben töltötte. Mégsem érezte magát szám­űzi tlnek, kivetettnek. A re­ményt soha, egy pillanatra sem adta fel. — A Győr melletti Kisbér- cen ért a magyar forradalom híre. Nem vártam a parancSr ra, a hívő szóra. Hajtott a vérem, a szivem. Vonaton, gyalog,. szekéren, ahogy csak tudtam sietni, Egerbe men­tem, s fegyvert, fogtam. On­nan Salgótarjánba. Ott es­küdtem fel a Magyar Tanács- köztársaságra. Végigharcol­tam a felvidéket. Lőcsét, Kassát, Balassagyarmatot, Putnokot. Mindenütt győz­tünk ... A harc, a küzdelem még­is elbukott. Torma András­nak is az a sors jutott, mint társainak. Üldöztetés, menekülés, bújdosás. A vö­rös komcsi „bűnét” nem bocsátották meg, és ésak évek múltán mehetett vissza falujába, Tarnaörsre. llosz- szú éveken keresztül min­dennap jelentkeznie kel­lett a jegyző úrnál.•• — Nehéz Idők Toltak. Le­néztek, megvetettek, minden lépésemet figyelték. Lukácsi László, a falu orvosa vett magához kocsisnak. Ez az ember úgy érzett, gondolko­dott, mint én. Megértettük egymást. Még ma is gyakran találkozunk.., Kalandos életét, bátor, vakmerő tetteit élő tanúk bizonyítják Tamaőrsön. Az idegent még figyelmeztetik is a falubeliek: az öreg Torma sokáig Őrzött egy zászlót is... — 1943-ban történt. A dok­tor urat vittem beteghez, és a falu alatt egy idegen férfi állt a lovak elé. Sohasem lát­tam. és máig sem értem azt az embert. Odajött hozzám és azt mondta: van nála egy zászló és szívesen nekem ad­nál Először nem értettem, hogy mit is akar, de még egyszer elmondta, majd az inge alól elővette a zászlót. Nagy, hatalmas zászló volt. Selyemből szőtték, és vörös volt a színe. A közepére Le­nin meg Sztálin képmását varrták bele. Megdobbant a szívem, kezem szinte rácsa- pott a zászlóra. Aztán be­nyúltam a farzsebembe, és húsz pengőt nyomtam az ide­gen kezébe. Csak ennyi pénz volt nálam. Ügy vigyáztunk arra a zászlóra, mint az éle­tünkre. Együtt őriztük, va- salgattuk a doktor úrral. Amikor a németek megszáll­ták a falut, valaki besúgott bennünket. Feldúlták a há­zat, megvertek, falhoz állí­tottak, azzal fenyegettek, ha megtalálják a zászlót, agyon­lőnek. Nem találták meg. Pe­dig még a sparheltból a ha­mut is kiszedték. Amikor az­tán bejöttek az orosz kato­nák, a zászló már ott len­gett a faluházán. Feltűztük. A parancsnok felírta a neve­met. megígérte, hogy felter­jeszt kitüntetésre. Lehet, hogy a háborúban elesett va­lahol, mert azóta sem jött hír róla, meg a kitüntetésről sem. Amikor elmentek, a zászlót magukkal vitték .;. A történetet az egész fa­lu ismeri, őrzi.’ A tisztelet: az elismerés, a büszkeség fogalmazta a községi .tar: nács elnökének szavakba öntött érzéseit is: „Az öreg Torma a legtisztább szivü kommunisták egyike. Bátor, eszes, okos ember. Vajon mi lehetett volna belőle, ha nem a front, az üldöztetés jut évekre sorsául? 1956-ban is ott volt velünk, köztünk. Az öreg Torma sohase fe­lejtette el. amit a komiszár mondott neki.., — Egyszerű, kis ember voltam én, kérem. Százan, ezren is különbek, bátrabbak voltak nálam. De én is ott voltam. a. Koős József Gabriella és a háború Nagy, kerek, sötétbarna szemű. Óarany színű haja göndör fürtökben takarja a vállát. Meglehetősen nagy növésű, egy méter, 21 centi. Kész hölgy, pedig csak pár nap múlva tölti be hatodik évét. Ismer sok betűt, író­gépemen, ölembe fúrva ma­gát, lepötyögteti . a nevét. Meglepő határozottsággal közli velem, hogy ő gyer­mekorvos lesz majd, vagy tanárnő. Újságíró semmi esetre nem lesz, arra ne is számítsak. Pedig szeret ír­ni. ő a fákat, a toronyhá­zat sem „rajzolja”, azt mondja: „Édesapa, adjál ne­kem papírt, írok neked egy toronyházat...” A televíziót különösen szereti. Evekkel ezelőtt, amikor távol minden lakott helytől, s a villanyáram jótéteményeitől, egy bükki erdészházban pihentünk, egyedül ő volt elégedetlen. „Tudod, édesapa, az a baj, hogy itt nincs tévé” — ma­gyarázta. Szeme a képernyőre ta­pad. Névről ismeri a be­mondókat, a nevesebb szí­nészeket. Amikor nemrég megnézte édesanyjával az „Egri csillagok”-at filmen, az első képsoroknál, az öl­tözködő szultán láttán, hangosan megszólalt, Ma­jor Tamásra mutatva: „Anyuka ... a zsűri...!" A Tv-hiradó nem tartozik kedvenc műsorszámai közé. Amikor meghallja ezt a szót, hogy Vietnam, nem néz a képernyőre. Rémíti a robbanások zaja, az égett, megcsonkított holtak. Ezek­nél a képsoroknál csak egyet akar: „Édesapa, kap­csold ki a háborút.. .!” Amikor csend terül a szo­bára, vékonyka hangján arról faggat: „Miért bánt­ják a gyerekeket?” Vagy „Édesapa, ugye, nálunk nem lesz ilyen soha?!” „... és mondd, apuka, tényleg nem?!” A magyarázatok mindig megnyugtatják, az­tán papírt kér, hogy leírja édesapának, ő milyen házat akar építeni. Roppant igé­nyes, még a vendégszobát is berajzolja. Aztán szófo- gadóan a dunyha alá bújik, elmondja a frissen tanult verset: „Mérgesen néz a hó­ember, hozzányúlni senki nem mer; Mozdulatlan áll a helyén, szalmakalap van a fején.. Nagy, kerek, sötétbarna szemét lehunyja. Szép raj- zú, pici száján az álom édessége fénylik. Pataky Dezső Mikor kellene vodkát inni ? Ű ppen sötétedik. Ül a szobában és gon- dolkodik, hogy mindennap ugyan­így, mint most, jön az este, és ő mindennap ugyanígy, mint most, gondolkozik: valami olyasmit kellene csinálni, — de minden este —, amilyen időtöltésekről eddig ő még csak olvasott. Például összejönne egy kis asztal- társaság egy meghitt kávéházban. De hol vannak manapság ilyen társaságok ... Ekkor felállt és odament a rádióhoz, kinyitotta. Na, tessék: riportműsor egy gyermekotthonból. Addig tekergette, amíg beat-zenét nem ta­lált. Persze, Bartókot is lehetne hallgatni, de ahhoz teljes odaadás kell, ő pedig most gondolkozik, hogy mit is csináljon ma este. Szóval, asztaltársaság. Erre most semmi remény nincs. A jobb koponyáknak már biz­tosan van. A többi meg ciki. Hogy betörjön a jobbak közé? Ahhoz először fel kellene mutatni valamit. Akkor tehát marad a két jó barátja, de most nincs kedve felhívni és találkozni velük. Csak ránéznek egymásra és máris tudják, hogy mit gondol a másik. Akkor minek dumálni...? Elzárta a rádiót és kinyitotta a tv-t. „Jó éjszakát, gyerekek.” Gyorsan levette a hangot. A tv-híradót eset­leg megnézi, aztán mi is lesz, ja, egy zenés olasz film. Undor. Mondjuk, elindul egyedül és esetleg ta­lálkozik valakivel. De kivel is futhat össze? Mondjuk, benéz a kávéházba, de már napok óta, ahogy bemegy, úgy is jön ki. Soha sine» senki. Ha vannak is, azok is futó isme­rősök km velük szóba állni. Aztán benézhet még a szokásos drink bárba, ott mondhatja X embernek, hogy szervusz, és kész. átmehet a divatos éjszakai bárba, xol törzsvendégnek kijáró mosollyal üdvöz­ölt, de azért mindig megvágják. És mit kap ő ezért cserébe...? Na jön az olasz-film. Nem, ezt nem nézi meg, inkább irodalmi folyóiratot olvas, úgyis el van maradva. Fél kilenc. Tehát olvas egy kicsit, hátha felhívja a barátnője, bár nem lenne rossz, ha ez elmaradna. Csak gondolkoznának, hogy mit is csináljanak, aztán idegesek len­nének, összevesznének, végül elmennének vacsorázni, innának valamit, végül taxival vihetné haza az isten háta mögé, hajnalban meg visszafélé egy órát is várakozhatna a sötét hidegben, amíg jön egy kocsi. Valami új nőt kellene fogni... Jó ez a tanulmány az ingázók helyzetéről, de a vége már kezd unalmas lenni. Hol vannak ilyenkor jó nők? Hát ott nem, ahová ő szokott járni. Ott csak ismert nők vannak, kirakatfigurák, kirakatkrapekokkal. Máshol meg kis piti csajok, azokra a he­lyekre meg azért nem megy. Szólni kellene már néhány helyen, hogy mutassanak be neki valakit. De kinek szóljon? Nem is na­gyon feszegethet ilyesmit, mert még furcsán néznének rá, hogy neki ilyen problémái is akadhatnak?... Telefonálni kellene egyik kollégájának, akivel az utóbbi időben inni szoktak. Csak vodkát. Tárcsázik, megbeszé­lik, hogy egy fél óra múlva találkoznak. Moziba is el kellne már menni. Hetek óta nem volt. Vagy színházba. Egyelőre nincs hozzá türelme. Kevés is a jó film, meg a jó darab. Nem, inkább jól ki kellene magát va­lakivel dumálnia. Van még egy kis ideje, fel­tesz egy dzsesszlemezt, ez jó, ezt szereti. T ehetne itthon este dolgozni is, mert ■^ napközben nem erőlteti meg magát, ma is csak egy gépelt oldalt fordított le. Ho­zott is haza munkát. De hát nincs türelme. Nincsenek meg a feltételek, nincs, ami dop­pingolja se szellemileg, se testileg . .. Fel­veszi a kabátját. Iszik egy kis vodkát, hogy előre megízlelje, mi vár rá. öt-hat pohár után nincsenek problémái. Akkor már jó bármilyen lepra hely, bármilyen ciki nő és bármilyen olcsó szöveg... Persze, másnap reggel? Szégyelli magát és új életet kezd — szintén minden reggel. Esetleg reggel kellene vodkával kezdeni? ' Berkovits György A középiskolai beiskolázás előtt A pályaválasztás sokszor nehéz és bonyolult kérdésé­ben igyekszünk segítséget nyújtani a kedves szülőknek az­zal, hogy tájékoztatót adunk az utóbbi időben nagy nép­szerűségnek örvendő gimnáziumi tagozatos osztályokról, melyek szakosított tantervvel működnek: 1. Mi is tulajdonképpen a szakosított tantervű tagoza­tos osztály? A tagozatos osztályt először is el kell különíteni a szakközépiskolától. A szakközépiskolák tanterve eltér a gimnáziumok tantervétől, hiszen egy meghatározott szak­mára, például elektroműszerész, esztergályos, kereskedel­mi eladó stb. készít elő úgy, hogy a IV. év végén a szak­középiskolai tanulók érettségit is tesznek, sőt felsőokta­tási intézményekbe is jelentkezhetnek. A gimnáziumi ta­gozatos osztályok tantervei ezzel szemben mindenben megegyeznek a közönséges gimnáziumi osztályok tanter­veivel. A különbség közöttük mindössze abban áll, hogy a tagozat jellegét adó tantárgyakat, mint pl. fizika, kémia. 1 biológia, orosz nyelv, ének, magasabb óraszámban tanul- 1 ják. Amíg pl. a gimnáziumi általános tanterv I. és II. ősz- ’ tályában az éneket heti 2, illetve 1 órában tanulják, ad­dig az, ének-zenei tagozatos osztályban mind a négy évfo­lyamban szerepel az ének, heti 5—4—3 3—3 órában. Ha­sonló az arány a többi szakjelleget adó tantárgy óraszá­mát tekintve is. A tagozatos osztályban érettségit tevő ta­nulók szakmai képzettséget nem nyernek, ellenben tanul­mányi értesítőjükben és az érettségi bizonyítványban fel­tüntetjük, milyen tagozaton végeztek. 2. A szakosított tantervű tagozatos osztályoknak más gim­náziumi osztályokkal szemben legfőbb előnyük az a tudás- mennyiség, amelyet a 4 év folyamán a tagozat jellegéi adó tantárgyakból a tanuló kap. Ez a többlet előnyös álta­lában is, de különösen akkor, ha olyan felsőoktatási in­tézménybe kéri felvételét a tanuló, ahol a tagozat jellegét adó tárgy a felvételi vizsga tárgyai között szerepel. így pL annak, aki műszaki (mérnöki) pályára készül, feltét­lenül előnyös a fizikai, vagy a kémiai tagozatos osztályok­ban való tanulás, hiszen jóval nagyobb tudással, készség­gel fog rendelkezni, mint az a tanuló, aki az általános tan­tervi osztályban végzett. Előnyös a tagozatos osztályban való tanulás azért is, mert az érdeklődési kör jobb kielé­gítését teszi lehetővé. A jó nyelvérzékű és az orosz nyel­vet szerető gyerek pl. az orosz tagozaton;'az egészségügyi pályára, vagy vegyésznek készülő tanuló á"hi515gi3”‘!n&t-‘ ve a kémia-tagozaton találja meg az érdeklődésének és céljainak megfelelő iskolatípust. Az előnyökhöz számítandó az is, hogy a fizika, to­vábbá a kémia és biológia tagozatos osztályokban a gya­korlati foglalkozás heti 2 óráját szaktárgyi gyakorlatra, illetve műszaki rajz oktatására (a fizikai tagozaton) hasz­náljuk fel. Ezenkívül mindhárom említett tagozaton még külön is be van iktatva heti 1—2 óra szaktárgyi gyakor­latra. Ezeken a gyakorlatokon a tanulók kísérletileg is igazolják, gyakorlatilag kipróbálják és elmélyítik,az elmé­leti órákon elsajátított anyagot és törvényeket. Az itt nyert kísérletező és munkakészségnek- nagy hasznát ve­szik a továbbtanulásra jelentkező tanulók, nemcsak a fel­vételi vizsgákon, hanem később, főiskolai, egyetemi tanul­mányaik során is. A nyelvi tagozatokon (orosz, angol, orosz—német) szintén magasabb, heti kétszeres óraszám­ban történik a tagozatos tárgy oktatása, nem egy intéz­ményben pedig, pl. az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban, nyelvi laboratórium áll a magasabb szintű nyelvi oktatás szolgálatában. Tagozatos osztályok működnek Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Egerben a Dobó István Gimnáziumban , orosz, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban kémia-biológia és orosz, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban fizika, kémia­biológia, orosz-német és ének-zenei tagozat működik. Gyöngyösön a Vak Bottyán Gimnáziumban fizika és an­gol, az új gimnáziumban orosz, míg a hatvani Bajza Jó­zsef Gimnáziumban orosz és angol tagozatosokat - talá­lunk. A felsorolt 12 tagozatos osztály első évfolyamában i az 1969—70-es tanévben 480 tanuló vehető fel. Ez viszony­lag magas létszám. Eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a jelentkezők száma ennél sokkal több, kü­lönösen a természettudományos és a nyugati nyelveket oktató tagozatos osztályokban. Ezért április-május hónap­ban a jelentkezőket felvételi beszélgetésre hívják be az ) iskolák, hogy a pályázók közül a legtehetségesebbeket ki­választhassák. A tagozatos osztályba való jelentkezésnek egyedüli feltétele a jó tanulmányi előmenetel; a tagozat jellegét adó tárgyakból a jeles osztályzat, az érdeklődés és az általános iskolai tanulmányi versenyeken való jó szereplés. A felvételi beszélgetésen való részvétel nem jelenti a biztos felvételt. Erről bizottság dönt. Az ének­zenei tagozatra való felvételnek nem előfeltétele az, hogy a tanuló végzett-e már zeneiskolai tanulmányokat, vágj' hogy már hangszeren játszik. Az egyes gimnáziumok tagozatos osztálvaiba az egész megye területéről történhet jelentkezés (pl. kémia, bio­lógia, ének, zene). Más tagozatos osztályokban megyei körzetek vannak, s oda csak a kijelölt körzetből lehet je­lentkezni (pl. fizika, orosz, angol). A körzetekről az álta­lános iskolák igazgatói adnak felvilágosítást. A körzet­határokat szigorúan be kell tartani. Iskoláin an korszerűen berendezett előadói termek, laboratóriumok állnak a fiatalok rendelkezésére. Kollé­giumi felvételnél a szakközépiskolások után elsősorban a tagozatos osztáyok tanulói jöhetnek számításba a szociá­lisan indokolt rászorultság sorrendjében. Minden igényt nem lehet kielégíteni, ezért a szülők anyagi áldozatvál­lalására is számítunk, amikor jó képességű *és elsősorban fizikai dolgozók gyermekeit tagozatos osztályokba hívjuk. Lóska Károly gimnáziumi tanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom