Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Magdolna és az ács .......Alulírott azzal a ké relemmel fordulok a t. gyámhatósághoz, hogy engedélyezze kiskorú — Magdolna nevű — leá­nyom házasságkötését.. Hégi. elhunyt házacska, ut­cai falán két apró ablak me­red a világba, a cseréppel fedett csúcsos tető alatt desz- kahornlokzatl galamb formá­ié kivágásokkal. Ma már legfeljebb sejteni lehet haj­dani alkotójuk szándékát: az ormótlan metszésű két fi­gura csókolódzó galambpár. Valaha díszül ékeskedhetett, példázva a hajlék család te­remtőinek szelíd, megértő boldogságát; s emellett meg­volt a praktikuma. mint furcsa formájú fénycsatorna, padlásablak gyanánt szolgált. A deszkatestekbe belehara­pott az idő. itt-ott korhado- zott már. megszűrkítette a vénség valamennyit. A .kiskapu csak reteszre csukva, nem kell zörgetni, becsúsztatom a kezem, és már nyitom is — együgyű zár: a jószág ellen. Havas eső hideg ostora csapkod, s minden az ázott deszka sza­gát árasztja. Lépcaő visz a tetőerész védte tornácra. Elől a tisztaszobának őrzött nagyház, hátul a kisház, a lakószoba, s a kettő közé ékelődve a konyha. Az egész ház jó erős. régi kőépítkezés, nagy családra számíthatták, s most egy 45 éves forma asszony lakja, magányosan. Nem mutat nagy örömet látomásomra. —- Jaj, de rosszkor jött, ilyen nagy felfordulásban. Ügy maradt itt minden, ahogy rese^ elhagytam. Meg ne szóV—< már érte. A ház kívülről — százéves múlt. Belül, a régi falak kö­zött meglepő a látvány, múltból a mába lép az em­ber. A konyha sarkában mo­sógép. A palackos gáztűzhely felől kávégőz száll. A kony­hában és a tágas kisházban is. tetszetős bútorok, és el- kéiíífcztóen .sok -kaktusz. La- - dákban, cserepekben sora­koznak a lócán, az ablakban és a hímzett terítős hokedli­ken. Megejtő kontraszt, han­gulatos miliő. — A kaktuszokat nézi, ugye’ — kérdi halkan s vá­laszt se várva t'oldja: — A lányom, Magdolna gyűjtöget­te. Az ő virága mind. — És. nem félt. hogy pár­tában marad? A babona sze­rint a kaktuszos lányok nem mennek férjhez. — Ennek nem ártott a kaktusz. Férjhez ment. — A hangja száraz. egyszínű, öröm télén. — A korai házasság nagy divat erre. Szokás. — Szokásból is fakadhat boldogság. — Száraz sóhaj. — Csak az övék nem fakadt meg ... Pedig szép volt lánynak, szép most asszony­nak is. Megláthatja, előjön hamar. — Vendégségbe, látogató­ba várja? Felnéz megütközve: — -Jó hónap is elmúlt, / hogy hazajött. Munkát ke­resne most. ha találna ked­vére valót. a.t.A gyámhatóság házasságkötés engedélye­zésére vonatkozó kérel­mét elutasítja, mert an­nak telje ítése a kisko­rú jólfelíogott érdekét nem szolgálná. Kiskorú vőlegénye katonaküteles korú és tényleges idejét még nem töltötte le. Vő­legénye behívása min­den bizonnyal hamaro­san váriiató. s katonai szolgálata esetén a kis­korú eltartásáról való ,/ gondoskodása nem ga­rantálható ...” ;v — Tényleg“ behívták a vö­met katonának. Rendes ide­jét tölti a határőröknél. s így csak 27 hónap múlva szabadul. Nászomék közel laknak a városhoz, a fiata­lok hozzájuk költöztek, mert a vöm a városban dolgozik, mint ács. Lányom a bevo­nulás után nem sokkal haza­jött. Azt mondta, nem ma­rad ott azoknál, munkát ke­res, megáll a maga lábán. — De hiszen a nászáék biztosítékot, írásos garanciát vállaltak arra .hogy minden­ben gondoskodnak fiuk fele­ségéről. Erre adta meg vég­ső soron a házasságkötési engedélyt a gyámhatóság. — Én annyit tudok csak, amit Magdolna nékem el­mondott. Jó egy hónapja az­zal iött haza, hogy ő a ná- s/. ék hoz még látogatóba is ritkán me«v ezután. Arról, hogy örökösen visszamenten hallani se akar. -Azt ipondta: soha többé. "j* * \ — Egy hónapja jár munka után Magdolna. .7 — Majd csak talál mun­kát. Addig megvagyunk ket­ten abból a kevésből is. amit a tsz-ből kapogatok. Nem dúskálunk ebben-abban. de megvagyunk belőle tűrhe- tősen. — Miért hagyta ott anyó- sáékat Magdolna? — Ezt majd tőle tessék megkérdezni, ha megjön. Ed­dig nekem se vallotta meg őszintén. Csak el-elejteget egy-egy morzsányi szót... „Méltánytalannak tar­tom a gyámhatóságnak azt a döntését, hogy tőlem a házasságkötés engedé­lyezését megtagadta és ezért a döntés ellen fel­lebbezek. Jelenleg a gim­názium harmadik osz- *•" táJS-át' végeztem, s tanul­mányaim befejezésében a házasságkötés nem lesz akadály. Házasságkötés! szándékomat szociális helyzetem is indokolja. Apám ugyanis hosszú ideje külön él a családtól, s eltartásomról édes­anyám teljes mértékben gondoskodni nem tud... Magdolna valóban olyan szép, amilyennek anyja sza­vai festették. Telt duzzadó formák, enyhén fitos orr hú­sos száj, álián apró gödröcs­ke mélyül. A melle nekife­szül a blúznak. Olyan, mint akármelyik 17 éves korban le­vő lány, s az ember nem hin­né róla, hogy férjes asszony. Ahhoz valóban kiskorú. Odaáll a tükör elé, illegeti magát, s nagy szemében el­fér a világ is. Fésülködik. Ka­lácsba font kontya beomlik, s pár stál haj, akár a vörös szalma, homlokába hull. — Folytatja a tanulást? — Bár sose hagytam volna abba. Jövőre érettségizhet­nék a többiekkel. Nem merek a lányok szeme elé kerülni, mert csak röhögnek rajtam. Ők megmondták: bolondságot csinálök. — Maga siettette annyira a boldogságot, nem? — Boldogság. Ha én ezt előre tudom... Férjem szülei csöpögtek a szeretettől, nyá­jasságtól. Kényeztettek, édes­gettek. És miért tették?! Csu­pa undok számításból. Rosz­Pompás orclildea — karácsonykor Kalandos körülmények között került olyan „helyzetbe” egy vl- ragféle, hogy a szigorukról is­mert faj tárni nősítő szakemberek­től zöld utat kapott az elszaporí- tásra, a természtésre. A Laelio- Cattleya orchidea alapanyagát még a 30-as évek elején a vár- kertészetben kezdték nemesíteni. Később, a második világháború csaknem végzett a nagyreményű fajta előhírnökeivel; a pusztu­lástól mindössze egyetlen nö­vényt sikerült megmenteni. Ez • Kertészeti és Szőlészeti Főis­kola budai kísérleti telepére ke­rült, ahol elszaporitását és sze­lekcióját a kutatók sikerrel vé­gezték el. Az elszaporítás 1960- ban kezdődött és rá három évre hozzáláthattak a nemesítési meg­figyeléshez is, amely nyomán I bégérvényesen „befutottnak” te­ltethető ez a fajta. szül számítottak. Mert én fe­leségnek mentem a fiúkhoz és nem cselédnek az ő házukba. — Azt írta fellebbezésében, hogy azért is igyekszik férj­hez, mert-édesanyja az eltar­: tasáról „teljés mértékben ; gondoskodni nem tud.” — Képes voltál ilyesmit le­írni?! így hazudozni! Hát erre tanítottalak? Nem én tarta­lak-e el most is a férjed he­lyett teljes mértékben?! Az asszony szemének hold­udvarában könnyek égnek. — Ugyan, édesanya, hát azt hiszed így is gondoltam? Va­lamivel csak indokolni kellett azt a fellebbezést. — Valamivel... — sóhaj­tása újra az előbbi, színtelen hang. „... Kérem, embersé­gesen mérlegeljék indo­kaimat .,, Nagyon sze­retem vőlegényemet és mindenképpen hoozáme- gyek feleségül..,” — Ne haragudjon, hogy firtatom: jobban vagy ke­vésbé szereti férjét házas­ságkötésük óta? Óriási szeme. mint két gömb. feketéjük. — Hjgggye el. én is meg­kérdeztem /nár ezt magam­tól... Ritkán találkozhatok a férjemmel és utána min­dig sírok. Veszekszik velem. Nem akaria azt. amit én sze­retnék. Vissza akar paran­csolni a szüleihez. Én abba a házba be nem teszem töb­bé a lábam, ö azt mondja, nem jön mihozzánk. Ha le­szerel. váltunk inkább albér­letet ne kellien feladni a munkahelyét. Ha erre nem hallandó, ha a szüleihez ra­gaszkodik minden áron. el­válunk ... — Elválunk, elválunk. Mi­nek is egyeztem bele. Leg­alább nekem lett volna ak­kor eszem! De hallgatott ez a lány énrám? Senkire nem hallgatott. Pedig hányszor, jai. hányszor elmondtam. A házasság nemcsak éjszakák­ból áll. utána jönnek a nap-jj palok. U^jgs. sQondtgjn., Hir­telen tűzön a víz is- élfő ha­mar. Szemében fehér gyűrű!-; hullámzanak. A maga elsie­tett házassága jut elvébe. Az ő boldogsága is éppoly khskorú maradt, mint ezé a lányé. ,S könnyei kihűlve peregnek vé”1'"' az arcán. Pataky Dezső N égy holdas biroda lom Harsogó gyerekhad rajzik másik hatéves. Akár egy iker- — Éva és Jutka évek óta ki az egykori kastély ajtaján. Az apró cipők legyező alak­ban tiporják a puha hótaka­rót és máris röpködnek a hólabdák. Meleg kabát, sál és sapka óvja őket a hidegtől. Egyik lehuppan. Szipogva tor­nássza fel magát, de máris rohan, kiabál. Arcát odatart­ja a sűrűn hulló puha h.% pelyheknek, amitől min­den olyan szép, feher. Köszöntik a havat, öníe- ledten. — Ezt is, Marika óvo- néni! — Az egész ember­ke tele van már hófoltok­kal, de csu­pasz, parányi kezeivel kí­nálja a hógo­lyót: „Ezt is...” Kesz­tyűje kilóg a kabátújjakból. Hidegcsípte, piros arcából gyémántfekete szemek tüzel­nek a magas­ba: — Ezt is, Marika néniül Marika ovó- néni — Csáti Mária — pe­dig türelmesen átveszi az újabb és újabb hógörgetegeket, az alaktalan masszához és lassan formát ad neki, a nyúj­tózkodó csöppségek fölé emelkedik — a hóember. A zsibongó had szélén ma­gányos kisfiú. Megfogja a ka­bátom sarkát: — Bácsi... A Télapó ugye csak nekem hozta a hópely­heket!? Örökbe ndhntú — A jól fűtött szoba ablaká­ból látom az eleven gyerek- csoportot. kocsis Miklósné igazgatónő tekintete kíséri mjnden mozdulatukat. Két kislányra mutat. — Egyik — nevezzük őket Évának és Jutkának —öí-, a pár... A szülők örökre le­mondtak róluk. Az írott szavak, a tömör, hivatalos megjegyzés: „Éva és Jutká örökbe adható. „A rideg szavak mögött érezni a tragédiát. Sorsuk — itt — ti­pikus A férfi bádogos egy Odatapasztja közlekedési vállalatnál, a nő betanított munkás, öt gyer­mekük van. Mind lány. ök fiút akartak. „Akármennyire is igyekeztünk leküzdeni a két lánygyermek iránti el­lenszenvet, nem tudjuk” — vallották á gyámhatóság kép­viselői előtt a „szülők”. Inté­zeti nevelésre adták Évát és Jutkát. De ez lett a sorsa a többi kislánynak is. A kör­ei mi gyerekünk, a kastély az otthonuk. I\agy test vérem.,. Van olyan gyerek, akinek az anyja is állami gondozott volt. A szülők nagyobb része iszákos, erkölcstelen életmó­dot folytat, börtönben van. Lehet, hogy valamikoi* eljön gyermekéért és magához ve­szi... Nagy ritkán ellátogat valamelyikük az otthonba. A kicsik éppen úgy örülnek ne­kik, mint más, idegen, jólelkű embereknek. A szomszédos Bélapátfal­váról Fritz Béláné tanítónő osztálya hetente kirándul az otthonba. Mindegyikük kivá­lasztott egy gyereket. Az ott­honbeliek büszkén mondják: „ö az én nagytestvérem...” A napokban bábelőadást lát­hattak az egri bábszínpad közreműködésével. És ahogy közeledett a karácsony, egy­re többen gondoltak a kas­tély lakóira, ajándékokat hoz­tak, játszottak a kicsinyekkel, hogy jusson a család melegé­ből, azoknak is, akiket ilyen mostohán kezel a sors Biikk- szentmártonból az asszonyok küldöttsége csokoládét, cukor­kát hozott ajándékba. Az ün­nepen kétnapos vendégségbe visznek 15 apróságot. Ők ajánlották fel, nagyon szíve­sen jönnek értük. Máskor is járt családok­nál néhány gyerek. Jól érez­ték magukat az idegen kör­nyezet ellenére, éjszakára mégis vissza kellett hozni őket. Csak a kiságyukban, a többi gyerekkel együtt tud­nak elaludni. Enyém, nem a tiéd... Minden gyereknek egyfor­mán, megvan mindene. Egy­forma kis ing, nadrág, cipő, papucs, pizsama és természe­tesen a játékok közül is, amit egészségtelen kis szoba, Pisz­kos, hiányos ágynemű, elha­nyagolt a lakás, a gyerekek... Az anyának semmi érzéke sincs a tisztasághoz. Fekhe­lye nincs minden gyerek­nek...” Dr. Nagy Béla és Kredits Jó­zsef munkája nyomán nemesí­tették ki az állandó jellemzőkkel rendelkező új orchideafajtát, amely egyöntetű vélemény sze­rint a magyar kertészeti terme­lés egyik reprezentása lehet. A fajta hosszú száron két-három vl rágot hoz. Színe rendkívül mu­tatós, kellemes piros, a virágto- rok sötét-lilás árnyalatú, a tö­vénél sárga bemosással és ere Zettel. Az orchidea erősen illa tos és ami külön előnye: mód felett kedvezően alakult virág- zásl Ideje. Ez december 20-tól Ja­nuár 20-ig tart, tehát éppen egy olyar Időszakban, amikor amúg is alig van mutatós vágót* virá­gunk és ráadásul a karácsony­tájt nyíló régebbi orchidea-fajta Igen silány vlrfaoM twaaMt A z erdő hallgat. Az árkokat és az utakat *1 belepi a hó, a források téli álmot alusznak a jég alatt. A szánkóról nézve olyan, mintha a fák masíroznának az út mellett, pedig most igazán minden dermedt és moz­dulatlan. A csillagok hideg magasságából sem hoznak üzenetet a hópelyhek, csupán a lovak forró párája és a szántalpak suhogása jelenti a változatosságot. Tovább megyünk. Halkan, neszezve hava­zik és a fenyőfák között már ott bujkál az este. Egyszer csak megállunk. A szánkó mélyre süpped és a lovak testét ellepi a ve­rejték. — Elakadtunk — szól a nyakig kabát em­ber a bakon, és szájában a másik oldalra for­dítja a pipát. — Vállat feszítünk mi is, a két állat amúgy istenigazában nekirugaszkodik. — Még szerencse, hogy nem nagyobb a gö­dör — dörmög a vén ember és megint felfogja a gyeplőt. A fenyvesben újra csak találomra lépked­nek a lovak, aztán egyszerre fény bukkan elő. Olyan, mint egy szál gyertya a havas erdő­ben. — Világít, Péter — néz hátra a kocsis és megcsapkodja a lovakat. Péter, a vadőr, már megette a kenyere ja­vát. Gyerekkora óta így él egyedül. — Magányos fának is kell lennie... — szokta mondani kesernyés jókedvvel, ha néha szóba jön a dolog. A lovak megállnak. Péter kijön, csapódik a házajló, a fény nagy behemót árnyékot raj­zol a hóra. Meleg kályha körül beszélgetünk. Az em­ber pálinkát hoz elő,‘meg kenyeret. — Érted jöttünk. Karácsony van — töri meg a csendet a kocsis. Péter nemet int a fejével és kifelé mutat az ablakon, ahol őzek meg szarvasok szálai­nak az etető körül. Békésen, csendben. Akár meg it simogathatná őket az ember... nyezett;«mtlí»árt3a>—Mindenkinek persze negállapításai: „Földes. az ^ j^ték kell... A karácsony este újat hoz ebben. A közös fenyőfa alatt minden kislány megtalálja a maga babáját és minden kisfiú az autóját. A sajátját. Ezeket magukkal vihetik az ágyukba.- Kinn, a hóesésnek örülő gyerekek gyűrűjében elké­szült a hóember. Seprűje van és sárgarépa az orra. Egyi­kük dühösen belerúg ... Jó­kora darab leválik a hóem­ber oldalából. Nem tudni, miért tette? Mi volt az indíték, amiért neki­támadt a nálánál kétszer na­gyobb, hóból gyúrt emberbe. Ropog a friss hó a talpam alatt, ahogy a kis, birodalmat járom. Csuromvíz gyerek üt­közik nekem. — Nekem Szaniszló a ba­rátom — mondja zavarában. Megigazítom a sálat a nya­kában. — Kit szeretsz a legjob­ban? — Marika óvó nénit és... és Vali óvó nénit! — Örülsz az új játékok­nak? — A macinak, az építőjá­téknak... — Mit szeretsz a legjob­ban? — A csokoládét! Es a süte­ményeket... És ha várunk valakit... A Télapó megígér­te, hogy eljön. Ugye, a bácsi eljön máskor is?! — Igen... Természetesen. S zázéves ember ül az asztal mellett. Most lesz száz esztendős december huszonhetedikén. A gyerekek, az unokák, meg a dédunokák valamennyien ajándékot hoztak. Kezet fogunk. Szorítás nélküli, gyengéd kézfogás ez, olyan, mintha egy fáradt lepke ülne a tenyeremben. — Gratulálok a száz esztendőhöz!... A lánya fülébe kiabálja ugyanezt, mire az aggastyán kettőt, hármat bólint. Később a pi­pát kéri, de nem gyújt rá, csak a kezében for­gatja. — Tavaly még sokat pipázgatott. de az idén csak néhanapján szánja rá magát. Diskuráltunk a népes családdal, akik az ország messzi vidékeiről jöttek össze ilyen szép számmal ide, a Tisza menti faluba. Ké­sőbb közelebb hajlok az öreghez: — Mit szeret legjobban? — A tyúklevest csigatésztával — mondja és elmosolyodik. — A bort? — A pálinkához vagyok szokva. Kubikos koromban mindig a zsebemben volt a lapos- üveg ... Az öregnek két lánya van, meg egy fia. A kisebbik lány hetven éves múlt, a fiú meg novemberben töltötte be a hatvanötöt. — Milyen ember volt az öreg? — Apa mindig jó ember volt. Dolgos. A mi házunkból még a cselédvilágban sem fogyott ki a kenyér. — Betegeskedett-e? — Azt se tudja, 'mi az orvosság — nyelvel az egyik dédunoka, aki ugyancsak közel jár a negyvenhez. Az ünnepelt hunyorított szemmel néz r.ia- ga elé, gondolatai bizonyárat a múltat tallóz­zák. Egy korosabb férfi poharakat hoz és vö­rös bort önt széjjel. . — Jó egészségei, .nagyapa! Az öreg magasra tartja a poharat és fené­kig issza. —■ Neked is kisf iam. Ipariként... — sri — A Fővárosi Tanács mónos- béli gyermekotthonának negyvennégy lakója van. Jö­vőre a kastély mellett új épü­let magasodik és 108 gyerek töltheti napjait az idegnyug­tató környezetben. Az intézet kimutatásai szerint az állam 18 ezer forintot költ egy év­ben, egy gyerekre. Négyhol- das parkjukban jól felsze­relt játszótér, erdő, szikla­kért, fenyves, gyümölcsös, szánkópálya van — valósá­gos paradicsom a gyerekek számára. A parkban négy-öt forrásból bugvog kiapadhatat- lanul a víz, kristálytisztán. Pillsy Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom