Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Magyarország felfedezése Az „Olvasó népért" Beszélgetés Darvas Józseffel, az írószövetség elnökével Sajtó és rádió hírt adott a Magyarország felfedezése című sorozatról, az írószövetség vállalkozásáról, amelynek első köteteit hazánk fel- szabadulásának évfordulójára kívánják megjelentetni. A sorozat céljáról és körvőnáláiról kérdeztük Darvas Józsefet. — Szeretnénk írói eszközökkel feltárni — mondta az írószövetség elnöke — milyen a mai magyar valóság. Célunk: reális számvetést tenni sírról, hogy mik at eredmények, a hiányok, mulasztások, hol tartunk a szocializmus építésében, s mik a feloldandó ellentmondások? Tehát: segíteni a jövő megtervezését. A vállalkozás, amelyben mintegy huszonöt író vállalt részt, valamelyest kapcsolódik a két világháború közötti falukutató mozgalom hagyományaihoz. Valamelyest, mondom, mert a magyar valóság, amelyet ma vizsgálunk, megváltozott. Megváltoztak a történelmi körülmények is. A falukutató mozgalom főleg csak a parasztság sorsával foglalkozott, ami már akkor is egyoldalúságot jelentett. Most természetesen a társadalom valamennyi számottevő rétegének feltérképezésére teszünk kísérletet, hogy a valóság hű feltárása segítsen a mi rendszerünknek. Munkánkban arra törekszünk, hogy érvényesüljön a marxista tudatosság, a sokoldalú, ha tetszik, tudományos igényű elemzés. Persze, írók írják ezeket a köteteket, nem tudósok. Ahány író, annyiféle stílusban. A készülő sorozat híre jó visszhangra talált. Országszerte megértették: a társadalmi önismeret elmélyítésére törekszünk, segíteni akarunk, anélkül, hogy az irodalomnak kizárólagos, vagy akár soron kívüli szerepet tulajdonítanánk múlt és jelen megismerésében. A szerzők dolgoznak, megfelelő támogatást kapnak. Két megyében adódtak ugyan nehézségek, de reméljük, hogy mielőbb szót tudunk érteni itt is a helyi vezetőkkel. Azt szeretnénk, ha az írók munkájának eredménye győzné meg őket törekvéseink azonosságáról. örvendetes spontaneitás — Az írószövetség másik nagyszabású kezdeményezése az „Olvasó népért” mozgalom. Tájékoztatna haladásától? — Az elmúlt húsz év nagy és szép eredményeire építő társadalmi mozgalom, az „Olvasó népért” visszhangja igen biztató. Mi csak őszre terveztük felhívásunk kibocsátását, ám a munka már a nyáron megindult Az örvendetes spontaneitás arról.győz meg, hogy időben szóltunk erről a kérdésről. Mindhatnék néhány konkrétumot. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem illetékes tanszéke felajánlotta: felméré- s .két végez, segít feltárni az olvasás, a kultúra fehér foltjait. A SZÖVOSZ könyvterjesztő apparátusa a most zajló őszi könyvheteket már célkitűzéseink szellemében rendezi. író-olvasó találkozó- irat rendez olyan falvakban ér településeken, ahol még f -ha nem járt senki írástu- <i >. Felajánlotta közreműködőt a KISZ, a SZOT, a tervízió, a rádió, segíti a sajtó és sok más intézmény, szervezet. Ezért joggal rémélhetjük, hogy mozgalmi felhívásunk. kiváló írók, képzőművészek, zeneszerzők és előadóművészek felhívása, femely a közeljövőben jelenik meg, társadalmunk legszélesebb köreiben megértésre és támogatásra talál. sok jó után, gondjainkról is szelnék. Gondok az iskolával — Tartózkodást érzünk a pedagógus fórumokon — folytatta Darvas József. — Holott egyik legfontosabb célunk a fiatalok megnyerése, a felnövő nemzedék olvasó kedvének felkeltése. Nem gondolunk tantervi változtatásokra, de úgy érezzük: helyes volna módszeresen megvizsgálni az irodalomoktatás módszereit, a javítás lehetőségeit. Ez sok évtizedes probléma. A helyzet sokat javult, de ma sem mondhatjuk még, hogy az iskola mindent megtesz az irodalom, az olvasás megszerettetéséért. — A közéleti ember után az íróit kérdezzük. Néhány hete jelent meg műveinek sorozatában Az író viasgálja című kötet, 1936 és 1967 között írt vagy elmondott cikkeinek, kritikáinak, tanulmányainak és beszédeinek gyűjteménye. Milyen élmény az ilyen dokumentumokkal való találkozás? — Fájdalmas, mert az elvégzett dolgok furcsa módon az elvégzetlenül maradtna figyelmeztetnek. Én elsősorban regényírónak tartom magam. Ehhez mérten elég kevés regényt írtam. Adós maradtam nemzedékem, a tót világháború közötti küzdelmes ifjúság szélesebb öle- lékű ábrázolásával. Amit a k^ról írtam, csak töredék. Ezt éreztem, amikor Az fró vizsgálja cikkeivel újra találkoztam. Szeretem ezeket az írásokat, vállalom a vitatkozó, az ország és világ dolgaiba beleszólást igénylő író attitűdjét. Nem állítom, hogy véleményem mindig pontos és helyes volt. De ebben az attitűdben mégis olyan írói program össze ge- ződött. amely nemcsak ábrázolni, hanem elsősorban megváltoztatni akarta az akkori valóságot. — Említette, hogy a Kortárs szeptemberi számában megjelent riport anyagát és tapasztalatait általánosító drámán dolgozik. Egri premier — Ha minden jól megy, nemsokára befejezem és átadom az összevont miskolci és egri színháznak, amely a jövő év elején kívánja bemutatni. Darabom fiktív falu fiktív embereit viszi a színpadra. A dráma műfaji követelményei szerint alakított sorsok és jellemek ütközése kerül a nézők elé. Kicsengése persze nem akar eltérni a folyóiratban megjelent írás állásfoglalásától. Másik drámán is dolgozom. Amúit befejezem az egri és miskolci színháznak írt darabot, folytatni szeretném a munkát a Bajosy-Zstlinszky- drámámon. Ennek egy változatát befejeztem már, de nem elégít ki. Átdolgozom, vagy talán újra írom. Zrínyi- darabom is két változatban készült. Könyv alakban mindkét változat az olvasó elé kerül. — Regény? — Folytatni szeretném a Részeg esőt, de erről nem mondok többet.. d. Isi fák alatt. (Járai Rudolf felvétele) SZOKOLAY KAROLY: LEIIH ARCA Nemcsak a képről néz le rám Lenin: egyre többet látom őt odakinn. Mozdulatban, mely segíteni kész, hol törtekből áll össze az egész. Elvtársiasság kis példáiban, mely mint a hőstett, mégis mind olyan, Mikor egy rab nép láncát leveti, a harcot tekintete vezeti. S a szelleme! Bizony a szelleme! Mi se mennénk semmire nélküle. Hol nines gonoszság, rosszat nem gyanít, ezer tükörből visszahunyorit: tiszta szemekből, s azokéból Is, kiknek az eszme volt keserű is, Szenvedtek messze tájak érdéin. Ráncolta akkor homlokát Lenin. Jómód füstjében halványul kicsit, s hogy látják öt, van ahol csak hiszik. S mégis mindenütt mosolyog Lenin: ott lebeg ő a világ terein! BŐSZ JENŐ: CSILLAG Csillag alatt ág fölött hű, de messzi költfeött, meébihenn: tértéi nap. Este lett az ég alatt. Ég alatt, föld fölött feketébe öltözött kormos lett a Minden isu — Node sebaj, világos lesz ingyen is! AIj AT® CSONTOS GABOR: Bőrkötéses könyv Titi felvette Belmondó-za- kóját, bevágta maga mögött a rozzant ajtót, s hátul, a léckerítés felett ugrott ki az udvarról, hogy az anyja meg ne kérdezze, hová megy. A villamost éppen elcsípte, a lépcsőn lógott egy ideig, de ezt szerette, mert csúcsforgalomban elbliccelhette a jegyet. A város belsejében már ritkult a tömeg, a kalauz egyre közelebb ért a peronhoz. Titi hát leugrott a téren és átvágva egy kis utcán, a mozi felé tartott. Ácsorgott egy kicsit a plakátok előtt, nézegette a képeket. Nem volt kedvére való a film', nem is akart hát jjemenni. A nőket figyelte. Í A szemben levő cukrászdáin vett egy forintos fagyaltot. Azt nyalogatta, amikor megpillantotta a nőt. Bombajó lába volt, először erre figyelt föl. Csak aztán pásztázta végig tekintetével az egész alakját. Nem volt már fiatal nő, de Titi tudta tapasztalatból, hogy az ilyenek könnyebben kaphatók a dologra. Már az afféle dologra, ami most a fiú eszében járt. Míg a nő végighaladt a kis utcán, Titi kétszer is eléje került s minden szempontból vizsgalat alá vette. A kirakatokban már égtek a fények, tarka színek viliództak a nő arcán. Nem lehetett több harmincévesnél,.. Titi felszállt utána a villamosra. A nő megállt a peronon és kifelé nézett az utcára. Nem messze tőle a fiú is lehorgonyzóit és vett jegyet is. Egy kanyarnál rántott a villamos, a nő a vál- lával nekiesett Titinek. Egymásra mosolyogtak. A nő csak azután figyelt fel a fiúra, arra, hogy kitartóan nézi. Titi fokozta ezt a nézést, annyira, hogy a nő egy idő múlva zavarba jött. Hol háttal állt, hol félig oldalt, látszott rajta, hogy előnyös pózban akarja mutatni magát. Titi hálás közönségnek bizonyult. Még szisszentett is, amikor a nő lehúzgálta derekán a kis kosztümkabátot. Elmosolyodott a nő, de mindjárt meg is bánta, mert így egy ideig nem látszott törődni a fiúval. De amikor hirtelen leszállt, a járdasziget végéről visszanézett, hogy fenn maradt-e a fiú. Titi természetesen a sarkában járt. A nő sietve átment a másik járdaszigetre és felszállt ismét a villamosra. Itt is hasonlóképpen helyezkedtek el a peronon, de itt már majdnem ismerősnek számítottak. A nő elővette retiküljéből a kis tükrét, rúzsát és igazított a száján, majd nyíltan vizsgálni kezdte a fiút. Nem látszott elégedetlenség az arcán, de amikor Titi marokkal szedte elő zsebéből az aprót, hogy újabb forintot ruházzon be jegyre, a nő mintha kissé elhúzta volna a száját. Amikor leszálltak, valami másfél megállónyit mentek gyalog. Titi később megállapította, hogy ennyit engedélyezett a nő az ismerkedésre. No, gondolta, elég rendesen taksált meg. Mindjárt a patika előtt melléje vágódott és így szólt: — Én Is erre tartok. Ha nem haragszik meg.. — Akkor mi van, ha nem haragszom? — Együtt mehetnénk ... — Ha ez magát nem zavarja?! — És magát? — kérdezte Titi, mert szerette a tiszta helyzeteket. A nő megvonta a vállát, de mosolygott. Titi gyorsan döntött, hogy mivel főzze a nőt. — Frankó alakja van, írtéra tetszik — jelentetve ki. — Frankó? — nevetett a nő és szemmel láthatóan várta a folytatást. — Mikor megláttam, simán kiugrott a két dióm — s magyarázatul a szemére mutatott, mert a nő értetlenül nézett. — Persze, hogy maga után vonaglottam. . ! A nő megint kacagott é-- Titi szavait ismételgette: — A diója... Nagyon j. De azt nem látom, hogy olyan nagyon vonaglana. — Pedig így van. Száz percent. Én olyan fej vagyok, hogy nem szeretem a sódert. Pláne, ilyen esetből kifolyólag... — Milyen eset van most? — fordult felé a nő érdeklődéssel ... — Hát ugyebár... — Széttárta a karját. Egy kicsit zavarba jött, mert arra nem számított, hogy ilyen sima lesz a nő. Csak nevet, mint akit csiklandoznak. Nem álmatag, döntötte el magában, ezzel más lesz a műsor. Ez nem veszi be a sódert a nagy magányosságról. Ekkor a r.ő megállt egy kis kertes ház előtt és várta, hogy Titi mondjon valamit. Titiben megállt az ütő: csak nem érkeztek tán meg? Ilyen hamar? Most mi a fenét mondjon? Köszörülte a torkát, de a nő megelőzte: — Bejön? Kap egy teát. — Na ja! — nyilatkozott Titi és elegáns mozdulattal előre engedte .a nőt. Hátra kerqltek és egy zöld mohás lépcsőn mentek fel. A nő kulcsot szedett elő és kinyitotta az ajtót. Titit enyhe köl- niszag és sült hús illata csapta meg. Nagyon otthon érezte magát. Azonmód megcsókolta a nőt a félhomályban. Amikor aztán elengedte, a nő lerakta retiküljét a kisasztalra : — Majd törölje le a rúzst, mert biztosan összekentem. — Menjen, jövök mindjárt! — Az ajtóra mutatott. Nagy üvegajtó volt, az utcai villany fénye átsütött rajta. Titi ^f»1Zr,í»t+ ácj nvitva V» „ vt— maga mögött az ajtót. Egy íróaszal sarkát látta, nagy szőnyeget a szoba közepén és egy heverőt az ablak alatt, amire szintén ráesett a fény. Titi nem gyújtotta fel a villanyt. Hallotta, hogy odakint átöltözik a nő. — Miért nem gyújt villanyt? — Közben csörömpölt valami edény. — Jó így — felelte a fiú. — A kisasztalon talál italt. Töltsön! — Azt lehet — fedezte fel Titi a tompán csillogó üvegeket az alacsony asztalkán. Csak úgy, az üvegből ivott. — Poharat is talál ott! — Mintha csak látta volna a nő, hogy mit csinál. Titi nem felelt, hátrakönyökölt a he- verőn és rettentő jól érezte magát. Üjra kortyintani akart, amikör feltűnt az ajtóban a nő, tálcát egyensúlyozva. Pongyola volt rajta, felületesen összefogva az övvel, Kivillant alóla a fehér selyem. Titi fogta a nő derekát, miközben az lerakta egyenként a csészéket és a kistányérokat. Egy műanyag tartóban keksz is volt, de majdnem elejtette, mert Titi döfölni kezdte a fejével. — Még leszórok valamit! — húzódott el tőle a nő és a villanykapcsolóhoz lépett. Titi tiltakozni sem tudott, máris égett a lámpa. Jó, gondolta Titi, én ráérek, s kinyitotta a szemét. Narancsszínű volt a pongyola, óriási mintákkal, ezt látta meg elsőnek, mert ismét ott állt mellette a nő és rendezgetett az asztalkán. Titi behunyt szemmel újra nekidöntötte az arcát a na- rancsszínnek. hogy aztán kicsi híján előrebukjon, mer* a nő elsiklott mellőle. — Fütyül a tea!