Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

r Emberek és könyvek Gyöngyössolymoson, Gyöngyöstarjánban és Nagyfügeden i; '-ét évig gyakori vendége volt Gyöngyössolymosnalt, ' Gyöngyöstarjánnak és Nagy'ügednek H. Sass Judit szo­ciológus, a Magyar Tudón, n ;os Akadémia Szociológiai In- nézete és <i Népművelési Intézet tudományos munkatársa. A sűrű látogatások és az evvel párosult kutatómunka eredménye egy néhány hete napvilágot látott könyv; Em- >y>rrek és Icönyvek. m * oda csak menjenek a gyere­kek. így a gyerek látja el a családot könyvvel. Egy öreg­néni mondta, hogy „jövőre már nem nagyon lesz köny­vem, mert az unokám kijár­ja az iskolát...” Sólymoson azonban mindez már oldódik. Tarjánban kevésbé vásárol­ják, inkább továbbadják az emberek egymásnak a köny­veket, mivel falusiasabb, te­hát nyíltabb a családok, közti viszony. — Véleménye szerint ke­veset olvasnak a falast emberek? — Ez megítélés kérdése. A falusiak 25 százaléka olvas körülbelül és ez nem kevés, a világ más tájain sem olvas­nak többen, hasonló viszo­nyok között, ha az adatoknak hinni lehet. De szerintem nem Is ez a lényeg, hanem in­kább az, hogy az olvasás hatásfoka alacsony. Nemcsak az számít, hogy hányán ol­vasták el mondjuk a Kareni­na Annát, hanem az is, hogy az olvasó azokat a törvény- szerűségeket vonta-e le a mű­ből, amelyek az írói szándék­kal és a társadalom igényé­vel egybeesnek. Ha nem ez lesz az eredmény, akkor nem ezt a könyvet kell kézbe adni, vagy ha mégis, akkor olva­sás közben „kézbe kell ven­ni” az olvasót. — Tehát milyen tanulsá­gok adódtak vizsgálatai­ból? — Nem feltétlenül kell mindenkinek minden köny­vet odaadni, csak azt, ame­lyet fel tud oldani önmagá­ban. Nem ismerjük pontosan, hogy milyen módon terjed az irodalom, tehát keveset tu­dunk arról a jelenségről, ame­lyet vizsgálunk. Ehhez ala­posabban kell foglalkoznunk a falu társadalmi szerkezeté­vel, életfeltételeivel, érték- rendszerével. Módosítani kel­lene a szépirodalmi ismeret­terjesztést és sokkal kevésbé kellene az irodalmat iroda­lomtörténet formájában nép­szerűsíteni. —berkovlt«— Francia zene — Azt vizsgálja könyvé­ben, hogy mit, mennyit és hogyan olvasnak ma » faluban? Inkább azt, hogy az ol- jisás szokás, életforma-e aár faiun, valamint hogy a fcüönböző falusi rétegek mi­éin könyvek iránt érdek­ednek, és hogy azt a hatást |akció váltja-e ki, a falusi jvasóból, egy-egy szépirodal- allcotás, mint amely az np szándéka volt — Miért pont éppen erre a három Gyöngyös kör­nyéki községre esett a vá­lasztása? —, Olyan falvakat keres­tünk amelyek a városiasodás különböző lépcsőfokain áll­nak. Ezért esett a választás erre a három községre. Gyön­gy össolymos a legíparosodot- tabb, itt hatnak lekevésbé a régi hagyományok, társadal­mi szerkezete nyitottabb te­hát városiasabb, ugyanak­kor az emberek egymáskö- zötti kapcsolata zártabb. Gyöngyöstarján viszont ép­pen az ellenkezője, Nagyiü- ged pedig a kettő között fog­lal helyet ■— Az olvasna tekinteté­ben is hasonló különbsc- gek mutatkoznak? — Természetesen, hiszen az olvasás az életforma része, és főleg inkább a modernebb, te­hát a városiasabb életformáé. Ka a család valamelyik tag­ja az iparban dolgozik, ez már abban az értelemben is meg­változtatja életformáját, hogy inkább válik szokásává az ol­vasás. Így Gyöngyössolymo­son olvasnak a legtöbbet, Gyöngyöstarjánban keveseb­bet, mert' a mezőgazdasági életforma régi hagyományai nem szoktatták hozzá az em­bereket a szabadidőhöz és ha van is tétlen idejük, szinte bűntudatot éreznek, hogy ak­kor mondjuk olvasással „csapják agyon az időt”. Ezenkívül érdekes, hogy a fa­luban még mindig azt tartják, hogy felnőtt embernek nem nagyon illik könyvtárba járni, az az „iskolához” tartozik, Nyílt k-e rózsa ? Könnyű megtalálni az Ar- mÓ6ék házát Nagy gomboson. — Akik a tévében szere­peltek? — abban a sárgában laknak, — mutatja az egyik kislány kérdésünkre, mikor érdeklődtünk az Ármós lá­nyok lakása iránt. Nagy család, öt fiú, há­rom lány. A két testvért ott­hon találjuk. A televízió „Nyílik a rÓ2sa” népdal és nótaénekesek versenyében léptek fel. A nagyobbiknak, Amáliának síicerült a döntő­be jutni, Erzsiké kiesett. A modem bútorokkal be­rendezett kis szobában be­szélgetünk. Málika — mert így hívják a családban — budapesti lakos. A társada­lombiztosítási igazgatóságnál dolgozik, mint adminisztrá­tor, de a hét végére mindig szívesen látogat haza, a csa­ládhoz. — Afféle énekes-család va­dunk — mondja Amália Heten énekelünk, amolyan amatőr alapon. Én aktívab­ban. mióta ez a tévé-vetélke­dő megkezdődött. svéd karmesterrel 1 Az Országos Filmharmó- nia idei harmadik egri hang­versenyére francia zenét, Debussyt, Ravelt és Bizet-et Ígért francia karmesterrel, Ehelyett — bár a csalódás kellemes meglepetéssel oldó­dott fel — a francia műveket a svéd Hans-Jochen Reeps vezényelte, a Budapesti MÁV Szimfonikusok élén. A fran­cia vendég-dirigens zenei in­terpretációjára már csak azért is kíváncsi lett volna a közönség, mert Debussy impresszionista világát, Ra­vel spanyolosán lobogó tem­peramentumát gall felfogás­ban hallani bizonyára él­ményt jelentett volna. Ismételjük, a csalódás így is kellemesen lezárult ben­nünk, mert a svéd karmester rácáfolt a hűvös északiakról terjesztett hírekre Rendkí­vül energikusan vette kézbe a Budapesti MÁV Szimfoni­kusokat és mindent elkövetett ■ taglejtésekben, a ritmusok hangsúlyozásával, hogy hi­bátlan zenélést kapjunk. Debussy két Nocturne-}é- ból az elsőt, a Felhőket az al­kotói szándéknak megfele­lően a leghalkabb lírai keret­ben oldotta fel, vigyázva ar­ra, hogy a tűnő hangulat tö­rékenységét, visszahozhatat- lanságát, a megismételhetet­len hangulati és felhőfoszlá­nyok illúzióját bizonyítsák a hangok. S mire ebben a fel­hősnek éppen nem nevezhe­tő világban elmerült a közön­ség, az Ünnepek harsány ak­kordjai felcsörrentették a hallgatóságot, ezzel a határo­zottsággal is jelezve, hogy a zeneszerző minden lelki tar­talmat tudatosan hangszerel. Bizet C-dur szimfóniája operájához, a Carmenhez ké­pest inkább zenetörténeti ér- dekességű mű. Csak nyomai­ban, indulatainak inkább a gyökerében lehet itt fellelni azt a Bizet-t, aki egykor majd ama bizonyos operát megírja a szép lányról és a fiatal ka­tonákról. Reeps karmester itt is teljes biztonsággal és a mű maradéktalanul alázatos szol­gálatában adta vissza Bizet muzsikáját Az est szólistája. Tusa Er­zsébet adta elő a hangver­senyéletben oly jól ismert balkezes bravúrszámot, Ra­vel D-dur zongoraversenyét. A művésznő plasztikusan és a virtuozitás természetes könnyedségével szólaltatta meg a spanyolos tempera­mentumról árulkodó verseny­művet. A közönség különö­sen hálásnak mutatkozott ezért a számért, mert a zenei élmény ilyen keretben és ilyen művészi teljesítmény­nyel kapcsolatban külön öröm a zenerajongóknak. A MÁV Szimfonikusok ez alkalommal fegyelmezett köz- reműködésíikkel és korrekt játékukkal szolgáltak rá a közönség tapsára. S úgy tű­nik — nem múló tapasztalat ez! —, hogy egy nagy létszá­mú együttes zenészei számá­ra csakis előny, ha egy ide­gen iskola, számukra új fel­fogásban vezénylő karmes­tere új színeket fedez fel egy műben és azt úgy játszatja el velük, ahogyan azt ő, a kar­mester igaznak tartja. A zenetörténeti ismertetőt Pándy Mariann mondotta el. (farkas) Amália és Erzsiké — Volt-e segítség a felké­szüléshez? — Igen. Keresztes Mihály bácsi. Együtt dolgozunk, elég neves éneit es és zeneszerző, Ö segített kiválasztani a versenydalokat és a jő ered­ményemben is nagy része van. Nem volt könnyű be­jutni, hiszen négyezer jelent­kező közül válogattak előbb 128-at, majd 36 énekest és nv>et maradtunk tízen. (Ezt a létszámot fölemelik.) — Hány népdalt és ma- gyamótát ismer? — Több mint kétszázat. — Kitől tanulta? — Főleg a szüleimtől. A legtöbbet édesanyámtól. Ügy vagyok vele, hogy az első hallásra megtanulom azt a dalt, amelyik tetszik. Édes­anyám is nagyon szeretett énekelni. Szép. iskolázott hangja volt, sajnos már nem él. — Az első tévészereplés? — Art hittem könnyebb. Nagyon zavart a kamera, de a sok próba alatt megszok­tam és az elődöntőn már észre sem vettem. Minden­esetre próba nélkül nem ment volna. így is szerintem öt pontot levon a kameraláz és az izgalom. — A döntőre mivel indul? — A családot már mozgó­sítottam gondolkodjanak, szerintük mi lenne jó. Való­színű magyarnóta is lesz közte. — Milyen volt a kísérőze­ne kar? — Nagyon meg vagyok ve­lük elégedve, s hogy jól sze­repeltem. rajtuk is múlott. Örülök, hogy a döntőben is ugyanazt a zenekart kanjuk/ — Szereti-e a táncdalt? — Mint minden fiatal. Kü­lönösen a fesztiválok idején énekeljük, de hamar el is fe­lejtjük. Nem tud bennem megmaradni. Én maradok a húgommal, Erzsikével együtt a magyar nóták és a népda­lok mellett. Meghívtak a leg­utóbbi tévé-szerepléskor rá­diófelvételre is, ahol egv nő- tacsokrot énekelek majd. — Mit vár a döntőtől? — Nem lesz könnyű vetél­kedő, hiszen kiváló éneke­sekkel varsenyzek. Minden­esetre egyforma eséllyel, pont nélkül indulunk. Bízom benne, hogy a zsűri igazsá­gos lesz. Különben vasárnap a döntőn. Salgótarjánban minden eldől. Sok síikért, mi is szurko­lunk. —kisbő— A tv politikai tanfolyama A televízió december 6-án 19 órakor sugározza népsze­rű politikai tanfolyamának legközelebbi adását, amely, nek témája ezúttal a szocia­lista országok gazdasági együttműködése. P.HOWARD •• *SJ?6 UNÓ 4. Ki sejthette volna, hogy miféle rejtett tűz lappang a hűvös, fényes tekintet mö­gött? Marokkó főterén a „Cla- que”nek nevezett légionista Zenekar játszik délutánon­ként és a helybeli polgárok itt sétálnak, üldögélnek, a kelle­mes alkonyi órákban. Lehet, hogy a katonák né­ha odaszóltak tréfásan a sé­táló leányokhoz és ezek való­színűleg kedvezően fogadták, mert néhány epés polgár pa­naszt emelt a légionisták el­len és egy még epésebb fran­1969. december 4„ szerda eia gyarmati főfelügyelő úgy intézkedett, hogy ezentúl csak civilek mehessenek be hat órától kilencig a parkba. Kivéve a zenekar tagjait. Alkonyaikor a díszbe öltö­zött légionáriusok megrökö­nyödve álltak a Jardin Pub­lic bejáratánál. Négy arab csendőr, m rendeletre hivat­kozva nem eresztette be őket Néhányan morogtak. Ekkor ért oda Bradley. —- Légionisták nem léphet­nek a parkba, — mondta nyersen a goummiere. — Micsoda?... — Ahogy hallotta. Bradley szeme furcsa fény­nyél villant meg. — Én bemegyek, — mond­ta csendesen és egyet lépett, — mi ültettük a virágokat, a mi zenekarunk játszik, mi védjük a várost. . Az arab csendőr megfogta a zubbonyát: — Hallja... Bradley pillantása a goum­miere nyakáról lelógó szép zöld zsinórra tapadt A kö­vetkező pillanatban az a zsi­nór a kezében volt és egyet csavart rajta. A goummiere fuldokolva lógott a kezén, amíg el nem lökte. A másik egyenesen feléje döfött a szu­ronnyal, de Bradley elkapta a puskát nagyot rántott raj­ta, hogy a támadója elvágó­dott, azután hátrafordult és harsányan kiáltotta a köréje sereglő katonáknak: — Bajtársak! Bemegyünk a térrel... A mon comman- demant.. En avant.. Marche! A feltápászkodó csendőrök meglapulva nézték a térre benyomuló katonákat A el- v’ilek riadtan futottak szét A katonák senkit sem bán­tottak. Megálltak a zenekar előtt, átkarolták egymás vál­lát és a Clique kísérete mel­lett elénekelték a „La Car- magnolát”. A park kerítésén kívül álló szpáhi és szenegáli katonák megéljenezték őket __A gyarmati főfelügyelő ré mülten telefonált a hely­őrség parancsnokának: — Ezredes úr!... A légio­nisták a tilalom ellenére be­vonultak a parkba!... — Ügy__— jegyezte meg hű vösen az ezredes. — És mit csinálnak ? — Énekelnek. Csend. — Igen?... Amelyik taka­ródéra nem lesz itt, azt meg­büntetem. De takaródéra valameny- nyien a kaszárnyában voltak. A főfelügyelő feljelentésére Bradleyt haditörvényszék elé állították és megbüntették. Az ezredes letépte melléről a Becsületrendet. Épp olyan közömbösen állt ott, mint mikor fel tűzték. Rá­adásul egy hónap kaszárnya- áristomot kapott. Az őrnagy most már sejtet­te, hogy ez az emoer viaszál­arcban jár, de nagyon is érző, sót fájó és felsebzett hús van a látszólagos nyugalma mö­gött. A két hónap elteltével is­mét maga elé hívatta Brad­leyt: — Nos? még mindig meg akarsz halni? — Oui, mon commendaat — felelte udvariasan, nyu­godtan és fegyelmezetten... Második fe-ezet BRADLEY TAMÁS NEM LESZ NYÁRSPOLGÁR. ENNEK ELSŐSORBAN EGY REGI PÉLDABESZÉD AZ OKA KÁSA BIZO­NYOS ARANY IFJÜ, AKI NEM TUDOTT KÜLÖNB lenni noé apánknál. VÉGÜL AZ ALTALANOS ZŰRZAVARÉ AN AZ AT­TASÉT A VILAGlTÖUD- VARBAN FELEJTIK ÉS MEGTARTJÁK A FÖTÁR- GYALAST. MR. HIGGINS ÖREG NAPJAIRA SZÉPÍ­TI MAGÁT EGY EZRED- ORVOS KEDVÉÉRT. 1. Bradley Tamás sem hitte volna valaha, hogy egyszer még a francia idegenlégióban fog szolgálni. Komoly, csen­des, józan ember volt, olyas­féle, akitől elvárják, hogy fiatalon nősüljön, hamar ko­paszodjék, sok gyermeket neveljen és választásokon a szavazatszedő bizottság elnö­ke legyen. Hogy mégsem így történt, az nem rajta múlt. Miután a főiskolát elvégez­te, a Dalton Művekhez került mint vegyészmérnök. A Dal­ton baronettsk igen szerény és igen előkelő nemesek vol­tak, míg végül egy élelmes nagyapa ráadta magát a tex­tilgyártásra és néhány év alatt a ,,Dalton Művek” Ang­lia egyik leghatalmasabb iparvállalata lett Sir James Dalton bizonyá­ra azt sem tudta, hogy üze­meihez egy vegyészmérnök is tartozik. Olykor, a tisztvise­lőknek valami jubileumán, esetleg kezet fogott egy pilla­natra ezzel a sasorrú, zöld­szemű, magas fiatalemberrel, de igazán nem lepte volna meg az sem, ha utólag kide­rül, hogy az illető raktámok, vagy kiküldött tudósító. Az öreg Dalton leánya, Mary, még ebben a futólagos formában sem érintkezett a gyár alkalmazol taivai. Mary autót vezetett, bridzselt, zon­gorázott, öltözködött, vagy Earl of Teddyvel teniszezett Earl of Teddy kifejezetten aranyifjú volt. Ahogy az elő­kelő „Earl” címet a kereszt­neve mellé biggyesztették, ez körülbelül híven jellemezte felületes, rangjához nem mél­tó, léha természetét. Ugyanez óiénál fogva, nagybátyja, Lord Flatherry gyámsága alatt ál­lott. De ez nem jelentett kor­látozást Earl of Teddy számá­ra, mert a lord nagyon sze­rette unokaöccsét, és nem bírt tőle semmit sem megta­gadni. Earl of Cunningham Ma- ckabeo Theodor hatalmas va- gyonán kívül, Lord Flatheny- nek is egyetlen örököse volt, miután az öreg lord azt az időt, amelyet más ember csa­ládalapításra fordít, az orosz­lánoknak szentelte Afriká­ban. Hazatérve a Szaharából, csodálkozva konstatálta, hogy nemes, passziója közben las­san betöltötte ötvenedik életé­vét és okos ember hacsak te­heti, ilyenkor már nem nősül. Milliomosok érthetetlen szokásai közé tartozik, hogy leányaikat még náluk is gaz­dagabb emberhez szeretik hozzáadni. Az öreg Dalton báró is azon fáradozott, hogy Mary Daltont Earl of Teddy nőül vegye. Fáradozása siker­rel járt, bár nem valami nagy szenvedély kötötte egy­máshoz a jegyeseket Mary keveset tartott a vidám felü­letes Teddyről és Teddy, bár tetszett neki a szép és kedves Dalton haronesse, nem volt szerelmes belé. Végre is azon­ban a két vidám pajtás Mary és Teddy lassanként megbarát­koztak a gondolattal, itogy házastársak legyenek. A megyében folyó téli po­litikai tanfolyamok temati­kájába jól beleilleszkedő adás első részében a tv mun­katársai a KGST-országok gazdasági együttműködésé­nek fejlődéséről adnak ösz- szeíoglalót, majd a továb­biakban ankétezerű beszél­getésnek lehetnek tanúi a nézők, amikor is neves szak­emberek, gazdasági vezetők kicserélik gondolataikat az együttműködés továbbfejlesz­tésének szükségességéről, le­hetőségeiről, problémáiról. Uj rendelet - gyorsabb ügyintézés A művelődésügyi miniszter rendeletet és utasítást adott ki, amelyekben módosítja egyes művelődésügyi felada tok ellátásának eddigi rend­jét, illetőleg egyes feladatkö­röket megállapító korább: utasításait A miniszteri utasítás mint­egy 50 olyan intézkedést tar­talmaz, amely nagymérték­ben meggyorsítja az ügyinté­zést mivel több területen nö­veli az intézmények vezetői­nek hatáskörét így az illető kesek közvetlenül ott intér kedhetnek, ahol az érdekel kék laknak, dolgoznak. ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom