Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

Amirftt sok s«6 esik: 80:50:15 ^AAAAAAAAAA^VVVVAAA^AAAAAAAAA^VSAAi^A^NAWAAAAAA^AAAAAA/SAAA^^^AAA^VVV^A^WSA^A/^AAAAOAAA^ Kötetlen beszélgetés a hazafias nevelésről vOo»io»kodtI»” — nyilvánosan A* anyagi ösztönzésnek csak egyik formája a részesedés [' Kevés kormányrendelke- | sés találkozott olyan széles j körű ellenkezéssel, mint J amely a vállalati dolgozók ! kategorizálásáról és a része- ] sedési alap kategóriák közöt- i 11 felosztásáról Intézkedett 1 Mint ismeretes, a vállalat fel­ső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két ka- j legóriába nem tartozó alkal- ; mazottak pedig évi teljes ke- ; resetük 15 százalékát kapják ; Jutalmul, maximális részese- í désd alap elérése esetén. A ! kategóriák közötti 80:50:1$ ; felosztási arány minden eset­ben érvényesül. Ha például ' a részesedési alap az elérhető ! maximumnak fele, akkor a* I-es kategóriában átlagosan ! az évi alapbér 40 százalékát j a ll-esben a 25 százalékát, a m-as kategóriájúak pedig a* j évi kereset 7,5 százalékát j kapják. 1 A többséget alkotó III. ka-' T tegóriájú dolgozók igazság- ' talannak tartják a felosztási ] arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb . részesedést, amikor a felosz- , tás alapjául szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitáa-. I mnir ezzel a „többségi” né-' azon az alapon, hogy a , vesetők az új mechanizmus­ban többet is kockáztatnak! veszteséges gazdálkodás ese­tén alapbérük is 15—25 szá­zalékkal csökkenthető. (Mert még gyakorlatilag a je­____ állami támogatások m iatt nincs ilyen veszély.) Ha % kategorizálás mostani rend­szerét, vagy a részesedési sAap felosztásának mai ará­nyait sem tekintjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek, al­kalmas azért időszerű fela­datunk, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére. ! (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megol- s-------------------------___ _--------­A kosos — a hástájiért Bár a termelőszövetkeze­tek évről-évre egyre több mezőgazdasági terméket állí­tanak elő, mégsem becsülhe­tő le napjainkban még a háztáji gazdaságok jelentő­sége. Növekszenek az ország belső szükségletei, ugyanak­kor külföldön is keresett cikkek a magyar mezőgazda­ság termelvényei. Különösen a háztáji gazdaságokban fel­nevelt állatokra van szükség s éppen ezért nagy gond, hogy az utóbbi időben sajnos nemhogy szaporodott volna, de csökkent a háztáji gazda­ságok tehénállománya. Aligha van olyan megye, olyan termelőszövetkezet ahol ne gondolkoztak volna azon, hogy miképpen lehetne a gondokon segíteni, miképpen lehetne az eddiginél még jobb háztáji állományokat kialakítani, A Baranya me­gyei Szabadszentkirályon ér­dekes megoldást találtak a helyi szövetkezeti vezetők. Azt a gyakorlatot vezették i be, hogy a háztájiban tartott tehén után 3—4 napot írnak a szövetkezett gazda javára. A háztájiban nevelt és a kö- i zös gazdaság útján értékesí­tett növendék vagy hízott- | marha ntán pedig darabon- j ként és havonta 1,5—2 mun- | kanap illeti meg a gazdát. I Jól járnak így a gazdák és ! jől jár a szövetkezet is. Kü­lönösen az idős gazdákra néz- : ve kedvező ez a megoldás, hiszen nekik úgy is nehezebb ledolgozni a szükséges mun­kanapokat. A szabadszentklr&lyt példa lehet, hogy nem nyeri meg minden szövetkezeti vezető tetszését, bizonyára akadnak, akik nem tartják ezt célra­vezetőnek. Mindenesetre azt bizonyítja, hogy az ottani ve­zetők nem nézik közömbö­sen, hogy miképpen alakul a | háztáji gazdaság s mesr>ró- | hálják ösztönözni a gazdá- ! jkat. Ebből pedig a közösség- j nek, az egyéneknek is haszna i származik. ^ _ (fcaposi) dúst is alkalmazni. Ma azon­ban a jelenlegi rendszer ér­vényes, és ezt kell következe­tesen végrehajtani.) Az anyagi ösztönzés haté-' konyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedel­mek differenciálása nélkül. Nevezetesen, differenciálni kell a jövedelmeket a vég­zett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultsá­gától és a vállalat felelőssé­gétől függően. A gazdaság­irányítás mai rendjében, mi­vel növekszik a vezetők sze­repe, felelőssége, anyagi ér­dekeltségüket is szükséges ki­terjeszteni; ez pedig feltétele­zi a kereseti, a jövedelmi kü­lönbségek további növelését is. As utóbbi másfél évtized­ben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amig 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jö­vedelmű rétegek átlagkerese­te között 1:4.27 arány volt, addig ez az arány 1966-ra l:3,37-re csökkent. (S az át­lag alatti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről l:l,79-re csökkent). Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek kö­zötti különbséget A legke­vésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nye­reségrészesedést hanem a különböző korábbi prémiu­mokat jutalmakat is a része­sedési alap kategóriájukra jutó hányadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a teljes adózott jövedelem után kap­ták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadó­nak. Ezek után érthető, hogy azoknál a'Vállalatoknál, ame­lyeknél a III. kategóriában levők év végi nyereségrésze­sedése csökken, ott a vezető­ket még nagyobb jövedelem- veszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóri­ába sorolt vezetők a régi mechanizmusban U megkap- tág átlagbérük 60—80 száza­lékát, a II. kategóriába so­rolt vezetők pedig alapbérük 40—50 százalékát, különbö­ző prémiumok formájában. A Jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi ke­resetük 8 százaléka volt, te­hát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azon­ban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer a dol­gozók többségének kedvez, nagyobb anyagi előrehala­dást biztosít. A közös munka eredmé­nyein tehát az „osztozko­dás” nem bántó és nem igaz­ságtalan. Ha maximum fize­tésére a reform első éve után még nem is kerül sor, az elő­ző Időszak átlagos nyereség- részesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt — és 1969-ben lesz — szükség. Ezért nagyon fontos — a félreértés eloszlatása miatt is — a vezetők célpré- mizálásának konkrét, igazsá­gos, ösztönző és az üzemi közvélemény által is követ­hető, ellenőrizhető rendszeré­nek kialakítása. Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején le­szögezték: abból, hogy az el­ső, vagy a második kategóri­ába sorolták, senki nem húz­hat anyagi hasznot Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő céljutalmat kapott a részesedési alap ter­hére. Senki sem sérelmezhe­ti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a válla­latnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle. Vita és félreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésé­nek időpontjában), ahol bá­tortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriá­kon belül lényeges különbsé­geket tenni a végzett munka, a vállalat felelőssége ará­nyában. Az egyenlősdi, per­sze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második ka­tegóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasá­gi szakemberek munkáját személy szerint értékelni ah- haz, hogy el lehessen dönte­ni: ki, miért, mennyit kap­hat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munka­köri feladatát, ne kapjon na­gyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint ál­talában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelessé­gén felüli kiemelkedő telje­sítményt nyújtott, azt jutal­mazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállala­ti hasznával arányosan. Di­csérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utólag meg­mondani, hogy kinek a telje­sítményével, s miért elége­detlenek. Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségrésze­sedés fizetése nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. K. J. A beszélgetés színhelye: Galyatető egyik kis üdülője volt, a beszélgető partnerek a járási nőtanács aktívái, maguk is gyakorló mamák. Mit jelent a haza? Mi a hazafias neve­lés? — a fogalmak tisztázása egyszerűbb volt, hiszen a marxista filozófia pontosan körülhatárolja a haza fogalmát. De hogy a módszer milyen legyen, amellyel a gyerme­ket hazaszeretetre, az egész emberiség sze- retetére nevelhetjük, az már korántsem olyan egyszerű. Hogyan lehet a mindennapi életben gyakorlati tettekre váltani a tudo­mányos meghatározást, ezt próbálták meg­fogalmazni. — Ahhoz, hogy valaki szeresse a hazát, szükség van arra, hogy ismerje — állapí­tották meg közösen. De ahhoz, hogy ismer­je szép hazánk vidékeit, a városok, ország­részek történelmi hagyományait, sokat kel­lenne még tenni. Jól lenne feleleveníteni az „Ismerd meg hazádat” mozgalmat, sajnos a jelenlegi országjáró kirándulások nem töltik be teljesen ezt a feladatot. Van rá példa, hogy a pedagógusok nem szentelnek elég időt egy-egy város megtekintésére, a nevezetesebb hagyományok megismerteté­sére, s terhes kötelességüknek érzik ezeket a kirándulásokat. A gyermekek maguktól nem láthatnak meg mindent, a pedagógus­nak pedig nincs mindig megfelelő figyel­meztető szava, hogy megláttassa a gyerme­kekkel a szépet, a műemlékeket. Sajnos, előfordul, hogy egyes pedagógusok sem rendelkeznek megfelelő honismerettel. A történelem és a földrajz tanítása az általános iskolában sem ébreszti fel min­denütt a gyermekben a jogos büszkeséget történelmi múltúnkért, s a földrajzban sem használják ki a tantárgy adta lehetőséget a haza megismertetésére. Bár van ellenkező példa is, — a szülők a horti iskolát említet­ték — azt tapasztalják az iskolák egy részé­nél, hogy maguk a pedagógusok sem na­gyon lelkesednek e két tantárgyért, s így a gyermekekben sem tudnak hasonló érzel­meket felkelteni. De hiba lenne csak az Iskolákban látni a hibát, — cáfoltak rá azonnal a horti pél­dával. Itt a gyermekek megpróbálták vé­gigkísérni az ötven esztendővel ezelőtti eseményeket, ehhez azonban szükségük lett volna a felnőttek segítségére, olyan embe­rek visszaemlékezéseire, akik maguk is résztvevői voltak a Tanácsköztársaság meg­alakulását megelőző s az azt követő időknek. Sajnos még a leghivatalosabb helyen sem kaptak választ kérdéseikre, hogyan zajlott le az 1919-es forradalom Horton. Felme­rült a beszélgetés során, hogy az általános iskolás énekkönyvekből hiányoznak a mun­kásindulók. Hogyan tanítsák akkor? A szülő sok esetben egy kicsit egyedül áll amikor a hazafias nevelés problémáiról van szó. A sajtó, a rádió és a tv sokkal na­gyobb segítséget nyújthatna ebben is, — mondták szinte kivétel nélkül mindany- nyian. Jó az, hogy a mai gyermek a tv-adásoi ból megismerhette más népek hőseit, (Te Vilmos, Iwanhoe) de a magyar nemzeti h; sok megismerésére kevesebb alkalma van Ismereteik általában nem terjednek túl Kossuthnál, és Széchenyinél. A 19-es Ta­nácsköztársaság és a későbbi évek munka mártírjairól már alig hallanak. A Nyugat-imádat — mint minden ifjú­sággal kapcsolatos beszélgetésen, — terme szetesen itt is szerepelt. Maguk a szülők je gyezték meg, hogy a Nyugat-imádat ellen: harcban sajnos eléggé egyedül állnak Nem az baj, hogy a magyar ipar gyártja a far­mernadrágot, mely praktikus a gyermek­nek, hanem az, hogy másrnilyet viszont egyáltalán nern gyárt. 3 ez vonatkozik a többi divatcikkre is. Sokkal több n érték- tartással, a jó ízlés határain belül maradva kellene az ifjúság divatjában követni Nyu­gatot Hódit szerte a világon a tizenévesei: között a beatzene. Ez természetes. De az már nem annyira magától értetődő, hogy a rádió- és a tv-zenei műsorában túlteng ez a zene Még példát is említettek rá: mi­ért nem kapott a magyar nóta versenye, legalább annyi időt, mint a tánczenei fesz­tivál ? És felmerült az a kérdés is, honnan is­merik a gyermekek, — akik már a felsza­badulás utáni években születte!: és nőnek fel, — az irredentizmust, a reviz onizmust? És ennél a kérdésnél a családi nevelés ke­rült ismét szóba. A gyermekek nevelését, — állapították meg egyöntetűen — a család­anyák ismereteinek növelésével kellene kezdeni. A gyermek sok esetben azt viszi magával az életbe, amit otthon lát és tanul. A családról beszélve, valahogy egyszerűbbé vált a kérdés. A hazafias nevelés a család­ban kezdődik, s ezért a felnőttekkel is töb­bet kell foglalkozni. Mivel a gyermekek nevelése nagyrészt az asszonyokra hárul, természetesen következik ebből, hogy az asszonyokkal foglalkozó nőt inácsoknak, nagy a feladatuk. A családanvá :al kell el­sősorban tanácskozni a hazafias nevelésről, — de nem csupán a családanyák feladata ez. Munkájukban segítenie kell az iskolá­nak, a tv-nek, a rádiónak, a sajtónak. A feladat, — a, gyermekek hazafiasságra és internacionalista szellemre való nevelése, akkora, hogy az egész felnőtt társadalom összefogására szükség van, — a felnövek­vők érdekében. - | — deák, — ' 'VWVWWWWWWWVVWVV\A/VVVNA/VVVVVV%<VWWVVV\A/VVVVV*AA/WVSA/VAA^ Apc, Hatvan és környékének gázellátása Az országos gázvezetéket Salgótarjánból Kistemye, Apc, Hatvan és Vecsés felé fogják vezetni. Ez szükséges­sé és egyben lehetővé teszi a selypi medence ipari üze­meinek, valamint a lakosság háztartási gázellátását No­vember végén az országos szervek úgy döntöttek, hogy újabb 3SS millió forintos be­ruházással az apci Qualität Könnyűfém-feldolgozó Vál­lalatot az ország legnagyobb alumíniumöntödéjévé fejlesz­tik. Népgazdasági és vállalati szempontból fontos, hogy az Apcon épülő öntödéket, csar­J. Ojseiender: Kényszerképzet Minden alkalom­mal, amikor az utcán meghallom a rendőri sípszót, azonnal oda­nézek, hogy nem ne­kem szólt-e? Amikor pedig este későn ta­lálkozom a hatalom képviselőjével — kö­zönyös arcot vágok, és dalocskákat fü- työrészek. A szemem sarkából pedig figye­lem a rendőrt: mi­lyen hatást gyakorol­hatok rá? Hogy miért? Ál­landóan bűnösnek ér­zem magam. Lehet­séges, hogy ezt a kel­lemetlen tulajdonsá­gomat még valame­lyik távoli Ősömtől örököltem? Nemrég megtalál­tam ostoba félelem okát. Ez pedig apró­ságból adódik. íme: Néha ott is átkelek az utcán, ahol nem szabad. A múltkor csikket ak :r.am be­dobni az egyi': hulla­dékgyűjtőbe, es az mellé esett. Ha a vil­lamoson utazom, el­feledkezem, hogy az ajtóhoz támaszkodni tilos; a vonaton pe­dig kánikulában nem állom meg, hogy ne könyököljek ki az ab­lakon. Ha másutt nincs hely, akkor a ernyőmet, és a cso­magomat a villamos lépcsőjére teszem. A gyalogos-közlekedés szabályait is megsze­gem, és előzök jobbra is meg balra is. Nincs annyi pén­zem, amennyit bün­tetésképpen fizetnem kellene. Így hát, hogy ne féljek, egyetlen le­hetőségem maradt — kikerülni a rendőrö­det, hogy még csak ne is lássam a törvény eme képviselőit. Ilyen előzmények után a napokban ta- álkoztam egy szép lánnyal, aki pontosan olyan volt, mint ami­lyenről álmodoztam. Azonnal a nyomába szegődtem. Felsegítet­tem a csomagját a villamosra, zsebken­dőmmel letöröltem az ülőhelyet, leszállásnál nyitottam az ajtót, átszálláskor virág­csokrot vásároltam neki. A trolibuszon fizettem a menetje­gyét. A harmadik megállónál azonban a szépséges kislány megszólalt: — Ha nem hagy békén, azonnal rend­őrt hívok! És én távoztam. Hát tehettem egye­; ~tf Fordította: Sióét lmr0 nokokat és irodákat gázfű­tésre építsék, ne forduljon elő, hogy hamarosan tetemes összeget költsenek az átalakí­tásra, az új falakat fúrják, rongálják és szerelés közben szüneteljen az öntöde terme­lése. De ha a Zagyva völgyé­ben és Hatvan közelében fek­tetik a gázvezetéket, akkor szükséges, hogy a gázfűtés be­vezetésével ne csak a Qualital Vállalat foglalkozzék, hanem egységes tervek és alapos megfontolások után idejében döntsenek: melyik üzembe, milyen közülethez és hol, melyik községbe, városba, hány lakásba lehet gázt be­vezetni. A megyei tanács elnökhe­lyettesének kezdeményezésé­re az elmúlt év májusában Egerben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a megyei tanács és a Tiszántúli Föld­gázszolgáltató és Szerelő Vállalat vezetői megbeszélést tartottal:. Ezen a tanácskozá­son kölcsönösen kicserélték információikat, hogy 1971-ig Kisterenye, Apc, és Hatvan között az országos gázveze­téket lefektetik és a szolgál­tatást megkezdhetik. Azt is megállapították, hogy a hat­vani járás ipari üzemeit, in­tézményeit és a lakosságot a gázszolgáltatás lehetőségeiről idejében szükséges tájékoz­tatni. Most, az apci Qualital fejlesztése még inkább sür­geti a kérdés megoldását. A gázfűtés nem jár annyi munkával és szennyeződéssel, mint a széntüzelés, kényel­mesebb és korszerűbb is. De a vezetékek lefektetése, a be­rendezések vásárlása és sze­relése elég sokba kerül. Ugyanis a vezeték építésé­nek költségeihez a gázszol­gáltató vállalat nem tud hoz­zájárulni. Da ha gazdaságos, akkor a szolgáltató vállalat, a településig, illetve az átadó állomásig az építési költsége­ket részben, vagy egészben vállalja. A belső vezetékek épitési. szerelési költségét a megrendelő fizeti. A lakosok nem állapod­hatnak meg külön-külön a szolgáltató vállalattal, az ipari üzemek és közületek sem vezethetik be külön-kü- > lön és más-más időben a gázt Ügy véljük, hogy az igények és a lehetőségek felmérését, a gázellátás tervezését és az épitési. szerelési munkákat egység ss elgondolás szerint kell végezni. Két év múlva Apc és Hat­van környékén az üzemek gázfűtésre térhetnek át és gázzal fűthetik a lakásokat is. Azonban a tervek elké­szítéséhez, az anyagbeszer­zéshez és a szereléshez nem kevés munka és nem rövid idő szükséges. Azért hangsú­lyozzuk ezt, mert a májusi megbeszélés óta a gázellátás ügyében gyakorlatilag sem­misem történt, pedig a Qualital Könnyűfémipari — Feldolgozó Vállalat gyors ütemben épül és az ország legnagyobb öntödéje, a kör­nyék több ipari üzeme és a lakosság érdeke sürgeti a megoldást. Tudjuk, hogy a megye más részén is igénylik a gázszol­gáltatást. (Parádsasvár Üveg­gyár, Bélapátfalvi Cement- és Mészművek, az egri hálózat bővítése.) De úgy véljük, a következő két évben oda kell összpontosítani az anyagi erőt. ahol az igény is jelen­tős és az adottságok Is a leg­kedvezőbbek. Ebben a tekin­tetben különös figyelmet ér­demel Apc és Hatvan kör­nyéke. Az előkészítő és a szerve­ző munkát főleg helyiekből álló szakemberek oldhatják meg sikeresen. A koordiná­ciós bizottságban kapjanak helyet az érdekelt vállalatok szakemberei, a közületek és a helyi tanácsok megbízottai. Fazekas L. Néwisie 3 1969. január 31., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom