Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
író az őrtoronyban Ha az olvasás műfaját átélve, — évszázadunk történetét befolyásoló és meghatározó eseményeit — a melegítő 1917—1919-et idézzük, nem is a provincia — Eger emlékeihez érünk, inkább ahhoz a felismeréshez, hogyan kapcsolódott akkor a vidék egy országot-világot behálózó áramkörbe, meg kell Állnunk Bródy és Gárdonyi egy-egy majdnem azonos Időben (1915) született művénél, A kürtnél és a Lyon Leánál. Mindez nem 1918, de már a forradalom előélete s a forradalmi hitvallások alig érthetők meg előzmények nélkül. A kürtnek irodalomszo- elolőgiai helyét meg sem határozhatjuk, mert Gárdonyi akkor már évek óta csak az íróasztalának Irt A regénynek inkább vallomásos jellege izgalmas most. Viszont határozott állásfoglalás a Lyon Lea, a Magyar Színházban 1915-ben bemutatott Bródy- tragédia, mely az utolsó kirobbanó siker életében és az újakra váró pesti színházlátó- gatónak, aki még emlékezett a Tanítónő antifeudális és anti klerikális éleire. Mindez még most Is egyet Jelentett a negyvennyolcasságcal ás monarchla-elienességgeL Az egyik egri életkép, a másik a háborúellenség jelképe. Minden mű — alkotás Jellege mellett — esély és feltételezés; hogyan fogadja a kor olvasója, a kortárs és hogyan az utókor. A kürtöt ma Is ezrek olvassák. Egyik sem „* mesék teje". A mai ember is átérd Gárdonyt törékeny, olykor félszeg, Bródy határozott és kiélezett társadalombírálatát. Mindkettő tanúság és tiltako- záa. Amikor Gárdonyi A kürtöt írta, fiait küldte le a ván»ba a helyszín tanulmányozására. „Lerajzolgattuk a lépcsők kanyargóit Feljegyeztük a hangokat az óraketyegéstől az óraütések leereszkedéséig. Pontosan, lelkiismeretesen mindent hogy milyen a torony belülről. Mit lehet látni a torony erkélyének körüljárásakor”. (Gárdonyi József) A kürt hangulatában Inkább Eger mint a Csillagok, mert ott Gárdonyi a kívülálló szemével nézte a várost régen porrá vált emberek alakját Idézte, itt azonban saját koráról, a háború első éveiről, az egri élet mélyvizeiről ír, még akkor is, ha a cselekmény nagy része messze a város fölött a nagytemplom toronyszobájában játszódik le. A történeti regény bizonyos fokig területenkívüliséget biztosít az írónak, világa kissé, álom és fantázia. A kürt hőseit Gárdonyi napról napra láthatta, Jegyzetek Bródy és Gárdonyi írói arcképéhez (II.) volt akivel sétál során találkozott, amikor a Takács és Mekcsey utcán leereszkedett a Szarvas térre, a fürdők környékére és a Makiári útra. A nagytemplom erkélye és toronyszobácskája egy szinten van Gárdonyi házának tornácával. M indkettő zárt, magányos világ: a toronyszoba is, az ámbitus is. Patcsó Zsuzsi, a regény főszereplője az órás Zsuzsika, a kisdiák Gárdonyi pesti első szerelme, itt, a Makiári úton lakó árva, Ipacs Rod. Férje, Ipacs Attila (Gárdonyinál így: Atilla!) néhány mondatában — „Gyrát. Mr. flórája vrak” Szana Tamásra, az íróra, műtörténészre ismerünk, akivel Gárdonyi gyakran járt Olaszországban és akit írótársai hadaró beszédmodora miatt Szna Tamásnak neveztek. Falcsó Zsuzsi annak az egri lánytípusnak képviselője, akit szülei nélkülözések árán Is urilánynak akartak nevelni, csak azért, hogy művelt emberhez mehessen feleségül. Kijárta a négy polgárit, tanító férjet keres magának, ezért sürgölődik annyit a líceumból kitóduló prepa- randisták körül, de végül is a toronyőr felesége lesz, mert >,A kürt erősebb minden földi szónál”. Emőke és Cecey Éva hasonmása, akik ezt a mindennél erősebb hangot követve keresik és találjak meg az igád férfit, Cecey Éva az egri ostrom legviharosabb napjaiban, Emőke a Tisza medrében ásott sír mellett, Palcsó Zsuzsi az egri nagytemplom toronyszobájában. Mindez Gárdonyi értékrend- szerében igen könnyen azonosítható a Takács utcai ház ámbitusával és előkertjével, lefojtott szenvedélyeivel és a mindenen diadalmaskodó fcégi szerelem” naív nosztalgiájával. Színhely*“^ szobája és erkélye, ahol az örökkévalóság és a negyedórák törvénye érvényesül a vendéglátás, főzés, alvas és a szerelem óráiban. A torony- őrnek negyedóránként négyszer kell az erkély négy sarkán letekintve a városra, megfújnia kürtjét, bizonyságául annak, hogy ébren őrködik a város nyugalma felett, hogy a várost nem fenyegeti pusztító tűzvész, de még csak egy keménytűzet sem észlel. A torony? Aljában kettős ajtó, előterében kötelek lógnak, balra keskeny falépcső, néhány lépcsőfok, egy kanyarodó (ma is így van). Ide hozták Falcsóék az élelmet, zöldséget és szerdánként egy másfél araszos fadarabot jegenyéből, néha fenyőből, mert ebből faragta a toronyőr az apró hintalovak fejét. A torony közepe táján ablak, azon át háztetők sokaságát láthatta az ember. Avas olajszag, a félhományban megfeketedett fogaskerekek, hordófenék nagyságú ballagó, a toronyóra alkatrészei. Aztán egyszer csak megvilágosodik a lépcső, ez már az erkély és a szélesre táguló városkép: Eger. Akácok között a kékfestő háza, lenn a templomtéren sárguló fák s egy kert, a papház kertje. Jobbra Hor- vát ügyvéd kertje a Kétcsil- lag utcában, gesztenyésember a gimnázium sarkán, vasáru* bolt a piac közelében, a kirakatban fűrészek, srófok, két- araszos sparherd, kalapácsok, fogók, puskák. A Kígyó patika közelében a faeszteergá- lyos, itt pipaszárak, biliárdgolyók, asztallábak, tajtékszipkák. A lftr * világháború 14 második éve, amikor megjöttek as első rémhírek arról, hogy a belgák kiszúrják a sebesültek szemeit, hogy a cárt megölték, hogy a cámé kétfejű gyereket szült És megérkeztek a városba az első rokkantak is. Motyó a hátukon, piszkos, lompos, szürke katonáit, a vesztett és értelmetlen háború hírnökei, elfakult csukaszín köpenyek, fakó csontos arcok. Ekkor tér vissza a városba a fél karját vesztett torony őr is és tér vele vissza a toronyszobába Palcsó Zsuzsi is. A lt íírí ellenpontja a* mil 1 m5 nyarán írt Lyon Lea (szerelmi szomorújáték), a XX. századi magyar Rómeó és Júlia. Egy forró nyár gyümölcse, amikor a frontok már megmerevedtek és az itthoniaknak tudomásul kellett venniük, hogy férjeik és fiaik nem térnek haza a háborúból, mire a levelek lehullanak. „Göröngyösen, eredeti formájában” adta át a Magyar Színház igazgatójának „mint a háború egy korszakának véresen izzó emlékét”, amikor „kifordult sarkaiból a világ" és Bródy kereserűen kérdezte: „ölni olyan nagy dolog ez—ma?” És ebben a kérdésben nem is a kérdés a fontos, inkább a kijelentés, a tények megállapítása. Főhőse Lyon Lea, a 17 éves falusi lány, alá a rabiátus apa és egy viharzó szerelem áldozata. Ez a háború második évének neurózisában lélektanilag elfogadhatónak látszott. Innen ered a dráma közönségsikere is. Vad, kan- nibáli mű, témájában és hangulatában semmivel sem kevesebb mint a Vémász vagy a Két szomszédvár. „Fáradt, örömtelen és jósán” órák emléke, az időé, amikor Bródy, István fia útját követte egy elrongyolódott katonai térképen. Rródvnn! 68 Gárdonyinál ÜIDU^IItíl mlndez előre_ mutat a háború utolsó éveire, az utolsó kísérletekre, a művészi szempontból meg nem érlelhető művekre, a Bibire és a Rembrandtra. De még valamit 1918 őszéről. 1918 novemberében, Károlyi Mihály estélyt adott a sajtó képviselői részére. Meg akarta ismerni a hírlapírókat, akikkel eddig nem találkozott a Nemzeti Tanácsban és az Otthon-körben. Az estélyen jelen lenni írói siker volt. Bródy és Károlyi Párádról beszélgettek: „A legjobb magyar fürdőhely és az benne a legszebb, hogy száz esztendő óta egyetlen szeget sem vertek be a falba. Minden marad a régiben” — így Bródy. Károlyi tárgyilagos hangon beszélget a szerkesztőkkel. E3vkor már mindenki tudta, hogy kápolnai birtokát felosztja a nincstelenek között „A forradalom nem jöhet üres kézzel. Ma mór nem éljük Kossuth Lajos idejét, adni kell a szegényeknek, ha eszméink boldogulását látni akarjuk”. — felel Károlyi. Komor november, ezen az éjszakán havazott először 1918-ban. Bródyt megnyugtatta a Bástya-sétány csendje és a hűvös éjféli óra, amikor Hatvanival hazafelé tartott. Ebergényl Tibor LELKES MIKLÓS: MÉRCE Ismerek egy trőt kérem, jó író 6 — nem i* kétlem. Amikor piff-puffra vágyom ót olvasom télen-nyáron... Az 0 müve szól e kornak: feltámadnak benne holtak, aztán ismét holtak lesznek.'., cselszövöi szerelemnek ... kis pisztolyok ... nagy pisztolyok ... ez felfordult, az most forog... hurok lendül... szorul gége nemes célok érdekébe’... Dől a pénz, de nincs vád semmi: ez az iró megérdemUl Ismerek egy festőt kérem, jó festő ő — nem is kétlem. Ecsetje is óriásit (Ki a művész, mindjárt látni!) Buzgón kifest sok-sok falat. Keze nyomán virág fakad, s amit kívánsz — dísznek sora.1 Mért vagy Hozzá, Sors, mostoha?! Egy meg egy az mindig kettő: ez a festő szobafestő! Mi tagadás, szép a bére — de kevés a dicsősége! Néha mondja Mari néni: Öröm ezt a falat nézni! Elismerőn így szól Jóska! Jól sikerült! A manóba! Ámde ha egymáshoz mérem « két művészt, hát eképpen jő keserű szó a számra: Van igazság? Nincs, hiába1 Az az iró ott ül kérem, bent az Írószövetségben! és az aki méltó társa, ha sor jő az alkotásra: ez a festő maga marad, Nem öleli Művész-Alap. A LEXIKON nem szól róla. Körülötte csendes nóta ... A lapok nem dicsérgetik. Hátát hájjal meg nem kenik. ö, Publikum! IgazságotI Igaz mércét! Hát nem látod?! Ilyen festő ... ilyen író '. IJ Légy már egyszer igaz bírói Legyenek ők kéz a kézben Lexikonban, békességben Hiszen — mondtam már nem egyszer > mind a kettő derék mesteri FARKAS ANDRÄSj Ha felteszem a maszkot Ha felteszem az arcomra a maszkot. És elhiszem, hogy így hisznek nekem, Szerencsét játszom és megnyerhetem A tétet — Mindez végtelen-ravasz jog. S ha sikerem van, s új arcot ragasztok, És játszom színeken és méreten Mindaddig, amíg csak tehetem, S ha elbukom, megillet a panaszjog? Ó, véres verseny ez a nagy színészet, Végtére is csak becsapom magam. Mert veszteségem mély sebet idézhet, És ez nem éri meg! A lehetőség Meg úgy eltűnik lapva, nyomtalan, Hogy messzesöpri minden álmom ősét. Martuzán aga arra ment be hivatalába, hogy a titkárnő egy messziről érkezett hadfival vitatkozik. — Igen! — méltatlankodott a torzon borz vitéz. — Szíveskedjék megmondani a főnökének: a munkaidő betartása a szandzsákba gre is kötelező. Itt kifújta magát, majd elővette hóna alól a homokórát — Tessék, asszonyom! — mutatott az Időmérő készülékre. — Három fertályórája várakozom Mur- tuzán őkegyességére, és .;. A párnás ajtó csukodása beléfoitotta a szót Néhány másodpercig úgy tá- togott mint a partra vetődött hal. Aztán gyors alkalmazkodással összekapta magát és megfordította a köpenyegét — Uram — fordult tisztelettudóan a fö!éje tornyosuló szandzsákbég elé —, levelet tortám Allah és az egri pasalik begler- bégje jóakaratából, kegyességednek. Sűrű hajlengások közepette előhalászta táskáiéból a viaszpecsétes formánt. s míg a nagytekintélyű bég felocsúdhatott volna a pimasz hangú lovasfutár feletti megbotránkozástól. a gyorsfutári minőségben érkezett fegyveres kavasz már el is tűnt a szandzsák-szckhcly épületéből Gyanakodva forgatta meg a hatvani szandzsák mindenható ura a frissiben hozott küldeményt; Tudta: i -* RUSRoki mihauy; amikor hétpecsétes viasz díszleg a levélborítckon, akkor annak nyomós ólra van. A „Szigorúan bizalmas!” utasítások, a nehézkedés törvényei szerint, azokat nyomják legjobban, akik legalul vannak a hivatali szamárlétrán. A levél, mely távirati stílusban íródott, így szólt: Tiszteletre méltó Efen- dim! A Fényes porta leirata, fermánja alapján elrendelem: az közigazgatási egységedhez tartozó tisztviselő-apparátus kétharmadát még a mai napon ereszd szélnek. Tsak annyit tarts vissza a hivatali csokadá- rokból, defterdárokból és egyéb alkalmazottakból, amennyi a közügyek viteléhez múlhatatlanul szükséges. Keit a Próféta 1001, évében, servál hó 5. napján.- Ibrahim Pasa sk. az egri pasalik beglerbégje, Dühösen vágta a rossz hűt tartalmazó fermánt az íróasztalra. — Of aman! Ö, jaj! — nyekeregte elbánatoskodva. S míg a fermán tartalmán kesergett, addig végigperegtek szemei előtt a hátrahagyott közigazgatási évek keservei: a tisztviselőkar megszervezése, a vezető agák . kiválasztása, az adminisztrációs gépezet beindítása és így tovább. Most pedig előtte az üze.- net: lecsapolni az apparátust, mert a kincstár takarékosági kampányt hirdetett meg. Nehéz sóhajtással intette magához a titkárnőt. — Kedvesem — szólt a kellemes külsejű kandiná- hoz —, rendeld be hozzám az osztályvezetőket! Aggodalomtól eltelve szíiremkeztek össze a vezető tisztviselők, úgymint: Nana Ali, a közigazgatás ká- dija; Mumus Juszuf. az adódefterdárok főnöke, valamint Rebegő Hasszán, a mináreténakesek, hód zsák és egyéb tanügyi kethu- dák csókád árja. felügyelője. Minden teketória mellőzésével tért a bég a tárgyra, — Drága gyermekeim' — kezdte el a tálalást. — Ügy döntött a fölöttes hatóság, hogy a szandzsákhivatal személyi állományának kétharmadát menesv teni keik Takarékossá;- okokbéiL Kiharapta a gondolatainak további szavakba való öntését. Ügy megfájdul* a szive, ahogy végignézel a némán pislogó mameluk- jain, hogy csak sóhajtozot végtelen szomorúságában Rebegő Hasszán jajdul fél elsőnek. — Nagy jó uram! — tárta szét karjait kétségbeesetten. — Hogy kívánhat ilyet tőlünk a felsőbbség? Hiszen, ha jól körülnézek s csoportomban, art kél! mondanom: a beosztottjaim eddig Is csúsztatással. túlórázással tudták a határidős feladatokat elvégezni! S ezért a negyvenfős állományomat hatva- főre kellene felemelr' hogy a költséges túlóráz' sokat meg tudjuk szünte ni. Fejét ingatva válaszolt • bég,
