Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Van-e jövője a szervátültetésnek? Beszélgetés dr. Ábrahám Ambrus Kossuth-dijas akadémikussal Dr. Abrahám Ambrus, Kos. suth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Egerbe látogatott, hogy előadást tartson a szervátültetés és az idegrendszer problémájáról. Világhírét az idegrendszer kutatásában elért eredményei alapozták meg. Számos tudományos munka, monográfia, dolgozat őrzi kutatásainak eredményét. Művei több nyelven is megjelentek. A téma — a szervátültetés — manapság egyre jobban foglalkoztatja nemcsak a szakmai köröket, hanem a közvéleményt is. E témakörrel kapcsolatban kerestük fel kérdéseinkkel a professzort. — Mióta foglalkozik a tudomány a szervátültetéssel? — A régi forrósok alapján arra lehet következtetni, hogy az emberiség már korábba i foglalkozott e gondolattal: ha a szervek elöregednek, vol-’ na-e mód ezeket a szerveket mással helyettesíteni. Hajdanában II. Ince pápa beteg lett, s az orvosai nem tudtak segíteni rajta. Jelentkezett egy idegen orvos és azt mondta, hogy a pápát meg fogja gyógyítani, de szüksége van két fiatalemberre. Az orvos a fiatalemberek karjából vért ömlesztett át a pápába. Mindketten meghaltak légembólia következtében, az orvos megszökött — és a pápa is meghalt. Azonban a gondolat nem halt meg, és ez lehetett a szervátültetés első gondolata. — Mik a feltételei a sikeres szervátültetésnek? — A szervátültetés tulajdonképpen akkor kezdődött meg, amikor olyan biológiai körülményeket sikerült biztosítani az átültetett szerv' számára, melyben a gazdában termelendő anyagok a beültetett szervet nem dobják ki. A londoni egyetem összehasonlító anatómia profesz- szera volt az első 1953-ban, akinek sikerült egyik állatból a másikba szervet átültetni úgy, hogy az állat szervezete megtartotta az idegen szervet. Ez a kísérlet, s amit követett sok más, tette utazlak Romániába Szombaton reggel Romániába utazott a szövetkezetek kulturális munkájában élenjáró aktivisták 30 fős csoportja. A kiránduláson a füzesabonyi, poroszlói, hevesi, ecsédi és a hatvani fogyasztási szövetkezetek dolgozói vesznek részt. A háromnapos utazás során a résztvevők megismerkednek Nagyvárad, Kolozsvár nevezetességeivel ellátogatnak a tordai ha- 0Mtfkhoz is. j _ ____ le hetővé, olyan eljárások kidolgozását, amelyek során az átültetett szerv funkcióképes állapotban hosszabb ideig „hasznos tagja marad” a szervezetnek. Akkor merültek fel etikai, jogi és vallási problémák, amikor egyik embernek a szívét helyezték át egy másikba. Felvetődött az a gondolat is, hogy vajon mikor lehet a szívet kivenni az ember testéből: addig él-e az ember, amíg ver a szíve, vagy amíg az elektromos potenciálokat az agyról le lehet venni? De sok más kérdés is elhangzik, amelyekről írnak, vitatkoznak az orvosok és olyan vezető orvosok is, akik közül nagyon sok ellene van a szív- átültetésnek. Szükségtelennek, előnytelennek tartják. — Milyen perspektívát lát a gyógyítás ilyen formája előtt, s milyen ösz- szefüggést a szervátültetés és fő kutatási területe, az idegrendszer között? — Az átültetett szervnek két fő ellensége van. Az egyik a baktérium-fertőzés, a másik a befogadó szerv „tiltakozása”. Mit hoz a jövő? Még nem tudjuk. Lehetséges, hogy rövidesen a próbálkozások eredményeképpen sikerül olyan immunanyagokat megteremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy például állati szívet ültessenek át emberbe — és akkor az összes etikai, vallási, jogi probléma megoldódik. Én az egész kérdéshez természetesen csak mint elméleti ember szólok hozzá. Életemnek 45 esztendejét az idegrendszer kutatásával töltöttem el. Éppen ezért, amikor 1963-ban Szegeden átültették az első v-esét, mindjárt arra gondoltam : vajon lehétséges-e az, hogy egy ilyen komplikált működésű szerv, mint amilyen a vese, minden idegétől megfosztva, idegen szerveben normális működést fejtsen ki? Ha egy szervet kiveszünk a szervezet közösségéből, minden idegkapcsolata megszakad. Tehát minden olyan ideg, ami ezt a szervet ellátja, deregeneráló- dik. Az a kérdés, hogy ilyen idegrendszerrel képes-e a szerv tartós működésre, vagy sem? Sokkal komplikáltabb a helyzet a szív esetében. A A szív idegkapcsolatait is megszakítják, amikor átültetik egyik emberből a másikba. Nehéz elképzelni, hogy a szív —, amely annyira tele van idegekkel, s melynek munkáját annyira befolyásolja a központi és a környéki idegrendszer — tartósan működik-e idegrendszer nélkül ... Az „újszívesek” legnagyobb része meghal. Jelenleg Blaiberg az egyetlen, aki januárban lesz egy éve, hegy új szívvel él. Ha majd több Blaiberg lesz, a blaibergek sokáig fognak élni és a kutatóknak módjuk lesz megvizsgálni azokat a kérdéseket, amelyek az idegellátást illetik, akkor lehet pontosan hozzászólni ehhez a témához. A kérdés ma már egyre szélesebb körben jelentkezik. Például a három—négy héttel ezelőtt megrendezett New York-i transzplantációs kongresszuson már úgy látszott. az egész probléma kulcsa az idegrendszer felé terelődik. Befejezésül a professzor ezt mondta: — Az emberi elme, az emberi ész megy a maga útján. A vérátömlesztéssel például az említett II. Ince pápa esete óta sokáig kísérleteztek, egészen 1901-ig. Ekkor fedezte fel két bécsi tudós a vércsoportokat, s ezután már a vérátömlesztés életmentő eszköz, gyógyszer lett. A gondolatot nem lehet megölni, s nekem a szervátültetésekkel kapcsolatban is ez a véleményem. Bár a szívátültetés e- sek egymás után meghalnak, azért mégis tovább próbálkoznak az orvosok ezzel a módszerrel. Az öregség ellen, az elmúlás ellen, s az egészségért mindent elkövet az ember. Kátai Gábor Túlteljesítették vállalásaikat A Kommunisták Magyar- országi Pártja és a KIMSZ megalakulása 50. évfordulójának jegyében szervezték meg munkaversenyüket az ÉVM Csőszerelőipari Vállalat vörösmajori üzemének brigádjai is. A kettős jubileum tiszteletére, felajánlották, hogy túlteljesítik az előírt terveket, .takarékoskodnak az anyaggal és közel 2000 társadalmi munkaórát ígértek. A vállalások teljesítését, a verseny eredményeit a lapokban értékelték. A brigádok maradéktalanul eleget tettek felajánlásaiknak, sőt jelentősen túl is teljesítették. Különösen a Kiss János és a Gyurgyik László szocialista brigád ért el figyelemre méltó eredményt. Az előbbi 119, az utóbbi pedig 116 százalékra teljesítette vállalalásait. Kincs a falu fölött Azt beszélik, először a favágók vették észre, hogy szaglik a föld. Különösen a Répa-völgy, a Kisszabászó meg a Padostető bűzlött nagyon. Valami van a föld mélyében. De mi? Mitől bűzlik? Mitől olvad a hó hamarább, mint másutt? Sokáig csak a szóbeszéjl kereste a titkot, de aztán, vagy kilenc évvel ezelőtt megérkezett a „kobakos különítmény” is. Megfúrták a földet, cs meglelték a kincset. A gázt, amely ki tudja hány évtized óta illatosította már a falu fölötti fedémesi tölgyest, bükköst. Molnár Pista bácsi, a kezelőmester kilenc évvel ezelőtt a kobakosokkal indult el a kincset megkeresni. Falubeli, fedémesi ember, ezért is sietett hajnalonként olyan örömmel a Répa-völgybe ... — Még egyszer nem tudom, A hegesztő Kincs József 1950-ben kapta meg szakmunkás-bizonyítványát a hegesztésről. Hét évvel később került Egerbe, a Megye vilihez, ahol azóta is dolgozik. Akkor egyetlen hegesztő volt a vállalatnál, s ma már jó néhány társával készíti az ország különböző vállalatainak, üzemeinek a vasszerkezeteket. Mint törzsgárda tag, most is segíti a fiatalokat, szaktudásával, élettapasztalatával s jó munkájáért megérdemelten kapta meg a Kiváló dolgozó oklevelet. S (Foto: Kiss Béla) öreg ház a poroszlói Petőfi utcában. Apró házacska, tapasztott, meszelt falú, tenyérnyi ablakokkal, homlokba húzott, roggyant tetővel. A pár négyzetméternyi udvaron vén szilvafák. Fénytelen nedvek gömbölyödhek az ágak hasán. Ködök magvai. Sötét vizek szélgyűrte irhái, a felhők mögül, elő-előbukkan a nap tányérja. Az udvarra messziről betekintő jegenyék olybá tűnnek, mint felhőknek támasztott, kopott nyír- ágseprűk. Tetejükbe feketéri beleragadva gubbaszt az ég szemete: a varjak. Most 5k is hallgatnak. özvegy Csitári Jánosné széthajtogatja előttem az új- ságlapot.. Az egyik képnyomaton sebesült katonák csoportja „valamelyik kórház udvarán”. Torz mozdulatokba meredve tekintenek ránk. Mosolyra feszítik arcvonásaikat. A mosoly kényszeredett, keserves. A kép bal szélén mackókra támaszkodva vékony fiatalember. Az asszony piros írónnal jegyezte rá a monogramot: „N. L.” Az első férje: Nagy Lajos. A kaiserlich und königlich, a császári és királyi 60. gyalogezred gyalogosa. — Sokat gondolkodom felőle. Meghalványodtak az emlékek. De néha egészen elevenen áll itt. Micsoda ember volt, erős és gyöngéd. Istenem, hogyan tudott kacagni. És mennyire busongott, ha valami eszébe jutott a háborúból. Akkor napokig nem szólt egy szót sem. Az asszony hatvanéves. Szeme mély. barázdált partű. Haját beszórta téli fehérrel az idő, mint sűrű hullású hó az utat. Hangja sóhajos-haífc, alig rezzenti a csendet. W _ ~ Öregasszony, régi fényképpel... Nemrég képs orozatot közöltünk az ötven éve befejeződő tt első világháború eseményeiről. A sebesült katonákat ábrázoló fényképen egy poroszlói a sszony a férjére ismert. — Mikor megismertem, lakodalmi vígság volt. Egyik unokatestvérem esküdött Besenyőtelken, s mint a férj jó barátja, ő is eljött a meghívásra. Pesti szabómester volt már akkor. A mi családunk aztán elhagyta Poroszlót, sokfelé vándoroltunk a munka, a jobb megélhetőség után. O még a messzi tanyákra is utánam jött, megkeresett. Három évi udvarlás után, 1928- ban feleségül vett. Idősebb volt nálam 11 évvel. Házasságunk éveiben sokat mesélt háborús emlékeiről, tőle tudom, hogyan telt akkori élete. .. Móricz Zsigmond jegyezte fel a háború kitörésének első lázas napjairól: „Az első nap tomboló rivalgás... Másnap reggel fél ötkor, még első álomidőn fiatal férfiak százai vonulnak lent az utcán a csodálatosan lila hajnalon, nemzetiszín zászlóval az élükön... Hazádnak rendületlenül... ének a hajnalban... Komor és ijesztő kép. Mennek a halálba. ..” A besenyőtelki Nagy Lajos gyerekfővel, tizenhét évesen nótázott ki falujából, felvirá- gozotlan — a halál elé. A halál követével 1916. július 3- án, a bukovinai Izsakovnal • találkozott. Jobb lábát fúrta át a golyó, s egy jókora gránátszilánk a fara húsába vágódott. Hét hónapon át gyógykezelték Szatmárnéme ti, Temesvár, Pozsony és Oroszvár kórházaiban. — .. .Búzában hasalt, amikor a golyó és a szilánk érte Talpán hatolt be a lövedék, s a bakancstalp és a kapca vészeit is magával préselte a sebbe. Ettől csontritkulást kapott. A szilánkot nem vallotta be az orvosoknak, s azt csak 1930-ban operálták, ki, amikor már ülni sem bírt miatta. Házasságkötés után Pesten telepedtek le, s tizenöt évig az Akácfa utcában laktak. Házasságukból egy ikerpár és egy fiú született. Az ikrek nem sokáig éltek. — Tizenöt évig éltünk együtt, mikor 1943-ban férjem meghalt. Tüdőbetegség vitte el, azt is a fronton szerezte. Egyedül maradtam beteg kis gyermekemmel. Háború volt. Az orvosok azt mondták, ne vigyem az óvóhelyre, nem bírja ki. Egyik ismerősünknél, Andornaktá- lyán vészeltük át a szörnyű éveket:.. Egyedül nevelte gyermekét éveken át. öt éven át bírta, s akkor újra támaszt keresett Feleségül kérte egy nyugalmazott HÉV-vizsgáló főkalauz, s a végen őt is el kellett temetnie. Megtörik szemében a fény — Sokat szenvedtem, kínlódtam. A szívem is belegyengült. , Odakint szél fúj, hideg őszi szél. Könyörtelen szél, a? utolsó megszáradt, megfony- nyadt leveleknek sem kegyek mez. összecsapódnak a tar ágak. A tél rémképei gyötrik a fákat. Az apró házacska kis szobájában görcsös csend. — Jó ember volt az én első uram. Soha senkit meg nem bántott volna még a szavával sem. Hányszor elmondta, mennyire borzalmas volt a sturm. Neki egymásnak es szúrni a bajonettel azt, akit életében sose látott... Mikor vihar készült és megzendült az ég, nagyot toppantott a lábával. Ha kérdeztem, mindig azt mondta, háborúban dörögtek így az ágyúk. Fúrton- fúrt a háborút emlegette. Azt nem tudta kivetni magából. A háborút. Megsárgult régi papírokat keres elő, fakó fényképeket Minden apró papírdarabot megőrzött, ami első férjével kapcsolatos. Szakadt kérdőívet, hatósági orvosi bizonyítványt a sebesüléséről, utazási engedélyt, igazolványt, amely a Károly-csapatkereszt viselésére jogosított. Emlékeinek töredezett darabjait is ugyanígy nem engedni elkallódni. Az újságlap képnyomatára tekint, s elfordítja az arcát, ne lássam a síró szemét. Sűrű köd ereszkedik a falura. Az apró szobát is elborítja a fátyolos szürkeség. Kendője alól elővi'ian ezüsttel teleszórt haja. A «zobában ez világit, havas téli utak fehér- segss-i. végigcsinál nám-e? Kilenc éven át hóban, szélben, kánikulában. térdig sárban, agyagban a »földet fúrni, vágni. Lesni az agyagot, hogy érdemes-e to- k vább? A gép meg kilónyi sárdarabokat vagdosott hozzánk. Ügy néztünk ki, mint az árvíz után a töltés. Az iszap, a sár mindennap megfürdetett. De azért csináltunk, úgy drukkoltunk, mint a kíbicek az ultizok körül. Sokszor becsapott a föld. Amikor a tizenhármat megfúrtuk, összevertük tenyereinket. Bő forrásra akadtunk, ez jó fogás volt, dicsekedtünk egymásnak. Aztán kiderült, hogy kár Volt. A fúrás meddő lett, csak a rétegek között volt gáz. Kezdtük elölről. Nem tudnám már megmondani, hányszor fúrtuk meg a földet, de az biztos, megérte. Megvan a kincs. Bejött a csőbe, és soha többé nem fog elillanni. Nézze csak ezt a csövet. Ez viszi Egerbe. Azok a tartályok meg a szeparátorok. Megtisztítják a gázt és irány Eger. Fogadni fnernék, ott a városban sokan azt se tudják, hol van Fedémes... Néhány vezetékből és tartályból áll a telep. Látszólag semmi dolga a kezelőmesternek. Kipihenheti a kincskeresés fáradalmait... — Nem szakadok bele a munkába, de a felelősség annál nagyobb. Mert ha például nem veszem észre, hogy ebben a vezetékben zűr van, pár perc múlva fél Eger káromkodik, szidja a gázosokat Ha meg ezt a kis mutatót nem tartom állandóan a megadott számon, az egész telep a levegőbe repülne. Mert hűséges barát a gáz, de azért vigyázni kell rá. Nagyon is ... Pár lépésre a bejárattól áll a lakókocsi. Kéményéből sűrű füstfelhő száll a magasba. A másik oldalon kőművesek dolgoznak... — Ügy vagyunk ml is, mint a lyukas cipőben járó suszter. Brikettel fűtünk, de már nem sokáig. Lassan felépül a kis üzemház, ott már a gáz melegít majd. — A falu két kilométerre sincs a kincstől. Vajon van-e haszna belőle? — Annyi, hogy hetedma- gammal munkát kaptunk. De semmi több. A gáz megy Egerbe... — Pedig biztosan jutna • fedémesieknek is belőle? — Egyelőre ez csak óhaj. A falu népe ragaszkodna hozzá, szeretné ha bevezetnék, de egy számítás szerint hárommillió forint kellene hozzá. Ennek a csepp falunak meg honnan lenne hárommillió forintja? Képzelheti, mennyire bántja a „csőrünket”. Itt van a kincs a falu fölött, odalent meg a szénért, a fáért kell kiadni a drága pénzt. De hát mit csináljunk? Hárommillió forint nagyon nagy pénz. Ennyivel nem tud megbirkózni a falu ... —koós— Könyv a „becsületkosárban,. Az őszi megyei könyvhetek alkalmából gazdag programot készítettek a gyöngyösi járásban. A szövetkezeti könyvesbolt több mint 450 ezer forint értékű könyvkészletének nagy részét a falusi bizományosokhoz küldték ki. A járás községeiben 82 bizományos árusítja ezekben a napokban irodalmunk új termékeit. Több községben „becsületkosarat” indítottak egy- egy utcában. A kosár házról- házra jár és mindenki kiveszi belőle az őt érdeklő művet, majd behelyezni a pénzt és átadja a szomszédnak. A több féle sorozatoknak is nagy sikerük van. A járási boltokban 500 előfizetőt tartanak nyilván, akik a havonta megjelenő műveket vásárolják. A könyvhetek műsorából nem hiányoznak az író-olvasó találkozók és a műsoros irodalmi rendezvények sem. Sr. A 1968. december I., vasama# Pataky Dezső
