Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
Rossini halálának 100; évfordulójára ,t HATALMAS tömeg tohm- .gott 1S68. novemberében a párizsi Pére Lachaise temetőben. amikor utolsó útjára i jísérték a népszerű maestrot, á november 13-án meghalt- -Rossinit, Elkísérték mindazok, akik hálásak voltak gyönyörű itáliai dallamaiért, zenéjének humoráért és öröméért. Hetvenhat éves volt ekkor a zeneszerző. Rossini 1792-ben, Pesaró- ban született. Apja fúvóshangszeren játszik, vezényel, operát szerez, anyja énekesnő. A gyermek korán magába szívta a muzsikát, s hatévesen már triangulumon játszik az apja által vezényelt helybeli katonazenekarban. Szülei csakhamar vándormu- |sikusok sorsára jutnak, ő pedig Bolognában készül a muzsikuspályára. Látogatja a konzervatóriumot, de nem fejezi be, hiszen az operaíráshoz nem szükséges a sok bonyolult kontrapunkt ismerete. Első operáját szép sikerrel mutatta be a velencei S. Moise színház, s húszévesen már a Milánói Scalának dolgozik. Az itt előadott Peitra §el p ara gone című alkotása agy csapásra Rossinire irányítja az olasz impresszáriók figyelmét. Sorra írja operáit, a kor szokása szerint igen gyorsan, nemegyszer hetek alatt fejez be egy-egy művet, * mindig az opera tervezett előadóinak testére-felkéezült- áégéne szabja szerepeit . 1S15-BEN BARB AJ A. a kot legnagyobb színigazgatója Nápolyba szerződteti, hogy évi két opera írásával fedez- ao a San Carlo színház műsorgondjait Egy év múlva Rómában botrányba fulladt a máig legnépszerűbb Rossi- ni-opera, a Sevillai borbély bemutatója. A mű csak a későbbi előadásokon aratott sikert Az 1820-as években a zeneszerző több külföldi utat vállalt, Bécsbe, Londonba «tazik s mindenfelé ünneplik művészetét. 1824-ben Párizsba szerződik. Ory grófja című francia Szövegű operájával 1827- ben hódította meg a párizsi közönséget. Utolsó színpadi műve, a Teli Vilmos 1828- ban indult el a siker útján. Rossinit kitüntetésekkel, díszhivatalokkal halmozták d, s igen előnyös megbízást adtak neki újabb operák írására. A zeneszerző azonban, aki élete első 37. esztendejében csaknem 40 operát írt belefáradt a színházi hajszába, s nem komponált operát többé. Igaz, 1830—36 között is lelke volt a párizsi Olasz Színháznak, amelyben hatalmas sikerrel adatta elő kor- társai, Bellini és Donizetti alkotásait. Később megosztotta idejét a francia főváros és Itália városai között. 1847-ben súlyosan megbetegedett, s csak a jeles párizsi orvosok tudtak rajta se- gítepi. Életének utolsó évtizedeiben Párizs népszerű művészegyéniségeként, széles baráti körrel tartott fenn kapcsolatot. Városi lakásában, vagy Passy-ban levő nyári házában egész Európa látogatóit fogadta, Lisztet és Wagnert is. Környezetéhez tartozott Meyerber és Auber, a festőművész David és az író Dumas. Népszerűsége töretlen volt élete utolsó pillanatáig és csak növekedett halála óta is. Rossini művei az utóbbi időben reneszánszukat élik. Elég egy pillantás a budapesti Operaház műsoraira: az utolsó évtizedben felúj tották a Teli Vilmost, az Ory grófját és a Hamupipőkét, míg a Sevillai borbély az 1827-es pesti bemutató óta soha nem került le a játékrendről. Az ilyen hatalmas és tartós népszerűség semmikép nem tekinthető véletlennek. Rossini zseniális képviselője az olasz vígoperának, s virtúóz ismerője a színpad művészetének. Gazdagon merített a népi itáliai színjáték, a commedia deU’arte típus- és jellemtárából, de a jól ismert alakokat egyéniséggel ruházta fel, húsvér embereket ábrázolt. A bel canto, a „szép ének” hagyományát és a bravúros vokális mutatványok Igényét össze tudta kapcsolni a zenei jellemábrázolás követelményével. Operáinak remekbe szabott, peasdítő ritmusú és pompásan hangszerelt nyitányai — amelyek Arturo < Toscanini nyomán váltak a hangversenytermekben is otthonossá — zenekarkezelésének nagyszerű titkaiba engednek bepillantást. ROSSINI SZERETTE az életet és az embereket, szerette a humoirt és a tréfát, a zenében éppúgy, mint az őt körülvevő világban. Népszerű és közérthető zened nyelven szólt, eredetien s egyben roppant hagyomány sodrásában. Kortársai határtalanul ünnepelték s mi, halálának 106. évfordulójára emlékezve a zenetörténet nagy alakjaiként tiszteljük emlékét és elragadó művészetét Brener János — Teljesen felesleges uram, hogy figyelmeztessen. Nem vagyok vak, látom, mi tan a lábam előtt. Nem beszélve arról, hogy ostoba sem vagyok, t tudom, hogy mi várna rám, ha nem néznék a lábam elé. Uram, azzal, hogy ön szólt, hogy figyelmeztetett, egyszerre tételezte fel rólam, hogy vak vagyok és ráadásul még ostoba is. Ki nem állhatom az effajta for*oskodó, másoknál mindig és mindent jobban tudó frátereket. Az ilyen emberek keserítik meg a társadalom életét, az ilyenek vezetik tévútra az embereket, veszik el önállóságukat és magabiztosságukat — mondotta és nagyot ivöltve hanyatt-homlok beleesett a gödörbe.., — Nem tudott szólni? — kiabálta ki a gödörből... — Én szóltam — válaszoltam neki udvariasan ... — Szólt... szólt, a fene egye meg... De én a másik gödörre gondoltam, ami a lábam előtt volt, s nem arra, ami mögöttem van. (-él Munkatársaink külföldön I. „Sprechen Sie deutsch?...** HOGY A CÍMMEL ne Okozzak csalódást: az útinapló ezúttal nélkülözi a vadász- fróktól ismert formát, már csak azért is, mert a Német Demokratikus Köztársaságban eltöltött két hét alatt egyszer sem volt módom oroszlánra és effélékre vadászni. Ezúttal még a témát sem kellett becserkésznem, csalétket kitennem, mivel tgstvérlapunk. a hallei Freiheit. lelkes, munkatársainak jóvoltából dúskálhattam benne. Rám bízták: arról írjak, amiről akarok. Nekem minden tetszett, így a rendszerezés megkönnyítésére a Aapióformát választottam. SmüsőOi B. november 13, szerda. Ragyogó augusztusi délutánon, nyolc kiadós légzsák után landolt többek között velem a berlini Schönefeld repülőtéren az IL—18-as, négymotoros repülőgép. A landolásnak az a pillanata, amikor a gép végre megállt, roppant tetszett. Ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás: mégsem kockáztatom meg a tervbe vett űrutazást. Életem első repülőútjá- tól ugyanis ezt tettem függővé. Lehet, hogy az űrhajó nem kerül soha légzsákba, de egyelőre... Tehát landoltam, megérkeztem, és felsorakoztam a vámvizsgálathoz. Rövid ideig tartott, néhány perc múlva már melegen rázogat-' tűk egymás kezét az elém küldött kolleganővel, Susanne SchraderreL Először voltam olyan országban, melynek a nyelvét több-kevesebb sikerrel igyekeztem elsajátítani. A későbbiek folyamán rájöttem, hogy bizonyos fokig destruktív hatással voltam német kollegáimra, akik jóindulatulag nem szereztek be tolmácsot, ugyanis estére valamenyien törték a németet — a kedvemért... Nos, a biztonság kedvéért megkérdeztem a kedves Susanne-től, hogy — Sprechen Sie deutsch-? — elfelejtve, hogy nemrégiben férje társaságában, aki kulturális rovatvezető a Freheitnél, Egerben töltött két heteit, s már akkor bebizonyosodott, hogy egészen jól beszéli a német nyelvet.. Aztán hozzálátott suhanni a fekete Tatra 603-as a kényelmes sztrádán Halle felé. A kedves Susanne kitartóan magyarázott útközben, miután a szokásos „Hogy utaz- tál”-t megbeszéltük. Mondtam, hogy „gut”. é% bánatosan tekintettem az afkonyodó égre. Ezt magyarul is megértette, majd azt ajánlotta, hogy vacsorázzunk valahol. Egy „Mitropá”-nál álltunk meg, az országutak vándorait ellátó vendéglőnél. Természetesen német specialitást kértem. Megkaptam: darált nyers hús, hagymával, nyers tojással, főtt rizzsel, kenyérrel, ;. így a későbbiek folyamán mellőztem a specialitásokra vonatkozó igényeimet. AZTAN befutottunk Haliéba. Első pillanatra egy hatalmas város benyomását keltette. Az is. Több mint kétszázezer lakost számlál, vám színháza, operájá, sok gyára, alul- és felüljárója, vára — úgy hívják, hogy Mo- rttzburg JalrÓM. —■ úgy Melyik a „menőbb” kerékpár?,., ügy félre siklott versengés rövid története Hat—hét óra lehetett. Már égtek az utcai lámpák, korán sötétedett. A szolgálatos rendőrnek feltűnt két gyerek az egri SZTK épülete mellett Egy kerékpáron bab- rálgattak... — Hát ti mit csináltok? — szólította meg őket Nem tudtak mit felelni. Bár elég feleletnek számított az éppen leszerelt kerékpárlámpa. Ezt elvette tőlük, és felírta a nevüket. Másnap behívatták őket a kapitányságra szüleikkel — De nemcsak mi csináltuk — mondták odabent. — Ki még? Hat nevet soroltak fel, s lassan kiderült, hogy a tizenegy—-tizennégy éves gyerekek nyolctagú „társasága” már régóta foglalkozik járművek fosztogatásával. — Felkerestem őket az iskolában — mondja a vizsgálatot vezető rendőrtiszt. — Kiderült, hogy mind a nyolc gyereknek van kerékpárja, ellátva mindennel szépen, jól felszerelve. Aztán megkezdődött a versengés, hogy melyiknek ..menőbb” a kerékpárja? Eljutottak egészen addig, hogy az egyiküknek például 4—5 prizma is díszítette a hátsó sárhányóját. — A szükséges alkatrész beszerzésére nem kapott pénzt a gyerek? — Dehogynem — válaszolta az egyik szülő. — Egyszer 56 forintot adtam neki. Az viszont furcsa, hogy a pénz elégnek bizonyult három lámpafejre, két stoplámpára, meg két dinamóra — például... S ez nem tűnt fel otthon! Még az sem, hogy a gyerek maga kreálta csap- ágyas kiskocsiján is ott büszkélkedett egy lámpafej. Később már nem is a „fejre”, hanem a fémtükörre volt szükségük. A lámpafejet, miután leszerelték valamelyik gazdátlanul hagyott járműről, összetörték, csak a tükröt használták fel ___ Az otthon ka pott pénzből került ugyan lámpa, de a másiknak ugye, autóreflektora volt, így neki is az kellett. És elindultak beszerezni... — Melyik kerékpár volt a menő? — Amelyiken országúti és városi lámpa is volt, valamint visszapillantó tükör, és — legalább két dinamó. A vizsgálat során kiderült hogy esténkint, amikor már besötétedett ketten-hárvnan elindultak biciklizni. Meg- megálltak pihenni. Ilyen „pihenőhely” volt a Bartók tér, a Hadnagy utcai lakótelep, az uszoda és környéke, a vár és környéke... Amire szükségük volt a gazdátlanul hagyott motorkerékpárról, vagy kerékpárról, azt leszerelték. Még a szelepsapkát is a gépkocsikról — Soha nem kaptak rajta benneteket? — Egyszer... a Kacsa előtt akarta P. leszerelni egy kerékpárról a stoplámpát. A bácsi észrevette... és megpofozta, aztán elvette tőle, és elment... Nem tűnt fel a szülőknek. de nem tűnt fel az iskolának sem, hogy mivel „foglalkoznak” a csemeték. Pedig az üzleteiket az iskolában bonyolították le, cserélgették, adták-vették a lopott alkatrészeket. — A holmiknak külön árfolyama volt közöttük — mondta a rendőrtiszt. — A stoplámpa égővel együtt 3 forint, a lámpafej 10—15 forint között, a dinamó 25—30 forint között. Aztár, vagy a. kerékpárjukra szerették, vagy otthon, a játékok között tárolták az alkatrészeket. Fanyar mosolyra késztető „sztori” a vizsgálat folyamán, mennyire nem törődtek a szülők azzal, mit is csinál a gyerek, merre csavarog...? Az egyik szülő szintén ott volt csemetéje kihallgatásán. — Miért nem vagy otthon olyan későn? — kérdezte a gyereket a rendőrtiszt. És a szülő is, mint akinek éppen akkor jut eszébe: — Tényleg, kisfiam ... miért nem vagy otthon’ Ez a kérdés kissé késve jött, de remélhetőleg, nem későn. S ha már a reménykedésnél tartunk, talán az iskolában — de nemcsak abban, ahol ezek a gyerekek tanulnak — jobban figyelnek arra, mit csinál a kisdiák az óra alatt! Ezt „csak" azért jegyezzük meg, mert azóta újabb kis „galeri” fedeztetett fel, hasonló cselekmények elkövetése közben ... (K. G.) Tizennyolcmilliárd forint társadalombiztosításra Egy ér alatt 25 százalékkal nőtt a terhességi’ gyermekágyi segély — 1310000 nyugdíjas A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán most elkészült összesítés szerint az év első háromnegyedében kereken 18 milliárd forintot fizettek ki társadalombiztosításra, 1,4 milliárddal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A születések számának növekedése következtében a legnagyobb mértékben — 25 százalékkal — a terhességi- gyermekágyi segély összege emelkedett A legnagyobb tétel azonban továbbra is a nyugdíj. Szeptember végén I 310 000 nyugdíjasa volt az országnak, 54 ezerrel több, mintegy 3 évvel korábban. A hívják, hogy Saale, — s többek között egy hatemeletes szállodája, az Interhotel. Ide érkeztünk meg, első vadásztanyámra, amelyet sürgősen, és nagyképűen „Camp Inter- hoteT-nek neveztem eL Ami a másnapot illeti, kísértetiesen hasonlított a magyarországi ébredéshez. Zuhanyozás. és néhány perces főnévragozás után a reggeliző étteremben körbejártam az önkiszolgáló asztalt, aztán megérkezett Susanne, hogy elvigyen a főszerkesztőhöz, Hans-Dieter Krügerhez, bemutatkozni. Ott hallottam meg. a nagy termetű, vörösesszőke, jókedélyű Dietertől, hogy mi történt az éjszaka folyamán Csehszlovákiában. — Jóra fordul minden — mondta végül. — Pihenj, élj a programnak, remélem, jól érzed majd magad nálunk. Hatalmas épület a szerkesztőség, nem csoda: majd félmillió példányban jelenik meg a Freiheit. Megyei lap, a Haliéhoz tartozó megye két és fél millió lakost számlál! A NAP ELRÖPPENT. Egy kis körséta a városban, any- nyi benyomással, hogy mire beesteledett, csak egy felirat maradt meg határozottan bennem: Stempel Schubert.. — Nálatok is van bürokrácia? (a Stempel pecsétnyomót jelent) — kérdeztem a kísérő Wolfgang Schradertől naivan. — Haladunk a korral — felelte nevetve. — Annál: idején Schubert zenét szerzett, most pecsétet gyárt.. Kátai Gábor (Következik: Látogatóban HiodeinéB _ saját jogú nyugdíjak havi átlagos összege egy év alatt 1018-ról 1041 forintra emelkedett, 8 kilenc hónap alatt összesen 7,7 milliárd forint nyugdíjat fizettek ki, 630 millióval többet a tavalyi háromnegyed évinél A táppénzesek aránya a tavalyihoz képest nem változott, mivel azonban a biztosítottak száma és a bérátlag is nőtt, e célra hét százalékkal többet, jó kétmilliárd forintot fizettek ki A gyógyszerellátás háromnegyed év alatt majdnem másfél milliárd forintjába került az államnak. Egyedül a esaládi pőQék csökkent, körülbelül egy százalékkal Ennek az az oka, hogy az érintett korosztályból kilépők száma nagyobb, mént a születések — egyébként növekvő — száma. A esaládi pótlékként kifizetett összeg kilenc hónap alatt így is túlhaladta a kétmilliárd forintot, szinte pontosan megegyezett a táppénz Összegével A gyermekgondozási segélyt 77 576-an veszik igénybe. A jelentkezés ennél több volt, időközben azonban különféle okokból 9800-an lemondtak a segélyrőL A dolgozók létszámához képest a legtöbben Győr—Sopron megye vállalatainál veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt (2,8 százalék), míg a legkevesebben Zalában (1,6 százalék), (MTT) Több mint kétszáz nevezés a 4, országos amatőr könnyűzenei fesztiválra A KISZ központi bizottsága, az MSZBT, a Magyar Rádió és Televízió, valamint a KISZ Nógrád megyei Bizottsága a jövő év áprilisában ismét Salgótarjánban rendezi meg az országos ifjúsági amatőr könnyűzenei fesztivált. Az immár negyedik alkalommal megrendezendő fesztiválra máris több mint kétszáz hazai ifjúsági amatőr együttes nevezett A vetélkedőt négy kategóriában bonyolítják le: a dzsessz, a hagyományos tánczenei, a beat és a pol-beat kategóriában. A részt vevő együtteseknek 15 perces műsort kell előadniuk a zsűri és a közönség előtt, és két saját szerzeményt is be kell mutatniuk. Egy-egy kategóriában arany, ezüst illetve bronz diplomát nyerhet a három legjobb együttes. A fesztivál gálaesttel zárul amelyen átadják a legjobbaknak a KISZ központi bizottsága, a Magyar Rádió és .Telenaki mYffiint a «negyei intézmények nagydíjast. A dzsessz kategóriában nyertes zenekar a Magyar Rádió „Alba Regia” nemzetközi dzsessz-fesztiválján képviseli majd a magyar együtteseket (MTI) Keresőnk budapesti és vidéki változó munkahelyre lakatos-szerelő szak-éssegédmunkásokat Külszolgálati költséget havonta egyszeri hazautazást hetenkénti hazautazási költség-hozzájárulást szállást térítünk, minden héten szabad szombat 44 órás munkahét Bérezés: teljesítménybérezés kereset- korlátozás nélkül. Jelentkezés: „Fémmunkás” Váll. Szerelési Üzem, Budapest XIII., Lomb u. 11. Felvétel esetén a felutazási költséget megtérítjük. ( .
