Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
Megyénk még inkább a szőlő hazája lehetne A gazdaságirányítás új időszakában szőlőnagyüzemeinkben is hatékonyabban érvényesülnek az ökonómiai alaptörvények. Ezek félreérthetetlenül megerősítenek abban, hogy a magasabb bevétel elérésének alapfeltétele az egy katasztrális holdra eső terméshozamok növelése és a ráfordítási költségek csökkentése. A termelés fejlesztésével, korszerűsítésével, valamint az önköltség alakulásával kapcsolatos gondok Heves megye szőlőüzemeiben is fellelhetők, melyeknek felszámolására a lehetőségek kedvezőek. Ültetvények korszerűsítése A II. ötéves terv indulási éveiben — főleg a minőségi borvidékeken — bizonytalanság uralkodott a szakemberek körében, hogy milyen rendszerben célravezető az adott borvidékre engedélyezett fajtaféleségekkel a szőlőtelepítéseket végezni, s azon belül az új ültetvények művelésmódját megválasztani. A régi telepítési szemlélethez való ragaszkodás miatt a megye aktív szőlőtermelő körzeteiben, így a Mátra alján és Eger környékén, 1960—62. években jelentős területen létesültek nyugateurópai fajtákkal (Olasz riz- ling, Leányka, Oportó, Kékfrankos, Chasselas) hagyományos módon kialakított telepítések. Ezek az ültetvények egyrészt alacsony termésátlagaik, másrészt túlzott kézi munkaerő-igényük miatt már korszerűtlenek és gazdaságtalanok. Ma már az új intenzív művelési formák előnyei a termésátlagok, minőségek és ráfordítási költségek viszonylatában egyértelműen tisztázást nyertek. A kigyűjtésre került üzem- lKt gazdasági, adatok arról győz- nek réfig,, hogy .a JtQfS&erűsí _K, tett áiigtvényben — a régi 75—80 munkanap-ráfordítással szemben — a magas művelés bevezetésével 40—55 munkanap felhasználása mellett a terméshozamot kétszeresére lehet emelni, minőségromlás nélkül. Az elért eredmények minden szőlővel rendelkező termelőszövetkezetet megnyugtathatnak, hogy korszerűsítés nélkül nincs gazdaságos termelés. Ahol tehát a környezeti adottságok és a fajtaválaszték a magas művelés mellett szólnak, ott csakis ézen intenzív szőlőtermelési eljárás szerint érdemes új telepítéseket végezni és a hagyományos módon létesített fiatal ültetvényeket széles sorra kialakítani. Felvetődik a kérdés, hogy meddig érdemes a megye területén 1956—61. években létesült még mintegy 800—1000 katasztrális hold sűrű soros telepítést az ismert munkaerő-problémák mellett fenntartani. Bíztató jelenség, hogy a hagyományos módon létesített ültetvényeknek széles sorra történő kialakítása a megye területén nagy lendülettel folyik. A korszerűsítés jelenlegi tempójával mégsem lehetünk elégedettek. A bajokat financiális vonalon kell keresnünk és a korszerűsítés ütemének gyorsítását csakis a pénzügyi kötöttségek megszüntetése útján érhetjük el. Nagyon előnyösnek ígérkezne a banki szervek részéről annak a gyakorlatnak a követése, hogy a korszerűsítést végző szőlőgazdaságoknak középlejáratú „4—6 évi törlesztési” hiteleket folyósítanának az átalakítással járó élő- és holtmunka-ráfordítá- sok fedezetére. Pénzügyi források híján a korszerűsítés háttérbe szorul, ami végső soron a terméshozamok stagnálásához és a munkaerőhelyzet rosszabbodásához vezet. Kihangsúlyozandó, hogy a mezőgazdasági kultúrnövények közül a szőlő munkatermelékenysége rendkívül kedvezőtlen. A búza, Kukorica, cukorrépa és egyéb szántóföldi növények után a kilencedik helyet foglalja el. Ez a kedvezőtlen rangsorolás a sűrű soros ültetvények korszerűsítése után egyrészt a komplex gépesítés bevezetésével és a termőkapacitás fokozásával jelentős mértékben megjavulna. Kevés a kék szŐI6 Az egri történelmi borvidéken a II. ötéves terv időszakában 1155 katasztrális hold borszőlőt (Leányka, Olasz rizling, Muscat Otto- nel) és mindössze 270 katasztrális hold kék szőlőt (Kékfrankos, Oportó, Cabernet) telepítettek. E számokból kitűnik, hogy a vörös bor előállítására alkalmas szőlő- ültetvények területi részesedése 18 százaléknak felel meg, amely az utóbbi három év telepítési rátájával a kékszőlőfajták javára nem tolódott el. A Magyar Állami' Pince- gazdaság egri üzeme a közeljövőben egy nagy kapacitású, kifejezetten exportra termelő palackozórészleggel bővül. E létesítményhez kapcsolódik majd egy, a kék szőlő feldolgozására alkalmas, 25 000 q/szüret kapacitású, korszerű szőlőfeldolgozó és -erjesztő üzem is. Felvetődik a kérdés, hogy e fejlesztési célkitűzések megvalósulása esetén a minőségi vörösbor-palackozáshoz szükséges alapanyag a kívánt mennyiségben és fajtaminőségben a történelmi borvidék közelében felvásárolható lesz-e egyáltalán. Szem előtt kell tartanunk, hogy adott időpontban meglévő állagában visszaesett kékszőlő-ültetvények termő- képessége tovább romlik, ezen kultúrákból jelentős áruszőlő-felvásárlással nem számolhatunk. Ezek a sok kézi munkaerőt igényelő sűrű soros ültetvények megművelése a termelőszövetkezeti parasztság még munkába á1- ható' dOIgöZóihák Kiöregedése, — átlagos életkoruk 57 év — majd a fiatalabb korosztályoknak az ipar felé vonzódása miatt súlyos problémaként nehezedik a megye szőlőüzemeire. A minőségi kékszőlő-fajták kedvezőtlen területi részaránya a gazdasági bofolyá- solás eszközével megjavítható. E termeléspolitikai intézkedés kihatásaként az egri borvidéken a fehér bort adó fajták területéhez viszonyítva a minőségű vörös bort termő fajták részesedését a jelenlegi 18 százalékról optimálisan 25—30 százalékra szükséges megemelni. Termesztéstechnikai szempontból a fejlesztésnek egri termőtájunkon kedvezőek a feltételei, mivel Lenz-Moser műveléssel magas terméshozamok és elfogadható minőségek érhetők el. összegezésképpen a kékszőlő-fajták területi felfutását a kívánt mértékig hatékonyan elősegítené a telepítési támogatások differenciált kialakítása a vörös bort adó fajták javára. Fejlesztési tervek felülvizsgálata A megye területén a szőlős termelőszövetkezetekben nem ritkaságszámba megy az 50—100 katasztrális hold nagyságrendű szőlőtelepítés, amelynek állóeszközértéke a teljes beruházottság elérésekor a 2—3 millió forintos volument is elérheti. A megtermelt csemegeszőlő és bortermés elhelyezése a felvásárló és értékesítő vállalatok feladatát képezi. Ebből következően információs lehetőségeik lényegesen jobbak, mint a termelőüzemeké. A telepítéseknek mechanikus módon való bonyolítása — a minőségi igények számbavétele nélkül — már a közeljövőben borelhelyezési és -értékesítési gondokhoz vezethet. Előfordulhat, hogy egyes borok tekintetében szükségleteken felüli az ellátás, míg n keresettebb bortípusokból « piac felvevőképességéi sem tudjuk kielégíteni. E rendellenességeket szüntetnénk meg követett úton azzal a gyakorlattal, hogy a termelőüzemek fejlesztési terveit, illetve a telepítési fajtasorozatot az érdekelt felek képviselőiből álló szakbizottság részleteiben tanulmányozná még mielőtt az irányító szervek részéről jóváhagyást nyernének. A' termelés és értékesítés összehangolásának elősegítése céljából a MÉK-nek a Hungarofruct-nak, a Magyar Állami Pincegazdaságnak, mint felvásárló vállalatoknak aktív bekapcsolását a telepítő gazdaságok fejlesztési tervdokumentációinak értékelési munkálataiba, nélkülözhetetlennek kell tartanunk. i Csemegeszőlőtelepítések támogatása A rendeleti szabályozás a borszőlőfajták üzemi telepítéseinél a minőségi borvidékeken progresszív ártámogatást biztosít a telepítő gazdaságoknak. A csemegeszőlő üzemi telepítéseknél e támogatás egységesen a bekerülési költség 30 százalékában nyer rögzítést, függetlenül attól, hogy egy adott ter- mőtájon milyen minőségű árugyümölcsöt lehet termelni. Heves megyében a Mátra alján kiváló minőségű csemegeszőlők termelhetők a helyi talaj- és mikroklimatl- kus adottságok kölcsönhatásai révén. Az előirányzott telepítések megvalósulását biztosítaná annak a módszernek az alkalmazása, ha a megye csemegeszőlőt termő körzeteiben az új ültetvények után az egységes 30 százalékos állami támogatás helyett az érdekelt telenítő gazdaságok 50—70 százalékos differenciált kezdvezmény- ben részesülnének. Köztudott, hogy Heves megye gyöngyösi járásában a direkttermővel betelepített területek részesedése még igen jelentős. Ezekről az ültetvényekről közfogyasztásra alkalmas szőlőt sem étkezési célra, sem pedig borkészítésre betakarítani nem lehet. Célravezető lenne az értéktelen szőlő sürgős lecserélése — elsősorban csemegeszőlő-ültetvényekkel — még abban az esetben is, ha e területek rekonstruálásához a kedvez- vényes szaporítóanyag biztosításán keresztül a népgazdaságtól anyagi hozzájárulást követelne meg. Dr. Bárány! József, a Magyar Állami Pincegazdaság főkertésze Háromszázezer udulo 300 ezer beutalót oszt ki az idén kedvezményes jutalomüdülésre a Szakszervezetek Országos Tanácsának üdülési főigazgatósága — 13 000-rel többet mint tavaly, így 1969-ben 240 000 felnőtt és 60 000 gyermek töltheti évi pihenőjének egy részét a SZOT-üdülőkben. A gyógy- üdültetés kerete 3800, a nyári gyermeküdültetésé 3000, az egyéb családos és felnőtt üdültetésé pedig 6 200 fővel nő. így a kedvezményes felnőtt, főiskolás és gyógyüdül- tetésben csaknem 220 000 a szanatóriumi üdülésben 10 000 dolgozó részesül, körülbelül hatvan hajókirándulással pedig 12 000-en jutnak el Pozsonyba. Ausztriába vagy az Al-Dunára. A szabad szombatosokra való tekintettel, az igényekhez alkalmazkodva lehetővé kívánja tenni a fővárosi dolgozók kétnapos hétvégi üdülését a Duna-kanyar, a Mátra és a Bükk, valamint a déli Balaton-part egyes üdülőiben. Meghalt S/ncsori István a KPTDSZ Heves megyei Bizottságának titkára A Kereskedelmi- Pénzügyi- és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Országos Elnöksége és a Szakszer vezetek Heves megyei Tanácsának Elnöksége, mely fájdalommal tudatja. hogy szeretett dolgozótársunk Szacsuri István elvtárs, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa Elnökségének tagja, a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának titkára, 1939. január 30-án este 45 éves korában, tragikus hirtelenséggel, rövid szenvedés után elhunyt. A KPVDSZ Országos Elnöksége és az SZMT Heves megyei Elnöksége, Szaesuri István elvtársat saját halottjának tekinti, temetéséről gondoskodik. Az elhunytat családtagjai, rokonai, barátai, elvtársai és munkatársai 19G9. február 2-án 13 órakor búcsúztatják Egerben a Hatvani-temetőben. Szacsuri István 1923. december 18-án született Göncön, munkásszülők gyermekeként. Már fiatalon, alig thúsz évesen bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Először az ifjúsági szervezetben dolgozott, majd 1948- ban belépett a kommunista pártba, ahol elvtársai rövidesen kisebb-nagyobb párt- tisztségekkel bízták meg. ■1950-ben kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba, ahol lelkiismeretes, öntudatos társadalmi munkája eredményeként függetlenített szakszervezeti tisztségbe választották. 1957-ig a Heves megyei Terményforgalmi Vállalat szb-titkára, s 1957-től haláláig a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának titkára volt. Halála riem csak a hozzátartozók számára jelent pótolhatatlan veszteséget, nagy veszteség érte a mozgalmat is, amelynek mindvégig szorgalmas, elvhű harcosa volt. Mindazok, akik ismerték, akik vele együtt dolgoztak, — elvtársai, munkatársai és barátai — osztoznak a család fájdalmában, s emlékét kegyelettel megőrzik. Nem kidobott oénz! Akik hallották kormányunk elnökének újévi nyilatkozatát, bizonyára emlékeznek még beszédjének arra a részére, amelyben serkentette, bátorította az üzemek, a vállalatok vezetőit: ha van rá lehetőség, bátran nyújtsanak anyagi segítséget az üzemi lakásépítkezéshez. Jó példának említette a székesfehérvári VIDEOTON gyárat, a Magyar Hajó és Darugyárat, ahol már nagyon sok dolgozó jutott lakáshoz a vállalat lanyagi támogatásával. Szóvá tette a továbbiakban, hogy a két példa még korántsem általános, sok gazdaságvezető túl óvatos, pedig az anyagi erőforrások bátrabb felhasználásával meg lehetne gyorsítani a vállalati lakás- építkezést. A közelmúltban foglalkoztunk lapunkban az egri fi- nomszerelvénygyári fiatalok KISZ-lakásépítési akciójával. Megírtuk, hogy 16 lakás építésére, átadására meg ez évben sor kerül, és 8 fiatal építtetőt 17—17 ezer forinttal regit a gyár. A cikk megjelenése után a megye üzemeiből, vállalataiból nagyon sok levél érke zett szerkesztőségünkbe. A levelek írói, idősebb, fiatalabb dolgozók arra kértek, érdeklődjük meg: vajon vállalatuknál miért nem szerveznek lakásépítési akciót, és ha sor kerülne rá, kapnának-e anyagi segítséget hozzá a vállalattól? Eleget téve a kérésnek, több üzemnél és vállalatnál is jártunk, és a várt tarka. Itt nem. Itt nem kong. Hogy hon kong? Hát sokféle a világon, de nálunk nem kong a Hon Kong. Ezt olvastam és megnyugszom. Ha itt nem kong a Hon kong, akkor nekem a fejem nem egy A 2-nek becézett vírustól fáj, akkor a szédűléses lázam nem kínai eredetű, s amikor az imént Összeestem, az nem a szövődmény volt csak a háziköntösöm madzagja, amit az istennek sem tudok rendesen megkötni. Boldog vagyok és nyugodt. Mert mégis csak borzasztó lenne, hogy én, aki különösen az utóbbi időben oly sokat udUu» a 'Ut < a baloldaliság ne legyen a felnőtt betegségem, pontosan ilyen kínai fertőzést kapjak. Most. Amikor nemcsak az A 2-vel van baja a világ egy részének. így tehát módomban áll elhatárolnom magam mindattól, ami Hon Kongból jön. Nem uraim, elvtársaim, ez nem az én betegségem. Az én betegségem egy szerény, mindennapos magyar influenza, amelyet a két front — egy meleg és egy hideg front — elleni küzdelem hevében kaptam. És ez nagy dolog. Pompás dolog. Mert mondjuk belehalok ebbe a magyar influenzába. Mondjuk. Barátaim, élvtárstAm, nem barátaim és nem elvtársaim azért minden bizonnyal eljönnek a temetésemre, minden bizonnyal mondanának olyat is, amit élve még nagyobb örömmel és olyat is, amit a lehető legnagyobb felháborodással hallgatnék meg. De egyet nem mondhatna senki sem: hogy politikai nézeteimre sajnálatosan a Hon Kong-i influenza volt a jellemző. Bele is pusztult ez a szerencsétlen Már mint én. Nem, ilyet nem mondhatnak rólam. És erre büszke vagyok. Igaz, jobbra- balra tántorgok, ha felállók, de ez a szédelgés nem a kispol- gáriság talajában, hanem csupa» abba* sokfajta válasz helyett, majdnem ugyanazokat a mondatokat, indokokat hallottuk. „Igen, jó lenne. Valóban sokan rászolgálnának és megérdemelnék. Dehát nem könn ügy ez, nincs rá törvén . , rendelkezés, így nagy a személyi felelősségvállalás, és ki tudja, jövőre nyereséges lesz-e a vállalat.” A legtöbben arra hivatkoztak: nincs rá törvény, rendelkezés. Akkor még valóban nem volt, de most már van. Január 24-én megjelent a pénzügyi, a munkaügyi, az építési és városfejlesztési miniszternek, a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben hozott együttes rendeleté, a lakásépítés vállalati támogatásáról. A rendelet egyértelműen kimondja: a részesedési alapból, és a fejlesztési alap 10 százalékával nyújthatnak anyagi segítséget a vállalatok az üzemi lakásépítkezéshez. Nem kívánjuk a rendelet részleteit ismertetni, remélvén, hogy az illetékesek már úgy is ismerik. A sorompót tehát felhúzták, zöld utat kapott a vállalati segítségre alapozó lakásépítési akció, s akár holnap. vagy holnapután már az i pítkezás is megkezdődhet. Jól tudjuk, korántsem ilyen 1.ónnyű, egyszerű ügyről van szó. Nagyon is alapos, józan számításokra, megfontolásokra van szükség, és egy-egy akció megszervezése hónapokba telheti De a törvényes lehetőség már megvan. Ha van miből, lehet építkezni, segítséget adni. gyökeredzik, hogy félhülyén a láztól az egyik lábamra a feleségem tűsarkú cipőjét, a másikra a vietnami papucsot húztam. De különben is: a cipő eredeti párizsi modell, a papucs meg hát ugye... Stílszerű most ez. A lényeg azonban az, hogy a szakemberek felelős tájékoztatása szerint Hon Kong-i influenza márpedig nincsen. Ránézek a hőmérőre és vigyorogva közlöm a negyvenes szám felé kapaszkodó Hig An-yal — pardon —; higannyal, hogy kár ugrálnia, nem konvertibilis gyógyszerrel is visszariasztható vírusaim vannak. Istenem! Vírusaim vannak. Magyar vírusok. Nem kell őket eredetiben tanulmányoznom, hogy beszélgetni tudjak velük: értenek a nyelvemen:- A... A... A! (egri) Nem arra gondolunk, hogy egymást érjék az ünnepélyes alapkőletételek, a kulcsátadások. Erre ügy sincs lehetőség, hiszen évekre van szükség, míg valamennyi la- i.ásigénylőre sor kerülhet. De el kell kezdeni. Mielőbb. A segítség, a támogatás nem kidobott pénz. Az üzemek, a vállalatok saját dolgozóikon segítenek, saját dolgozóikat becsülik meg, s alakítják ki vele a törzsgárdát. A pénz tehát sokszorosan megtérül. K. J. Erdészeti szakközépiskola Egerben Az egri Dobó István Gimnázium és Szakközépiskolában szeptemberben újabb évfolyam indul a jövő erdészei számára. A szakközépiskola ugyanis olyan középfokú általános és szakmai műveltséggel ruházza fel a tanulókat, amelynek birtokában képesek egyrészt az erdő- gazdaságban rájuk váró feladatok önálló megoldására, másrészt folytathatják tanulmányaikat bármely felsőbb intézményben. Az erdészeti szakközépiskola a főbb közismereti tárgyak — a magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, kémia és biológia — mellett órarendjébe állítja a termőhelyismeret- tant, erdészeti géptant, erdő- és vadvédelmet, erdészeti munkaszervezést is. Szakmai gyakorlatokon vesznek részt, hetenként egy napot és az őszi-tavaszi összefüggő szakgyakorlatra 2—2 hetet, év végén pedig nyári gyakorlaton egy teljes hónapot. Az érettségi után a fiatalok erdőgazdasági és faipari üzemeknél, vállalatoknál helyezkedhetnek el, mint beosztott erdész, beosztott cse- metekert-kezelő, csemetekerti, vagy erdősítési imunka- csapat-vezető, erdei rakodó- kezelő. hossztoló, tsz-fásítá- si felelős, rönktért felíró, vadász, vadtenyésztő, erdészeti adminisztrátor és külön vizsga után laboráns, erdei melléktermék-átvevő. Az erdészeti szakközépiskolába az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulói jelentkezhetnek. Az arra rászoruló tanulóknak kollégiumot is biztosít az iskola. ^ - Jff3 1969. február U
