Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

Igen vagy nem? A gyöngy fal négy tsz Jövőjéről van mó I Nem most vetődött fel I először a gondolat: a gyön­gyösi négy termelőszövetke­zetnek a szorosabb együtt­működés útját kellene vá­lasztania. A körülmények olyanok, hogy a különállás . nem sok jóval biztat. Van ugyan versengés a tsz-ek között, de ez nem mindig folyik a helyes keretek kö­zött. Igaz, szívesen figyelnek arra, mit csinál a másik, hogyan tudnák egymást túl­szárnyalni, de ez inkább csak a munkaegység értékének túllicitálására vonatkozik. A hangulati, érzelmi dolgo­kon túl a kézzel fogható té­nyek elemzése is az egyesül­ni vagy külön maradni? — kérdését fogalmaztatják meg az emberekkel. Ezért szántuk rá magun­kat arra, hogy valamiféle közvéleménykutatást végez­zünk, megkérdezzük az érin­tetteket, mi a személyes vé­leményük erről a kérdésről. Először a tsz-elnökökhőz fordultunk. ★ Tóth József, a Mátragyön- gye Tsz elnöke. — Meggyőződésem, hogy a gyöngyösi termelőszövetkeze­tek előtt csak egyetlen jár­ható út van, az egyesülés út­ja. Igaz, már évekkel ezelőtt is tárgyaltunk erről, a tag­ság már ki is nyilvánította a „TtiBcrism... tükröm... ...mondd meg nékem, hol vagy kapható?” Mondjuk... előszobafalhoa való méretben. I. ehetsz keretes, falemez, i vagy bőrszegéllyel, csak le­gyél. (A tegezés abból ered — már bocsánat érte —, hogy biztos lehetsz: jó is­merősként üdvözlünk majd a lakásban... rég várt isme résként.)-. ......... U gyanis hetek óta türel­metlenül de hiába várunk... es járunk üzletről üzletre. Járunk... de a Centrum Áruházban azt mondták; »Nálunk csak tenyérnyi nagyságban kaphatók tük­rök, menjek á... a Dobó téri háztartási boltba, talán ott fellelhető." — Sajnos ilyesmivel nem szolgálhatunk — mondták ott —, de ajánljuk a lakbe­rendezési vagy az edénybol­tot — s küldtek tovább egy .házszámmal”. A háztartásiban azt mond­ták, hogy nincs és menjek az... Illatszerboltba... Ott azt mondták, menjek a... Bizományiba, talán van, aki hajlandó eladni tükröt. Nem volt. De mire való az üveg- és porcelánbolt? Többek között tükörárusí­tásra Is! Hahá! Itt kellett volna kez­deni. Ök azt mondták: nekik nincs, menjek a Dobó téri háztartási boltba. És a kör itt bezárult I Most aztán nem marad más hátra, mint a kínai népi kohók mintájára — felhasz­nálva a mátrai Csurgó-völgy hutáinak tapasztalatait — táblaüveget fabrikálni. A legutóbbi Delta televíziós adásból szerzett Ismeretek­kel az üveg foncsorozása már gyerekjáték. így házilag is előállíthatom a hetek óta keresett falitükröt Nem is tn- dom miért kellett mászkálni annyit utána, amikor ez sok­kal egyszerűbb, mint Eger boltjaiban készen találni. ★ Mikor eme panaszomat kö­zöltem az illetékesekkel, hosszú telefonálgatás ntán j kiderült: még sincs igazam. Eger város boltjaiban igenis ! van egy eladó falitükör. Igaz, hogy vak... de mit is várjon az ember 186 forintért? Még »lásson” is az a szerencsét fen tükör? Azért ne legyünk f Maximalisták.., L véleményét, aztán mégis el­aludt az ügy. Most Itt az al­kalom. Lezártunk egy évet, az Idei gazdasági évet még alig kezdtük el, tehát az időpont is nagyon kedvező. Ha a tagság megszavazza az egyesülést, a tavaszt már az összefogott erőkkel várhat­juk. És szerintem ez Így fe- lyes. Nem most, már koráb­ban el kellett volna jutnunk idáig. De megmondom, azt semmiképpen sem tartom jó­nak, hogy két-két tsz egye­süljön. Akkor lényegében minden maradna a régiben.. Egy közös, valóban nagyüze­mi gazdaságra van szükség. Sípot Sándor, a Dimitrov Tsz elnöke. — Azt hiszem, az én véle­ményem közismert. Ha nem helyeselném az egyesülést, akkor már évekkel ezelőtt nem kezdtem volna hozzá az ilyen célzatú tárgyalásokhoz. Gazdaságilag ez az egyetlen helyes megoldás. Most a négy tsz négyfelé forgácsolja szét az erejét Akár az építkezé­sekre, akár a gépesítésre, akár növénykultúrák fejlesz­tésére gondolok. Legtöbbször az fordul eló, hogy nagyobb mértékű beruházásra kény­szerülünk, mint amennyi az Igényeink szerint szükséges volna. Gondoljunk csak egy istálló megépítésére példáuL A városi tanács építési osz­tálya már arra Is felhívta a figyelmét a tsz-eknek, hogy a városfejlesztési program hogyan nehéziti egyik-mái sík tanyahely fejlesztését, Nem is folytatom tovább az okok felsorolását Még vala­mit azonban hadd említsek meg. Azt feltétlenül szüksé­gesnek tartom, hogy a meg­állapodás esetén a négy tsz elnöke egyformán beszéljen, álljon ki a közös elhatározás mellett. Szóval: szerintem igen, méghozzá azonnal! ★ Pampa* Imre, as Űj Elet Tsz elnöke^ — Elvileg egyetértek az egyesüléssel. Még indokolni sem szükséges, hogy miért Ha fejlődni akarunk, ezt kell tennünk. Gondolnunk kell azonban arva, hogy az egye­sült négy tsz olyan nagy üze­met tesz majd ki, aminek irá­nyítása, szervezése lényegesen más, mint amit eddig meg­szoktunk. Ott vannak például az idei gazdálkodási tervek. Ezeknek jó összeállítása nem lesz könnyű. Még kisebb gaz­daságoknál sem. hát még egy Ilyen városnyl tsz-nél, mint amilyenné válunk az egyesülés után. Fel kell ten­nünk azt a kérdést is, mit vár a tagság az egyesüléstől? Az első évben legalább any- nyit, hogy az eddigi jövedel­meket tartani tudjuk. Ha jól meggondoljuk, ennek a cél­nak az elérése nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a felülete« gondolkodású em­ber elképzeli. Hadd mond­jam meg azt is, hogy az egyesülést egyik tsz sem köt­heti semmiféle feltételhez. Nem lehet előre senkinek semmiféle kikötése. A közös cél a fontos: Jobb eredménye­ket biztosítani, mint amilye­nek az eddigiek voltak, bár azokkal sem kellett szégyen­keznünk. A magam részéről támogatom az'egyesülést, ★ Balta' János, a Hazafias Népfront Tsz elnöke. — A most mi helyzetben nincs más megoldás, egyesül­nünk kell. Én már régóta szorgalmaztam ezt a gondola­tot, sőt: amikor a négy tsz szervezése megkezdődött in­nak idején, akkor is azt sze­rettem volna, ha a városban csak egy szövetkezetét alakí­tottunk volna. Még annyit, ‘«mikor néhány évvel ezelőtt először felmerült a tagság kö­rében az egyesülés gondola­ta, ml a vezetőséggel is meg­tárgyaltuk ezt a dolgot Mel­lette foglaltunk állást Mosta­nában is szó esett i vezetősé­gi ülésünkön az egyesülésről, és csak egyetlen olyan ember akadt aki ellenezte. Persze, azzal számolnunk kell, hogy nem mindenkinek lesz azonos az álláspontja. De a többség ki fog állni az egyesülés mel­lett én úgy gondolom. Meg merem kockáztatni azt az ál­lítást is, hogy az egyesüléssel talán az ország legeredmé­nyesebb termelőszövetkezeté­vé nőhet fel a gyöngyösi. Ez a meggyőződésem. Az egye­sülést helyeslem. ★ Mind a négy tsz-elnöknek tehát egységesen íz a vélemé­nye, hogy az egyesülés meg­valósítására megérett az idő. Igaz, csak egyiküket idéztük abban a dologban, hogy az egyesülést nem lehet semmi­féle feltételhez kötni, de mindnyájan ezt vallják. Eb­ben is egységesek. És ez is nagyon lényeges. Amiket felsoroltunk, azok csupán személyes vélemények voltak. Jó lenne hát a fő­könyvelőket és a főagronó- musokat is meghallgatni, ho­gyan gondolkodnak ők í gaz­dasági oldalról közelítve a kérdéshez. Hiszen ez egyesülés csak akkor indokolt, ha több ter­mést, nagyobb jövedelmet, jobb életet biztosit. i Vajon ad ezekre lehetősé­get? G. Molnár Ferenc Házépítés — futószalagon ÉPÍTŐIPARUNKNAK 1931 és 1975 között egymillió la­kást kell elkészítenie. Ekko­ra feladatra csak úgy vállal­kozhatott, ha az építés ha­gyományos módszerét gyöke­resen megváltoztatja. Így ke­rült sor a teljes fal, illetve födém nagyságú paneleket nagy sorozatban készítő ház­gyárak létesítésére. 1968-ban kezdett beérni e gyártáskor- szerűgítési elhatározás gyü­mölcse, amidőn a pécsi és a dunaújvárosi kezdeti próbál­kozások után a fővárosban is üzembe lépett két házgyár (az egyiket a Szovjetunióból, a másikat Dániából vásárol­tuk). Ez azonban még kevés lenne a nagy célkitűzés el­éréséhez, ezért a közeli évek­ben Miskolcon. Debrecenben, Győrött, Szegeden, a Dél­Dunántúlon további házgyá­rak épülnek, és sor kerül a harmadik büdapesti házgyár létrehozására is. A FAGYOS IDŐSZAK be­álltával azelőtt abba kellett hagyni a Vasbetonból készü­lő házak építését, hacsak vé­dőtetővel és fűtéssel nem enyhítették a hideget A ház­gyári technológia egyik elő­nye, hogy a szerkezetek üze­mi előállítása az időjárástól függetlenné, mindamellett fo­lyamatossá teszi az építkezést. Másik nagy előny a jelentős időmegtakarítás, hiszen az elemek helyszíni összeállítása gépesítéssel gyorsítható sze­relő munkát igényel, ami mind a munkaidő, mind a munkáslétszám szempontjá­ból lényeges megtakarításo­kat eredményez, s az épüle­tek minősége is Javul, A HÁZGYÁR „SZIVÉT* a gyártósorok alkotják, ahol a betonhabarcs és az acélbetét építőelemekké „egyesül". A panelek sablonjai fémből ké­szülnek, „tepsi” alakúak. 'Miután beolajozták a sab­lont (hogy ne ragadjon bele a beton), elhelyezik benne a beton „gerincét” képező acél­betéteket, az ajtó- és ablak­tokokat s a védőcsövekbe bújtatott villanyvezetékeket. Ezután beöntik és elegyen­getik a betonkeveréket, amit a fémsablon rezegtetésével még tovább tömörítenék. A lesimított felületű, meg „pu­ha” panel sablonnal együtt az érlelőhelyne (a „sütőbe”) kerül, ahol gőz hatásának te- j szik ki. A gőzölés meggyor- j sítja a beton szilárdulásút, ] olyannyira, hogy 8—9 óra j múltán az már megfelelőnek mondható. Az érlelés után burkoló­anyaggal vagy vakolóha­barccsal látják el a panel egyik oldalát, s ezután ve­szik ld, a sablonból. Ekkor következik az ajtó- és ablak­V^/VVVVVV\>VVnA>VWVVVVVVVVWWbAníV\»VV>VVVWVVVVVWWV'VVVVVWWWVV\--z»..v ■ -. / . *■ V — A postahivatalban alig volt látogató, amikor egy csinos, fiatal lány dugta fejét az ab­lakhoz, benyújtott egy kitöl­tött távirati blankettát, t egy nyugtát. A tisztviselőnő nézegette a papírokat, majd kiszólt: — Magának tíz válasz szói fizettek, a táviratán azonban egy szóval több van. tgy rá kell fizetnie... — Dehogy fizetekf — tilta­kozott hevesen a lány. — Egyetlen kopejkát sem!.„ — De hát csak mindössze harminc... — Akkor sem... De nem az összeg miatt! Nálam ez elvi kérdés... Hát hallott már a néni olyat, hogy egy fiú táv­iratban valljon szerelmet? Az idős tisztviselőnő csak mosolygott, s ez a mosoly azt árulta el, hogy hallott ő már bizony furcsább dolgokat is az életben. A lány folytatta: — Tessék elképzelni, két éve nincs tőle maradásom, mindig a sarkamban van, de szerelemről, meg ilyesmiről eddig egyetlen szót sem szólt... Most meg, hogy eluta­zott Kazahsztánba, mindjárt táviratozott. Ezt a szöveget küldte. „Morozova, Moszkva, Patovszkij 10 szeretlek táv­iratozz leszel-e a feleségem Viktor”. Jól kigondolta, ugye? Éppen tíz szó. Eggyel sem több... És fizette a választáv­irat diját is., szintén tíz szót. 1 felesleges SZÓ Egyetlen eggyel sem főbbet.. Tessék már mondani, ilyen­kor mindig fizetett válasszal kell táviratozni? — Csak abban az esetben, ha a feladó nincs meggyő­ződve arról, hogy a címzett válaszolni fog. — Hát ez igazán érdekesl Nincs meggyőződve! Hát ak­kor én majd meggyőzöm, ha nincs meggyőződve. Elvből nem engedek a tíz szóból egy jottányit sem. — Akkor feltétlenül ki kell húzni egy szót a tizenegy kö­zül. Tessék, mondja meg, me­lyiket húzzam ki. A szöveg így szól: „Viktor Ignatyev Kusztanajszkij terület uricJci járás állami gazdaság nem leszek Válja". No, melyiket húzzam?... — Nem is tudom, — nézett be a kis ablakon nagyon ha­tározatlanul a lány. — Ta­lán... talán a címből vala­mit... — Abból nem lehet sem­mit... Esetleg as aláírást. Ali­kor éppen tíz sa — Jaj, dehogyis? Az alá- iráshoz ragaszkodom!... Két esztendeig udvarolt és mm tudott nyilatkozni. Ha!... Most meg milyen pontosan kiszámította, hogy a címmel együtt tíz szó legyen!..; Ké­rem, én... én magára bízom... húzzon ki egy felesleges szót, — mondta majdnem pitye- tegve a lány. — Hiszen a né­ni már sokkal jártasabb az ilyesmiben... — Én nem bánom, — te­kintett ki szemüvege mögül bájosan a tisztviselőnő, — ha megbízik bennem... És vastag ceruzájával mindjárt áthúzta a „nem” szót. Ennek következtében aztán hamarosan címváltozás tör­tént. Most már nem úgy Sell irnt a címet, hogy Morozova, Moszkva, Potovszkij 10, ha­nem úgy,'hogy Ignatyev Vik- torné Kusztanajszkij terület, uruckl járás, állami gazdaság (Krecsmáxy László forditá­Naponta egy emelet épül előre gyártott eljárással a* egyik moszkvai építkezésen. (MTI külföldi képszolgálat.) azámyak felhelyezése, a belső falfelületek festése, tapétá­zása vagy más módon való csinosítása. Az innen raktár­ba kerülő elemek már csak a apeciális kiképzésű szállító járműre várnak. TÖBB ORSZÁGBAN IS, próbálkoznak azzal, ho: még a házgyárban teljes szo­bává — ún. térelemmé — alakítsák ki a födém- és fal­elemeket. Könnyen elképzel­hető, hogy ezzel a módszer­től még gyorsabbá válna az épületek összeszerelése, hi­szen az egyes „kockákat” csak egymás mellé, illetve fölé 1,ellene helyezni. Kisebb épü­letegységeket — konyhát, "'Udoszobát, vécét — már : ilunk is gyártanak térelem­ként a dunaújvárosi ház­gyárban. Sírok 'befutott Második hely a világversenyen □ Ipari televízió a gyárban □ Processzográf figyelt a termelést Tíz évvel ezelőtt, amikor a budapesti tubusgyártó üze­met elavult gépekkel, szak­emberek nélkül Sírokba te­lepítették, sokan kételkedtek az üzem jövőjében. Az idő eldöntötte a vitát: ma a Mátravidéki Fémművek egyedüli gyártója a fémcso­magoló eszközöknek, a hideg- folyatással előállított alu­mínium tubusoknak, fiolák­nak, aerosolos palackoknak, a pácolt és ónozott lemez­ből készülő . forrasztott és falcolt dobozoknak Magyar- országon. A tények magukért beszélnek, de azért Krisztián István üzemvezető néhány, számmal, adattal még kiegé­szítette a múltat s a jelent... — Az öreg masinákat nyugdíjba küldtük, kurszerű gépek végzik a termelést. 1960-ban száz, ma három­száznál is több, méretre, színre, formára különböző tu­busokat és dobozokat gyár­tunk. És amire különösen büszkék vagyunk: a milliós tételű tubusgyártásunk mint­egy 50—60 százaléka export­ra kerüL Szavakra fordítva a szá­mokat: a változás „mindösz- sze” annyi, hogy néhány év­vel ezelőtt Magyarország még drága valutát fizetett az import tubusokért, dobozokért s ma pedig már a gyár ter­mékeit a fél Európa vásárol­ja. A Német Demokratikus Köztársaságban, a- Szovjet­unióban, Hollandiában, Bul­gáriában, Irakban ugyanúgy jónak tartják, s keresik a si- rokl tubust, mint Magyaror­szágon. A svédek pedig ezek­ben a napokban „kopogtat­ják” a gyár kapuját. A szép sikerek mögött na­gyon komoly, szakmáját értő kollektíva áll. Nyugodtan ki is mondhatjuk: nhhes még egy gyár, üzem megyénkben, ahol olyan kiegyensúlyozott fizikai, szellemi erő lenné, mint a Mátravidéki Fémmű­vekben. Az elmúlt évben is, ahogyan Tóth Károly mun- k a verseny felelős elmondotta, az alkotás, a tervezés, a min­dennapi munka elvégzése ■ mellett még arra is jutott a kollektíva erejéből, hoffv a munkaverseny keretében nem kevesebb, mint nyolc­millió forint értékű munkát ^végezzen. De nemcsak ere- jüE, szívük is van: felkarol­ják a nyugdíjasokat, tévét vettek a recski szociális ott­hon lakóinak, pénzt gyűjte­nek az egri gyermekvárosi gyér ekeknek. A hivő, a segí­tő szó még mindig megértés­re talált Büszkék eredményeikre, de Ismerik, számon tartják az élet törvényeit is. A babáro- kon való pihenésnek kudarc a vége. Nincs tehát megál­lás: a forintokkal való taka­rékoskodás, a jobb jobbá té­tele, vagy ahogyan már el­csépeltük: a minőség javítá­sa, új gyártmányok megter­vezése, a világpiaci követel­ményekkel való lépéstartás törvény a gyárban. E cél érdekében szíri te mindennap „kitalálnak” va­lamit. A legfrissebb érde­kesség az ipart televízió, és a processzográf. Mindkettőt ezekben a napokban szerelik. Csak egy gombnyomás, és a főmérnök szobájából az egész gyár élete látható. Nem el­lenőrző szerepét kapnak az ipari kamerák: a gyár „ve­zérkara” bármely pillanatban követni, figyelni tudja a ter­melést. A processzográf pe­dig bármelyik gép termelés- csökkenését is észreveszi. Milliós termelés, piac, ke­reskedelem. több ezer ember jelenti a gyárat. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincs gondjuk, bajuk. De ez a munkán nem látszik meg. Egy közelmúltban tartott vi­lágverseny eredménye is ezt bizonyítja. De erről beszél­jen inkább Szabó Pál, az ér­tékesítési osztály vezetője... — A különböző láncokat gyártó világcégek Svájcban „mérték össze” tudásukat. A siroki lánc második helye­zést nyert. Minőségre a mi láncunk volt a legjobb, csak a színe miatt csúsztunk le a második helyre. De azt hi­szem, hogy _ egy világverse­nyen második díjat nyerni mindenképpen siker.-k. j.­, ■* 1969. február 13., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom