Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

(Fejezet zárójelben) KÜZDELMES ÉLET ▼annak, akik megőrizték ere­jűk Jó részét, mozgékonysá­gukat ötven esztendő alatt ötven évgyűrű nő a fákon, ötven esztendő megöregít, elgyöngít, s úgy beszór fehér zúzmará­val, mint tél az erdőt Az elsüllyedt időben ötven «ztendő mélységéig ások. Mélyről kezdje, ki magasra készül — Régen volt nagyon ré­gen ... Szemben Ölünk egymással a meleg szoba csendjében. Hetvenhat éves. Galambősz. »Idők atyja." Bajuszának ezüst szálait a dohányfüst enyhén színezi. Csíkos házi­köntös rajta. Így alig hihető, hogy ez a csendes, tempós beszédű em­ber, ez a magáról oly nehezen beszélő, magas, vállas kőmí­ves — Csirmaz Dezső — fegy­verropogáson, börtönön, buj­kálva és menekülve, állandó vándorlásban, az illegalitás törvényeit megtartva vészelte át az időt tíz emberre való halált kísértett meg, tíz em­berre való életet élt, több ezer, százezer veszélyes kilométert járt be és hagyott maga után a földön. Egri gyökerű. Minden feje- foka ebből a tájból nőtt kt Tizennégy gyerek közül har­madiknak született Kőmíves volt az apja, s e mesterséget örökölte. Maga épített lépcső­ket, hogy mélyből a magasba jusson. (.. .Es jártam recsegő ho­mokban, poros padlásokon, pincék nagy, dohos szagú lá­dáiban matattam, fájóan szá­raz zizegésű papírok, töré­keny sárga újságok között melyeken régen fénytelenre barnult a nyomdafesték és foghatatlan pókhálószövedék szálai tekeredtek a betűkre. Olvastam fekete tintás régi leveleket, és láttam törede­zett szélű fényképeket sztráj- kolókról, pihenő csillagos sap­kás katonákról, a képeken merev tartású férfiakat akik mintha nem is a fényképező­gép lencséjébe, hanem a tá­voli jövőbe néznének. Mennyi öreg harcos, hány öz­vegy, mennyi nyugdíjas mun­kás, meg ócska szerszámoslá­dák alján kutató unoka, meg ládafiában apróra hajtogatott röpcét őriző földmíves tartot­ta kezében, tartotta titkai kö­zött, az elméjébe rejtettem a párt törénetét, míg átadhat­ta a saját fajtájából nevelt történészeknek, hogy meg- íródhassák. A párt története minden dokumentumával és tanúbizonyságával ott élt szétszórtan az emberekben: ezer meg ezer önkéntes levél­táros őrizte, -ezer meg ezer hajdani, nehéz kezű memoári- ró készítette magában — hogy a végtelensok egymásba il­leszkedő mozaikból összeáll­jon. Magnószalagok, írott élet­rajzi vallomások emlékeztet­nek a messzi időkre. A törté­net azonban még nem teljes. Kutatunk apró részletek után, kiegészíteni hiányos doku­mentumok adátait. Tanúkat találni nehéz. Sokan kimentek $1 temetőbe, sokat pedig úgy ®egfárasztott az idő, hogy a fcwcédre is gyöngék. Kevesen Az első akció Tizenkilences párttag. Igen, kótfnaszkorában kezd­te a szakszervezetben, szülő­helyén — Egerben. Egyik alapító tagja a szakszervezet kebelében működő ifjúmun­kás szervezetnek. Az első ak­ció: még tan one korában, tár­saival, bojkottálja a hittan­órát; mikor jön a pap, az ipariskolából kivonulnak a halaspiacra. Harmadik kivo­nuláskor közbeavatkozik a rendőrség s durva ütlegekkel bizonyítják nekik a kereszté­nyi „műveltség” szükségét. A lanonckodás után, segéd­levéllel a zsebében Budapest­re ment — ott több volt a munkaalkalom. „Pest utcái között rohanó nép, puskalö­vések, (rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom...” A véres csütörtöknek részese, tanúja. Csáklyákkal rángat­ták földre a rájuk rontó lo­vasrendőröket, a Dohány ut­ca és a Vilmos császár út sar­kán. Mellette egy kőfaragó legény. Szakasits Árpád. Bérharcok, sztrájkok. Amit keres, kenyérre alig elég. Ne­kivág a világnak, s külorszá­gokban próbál szerencsét. Grázban, Becsben vállal mun­kát. szabad gyalogutas enge­déllyel rója Németország utait, s 1912 karácsonya már Genovában találja; majd Szi­cília következik, Palermo, Catania, a máltai Lavaletta és végül Bariban köt ki. Kopog­tat a monarchia követségén, segélyt akar, ehelyett letar­tóztatják, hazazsuppolják. Lo­vashuszárként szerez front­élményeket, s a közákokkal való közelharcban súlyos se­besüléseket. Üjra a frontra parancsolják felépülése után, s harcolni, életét kockáztatni már éppúgy nincs kedve, mint a többieknek, akik ún- ják a háborút. Harc helyett barátkoznak, beszélgetnek a lövészárkokban — az „ellen­séges” orosz katonákkal. — Tőlük hallottam először Lenin nevét.., _____ As októbert forradalom hí-' re eljut a frontokra. Minden­ki békéről beszél, de számá­ra nem érhet véget a háború. Megszálló csapat tagjaként Odesszába vezénylik, s innen indulnak meg Magyarország felé, az őszirózsás forradalom hí rém. — Állandóan vertek, ezért nem emlékezem mindenre pontosan... Izgalmas helyzet?1 Az emlékezés is munka A legizgalmasabb, legve­szedelmesebb helyzet? Nem, nem volt ő olyan ve­szedelmes helyzetekben. Ta­lán Odesszában? Az egyik kikötői teaházban kapcsola­tot talált az ukrán kommu­nistákkal Különböző nyelvű röplapokat készítettek, s ő vállalkozott, hogy a lakta­nyában szétosztja. Egyik éj­jel „munka közben” elfog­ták, a föld alatti börtönbe zárták. Tudta, hogy halál vár rá. A megszálló csapatok ka­tonái azonban fellázadtak, ■ őt is kiszabadították. — Akkor tartottam az el­ső beszédemet Arra kértem a katonákat, ne dobják el a fegyvereiket, nem tudjuk, mi vár bennünket odahaza. Vonattal jutottak ezeröt- százan a határig, s onnét gyalog tovább, lengyel föl­dön. A magyar határnál el­vált a többiektől, s egyedül folytatta útját, széldöntött fatörzsek között, úttalan uta­kon át , — A Vereckei-szoroson át jöttem, amerre a honfogla­lók ... Egri tevékenysége? Csak röviden, csak a lé­nyeget Munkászászlóaljat alakítot­tak, összeszedték a fegyvere­ket. Részt vesz a katonata­nács megalakításában, s a ta­nács tagjává választják. 1919. március 21-én megszervezik a kommunista pártot s an­nak vezetőségi tagja. Meg­alakítják a Forradalmi Tör­vényszéket, amelynek bírója a tanácshatalom leveréséig. Csehszlovákia felé menekül­ve, az Ipolyságban elfogják, durva kegyetlenségekkel kí­nozzák, verik. Cigarettára gyújtunk. Hall­gatunk. — Tudja, az emlékekkel úgy van az ember, hogy a fölidézésükért is meg kell dolgozni. Még sosem tudtam mindent leírni... Esztendőket töltött Hor- thyék börtönében. Amnesz­tiával szabadulva, az inter­nálás elől Csehszlovákiába szökött Tagja lett a CSKP- nak, s 1938-ban, a felvidék megszállása után tért vissza azzal a megbízatással, hogy vegye fel a kapcsolatot az il­legális párttal. Szakállat nö­vesztett, s az illegalitás tör­vényei szerint gyakran vál­toztatta tartózkodási helyét nehogy nyomára akadjanak Horthy kopói. A háború utol­só hónapjaiban tűnik fel új­ra Egerben, rövid időre, s bújkálásának csak Eger fel­szabadítása vet véget 1944. december 4-én újra megala­kítják a pártot * a megyei pártbizottság titkárának tisz­tét őrá osztják. Ö is ott ült a debreceni református kollé­gium alacsony mennyezetű, puritán egyszerűségű orató­riumában, az Ideiglenes Nem­zetgyűlés tagjai között Volt a megyei tanács elnökhelyet­tese, igazgatója sok vállalat­nak, s így ment nyugdíjba — 68 éves korában. Karhatal- mistaként harcolt 1956-ban az ellenforradalmárok ellen, s aktív munkásőr ma is. Kitüntetések egész sora jel­zi forradalmi ívelésű életé­nek megbecsülését. Legutóbb a Szocialista Hazáért Érdem­rendet adományozták neki. Búcsúzásnál csendesen annyit mond: — Sokszor visszanézek éle­temre, és semmit nem sajná­lok, amit tettem. Ha lehet­ne, újra csak ezt tenném. Pataky Dezső Tettünknek, gondolatunknak irányítója a párt »Ónk akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek". B dk bátrak voltak. Kommunisták. Felismerték a tár­sadalmi változás szükségszerűségét, milliók Jogos iga­záért, a proletárhatalomért küzdöttek tollal, szerszámmal, fegyverrel. Ki mertek állni a munkásság ügyéért: a máért és a holnapért. Helytálltak a gyárakban, a földeken, őket látjuk a katedrákon, a könyvtárakban, ők irányítják a munkát az élet minden területén. Tanításaik, példamu­tatásaik alapján készülünk a nagy feladatra: egyszer majd mi folytatjuk ezt a nehéz és felelősségteljes munkát. Nagyon sokat köszönhetünk a pártnak: azt, hogy harc helyett békében, géppuska helyett könyvekkel a kézben haladhatunk azon az úton. amelyet ők törtek és amely a végső cél. a kommunizmus felé vezet. Hogy ismerjük a célt hogy világosan látjuk a hozzá vezető utat, ezt köszönjük most a kommunistáknak. K5- szentjük az ötvenéves pártot a KISZ-tagok nevében. Ígér­jük hogy a ránk rótt feladatokat példásan végrehajtjuk « minden tettünknek, gondolatunknak irányítója a párt, a kommunizmus eszméje lesz. Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-bizottsága Kun Béla vezetésével, Stven évvel ezelőtt ebben a házban jöttek össze azok az elvtársak, akik megalakították a Kom­munisták Magyarországi Pártját A Városmajor utca 42. szám alatti ház falán emléktábla hirdeti a nagy történelmi dátu mot . * (Bozsán Endre felvételei N yolc évtizeddel a vál­lán Hikádé Aladár, nagy történelmi események tanúja. Ott volt azok között, akik ötven évvel ezelőtt el­határozták a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakítását, egyike azoknak, akik e naptól kezdve a párt által képviselt eszmékért él­tek és küzdöttek. — Tizenhat gyerek nevel­kedett a családban — mond­ja Hikádé elvtárs — mosto­haapám kőművessegéd volt. Az elemi iskolában módo­sabb szülők gyerekeit segí­tettem a tanulásban, kosztért, néhány krajcárért, aztán kái- pitosinasnak, majd műsze­résznek mentem, végül mun­kás lettem a GANZ-ban. Mint fiatal segéd Bécsbe, Berlinbe mentem „valcolni”, ahogy ez akkoriban szokás volt. A katonai behívó szólí­tott haza. Végigjártam a frontokat. A háború vég ín lázításért hadbíróság elé ál­lítottak, halálra ítéltek. A kivégzés elől őreimmel együtt megszöktem. Mire hazaértem Pestre, kitört az ' őszirózsás forradalom. Bizalminak vá­lasztottak a Lipták Gyárban. A MÁVAG-gyári sortűzre hii is sztrájkkal feleltünk. En akkor már ismertem Kun Bé­lát, az ő oldalán álltam és ki is tartottam mellette mind­végig. — Esős vasárnapon, no­vember 17-én érkezett Kun Béla a forradalmi Budapest­re. Néhányadmagával jött, társainak túlnyomó többsége odakint maradt az oroszor­Azon a november 24-én;;; Beszélgetés Hikádé Aladárral szági harctereken, ahol a kü­lönböző frontokon magyarok tízezrei küzdöttek az ellen- forradalmi erők ellen, a pro­letár nemzetköziség vörös csillagával sapkájukon. Akik hazajöttek, a lángot hozták: a tőkés földesúri Magyaror­szág építménye már repede­zett, az őszirózsás polgári for­radalom elindította a válto­zást, de több jel azt mutatfa, hogy megállni készül fél­úton. — Kun Béla és a cári ha­difogságból Lenin oldalára állt forradalmárok csoportja, két héttel előbb a moszkvai Dresden szállóban megállí­tották a magyar kommunis­ták hazakészülő harci cso­portját. Itthon nagy munka várt rájuk: meg kellett szer­vezni a proletáriátus párt­ját. M egérkezése után Kun Béla azonnal munká­hoz látott. Hikádé elvtárs és az akkori idők más tanúinak emlékezete szerint, húsz— harminc emberrel tanácsko­zott naponta, szakszervezeti vezetőkkel, a nagyüzemek munkásainak képviselőivel, értelmiségiekkel, a vidéki munkásszervezetek küldöttei­vel. — Néhány nap múlva kö­zös elhatározásra jutottak valamennyien, — emlékezik ETIkádé Aladár. — A követ­kező vasárnapon, november 24-én Kelen József mérnök Városmajor utca 42. alatti lakásán jöttünk össze titok­ban, mintegy negyvenen. Ott voltak az Oroszországból ér­kezettek: Kun, Jancsik, Pór, Rabinovics, Münnich, Kari­kás, Kellner, Vántus, Rákosi, Seidler, a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek lá­zadói: Alpári, Chlepkó, Fied­ler, Hirossik, Rudas, Szaton, Mikulik, a mátyásföldi főbi­zalmi; s a háborúellenes har­cokban megedződött fiatalok: Korvin, Mosolygó, Lékai, Matusán, a huszonegy éves Sallai, a húszéves Révai Jó­zsef. — A döntések szűkszavú­ak és egyértelműek voltak: erős, egységes, vezetésre ké­pes marxista—leninista él­csapattá kell szerveznünk az új pártot, hogy alkalmas le­gyen irányt szabni az ese­ményeknek; lapot kell te­remteni — a későbbi Vörös Üjságot —, hogy új hangon, a forradalmi igazság nyelvén tájékoztassa, alakítsa a köz­véleményt. — Az alakulást követő na­pokban a KMP titkársága a Visegrádi utca 15. számú ház­ba, Kassákék műteremlaká­sába költözött, ott tartottuk meg az első népesebb gyű­lést. Elkezdődött a vidéki pártszervező munka, a Du­na—Tisza közén, az Alföl­dén, a Dunántúlon is ... — A Tanácsköztársaság idején vádbiztos, majd a for­radalmi törvényszék elnöke lettem. Horthyék törvényszé­ke elé kerültem a Tanács­köztársaság megdöntése utá'n, s megértem, hogy másodszor is halálra ítéltek. Szovjet— Oroszország kormányának proletár-internacionalista se­gítsége mentett meg engem is több elvtársammal együtt. Mint ismeretes, fogolycsere történt, így hagyhattam el a börtönt. Életem legnagyobb élménye az volt, amikor Kun Béla bemutatott Leninnek, aki meieg emberi érdeklődés­sel fordult hozzám, kíváncsi volt rá, mit és hogyan csele­kedtem a forradalmi hóna­pokban. Vlagyimir Iljics megtisztelő feladatot bízott rám: kinevezett a Kreml őr­ségének parancsnokává. Sok évig töltöttem be ezt a tiszt­séget ... V isszatérve arra, amit az ötven év előtti no­vember 24-ről elmondtam, még annyit: a Kommunisták Magyarországi Pártja elin­dult, győzelmekkel és csapá­sokkal, sikerekkel és megpró­báltatásokkal teli, küzdel­mes, de végül is diadalt ara­tott, történelemforduló út­ján. ÍV. F.) 1968. november 24., vuinuf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom