Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

Rossini halálának 100; évfordulójára ,t HATALMAS tömeg tohm- .gott 1S68. novemberében a párizsi Pére Lachaise teme­tőben. amikor utolsó útjára i jísérték a népszerű maestrot, á november 13-án meghalt- -Rossinit, Elkísérték minda­zok, akik hálásak voltak gyö­nyörű itáliai dallamaiért, ze­néjének humoráért és örömé­ért. Hetvenhat éves volt ek­kor a zeneszerző. Rossini 1792-ben, Pesaró- ban született. Apja fúvós­hangszeren játszik, vezényel, operát szerez, anyja énekes­nő. A gyermek korán magá­ba szívta a muzsikát, s hat­évesen már triangulumon ját­szik az apja által vezényelt helybeli katonazenekarban. Szülei csakhamar vándormu- |sikusok sorsára jutnak, ő pedig Bolognában készül a muzsikuspályára. Látogatja a konzervatóriumot, de nem fejezi be, hiszen az operaírás­hoz nem szükséges a sok bo­nyolult kontrapunkt ismere­te. Első operáját szép siker­rel mutatta be a velencei S. Moise színház, s húszévesen már a Milánói Scalának dol­gozik. Az itt előadott Peitra §el p ara gone című alkotása agy csapásra Rossinire irá­nyítja az olasz impresszáriók figyelmét. Sorra írja operáit, a kor szokása szerint igen gyorsan, nemegyszer hetek alatt fejez be egy-egy művet, * mindig az opera tervezett előadóinak testére-felkéezült- áégéne szabja szerepeit . 1S15-BEN BARB AJ A. a kot legnagyobb színigazgató­ja Nápolyba szerződteti, hogy évi két opera írásával fedez- ao a San Carlo színház mű­sorgondjait Egy év múlva Rómában botrányba fulladt a máig legnépszerűbb Rossi- ni-opera, a Sevillai borbély bemutatója. A mű csak a ké­sőbbi előadásokon aratott si­kert Az 1820-as években a zeneszerző több külföldi utat vállalt, Bécsbe, Londonba «tazik s mindenfelé ünneplik művészetét. 1824-ben Párizs­ba szerződik. Ory grófja című francia Szövegű operájával 1827- ben hódította meg a pá­rizsi közönséget. Utolsó szín­padi műve, a Teli Vilmos 1828- ban indult el a siker út­ján. Rossinit kitüntetésekkel, díszhivatalokkal halmozták d, s igen előnyös megbízást adtak neki újabb operák írá­sára. A zeneszerző azonban, aki élete első 37. esztendejé­ben csaknem 40 operát írt belefáradt a színházi hajszá­ba, s nem komponált operát többé. Igaz, 1830—36 között is lelke volt a párizsi Olasz Színháznak, amelyben hatal­mas sikerrel adatta elő kor- társai, Bellini és Donizetti al­kotásait. Később megosztotta idejét a francia főváros és Itália városai között. 1847-ben súlyosan megbe­tegedett, s csak a jeles pári­zsi orvosok tudtak rajta se- gítepi. Életének utolsó évtize­deiben Párizs népszerű mű­vészegyéniségeként, széles baráti körrel tartott fenn kapcsolatot. Városi lakásá­ban, vagy Passy-ban levő nyári házában egész Európa látogatóit fogadta, Lisztet és Wagnert is. Környezetéhez tartozott Meyerber és Auber, a festőművész David és az író Dumas. Népszerűsége tö­retlen volt élete utolsó pilla­natáig és csak növekedett ha­lála óta is. Rossini művei az utóbbi időben reneszánszukat élik. Elég egy pillantás a buda­pesti Operaház műsoraira: az utolsó évtizedben felúj tották a Teli Vilmost, az Ory gróf­ját és a Hamupipőkét, míg a Sevillai borbély az 1827-es pesti bemutató óta soha nem került le a játékrendről. Az ilyen hatalmas és tartós nép­szerűség semmikép nem te­kinthető véletlennek. Rossini zseniális képviselője az olasz vígoperának, s virtúóz isme­rője a színpad művészetének. Gazdagon merített a népi itá­liai színjáték, a commedia deU’arte típus- és jellemtárá­ból, de a jól ismert alakokat egyéniséggel ruházta fel, hús­vér embereket ábrázolt. A bel canto, a „szép ének” ha­gyományát és a bravúros vo­kális mutatványok Igényét össze tudta kapcsolni a zenei jellemábrázolás követelmé­nyével. Operáinak remekbe szabott, peasdítő ritmusú és pompásan hangszerelt nyitá­nyai — amelyek Arturo < Toscanini nyomán váltak a hangversenytermekben is ott­honossá — zenekarkezelésé­nek nagyszerű titkaiba en­gednek bepillantást. ROSSINI SZERETTE az életet és az embereket, sze­rette a humoirt és a tréfát, a zenében éppúgy, mint az őt körülvevő világban. Népsze­rű és közérthető zened nyel­ven szólt, eredetien s egyben roppant hagyomány sodrásá­ban. Kortársai határtalanul ünnepelték s mi, halálának 106. évfordulójára emlékez­ve a zenetörténet nagy alak­jaiként tiszteljük emlékét és elragadó művészetét Brener János — Teljesen felesleges uram, hogy figyel­meztessen. Nem vagyok vak, látom, mi tan a lábam előtt. Nem beszélve arról, hogy os­toba sem vagyok, t tudom, hogy mi várna rám, ha nem néznék a lábam elé. Uram, az­zal, hogy ön szólt, hogy figyelmeztetett, egy­szerre tételezte fel rólam, hogy vak vagyok és ráadásul még ostoba is. Ki nem állhatom az effajta for*oskodó, másoknál mindig és mindent jobban tudó frátereket. Az ilyen em­berek keserítik meg a társadalom életét, az ilyenek vezetik tévútra az embereket, veszik el önállóságukat és magabiztosságukat — mondotta és nagyot ivöltve hanyatt-homlok beleesett a gödörbe.., — Nem tudott szólni? — kiabálta ki a gö­dörből... — Én szóltam — válaszoltam neki udva­riasan ... — Szólt... szólt, a fene egye meg... De én a másik gödörre gondoltam, ami a lábam előtt volt, s nem arra, ami mögöttem van. (-él Munkatársaink külföldön I. „Sprechen Sie deutsch?...** HOGY A CÍMMEL ne Okozzak csalódást: az útinap­ló ezúttal nélkülözi a vadász- fróktól ismert formát, már csak azért is, mert a Német Demokratikus Köztársaság­ban eltöltött két hét alatt egyszer sem volt módom oroszlánra és effélékre va­dászni. Ezúttal még a témát sem kellett becserkésznem, csalétket kitennem, mivel tgstvérlapunk. a hallei Freiheit. lelkes, munkatársai­nak jóvoltából dúskálhattam benne. Rám bízták: arról ír­jak, amiről akarok. Nekem minden tetszett, így a rend­szerezés megkönnyítésére a Aapióformát választottam. SmüsőOi B. november 13, szerda. Ragyogó augusztusi délutá­non, nyolc kiadós légzsák után landolt többek között velem a berlini Schönefeld repülőtéren az IL—18-as, négymotoros repülőgép. A landolásnak az a pillanata, amikor a gép végre megállt, roppant tetszett. Ekkor érle­lődött meg bennem az elha­tározás: mégsem kockázta­tom meg a tervbe vett űruta­zást. Életem első repülőútjá- tól ugyanis ezt tettem függő­vé. Lehet, hogy az űrhajó nem kerül soha légzsákba, de egyelőre... Tehát landoltam, megérkeztem, és felsorakoz­tam a vámvizsgálathoz. Rö­vid ideig tartott, néhány perc múlva már melegen rázogat-' tűk egymás kezét az elém küldött kolleganővel, Susan­ne SchraderreL Először vol­tam olyan országban, mely­nek a nyelvét több-kevesebb sikerrel igyekeztem elsajátí­tani. A későbbiek folyamán rájöttem, hogy bizonyos fo­kig destruktív hatással vol­tam német kollegáimra, akik jóindulatulag nem szereztek be tolmácsot, ugyanis estére valamenyien törték a néme­tet — a kedvemért... Nos, a biztonság kedvéért megkér­deztem a kedves Susanne-től, hogy — Sprechen Sie deutsch-? — elfelejtve, hogy nemrégiben férje társaságá­ban, aki kulturális rovatveze­tő a Freheitnél, Egerben töltött két heteit, s már akkor bebizonyosodott, hogy egészen jól beszéli a német nyelvet.. Aztán hozzálátott suhanni a fekete Tatra 603-as a ké­nyelmes sztrádán Halle felé. A kedves Susanne kitartóan magyarázott útközben, mi­után a szokásos „Hogy utaz- tál”-t megbeszéltük. Mond­tam, hogy „gut”. é% bánato­san tekintettem az afkonyodó égre. Ezt magyarul is megér­tette, majd azt ajánlotta, hogy vacsorázzunk valahol. Egy „Mitropá”-nál álltunk meg, az országutak vándorait ellátó vendéglőnél. Termé­szetesen német specialitást kértem. Megkaptam: darált nyers hús, hagymával, nyers tojással, főtt rizzsel, kenyér­rel, ;. így a későbbiek folya­mán mellőztem a specialitá­sokra vonatkozó igényeimet. AZTAN befutottunk Haliéba. Első pillanatra egy hatalmas város benyomását keltette. Az is. Több mint kétszázezer lakost számlál, vám színháza, operájá, sok gyára, alul- és felüljárója, vá­ra — úgy hívják, hogy Mo- rttzburg JalrÓM. —■ úgy Melyik a „menőbb” kerékpár?,., ügy félre siklott versengés rövid története Hat—hét óra lehetett. Már égtek az utcai lámpák, korán sötétedett. A szolgálatos rendőrnek feltűnt két gye­rek az egri SZTK épülete mellett Egy kerékpáron bab- rálgattak... — Hát ti mit csináltok? — szólította meg őket Nem tud­tak mit felelni. Bár elég fe­leletnek számított az éppen leszerelt kerékpárlámpa. Ezt elvette tőlük, és felírta a ne­vüket. Másnap behívatták őket a kapitányságra szüleik­kel — De nemcsak mi csinál­tuk — mondták odabent. — Ki még? Hat nevet soroltak fel, s lassan kiderült, hogy a tizen­egy—-tizennégy éves gyerekek nyolctagú „társasága” már régóta foglalkozik járművek fosztogatásával. — Felkerestem őket az is­kolában — mondja a vizsgá­latot vezető rendőrtiszt. — Kiderült, hogy mind a nyolc gyereknek van kerékpárja, ellátva mindennel szépen, jól felszerelve. Aztán meg­kezdődött a versengés, hogy melyiknek ..menőbb” a ke­rékpárja? Eljutottak egészen addig, hogy az egyiküknek például 4—5 prizma is díszí­tette a hátsó sárhányóját. — A szükséges alkatrész beszerzésére nem kapott pénzt a gyerek? — Dehogynem — válaszol­ta az egyik szülő. — Egyszer 56 forintot adtam neki. Az viszont furcsa, hogy a pénz elégnek bizonyult há­rom lámpafejre, két stoplám­pára, meg két dinamóra — például... S ez nem tűnt fel otthon! Még az sem, hogy a gyerek maga kreálta csap- ágyas kiskocsiján is ott büsz­kélkedett egy lámpafej. Ké­sőbb már nem is a „fejre”, hanem a fémtükörre volt szükségük. A lámpafejet, mi­után leszerelték valamelyik gazdátlanul hagyott járműről, összetörték, csak a tükröt használták fel ___ Az otthon ka pott pénzből került ugyan lámpa, de a másiknak ugye, autóreflektora volt, így neki is az kellett. És elindultak beszerezni... — Melyik kerékpár volt a menő? — Amelyiken országúti és városi lámpa is volt, vala­mint visszapillantó tükör, és — legalább két dinamó. A vizsgálat során kiderült hogy esténkint, amikor már besötétedett ketten-hárvnan elindultak biciklizni. Meg- megálltak pihenni. Ilyen „pi­henőhely” volt a Bartók tér, a Hadnagy utcai lakótelep, az uszoda és környéke, a vár és környéke... Amire szük­ségük volt a gazdátlanul ha­gyott motorkerékpárról, vagy kerékpárról, azt leszerelték. Még a szelepsapkát is a gép­kocsikról — Soha nem kaptak rajta benneteket? — Egyszer... a Kacsa előtt akarta P. leszerelni egy ke­rékpárról a stoplámpát. A bácsi észrevette... és meg­pofozta, aztán elvette tőle, és elment... Nem tűnt fel a szülőknek. de nem tűnt fel az iskolának sem, hogy mivel „foglalkoz­nak” a csemeték. Pedig az üzleteiket az iskolában bo­nyolították le, cserélgették, adták-vették a lopott alkatré­szeket. — A holmiknak külön ár­folyama volt közöttük — mondta a rendőrtiszt. — A stoplámpa égővel együtt 3 forint, a lámpafej 10—15 fo­rint között, a dinamó 25—30 forint között. Aztár, vagy a. kerékpárjukra szerették, vagy otthon, a játékok kö­zött tárolták az alkatrésze­ket. Fanyar mosolyra késztető „sztori” a vizsgálat folyamán, mennyire nem törődtek a szülők azzal, mit is csinál a gyerek, merre csavarog...? Az egyik szülő szintén ott volt csemetéje kihallgatásán. — Miért nem vagy otthon olyan későn? — kérdezte a gyereket a rendőrtiszt. És a szülő is, mint akinek éppen akkor jut eszébe: — Tényleg, kisfiam ... miért nem vagy otthon’ Ez a kérdés kissé késve jött, de remélhetőleg, nem későn. S ha már a remény­kedésnél tartunk, talán az iskolában — de nemcsak ab­ban, ahol ezek a gyerekek tanulnak — jobban figyelnek arra, mit csinál a kisdiák az óra alatt! Ezt „csak" azért jegyezzük meg, mert azóta újabb kis „galeri” fedezte­tett fel, hasonló cselekmé­nyek elkövetése közben ... (K. G.) Tizennyolcmilliárd forint társadalombiztosításra Egy ér alatt 25 százalékkal nőtt a terhességi’ gyermekágyi segély — 1310000 nyugdíjas A SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóságán most elkészült összesítés szerint az év első háromnegyedében ke­reken 18 milliárd forintot fi­zettek ki társadalombiztosí­tásra, 1,4 milliárddal többet, mint a múlt év azonos idő­szakában. A születések számának nö­vekedése következtében a legnagyobb mértékben — 25 százalékkal — a terhességi- gyermekágyi segély összege emelkedett A legnagyobb té­tel azonban továbbra is a nyugdíj. Szeptember végén I 310 000 nyugdíjasa volt az országnak, 54 ezerrel több, mintegy 3 évvel korábban. A hívják, hogy Saale, — s töb­bek között egy hatemeletes szállodája, az Interhotel. Ide érkeztünk meg, első vadász­tanyámra, amelyet sürgősen, és nagyképűen „Camp Inter- hoteT-nek neveztem eL Ami a másnapot illeti, kí­sértetiesen hasonlított a ma­gyarországi ébredéshez. Zu­hanyozás. és néhány perces főnévragozás után a reggeli­ző étteremben körbejártam az önkiszolgáló asztalt, aztán megérkezett Susanne, hogy elvigyen a főszerkesztőhöz, Hans-Dieter Krügerhez, be­mutatkozni. Ott hallottam meg. a nagy termetű, vörö­sesszőke, jókedélyű Dietertől, hogy mi történt az éjszaka folyamán Csehszlovákiában. — Jóra fordul minden — mondta végül. — Pihenj, élj a programnak, remélem, jól érzed majd magad nálunk. Hatalmas épület a szerkesz­tőség, nem csoda: majd fél­millió példányban jelenik meg a Freiheit. Megyei lap, a Haliéhoz tartozó megye két és fél millió lakost számlál! A NAP ELRÖPPENT. Egy kis körséta a városban, any- nyi benyomással, hogy mire beesteledett, csak egy felirat maradt meg határozottan bennem: Stempel Schubert.. — Nálatok is van bürokrá­cia? (a Stempel pecsétnyomót jelent) — kérdeztem a kísérő Wolfgang Schradertől naivan. — Haladunk a korral — felelte nevetve. — Annál: idején Schubert zenét szer­zett, most pecsétet gyárt.. Kátai Gábor (Következik: Látogatóban HiodeinéB _ saját jogú nyugdíjak havi át­lagos összege egy év alatt 1018-ról 1041 forintra emel­kedett, 8 kilenc hónap alatt összesen 7,7 milliárd forint nyugdíjat fizettek ki, 630 mil­lióval többet a tavalyi há­romnegyed évinél A táppénzesek aránya a tavalyihoz képest nem vál­tozott, mivel azonban a biz­tosítottak száma és a bérát­lag is nőtt, e célra hét száza­lékkal többet, jó kétmilliárd forintot fizettek ki A gyógy­szerellátás háromnegyed év alatt majdnem másfél mil­liárd forintjába került az ál­lamnak. Egyedül a esaládi pőQék csökkent, körülbelül egy szá­zalékkal Ennek az az oka, hogy az érintett korosztályból kilépők száma nagyobb, mént a születések — egyébként növekvő — száma. A esaládi pótlékként kifizetett összeg kilenc hónap alatt így is túl­haladta a kétmilliárd forin­tot, szinte pontosan meg­egyezett a táppénz Összegé­vel A gyermekgondozási se­gélyt 77 576-an veszik igény­be. A jelentkezés ennél több volt, időközben azonban kü­lönféle okokból 9800-an le­mondtak a segélyrőL A dol­gozók létszámához képest a legtöbben Győr—Sopron me­gye vállalatainál veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt (2,8 százalék), míg a legkevesebben Zalában (1,6 százalék), (MTT) Több mint kétszáz nevezés a 4, országos amatőr könnyűzenei fesztiválra A KISZ központi bizottsá­ga, az MSZBT, a Magyar Rá­dió és Televízió, valamint a KISZ Nógrád megyei Bizott­sága a jövő év áprilisában ismét Salgótarjánban rendezi meg az országos ifjúsági amatőr könnyűzenei feszti­vált. Az immár negyedik al­kalommal megrendezendő fesztiválra máris több mint kétszáz hazai ifjúsági ama­tőr együttes nevezett A ve­télkedőt négy kategóriában bonyolítják le: a dzsessz, a hagyományos tánczenei, a beat és a pol-beat kategóriá­ban. A részt vevő együtte­seknek 15 perces műsort kell előadniuk a zsűri és a közön­ség előtt, és két saját szer­zeményt is be kell mutat­niuk. Egy-egy kategóriában arany, ezüst illetve bronz diplomát nyerhet a három legjobb együttes. A fesztivál gálaesttel zá­rul amelyen átadják a leg­jobbaknak a KISZ központi bizottsága, a Magyar Rádió és .Telenaki mYffiint a «ne­gyei intézmények nagydíjast. A dzsessz kategóriában nyer­tes zenekar a Magyar Rádió „Alba Regia” nemzetközi dzsessz-fesztiválján képviseli majd a magyar együttese­ket (MTI) Keresőnk budapesti és vidéki változó munkahelyre lakatos-szerelő szak-éssegédmunkásokat Külszolgálati költséget ha­vonta egyszeri hazautazást hetenkénti hazautazási költség-hozzájárulást szál­lást térítünk, minden héten szabad szombat 44 órás munkahét Bérezés: telje­sítménybérezés kereset- korlátozás nélkül. Jelent­kezés: „Fémmunkás” Váll. Szerelési Üzem, Budapest XIII., Lomb u. 11. Felvétel esetén a felutazási költsé­get megtérítjük. ( .

Next

/
Oldalképek
Tartalom