Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-06 / 286. szám

V PRÁGA: Csütörtökön délután Alexander Dubcek. a CSKP KB első titkára az észak­csehországi ipari és bánya­központba, Mostba érkezett, ahol, részt vett a párt-, a szakszervezeti és ifjúsági funkcionáriusok tanácskozá­sán, Alexander Dubcek az 1200 résztvevő * előtt beszédet mondott BAGDAD: Abdullah Asz-Szame rr ai­nak, Irak kulturális és tájé­koztatási mipiszteréneíi ve* zetésével csütörtökön tratd kulturális delegáció átázott Moszkvába. BERLIN: Nyolc és fél millió márkás k öl tségfel haszn áláeeal húszra emelik az NDK művese- berendezéssel rendelkező központjainak számát. Svéd­ország után a Német Demok­ratikus Köztársaság rendel­kezik a világon másodikként műveseközpontok egész há­lózatával. BECS: A magyar emaílm űvészei­ről nyílt kiállítás szerdán este a bécsi Collegium Hun- garicumbaa. VARSÓ: A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásá­nak 50. évfordulójával kap­csolatos ünnepségek soroza­tában december 5-én a Var­sói Magyar Intézet és a Le- nin-múzeum rendezésében a múzeum helyiségeiben doku­mentációs jellegű fénykép- kiállítás nyílt a magyar for­radalmi munkásmozgalom történetéről. A kiállítást T. J. Wrebiak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága ágit. prop. osztályának vezetője nyitotta meg. majd Némety Béla, hazánk varsói nagykövete mondott beszé­det. méltatva az ötven évvel ezelőtti pártalakítás jelentő­ségét a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom törté­netében. Diáktüntetések Brüsszelben és Barcelónában JOBBRA: Rúddal próbálják be­nyomni a barcelonai egyetem orvosi fakultá­sának kapuját a diákok, mert a hatóságok az egyetemet bezárták. ALSO KÉPÜNK: Heves összecsapás zajlott la ■ brüsszeli egyetem hallgatói és a rendőrt erét között. A tüntető diákok barikádokkal vé­dekeznek » rendőrök tá­madása ellen, (Telefoto — AP—MTI—KS) W A finn nép ünnepén Európa „magas észak­ján” függetlenségének ötvenegyedik évforduló­ját ünnepi] Finnország. Északi rokonaink, oly sok vihar után, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredménye­ként szabadultak fel a cári uralom alól, s nyer­ték el függetlenségüket. A finn nép legjobbjai, köztük a Lenint barát­ként tisztelő Paasiklvi elnök, felismerték, hogy Finnország felemelkedé­se elválaszthatatlan a nagy szomszéddal, a Szovjetunióval való ba­ráti együttműködéstől, s a finn külpolitikát meg­határozó Paasiklvi—Kek- konen irányvonal ÉsAk- Európa biztonságának fontos alkotóelemévé tet­te Finnországot. Mi, magyarok, mindig megkülönböztetett ér­deklődéssel tekintettünk a finn nép békés erőfe­szítéseire, ■ arra a szor­galomra, amellyel az északi *rokonnép a hala­dás irányába igyekszik f(Ugatni a négy és fél milliós ország kormány­kerekét. S ugyanakkor mindent megtettünk, hogy a finn—magyar kapcsolatok sokoldalúan fejlődjenek, nemcsak a külkereskedelemben, a kutyára és a közoktatás terén, hanem a külön­böző társadalmi szerve­zetek, az egyetemek s a testvérvárosok között is. A legutóbbi esztendők­ben sokféle finn küldött­ség járt hazánkban, s nagy szeretettel fogad­tuk Budapesten llrho Kekkonen elnököt. Ugyanakkor Immár ha­gyománnyá váltak a két ország baráti társaságai közötti kölcsönös, népes látogatások. Függetlenségének év­fordulóján északi test­véreinknek újabb «Sze­reket kívánunk, remél­jük, hogy a lövőben to­vább erősödik a tőrté- nelqpibe nyúló finn- magyar barátság. 8. T. A DMFF háromnapos tűzszünetet tart SAIGON: A DNFF rádiója, a „Fel- szabadulás” rádió csütörtö­kön bejelentette a Dél-viet- nami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságá­nak azt a döntését, hogy a DNFF háromnapos tűzszüne­tet tart karácsonykor és új­évkor. A karácsonyi tűzszünet de­cember 24-én hajnali egy órától december 27-én haj­nali egy óráig, az újévi de­cember 30-án hajnali 1 órá­tól január 2-án hajnali 1 óráig tart. A rádió vietnami nyelvű adása a bejelentést követően hangsúlyozta, hogy az emlí­tett időszak alatt végrehajtott amerikai támadásokat az ün­nepi fegyverszünet megsér­tésének fogják tekinteni. Néhány nappal ezelőtt a saigoni rezsim bejelentette, hogy december 24-én délután 18$órától 24 órás tűzszünetet tagjának és a UPI tudósítója tudni véli. hogy az amerikai és a dél-vietnami kormány­csapatok a DNFF bejelentése után is csak a 24 órás tűzszü­netet lesznek hajlandók be­tartani. 24 foa a külpolitikában SZAPORODNAK A VDK ELLENI — a bombázások megszüntetésével kapcsolatos amerikai ígéret durva meg­szegésének számító — támadások. Négy amerikai repülő­gép bombázta Quang Binh tartomány több lakott telepü­lését és a New Jersey nevű hadihajó továbbra is lövi a de- militarizált övezet északi, tehát a VDK-hoz tartozó, terü­letét. Az ilyen akciók nyilvánvalóan nem könnyítik meg a párizsi tárgyalások érdembeni anegindulását, amelyet washingtoni—saigoni részről amiféy is cinikus halogató taktika késleltet. A saigoni rezsim hosszú huzavona után végre bejelentette, hogy „amennyiben a delegáció össze­tételét a felsőház Is jóváhagyja”, küldöttsége szombaton megérkezik a francia fővárosba. WVfonyin, a TASZSZ ha­noi tudósitója elemzi a Thieu-féle magatartás igazi okát. A saigoni vezetőség súlyos válságot él át. A dél-vietnami városokban egyre erőteljesebben követelik a kormány távozását. Szinte biztosra vehető, hogy a Párizsba induló saigoni küldöttségnek nincs és nem is lehet olyan politi­kai poggyásza, amellyel a DNFF rendelkezik — állapítja meg a TASZSZ tudósitója. A rendkívül kiélezett^ özel-keleti helyzetben nem mutatkozik Javulás. A jord&niai—izraeli tŰ2szüneti vonal mentén szinte vibrál a feszültség a legutóbbi izraeli támadássorozat nyomán. Nem meglepő, hogy Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere azt a drámai kijelentést tette a Kairóban tárgyaló ENSZ-meg- bízottnak, Gunnar Jarring svéd diplomatának, hogy az iaraeli akciók következtében „a Biztonsági Tanács által kijelölt tűzszüneti vonal gyakorlatilag megszűnt létez­ni”. Scranton. Nixon megválasztott elnök közel-keleti kü- lönmegbízottjá ugyancsak folytatja megbeszéléseit és út­jának második állomásán, Beirutban Helou köztársasági elnökkel tárgyalt. Scrantont —, akit sokan Rusk utódjá­nak tartanak — újságírók megkérdezték, az új amerikai vezetés hajlandó lesz-e nyomóst gyakorolni Tel Avivra a Biztonsági Tanács határozatának teljesítése érdekében. Scranton azt felelte „szeretné”, ha a határozat megvaló­sulná, de hangsúlyozta azt a véleményét, hogy az új ame­rikai kabinet „aligha hoz azonnali alapvető változást” eb­ben a kérdésben és általában: Washington külpolitikájá­ban. A SCRANTONNAK FELTETT KÉRDÉS a közel-kele- fl rendezés kulcsa. Minden attól függ, Washington hajlan­dó-e arra késztetni izraeli szövetségesét, hogy engedelmes­kedjék annak a világszervezeti határozatnak, amely egy­értelműen a megszállt arab területek kiürítését követeli. Eddig az Egyesült Államok — enyhén szólva — semmi je­lét nam adta ilyen szándékának. Az csak az elkövetkező hetekben, sőt talán hónapokban derül ki, van-e Nixonnak valamilyen közel-keleti rendezési terve. Egyelőre — mu­tatnak rá a megfigyelők — nincs ok annak a feltételezé­sére, hogy az új elnök vonalvezetése éppen ebben a kér* désben lényegesen eltér elődje politikájától. Scranton ^rilatkozata ugyancsak ezt a tételt támasztja alá. „Demokrácia” brit-módra Irtat James Aldrige* 1859-ben, amikor Charles Dickens megjelentette „Két város története” című regé­nyét, Európát szociális viha­rok rázkódtatták meg. A megrettent angol burzsoázia úgy fogta fel az 1789—1793-as „féktelen” francia forrada­lom Dickens megrajzolta ké­pét, mint saját magának szó­ló figyelmeztetést. És való­ban, Dickens a maga módján figyelmeztette az uralkodó­osztályt: vigyázzatok! Ha nem könnyítetek csak egy kicsit az angol népre rótt terhest, és nem adtok neki több szabad­ságot, Angliában szintén hul­lani kezdenek a kiváltságosok fejei, mint akkor Franciaor­szágban. „Az emberek többé nem bírják elviselni azt, amit most elviselnek” — mondotta a nagy író. És Nagy-Britanniában a hatalom birtokosai megfogad­ták Dickens és a többi radi­kális tanácsát. Bár a dolgozó tömegek könyörtelen kizsák­mányolása továbbra is folyta­tódott, bizonyos engedménye­ket tettek, — egy kicsit itt, egy kicsit ott. A robbanást sikerült elhárítaniuk. A kegyetlen kizsákmányo­lásnak az ügyes könyörado- mányokkal való Ilyen össze­kapcsolása az a jelenség, amely „brit demokrácia” el­nevezésen ismert. Napjaink­ban lényege ugyanaz, mint Dickens korában. Az élet- és munkafeltételek a mai Ang­liában persze jobbak, mint a dickensi időkben voltak. De azt állítani, hogy az évszáza­dos harc megszűnt, hogy az összes problémák megoldód­tak és Anglia a tartós pros­peritás államává vált volna, olyan fantázia, amelyben sen­ki sem hisz. Az összecsapás folytatódik és a politikai ügyeskedők ma is az apró engedmények tak­tikájához folyamodnak, hogy megőrizzék hatalmukat. Az angoloknak még sohasem biz­tosítottak olyan anarchikus szabadságot, mint ma. Ezért örvend Anglia a „korlátok nélküli ország” hírnevénak. És ennek a látszatszabadság­nak szerfölött nagy a vonz­ereje. Rendkívül szabad ország Anglia például a sex, a fia­talság éretlen lázadásai, a di­vat, a kábítószerek korlátlan használata, az erotikával túl­fűtött sajtótermékek kiadása területén. A valóságban azon­ban kiderült, hogy „a szabad élvezetek” és a hasonló „sza­badság” bősége szűkíti világ­nézetüket. És éppen ez az, amire a „brit demokráciá­nak” szüksége van. Ha neta­lán valakinek ezek a fejtege­tések nagyon bonyolultnak és érthetetlennek tűnnek, igaz­ságuk ellenőrzésére pillant­son csak bele az egyik vas­kos vasárnapi angol lapba. Az újság első oldalait a ter­jedelmes irodalmi rovat fog­lalja el. Finom kritikai ük- kei és ragyogó esszéi alapjá­ban a társadalom szexuális erkölcsével, az angol iroda­lom történetével vagy a mű­vészet és zene új kutatásai­val foglalkoznak. E cikkek nagy része valóban érdekes. A kővetkező rovat (amely nem kevésbé terjedelmes) a bizni­szé, az üzleté. Ami itt Olvas­ható, mindenképpen meggyő­zi az embert a kapitalista rendszer fokozódó mohóságá­ról. S amíg az értelmiségiek a művészet és a sex kérdései­ről szóló rendkívüli érdekes kommentárokkal szórakoz­nak, nem veszik észre, hogy a nagy „biznisz” mindent el­nyel maga körül. Sajnos a kiváló értelmisé­giek sem szakítanak időt ar­ra, hogy „demokráciájukat” érintő alapvető kérdéseket te­gyenek fel. Mindenek#ött, demoltrácia-e az, amikor a gi­gantikus vegyi-, olajfeldolgo­zó és autokonszernek profit­jukat napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fo­kozzák, míg az átlagangolnak növekvő erőfeszítéseket kell tennie a létszükségleti cikkek megszerzésére? Demokrácia-a ez, amikor a gyermekek ha­talmas száma félművelt ma­rad és esélyeik, hogy tehetsé­güket fejlesszék, bekapcsolód­janak a kultúrába, a semmi­vel egyenlőek? Demokrácia-a az, amikor a munkáspárti kormány ténykedésével, tör­vényeivel és korlátozásaival a szakszervezetek alapjait ás­sa alá? Demokratikus-e az a sajtó, amelynek birtokosai csak milliárdosok lehetnek? Allan Sillitce angol író egyik korábbi könyvében be­mutatja a brit szociáldemok­rácia képviselőjét, aki így szól a munkásokhoz: „Min­denetek megvan, a televízió, a betevő falat, szombaton­ként a futball. Mit akartok még?” S az angol társadalom ma azt mondja a fiataloknak: „Szaba^k vagytok, apii a sexet Illeti, szabadon viselhet­tek hosszú hajat és miniszok­nyát, használhatjátok az LSD-t, mi kell még nektek?* Ez aztán az önelégült „de­mokrácia”! Sillitce úgy vélte, hogy a televízió és a futball még tá­volról sem „minden”, ma pedjß a gondolkodó fiatalok többsége érti meg, hogy a hosszú haj és a szabad szere­lem távolról sem az igazi sza­badság,- A közelmúltban a vietnami hazafiakat támogató 60 ezres •tömegtüntetés zajlott le Lon­donban. Az emberek azonban nemcsak azért mentek az ut­cára, hogy követeljék a viet­nami háboBi befejezését. A menet fiat# résztvevői na­gyobb leHlbtőségeket követel­tek a működés megszerzésé­hez, követelték, hogy bizto­sítsák jövőjüket. A fiatalság kijelentette, hogy nem akar rendőri megtorlások fenyege­tése alatt élni és nem tévesz­tik meg az apró engedmé­nyek. Ma Angliában nem te­lik el nap nélkül, hogy itt ott ne kezdődnék sztrájk. A sztrájkmozgalom fokozódása azt mutatja, hogy többé a munkások sem érik be ala­mizsnákkal. A „brit demokráciát” egye­sek fejlődő és életképes ABtéz- ménynek tartják. Ha ^in­ban Angliában él az ember és nem húny szemet a való­ság felett, nem ez a vélemé­nye. ★ •James Aldrige ztráliai származású goi író. Realista re­gényeiben a dollárim- perializmus és a fasiz­mus ellen harcol, s sz munkásságával a ke és haladás ügyét tszolgálja. 1953-ba­Nemzetközi Békedíjjaj tüntették ki Leghíre­sebb műve a nálunk is ismert: „Diplomatái"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom