Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

•lé információk — megalapozott «lönles Nem titok manapság egyetlen termelőszövetke­zeti vezető előtt sem, hogy a megalapozott gazdasági döntéseikhez kellő, megbíz­ható információkra van szükség. Hiszen hiába ter­mel egy közös gazdaság valamilyen terméket, ha a piacnak nincs rá szüksége. Azt viszont, hogy keresett-e az illető termék, vagy sem — csakis az információk útján lehet megtudni. A szövetkezeti vezetők különösen a „kívülről” jö­vő. tehát a különböző vál­lalatoktól, a tsz területi szövetségektől, piackutatás­sal foglalkozó intézmények­től érkező tájékoztatást tartják fontosnak. Nem is lehet csodálkozni ezen, hi­szen minden szövetkezet igyekszik a legjobb és leg­olcsóbb gépeket vásárolni, a leghatásosabb műtrágyá­hoz hozzájutni. Ugyanak­kor arra is törekszik, hogy termékeit minél gyorsabban és minél gazdaságosabban értékesítse. Mindezt előse­gítik a külső információk. A jő gazdálkodáshoz, a kellő döntésekhez azonban nemcsak külső, hanem bel­ső információra is szükség van. Hiszen a talajadott­ságok, éghajlat, a szállítá­si és egyéb körülmények ismerete nélkül — csak né­hányat említve — aligha lehet kedvező eredménye­ket elérni. Mégis valahogy a belső információknak jó néhány szövetkezeti vezető keve­sebb jelentőséget tulajdo­nít. Másrészt a szövetkezeti könyvelés még nem elég magas szintű ahhoz, hogy minden esetben megbízható adatokat szolgáltasson. Ér­demes ezen gondolkozni és keresni a megoldás útját. Hiszen éppen az új gazda­ságirányítási rendszerben megélénkült a közös gazda­ságok versenye s a ver­senyből azok kerülnek ki győztesen, akik felismerve a lehetőségeket — helyesen tudnak dönteni. Ehhez pe­dig információ, többek kö­zött megfelelő belső infor­máció is szükséges. (kapós?) Húszéves a magyar építési kutatás Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kong­resszusi termében kedden jubileumi tudományos ülés­szakot tartottak az építés­ügyi kutatóintézetek. A ma­gyar építésügyi kutatás meg­kezdésének 20. évfordulóját köszöntötték ezen az ünnepi találkozón. Bonder József építésügyi éa városfejlesztési miniszter megnyitó beszédé­ben a fiatal hazai tudomány­ág művelőinek két évtizedes munkásságát méltatta. Ez­után dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese tar­tott előadást. Megállapította: kedvező jelenség, hogy az új mechanizmus hatására az intézetek lényegesen több ku­tatási megbízást kaptak a vállalatoktól. Hangsúlyozta: az építőipar műszaki fejlesz­tésében mindinkább előtérbe kerülnek a vállalati szintű célprogramok. Az évforduló alkalmából hat kutató kapta meg az építőipar kiváló dolgozója kitüntetést és többen minisz­teri dicséretben részesülték. f Dr. Ra§r iőzssf; A polgári demokratikus forradalom győzelme Heves megyében 19S8 őszén Üsemi arcok i Háromszoros szocialista brigád rendezgetni, parkosítani. Csi­nálják szívesen, mert nekik is öröm lesz látni a kicsinosí­tott gyári környezetet. Még valamit említenek: a brigádban többen vannak ön­kéntes véradók is. Ezt is be­jegyzik a naplóba. — Hogy állnak az idei fel­ajánlásokkal? — Szerintünk jól. Minden vállalásunkat már eddig is túlteljesítettük. Ezek után érthető, hogy a Kállai Éva-brigád a legjob­bak között található. (g. molnár) mikor or­szágosan válságosra fordult a régi rend helyzete, ez Heves me­gyében is éreztette hatását. A munkások és parasztok ál­landó jellegű mozgalmai mellett a polgárság és értel­miség körében is mozgolódás kezdődött. A vagyonosabb elemek- is kilátástalannak lát­ták a monarchia háborús esé­lyeit, és szembefordultak a munkapárttal. Azok az ele­mek, akik csak hónapokkal korábban is még aktívan tá­mogatták a háborús kormány­zatot, most látva a bukás kö­zeledtét, sürgősen igyekeztek megtagadni korábbi elveiket. Természetesen ez nem jel­lemző az egész lakosság ma­gatartására. A papsággal és érsekséggel szórásán összefo­nódott elemek kétségbeeset­ten figyelték a változást és igyekeztek gátat vetni az idők szelének. A Nemzeti Tanács meg­alakulásáról az első hírek már október 26-án megérkeztek Egerbe, és igen erős vissz­hangot keltettek a lakosság körében. Október 27-én a Ko­rona Szálló helyiségeiben dr. Vass János megyei tisztviselő, a Károlyi Párt helyi vezetője tartott népgyűlést, s ezen már határozottan érezhető a forra­dalom közelsége. A népgyű­lés egyhangúlag elfogadta a Nemzeti Tanács 12 pontból álló követelését, és kimondot­ta, hogy csatlakozik a Nem­zeti Tanácshoz. A gyűlésen az itt állomásozó honvédség tagjai is részt vettek, és azo­nosították magukat a polgári A lueave lakosság állásfoglalásával. A felszólalók között volt egy tartalékos főhadnagy is, aki „a jelen voltak viharos tapsa mellett jelentette ki, hogy a magyar katonák is teljes szív­vel és lélekkel csatlakoznak a Magyar Nemzeti Tanácshoz”. városai kö­zül Eger­ben nem került sor nagyobb megmozdulásokra. A város munkássága a forradalom hí­rére hatalmas tüntető felvo­nulást rendezett. Éltették a forradalmat, a békét és a köztársaságot. A lakossággal együtt’ ünnepelt a honvédség és a kuttenbergi 21. cseh ez­red is. A katonák letépték a sapkarózsákat, s helyébe nemzetiszínű szalag vagy őszirózsa került. Eltűntek a kaszárnyákból a császárság jelvényei, a kétfejű sas és a fekete-sárga szín. Az ifjúság azonban már megkezdte a királyságot jelképező felira­tok eltávolítását is. A városi, vezető burzsoázia és papság ilyen körülmények között meg sem próbálta a nyílt el­lenállást, s így a Nemzeti Ta­nács mellé való átállás bé­kés mederben folyt le. Októ­ber 31-én Jankovics Dezső polgármester, miután meg­kapta a Nemzeti Tanács táv­iratát, összehívta a Városi Tanácsot, ahol elhatározták a Nemzeti Tanács mellett való állásfoglalásukat és el­fogadták intézkedéseit. Gyöngyösön és Hatvanban már nem ment ilyen egysze­rűen a forradalom győzelme. Gyöngyösön Bozsik Pál felső­városi plébános és Somogyi István ügyvéd, mikor október 31-én értesültek a pesti for­radalom győzelméről, gyű­A CIPŐ A brigád tagjai seket. a precis műszerekkel végzik a méré- (Foto: Szendrővári Gy) A város közvéleményének a figyelmét november 7-én keltették fel, amikor a hiva­talos ünnepségen koszorút helyeztek el a szovjet hősök emlékművénél. — Mi határoztuk el — mondja Csépány Jánosné, a brigád vezetője —, hogy a brigád nevében koszorút he­lyezünk el az emlékműnél. Megbeszéltük a párttitkárral is, aki helyeselte a szándé­kunkat. A koszorút a saját pénzünkből vettük. Kállai Éva nevét viseli a brigád. Az Egyesült Izzó göngyösi félvezető- és gép­gyárban dolgoznak a dióda- mérésnél. összesen tízen van­nak, közülük öt a törzsgárda tagja. Négy évvel ezelőtt ha­tározták el, hogy részt vesz­nek a szocialista cím elnyeré­séért folyó vetélkedésben. Már háromszor teljesítették a feltételeket. Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek ? Reridszeresen túlteljesítik a tervüket. Miután száz szá­zalékon túli teljesítményért bért'nem kapnak, a többletet társadalmi munkában szá­molják el. Eddig már kétszáz­ötven órát töltöttek így el a termelésben. Hangsúlyozot­tan mondják ki ezt a számot és nem is titkolják a büszke­ségüket. Nem túlóráznak, ha­nem a műveletre megadott időt csökkentik jobb szerve­zéssel. Valamennyien nők és ez meglátszik abban a tevékeny­ségükben is, amit a gyáron kívül végeznek. Két kisfiú fölött gyámkodnak, akiknek a mozgása korlátozott. Rend­szeresen eljárnak hozzájuk, segítenek gondozásukban, a brigád egyik tagjának gyer­meke pedig korrepetálja a két gyámfiűt. De eljárnak a Donovár ut­cai szociális otthonba is. Itt az egyik gondozottat patro­nálják. Az otthonban munka- terápiás műhely is van, ami­nek anyaggal való ellátásában szintén segédkeznek. Hulla­dékot visznek. Ez sem olyan egyszerű. Már megtörtént, hogy a por­táról visszaküldték őket, mert a gyári rendészet nem enged­te kivinni a hulladékot. A szi­gor visszafogta a kezűket. Pe­dig nem akartak „ügyesked­ni”. Igen, a segítőszándék út­ja sem mindig túlságosan si­ma. Mostanában a gyárudvar szépítésében szorgoskodnak. Az építkezések miatt van mit Ünnepi borvásár A Magyar Állami Pincegaz­daság ünnepi felkészüléséről, a karácsonyi és az újévi ital­ellátásról, a bőripar újdonsá­gairól tájékoztatta az újság­írókat kedden a MÁP buda­foki telepén Mihalusz Ferenc vezérigazgató. A Magyar Állami Pince- gazdaság decemberben 50 000 hektoliter hordós, 60 000 hek­toliter palackos bort, vala­mint 400 000 palack pézsgőt ad el a kereskedelemnek és vendéglátóiparnak. Az idén tartatlak' ünnepi horvá­tié. am-:istiek során decem­ber végéig 15 fajta hordós cs 14 féle palackos bort literen­ként 2—3,50 forinttal, illetve palackonként 2—6,60 forint­tal olcsóbban hoznak forga­lomba. Az ünnepekre tovább bővítették a választékot. A budafoki üzem újdonsága a Perignon pezsgő, a Pécsett is­mét munkába állított pezsgő­üzem pedig három újfajta Pannóniával jelentkezik a piacon. Új cikként jelenik meg karácsonyra a kétliteres borospalack, amelybe Inárcsi fehér édeskés, vagy nyársapá­ti fehér bort töltöttek. A cipőt évekkel ez­előtt vettem, elegáns volt, nemes vonalú, alkalmas arra, hogy az ember pávává vál­ván benne, pökhendi tekintettel mérje vé­gig az ormótlan csu­kákban csámpázó em. bertársait. A cipő ele­gáns volt, nemes vo­nalú, nem ő tehetett róla, hogy gazdája lába korántsem mond­ható nemes vonalú­nak. Rövid, de köny- nyes, sziszegös, tyúk­szemes küszködés után a cipőipar eme remeke bevonult a szekrény aljába az ön­célú szépség, a V art pour V art, avagy inkább a V áb pour V áb páros dokumen­tumaként. —- Most. mi lesz vele? — kérdezte ne. jem oly aggodalom­mal, mintha e cipel- lőcske sorsa elválaszt­hatatlanul összeforrt volna az ő életével. — A cipő sorsa a hordás... Előbb, vagy utóbb eléri ez a vég­zete — válaszoltam a cipő szorításától fel­szabadult bölcs filo­zófusként., mert tud­tam, hogy akkor még meglehetősen ifjú, pe­lenkából alig kibújt gyermekem a fejlődés törvényei szerint majd bele nő ebbe a cipőbe. A gyermekek lábai növésének a tit­kát ugyan még nem fejtették meg a tudó­sok, de minden bi­zonnyal növekedése közben akad olyan időszak, amikor a ne­kem nem jó pompás és nemes vonalú cipő neki már jó lesz. Hogy ilyen pillanat­nak jönnie kell. eny- nyit a középkori alki­misták és a mai szü­lők is tudnak. A cipő tehát ott hevert sámfára si­mult testével az egyik szekrény aljában, csendben és türelme­sen várva azt a pillái natot, amikor majd egy talpaslábú ka­masz felrántja, hogy utána tüneményes gyorsasággal tönkre is tegye őcipőségét. Teltek a hónapok, az évek, a cipő várt, én is vártam. Nem voltam sem ideges, sem bizalmatlan, tud- tam, hogy csak évek kérdése és találkozik a láb és a cipő. Az én cipőm és az én gyer­mekem lába. Nagy pillanat lesz! — Ha nagy leszel és jól viselkedsz, megkapod ezt a pár cipőt — mondogattam fiamnak növekedése és magatartása bírá­lata közben rendsze­resen, hogy a cipő szinte már nem is ci­pő lett, hanem foga­kor az apa cipője már jó lesz a fiú cipőjé­nek is. Üjabb évek teltek el, s már csak centi­méterek választották el a célt és a találko­zást, amikor valahogy, magam sem tudom miért, néhány hétre félrenéztem, kiment a fejemből a cipő, amely nem jött ki magától a szekrény­ből, hogy szólt, fi­gyelmeztetett volna. — Na, itt a cipő ... próbáld fel — jutott eszembe egyik este, s már hoztam büszkén a hosszú évekkel ez­előtt vett, elegáns, nemes vonalú férfici­pőt. — Eléggé konzer­vatív csuka ez — így hangzott az első meg­jegyzés, amelyet a cipő is, én is mély felháborodással és a mai fiatalságról alko­tott elitélő közös vé­leményünkkel vet­tünk tudomásul... — Neked minden konzervatív ... Ilyen cipő nincs fiam több. Ez egy olyan cipő. lom és mérce: a ka­masszá. a jóvá válás fogalma, és a kölyök- magatartás mércéje lett. Legalábbis a szememben. Mert o gyerek fölényes nem­törődömséggel, a cipő mozdulatlan rezig­náltsággal várta a vagy találkozást, ami­Evekig neked . tettem félre, meg fognak őrülni a haverok, ha majd benne látnak — magyaráztam mind lelkesebben, amint a. srác fűzte, húzta a cipőt. — Ki kellene vágni az orrát — mondta vmeraem. — Mit csinálni? Ez­zel a cipővel? — sí­koltott fel bennem a dühödt fájdalom... — Vagy le kell vágni a lábamból — tette hozzá változat­lanul fumigáló és le­kezelő vigyorral... — Tudniillik kegyet­lenül kicsi. Megdöbbenve áll­tam és néztem. Tény­leg kicsi. Az évek óta félretett, a fiú szá­mára félretett, egykor nekem kicsi cipő, már neki is kicsi, pedig zsák néhány hétig fe­lejtkeztem meg a ci- oőröl és íme, kicsi, használhatatlan, cél­talan megformált bőrdarab lett megint belőle. — Most mit csinál­junk? Dobjuk el, ad­juk el? — örült és szomorkodott egy­szerre a gyerek any­ja. — A, minek... Te- jyék el apuék, aztán majd elteszem én is, ? ha fiam lesz, majd neki odaadjuk — ad­ta a tanácsot a gye- rek, nem tudni gúny­ból-e, vagy komo­lyan. A cipő most ismét a szekrényben van. Es én csak egytől fé­lek, hogy amilyen he­behurgya, meggondo. lattan ez a kölyök, későn adja majd oda íz én volt, az ő volt cipőjét a leendő fiá­nak, az én unokám­nak, ki majd gúnyos képet vágva azt taná­csolja az apjának, az én fiamnak, hogy te­gyék el ezt a cipőt, az ő fiának, tehát az én fiam unokájának, azaz az én déduno­kámnak. Érdekes lenne meg­várni, amint a déd­unokám vigyorogva szól majd az apjának, aki az én unokám, hogy a cipő ... De ne, ne tervezzünk Egy cipő nem tart ki ad­Gyur&ó Gésa lést hívtak össze, ahol elha­tározták, hogy minden erő­vel ellenállnak a forradalmi átalakulásnak. Szándékukat csupán akkor változtatták meg, mikor értesültek, hogy Károlyit a király nevezte ki miniszterelnökké. Még aznap délután Kemény János pol­gármester a városházára megbeszélésre hfvta össze a leggazdagabb polgárokat, majd a királyi leirat hatására kimondották a Nemzeti Ta­nácshoz való csatlakozásukat és a Gyöngyösi Nemzeti Ta­nács megalakulását. ,ne lakossága különösen sokat szenvedett a háború alatt, 1917-ben egy tűzvész a város jelentős részét elpusz­tította, a lakosok ezrei faba- rakokban, kényszerlakások­ban tengették életüket. A vagyonos polgárok rendkívül kihasználták a lakosság nyo­morát. Nagy lakásuzsora in­dult meg, a közellátásról egyáltalán nem gondoskod­tak. A közellátási hivatal ve­zetői a kiutalt liszt- és zsír­mennyiséget feketepiacon ér­tékesítettek. Mindennek a sokoldalú elégedetlenségnek évek óta szunnyadó tüze most erős lángra kapott a forrada­lom szelétől. November 1-én már a ko­ra reggeli órákban hatalmas néptömeg hömpölygött a vá­ros utcáin. A tömeget lesze­relt és fogságból hazatért ka­tonák vezették. A polgárok remegve bújtak meg házaik­ban. A polgárság ralu^sz­re tért első rémületéből. Kora délután élőre megbeszélt terv alapján mintegy 25 keresz­tény-szocialista polgár a pol­gármester és a főügyész veze­tésével a kaszárnyába ment, ahol fegyverrel és lőszerrel látták el magukat, és dél­után fél 5-kor a kaszárnyá­ban lévő csendőrökkel együtt megindultak a város felé. Ez alatt Somogyi és Bozsik még mintegy 40 embert toborzott össze, és a kaszárnyában fel­fegyverkezve ők is megindul­tak a tömeg szétverésére. A felfegyverzett ellenforradal­mi alakulatok két oldalról közrefogták a főtéren össze­gyűlt városi szegénységet. „A csendőrök a főtéren végig­rohanva puskatussal verték szét a csőcseléket” — írja Bachó László: Gyöngyös vá­ros 1918—19-ben c. könyvé­ben. A mellékutcákban azon­ban komoly harc alakult ki. s csupán a korai besötétedés vetett véget a lövöldözésnek. A zavargások, bár még 2-án megismétlődtek, már sokkal elszigeteltebb jellegűek voltak. A két nap alatt négy halott és sok sebesült áldozata lett az ellenforradalmárok vé­rengzésének. Hatvanban ugyancsak fegyveres összetű­zésre került sor a forradal­márok és ellenforradalmárok között. A forradalmat itt is leszerelt katonák vezették. A fegyveres összeütközésben 12 ember meghalt, többen súlyo­san megsebesültek, A pol­gárság már az első napokban mindenhol igyekezett magá­hoz ragadni a hatalmat. No­vember 2-án és 3-án a me­gye minden városában már polgárőrségeket szerveztek a vagyonos rétegek szempont­jából megbízható elemekből. me»vc klerikális beállított­ságú polgársága november 1-es után igyekezet minél ha­marabb véget vetni a forra­dalmi mozgalomnak. A városok és falvak szegény lakossága azonban október 31-ét csupán a forradalom kezdetének tekintette, nem elégedett meg a látszatered­ményekkel és harcot indított a társadalmi igazságtalansá­gok felszámolásáért. sserdj

Next

/
Oldalképek
Tartalom