Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

I Nyngtalan-e még a gyár Látogató» as egri Vörös Csillagban December 31-ig kérhető mentesítés vagy földhasználat A kezdet rosszul sikerült. Az évek óta élüzem&zinten dolgozó, stabil, kiegyensiilyo- zott kollektívával rendelke­ző egri hajtóműgyárat űz év­előjén a Vörös Csillag Trak­torgyárhoz csatolták. Az új profilok bevezetése, a műsza­ki, a szakmunkásgárda átszer­vezése, és nem utolsósorban a magyar traktorgyártósi ipar év eleji bizonytalan, majdnem hogy aggodalomra okot adó helyzete, rendkívül rosszul hatott az egri gyár­egység kollektívájára. S ha még ezekhez azt is „hozzá­írjuk”, hogy az első félévben nagyon sok boríték is véko­nyabb lett, és a többi üzemek csökkentett munkaidővel is jobb kereseti lehetőségeket biztosítanak, mint a traktor­gyárban, akkor, s főleg em­berileg teljesen érthető a hangulat megromlása, a sta­bil, kiegyensúlyozott kollek­tíva kedvszegése, s hogy na­gyon sokan búcsút vettek a gyártól... Kitelt-e a bizonytalanság? Ott voltam a gyár kommu­nistáinak vezetőségválasztó gyűlésén. A viták, a szenve­délyes hangú hozzászólások természetesen az elmondott bajok, problémák köré cso­portosultak. Egy dologban viszont valamennyien egyet­értettek: a gyárat milliós be­ruházásokkal bővítik. Ha nem lenne rá szükség, ha nem lenne jövője, akkor mi­ért költenék rá a milliókat? Az egyik felszólaló a kö­vetkező szavakkal adott han­got véleményének: „Nekünk, kommunistáknak, a gyár dol­gozóinak, de legfőképpen a vezetőknek azon kell fáradoz­ni, hogy mielőbb egyenesbe kerüljön ez a gyár. Ha ezt tesszük, mindenki a maga be­osztásában, munkakörében, akkor ki kell telnie ennek a bizonytalanságnak...” Azóta eltelt néhány hét, hó­nap. Rövidesen vége az esz­tendőnek is. Vajon kitelt-e a bizonytalanság? Vajon az év végi számadás igazolja-e a kommunisták bizalmát, a jö­vőt? De erről beszéljen most már a legilletékesebb, Nehr Tibor a gyáregység igazgató­ja. .. — Való igaz: ez a gyár, ez a kollektíva nem ilyen ered­ményekhez, borítékokhoz szokott hozzá. Ezért is kerül­tünk, különösen az év köze­pén ilyen nehéz helyzetbe. Azóta viszont azokat a leg­alapvetőbb problémákat, amelyek a nyugtalanságot előidézték, sikerült pozitívan lerendezni. A gyáregység köz­ponti vezetőségével megjavult a kapcsolatunk, bár változat­lanul nem értünk egyet velük az általuk szorgalmazott, s szerintünk túlzott mértékű központosítási elképzelésük­kel. A lehetőségeinken belül az összes anyagi erőforrásain­kat felhasználva igyekeztünk dolgozóink kereseti lehetősé­geit megjavítani. Felülvizs­gáltuk a normarendszerün­ket, a célfeladatok megvalósí­tását külön jutalmazzuk, bi­zonyos mértékben átszervez­tük a túlóra-rendszert, a technológia és a norma kap­csolatát. A párttal, a szak- szervezettel közösen megvizs­gáltuk a dolgozók jogos pa­naszait, a munkahelyi körül­ményeket, és az emberi prob­lémákon is igyekeztünk segí­teni. A sok próbálkozás, intézke­dés után, ha még nem is tel­jesen csillapodtak le a ke­délyek, de ma már lényege­sen jobb a hangulat. Gyakor­latilag megszűnt a munkaerő elvándorlás, és dolgozóink munkakedve is egyre jobban visszatér. Gondjaink, problé­máink még most sem elenyc- szőek, de azt hiszem az év közi bizonytalanságnak már vége. 1969, január 1-től 44 órás munhahct Nagyon sok dolgozónak még ma is az fáj a legjobban, hogy amíg több üzem, vál­lalat már bevezette a 44 órás munkahetet, a Vörös Csillag­ban még csak a jövő „zené­je” a csökkentett munka­idő. .. — Ebben Is van igazság. Csak azért nem szabad el­felejteni, hogy a csökkentett munkaidőnek először a gaz­dasági feltételeit kell megte­remteni, és csak azután lehet megvalósítani, vagy ahogy mondani szokás: bevezetni. Mi is az elsők között keres­tük a lehetőségeit, de hogy mostanáig nem került sor, az éppen már említett problé­mákra vezethető vissza. De most már örömmel közölhe­tem: 1969. január 1-től gyá­runk is 44 órás munkahétben dolgozik. Én ma is azt tar­tom: erre a kollektívára, amely hosszú éveken keresz­tül oly nagyszerű eredménye­ket ért el, bízva lehet alapoz­ni. Hiszen valamennyien ér­tik munkájukat, és tavaly,.ta­valyelőtt is ők álltak a gépek mellett... A gyár jövője — A magyar traktorgyártá­si ipar körül folyó vitákból kiindulva évközben többen a gyár jövőjét, perspektíváját is bizonytalannak látták... j —- Azt hiszem, a 194 millió forintos beruházás a legki- ' sebb kételyeknek is ellent-1 mond, és igenis garantálja a jövőt. De ami még ennél is többet. biztosabbat jelent: 1970-től a hidraulika eleme­ket is mi gyártjuk. A jövő évben pedig a gépegységek kormányműveit és a D4K—B traktor mellső hídját is gyá­runk készíti. Ezek pedig rend­kívül komoly, fix profilok. Tehát valamennyien nyugod­tan bízhatunk gyárunk jövő­jében. Ezt bizonyítja az is, hogy 1970-ben már kétezer dolgozója lesz gyárunknak. Nagyon is nagy perspektíva előtt állunk. — Hogyan halad a beruhá­zás kivitelezése? Egyoflniűtiddési mezőgazdasági megállapodás Dr. M. Jagielskit, a hazánk­ban tartózkodó lengyel mező- gazdasági minisztert szerdán szorosabb lesz. Több terüle­ten koncentrálják a kutatói tevékenységet. — Nincsenek különösebb problémák. A tanműhely el­készült tető alá került az öt­ezer négyzetméter alapterü­letű csarnok. Üj irodaház, korszerű szociális létesítmé­nyek épülnek. Több üzemet bővítünk, raktárát építünk. Remélem: nincs messze íz az idő, amikor modern, korsze­rű gépekkel felszerelt, s re­mélem, hogy ismét kitűnő eredményeket elérő, stabil, elégedett kollektívával ren- -delkező gyáregységként emle­getnek majd bennünket. Közösen, összefogva Az évközi törést, a gondo­kat, a bajokat figyelembe vé­ve is mindezek után a cím­ben feltett kérdésre, hogy: nyugtalan-e még a gyár egy­értelműen azt válaszolhatjuk: nem. Befejezés előtt áll a magyar traktorgyártási ipar 1 átszervezése, s biztosított az ipar jövője is. A 194 millió forintos beruházás az egri gyáregység perspektívájára is garanciát ad. De a tervek, az elképzelések mielőbbi ered­ményes megvalósítása nem­csak a központi, s az egri gyáregység vezetőitől függ. Mögéjük kell állnia a gyár kollektívájának is. Még azok­nak is, akik eddig meghúzód­va. különböző szubjektív okok miatt nem éppen segítő szán­dékukat bizonyították. Ha így lesz, ha ezt teszik, akkor jövőre, a jövőben biztosan vastagabbak lesznek majd a borítékok. De fizetni mirJ!g csak akkor, s csak úgy lehe­tet . ha van miből. Az új gaz­dasági intézkedések, az ipart érintő tervek, elképzelések, a perspektíva ismeretében a jö­vő, a boríték vastagsága te­hát jelentős mértékben a gyár kollektíváján múlik majd... Koós József Ez év január 1-én lépett hatályba az 1967-ben alkotott, földtörvény. Több mint 11 hó­nap óta dolgoznak az illetékes szervek e törvény megvaló­sításán. Az év utolsó napja — december 31-e — újabb ha­tárkő a törvény végrehajtása során. A földtörvény ugyanis kimondja, hogy kívülálló földtulajdonosoknak az a földje, amely a termelőszö­vetkezet használatában van 1969. január 1-én szövetkeze­ti tulajdonba kerül. A törvény intézkedik árról, hogy kik és mekkora földte­rületre jogosultak mentesí­tésre, vagy földhasználatra. Ez nem érinti a termelőszö­vetkezetek tagjait és a velük azonos jogállású személyeket, hiszen az ő földjük telek- könyvileg nevükön és a tu­lajdonukban van a termelő- szövetkezet közös tábláiban; földjük után továbbra is föld­járadékot kapnak és válto­zatlanul jogosultak háztáji föld használatára. A mentesí­tés és földhasználat tehát ki­zárólag kívülálló földtulaj­donosokra vonatkozik. A mentesítésre jogosultak köre két nagy csoportba so­rolható. Az egyik: azok a kí­vülállók, akiknek belterületi vagy zártkerti földjük van termelőszövetkezeti haszná­latban és mentesítésre fel­használható terület az illető községben, vagy városban rendelkezésre áll. A másik csoport: azok a helyben lakó kívülállók, akiknek belterü­leti, vagy zártkerti földjük nem volt. Az ilyen kívülállók részére a törvény lehetővé te­szi, hogy a termelőszövetke­zet vezetőségével való meg­egyezés alapján külterületi földjük helyett a tsz tulajdo­nában lévő belterületi, vagy zártkerti földet kapjanak cse­rébe. Ilyen csere céljára te­hát, csak a termelöszövetke­a harmadik ürítik turbina A Budapesti Láng Gépgyárban elkészült a harmadik 100 mc- j gawattos óriás turbina, amelyet a gyöngyös-visontai Gagarin ! Hőerőműben állítanak üzembe. Képünkön: helyére szerelik a turbina alacsony nyomású forgó részét. (MTI-foto — Bara István felvétele) fogadta Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. A szívélyes légkörben le­zajlott találkozón ott volt ür. Dlmény Imre, mezőgazda­fyidánt sági és élelmezésügyi minisz­ter is. Szép álom... A fogadás után a MÉM Vá­ci utcai bemutatótermében 6r. Dimény Imre és dr. M. Jagielski miniszterik aláír­ták a két ország mezőgazda- sági minisztétriumai közötti gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési meg­állapodást. Az aláírásnál ott volt Jan Kiljanczyk. buda­pesti lengjél nagykövet és dr, Gergely István, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes. Két korosodó tiszt­viselő baktat muri ve után hazafelé az a -< konyi órában. Szavak nélküfl is megértik egymást. A munká­juk nem látványos, kevés az izgalom, de. ritka az elismerés is. Még sok hiányzik a nyugdíjig és úgy lát­szik. maradnak örök beosztottak. Végül az egyik megszólal: — Gyönyörű álmom volt az éjjel, benyi­tottam a főnőkhöz. A megállapodás éreümé Amint megiátott 1ei. fjen a két ország mezőgazda- i állt, elém jött, karon Sgájuú. együttműködéae még I fogott, hellyel kínált feketét készített és megkérdezte, elége­dett vagyok-e jelen­legi fizetésemmel.. . A másik elgondol kodott, majd kis szü net után mély meg gyöződéssel mondta: — Tényleg nagy. szép álom volt... Fatális tévedés R ggel a villám:) •son feltűnően csksos fiatal nőre leszek fi­gyelmes. Ápolt a ha­ja, szép az arcbőre, formás a lába. Iga­zán üdítő látvány a nagy rohanásban. De nemcsak én veszem észre. Mellettem két hosszú diákgyerek — elsőéves főiskolások lehetnek — bámulja őt. A megállóban újabb kolléga esatla kozik hozzájuk. Az egyik rögtön figyel mezteti: Nézd, milyen ra nyögő nő ...-Rövid szemle után a fiú odasúgja: — Te marha, hi­szen ez az új matek- . anárnő! Szemlé et A nagyvállalat fő­bejárata előtt 'reggel a gépkocsi indulásra készen áll. Beszáll egy főosztályvezető és két osztályvezető,! ’idéki kiszállásra j nennek. Amint Igenkor szokás, az érkező kollégák az auto köré gyűlnek és iá tanácsokat adnak. 1 főkönyvelő is oda­lép: — Csak nagyon vi­gyázzatok, mert kö­dös az idő és síkos az út. Bár — teszi hozzá némi gondolkodás után — arra is gon­dolni kell, hogy ne- tán mekkora bértő- meg szabadulna fel... E. R. I zet tulajdonában lévő belte­rületi, vagy zártkerti földet lehet felhasználni. A törvény intézkedése szerint mentesí­tésre kerülő személyi földtu­lajdon legfeljebb 1 kataszteri hold (1600 négyszögöl) lehet. Ugyancsak intézkedik a törvény a kívülállók személyi földhasználatáról is. Erről egyébként most december 6-án egy kiegészítő kormány- rendelet is megjelent. Ezek a rendelkezések szintén csak a termelőszövetkezeteken kí­vül álló földtulajdonosokra vonatkoznak, méghozzá ab­ban az esetben, ha nincs elé­gendő föld arra, hogy igé­nyeiket zártkertben, vagy bel­területen kielégítsék. Föld- használatra tehát azok a föld- tulajdonosok jogosultak, ' akiknek összes földjük 1969. január 1-ével termelőszövet­kezeti tulajdonba kerül és már 1967-ben is termelőszö­vetkezet által adott föld volt használatukban. Ha tehát az a helyben, vagy szomszédos helységben lakó földtulajdo­nos, akinek földje termelőszö­vetkezetben van és 1967-ben akár fél, vagy egy holdnyi területet használatra kapott a termelőszövetkezettől és most is kéri azt, ez a kérése jogos. A személyi használatba adott föld nagysága — ugyan­úgy, mint a mentesítés esetéi ben — legfeljebb egy katasz­teri hold szántó, illetve 800 négyszögöl szőlő és gyümöl­csös lehet. E mértéken belül a helyi körülményekhez iga­zodva a tanács végrehajtó bizottsága határozza meg a személyi használatba adható föld nagyságát. Ilyen föld- használatra a községi tanács kezelésében lévő zártkerti vagy külterületi állami földe­ket, valamint a termelőszö­vetkezet használatában lévő zártkerti vagy külterületi ál­lami földeket lehet kijelölni. Az év folyamán minden községi és városi tanácshá­zán a tsz használatában lévő földek tulajdonjogi adatait közszemlére tették. A kívül­álló földtulajdonosok e nyilvá­nosságra hozatal alapján megtehették észrevételeiket, kifogásaikat és előterjeszt­hették kéréseiket. Ezt sokon elmulasztották az érintettek közül abban a tudatban, hogy a mentesítés és a szemé­lyi földhasználat meghatáro­zása automatikusan történik Ám ez nem így van. A 'mentesítésre vonatkozó kérelmeket a term előszőve'- kezeteken kívül álló földtulaj­donosok 1958. december 31-ig adhatják be a föld fekvés:’ szerint illetékes járást föld­hivatalhoz. Akik ilyen ké reimet nem adnak be, elvesz­tik a mentesítésre vonalhoz" jogukat. Hasonlóképpen kérelmezi n kell a földhasználatot is. Az­zal a különbséggel,hogy a föld- használat iránti igényt a köz­ségi, illetve városi tanács vég­rehajtó bizottságához kell be­nyújtani. Az ilyen kérelmei-: jogosságát a törvényes ren­delkezéseknek megfelelően, valamint a szociális helyzet a rászorultság figyelembevé­telével, a helyi tanács végre­hajtó bizottsága bírálja el. Ugyancsak a helyi tanács végrehajtó bizottsága állapít­ja meg a személyi használat­ba adott föld után fizetendő használati díjat. H. L. Segédmunkásgondok Évek óta leggyakrabban ezzel a felirattal találkozha- tunk az üzemek beiáiatainál: „Segédmunkásokat felve­szünk”. Rendkívül naev a géneket kiszolgáló, az anya­got rakodó-szállító segéd­munkások iránti igény. Egyes számítások szerint az ország minden harmadik munkása anvaa mozgatással foglalko­zik. Gyorsan növekszik a termelés, az áruszállítás és nem tart vele lécest. az anyagmozgatás. — rakodás. — tárolás gépesítése. Az anyagmozgatás alacsony szín­vonalú gépesítésének két fő oka van. Egyrészt nem kifi­zetődő a gépesítés, mivel ie- lenlegi viszonyaink között ol­csóbb a nyers fizikai erő. mint a technika. Másrészt a gépek, berendezések, a be­ruházási eszközök hiánva is növekvő segédmunkásigénvek irányába hat. (A vállalatok meglévő eszközeit többnyire a termelést közvetlenül bő­vítő beruházásokra fordít­ják). Végül is a gondok a rend­kívül kiélezett segédmunkás­keresletben jelennek meg. Az ország mai magas foelalkoz- tatási színvonala mellett vi­szont a segédmunkás-után­pótlás természetes forrásai meglehetősen elapadtak. Mert ki megv el ma segéd- (vacv betanított) munkás­nak? Az esetek túlnyomó többségében az. aki felnőtt fejjel és szakma nélkül (a mezőgazdaságból és a családi háztartásból) került az ipar­ba. A pályát kezdő fiatalság pedig szakmát tanul, techni­kumot. szakközépiskolát vé­gez és mindiárt a munkás­osztály képzettebb rétegébe áll be. Aki pedig szakma nél­kül felnőtt korban csak se­gédmunkásként helyezkedhet el. az is igyekszik előrejutni, gépre karülni. szakmát ta­nulni. Vagyis a segédmunkás pozíció — legalább is ren­dezett viszonvok között — csupán belépő a szakképzett­séget. szervezettséget igény­lő üzemi munkásság törzs- gnrdáiába. Szükséges ismételten hang­súlyozni .hogy ez lenne a munkásosztály számbeli gya­rapodásának és belső fejlő­désének természetes folya­mata. A rendkívüli segéd­munkás kereslet azonban bi- zbnvos torzulásokhoz veze­tett. Gyorsan növekedtek és ma is gyorsan növekednek a segédmunkáskeresetek, meg­előzve nem csak a kezdő, ha­nem a néhánv éves gyakor­lattal bíró szakmunkásokét is. Rendkívül naev a munka­erő-vándorlás és alacsony a l'egvelem színvonala e réteg­ben. A segédmunkásnak nincs vesztenivalója, hiszen egvmásra licitálnak érte az üzemek. A felduzzadt lélek­számú és a fejlődésben meg­rekedt segédmunkásság sok­féle társadalmi problémának is melegá°va. Tehát a társadalmi és a gazdasági problémák megol­dása miatt egyaránt figyel­met érdemel a segédmunkás­gondok enyhítése. Nem sza­bad az anyagmozgatás gépe­sítését csak gazdasági fel­adatnak tekinteni. Még ke­vésbé leszűkíteni egyszerű kalkulációra: mibe kerül a segédmunkás és mibe a gép” Nincs elég segédmunkás és ezért is nélkülözhetetlen a gép. És azért is. mert a leg­korszerűbb tertn elő berende­zéseket képtelenség kiszolgál­ni és kihasználni évszázados módszerekkel .nvers fizikai erővel. De aligha tekinthetjük üres szólamnak: szocialista rendszerünk emberiességé­ből is következik a nehéz fi­zikai munkák gépesítése. A dolgozók felszabadítása a testet és a lelket egyaránt de­formáló nvers. durva munka alól olvan társadalmi feladat, amelynek végrehajtása a vál­lalatok gazdasági érdeke is. Csak ígv vethetnek véget a ieleniegi krónikus seaédmun- káshiánvnak. s növelhetik — a szükségletekkel összhang­ban — keresett cikkeik gyár­tását. (K. J.) wmtt 3 1SÄ. december 12., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom