Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
A PUFAJKÁS BÚZA Furcsa volt hallani, amikor Dobó József, a besenyőtelki tsz főmezőgazdásza arra kérte a falu kommunistáit: támogassák a szövetkezet vezetőit abban, hogy minél több nagy hozamú búzafajtát vethessenek, hogy a Bezosztája 1-ből 90 százalék fölé növekedjék az elvetett mag aránya. Furcsa volt hallant, hogy mindez 1968-ban hangzott el, hiszen Besenyőtelken is tért hóditott már ez a szovjet búza, állandóan növekvő terméshozamokkal termelik évek óta. E kérést követő vitában aztán megvilágosodott, hogy miért is van még mindig szükség a kommunisták segítségére, a szakemberek érveire, hogy ez az igen hasznos búza még jobban elterjedjen. Besenyőtelken is mutatkozik még idegenkedés a Bezosztája 1. búza iránt. Még azután is, hogy gyenge talajukon, rossz időjárási viszonyok között 13,4 mázsás termésátlagot értek el, két mázsával többet, mint amennyit 1970-re reméltek. Nemcsak Besenyőtelken okozott gondot, igényelt sok vitát, érvet és bizonyítást ennek a búzának a meghonosítása, szinte egyetlen községe nem volt megyénknek, ahol ne csaptak volna össze a maradi és a többre vágyó nézetek a Bezosztája 1. körül. Az első időben — az 50-es évek végén — került földjeinkbe ennek a szovjet búzának első vetőmagja. Leginkább az állami gazdaságokban kezdték termeszteni s 1982-ben már 18 mázsás átlagtermést értek el belőle, de a rekorder-táblákon már 30 mázsa fölé emelkedett az egy holdra jutó búzatermés. Ezt sok helyen propagandafogásnak, hihetetlen eredménynek tartották, mert nem volt arra példa, hogy a mi földjeinken ennyit arathassanak. Azt kérdezték: ...ha igaz, hogy ennyi életet ad a Bezosztája, miféle búza lehet ez? Miféle? A szakirodalom így summázza: „Megbízható, jó fajta, télálló, szalmaszilárdsága, termőképessége jó... amely hazánkban még nincs kimerítve. Gyengéje a liszthar- ma í-érzékenység”. Ezt mondja róla a szakirodalom. Miután magvait elvetették a megyében, nemsokára saját szemükkel is meggyőződhettek a kétkedők, maradiak, hogy milyen búsa ez a Be- zoszlája. Nézték, és mégsem hitték előnyeit. Makacsul ragaszkodtak a régi fajtákhoz, pedig a cséplési eredmények már akkor ls bizonyították, hogy kettő- hat mázsával többet fizet ez a búza. Gyanúsan vizsgálgatták az erőteljes szárú, nagy kalá- szú növényt és az első aratások után sorakoztatták az ellenérveket. — Alacsony a szalmája ... — Sok vetőmag kell he zá. . — Nem bírja a rossz talajt. Magam is találkoztam a gyöngyösi járásban olyan kombájnossal. aki nagy káromkodások ' ;zepe !e vállal t‘i el a Bez ;táje aratását. S amikor néhány nap múlva a „gépre tvnett” búzában rekorderedményt ért el 5 emlékeztettem az egy héttel előtti vitára, legugrott a gépről, fölmarkolt néhány kalászt és mély meggyőződéssel mondta: — Elvtársam .. . ! Ez nem búza... ez csoda! Este nem akartam elhinni, hogy ennyi aoag lejöjjön egy ilyen tábló- •fi, és hogy kétszer annyit mint a régi búzákkeresek. ban. Makacs ellenkezők mégis szép számmal akadtak... De patrónusok is. örömmel ismertem meg egyiküket, Nagy G. Józsefet, a tarnazsa- dányi Egyetértés Tsz elnök- helyettesét, aki saját kertjében honosította meg a Bezosztáját, miután a szövetkezet tagsága keményen ellenállt, hogy „Idegen búzát pedig nem vetnek magyar földbe”. Azt mondták: „úgyis kiveti ez a föld az Idegen búzát’. S ml lett e jóslatokból? Tarnazsadányban 600 hold Bezosztája búzát vetettek el a következő évben, mert az elnökhelyettes kertjében hol- dankéntl átlagra számítva 32 mázsát hozott az idegen búza. A „régi, jó Fleschmann- félékből” 18 mázsától nagyobb termést a kísérleti parcellán sem tudott elérni az elnökhelyettes. Sokan szegődtek az új búza hívéül a termelőszövetkezetekben, a járási, megyei vezetők között és bár sok akadályt kellett leküzdeni, évről évre növekedett az a terület, amelyet ezzel a nagy hozamú búzafajtával vetettek be. 1981-ben alig 16 ezer holdon termeltek Bezosztáját és némi megtorpanás után 1967- ben a kenyérgabona-vetésterület 38 százalékát már ez a fajta uralta. Az Idén a szakemberek ajánlása szerint a kenyérnek való több mint felét már ez az „idegen búza'' adja. Sőt az állami gazdaságok már tavaly is háromnegyed részben ezt a búzát termesztették, Legnagyobb érdeme ennek a bőven termő fajtának, hogy sikerült megoldanunk saját erőből az ország kenyérgabona-ellátását. A magyar mezőgazdaság történelmében az idén másodszor értek el országosan kataszteri holdanként 14,5 mázsás búzatermést s egymillió holddal kisebb területen sikerült biztosítani az ország kenyerét, mint az előző évtizedekben. Amikor ezeket a számokat olvassuk, egy szerény krasz- nodárl akadémikus érdemeiről kell szólnunk. Alakja úgyvonult be a nagyobb kényéi; történelmébe, mint valami romantikus hősé. Évszázadunk első éveiben, amikor Kubánban a kemény tél tönkretette a búzát, egy fiatalember elhatározta, hogy olyan fagyálló, aszálytűrő, gazdagon termő gabonafajtát nemesít, amely megoldja a ke- nyérgondoaat szűkebb pátriájában. Ez a fiatalember, ígéretét beváltva nemesítette ki a Bezosztája-fajtát: neve: Pável Pantelejmonovics Lukjanenko. Búzájának nemcsak Krasz- nodar örül, nemcsak a Kubán-vidék, de nevét, hírét felkapta a világ. S nem túlzás kijelenteni: a mi kenyérgondjaink megoldáséban is talán 5 segített legtöbbet. Az ő búzája, amelyet a rosszakarók, a minden újtól irtór zók jóslatai ellenére sem „vetett ki” a magyar föld. Sót! Jó érzéssel olvashatjuk a szaklapokban, hogy a búza- termesztés „világátlagát” majdnem megdupláztuk hazánkban, hogy túltettünk olyan világhírű gabonatermesztő országokon, mint Kanada és az európai szinttől mindössze 80 kilogrammal maradtunk le a holdanként! termésátlagban. Tavaly már több ezer holdas területeken értünk el köz»! 32 mázsás átlagtermést holdanként, S ahogy Kocsis Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője idézte a számokat; a mező- szemerei Dózsa több mint 19 mázsás, a sarud lak, porosz- tálak 18, az egerfarmoetak több száz holdon éppen a Bezosztája segítségével emelték az egy holdról learatott búza mennyiségét a húsz mázsa közelébe. A tenkiek még ezt is túlszárnyalták 21 mázsás i<M termésátlagukkal. Ügy vélné az ember, hogy ezek a számok már mindenkit. meggyőznek az Intenzív, nagy hozamú búzafaj iák termesztésének előnyéről. De nincs ez még így. Még ma is, annyi év és annyi érv után is bizonyítani kel!; bár az érdeklődés örvendetesen növekszik a hatvani, füzesabonyi Járás után a hevesi és egri Járásokban. Céljuk, hogy legalább háromnegyed részben ilyen búzát termeljenek. A vitázók közül, akik kétségbe vonták ennek a búzafajtának az érdemeit, az egyik idős ember azt mondta: — Nem lesz ebből a pufajkás búzából semmi. Aztán, amikor újból szóba került a búza, a következőképp vágta ki magát: Pufajkás búzjv..? Most is azt mondom: pufaj- kás búza. Engesztelő mosoly- lyal tette hozzá: mert úgy bírja ez a telet, mintha bélelt kabátja lenne. Tarnazsadányban 32 mázsái adott holdanként az „idegen búza” Győzött tehát a Bezosztá- ja? Tény: sok hívet szerzett. Negyvenezer holdat vetettek belőle ezen az őszön. Ez lesz tehát az „úr” a földjeinken? — Már útban vannak az új rekorderek — ad hírt az új búzafajtákról Nagy László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának veaetáje, aki nemrég tért vissza Mwvjekunió.beli útjáról. Ök már láthatták P. P. Lukjanenko akadémikus újabb búzáit, a Hannája 12-es fajtát, amely még bővebben terem, mint a Bezosztája 1. és korábban is érik. Az Auróra búzából hektáronként 67—68 mázsát takarítottak be a krasznodari kolhozban, s nem sokkal maradt le a Kau- kázus-fajtg sem. 65 mázsás átlagtermésével. Ugyanitt a Lutesztensz 200-as 64—67 mázsát termett egy-egy hektáron. s nem sok idő telik el. hogy ezekkel a búzafajtákka; a megye földjein is találkozhassunk. Jó hírek ezek. Jó tuduni, hogy a „pufajkás búza”, ahogy a Bezosztáját nevezték, nemcsak segített megoldani az ország kenyérellátását, de csak előhírnöke volt a Jobb, nagyobb termést adó szovjet búzafajtálcnak, amelyek, mint a példáit Is mutatják ... megszerették a magyar földet. Kovács Endre Alti másnak vermet ás, még nem biztos hogy maga esik bele. Az ő ajtaján nem illemből kell kopogtatnis hanem, hogy felébresszük. ★ Azt mondja, hogy 6 már nem vallásos, leszámolt a katekizmussal. Most a leninizmusl „magolja”. Neki nem töprengésre készteti gondolatok, hanem merev fogantyúk szükségeltetnek. Vallást csinál a tudományból és hi te szerint ezt fordítva is megteheti. ★ Mikor volt? Fejből tudja. Miért volt? A vállát vonja, de esküszik hogy ismeri a történelmet. Ismeri?: esetleg De érteni...?! ■ér Tíz kiló konzervativizmus, tizennyolc kiló önzés, nyolc kiló hiúság, húsz kiló bemagoll frázis, ugyanennyi csalhatatlanság, valamint másfél deka gerinc: kívülről tényleg ez is embernek tűnik. f~ö) Ellentétes ráhatás Panaszolták a detkiek, hogy m mezőgazdasági technikumban senki sem tanul a község fiataljai közül. A mostani általános iskolások közül sem akar senki a nyolcadik osztály elvégzése után mezőgazdasági szakmában bizonyítványt szerezni. A község vezetői értetlenül állnak szemben a furcsa ténnyel, és felteszik a kérdést: miért nem nevelik Jobban az, iskolában a gyerekeket? Miért nem szerettetik meg velük a mezőgazdasági munkát? Aztán azonnal hozzáteszik: Igaz a szülők sem serkentik a gyerekeket a mezőgazdaságra. Igen ennek • dolognak is két oldala van. Az egyik a* iskolai ráhatás, a másik a szülői ellenzés. Hogy melyik az erősebb? Nyilván a szülői ellenzés. De nem is erről szeretnénk most néhány mondatot szólni. Beszéljünk arról, hogy a világon mindenütt csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma. Az emb-eek a városba, az Iparba törekszenek. ide vonzza őket sok minden. De a mező- gazdasági munkák egyre nagyobb mértékű gépesítése is közrejátszik ebben a világméretű mozgásban. Éppen a detkiek mondták el, hogy az idén már csak húsz ember végezte a kombájnok mellett az aratás—cséplés mii-’*-lát náluk. Holott valamikor az egész falu apraja—nagyja kint volt a földeken az aratás Idején. Itt kell tehát a kérdés lényegét meglátnunk. Ml még csak most fogtunk hozzá lényegében a ntezno'nTdasiiH munkák gépesítéshez. És egyre több olyan kitűnő szerkezet kan helyet a gazdaságokban, amikről koráhhnn el sem hittük volna, hogy Ilyen Is létezik. Népgazdasági érdekeink is azt követetik meg. hogy a fölösleges számú emberi munkát csökkentsük a föld megművelésében. Azt Jelenti mindez, hogy most már ne törődjünk a fiatalok szemléletével, idegenkedésével a mezőgazdaságtól? Szó sincs róla. Sokkal inkább azt jelenti, hogy vessük össze mai körülményeinket a Vivővel, és reálisan mérjük fel a várható munkaerő-igényt. Ne akarjunk fölös számú munkást a gazdaságokban, mert a gazdaságon belüli munkanélküliség veszélye fenyeget különben bennünket. És ha majd a mai felnőttek Is azt mond iák a gyerekeiknek, hogy milyen szép a mezőgazdasági munka, nem lesz baj az utánpótlással sem. (g. molnár) Közdi össKeíí&g'ásjsaS A napokban mondta egyik szövetkezeti ismerősöm, hogy termelőszövetkezetükben nagy dolgokon törik a fejüket a vezetők. Több más közös gazdasággal együtt #/ // Együtt fogalmazni a történelmi múlta és a mát... Látogatóban Gulyát Zoltánnál, az ű/ agrl emlékmű tervezőjénél — Amikor elvégeztem Az Iparterv hatalmas budapesti épületének egyik hetedik emeleti szobájában beszélgetünk. Tervezőasztalok, vonalzók, műszaki rajzlapok, épülettervek, alaprajzok és makettekről készített nagyméretű felvételek adják a stílszerű díszletet. Sok szép épület született már ebben a szobában. De más is: itt bontakozott ki és kapta meg végleges formáját az új egri felszabadulási emlékmű terve, melyet a pályázaton elfogadtak, s melynek alapján felépült a mai napon felavatásra kerülő reprezentatív objektum a Szabadság téren. — Meddig dolgozott a terveken? — kérdezem Gulyás Zoltánt, az Iparterv fiatal osztályvezető mérnökét. — Körülbelül fél esztendőt. Nehéz munka volt, hiszen az emlékmű tervezése összefüggött a tér rendezésével, az egész pedig a város rekonstrukciós programjával. Igen „rafinált” ez a tér, átlósan lejt a főszékesegyház felé. Egyensúlyt kellett teremteni a szákesegvház nagy tömege és a bírósági épület között; ezért ls lejt az obe- liszk-sor a templom felé. Figyelembe kellett venni a város Jellegét ls. „Szabályos” szimbólummal nem lehet megfogalmazni együtt a város történelmi múltját és a szervesen összefüggő mát. „Korrekt” szimbólumot akartam teremteni: az őskori sirtumulusz formával és a csilaggal az elesett hősökre emlékeztet az építmény« körülötte feláll a tettekből született Ma, s ez egyúttal véd U; az obellszksort ezért terveztem köré. — Sokszor Járt már Egerben? — Igen. A legszebb magyar városnak tartom. S ha sor kerül rá, bármikor örömmel részt veszek olyan munkában, mely Eger szépítését tűzi célul. — Szeretném bemutatni a Népújság olvasóinak az egri emlékmű tervezőjét... (Ez mindig nehéz kérdés, hiszen önmagáról kellene beszélnie az „alanynak”.) — Mit mondjak? — mosolyog a mérnök. — ötvenkettőben végeztem el a műegyetem építészmérnöki karát. Dolgoztam a KÖZTI-nél, a Lakóterv-nél, most meg több esztendeje már az Ipar- terv-nél tervezek. — Miket alkotott már eddig? az egyetemet, tizenhárom hó napig kint voltam Koreában. Ott terveztem meg a Phen- Jani Orvosi Egyetem épületét. Ez volt az első munkám. — Hogy sikerült? —- Az ember mindig jobbat akar. Aztán a Madách téri lakótömböt terveztem — Kimutat az ablakon a szemben lévő hatalmas, korszerű épületre. — A CHE MOLIMPEX irodaháza. Ez is az én tervem. Mindennap látom... — És most min dolgozik? — Kollégámmal, Rimanó- czy Jenő építészmérnökkel munkálkodunk az új budapesti sportcsarnokon. Már a kiviteli terv készül. — Mikor jön újra Egerbe? — Igen hamar találkozunk ismét: me t természetesen ott leszek az emlékmű avatásán .... ..._ . .......iáa K. G. | eg y szarvasmarhahizlaló telepet szeretnének létesíteni. Modern, nagyüzemi telepet, korszerű gépekkel, felszerelésekkel ellátva. Aztán hozzátette, hogy a tagságnak ls tetszik ez a terv. Különösen azért, mert egymagában az ő szövetkezetük képtelen lenne egy ilyen nagy beruházás megvalósítására. A kezdeményezés nem egyedülálló, megyénkben több szövetkezeti társulás tervei vannak kialakulóban. De a termelőszövetkezetek nemcsak egymással, hanem vállalatokkal, kisipari szövetkezetekkel is keresik a kapcsolatot. Felmérik a lehetőségeket, s ha egyedül nem képesek elképzeléseiket valóra váltani, megfelelő partnert vagy partnereket keresnek. A közös vállalkozásoknál az anyagi erők megsokszorozódnak, nagyobb tervek megvalósítása vélik lehetővé. Korszerűbb falusi kisvendéglők. modernebb állattenyésztő telepek, fejlettebb melléküzemek épülhetnek. S ebből mindenkinek csak haszna származik. (kaposi) 1968. november 7„ csütörtök
