Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

KALASZDI ISTVÁN OSVÄTH GABOR Háromszáz éves népszerűség Murillo és kortársai a Szépművészeti Múzeumban »A szerzetesek és az asz­■zomyok festője”, így nevez­ték háromszáz esztendeje és a bájos gyerekekre napjaink­ban is gyakran mondják: »Olyan, mint egy Murillo- angyalka”. Bartolomé Este- bán Murillo, az 1618-ban született szevillai mester, év­századok múltán is megőriz­te népszerűségét, s híveinek száma a világon talán most Is több. mint a spanyol fes­tészet arany­korának ne­vezett XVII. század többi hazai művé­szének együtt­véve. Nem ti­tok e halvá­nyulni nem akaró népsze­rűség oka; aki végigné­zi a Szép­művészeti Múzeum ju­bileumi ki­állítását (a mester szüle­tésének 350. évfordulója alkalmából nyílt meg a Murillo és kortársai cí­mű időszaki gyűjtemény a márványte­remben), könnyen le­olvas! atla a kiállított mű­vekről. miért lelkesedik a modem kor közönsége is Murilloért A spanyol barokk mestere­ként emlegetjük Murillót, mert működése valóban e gazdag korszakira esik, s mart művészete letagadha­tatlan ul magán viseli e stí­lus jegyeit Am azt is érez­zük. nem egészen találó, ha kimondjuk: barokk ; festő. Hiszen Rubens égbesodró és pompázatos kompozícióitól éppoly távol vannak képed, mint Rembrandt drámai em­berséggel teli mély művei­től, az izzó itáliai barokknak éppúgy csak távoli rokona, mint a nehéz vallásossággal teli spanyol kortárs-alkotá- soknak. S. Murillo elkülönü­lő életműve még önmagán belül is két különböző ágra válik szét Mindkét témakör­ben — az életképben és a vallásos jelenetben — ugyanazokat a modelleket festi: szépbőrű andalúz pa­rasztasszonyokat spanyolok­nál is feketébb spanyol cigá­nyokat sevillai egyszerű embereket, s főként szülővá­rosa hajóépítő- és matróz­negyedeinek kedves és általa híressé vált gyerekfiguráit lághíres gazdag spanyol anyagáról — rangban spa­nyolországi múzeumok után következő bőséges kollekció­járól. — elsősorban a ké­sőbbi, érett képeket őrzi ter­meiben. Köztük is az egyik legszebb, leghíresebb érett alkotást, a nagyméretű és vi­lágszerte főműként számon tartott A kis Jézus kenyeret osztogat a zarándokoknak cí­mű vásznat A sevillai elag­Férfíképmás. (MTI fotó — Szebellédj Géza felvételei közgyűjtemény. —- amely vi- gott papok menhelye szá­mára készült a kép 1678-barw s a kenyeret kapó zarándo­kok sorában az első Don Justino de Neve kanonok, Murillo barátja és megbízó­ja. A meghitt lírai alkotás valóban páratlan; a róla ké­szült másolatok spanyol mú­zeumok féltett kincsei ma is. Korábbi munka — az 1660-as években készült — az előbbi remek oldalára függesztett kép. Sevillai asz- talosműhely a háttere és utca- gyerekekből lett kis bibliai JÁR A RIBXIKARi alakok teszik meghitté és mindennapivá A szent csa­lád a kis Keresztelő Já­nossal című kompozícióit A múzeum magántulajdon­ban lévő képeket is gyűjtött a kiállításra, ennek köszön­hetjük a félig fedetlen, félig letompított színekbe öltöz­tetett átszellemült Bűnbánó Magdolna vásznát míg a mellette lévő Férfiképmás ugyancsak a Szépművészeti Múzeum tulajdona. Erről a kisbaj uszú. szakállas fekete férfiről sokáig vitatkozott a művészettudomány. hosszú ideig Murillo önarcképének tartották, de azóta kiderült a tévedés. Ugyancsak sok vitá­ra adott okot a kiállítás leg­ismertebb képe. a Mária gyermekével és zenéló an­gyalokkal címen ismert meg­ragadó alkotás. A megejtsen szépséges madonnát finom, kecses gyerek-angvalokat változatos kompozícióba állí­tó művön (a jellegzetes ok­ker fényben itt kicsi szár­nyas puttó-kölköb kukucs­kálnak) olvasható . B. E. Mu­rillo 1675” jelzést később fes­tették a nagyszerű alkotásra Mindazonáltal a mester lágy. késői stílusának legszebb je­gyeit Ismerik fel a művészet- történészek a képen, s az ér­tékes remeket — amelynek másodpéldánya egy londoni gyűjteményben, m róla ké­szült másolat pecHg a eadizi múzeumban van — a művész vezette műhelynek tulajdo­nítják; Murillo ugyanis nemcsak kora közönségére: hazájá­nak akkori művészeire Is óriási hatással volt. Murillo- tanítványok. és azok tanítvá­nyai próbálták követni a mestert, és az évfordulós ssép kiállítás ezeket az alko­tásokat te összegyűjti Zur­barán. Pered a, Tobar. Juan de Sevilla mellett a névtelen Murillo-követőket te rendre bemutatja; n. a. MAROKNYI MELEG Kezem hűsége maroknyi meleg: megvéd, simogat, gyere közelebb. Tiéd, érted él ujj. köröm, tenyér, vér-szikrák, sejtek érted tüzelnek, csontba, húsba vág boldog tfiznyaláb. keres, közelít, vad, bolond, szelíd, a kéz, a kezünk mondatja velünk, amit nem merünk. Tenyérnyi fészek. maroknyi meleg: itt van a kezem, add a tiédet. JULIAN TUVTM: ANYÁM Lelőtték a fasiszták. Mikor értem imádkozott. Lelőtték a fasiszták, Mikor értem jajgatott Könnyét golyó törölte lé. Kezdtek újra tölteni. Hogy azután... de azután már Nem volt kibe ereszteni. Szétlőtték lelkét anyámnak — E lágy szót, mely számon lebegett A Város mártír-kövére dobták Az ablakból a tetemet Emlékezz, kicsi leányom. Majd az unokák is emlékezzenek; Beteljesült a szó: utca kövén Taposták szét a hitemet A szent halál e porondjáról adtam Az anvaföldnek anyám. De lelkem csonkjai örökre ott Rángnak a Város romhalmazán. (Bán Ervin fordítása) ANTALFY ISTVÁN: Ez is elég... Becsukom már a könyvemet a szemeim is lecsukódnak, nem mérem már a perceket hogy ma van-e még, vagy már holnap'­így jön mindig a napok vége, — a színek már összemosódnak... —• Te úgy hajolsz a nap fölébe, hogy ez is elég altatónak. Nyakizom A nyakizom két dologra Biccentésére A fejnek. Az ifjú: Balra fordul: hű! Jobbra for dpi: hűl Ez a nő: kell' Az a nő: kell! A felnőtt: Fölemeli fejét. alkalmas: és forgatásán" lehaiintia Bic­cent.. Biccent: a feleségnek. Felettesének. a földrengésnek Beleegyezem. Nem ellenkezem. És nem mond SZIÄT. Csak Bic­cent. HARRI KA AS ALAINEN: n A LO K Ä fülkagylóban otthonra találtak s dalolta őket a száj vad fenyvesen át hegyen át űj fülbe szálltak új szívbe új szájba. Ha vizet látott felszívta a víz dalait letépte a nyár virágba borait dalait s a szürkület dalait Dalokat mondott mik az erdő útjain messze futottak s 6 nézett utánuk szemében a felhős nap szürkesége és szomorúsága annak ki itt maradt mint egy öregember seótlanuL (Képes Géza fordítása) Harri Kaasalaínen, neves finn kőitő egy esz­tendeje halt meg. BAKARUSA Csakhogy az életképeken ezek a népi típusok koldul­nak, dinnyét esznek, csava­rognak. sőt bolházkodnak. míg a későbbi vallásos kom­pozíciókon Madonnává vál­nak a szép bőrű parasztasszo- nyok. Szent Józseffé a mes­teremberek. s ayermek-Jé- zussá, angyalokká a más ké­peken bolházkodó kisfiúk. A népi életképek precíz ábrázolá­sa, a vallásos kompozíciókon puha tónussá, érzékeny szín- harmóniává oldódik. Gyön- gédebb. átszellemiiltebb lesz a kép —. de nem annyira, hogy fel ne fedezhetnénk ma is például a Szent Család együttesében az 1660-as évek spanyol kisemberének ottho­nias hangulatát. Fölismerte már a korabeli közönség is. Ezért szerette a spanyol kis­ember Murillo reá hasonlító festett szentjeit, s ezért van valami megragadóan kedves, egyszerű és földi hangulata mégoly túlvilágian emelke­dett szent-ábrázolásainak is. Ez a hangulat uralja a ju­bileumi kiállítást a Szépmű- 'fcfezeti Múzeum márványter- xtivm mert a budapesti A legjobb viszonyban vál­tunk el egymástól. Megígér­te, hogy július elsején feljön Belgrádba. Végképp elhatá­rozta, hogy felköltözik, és nem fog változtam közös megegyezésünkön. Nem is ke­restem többé vele a találko­zást. A kitűzött időre viszont előkészítettem mindent, la­kást szereztem és puhatolóz­tam, hogyan írathatnám be őt könyvelői tanfolyamra, s ha elvégzi, hol helyezhetném el, a saját üzemünknél, vagy esetleg másutt. Ennyivel iga­zán tartozom neki. Biztosítot­tam, hogy feleségül veszem, s mihelyt feljön, egybeke­lünk. Úgy is beszéltem róla, mint jegyesemről, jövendő élettársamról. Végül majd rá­jön maga is, hogy merőben más az, ha törvényes férj- és feleségként él az ember, és nem úgy, mint eddig. Minden kész volt. És bíztam is ben­ne. Azt hittem a szertelen ki­csapongások után végre meg­nyugszik, s a békés napokkal hajlékunk a szerelem fészke lesz, az összhangé, a nyuga­lomé. Megunhatta már a le­alázó kalandokat azon az át­kozott Malinovacon, ahol, ki tudja, ki kinek osztja kegye­it .. Július elsején levelet kap­tam tőle. Esze ágában sincs feljönni Belgrádba... Szó sem lehet róla... Az ördögbe is, vajon mit forgathat már me­gint a fejében? Vagy esetleg miattam ngm tudja rászánni magát? Merthogy a nővére férje vagyok? Mert a család­ja kitagadott? Hiszen miatta tagadott ki a család. Igaz, ugyan, hogy sohasem beszél­gettünk kimerítően a ket­tőnk kapcsolatáról, nem is igen volt rá időnk, ha együtt voltunk, rendszerint píron- gattam; féltékeny voltam és rosszallottam a kicsapongá­sait, kérleltem, ő meg hall­gatott; így aztán nem is tu­dom voltaképpen boldog- volt-e az együtt töltött órák­ban, vajpn szeret-e? Volta­képpen semmit sem tudok. Vladpval megbeszéltem még egyszer a malinovaci utunkat. Abban állapodtunk meg, hogy magával hozza Bó­rát is. A ruhát is megvettem már Bakarusának. A leg­újabb vonalú a legújabb so­rozatból. Eltökéltem, hogy gyökeresen változtatok a dol­gon. Nem mehet így tovább! Bóra mindig jó volt hozzám, most is felajánlotta a kocsi­ját. Csak a benzinköltséget fogadja el tőlem. Ahogy megérkeztünk, Bó­ra és Vladó felkerekedett, hogy felkeresse Bakarusát. Én a szállodában várakoz­tam. A fiúk visszajöttek. Nél­küle. Épp vacsorához ültünk, amikor belépett az étterem­be. Már jócskán ittam, és most borúsabban, vagy talán kétségbeejtőbben is láttam a dolgot, mint Belgrádban. A szesz különben sem úgy hat rám, mint másokra. Engem nem derít fel, inkább lehan­gol. Nem nyújt élvezetet, sem feledést. Nem lebegtet, ha­nem elnehezít. Bejött, megállt, és mintha keresne valakit, körülnézett. Egy ismeretlen fiatalember kíséretében. Idejött hozzánk, s durva szitkozódással kezd­te: unja, torkig van már az egész mindenséggel, és nem hajlandó folytatni ezt a hü­lye kapcsolatot. Szemrehá­nyással illetett, mert beidéz­tettem kihallgatásra. Csak nem akarom börtönbe juttat­ni azért, mert nem szerei ?! Igen, beidézték, de csak ta­núnak, mondtam, abban az országúti rablótámadásban. De őt ez igazán nem érinti. — Hallgass — szakított fél­be. — Tudod, hogy az életem­mel játszol? — Nem a tieddel, hanem a magaméval — mondtam csendesen. Rám nézett és elsápadt. Be­lekarolt a kísérőjébe és elné­mult. — Hazudtál. Én mindent megadtam neked, ami tőlein tellett. A jegygyűrűt is be­csúsztattam a zsebedbe. Ki­mentettelek a rendőrségről

Next

/
Oldalképek
Tartalom