Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

naponta 240 vagon répát fogyaszt S|!tii«list kell a vízzel □ Cukorexport Olaszországija, Ghánába A nyugdíjasok megmentették a selyp! szezont A nyár utoljától szinte nincs megállása a vonatok­nak, teherautóknak és vonta­tóknak: szakadatlanul hord­ják súlyos rakományaikat a cukorgyári úsztatókra. A jó­kora betonteknőknek azon­ban mintha nem lenne fene­kük: szemlátomást kifognak a messziről jött kocsikon, egynek-egynek a terhe _ meg sem „kottyan'’ a fogadóállo­máson. Hiába, nagy fogyasztó a selyp! gyár! Időközben ugyancsak megnőtt az „étvá­gya”, naponta átlagosan 240 vagonnyi répát enged „le a torkán” ... Persze, olykor ennél is többet kér. Az idei őszön volt már példa 253, sőt 259 vagont® teljesítményre is! A répahegyek fölött, eme­letnyi magasságban beszél­getünk Valkovszky Elek ter­melési osztályvezetővel. — Közeledünk a „félidő­höz” — mondja — s ahogy haladunk a feldolgozással, szerencsénkre, úgy javult a termés cukor százaiéiba. A kampány kezdetén még őszintén aggódtunk, most vi­szont már meglehetősen elé­gedettek vágyónk a répa minőségével. Az időjárás se­gítségét aztán még a ma­gunk részéről is megtoldot- tuk egy kicsit, csökkentettük a gyártásközi veszteségeket, s így naponta 31—32 vagon export minőségű cukrot küld­hetünk a raktárba. Ez a „diszpozíció” — nyil­ván — Selypen is csak át­meneti. hiszen aligha hihető, hogy a gyár csupán raktár­ra akar termelni. Az osztályvezető moso­lyogva erősíti meg a követ­keztetést, s mindjárt hozzá­fűzi, hogy termékeik — b normál és a finom kristály, meg a kockacukor — terme; szelesen most már kapósak. Legutóbb, a hazai piac mel­lett például Olaszországba és Ghánába is szállítottak belő­lük tekintélyesebb mennyisé­get. Édes a selypi cukor — de mint az emeleti irodában kiderül: meglehetősen magas ennek az„ára”! — Nehéz ez a mostani sze­zon — magyarázza Valkovsz- ky Elek —, úgyszólván már a kezdetnél bajban voltunk. Létszámhiánnyal vártuk a startot, s ha 120 nyugdíja­sunk akkor nem siet segítsé­günkre, aligha tudunk idő­ben indulni. Ennyi öreg még sohasem dolgozott ebben a gyárban — ilyen fiatalosan, szorgalmasan... — Sajnos — folyatja az osztályvezető —, a munkás­gárda „összeverbuválása” után is maradt még jócskán gondunk. Régi gondunk. Eb­ben a kampányban is kevés­nek bizonyul a víz. Ott spó­Lottó falra Persze a helységnévtárban hiába keressük Lottófalva részletes adatait, mert maga Lottófalva sem található ott. Lottófalva ugyanis csak a képzelet világában él. aminek reális magját a lottóhúzások tárgynyereményeinek 1957 márciusától 1967 végéig ki­sorsolt száma szolgáltatják. A statisztikusok számításai szerint, ha ezeket a nyere­ménytárgyakat mind egy helységben helyeznék el, ak­kor Lottófalván lenne 374 öröklakás, 118 családi ház, 318 autótulajdonos, 1304 mo­torkerékpáros, s hogy a nya­ralók se legyenek hátrány­ban — 23 motorcsónak. Üj bútor 1441 lakásban, 3257 mo­sógép. 4384 hűtőszekrény 9736 televízió, 605 zongora. Melyik faluban van ennél több a-, or­szágban? Lottófalva e<r"f,~j;ént sem tartozna a szegény községek közé. Lakosai a fent említett tíz év alatt összesen 747 mil­lió 700 ezer forint értékű tárgynyereményhez jutottak. 1968. november 3., vasárnap rólunk, ahol tudunk. Már a minimálisra csökkentettük a frissvíz-fogyasztást s a szennyvíz tisztításával pró­bálják előteremteni a szük­séges mennyiséget. A Köz­ponti Élelmiszeripari Kutató Intézet munlcatársai jelenleg is éprpen nálunk folytatnak iparági kísérleteket további hasznos víznyerésre. A témá­hoz kapcsolódik Balogh Jó­zsef gépészmérnök kollé­gánk nemrég megvalósított újítása is, amellyel a répával együtt görgő követ kifog; juk: ezzel egyrészt a vizet tisztítjuk, másrészt, pedig a szeletelő késeinek élét kí­méljük ... — Mekkora készletből dol­goznak? — kérdem az osz­tályvezetőt. — Két, két és fél napra elegendő répa van az úszta- tókfoan, de a BUM rakodó­géppel elkezdtük már a sza­badtéri prizmázást is. Itt, lenn az udvaron nagyobb mennyiséget akarunk felhal­mozni november végéig, szinte annyi répát, amelyből már a kampány befejezéséig dolgozhatunk. Még csak a szezon felé­hez közeledünk, de már a kampány végét, emlegetik a Selypi Cukorgyárban. Érthe­tő a buzgó előretekintés, az izgatott várakozás, mivel a tél útdíján, a tavasz elején nagy vállalkozásba kezdenek a Zagyva parti üzemben. A már készülő tervek az erő­telep hozz:! vetőlegesen 80 millió forintos rekonstruk­ciójára utalnak, amely­nek befejeztével még korsze­rűbb lesz, valósággal meg­fiatalodik a háromnegyed százados gyár (gyóni) Banán, füge, mandarin... A déligyümölcs és élelmi­szer-kereskedelmi vállalat ve­zetői a napokban tértek ha­za bevásárló útj ükről, s a kü­szöbönálló szezonról elmon­dották, hogy jobbnak Ígérke­zik a tavalyinál. Az első friss citromszállít­mány Olaszországból jött, s most török és görög citromot várnak. Az idén 4600 tonná­nyi kerül belőle forgalomba, s ez a folyamatos, bőséges el­látáshoz elegendő. Hamburgból megjöttek az az első banán-szállító camlo- nok. 100 tonnányi terhük már érik, s jövő héten kerül belő-, le az üzletekbe. A világon a legjobb minőségűnek tartott ecuadori banánból 1000 ton­nát vásároltak erre az évre, ami ugyan 400 tonnával több a tavalyinál, de korántsem lesz elegendő a nagy kereslet kielégítésére. BAQOLYIRTÁS — ... Va­lamikor nagy erdőrengeteg zúgott erre. Sok-sok öreg, szálas fa. A fák sűrű lom­bozatában baglyok ta­nyáztak. Éj­szakánként olyan huho­gást, rikolto- zást csaptak, aludni alig le­hetett a lár­májuktól. Az­tán favágók jöttek és az öreg fákat ki- döntötték. Ahogy kopott, ritkult körü­löttünk az erdő, a baglyok is eltűntek, elhúzódtak innét. Azóta mondják erre a hely­re; Bagolyirtás... Hét ember lakta hely le­het nagyobb, mint ezres vagy milliós Lelkű város? Egyféleképp: irodalmi mé­retben. A Mátrabérc alatti tisztáson elheverő parány települést a térképen tű­hegynyi pont sem jelzi; an­nál maradandóbbá teszi ne­vét az irodalmi megörökítés — Rónay György nyolc so­rával: Falat vet a hegy a szélnek; ereszalján fecskefészek; emitt egy ház. amott öt ház ez az egész Bagolyirtás. A tetőn a tisztás rétjén néhány tehén legel békén, s a mezőn már túl a vadon kezdődik a hegyoldalon ... A parány település ponto­san öt ház. Körülállják a nyaralók, kőből rakott és fenyőből ácsolt hétvégi há­zak. A sárga köntösű emele­tes „Stella” a katolikus pa­pok üdülője; a másikban evangélikusok váltják egy­mást. S akiket ideköt örökös sorsuk: hat felnőtt s egy ki­lencéves kislány; a két- és háromtagú Szabó-család, a hetvennyolc esztendős, cite- rás Albert István, s a szálfa termetű erdei özvegy, Nágel Lászlóné. Az a „néhány te­hén”, amely most is békén le­gel „a tetőn a tisztás rétjén”, az ő két tehénkéje. — Negyven esztendeje la­kom az irtást... Azóta mindig a csend, gyöngyházszínű reggelek, délben az erős hegyi napsü­tés; s a korai alkonyat, ami­kor már csak a hegy tetejét sugározza a nap és lentebb, a völgyekben elsötétülnek a fenyvesek. — Milyen volt az a negy­ven ...? Az idő különböző mélysé­geiből ássa napvilágra emlé­keit. — A szomorúságra emlé­kezem. Két emberem volt, az elsőt betegség vitte el, má­sikat meg a háború. Lányom a férje miatt ölte meg ma­gát Az árváját én nevelem, taníttatom tetőfedőnek. Özv. Nágel Lászlóné: „Negyven éve lakom az máshová.. Nehezen jár, húzza a lá­bát. — Elnyűttem a gyaloglás­ban ... Valamikor Gyön­gyösről, Pásztoráig a hátun­kon cipeltük fel a hegyre az ennivalót. Irtózatos, meny­nyit talpaltam. — Az élelemért 'most is gyalogolni kell. Két kilomé­terre van a falu. Ha leesik a hó, hosszabb az út. Menni kell egy levelezőlapért is, menni kell két deka élesztő­ért, paprikáért, vasporért. Biztattak minket valami ap­ró boltocskával, abból sem­mi sem lett. Borkóstolókat könnyebben csinálnak, mint ide boltot. A fiatalasszony. Szabó Sándomé megtoldja a pa­naszt: — Egy kiló szögért, meg nylonharisnyáért Gyöngyös­re keli buszozni... Kilen cszáz méter magas­ságban járunk az öreg házak között. Itt a cseresznye au­gusztusban érik. az almát túléretten szedik le a fagyok elől; s megtörtént már, hogy november végén, hóban vél­ték le a szilvát. Az erdő mintha pár nap­ja kezdte volna a hervadást, annyira frissek az őszi szí­nek. Vörösesbarna a som hosszúkás levele, szinte fe­ketébe csap át a puha gyü­mölcse. Bíborvörösre festve a cserszömörce tojásdad, vastag levelei. Vörös a vad­rózsa, feketéssárga az isza­lag, vörös-sárga-zöld szín­ben tarkállik a cigány cseresz­nye szőrös levélserege, a ju­har pirosló foltokkal tele­szórt sárgászöld színekbe öl­tözött, a gyertyán megsár­gult, a kőris nekivörösödött. Egy fán, egy bokron nincs két egyforma színű levél, mindegyik hasonlít, de kü­lönbözik is a másiktóL Nemrég sordély cserregett erre a cickórón. pinty trillá­zott a fákon, kakuk kiabált, szajkó feleselt neki, s fürge füzike sipongott a gallyakról. Az erdő most csendes. A hegyoldalakat frissen hullott sárguló levelek fedik. Lilin- kázva, egyenként perdülnek le az ágról. A ritkuló lom­bok között váratlanul, mint a suhanó árnyék, egy mókus villan át. Ugrás közben meg­megbillenti bozontos: farkát és az egymásba hajló ágán irtást, el nem mennék innét kon merész légtoma-gyakor- laiokkal kap át egyik fáról a másikra. Aztán megül egy vastagabb ágon, pamacsos fü­leit hátrahúzza, majd hirte­len. szökéssel feljebb billen, s pár pillanat múltán már a fa tetején hintázza magát egy vékony oldalgallyon. A fák alatt, a tisztásokon el­hintve kökörcsinek. Kékek és lilák. A legelésző tehenek közelükbe sem merészked­nek, a mérges növény szir­mai" halált jelentenének szá­mukra. Aki ide zarándokol para­dicsomi tájon, gyönyörű kör­nyezetben pihenhet. — Egy-egy nyáron 25—30 vendéget fogadunk. Dolgo­zunk rájuk és dolgozunk magunkra. Én életemben egy napig se próbálhattam a pihenést. — Mennyit ismer a világ­ból? — Voltam én már minde­nütt; csak az akasztófán nem... Égy napra a börtönt is kóstoltam. Az erdész el­fogott az erdőin, s azt akarta, legyek a szeretője. Inkább mentem a börtönbe. Kedvesen nevet a napvi­lágra került emléken. A kert felől vidám citera- szó ballik. Albert Pista bá­csi csalogatja elő a húrokból a kedves dallamokat. — Én, kérem, tizennyolc éve jöttem fel a hegyre, a messzi Viharsarokból. Soha vissza nem mennék már oda. Nyáron kertészkedem, abból is van egy kis pénz a nyug­díj mellé. Segítek aztán az özvegynek a ház körül, gondozni a jószágokat. Nincs senkim. Olyan magányos va­gyok én már kérem, mint az egyedül maradt öreg fa .. — Ha szomorkodom. csak fogom a citerát és játszom valami vidámat. A vidámat szeretem. Sok nótát tudok ám ezen a szerszámon. Én, kérem, énekelek is. Romá­nul, horvátul, meg bosnyá- kul is ... — Ha tehetné, újra cserél­né az életét? — Semmit sem sajnálok, amit életemben tettem. Búcsú. A magaslatról alásuhanó szél szétszórja a citerahúrok hangját. , Pataky Dezső Ysskliélsiiülót a vík ;Ha(( A szovjet Csendes-óceáni flotta egyik tengeralattjá­rójának katonaorvosa. Alekszej Sapovalov nem mindennapi operációt haj­tott végre. Miközben a ten geralattjáró úton volt, az orvos rendkívüli fájdalma­kat érzett, majd miután megállapította az ön-diag- nózist, azonnal hozzálátott és helyi érzéstelenítés mel­lett vakbélműtétet hajtott végre önmagán. A tenger­alattjáró főhadnagyának és egyik matrózának asszisz- táíósával a műtét kifogásta­lanul sikerült. Sapovalov :gés'í~.é állapota azóta rendbe jött. A szó et hajóorvos bra- úrja korántsem egyedül- Uó: nemrég Nvikolaj Ka- iinyicsenko, a ,.Szovjet-Uk- rajna” nevű bálnavadász hajó orvosa operálta meg önmagát. A műtét alatt a tenger 11 fok erősségű vihar dühöngött. «S ói» o* a váláis Érdekes indoklással mond­ta ki Toulouse-ban a bíróság egy asszony kérésére a vá­lást. Az asszony panasza az volt, hogy amikor a férje megharagszik, ruhástul fek­szik az ágyba. A bíróság Meseautó A franciaországi Dijon- ban négy tonna csokoládé­val megrakottan haladt egy teherautó, amikor nagyot zökkent és felborult. A já­rókelők segítettek a pórul­járt sofőrnek, hogy az áru visszakerüljön az autóba. Akkora buzgalommal, hogy amikor a sofőr megérkezett rendeltetési helyére, egy tonna csokoládé hiányzott. méltányolta az asszony kérését, főleg amikor meg­tudta, hogy a férj — ké­ményseprő. Dallal indul Gilbert Bécaud, a híres francia sanzonénekes egyik dalának refrénje így hang­zik: Az ember mindig megy valahová. Egyes francia vasúti állomásokon ez a ref­rén helyettesíti a forgalmis­ta sípjelzését. A pályaudva­ron elhelyezett készülék rá- kezd a dalra és a vonat ki­indul az állomásról. A lázadó háziasszony Egy fiatalasszony a kaliforniai Stocktonban magá­nyos lázadásban tört ki a meg nem fizetett és többnyire kevésre értékelt házi munka ellen. A 3 gyermekes. 23 éves Sandra Wagner sztrájkba lépett és hét napon keresztül csak annyit tett a háztartásban, ami fenntartásához elengedhetetlenül .tofts* szükséges volt. Nem mosogatott és nem mosta ki a szennyest, nem ágya- _ /, d zott be és nem takarított. Egy nagy i-í r tiltakozó táblát is elhelyezett a ház elé, hogy lázadásáról a széles közvé­lemény is értesüljön .:. Aztán a nyolcadik napon elmoso­gatott, kimosta a ruhát, beágyazott és kitakarított. Minden maradt a régiben... Szülés — zeneszóval Egy amerikai gukra fülhallgatón szülőotthonban az- keresztül zenét su- zal kísérleteznek, gároznak. A szák- hogy a leendő emberek így akar- myáknak kívánsá- ják kiküszöbölni a tehetetlenség ér­zését a szülésnél. A páciensek 80 százaléka dicsérte ezt a találmányt. Borzas képviselőnők A dán képviselőnők — 19-cn vannak a parlament­ben — hevesen tiltakoztak a velük szemben alkalma­zott megkülönböztetés mi­att: a parlament épületében csak férfifodrászat í nkü- dik, s így a képviselőnők az Rejtély Argentínában levágtak egy armadellát, amelynek gyomrában a múlt század­ban készült karórát talál­tak. Mihelyt az órát meg­tisztították, kifogástalanul kezdett járni. ülések közötti szünetekben nem tu**' ik rendbehozatni zilált frizúrájukat. Else Me- reíe-Ross képviselőnő társai nevében interpellált és kö­vetelte, hogy haladéktala­nul orvosolják a sérelmü­ket. sár vakíts számára Párizsban „hangos könyv­tár”, nyílt meg — a vakok számára. Egyelőre 4000 magnószalagra felvett, 500 könyvvel rendelkezik. Az 500 könyv lehallgatása 1200 óra hosszat tart. FílSSÜfS Nemrég Chicagóban 84 éves korában meghalt Ralph Ben- neth milliomos, aki végren­deletében a leghatározottab­ban előírta hogy felesége csak akkor kaphatja meg az örökséget, ha kötelezi magát, hogy naponta 7 szivart szív el! Ily módon ——— akarta meg- V--“Y bosszulni gát Bennelh fw CTU' hogy felesége^ í\ LjZ, egész életé-e ben a legszi- gorúbban el -1 tiltotta a do­hányzástól. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom