Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
míg a táborban egyik nap úgy telt el, mint a másik, s a hetek egy nappá szövődtek ossza, amíg semmiféle jele nem volt annak, hogy valami is megváltozik — Horváth Pista, mint a szántást, -vagy vetést, kötelességtudóan végezte a rábízott munkát; s reggelenként a haláltól menekült ember boldogságával ébredt föl: élek! De ez orosz, 1917-es februári forradalom után a táborben lazább lett a rend, és Horváth Pista megbízatásokkal Járt ki a városba. Sőt, a május elsejei felvo- ■ múláson is —* életében először — részt vett. A napok nem hasonlítottak egymásboe, mint e hadifoglyok föld- fsdhű fehérneműi. A táboron fcfvüli munkába kerülve egy» több „plemni" (fogoly) érintkezett a szabályszerű, eleven világgal. A fog' yok híreket vettek fel, hoztak a — Jól van — mondta a zászlós. ... És ettől kezdve a fiú valóban abbahagyta a városba járást, a táborban üldögélt A lelke ugyan nem billent helyére; a fiú szótlanul, tűnődve mosolygott Mákkor egy nap alatt többet mozgott, mint most egy álló héten. ... Mindenütt hó borította a földeket, amikor Pétervár Októbere után megnyíltak a tábor kapui. Piros kokárdás emberek jöttek, kihirdették, hogy a hadifoglyok ezentúl szabad, egyenjogú polgárok, oda mennek ahová akarnak, — mondta az egyik vörös kokárdás orosz —, de a Vörös Gárda se rossz hely — mondta a másik kokárdás —, mindenki maga döntse el — szólt a harmadik. t Horváth Pista bement Tomszkba, a zászlóst kereste, alá a városi pártszervezet épületében dolgozott. ború.;: front;:. Hogy megy át? — Tessék rám bízni. — Otthon újra elviszik katonának... Az olasz frontra... a francia frontra... — Tessék rám bízni azt is... — Jól van — mondta a zászlós, és a civil ruhában még szélesebbnek látszó vállait felhúzta, mint aki nem érti a dolgot, vagy védekezik ellene. — Ekkora út... Maga tudja, milyen kavargás van itt is az országban. — Odaérek. — Sajnálom, hogy elmegy ... Ha várna egy keveset, együtt utazhatnánk. — Ne fájdítsa a szívemet, Kun elvtárs! Nézte a fiút, tűz gyulladt ki szemében. — Várjon, fiam — mondta. Elővette erszényét, belenyúlt, és amennyi a keze ügyébe akadt, kimarkolta. — Itt van, az útra... Írásit ^AAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAA^^AAAAAAAAAAAAAAfVWSAAAAA HIDAS ANTALt x | HAZAFELÉ v\(Wirijy>iViAiVilVAV>Vi^Av^**VÄAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAA/WXAAA^^ táborba. Egyik-másik fogoly megszökött, és már olyan ia akadt köztük, akinek sikerült. nem pusztult el, nem hozták vissza, mint azelőtt. ▲ táborban is néhányan levetették a katonanadrágot, a tetet és ilyen vagy olyan, de ehrU ruhában jártak. — HarváÜi Pista mind többet hagyott el jókedvéből. Egy szeptemberi reggelen, műkor a táborból a város felé ballagott, s aa út két oldalán szibériai parasztok kaszáltak, a levegő kimond- haíaüanul tiszta volt az eget ragyogóivá «Gazolta az ősz, vándormadarak kiáltoztak egymásak — olyan honvágy rohanta meg a fiút hogy la kellett ülnie az árokparton. — Mi az, KiShorváth, ml történt megával? — kérdezte tőle a zászlós, amikor a fiú Jelentkezett nála a város— Semmi.:: Csak.':: — No... — Csak nem akarok többé a városiba jönni. — Miért? —- Mert itt sínek vannak... Vasút... A zászlós a fiút nézte, sóidig aztán, mintha az asztalon keresne valamit, mondta: — Ugyan már.:. Most..: amikor... hiszen erről nemegyszer beszéltem magának: jön egy másik forradalom... amikor hamarosan megszűnik a hadifogság. Nem folytatta. Erezte: e* most nem illik ide. Inkább azt mondta: „Kishorváth..." Gyöngéden. S ebben ott volt: „Kedves fiam, ügyeljen magám, az ilyesmi nem használ .. ” A fiú lehajtotta a fejét. Makacsul hallgatott. A szobában gyönge vQlanylámpa égett, füstfelhők billegtek alatta. A zászlós — civil ruhában — az íróasztal mögött állt. Az íróasztal előtt emberek járkáltak föl-alá, oroszul beszéltek, olykor egyszerre hármain is, hangosan, mintha haragudnának egymásra, holott csak vitáztak: lesz-e Németországban forradalom és mikor, és milyen, és Ausztria— Magyarországon? Az emyőt- len villanykörte felé újabb felhőik gomolyogtak. A zászlós alaposan „pusztította” a cigarettákat, miközben figyelt, minden szóra, minden véleményre, és ha beleszólt a vitába, erős hangjától a villanykörte alatti füstfélhők egymásba kavarodtak. Is szerzek magának... Délután érte jöhet... — és gyöm_ giéden hozzátette: — Kishor- váth... Horváth Pista erre nem számított. Azt hitte, hogy a zászlós szidni fogja. Nem ez történt — Kun elvtárs, én visszajövök! A zászlós már az íróasztalnál ült, és valami irat olvasásába fogott. Föl se nézett, halkan mondta: — Gondolja, ez sikerül? — Tudom! Olyan határozottan mondta, hogy az erről való vitának többé semmi értelme nem volt A zászlós nem nézett föL Azt mondta: — Adok egy tanácsot. Ha otthon kérdeznék, mondja A zászlós észrevette Horváth Pistát Mosolyogva jelezte, hogy örül neki, s egy i »❖*><* <• *<• <• <• •>.;..;..;. ^. fejbicoentéssel, hogy üljön .• le, várjon. J Amikor a távozó emberek í után becsukódott az ajtó, a í zászlós megszólalt: <• — Na, mi van, fiam, Kis-? horváth? *í — Kun elvtárs’ — mondta ■' Horváth Pista olyan komo- \ ran, amilyen komorrá csak •> vidám emberek tudnak vál- % tozni. — Én hazamegyek. — Hová? — Magyarországra.:: f Thiery Arpádt Tea az erdei Kun Béla. gyón is... •« •> Éppen, hogy — jó. Na-* % é — Nem értem. •:• A fiú hallgatott * — Nem avatkozom bele £ — szólt Kun Béla —. Maga •:• szabad ember, de gondolja £ meg... Magyarországtól ❖ hatezer kilométerre va- £ gyünk. És egyelőre tart a há-í ❖ házban LELKES MIKLÓS: OKTÓBERI ÉNEK a fáradtbarna gesztenyék lehullnak az ágak elfutnak a hidegfehér fényben itt is ott is utazó levelek jó volna most a kicsinyes gondokkal megtelt aktatáskát egy üres telek szélén ottfelejteni s elindulni felszabadultan az utoljára még fellángoló Nap és a sötét bronzszobrok némasága között. Ambrus reménykedve közeledett a csónakkikötőhöz. Időnként az öreg fényű vízre pillantott, s a néhány négyzetméter nagyságú romantikus kis szigetre, amely a csónakázótó közepén hervadozott az őszben. Ambrus belenyugodott már, hogy az időjárás és a saját élhetetlensége elrontotta ezt a kiránduló napot. Azt gondolta: Megér- demlem a sorsomat! Hogy lehet egy ilyen helyre kirándulni, ahol még egy rendes vendéglő sincs... Délre megnézett mindet, amit a prospektus alapján érdemesnek tartott. A kihalt faházak mögött kíváncsian behatolt az erdőbe, de egy idő után, mint a legtöbb városi ember: elbizonytalanodott. A madarak hangja felerősödött, s úgy tűnt, bent a sűrűben a vadak csörtetését hallja. Felderült az arca, amikor a csónakkikötőben megpillantotta az öreget, s azt gondolta: Ebből a hosszú délutánból elülhetek itt egy-két órát. Az öreg a stég szélén guggolt, az egyik csónak láncába azt, hogy engem nem ismer. — Megtagadjam, mint Péter a Názáretit? — Fiam, ne legyen marha — szólt a zászlós, anélkül, hogy az olvasást abbahagyta volna. — Hogyja azt a Názáretit ... — Kun elvtárs... nyögte Horváth Pista. — Kérhetek valamit? — szólt csendesen a zászlós, de most sem emelte föl olvasásból a fejét — Tessék... akármit... szívesen... — Ha valóiban hazajut, és teheti, menjen el Kolozsvárra, felírom a címet... nézze meg a feleségemet meg a kislányomat... — elakadt a hangja. — A kislány három éves — tette hozzá, mintha ez magyarázat lenne, miért akadt el a hangja. — Szóval ... — s most fölemelte fejét, a fiúra nézett —, mondja meg a feleségemnek, hogy látott Jól vagyok, megjövök, persze, együtt a többiekkel... Ezt nem azért mondtam, hogy megbántsam magát... hogy rosszkedvű legyen... A rosszkedvű ember elrontja a dolgát Menjen jókedvűen. — Ügy megyek! — mondta Horváth Pista. — Maga azt hiszi, hogy nekem nincs..". — a mondatot a zászlós félbehagyta, ,,honvágyam”rt nem mondta. Fölkelt Elfordult a fiútól. Kinyitotta az íróasztal mögött álló szekrény ajtaját és — becsukta. Időt akart nyerni, hogy lecsillapítsa magát Amikor visszafordult így szóit: — No, isten megáldja! — Isten...? — mosolygott Horváth Pista, mert a zászlós vallásellenes előadásaira emlékezett — Né legyen már olyan nagy forradalmár — csapott le Horvúthra a hang — Inkább azt mondja meg: mikor ér oda? — Azt hiszem, karácsonynu m — Az három hét..'. Igyekezzen! Határozott mozdulattal nyújtotta a kezét. Leült tollat fogott s írni kezdett Horváth Pista még állt egy ideig, de a zászlós végleg belemerült a munkába. MEZEI ANDRÁS: AlíYÁM Panaszkodik, panaszkodik, szerencséjét úgy elrejti, hogy már akkor se lel rá, mikor nem látja senki. Attól is fél, ha valaki olykor boldognak látja. Mindig a böjtre gondol, sosem a jóllakásra. Esküvőjén se öltözött tetőtől talpig újba. Világítanak tárgyal mélyből, szekrénybe csukva. A kalap megöregedik polcon selyempapírban a vasalt ágyneműk között, rejtett, kultikus sírban. S már múmiák: a vágya-1 őrök gondokba zárva tartják, hogv szét ne essenek, kegyelmes szarkofágba. Élete kijelöltetett születésemtől fosva. Azóta fog egy szatyrot. Az meg a kezét fogja. OSVÄTH GABOR: Park, aranyazabrokkal Sikolt az aranyon a napsugár. A széles csípőt körülöleli: Végtelen világosság az ágyuk, Pezseg, buborékol, forr a vágyuk, Hús csillogás, lágy permet fűszerez. Szőke szivárvány suttog, csörgedez. — AZ EMBER Aranyba füröszti meg álmát, Mértani renddé fegyelmezi vágyát, Szökőkutakkal csipkézi körül, S örül azt a Napot teszi fölül Ami sose fáj, bárhogyan vakít. TÉNAGY SÁNDOR: Kla nem lennék vakmerőbb Két lépém n világ: két lépésre a szád* Mosolyogj rám, hogy bejárhassam a vége-nincs utat, s ha nem lennék vakmerőbb, egy mozdulattal segíts. Kísérj kezedtől kezemig, vezess szememtől szemedig — Aztán már könnyebb, aztán már együtt megyünk. kapaszkodva. Műbőrkabátja, mint egy leeresztett szárny, leért a víz színéig Hátrafésült fehér kóchaja középen megritkult njár. Sodort cigarettájából minden szippantás után füst szökött fel. Az öreg a vízzel volt elfoglalva. — Pénztár nincs itt? — kérdezte Ambrus a háttérben álló üvegkalitkára pillantva. Az öreg fel se nézett. — Nincs. Vége a szezonnak — mondta, majd az alumínium csónakokra mutatott — A jövő héten ezeket a teknőket is behordják a színbe. Elseje óta a busz is naponta már csak egyszer jön, egyszer megy. — Én is jól kifogtam — mérgelődött Ambrus, és megállt az öreg közelében. — A vendéglőt is csak ebédre nyitották ki. Az öreg felnézett. Sovány arca barátságosan megmozdult. — Kiránduló? — kérdezte. — Olyasmi. — Nálunk már elkezdődött a téli időszak. — A vendéglőt azért nyitva hagyhatták volna — dohogott Ambrus. Az öreg egy ideig a csónak láncával babrált, mintha esélyeket latolgatott volna magában. Felállt, végignézett Ambruson. A kezével csinált egy mozdulatot, amely egyszerre volt barátságos és bizonytalan. A magányos emberek kezdő mozdulata ez. — Ha meg nem sértem magát, meghívom egy teára — mondta. Egy fehér mellényű kis házra mutatott, amely az erdei út bejáratánál állt a tölgyek oltalmában. — Ott fönt lakom. — Elmehetek — mondta Ambrus beleegyezve. Valójában örült a meghívásnak, mert kezdett hideg lenni, a mély huzatos völgyben feltámadt a szél. Már fent jártak a gyalogúton, amikor megkérdezte az öregtől: — Maga a csónakos? — Mindenes vagyok én itt a tónál. Szemben velük egy kerékpáros ember egyensúlyozott a keskeny ösvényen. Kitértek előle. Amikor a kerékpár odaért hozzájuk, az öreg meghajolt, S derűsen köszönt. — Jó napot, doktor! A doktor morgott valamit, de nem állt meg. Az öreg vidáman nézett utána. — Mindig mondom neki, hogy a zalatnai temetőben van egy sírfelirat, amelyik így szól: „Itt nyugszik Grim József orvos. Akiket meggyógyított, azok mind mellette nyugszanak.” Erre aztán az orvosunk mindig megharagszik rám. Az öreg csöndesen felnevetett, s mentek tovább. Ambrus meglepődve nézett szét az öreg házában. A dróthálóval kerített udvar zsúfoltságából, a hordók, csónakmaradványok, szerszámok sokaságából csak a nyúlketre- cek magasodtak ki. A szobában a falon két Lenin-portré nézett szembe az ablakkal. A polcon vastag politikai könyvek porosodtak. Az öreg a konyhában rendezkedett, s Ambrus, míg a teára várt, úgy érezte: egész héten a szerszámokhoz szokott ujjai, mintha megduzzadtak volna ebben a vasárnapi semmittevésben. Az öreg a teába egy kis pálinkát is töltött. — Egyedül él? — kérdezte Ambrus, beleszürcsölve a forró, illatos teába. — Mint legényember. Azzal a különbséggel hogy én özvegy vagyok. A lányaim gyakran kijönnek hozzám. Magukkal hozzák az unokákat is. — Az az érzésem — mondta Ambrus körülpillantva a szobában —, hogy maga hajdan valami nagy ember volt. Az öreg meglepődve nézett Ambrusra. — Én?..., nem... — mosolyodon el. Egy ideig a teáscsészét forgatta maga előtt, aztán a szekrény mélyéből egy nagy dobozt vett elő. Csontos öreg keze kiválasztott egy fakult fényképet, és letette Amrus elé. Vágott, fiatal arc nézett határozottan Ambrusra, mintha választ várt volna egy magától érthető, komoly kérdésre. Körben vöröskatonák álltak, mögöttük az erdő fái hatalmasok voltak. — Hasonlítok erre? — kérdezte az öreg egy kis komikus szorongással. — Nem nagyon... — mondta Ambrus. — Pedig én vagyok. Az öreg fakult vörös igazolványokat, olvashatatlan tábori lapokat szedett elő a dobozból, egy percre felidézve Szibériát, a fagy hazáját, ahol nyáron előre megásták a sírgödröket, hogy télen is tudjanak temetni. A térítőn régi vöröskatonák üdvözletei szóródtak szét, tört szélű fényképek, feljegyzések, címek tömege. — Ezt a képet akkor csinálták, amikor a moszkvai nemzetközi vörösparancsnoki iskolán voltam — mondta, majd a képet gyorsan el ka > verte a kiterített papírok k& >
