Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Forradalom 1918-ban Mialatt én József fő­hercegnél ta­nácskoztam, Gizella-téri párt- körünk előtt tovább folytak a szokásos tüntetések. A képviselők fölváltva beszél­tek az ablakokból a tömeg­hez. Először Hock János szólt csillapítóan, amire a tömeg oszladozni kezdett. Néhányan elkiáltották magukat, hogy cselekedni kellene végre. Er­re Friedrich előre ugrott s lekiáltotta a tömegnek, hogy a pálgártársak menje­nek vele Budára a főherceg­hez és ott követeljék az én kinevezésemet. Senkisem tud­ta, hogy véletlenül én a főhercegnél vagyok. Na­gyon kellemetlen, helyzetbe kerültem volna, ha a nép följut a Várba és engem ott talál. Nagy lelkesedéssel, a Kossuch-rióta hangjai mellett a Lánchídon át akartak föl- vonuini a Várba. A menet élén Friedrich István ment, Búza Barnával és Fényes Lászlóval. A hídnál erős ka­tonai és rendőri kordonra bukkantak. A katonatanácsi emberek információi azonban igazaknak bizonyultak: a ka­tonáik — szegedi honvédek — a Nemzeti Tanács mellett álltak és nemcsak hogy nem akadályozták meg a töme­get a fölvonulásban, hanem tisztjeik fenyegetései ellené­re egyenesen utat nyitottak. A mögöttük levő rendőrök és lovasrendőrök azonban. Kre- csányi Kálmán főkapitány­helyettes parancsára, sortüzet adtak, majd kardlappal mentek a védtelen tüntetők­nek. Maga Friedrich is meg­sérült egy kicsit, bár a sé­rülése sokkal könnyebb volt, mint amilyennek ő ál­lította. Sebesültek és halot­tak maradtak a téren. Kacs­marik Sándor 27 éves mun­kás, Riasner István bádogos Krisztics .szintén, rpun- kás haltak meg a rendőrgo­lyóktól. Azonkívül ötvenötén : megsebesültek. A sebesülte­ket fölvitték a Károlyi-párt­ba meg a Ritz-szállóba és ott kötözték be Őket. A fölkábo- rodás a rendőrség ellen ki­mondhatatlan volt. mert hi­szen ok nélkül rendezte a vérengzést; nem kevésbé Jó­zsef főherceg ellen, mert ne­ki előzőén telefonáltak, hogy a nép békés szándékkal föl akar menni a Várba adja te­hát ki a parancsot, hogy ösz- szetűzés ne legyen. A . , ezzel el volt kocka vetve. A Nem­zeti Tanács elhatározta, hogy József főherceggel és a vérontás okozóival többé nem szabad tárgyalni. Elha­tározta továbbá, hogy más­nap, 29-én délelőtt tíztől fél­tizenegyig a gyász és tiltako­zás jeléül minden gyárban, üzletben, műhelyben: min­den munkahelyen szünetel­jen a munka. Ez a csöndes tiltakozás rendzavarás nélkül le is folyt. Nagy temetést akartunk rendezni az áldo­zatoknak olyant, amely mél­tó lett volna a forradalom első mártírjaihoz; Fényes László a Nemzeti Tanácsban folyton követelte is a teme­tést, de az a torlódó esemé­nyek miatt a forradalom utánra maradt. A közhangulat olyan volt, hogy már másnap fölkerestek az államrendőrség tisztikará­nak bizalmi férfiai. akik kö­zölték, hogy a rendőrség be akarja bizonyítani hogy együtt érez az egész nemzet­tel és a legénységgel együtt csatlakozik a Nemzeti Ta­nácshoz. A rendőrség csatla­kozása azt jelentette, hegy akcióinkban többé nem kel­lett tartanunk az ő részükről vérontástól, sőt aktív karha­talom állott rendelkezésünk­re. A főkapitány minden kö­nyörgése és fenyegetése elle­nére az egész rendőrség kitar­tott a Nemzeti Tanács mel­lett, és ezzel a reakció hatal­ma csak papíroson volt már meg. Egymás után csatlakoz­tak a Nemzeti tanácshoz a postásság, a vasutasság, kü­lönböző katonai alakulatok, a tisztviselők, kereskedők, iparosok. Az Astoria előtt katonák és tisztek százai je­lentek meg esténként és a tisztek kivont karddal esküd­tek föl a Nemzeti Tanács­nak. A forradalom volt ez már..; Andrássy az én kinevezé­semet két okból ellenezte. Először azért, mert a néme­tek, mondta, az én kineve­zésem hírére rögtön elvon­nák csapataikat Erdély hatá­ráról és akkor teljes volna a fölfordulás. Öróla a németek, annak ellenére, ő sza­kította szét a szövetséget, tudják, hogy nem fog német­ellenes politikát csinálni, hogy nem engedi átadni a vasutakat az ellenségnek és a többi. Majd akkor, ha az éntánt már ezt is követelni fogja, akkor érkezik majd el annak az ideje, hogy én jöj­jek, akiben az ántánt jobban bízik, mint másban. Most azonban mindenesetre be kell várni Wilson válaszát. __, azért elle­Mas odszor nezte And­rássy a kinevezésemet, mert, mondta, tovább a feleségem­nek, mihelyt embereimmel hatalomra jutok megcsiná­lom a köztársaságot. Én, mondta Andrássy, mindig forradalmár voltam és ő nem bízik abban hogy most meg­változtam volna. Feleségem erre összeszedte ékesszólását és igyekezett meggyőzni Andrássy Gyulát, hogy hibá­san ítél meg. Az én kineve­zésem, mondta, az utolsó le­hetőség a forradalom elkerü­lésére. Ha nem neveznek ki most, a forradalom fogja a kinevezésemet kierőszakolni és a köztársasági hangulattal akkor már egészen biztosan nem lehet majd bírni ... Részlet Károlyi Mihály: Harcom a békéért című könyvéből. Károlyi Mihály és Heves megye Ezekben a napokban ünnepeljük az 1918-as polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóját. Ennek a forradalomnak volt a vezéregyénisége Károlyi Mihály, leg­újabb tori magyar történelmünk egyik leg­nagyobb és legrokonszenvesebb alakja. Minket, Heves megyeieket Károlyi Mi­hály alakja közelebbről is érdekel. Számos szál fűzi őt Heves megyéhez. Cikkünkben Károlyi Mihály Heves megyei kapcsolatai­ról kívánunk szólni. írásunk egyben tiszte­letadás is Károlyi Mihály emlékének. A Károlyi családnak Heves megyében nagybirtokai voltak. A párád—debrői ura­dalom összesen 38 ezer katasztrális holdat tett ki. Párádon a Károlyi; családnak szép kastélya volt. Károlyi Mihály gyermek- és fiatalkorát fóti kastélyukban töltötte. Heves megyével már mint fiatal férfi került szo­rosabb kapcsolatba. A múlt század vége felé Károlyi Mihály nagybátyja, gróf Károlyi Imre létrehozta a Hangya szövetkezeti mozgalmat. A fiatal Károlyi Mihály a szövetkezeti eszme lelkes propagátora volt, s számos Heves megyei fogyasztási szövetkezet az ő munkája nyo­mán jött létre. 1905-ben fellépett a híres januári országgyűlési képviselői választáson Pétervásárán. Meg is választották. 1906. december 27-én Heves megye Tör­vényhatósági Bizottsága megválasztotta tag­jának, de ezt a tisztséget ma még ismeret­len okok miatt nem fogadta el. Heves megyével való szorosabb kapcso­lata 1914 őszétől kezdődött. Ebben az idő­szakban vette feleségül a ma is élő Andrássy Katinkát. Az esküvő utón néhány hetet a parádi kastélyban töltöttek. Párádon később is sokszor megfordultak. Megszerették a szép környezetet. De nemcsak a szép táj kötötte le figyelmüket, hanem az emberek is. Szomorúan tapasztalták a parádi nép ak­kori elmaradottságát. Terveket szőttek an­nak felemelésére. Károlyi Mihályné élete folyamán naplót vezetett. Ennek egyes ré­szeit a parádi kastélyban írta. így az 1916. szeptember 15-ón, az 1917. július 7-, 10-, 11- én, 1918. október 17- és 18-án keltezett ré­szeket. Károlyi Mihály Heves megyei kapcsola­tainak fénypontja az 1919. február 23-i ká­polnai földosztó ünnepség volt; 1919. február 23-án a kápolnai honvéd em­lékmű előtt ünnepélyes keretek között ment végbe a földosztás megkezdése. Károlyi a Kállioz tartozó N?~yút- pusztai birtokát kiosztotta a parasztok kö­zött. Sajnos azonban, a többi földbirtokos nem követte példáját. A felszabadulásnak kellett eljönnie- ahhoz, hogy a nagybirtok- rendszert forradalmi módon szétzúzzák. Károlyi Mihályné „Együtt a forradalom­ban” (Bp., 1967.) c. művében így ír a nagy eseményről: „Mihály nem érezte dicséretre méltónak földjei szétosztását.. Természe­tesnek érezte, amit tett, noha bárki más számára ez hallatlan áldozatot jelentett volna. Egyáltalán nem ragaszkodott a tu­lajdonhoz. és nagyobb örömét lelte az adás­ban, mint a birtoklásban”. Károlyi Mihályt a forradalmi események, majd a huszonöt éves emigráció elszakították megyénktől,. 1946 tavaszán azonban, amikor hazatért külföldről, ismét eljött Hevesbe. 1948 június közepén látogatott el rég nem lá­tott pátriájába. Vele jött harcainak segítője, felesége, s korabeli állami vezetésünk több tagja: Kállai Gyula, Rosta László, Katona Jenő stb. Vele jött emigránstársa, Bölöni György is. Károlyi Kápolnán, a honvéd em­lékmű előtt, ahol 1919 februárjában a föld­osztó ünnepség volt, beszédet mondott. Be­szédében többek között ezeket mondta az ünneplő népnek: „Uraimnak nevezem önö­ket, mert önök az ország urai.” Kápolnáról Károlyi és kísérete Verpetétre ment. majd Párádra és Gyöngyösre látogattak él. A korabeli egri újságok: az Igazság, a Heves Népe több cikkben foglalkozott Ká­rolyi Heves megvei látogatásával, valamint életműve jelentőségével. 1946. május 15-én pedig Kolacskovszky Lajos Egerben nagy sikerű előadást tartott róla; Károlvi Mihálvnak ez volt az utolsó Heves megyei látogatása Szecskó Károly A két forradalom találkozása: az őszirózsás forradalom tonái egy 48-as öreg honvéddel. ka­j^j M : u utcakép az őszirózsás forradalom idején. 'J&M.US. !i . **rolyi Mihály, a Magyar népköztársaság el! ső elnöke palotájának kertjében, amelyet köz­,W\\V,V/.WAV.'./.'.-.WAVAW.WWWW.WWWWV,W .V..VWV.'. W-VWvVVVVWv-^W- A-/^,W^VVWVVWAÍVVWVWV WW<V!ft’ As utcákon megjelent plalcáto k is jelezték az őszirózsás for­radalom közeledtét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom