Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-04 / 284. szám
r Emberek és könyvek Gyöngyössolymoson, Gyöngyöstarjánban és Nagyfügeden i; '-ét évig gyakori vendége volt Gyöngyössolymosnalt, ' Gyöngyöstarjánnak és Nagy'ügednek H. Sass Judit szociológus, a Magyar Tudón, n ;os Akadémia Szociológiai In- nézete és <i Népművelési Intézet tudományos munkatársa. A sűrű látogatások és az evvel párosult kutatómunka eredménye egy néhány hete napvilágot látott könyv; Em- >y>rrek és Icönyvek. m * oda csak menjenek a gyerekek. így a gyerek látja el a családot könyvvel. Egy öregnéni mondta, hogy „jövőre már nem nagyon lesz könyvem, mert az unokám kijárja az iskolát...” Sólymoson azonban mindez már oldódik. Tarjánban kevésbé vásárolják, inkább továbbadják az emberek egymásnak a könyveket, mivel falusiasabb, tehát nyíltabb a családok, közti viszony. — Véleménye szerint keveset olvasnak a falast emberek? — Ez megítélés kérdése. A falusiak 25 százaléka olvas körülbelül és ez nem kevés, a világ más tájain sem olvasnak többen, hasonló viszonyok között, ha az adatoknak hinni lehet. De szerintem nem Is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy az olvasás hatásfoka alacsony. Nemcsak az számít, hogy hányán olvasták el mondjuk a Karenina Annát, hanem az is, hogy az olvasó azokat a törvény- szerűségeket vonta-e le a műből, amelyek az írói szándékkal és a társadalom igényével egybeesnek. Ha nem ez lesz az eredmény, akkor nem ezt a könyvet kell kézbe adni, vagy ha mégis, akkor olvasás közben „kézbe kell venni” az olvasót. — Tehát milyen tanulságok adódtak vizsgálataiból? — Nem feltétlenül kell mindenkinek minden könyvet odaadni, csak azt, amelyet fel tud oldani önmagában. Nem ismerjük pontosan, hogy milyen módon terjed az irodalom, tehát keveset tudunk arról a jelenségről, amelyet vizsgálunk. Ehhez alaposabban kell foglalkoznunk a falu társadalmi szerkezetével, életfeltételeivel, érték- rendszerével. Módosítani kellene a szépirodalmi ismeretterjesztést és sokkal kevésbé kellene az irodalmat irodalomtörténet formájában népszerűsíteni. —berkovlt«— Francia zene — Azt vizsgálja könyvében, hogy mit, mennyit és hogyan olvasnak ma » faluban? Inkább azt, hogy az ol- jisás szokás, életforma-e aár faiun, valamint hogy a fcüönböző falusi rétegek miéin könyvek iránt érdekednek, és hogy azt a hatást |akció váltja-e ki, a falusi jvasóból, egy-egy szépirodal- allcotás, mint amely az np szándéka volt — Miért pont éppen erre a három Gyöngyös környéki községre esett a választása? —, Olyan falvakat kerestünk amelyek a városiasodás különböző lépcsőfokain állnak. Ezért esett a választás erre a három községre. Gyöngy össolymos a legíparosodot- tabb, itt hatnak lekevésbé a régi hagyományok, társadalmi szerkezete nyitottabb tehát városiasabb, ugyanakkor az emberek egymáskö- zötti kapcsolata zártabb. Gyöngyöstarján viszont éppen az ellenkezője, Nagyiü- ged pedig a kettő között foglal helyet ■— Az olvasna tekintetében is hasonló különbsc- gek mutatkoznak? — Természetesen, hiszen az olvasás az életforma része, és főleg inkább a modernebb, tehát a városiasabb életformáé. Ka a család valamelyik tagja az iparban dolgozik, ez már abban az értelemben is megváltoztatja életformáját, hogy inkább válik szokásává az olvasás. Így Gyöngyössolymoson olvasnak a legtöbbet, Gyöngyöstarjánban kevesebbet, mert' a mezőgazdasági életforma régi hagyományai nem szoktatták hozzá az embereket a szabadidőhöz és ha van is tétlen idejük, szinte bűntudatot éreznek, hogy akkor mondjuk olvasással „csapják agyon az időt”. Ezenkívül érdekes, hogy a faluban még mindig azt tartják, hogy felnőtt embernek nem nagyon illik könyvtárba járni, az az „iskolához” tartozik, Nyílt k-e rózsa ? Könnyű megtalálni az Ar- mÓ6ék házát Nagy gomboson. — Akik a tévében szerepeltek? — abban a sárgában laknak, — mutatja az egyik kislány kérdésünkre, mikor érdeklődtünk az Ármós lányok lakása iránt. Nagy család, öt fiú, három lány. A két testvért otthon találjuk. A televízió „Nyílik a rÓ2sa” népdal és nótaénekesek versenyében léptek fel. A nagyobbiknak, Amáliának síicerült a döntőbe jutni, Erzsiké kiesett. A modem bútorokkal berendezett kis szobában beszélgetünk. Málika — mert így hívják a családban — budapesti lakos. A társadalombiztosítási igazgatóságnál dolgozik, mint adminisztrátor, de a hét végére mindig szívesen látogat haza, a családhoz. — Afféle énekes-család vadunk — mondja Amália Heten énekelünk, amolyan amatőr alapon. Én aktívabban. mióta ez a tévé-vetélkedő megkezdődött. svéd karmesterrel 1 Az Országos Filmharmó- nia idei harmadik egri hangversenyére francia zenét, Debussyt, Ravelt és Bizet-et Ígért francia karmesterrel, Ehelyett — bár a csalódás kellemes meglepetéssel oldódott fel — a francia műveket a svéd Hans-Jochen Reeps vezényelte, a Budapesti MÁV Szimfonikusok élén. A francia vendég-dirigens zenei interpretációjára már csak azért is kíváncsi lett volna a közönség, mert Debussy impresszionista világát, Ravel spanyolosán lobogó temperamentumát gall felfogásban hallani bizonyára élményt jelentett volna. Ismételjük, a csalódás így is kellemesen lezárult bennünk, mert a svéd karmester rácáfolt a hűvös északiakról terjesztett hírekre Rendkívül energikusan vette kézbe a Budapesti MÁV Szimfonikusokat és mindent elkövetett ■ taglejtésekben, a ritmusok hangsúlyozásával, hogy hibátlan zenélést kapjunk. Debussy két Nocturne-}é- ból az elsőt, a Felhőket az alkotói szándéknak megfelelően a leghalkabb lírai keretben oldotta fel, vigyázva arra, hogy a tűnő hangulat törékenységét, visszahozhatat- lanságát, a megismételhetetlen hangulati és felhőfoszlányok illúzióját bizonyítsák a hangok. S mire ebben a felhősnek éppen nem nevezhető világban elmerült a közönség, az Ünnepek harsány akkordjai felcsörrentették a hallgatóságot, ezzel a határozottsággal is jelezve, hogy a zeneszerző minden lelki tartalmat tudatosan hangszerel. Bizet C-dur szimfóniája operájához, a Carmenhez képest inkább zenetörténeti ér- dekességű mű. Csak nyomaiban, indulatainak inkább a gyökerében lehet itt fellelni azt a Bizet-t, aki egykor majd ama bizonyos operát megírja a szép lányról és a fiatal katonákról. Reeps karmester itt is teljes biztonsággal és a mű maradéktalanul alázatos szolgálatában adta vissza Bizet muzsikáját Az est szólistája. Tusa Erzsébet adta elő a hangversenyéletben oly jól ismert balkezes bravúrszámot, Ravel D-dur zongoraversenyét. A művésznő plasztikusan és a virtuozitás természetes könnyedségével szólaltatta meg a spanyolos temperamentumról árulkodó versenyművet. A közönség különösen hálásnak mutatkozott ezért a számért, mert a zenei élmény ilyen keretben és ilyen művészi teljesítménynyel kapcsolatban külön öröm a zenerajongóknak. A MÁV Szimfonikusok ez alkalommal fegyelmezett köz- reműködésíikkel és korrekt játékukkal szolgáltak rá a közönség tapsára. S úgy tűnik — nem múló tapasztalat ez! —, hogy egy nagy létszámú együttes zenészei számára csakis előny, ha egy idegen iskola, számukra új felfogásban vezénylő karmestere új színeket fedez fel egy műben és azt úgy játszatja el velük, ahogyan azt ő, a karmester igaznak tartja. A zenetörténeti ismertetőt Pándy Mariann mondotta el. (farkas) Amália és Erzsiké — Volt-e segítség a felkészüléshez? — Igen. Keresztes Mihály bácsi. Együtt dolgozunk, elég neves éneit es és zeneszerző, Ö segített kiválasztani a versenydalokat és a jő eredményemben is nagy része van. Nem volt könnyű bejutni, hiszen négyezer jelentkező közül válogattak előbb 128-at, majd 36 énekest és nv>et maradtunk tízen. (Ezt a létszámot fölemelik.) — Hány népdalt és ma- gyamótát ismer? — Több mint kétszázat. — Kitől tanulta? — Főleg a szüleimtől. A legtöbbet édesanyámtól. Ügy vagyok vele, hogy az első hallásra megtanulom azt a dalt, amelyik tetszik. Édesanyám is nagyon szeretett énekelni. Szép. iskolázott hangja volt, sajnos már nem él. — Az első tévészereplés? — Art hittem könnyebb. Nagyon zavart a kamera, de a sok próba alatt megszoktam és az elődöntőn már észre sem vettem. Mindenesetre próba nélkül nem ment volna. így is szerintem öt pontot levon a kameraláz és az izgalom. — A döntőre mivel indul? — A családot már mozgósítottam gondolkodjanak, szerintük mi lenne jó. Valószínű magyarnóta is lesz közte. — Milyen volt a kísérőzene kar? — Nagyon meg vagyok velük elégedve, s hogy jól szerepeltem. rajtuk is múlott. Örülök, hogy a döntőben is ugyanazt a zenekart kanjuk/ — Szereti-e a táncdalt? — Mint minden fiatal. Különösen a fesztiválok idején énekeljük, de hamar el is felejtjük. Nem tud bennem megmaradni. Én maradok a húgommal, Erzsikével együtt a magyar nóták és a népdalok mellett. Meghívtak a legutóbbi tévé-szerepléskor rádiófelvételre is, ahol egv nő- tacsokrot énekelek majd. — Mit vár a döntőtől? — Nem lesz könnyű vetélkedő, hiszen kiváló énekesekkel varsenyzek. Mindenesetre egyforma eséllyel, pont nélkül indulunk. Bízom benne, hogy a zsűri igazságos lesz. Különben vasárnap a döntőn. Salgótarjánban minden eldől. Sok síikért, mi is szurkolunk. —kisbő— A tv politikai tanfolyama A televízió december 6-án 19 órakor sugározza népszerű politikai tanfolyamának legközelebbi adását, amely, nek témája ezúttal a szocialista országok gazdasági együttműködése. P.HOWARD •• *SJ?6 UNÓ 4. Ki sejthette volna, hogy miféle rejtett tűz lappang a hűvös, fényes tekintet mögött? Marokkó főterén a „Cla- que”nek nevezett légionista Zenekar játszik délutánonként és a helybeli polgárok itt sétálnak, üldögélnek, a kellemes alkonyi órákban. Lehet, hogy a katonák néha odaszóltak tréfásan a sétáló leányokhoz és ezek valószínűleg kedvezően fogadták, mert néhány epés polgár panaszt emelt a légionisták ellen és egy még epésebb fran1969. december 4„ szerda eia gyarmati főfelügyelő úgy intézkedett, hogy ezentúl csak civilek mehessenek be hat órától kilencig a parkba. Kivéve a zenekar tagjait. Alkonyaikor a díszbe öltözött légionáriusok megrökönyödve álltak a Jardin Public bejáratánál. Négy arab csendőr, m rendeletre hivatkozva nem eresztette be őket Néhányan morogtak. Ekkor ért oda Bradley. —- Légionisták nem léphetnek a parkba, — mondta nyersen a goummiere. — Micsoda?... — Ahogy hallotta. Bradley szeme furcsa fénynyél villant meg. — Én bemegyek, — mondta csendesen és egyet lépett, — mi ültettük a virágokat, a mi zenekarunk játszik, mi védjük a várost. . Az arab csendőr megfogta a zubbonyát: — Hallja... Bradley pillantása a goummiere nyakáról lelógó szép zöld zsinórra tapadt A következő pillanatban az a zsinór a kezében volt és egyet csavart rajta. A goummiere fuldokolva lógott a kezén, amíg el nem lökte. A másik egyenesen feléje döfött a szuronnyal, de Bradley elkapta a puskát nagyot rántott rajta, hogy a támadója elvágódott, azután hátrafordult és harsányan kiáltotta a köréje sereglő katonáknak: — Bajtársak! Bemegyünk a térrel... A mon comman- demant.. En avant.. Marche! A feltápászkodó csendőrök meglapulva nézték a térre benyomuló katonákat A el- v’ilek riadtan futottak szét A katonák senkit sem bántottak. Megálltak a zenekar előtt, átkarolták egymás vállát és a Clique kísérete mellett elénekelték a „La Car- magnolát”. A park kerítésén kívül álló szpáhi és szenegáli katonák megéljenezték őket __A gyarmati főfelügyelő ré mülten telefonált a helyőrség parancsnokának: — Ezredes úr!... A légionisták a tilalom ellenére bevonultak a parkba!... — Ügy__— jegyezte meg hű vösen az ezredes. — És mit csinálnak ? — Énekelnek. Csend. — Igen?... Amelyik takaródéra nem lesz itt, azt megbüntetem. De takaródéra valameny- nyien a kaszárnyában voltak. A főfelügyelő feljelentésére Bradleyt haditörvényszék elé állították és megbüntették. Az ezredes letépte melléről a Becsületrendet. Épp olyan közömbösen állt ott, mint mikor fel tűzték. Ráadásul egy hónap kaszárnya- áristomot kapott. Az őrnagy most már sejtette, hogy ez az emoer viaszálarcban jár, de nagyon is érző, sót fájó és felsebzett hús van a látszólagos nyugalma mögött. A két hónap elteltével ismét maga elé hívatta Bradleyt: — Nos? még mindig meg akarsz halni? — Oui, mon commendaat — felelte udvariasan, nyugodtan és fegyelmezetten... Második fe-ezet BRADLEY TAMÁS NEM LESZ NYÁRSPOLGÁR. ENNEK ELSŐSORBAN EGY REGI PÉLDABESZÉD AZ OKA KÁSA BIZONYOS ARANY IFJÜ, AKI NEM TUDOTT KÜLÖNB lenni noé apánknál. VÉGÜL AZ ALTALANOS ZŰRZAVARÉ AN AZ ATTASÉT A VILAGlTÖUD- VARBAN FELEJTIK ÉS MEGTARTJÁK A FÖTÁR- GYALAST. MR. HIGGINS ÖREG NAPJAIRA SZÉPÍTI MAGÁT EGY EZRED- ORVOS KEDVÉÉRT. 1. Bradley Tamás sem hitte volna valaha, hogy egyszer még a francia idegenlégióban fog szolgálni. Komoly, csendes, józan ember volt, olyasféle, akitől elvárják, hogy fiatalon nősüljön, hamar kopaszodjék, sok gyermeket neveljen és választásokon a szavazatszedő bizottság elnöke legyen. Hogy mégsem így történt, az nem rajta múlt. Miután a főiskolát elvégezte, a Dalton Művekhez került mint vegyészmérnök. A Dalton baronettsk igen szerény és igen előkelő nemesek voltak, míg végül egy élelmes nagyapa ráadta magát a textilgyártásra és néhány év alatt a ,,Dalton Művek” Anglia egyik leghatalmasabb iparvállalata lett Sir James Dalton bizonyára azt sem tudta, hogy üzemeihez egy vegyészmérnök is tartozik. Olykor, a tisztviselőknek valami jubileumán, esetleg kezet fogott egy pillanatra ezzel a sasorrú, zöldszemű, magas fiatalemberrel, de igazán nem lepte volna meg az sem, ha utólag kiderül, hogy az illető raktámok, vagy kiküldött tudósító. Az öreg Dalton leánya, Mary, még ebben a futólagos formában sem érintkezett a gyár alkalmazol taivai. Mary autót vezetett, bridzselt, zongorázott, öltözködött, vagy Earl of Teddyvel teniszezett Earl of Teddy kifejezetten aranyifjú volt. Ahogy az előkelő „Earl” címet a keresztneve mellé biggyesztették, ez körülbelül híven jellemezte felületes, rangjához nem méltó, léha természetét. Ugyanez óiénál fogva, nagybátyja, Lord Flatherry gyámsága alatt állott. De ez nem jelentett korlátozást Earl of Teddy számára, mert a lord nagyon szerette unokaöccsét, és nem bírt tőle semmit sem megtagadni. Earl of Cunningham Ma- ckabeo Theodor hatalmas va- gyonán kívül, Lord Flatheny- nek is egyetlen örököse volt, miután az öreg lord azt az időt, amelyet más ember családalapításra fordít, az oroszlánoknak szentelte Afrikában. Hazatérve a Szaharából, csodálkozva konstatálta, hogy nemes, passziója közben lassan betöltötte ötvenedik életévét és okos ember hacsak teheti, ilyenkor már nem nősül. Milliomosok érthetetlen szokásai közé tartozik, hogy leányaikat még náluk is gazdagabb emberhez szeretik hozzáadni. Az öreg Dalton báró is azon fáradozott, hogy Mary Daltont Earl of Teddy nőül vegye. Fáradozása sikerrel járt, bár nem valami nagy szenvedély kötötte egymáshoz a jegyeseket Mary keveset tartott a vidám felületes Teddyről és Teddy, bár tetszett neki a szép és kedves Dalton haronesse, nem volt szerelmes belé. Végre is azonban a két vidám pajtás Mary és Teddy lassanként megbarátkoztak a gondolattal, itogy házastársak legyenek. A megyében folyó téli politikai tanfolyamok tematikájába jól beleilleszkedő adás első részében a tv munkatársai a KGST-országok gazdasági együttműködésének fejlődéséről adnak ösz- szeíoglalót, majd a továbbiakban ankétezerű beszélgetésnek lehetnek tanúi a nézők, amikor is neves szakemberek, gazdasági vezetők kicserélik gondolataikat az együttműködés továbbfejlesztésének szükségességéről, lehetőségeiről, problémáiról. Uj rendelet - gyorsabb ügyintézés A művelődésügyi miniszter rendeletet és utasítást adott ki, amelyekben módosítja egyes művelődésügyi felada tok ellátásának eddigi rendjét, illetőleg egyes feladatköröket megállapító korább: utasításait A miniszteri utasítás mintegy 50 olyan intézkedést tartalmaz, amely nagymértékben meggyorsítja az ügyintézést mivel több területen növeli az intézmények vezetőinek hatáskörét így az illető kesek közvetlenül ott intér kedhetnek, ahol az érdekel kék laknak, dolgoznak. ;
