Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

A mezőgazdasági szakirodalom hónapja A mezőgazdaság! kőnyvhó­Bap megyei megnyitójára ma délelőtt Füzesabonyban kerül sor. Február VdS« szakirodalom, a szakkönyvek és a szaklapok hónapja. A nagytekintélyű tagokból álló bizottság, melyet a rendez­vénysorozat előkészítésére és szervezésére létrehívtak, el­végezte már munkája dan­dárját. Hazánk legtöbb hely­ségében már tudják: mikor lesz náluk író—olvasó talál­kozó, mikor szakelőadás, hol és milyen szakirodalmi an- kétra kerül majd sor. A me­zőgazdasági üzemek vezetői , alighanem már mindenütt számot vetettek azzal, hogy üzemük anyagi lehetőségei • milyen mértékben adnak mó- ' dot a tsz vagy állami gazda- ' sági üzemi könyvtárának ' gyarapítására. Van azonban egy mélyebb, •mégis gyakorlati célja az egész akciónak: a mezőgazda- sági szakkönyvek, szaklapok tanítanak, mégpedig a nem­zetközi tekintélyű magyar me­zőgazdaság-tudomány tudós képviselőinek gazdag tapasz­talataival és oktató szenve­délyével. Tanításaink r^b£Í‘ szólnak már annak a gazda­sági évnek az alakulásába is, amikor napvilágot láttak. Voltak századok, amikor nem lépett előre akkorát hazánk­ban a gazdálkodás elmélete, és gyakorlata, mint az elmúlt húsz évben. Egyebek közt a kemizálás és az új búzafajták elterjedése szinte forradalmi változást jelentettek a ma­gyar mezőgazdasági termelés­ben. És ez a változás sem íi.yen gyors, sem ilyen ered­ni nyes nem lehetett volna a szakirodalom ismertető, ma­gyarázó tevékenysége nélkül. Alighi túloz, aki azt tartja: a mezőgazdasági szakiroda- lom nyomán szemünk láttára lesz több a virágzó fa, az egészségesebb jószágállomány — könnyebb, jobb lesz a me­zőgazdaságban dolgozók éle­te. _ Ez a rendkívül fontos sze­rep nem takarhatja el még ilyen ünnepi alkalmakkor sem a mezőgazdasági kiadvá­nyok megjelentetésével és terjesztésével kapcsolatos problémákat. Ha valamikor, hát most szóba kerülhet: va­jon a valóságos igényekre épülnek tematikailag és pél­dányszám tekintetében a ki­adói döntések? Ha valami­kor, hát most alkalom nyílik annak megtárgyalására is: vajon a mezőgazdasági szak­könyv oda jut-e, ahol a leg­nagyobb szükség van rá . íov válhatik csak azzá a magyar mező- gazdasági szakkönyv és szak­sajtó, amivé lenni kell: a me­zőgazdaság valamennyi dol­gozójának jó' barátjává, okos mesterévé, nélkülözhetetlen munkaeszközévé. Bajor Nagy Ernő Hatvaniak a vasutas szocialista brigádok országos találkozóján A héten került sor a Buda­pesti MÁV-igazgatóságon tanácsteremben a szocialista brigádvezetők tanácskozásá­ra. A tanácskozáson tízen képviselték a hatvani szocia­lista brigádokat. A tanácsko­zás résztvevői pozitiven érté­kelték a hatvaniak munká' ját, s ez kifejezésre jutott abban is, hogy az országos tanácskozáson két hatvani brigádvezető is ott lesz. Szűcs Ferenc és Királyházi Zoltán vesznek majd részt a február 23-i tanácskozáson, melyen az ország vasutas szo­cialista brigádvezetői talál­koznak. Tíaplóieles Lermontov: A FATALISTA M. J. Lermontov — Puskin mellett — a klasszikus orosz iiodalom romantikus korszakának legnagyobb alakja, pedig még 27. évét sem töltötte be, amikor — 1841-ben —, a rajon­gásig szeretett Puskinhoz hasonlóan, egy értelmetlen párbaj­ban megölték. Neve a Korunk hősé-vel vonult be a világ- irodalomba. Ezen kívül — Lermontov elsősorban költő volt — egy versesdrámát, az Álarcosbált, a Démon című elbeszélő költeményt és a Borogyino című költeményt tartják kiemel­kedő művének. Az utóbbiról Lev Tolsztoj úgy vélekedett, hogy ez volt a Háború és béke magja. Ugyanő — Lermontov halála után — megjegyezte: „Ha Lermontov életben marad, fölösleges volnék én is, Dosztojevszkij is”. Lermontov az ironikus felhangú „korunk hősét” teremtette meg, Pecsorint, ezt a különc, közönyös, szenvtelennek ható hőst; a kor értel­miségi típusát — akinek tehetsége nem fejlődhet az adott történelmi keretek között, s ezért léhaságba, semmittevésbe torkollik, vagy a sorssal, az élettel való könnyelmű játékba kezd, miként A fatalista című részben, ami a Korunk hőse című, inkább növeli afűzérnek tekinthető alkotás utolsó fe­jezete. A mű két fejezetét, a Mary hercegnőt és legutóbb a Belá-t már láthatta a hazai közönség filmen, A fatalistát — i* lengyel filmesek jóvoltából — ezúttal a képernyőn: szer­dán 20.20-kor. Egy katonai tolmács visszaemlékezései Irta: V. Sztyeianov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa 5. És Paulus kapitulált (Befejező rész) i Az időközben odavezényelt szovjet benzinszállító autók­ból feltöltötték a németek gépkocsijait. Mindegyik au­tóra két zászlócska került: ggy fehér és egy vörös. Mindegyikbe két külön ki­választott tiszt ült — egy szovjet és egy német és vit­ték a tűzszüneti parancs kó­piáját. A gépkocsik elindultak és ahogy a frontvonal men­tén végighaladtak, egyre messzebbre távolodott a tü­zérségi tűz. És egyszeriben furcsa csend támadt a fü­lünkben. Hónapok óta elő­ször érezhettük ezt a csendet. Csak időhként hallatszott tompa moraj észak felől. Nem maradt más hátra, iránt néhány protokoll jelle­gű kérdést eldönteni A hit­lerista tábornokok kijelentet­ték, hogy vendégeiknek te­kintenek bennünket és ra­gaszkodnak hozzá, hogy az ő •y tójukban utazzunk Sumilov tábornok törzskarához. * NmiisßQ J 1969. február 1, szombat — Nem, uraim — hang­zott Laszkin tábornok ellen­vetése. — Önök a vendégek, igaz, hogy hívatlan vendé­gek, ezért ha tetszik, ha nem, a mi járműveinkéi kell meg­tenniük az utat. — Az akkor 53 éves Paulus sápadtan, merev arccal, ter­mészetellenesen egyenes test­tartással jelent meg. Biccen­tett egyet a fejével és he­lyet foglalt az első autóban A gépkocsioszlop nyomban elindult. Én azt a parancsot kap­tam, hogy maradjak hátra és Adam ezredes segítségével tisztázzak még néhány for­maságot, majd Paulus köny- nyű terepjáró kocsiján men­jek a hadsereg törzskari épü­letébe. A munka kicsit hosz- szúnak bizonyult. Hogy időt nyerjek, elhatároztam, hogy nem az úton, hanem torony­iránt vágok át. A terepjáró kocsi időnként érintette a kacskaringózó utat, amelyen hosszú sorban haladtak a foglyok. Egyik kilomé' ’rt a másik után tettük meg és se vége, se hossza nem látszott a foglyok sorainak. Beszédbe elegyedtem Adam ezredessel. Különösen az ér­dekelt, hogyan jutott Paulus a kapitulációra von"*'mzó döntésre. Az ezredes szavai­ból kitűnt, hogy a 6. hadse­reg parancsnoka azokhoz s. német hivatásos tisztekhez tartozott, akik nem osztot­ták Hitler kalandorstraté­giáját. Hitler inkább a „ki­váltságosok” adottságaira, az ösztönökre és a jósok, az asztrológusok j övendőléseire hallgatott, semmit hogy ki­kérte volna a régi Wehrmacht tapasztalatainak tanácsát. Még mielőtt beköszöntött vol­na az ősz, amikor világossá vált, hogy a Volgán való át­kelés terve kudarcba fulladt, Paulus rádöbbent arra, mi­lyen veszélyes helyzetbe sod­ródott hadserege, amely hosz- szú ékként hatolt védel­münkbe. Nemegyszer java­solta Hitlernek, hogy még a hideg beállta előtt vonják ki a csapatokat Sztálingrádból, elkerülve ezzel a fenyegető pusztulást. Hitler azonban hallani se akart errőL Ra­gaszkodott ahhoz, hogy bár­mi áron tartsák a Volga- parti hídfőállást s abban re­ménykedett, hogy tavasszal újrakezdődhetnek a hadmű­veletek. Az utolsó pillanatban, ami­kor az összeomlás elkerülhe­tetlen volta teljesen nyilván­A megtakarítás 2 millió 169 ezer forint (ifj. Berta Tibor) A visontai Thorez Külfej- téses Bányaüzem műszaki szocialista brigádja az elmúlt napokban tartotta meg év­záró brigádgyűlését, melyen Nagy László brigádvezető is­mertette milyen eredménye­ket értek el. Az alkatrész-szerkesztő csoportban dolgozó brigád­tagok az 1—XI gépláncban üzemelő gépeknél, berende­zéseknél a váratlan gépal­katrész-törések és -meghibá­sodások alkalmával a szüksé­ges felvételezéseket elkészí­tették és biztosították a gyártáshoz az alkatrészrajzo­kat E feladatok elvégzésére a vállalt 75 munkaóra helyett 142 munkaórát fordítottak. A műhely állományában lévő fizikai dolgozók újítási és ésszerűsítési javaslataival, valamint szakmai továbbfej­lődésével kapcsolatos műsza­ki problémáit Fehér János művezető és Oravecz István gépmester segítették. A fizi­kai dolgozók továbbképzését szolgálja az év első negyedé­re megszervezett műszaki rajzolvasói tanfolyam. A tmk tervében szereplő javítá­sok ütemezésénél anyagfel­használásánál a terv szerinti költséghez képest 202 ezer 558 forintot takarítottak meg. A nagy villamosenergia­igényű gépláncok, valamint az egész iizem területén be­épített villamos berendezé­sek szükség szerinti üzemel­tetésénél és az egyes beren­dezések átcsoportosításával több mint 2 százalékkal csök­kentették az energiafelhasz­nálást, s ezzel 1 millió 960 ezer forintot takarítottak meg. Rendszeresen megtartották a balesetvédelmi tanfolyamo­kat, a szaktanfolyamon részt vevőket pedig konzultáció­kon segítették, A brigádta­gok közül huszonhármán vesznek részt különböző fo­kon politikai oktatásban. A brigádtagok 1968-ban 18 való lett, a Führer megen­gedte Paulusnak, hogy Ber­linbe repüljön. Ez néhány nappal a kapituláció előtt történt. Paulus azonban el­hárította a meghívást: kato­náival maradt. Adam ezredes szavai sze­rint Paulus január 31-e előtt az utolsó napokban senkivel sem beszélt. Egész idő alatt le nem húnyta a szemét, bunker-irodájában éjjel-nap- nap föl-alá járkált. Csak ak­kor jelent meg, amikor utol­só döntését akarta bejelente- majd újra bezárkózott. ... Két nappal később, február 2-án megszűnt létez­ni az északi hadseregcsoport is. T-='!es kudarccal végző­dött Hitlernek az a kalandor terve, hogy Sztálingrád el­foglalásával keletről bekeríti Moszkvát. ★ És Íme néhány adat erről a történelemben evvedülálló csatáról: Sztálingrád fajai­nál az ellenség 182 ezer kato­nája és tisztje lelte halálát, több mint félmillió volt a se­besült. A szovjet hadsereg 1450 ellenséges tankot, több mint ezer ágyút, 1337 repülő­gépet semmisített meg. És még egy tény: abban az időpontban, amikor a beke­rítés megtörtént, Paulus had­serege körülbelül 300 ezer katonából és tisztből állt. Ki­derült, hogy a bekerítést vég­rehajtó szovjet csapatok lét­száma ennél lényegesen ke­vesebb volt... Így ért véget a nagy V->lga- parti csata, amely hat és fél hónapon át tartott. Kezdetét vette a fasiszta területrab­lók kiűzése a Szovjetunió földjéről. !, Fordította: ' Szász József újítást adtak be. Igyekeztek betartva a hármas követel­ményt, a munkaidőn túl is kapcsolatot teremteni, pél­dául két alkalommal talál­koztak egymással a brigádta­gok családjai is. A brigád összességében túl­teljesítette 1968-ra tett vál­lalását, s a megtakarított ösz- szeg meghaladja a két mil­liót. Pelőfibányai nyugdíjasok (Tóth Lajos) Petőfibányán a bánya be­zárása után többen kerültek nyugdíjba. Egy részük már amúgy is elérte a korhatárt, más részük annak a kor­mányrendeletnek alapján, mely, lehetővé tette, hogy a felszámoló üzemek dolgozói bizonyos munkaviszony és korhatár után nyugdíjba me­hessenek. A szakszervezeti bi­zottság törődik velük, a nyugdíjasok szakszervezeti vezetőségében olyan régi bá­nyászok vannak, mint Ga- ramvölgyi Lajos, Rozgonyi Dezső, Molnár László. A környező községekben élő nyugdíjasokkal a bizalmi há­lózaton keresztül tartják a kapcsolatot, s időnként gyű­léseket hívnak össze, hogy alaposabban megismerjék problémáikat. Jelenleg több mint ezer nyugdíjas bányászt tartanak számon, közülük háromszázan Petőfibányán él­nek. A nyugdíjasok közül töb­ben vállaltak munkát havi 500 forintért. Az idén a szakszervezeti vezetőség ja­vasolni fogja a nyugdíjaso­kat foglalkoztató üzemeknek, hogy ne ötletszerűen válo­gassák ki a felvételre kerü­lőket. hanem szociális hely­zetüket mérlegelve. Időn­ként a szakszervezet is nyújt anyagi segítséget. A szakszervezeti bizottság igyekszik a nyugdíjasok szó­rakozását is elősegíteni, a kultúrházban két termet biztosítottak számukra, meg­rendeltek minden napilapot és esténként politikai kérdé­sekről vitákat rendeznek. Biztosítottak számukra tele­víziót, rádiót és társasjáté­kokat. 'Vasárnaptól — folytatásokban közöltük; Bűntény 20 millióért Egy szürke hétköznapon Prágából Bratislava felé ro­bog egy tizenhárom kocsiból álló szerelvény. A 2316-os számú gyorsított vonat. A szerelvény postakocsijában — különleges biztonsági őri­zet mellett — egy gondosan lezárt, acél­szalagokkal átfüzött, le- plompált, két lakattal ellátott kis ládikót szállítanak. A különleges biztonsági őrizet a ládikó tartalmának szól: a rekeszei­ben kétszáz köteg ezerkoronás lapul. Frissen nyomott bank­jegyekről van szó, amelyek­kel az elhasználódott és a forgalomból fokozatosan ki­vont régi pénzt akarják pó­tolni. A bankjegyek sorozat- jelzése: C—L. A húszmilliós szállít­mány nem érkezik meg Bratisla- vába. A 297,3 kilométernél a postakocsi felrobban. A szörnyű robbanás szilán­kokra tépi. Mi okozta a rob­banást? Ki vagy kik helyez­ték el a kocsiban a robbanó­anyagot? Megsemmisült-e a ládikóba zárt valamennyi bankjegy? Ezekre a kérdé­sekre keres választ a bűn­ügyi rendőrség és az állam- védelmi szervek együttes nyomozása. A nyomozás roppant bo­nyolult, egész sor meglepő, sőt gro­teszk mozzanatot tár fel, amelyekről olvasóink is meg­győződi- etnek Eduard Fiker érdekfeszítő, dús cselekmé- nyű regényéből. Bűntény 20 millióért Eduárd Fiker regénye a legigényesebb krimirajongók igényeit is kielégíti. A re­gény irodalmi színvonalú, s a krimi műfajában kevés olyan művet találhatunk, amely vetekedhetik vele. A regényt átszövi az író mate­matikai érzékű logikája, s cselekménybonyolítása is rendkívüli mesterre vall. A Bűnlény 20 millióért című regény egy felgöngyölítésének izgalmas, különleges bűntett-soro- a szó szoros értelmében lebi­zat lincselő története. Olvassa el ön is, a rendkívül érdekes és bravúros nyomozás történetét. Vasárnantól. folytatásokban közöltük. r~T~▼ ▼▼▼TTTTVT’TT'V'T’T'T’T*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom