Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Tissa IJ. Tájat, embert formáló Kiskorán, ha valaki letekül t a Tisza gátjáról az építkezésére, műszaki nyelven mondva a „munkagödörbe"’, egyetlen szó jut eszébe: monumentális. A tekintetet fogva tartja a látvány,.a hatalmas' gépek mellett aprónak tűnő emberek munkája. Tavasszal jóformán sár- tengermék tűnt az egész építVillangók — rekorderek — Megjöttek a „testvérek" — ezzel fogadtál; VMangó Ferencet es VMangó Berná- toi a pe tér vasári gépésziskolán, amikor' október végén csomagjaikkal beállították. Pedig nem testvérek, csal; rokonok. Mindketten köm- lőiek. s ha nem is vér szerinti. —, de „rekorder testvérek"’. Talán nem is volt még példa a betakarítási versenyek történetében arra, hogy egyetem termelőszövetkezetből — ez esetben a kömlői Május 1. Tsz-boi — kerüljön ki a megye legjobb kombáj- nosa és a második helyezett is. Arról nem is beszélve, hogy mindketten a Villangó névre hallgatnak.'S mindketten „kezdő” kombájnosok. — Nagyon meglepett, amikor szóltak az irodán, hogy meghívót kaptam egy országos jutalomkirándulásra — idézi fel a győzelem utáni napok egyikét Villangc, Ferenc, a rekorder, aki nemcsak megyénkben vágott le legtöbb búzát, de az ország legjobb •kornbájnosai közé is bekerült. — Nagyon jól jött a juta- lanrücirándulás, amelyet a MED ŐSZ szervezett a legjobb kombájrosoknak, mert első kézből kaphattuk a tapasztalatokat. — S miben egyezték meg a legjobbak? — Abban, hogy a mezőny most már nagyon együtt van. csak néhány vagonos eltérés tehetséges... és hogy' nagyobb teljesítményű . kombájnok kellenek, hiszen a .20 mázsán felüli termésnél már alig bírja enni a g)ép a. búzát. — Mi a rekordjuk titka? — Én is tíz éve vezeték tnaktort, ismerem a mezőgazdasági gépeket, segítettem a kombájnok javításában is — kezdi a felsorolást Villangó Sémát, aki névrokona után második lett a megyei betakarítási versenyben. — Ami a sikert illeti, úgy mondhatnánk el a titkot: jó gép, sok termény, napi 14 órás munka, kedvező időjárás. A két Villangó most Péter vasárun tanul, mezőgazdasági gépészek lesznek, ha március !>an sikerül a vizsga. Bár aki ismeri őket, ebben egy pillanatig sem kételkedik, hisz mindketten jó évtizede dolgoznak mezőgazdasági gépekkel, s mint ahogy a nyári rekordjuk is bizonyítja, nemcsak hozzáértéssel, de nagy; felelősséggel és kedvvel is. w Atány szőttes virágai A látogató úgy érzi, mintha múzeumba toppant volna be. Régi, barna szövőszékek, különböző színekben pompázó, szebbnél szebb szőttesek. A szövőszékek azonban nem kiállítási darabok. Munkaeszközök. Szaladnak a piros, kék, zöld, fehér szálak, hogy a térítőkön, falvédőkön különböző, csodálatos virágok nyíljanak. Kakukk Imréné, a Hevesi Háziipari Szövetkezet átányi részlegének vezetője két hosszú lenvászoncsíkot terít elénk. Virágminták sorakoznak rajtuk, nem kevesebb, mint 64 darab. Rájuk pillantva nem is gondolná az ember, hogy milyen hosszadalmas, fáradságos munkával sikerült a majdnem feledésbe vesző mintákat, az átányi népművészet remekeit felkutatni és megmenteni a jövő számára. — Tizenöt éve alakult a részlegünk — mondja Kakukk Imréné —, és akkoriban kezdődött a gyűjtőmunka is. Néhányan felkeresték a falu idős asszonyait, megnézték, milyen mintákat ismernek. Heteket áldoztak erre, de megérte, a minták nem merültek a feledés homályába. Az átányi részleg munkája ma is ezen a gyűjtésen alapul, ugyanazok a virágdíszi- tések kerülnek a térítőkre, falvédőkre, mint tizenöt vagy éppen százötven évvel ezelőtt. Csupán annyi a különbség, hogy amíg régen egyedül az átányi lányok stafi- rungjának voltak a díszei a színes szőttesek, ma már ki I tudja, hogy a világ hány országába elkerülnek. Az átányi népművészet közkinccsé vált, hirdetve a világban a falu lakóinak szépérzékét, művészi ízlését, életszeretetét. S ez a művészet megújuló forrásokból táplálkozik. Ritkái Károlyné, a részleg egyik legrégibb dolgozója, a színes szőttesek társaságában. kezés. Az avatatlan szemlélőt őszinte elismerésre késztette az agyaggal birkózó, küszködő dömperek, teherautók, emberek látványa,, de túl gokat mégsem értett. Nem bírta elképzelni, hogyan magasodik majd épülő erőmű. a hajózsilip. Most ősszel már többet lehet látni, egyre jobban kirajzolódnak a hatalmas létesítméryek kontúrjai. — Igen, valamit már valóban lehet látni — mondja Palaticz. Károly műszaki előadó. A munkagödör egy részén a földmunka már befejeződött. s az előfenék betonozása folyik. Ehhez csatlakozik majd az erőmű tömbje. Ennél a munkánál különleges betont alkalmazunk, a kavicsot kopásálló bazalt helyettesíti. A munkagödör másik részén az utófenék földmunkálatait végzik. Minden földmunkához elengedhetetlenül szükséges a talajvíz- szint süllyesztése, hiszen enélkül. elöntené, a munkagödröt a víz. Most készülnek a további munkákhoz a különböző utak is. — Mit építenek még? — Egy nagy teljesítményű betongyárat, hiszen hihetetlen mennyiségű beton fel- használására kerül sor. Most készül a pálya az óriás lengyel daru számára is, amely az építkezésekhez a betont és a vasszerkeze teket emeli majd be. De nemcsak a munkagö- ' dörben folyik munka, hanem épül az erőmű lakótelepe is. Szép, emeletes házak sorakoznak egymás mellett, némelyik lakásba be is költöztek már. A hidroglóbus már ott magasodik az épületek felett, s rövidesen elkészül a távfűtési hálózat is. Illetve a hálózat már kész, a kazánházban van még egy kis munka hátra. A közelmúltban sok panasz hangzott el a dolgozók ellátásával kapcsolatban, a közeljövőben.; megnyíló önki- szolgáló bőit", később pedig ßZ étterem bizonyára enyhíti majd a gondokat. — A munkák terv szerint haladnak — mondja Palaticz — Ezen a földön csak átok terem és kóró — így vélekedtek a tarnabodiak arról a majdnem 250 holdnyi területről, amelyen a könnyű homok volt az úr. Kassa Margit, aki gyermekkorában gyakorta járt ezen a részen, mindig azt kérdezgette édesapjától, Kassa Fe- renctől, aki most a falu tér-» meló szövetkezetének elnöke: Édesapám, mit vetettek ide? — Bukfencet — volt a válasz, hiszen e nagy, terméketlen földön alig-alig lehetett néhány szőlőtökét találni, vagy néhány mázsás rozstermést betakarítani. Nem nagyon vártak ettől a homoktól semmit, még azután sem, hogy egybeszántották a tarnabodi határt. Igaz, hírek már szállingóztak Kecskemét környékéről, hogy „meg lehet fogni a homokot is, csak enni és inni kell adni a földnek És a tarnabodiak nem sajnálták a traktát. Először is arra törekedtek, hogy ... eladják a homokot. " Megnyitották a sóderbányát, A bodi bontok először kézzel termeltek, rakodtak, később már gép hasz. nosította a sódert. Nagy gödör támadt a bányánál. A gödörben viz. Sok víz. Elkezdték tehát „itatni” a földet __a homokot és a zöldbo rsót, amelyet ebbe az elátkozott földbe vetettek. A víz mellé megadták a műtrágyát is, a borsó sikerült. Sőt, utána a másodvetésű dohány is szépen sarjadt. Amikor pénzt kellett adni a homok megszelídítésére, nemcsak a falubeliek kételkedtek a befektetés hasznosságában. A szövetkezet vezetői, agroiiómusai, egykori tanáraikkal is vitázni kényszerültek, mert senki sem bízott abban, hogy. nemcsak egy, de két termést is le lehet hozni a korábban értéktelen homokról. A gyakorlat bizonyított. A tíz hold dohány 1967-ben másfél százezer forin\ bevételt hozott s az idén ezt is megtetőzté. A bodi homokon először őszi takarmánykeveréket vetettek, öntözve, műtrágyázva, amely szép és korai termést hozott. Aztán jött a hevesi dohány 25 holdon és a hitet- lenkedöket is sikerrel győzte meg a tény; több mint félmillió forintot kaptak csak a másodvetésű dohányért. És nem ez volt a minden. A bodi határban eddig háborítatlanul nyugvó homokot jó egymillió forint értékben adják el a környékbeli építkezésekhez. Veszik szívesen, mert ez a legjobb sóder a környéken. Úgy mellékesen halat is szaporítanak a bányagödörben, amely most már két hold kiterjedésű. Vizet is ad bőven, 200 hold öntözését tudják vele megoldani. A szövetkezet vezetői is meghökkennek, amikor ösz- szeszámolják ennek az értéktelen homokos halárrésznek a hasznát. Huszonhatezer forint bevétel jön ki holdanként. A többi föld bevételi átlaga nem éri el a tízezer forintot. Az „értéktelen” homok a legjobb földek közé sorolt be. És ez megadta a kedvet ahhoz, hogy a falu határában levő ingoványos vad. savanyú földeket is haszonra bírják. Réti csenkeszt vetettek és 100 jó szarvasmarhájuk nevelkedik rajta minimális költségen. — Rossz föld nincs, csak rossz gazda — állítják a tarnabodiak, s szavuk mellé e bizonyítékokat sorakoztatták fel a legmeggyőzőbb érvként. Remélik, hogy a Tárnától a Tiszáig sokan kiváncsiak lesznek e rossz földek meghódításának fogásaira, módszereire, s nemcsak a bodi könnyű homok, az ingoványos, vad, savanyú föld válik jó termővé, de a hevesi róna minden talpalatnyi földje is. építkezés Károly —, sőt» egy kicsit előbbre is vagyunk. Az elmúlt hetek kedvező időjárása lehetővé tette, hogy a betonozást is megkezdjük, tehát valóban épilőmuneát folytassunk. Azt mondják, hogy mostanában a falusiak közül is.sokan kijárnál; az építkezéshez. Ámulva nézik a magasba nyúló gépeket, amelyek játszi könnyedséggel emelik fel a hatalmas vasszerkezeteket. Soha nem lattal; it vet ezen a tájon, hiszen maguk a kisköreiek is bevallják, hogy falujukat amolyan isten háta mögötti helynek tartották sokan, még néhány évvel ezelőtt is. Most alig akad olyan ember az országban» aki ne hallott volna Kisköréről, a Tisza II-ről. Az itt lakók büszkék is arra, hogy szemtanúi annak a hatalmás építkezésnek. _ melynek során elkészül az révi 100 millió kilowatté.' át adó erőmű, a hajózsilip j az az öntözőrendszer, amely nem kevesebb, mint félmillió holdra juttatja el iäz éltető vizet. Az építkezés átformálja a tájat, átformálja az embereket. Az ország csapadékban egyik legszegényebb vidékér* lehetővé válik a nagyobb termést adó öntözés, az iparilag elmaradott' tájon energiát adó erőmű épül. S a tájjal együtt formálódik az ember is, életében, gondolkodásában valóban mai emberré. Ipart várnak Nagy gond a hevesi járásban, hogy az ipari munkalehetőség hiánya miatt az utóbbi hat év alatt 9,5 százalékkal csökkent a népesség. Ezenkívül a munkaképes férfiak és nők közül minden ötödik kénytelen' más járásban, megyében munkát keresni. Még így is mintegy 1200—-1400 nő foglalkoztatását kellene biztosítani és kétszer ennyi férfiét, mert még úgysem lehet megfelelő munkát biztosítani számukra, hogy a közös gazdaságok erőteljesen kiterjesztették melléküzemági tevékenységüket. A kormány ipartelepítésre jelölte ki ezt a vidékét, és a helybeliek szívesen segítenének különböző kedvezményekkel a gyáraik léiesítérében, ám egyelőre hiába várnak. Kérdezik: miért nem lehet még nagyobb kedvezményekkel erre a tájra „csábítani” a gyárakat, hiszen az eddigi állami támogatás úgv látszik nem győzte meg az üzemeket a Hevesre történő ipartelepítés előnyeiről? A köm tői híres kórus 1928-ban .bontottak zászlót a kömlői férfikórus tagjai, s azóta, sok siker, elismerés jutalmazta szereplésüket. Most a termelőszövetkezét a gazdájuk. A hatvantagú kórusban egyaránt megtalálhatók a falu öregei, de a jó hangú fiatalok is, A rádió már kétszer szerepeltette az évtizedek óta összeszokott együttest, de alig van olyan járási, megyei találkozó, ahol sikerrel ne szerepelnének. A kiskörei óriás — » üazá, II, építkezése — a töltésről nézve» Kiss Béla
