Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

A hét Cervfivér Olasz film A háború, az ellenállás, az igazságtalan hatalommal szemben, a szabadságharc mindig kimeríthetetlen té­mának bizonyul Csak mű­vész kell hozzá, hogy azt ■méltóképpen megörökítse. Mint ahogyan most is, a for- gatokönyvíró Zavattini eseté­ben történt. A reggiói parasztcsalád hét fiúgyermeke, a Cerviek apjuk biztatására együtt ma­radnak. Munkában, család­ban teljes az egyetértés kö­zöttük. Ez a parasztcsalád indul el a fasiszta hatalom elleni fegyveres harcra, mert egy vándor színtársulat drámai hősnője, az egyik Cervi fiú. képzeletét felgyújtja. És Al­do vezetésével az egész csa­lád rálép a vértanúságig ve­zető meredek útra. Zavattini gondolatai közül "talán a legérdekesebb és egyben a legigazabbnak is • tűnik: a történelmi órák biztatására szükségszerűen előlépnek azok az emberek, akik minden más törvénynél tiszteletre méltóbbnak tartják a kötelességet — küzdeni a szabadságért. Akadnak, akik vállalják a veszélyt, emberi •becsületből, minden ellen­szolgáltatás nélkül. Bár tud­ják, hogy a kezdeti szakasz egy állig felfegyverzett hatal­mat állít velük szembe, ön­zetlen tettüket és sorsukat jeladásnak, bátorításnak szánják. ’’ S Olaszországban, 1943- ban valóban fel-felbukkan- pak a fasiszták hátában a né- , j>i csoportok, hogy siettessék égy erőszakos kurzus távozá­sát. A, rendező, Gianni Puccini lélektanilag és a gerillaharc belső szabályait is ismerve filmesíti meg a már legen­dává nemesedett Cervi csa­lád külső tragédiáját, útju­kat á nzikai megsemmisülés ' felé. Éppen az a nagyszerű ellentétpárja: azoknak kell bűnösök módjára kivégző osetag elé állniuk, akik em­beri törekvéseikben száz­szor nemesebbek, igazabbak hóhéraiknál. A rendező három nagy je­lenettel ajándékozza meg a közönséget. Az egyik, amely­ben Aldót a színházban már- már elfogják, suhanc robban be a nézőtérre és bejelenti Mussolini letartóztatását Ahogyan Lucia és Aldo egy­más nyakába borulnak és ölelik-csókolják egymást, az már nem szerelem, az vala­mi ritkán érzett extázis, amely elemi erővel hat a né­zőkre. A második képsor, amelyet nem lehet elfelejteni: a csu­pa egyenruha fasiszta tanács elhatározza a hét Cervi fiú elpusztítását. Az arcok és a mondatok kifejezik a gyáva hatalomnak azt a hitvány és cinikus rángását, félelmét, amely már nem számol tör­vényekkel, emberi jogokkal, bírósági vizsgálattal, legke­vésbé azzal, hogy az idő kö­zeleg az egyenruhák levette- tésére. A harmadik: a Cervi fiúk arcát sorra veszi a végső je­lenetben a kamera. A meg­rázkódtatás, a gyötrelem, a megaláztatás csak Aldót nem fordítja ki magából. A sze­mek azonban hitelesen be­szélnek a kegyetlenségről, amelyet el kell szenvedniük azoknak, akiknek e nagy tör­ténelmi perben saját fogal­mazásuk szerint volt iga­zuk. Mario Montuori operatőri megoldásai néhány nagysze­rű rendezői elgondolást kí­sérnek nyomon. Más olasz filmek esetében is leírtuk már, hogy Cfarlo Rustichelli zenéje mindig a témával azo­nosul. Most, ahányszor fi­nom szólókkal, vagy néhány akkorddal- megszólalnak Rus­Esti fények a karácsondi művelődési otthonban ebben a családban, hogy az apától a legkisebb fiúig, az asszonyokon át az anyáig Oíindenki teljes biztonsággal hisz az ügy igazában. S ez. a film egyik fájdalmasan szép tichelli dallamai, a fájdalmas és tragikus sors szépségét si­ratják. A népes szereplőgárdából meg kell említenünk Gian Maria Volonte, Lisa Gastoni, Don Backy, Carla Gravina, Riccardo Cucciola. Gabriella Pállotta és Andrea Checchi alakítását. Dráma ez a film, amelyben a művészek értékekről valla­nak, emberekről, akik nélkül nem halad előre a történe­lem. S ezért tanulságos. (farkas) Korán esteledik. Egymás után fénvlenek fel az abla­kok a karácsondi művelődé­si otthonban. És mintha va­lami jeladásra vártak volna, az emberek is megindulnak az otthon irányába. Tartsunk velük mi is. A könyvtárban kellemes meleg fogad. Nézzük végig a polcokat, keressük a nyűtt fe­delű könyveket. Hiszen minél használtabb egy könvv. an­nál többen vették már kéz­be. Ezek a bizonyítékok arra. mit olvasnak szívesen a ka- rácsondiak. Ami feltűnik: du Gard A Thibault család. A. Tolsztoj Feltámadás és Veres Réter Három nemzedék. Jókai ép­pen olvan természetes, mint Berkesi. De az előbbiek .. .1 Elgondolkoztató. Dán Gyula, az otthon igaz- gatóia mondia. hogy a köz­ség lakqinak közel negyede tagia a könyvtárnak. De ez a szám még emelkedni fog. Naponta legalább harmincán iönnek könyvért és mintegy száz kötetet visznek masuk­kal haza. D~ a könyvtár cs»k az egyik vonzóereje a művelő­dési otthonnak. A rendsze­res előadások, tanfolyamok napvon sok embert mozcat- nak mee. Csak a mezőgazda- sági szakkörnek né°v tapoza- ta működik. Itt találiuk még a gyermek báb«-7* kkört. az irodalmi színpadot, amire egyre büszkébbek a kará- csondiak és a tánccsoportot. A táncosokat a tsz patronál- ia. Aztán a klubok. Külön a nőknek, külön a fiataloknak. A klub-foglalkozásokon rendszeresen tartanak isme­retterjesztő előadásokat. Mi van a színjátszókkal? Jól emlékszünk még rá. hogy néhány évvel ezelőtt a kará­csondi színházi e'ő^aások eseményszámba mentek. A csoport nem csak a közvetlen környékbe látogatott el. Ho­vá lettek a műkedvelők? Lehangoló válasz: a mű­kedvelő előadásoknak nincs többé közönsége. Miért? Az embereket nem érdekli a színház Karácsondon? De­hogy nem. A Gárdonvi Szín­háznak törzsközönsége volt. amíg eljártak ide. Legalább kétszáz ember. A televízió színházi közve­títései igényességre nevelik az embereket — kaDiuk a magyarázatot —. a műked­velőt- azért nem vonzzák már a tömeget. Ezzel szembe kell nézni. És az énekkar? Ez miért szűnt meg? Az indoklás 5tt már nehezebb. Nézeteltérés, félreértés, csak ezt lehet fel­hozni. Maid az anyagiakra tere­lődik a szó. Két számot hal­lunk. Az állami támogatás mértéke 12 ezer lórin’ a ki« adásé pedig 85 ezer forint Honnan lehet megszorozni a különbséget? ..Ki kell gaz­dálkodni”. Igv mondják a hi­vatali zsargon szerint. Mit csinál tehát a művelő­dési otthon igazgatói"’ Olyan előadásokat rendezvényeket szervez, amelvek biztos be­vételt hoznak. Táncmulatsá­gok. az ORI-tól Fantom a nyaralóban. Noszty-fiú esete Tóth Marival. Ezekből lehet pénzt csinálni. — Hiába szépítenénk — mondia Dán Gyula —. ez a nvers valóság. Engedmény a színvonalnak, a művészi ha­tásnak. az eszméltetésnek. kommersz áru. szórakoztató .ipar”: ígv tudjuk magunkat fenntartani. Nincs most időnk kitérni arra. mennyiben határozhat­ja meg a bevétel a művelő­dési ház tevékenységét, meg­éri-e azt a néhány ezer fo­rintot a kultúra emberfor­máló szerepéről való — ha nem is telies — részleges le­mondás? Mert ma áltálá­ban ez történik Karácsondon kívül is a művelődési ottho­nokban. Ez után a kitérő után tér­jünk vissza eredeti színhe­lyünkre. Mi az. ami elismerésre méltó még Karácsondon? Az együttműködés. Ezt juttatja érvénvre a kulturális bizott­ság. Tagjait a különböző szervekből válogatták össze, hoev a bizottság csakugyan alkalmas legyen a köz igé­nyének képviseletére.' Ök ái- lítiák össze a művelődési otthon programját, ügyelve arra. hogy minél tágabbra vonhassák a kört. amelynek a középpontjában ott áll a kultúra. Mert a karácsondiak ki­váncsi természetűek. Szeret­nek minél többet hallani a korszerű ismeretekről, és ezt meg is kaphatják: az elméle­ti kérdések illusztrálására minden előadáson, tanfolya­mon ott a film is. Szemlél­tetni. a gyakorlatban is meg­mutatni mindazt, amiről szó volt. Ez az elv. Hetenként két estén, hattól tízig szervezett foglalkozás vária az embereket Kará­csondon. Ilyenkor telt ház E^y évezred magyar ötvösművészete Magyar ötvösművészet a X—XIX. századig címmel kiállítást rendeztek Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. Mint­egy 300 műkincset felsorakoztató kiállítás a magyar ötvös­művészet fejlődésének egy évezredet mutatja be. Képünkön: a kiállításon látható doboló kentaur^ ábrázoló bronz víztartó edény, amely 1200 körül készült. (MTI-foto — Szebellédy Géza felvétele) 11. Malpaga ugyanis torreádon volt. Egy alkalommal része­gen jelent meg az arénában és szórakozottságból a bika helyett egy banderillot nyár­salt fel. Ö részegségére hi­vatkozott, mások szerint az ifjú torreadorinas azért kap­ta a szúrást, mert kielégítő eredménnyel udvarolt a mes­ter menyasszonyának. A kér­dés tisztázása elől beállt a légióba. Cseppet sem hason­lított a Hollywoodban ábrá­zolt torreádorokra. Kis he­gyes orra jobbfelé ferdült, keskeny szája viszont bal szegletében valamivel hosz- szabb volt. amitől olyanfor­mán nézett ki, mint mikor egy viaszbabái lágy állapot­< Mkmsia 008. december 12., csütörtök ban pofoncsapnak és úgy ma­rad az arca. Igen nagy fülei voltak és hosszú haja. — Én azt mondom, — szó­lalt most meg dölgő basszu­sán Kjörgson, a norvég favá­gó, — hogv fel kéne lázadni. — És ásított, hanyatt dőlve, mint aki elsősorban az una­lom ellen kívánná haladék­talanul ezt a változatosságot, Kjörgsonnak nem volt törté­nete. A Heine által meg éne­kelt északi óriás fákat csap- dosta ki, amíg egyszer meg­unta és egy hajóval Francia- országba jött Se útlevele, se vízuma, se munkaengedélye nem lévén, mit tehetett vol­na mást? Egy szép napon be­állt a légióba. Azóta ásíto- zott. — Lázadni ? — mondta Stuck gúnyosan. — A Szaha­ra ellen? — Jó pofa! — gúnyolódott a torreádor. — Egy teljes hadoszlop étappal egvütt könnyen ott pusztulhat a Ghi- di síkságon. Egy cérnavékony hang szólt közbe. Havranek volt, egy so­vány, alacsony karmester. — Lehet, hogy a favágó marhaságot mondott, de az biztos, hogy jó lenne lázadni és elmenni innen! — Hát csak menjetek! — biztatta őket Higgins. — Vé­gül kit agyonlőnek, kit Co- lombe-Bécharba küldenek, a büntetőtáborba. — Te mindig károgsz! — rikácsolta Havranek és úgy hadonászott a kezével, mint­ha egy láthatatlan zenekart vezényelne. — Kérdezd meg a tanár urat. Hé skót! Bradley az utolsó ágyon fe­küdt lehunyt szemmel. Most feléjük fordult és megszólalt: —. Szerintem hálátlanság lenne. — Felült az ágyon és végignézte a többit. — Nem hi­vott ide benneteket senki — folytatta csendesen. «— Leg­többen azért jöttünk a légió­ba. mert védelmet kerestünk a polgári hatóságok ellen. Megkaptuk ezt a védelmet. Most fizetni kell érte. Min­denért fizetni kell! Hallgattak. Valahol egy te­ve bődült el. Higgins felállt a padlóról és most a falhoz dőlt, de az már nem volt hűs, hanem átmelegedett, mint a parázsló kemence oldala. Megszólalt a kürt. Elcsigá­zott emberek mozgolódtak a szobában és rövidesen felso­rakoztak az udvaron. 3. Este a helyőrség nagyobb fe­le kivonult portyázni. Toglad sejk hordái ismét lecsaptak egv törzsre, amelyik megta­gadta az adófizetést. A sejk éppen olyan szigorú volt adó­ügyekben, mint Marokkó szultánja. A kis csapat délkelet felé indult el, hogy felderítse a sivatagi kút környékét A si­vatagi kút után félmérföld- nyire vonult a vádi kiszáradt medre, amelyen túl nem ter­jedt a légió hatalma. Ezt a határt nem léphették át a ka­tonák. Legrand kapitány az élen poroszkált, kócos tatárlován. Olykor füttyentett, mire egy ütemes zörgéssel megállt a menet és Legrand a szélrózsa minden irányába egy tekin­tetet vetett, messzelátóján keresztül. Azután tovább mentek. Hűvös lett. A Szahara homokja kitűnő hővezető, tehát villámgyor­san eláramlik belőle a forró­ság és az éjszakával együtt a hideg is rátelepszik a síkság­ra. — Kár, hogy nem tettünk félre valamit a délutáni me­legből, — mondta Higgins dideregve. — Ha lett volna eszetek, — szólalt meg Kjörgson a fa­vágó, — akkor ti is rumot hoztatok volna. De fogadjunk, hogy valamennyieteknél vö­rös bor van. — Az igaz, hogy nálam vö­rös bor van, — jegyezte meg Stuck, — de felvettem az in­gem alá egy kötött trikót, ami húsz frank negyven cen- times-be került Marokkóban. A távolból két hosszú, fe­hér oszlop tűnt fel. Ezek a fehér oszlopok a sivatagi ku­tak. Ritkás facsoport vette körül az itatókat. A kapitány igen hosszút füttyentett. Megálltak. Az őrmester végigment a soron, kijelölte az őröket, azután letáboroztak. A hátukra csa­vart bardákból sátrat vertek és az emberek elmentek kőért. Egy méter magas há­romszögű kőfallal kell kö- rülveni a tábort. Ezalatt el­készül a vacsora. Vacsora után a kapitány, négytagú őrjáratot küldött ki, hogy de­rítsék fel a sivatagot dél felé, a kiszáradt mederig. A káplár káromkodva je­lölte ki Higginst és még há­rom embert. Ezek morogva tűzték fel puskájukra az éguille-t, de azért mégis csak elindultak. Krakauer, Gra­ham, a költő és Haagen, egy hollandi paraszt került Hig- ginssel az őrjáratba. Krauker, aki szomorú ta­pasztalatai dacára rendület­lenül hitt abban, hogy szín­leléssel elérhet valamit, je­lentette, hogy lázasnak érzi magát, fáj a térde és vese­görcse van. — Na és? — kérdezte a káplár. — Mi közöm ahhoz nekem? Most arról van szó, hogy őrjáratba menjen. Visszhang, mivel időnként elfeledkezett a katonás ma­gatartásról, magyarázó mo­sollyal a káplár vállára he­lyezte a Rezet, de az altiszt akkorát mordult, hogy nyom­ban vigyázzba ugrott. — Mit akar?! Mondja el értelmesen és vegye le rólam a patáit! — A vesém .., — Téved, ha azt hiszi, hogy engem itt este a maga bel­sőrészei érdekelnek. Csatla­kozzék az őrjárathoz és men­jen. — És ha összeesem?!... kérdezte diadalmas siránko­zással Krakauer. — Ilyesmi már előfordult a Szaharában. Mindenesetre ajánlom magának, hogy amíg tud, addig menjen. És ha folytatja az eszmecserét, megvonom a holnapi vízadag­ját. Én avant, mar che! Krakauer szokás szerint keserű és megvető dolgokat gondolt magában, miközben csatlakozott az őrjárathoz. Általában ilyeneket dünnyö- gött. „Mondhatom, nagyon humánus eljárás... az em­ber meggondolhatná, mielőtt erre a pályára lép . becsü­letszavamra ...” Sokszor adta önmagának becsületszavát és bi zonyára minden oka megvolt rá, hogy kételkedjék saját sza­vahihetőségében. Az őriárat elindult a sár­ga portól éles vonaliján el­váló éjszakai sötét felé. — Lehet rágyújtani! — ve­zényelte Higgins, mikor az el­ső homokhullámok eltakar­ták a tábort. Egy óra múlva elérték a vádit, az őrjárat célját. Ez volt az a határ, amelyen nem mehetett át francia katona. Higgins, miután előírás sze­rint körülnézett, rátott egyet a vállán, hogy feljebb csúsz- szon a pusloszíj: — Azt hiszem mindent lát­tunk és ezek után remélem lefekhetünk rövidesen. (Folytatjuk) van. A többi nanokon sem üres a művelődési otthon. Mert arra törekednek a kul­turális bizottság tasiai. hoav minél vonzóbb, hasznosabb program hívogassa a község lakosait a fénves ablakú ter­mekbe. Művelődési otthon, mond­ták és nem hiába. Otthona ez a fiataloknak és az időseb­beknek. a tsz-parasztoknak és az ipari munkásoknak, valamint a fiatal értelmisé­gieknek is. Méltán lehetnek erre büszkék mindazok, akik fáradthatatlanul munkálkod­nak Karácsondon az értelem fokozásáért és a lélek gazda­godásáért. ti Molnár Ferenc Az etióp császár alaltvalónője Már Etiópia is megválasz­totta a maga „miss”-ét. Eb­ben az évben a 19 éves Hajla nyerte el ezt a címet. A leány parasztcsaládból származik, négy fivére van, akik félté-, kényén őrzik. A szépségver­seny után a leányt meghívta Hailé Szelasszié császár, alcé egy órát és egy aranyláncot ajándékozott neki. A szépség- verseny győztesének járó Mercedest Hajla eladta, hogy orvosi egyetemre járhasson. A kultúrügyi minisztérium a leányt európai körútra küld­te, hogy propagálja Etiópiát. A körútra fivéreinek egyik« kíséri eL IPógled)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom