Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Márta rendező meghív egy modern musicalfilm egyik szerepére, a Lila akác című Szép Ernő-darabból tervezi az Illés-együttes közreműködésével. Illés-zenekar, beat, táncdal — helyben vagyunk. — Hát igen — és mintha felszabadultabban nyilatkozna rögtön. — Még filmezés közben sem hagyom abba az éneklést. Állandóan vidéki turnékon lépünk fel férjemmel együtt. Ma is hajnali négykor érkeztünk haza, aztán kilenckor fel is keltünk, rohanni kellett a rádióba, aztán a tv-hez, majd a hanglemezgyárba. Most a tv-ben a JSláger kupára” készülünk. Nyolc csapat indul, én a Harangozó Teri, Voith Ági, Olympia-zeuekar összeállítású csapat kapitánya vagyok. Férjem első szerzeményét is előadjuk, a címe: „Hazudik a drága”. És aztán egy sanzonest a rádióban. Fantasztikus (?), rejtély (?) — Kovács Kati sanzont is énekel... —berkovits— ... Rejtély — rebegik sokan :.jjs összesúgnak .' . jí? Kovács Kati megnyerte a legjobb női alakítás díját az idei pécsi játékfilmszemlén. jjf Fantasztikus — és összecsapják tenyerüket néhányan ~ hát már színésznő is!? £■ — Nem tudom — mondja Í úzonytalanul az egri Kovács _ lati pesti lakásán és segélyf érően néz férjére — hat ilmben játszottam... Az le- , ét, hogy filmszínésznő esetleg vagyok már, de színésznő? Azt hiszem, színpadon nem tudnék játszani — Kati, azt gondolom, hogy most nagyon szerény nyilatkozatot kellene adnod, elég sok már így is az ellenséged, vagyis inkább az irígyed — szól közbe a férj, Koncz Tibor, aki jelen pillanatban zenész. különben mérnök. —• Tudja, nem szeretnénk, ha azt hinnék, hogy Katinak a fejébe szállt a dicsőség. — Nálam nem lepődhetett meg senki jobban, hogy nekem adták a legjobb női alakítás díját, az Ünnepnapok és az Eltávozott nap című filmek alapján — mindezt (nyugodt lelkiismerettel állíthatom) nem férje szerénysé- gi intelmei miatt mondja, hanem töprengve, kis szünetekkel — Meghökkentem... És árra gondolva, hogy tehetséges színésznők évtizedek munkája során sem kaptak még ehhez hasonló elismerést soha, bizony, zavart érzek. Lehet, hogy szerencsés alkatom van ehhez a mostanában kialakult filmjátékstílushoz. Mindig olyan szerepeim voltak eddig, ahol szinte csak magamat kellett adnom. — Tehát úgy érzi, hogy egy filmben sem kellett még igazán játszania? — Azt azért nem mondhatnám. Például a Hamis Izabella lányalakja elég messze állt tőlem, nem én voltam, tehát alakítanom kellett. Különben ezt tartom legnehezebb szerepemnek. — Melyik fimben érezte magát á legjobban? — Az Eltávozott napban. Ügy hiszem, | hogy az itteni | figura állt az j egyéniségem- j hez a legköze- ] lebb. \ — És a Fej- I lövésben? — Ott már I nem annyi- I ra... De ez a j film nagyon I megviselt fi- I zikailag, gon- I dolja el, ál- I landóan egy j száguldó kocsiban... — Melyik filmje tetszett eddig a legjobban? — Ezt nagyon nehéz megmondani... nem is tudom ... Egészen másképp nézem azokat a filmeket, amelyekben játszom, szinte nem is a végső eredményt érzékelem, hanem mindig felötlik bennem, hogy mennnyi munka van egy néhány másodperces képben. — Láthatjuk mostanában újból a filmvásznon? — A Fényes szeleket és a Holdudvart még nem mutatták be. Ez a két utolsó. — S az első az Ünnepnapok. Hogyan kezdődött tulajdonképpen? — Kardos Ferenc rendező meglátott a tv-ben énekelni, gondolt egy merészt, legalábbis ő ezt így mesélte nekem, és meghívott próba- felvételre. Mondta azt is, hogy sokan le akarták beszélni arról, hogy engem hívjon. — Űjabb filmszerződést szívesen venne? — Hát — és mosolyog, közben ránéz a férjére —, amihez hívnak,, oda szívesen megyek, de nehogy azt higgye, hogy olyan felszabadult örömmel. Tele vagyok szorongással. Lehet, hogy Mészáros E«ri ismerős Budapesten fl táncdalénekes Kovács Kati — hat film után KAFFKA IQIO decemberében a Nyugat Kaffka Iv IO Margittól búcsúzott. Költő- és író- társai méltatták a századelő magyar irodalmi forradalmának legjelentősebb nőalakját. A spanyol járvány sokat ígérő tehetséggel végzett, de a váratlan halál olyan művek után tett pontot, amelyek klasszikus értékei a modern magyar prózának. Kaffka költőként indult, s csakhamar a század első évtizedének legjobb hetilapjai, folyóiratai közük verseit. Költészetének érzés- és gondolatvilága, hangulata, nyelvi eszközei a Nyugat című folyóirat körül gyülekező tehetségekkel társítja. Novellistaként és publicistaként is sikeres szerző, sőt a kritikával is eredményesen próbálkozik. Életművének leggazdagabb területe, vezető műfaja mégis a regény. Fő művének, ma is leginkább olvasmányos regényének az 1912-ben kiadott Színek és éveket tartják. Jó néhány novella készítette elő ezt a könyvet, amelynek mondanivalója évek óta érlelődött az írónőben. Kaffka életének két nagy élménye — a dzsentri pusztulása és a modern nő. az értelmiségi asszony önfelszabadításának, gonclterhés küzdelmeinek ábrázolása — fonódik össze a Színek és években. Ez a tárgyválasztás lehetővé tette a korforduló magyar társadalmi életének széles körű ábrázolását. Kaffka Margit kíméletlen, kemény szavú bíró volt. Nem félt kimondani a művészi igazságot saját osztályának erkölcsi hanyatlásáról. Hősnője, Pórtelky Magda két rosszul sikerült házasság kálváriáját járja meg. Jobbra törő MARGIT lágyai elhalnak, igényei unalomba süpped nek, nyíltan vállalj^ az élősdi szerepet. Kaffka társadalom1'"’tikáját és művészetét Vg- jobb 'kortársa: üdvözölték. Ady Endre "a ! elismerte benne a rokonleiket, ö is fi eye le itet, hogy a Ks nüa-regényekben — a Színek és évek után a Mária éveiben és az Állom i- sokban is — a korrajz történelmi konkrétsága és a lélekraj? finom analízise párosul ritka ötvözetben. Azt is észrevették, hogy r. nőprobléma Kaffka Margitnál szétválasztlia- tatlanul összefonódik a megoldást váró társadalmi válsággal, az érlelődő forradalom jelzéseivel. E forradalom művészi vetületéi rajzolja az Állomások című regény. Ez a mű egyike a legszebb és legeredményesebb kísérletekben a Nyugat-mozgalom társadalmi-emberi háttere megmutatására. Feltűnik ebben a könyvben a kor irodalmi és művészeti életének sok vezéralakja, jó néhány érdekes szereplője. Az első világháború éveiben az írónő értékes publicisztikai munkát végez. A polgári forradalom ideién már szocialistának vallja magát, s valóban —, ha nem is ellentmondások nélkül, ha vívódások Közepette is — mind közelebb jut a forradalmi szocializmus eszmevilágához. Ez a közeledés válhatott volna további pályáját meghatározó, vagy legalább színező élménnyé, ha nem szól közbe a halál, 1918. december elsején. Kaffka Margit életműve így is szerves egész. .Érdemes a megemlékezésre, s ami ennél is fontosabb: az olvasásra, költészetének és regény világának mégismerésére. d. Viskók helyeit házakat szeretnénk Q(iiiesen rózsa tövis íiélküL Nem is jó a cím. Mert rózsa nincs. Szegfű sem. Általában és akkor nincs virágválaszték Egerben, amikor és általában virágszezon van: Erzsébetek, Katalinok, Máriák napján. Fájó szívvel és illat utáni irigységtől sárgán, mint a kankalin — ezt sem lehet kapm — sétál az ember a pesti utcán és nézi a virágkereskedések kirakatait, amelyek január jegében is a trópusok gazdagságát hirdetik és eszébe jut az a fáradt és kiégett sztyeppe, amellyel Eger virágüzletei várják a kedves vevőt. Mert nincs'virágválaszték, mert alig van virág és mert ha van is virág> a város virágboltjai alig szebbek, mint egy őstermelői zöldségesbolt. Pesttel konkurrál- ni? A Metróval ostobaság lenne például, de hogy miért lenne pél- j dául az, a virágok választékában, | a virágüzletek csínyjében, már I nehezen értem. Nincsen rózsa tövis nélkül? Jó lenne nekem tövissel is a rózsa, ha lenne. Vagy szegfű, vagy száznyi más vágott virág, amely helyettem beszélhetne, aki ilyenkor csak dadogni tud egy marék zöldséggel a kezében: ez van, ezt kaptam, ezzel kell, hogy szeresselek, (—6) KÁPOLNÁN nvoicvan cigánycsalád él. a falu lakosainak közel negyedrészét teszik ki. Ők is és a községi tanács is azt szeretné, ha emberibb körülmények között élhetnének, a rozoga viskókat egészséges házakra cserélhetnék ki. Sair.oe. az igények és a lehetőségek közel sincsenek összhangban! egymással. Erről besiJtr5 settünk Kelemen Gyulával, a községi tanács vb-©inökével. — A faluban rné* ci-.-ányte- let> van. esv rád és egy úiabb. Először s régi telepről szeretnénk kitelepíteni a családokat. bSsi.'.eft ott még rosszabb körülmények1 vannak. mint az űi telepen. A közelmúltban a faluban ki Is jelöltünk húsz telket, s ha a cigánycsaládok a tavaszra biztosi tani tudnák húszezer forint értékű építési anyagot vngv készpa^zt. ? akkor űev néz ki. hogy iöv*»re meg is kezdődhet az ‘ApWk-nzéjj: — Csak „úgy néz ki”? — Biztosra nem mondhatom. mert van eav probléma. Az érintett telkeknél ugyanis csak úav lehet elvezetni a villanyhálózatot, hogy a házak mögötti kertek felett húzódion a vezeték. Ezt pedig vagy megengedik az építési hatóságok- vagy nem. — Más helyen nem tudnának telkeket kijelölni? — Máshol is vannak tel keink.csak azok túl nagyok és túl drágák. S maga a húszezer forint, vacv az annak megfelelő építési anyag is nagy terhet jelent a családoknak. Emellett már nem jutna pénz a drága telkekre A MÁSIK cigánvteleo. ar új-telep, az 1950-es években épült- Három sor házban 18 család lakik itt. Kétszáz négyszögöles telkeken helyezkednek el a házak, amelyek valamikor úgy ahogy kinéztek, ma viszont már annál kevésbé. A közelmúltban az egyik például egyszerűen összedőlt, mert az eső elmosta. 2. t. s A földhányás mellett gyorsan felhúzódzkodott és máris hason kúszott a drótakadály felé Tudta, hogy hol van a hely. ahol átcsúszhat a tüskés drót alatt. ... Az árokban az őrmester mellett egy legény ügyelt a drótra, amely eav hengerről tekergőzött le és a másik vége Bradleynél volt — Állj ... A hengert forgató katona várt. A huzal megfeszült— Enged i... Forgott a korong... — Hány méter? — Hetven ... — mondta a !'"másik t-atom cki mérte a • h",T"' _ ____ ' MwwsU tm. december L, vasárnap Az őrmester megelégedetten bóüntott De száz méternél már kissé csodálkozott. — Száztíz... A kabil-állás megelevenedett Sűrű lövések hangzottak és egy gépfegyver is megszólalt , — Észrevették! — düny- nyögte az őrmester és idegesen szívta a fogát — Százhatvan .; t — Tisztára bolond! Egy világítóbomba esett a síkság közepére és sápadt izzással ragyogta be a terméketlen. sziklás vidéket A 9-es. szerencséiére. H- , vül ese+t a fénvkörön. Száznyolcvan méternél nem húzott több drótot Ugv látszik, megállt Az őrmester füléhez tette a kagylót — Lórién őrmester.., Lórién őrmester... — mondta halkan a kagylóba. Várt — Lórién őrmester ..« ismételte. — Lórién őrmester... Végre néhány sercegő. furcsa zörej után suttogás hallatszott a kagylóból: — 9-es közlegény.., Jól hallani, amit mondok? — Igen. Hol van? — A Taurirt del Uarzaszt délkeleti leitőjével szemben, a mocsárban eav szikla mögött Jobbra tőlem hatalmas, mohos fatörzs fekszik ..-. — Tudom már. Szemben magával gépfegyver-fészeknek kell lennie a gránitszárt oldalán. — suttogta az őrmester és felvett egy másik kagylót hogy a tüzérséggel beszéljen. — Megfigyelő van a Taurirt del Uarzaszt délkeleti leitőiével szemben, a magányos szikla mögött. Jobbra tőle mohos fatörzs... Altisztek siettek a szakaszaikhoz. Az árok megélénkült Pontban éjfélkor eldördült valamennyi francia ágyú és megindult az általános támadás előkészítése Bradley a kő mögött lapult nyakig sárosán a mocsárban. fülén a kagylóval. Jól látta a kabilok humuszait A francia gránátok mesz- sze az árok mögött estek le — Hosszú... — suttogta a kagylóba. — Legalább ötven méter. A becsapódások a hegyoldal felől a hegy lábához értek. — Még mindig hosszú... tűz árasztotta el a síkságot golyóval Most az volt a szerencséié Bradlevnek. hogy ennyire előre iött Sokkal távolabb keresték a megfigyelőt. Azért a lövedékek által fel csapott kövek, szétfröccsenő repeszdarabok. ott röpködtek körülötte. Sokszor Percekig nem látott semmit csalt feküdt arcra borulva. — Még mindig rövid!... Az irány jó ... Most megtalálták! Most egymás után hat- nyolc lövés a mocsárba csapott be. taronvmagasságnvi- ra fröccsentve a hínárt Bradley a szikla mögött másodpercekig lapult arcra borulva, aztán úira a kagylóba suttogott: — Rövid .,. Legalább harminc méter ... és kissé nyugat felé ... De most már a kabilok is tudták, hogy megfigyelő van valahol ... Vaktában lőtték a terepet ágyúval és gépfegyverrel. Brät gyalogsági Egy reflektor fénye a kőre tűzött és észrevették, hogy mozog valaki. Doboltak a puskar és gépfegyver golyók a kövön, egv srapnel robbant vijjongva a közelben ... A francia tüzérség is pokolian dolgozott, de nem találta el az árkot A fülsiketítő hangzavarban, most már Bradley felesleges óvatosság nélkül ordította a kagylóba: — Még mindig rövid!... — üvöltött — még mindig rövid! Jobba»—balra tőle sűrűa csapódtak le a lövedékek. Percek kérdése volt hogy sziklástól, mindenestől felröpül jön. vagy lekaszália egy nagyobb repeszdarab. A saját hangiát sein hallotta a sűrű robbanások végítéleti zengésétől. Világítóbomba robbant... Nappali fény borította a síkságot, és most jól látták mind a két oldalon. hogy Bradlev egy másodpercre felemelkedett! Erős ütést érzett, de minden ereiét összeszedve, belekiáltott a kagylóba: — Kicsit rövid! Nem több nyolc méternél! Aztán lebukott a szikla mögé. de nem vesztette el eszméletét ... Egymás utón nógv gránát robbant! Karok, fejek, szuronyok emelkedtek eav magasba törő láng- és füstsávval a levegőbe. Bradlev a könvökére támaszkodva, el- homálvosuló öntudattal ordította: — Telitalálat!... Teli ... Az utolsó szótag helvett égy hörgés buggyant ki a száján. Tántorogva felállt és egymás után két kézigránátot dobott a gépfegyvert fedező eránitszikla mögé. Csak eav halom kavics maradt az állás helyén. Éles fájdalom futott végig a testén, féléié rohant a mocskos, nedves föld és az arcába csapódott ... Füst. láng és sárfelhő borított el mindent A megsemmisítő zárótűz egyetlen állandó dördülésbe olvadt ősz- sze. özönlő füst. cikázó tűz és végítéleti sivítás. búgás. robal, pokoli kakofóniája zengett. ... Aztán a francia árkokból kétezer szurony nyomult fel egyszerre ... — Nem is tudom, hoev mi jelent nagyobb gondot — rnondia a tanácselnök —.' a régi vagy az új telep. Az új telepi házak is egyre rosz- szabbak, mert vályogból épültek, alap nélkül Az itt lakóknak volna valami pénzük arra, hogy házaikat itt rendbe hozzák, vagy újat építsenek, csak nem lehet. Ezen a telepen ugyanis építési tilalom van. Egy távlati terv szerint autóút épül ezer. a területen — bár nem biztos, mert a terv egy másik változata már más területet érint. Az viszont, hogy melyik változatot fogadják el, még nincs eldöntve. Jelenleg annyi tény. hogy építési tilalom van. Tehát új házakat itt építeni nem lehet, de még az is törvénybe ütközik, hogy az összedőlt ház helyén másikat emeljenek. Az épületek így pusztulnak, rongálódnak. A megoldás talán az lenne, ha a családokat szükséglakásokba költöztetnénk, de a faluban szükséglakás sincs. A közelmúltban néhány családot meg is büntettek, mert építési engedély nélkül javítottak, toldozgattak. Ha viszont engedélyt kémek, nem kapnak. Nem tudom, mi lehetne a megoldás. Csak any- nyit tudok, hogy nap mint nap járnak be hozzám reklamálni a szabálysértési összegek miatt. A JELENLEGI helyzet — bárhogy is nézzük — nem valami biztató. Nem segíti a fejlődést, inkább konzerválja a meglevő állapotokat. A cigányok szeretnének emberibb körülmények között élni. Ez az igény is jogos. A községi tanács viszont nem tud segíteni a helyzeten, erre csak a felsőbb szervek képesek.
