Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
SchiriUa György 29 éves taxisofőr, az emlékezetes Budapest—Moszkva távfutás hőse, kedden este új vállalkozásba kezdett. — A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja, meghívott egy baráti találkozóra és november 7 tiszteletére futva teszek eleget ennek a meghívásnak — mondta, közvetlenül indulása előtt. SchiriUa egyébként tavaly november óta mintegy 200 élménybeszámolót tartott, rengeteg levelet kapott a világ minden tájáról. Közben persze készül az újabb feladatra Napi programja általában így alakult: hajnalban futott, utána nyolc órát taxizott a városban, majd este ismét futott, vagy úszott — Az utolsó erőpróbám a Budapest—Kenderes futás ősz a vízpart*«. Huszonhat óra alatt Bécsbe fut... tyidátn napló volt Egy bisztróavatáae* hívtak meg. 22 órakor indultam, egész éjjel futottam és másnap délelőtt értem oda. — Ez lesz az első Budapest—Becs futás? — Nem, 1926-ban Lovas Antal futott Bécsbe, több mint három nap alatt tette meg ezt a mintegy 260 kilométeres távot Én 25—26 óra tiszta futást irányoztam elő magainnak, 5-én 20 órakor indulok a Szabadság térről. 6-án délben vagyok Győrben, ott pihenőt tartok és csak éjfélkor indulok tovább. 7-én reggel 8 órára érkezem Nickeisdorfba, ahol már várnak az osztrákok és elkísérnek egészen * Volksstimme székházáig. — Mit visz az útra? — Sátrat. gumimatracot, három pár futócipőt.. . Hársfateát mézzel, sok citromot tojást, sajtot, töltött csokoládét Egyébként nem eszem sokat de ilyen teljesítmény közben hamar megéhezik az ember és jól jön a kalória. — Ez a Budapest—Bécs futás könnyebbnek látszik, mint a moszkvai. — A látszat csal. Igaz, akkor 34 napig, 2215 kilométert futottam, de csak napi 70— 80 kilométert. Most szinte meg sem állok Győrig, ez 131 kilométer, a maratoni táv több mint háromszorosa. Két éjszakai és néhány órás nappali futás után érek célba. SchiriUa csomagol, búcsúz- kodik, nyakába ugranak gyerekei, Kinga, Gyuri. Tomi és egv-két szót még nekik is nyilatkozik. Aztán irány: Bécs. Hámori Tibor ______MEGYÉNKBEN _______FORGATJÁK A „VIRAGVASÁRNAPOT” Mikófalván, Bükkszent- mártonban és Egerben forgatja első játékfilmjét Gyön- gyössy Imre rendező. A „Virágvásárnál” című alkotás alapötletét egy, ma is a nép száján élő balladából merítette a rendező: Simont, a katolikus papot megölték a darutollasok, mert a Tanács- köztársaság helyi direktóriuma mellé állt. A papot szlovák filmsznész, Frantisek Velecky személyesíti meg, s jelentős szerepet kapott a „civil” Tóth Benedek, valamint Hegedűs Erzsi, a deb recent Csokonai Színház Utmu fe és. A PÓK Izgatott férfi- hang hívja az orvosi rendelőt. — Jaj, doktor úr! Tessék azonnal jönni! Egy púk megcsípte a feleségem lábát, nagyon megdagadt! — Most nem mehetek — mondta az orvos —, de hozza be. Várom Fél óra múlva megjelent a férj es hozta a pókot. férfi hűség Vajon hűek maradni'!!:-? a férfiak távoli utazásnál? — értél folyt a vita r'áxsas igában. Sokfé- Je nézet hangzott el. 1£gy tapasztalt feleség kacagott: — Még hogy távo- , 11 utazásnál? 100 ten-ig sem lehet bennük megbízni! — Én nem félteném a férjemet, akármilyen messzire menne — szólt a vitában magabiztosan egy csinos fiatalasz- szonyka. Majd hozzátette: — Feltéve, hogy űrhajón utazik... Hivatal Sokáig faggatja a látogatót az egyik tisztviselő, hogy miért pont most akar a főnökkel beszélni? Az idegen végül elveszti a türelmét és rámordul: — Vezessen a főnökhöz, maga idióta! — Hogyan, nem értem mit mondott? — dadogta a tisztviselő. A látogató megismételtei Azt, hogy vezessen a főnökhöz, maga idióta! A tisztviselő felragadta a telefont, hogy így panaszkodjon feletteseinek. — Nahát ez tényleg hallatlan — háborodott fel a főnök, — és honnan jött az az ember? — A minisztériumbók — Ügy, a minisztériumból — szólt a főnök és lecsapta a kagylót, hogy azonnal fogadja az érkezőt. Miközben így morgóit magában: — Miért nem vezeti be hozzám azonnal ez az idióta... B. * ... mert mit tudnak a múltról ezek a mai fiatalok? Semmit. Még azt se, amit a könyvekből megtanulhatnak, mert nem is tanulnak ezek a mai fiatalok. Egyáltalán: a mai fiatalokat nem onnan lehet megismerni, hogy fiatalok, még onnan sem, hogy maiak, hanem a bezzegről lehet a mai fiatalokat megismerni. Bezzeg nekik most és bezzeg nekünk a mi időnkben... Mert a mai fiatalnak mi fogalma van a háborúról? Semmi. Legfeljebb, amit a tévéből látnak, meg amit néha songban protestálnak — annyi. Bezzeg a mi időnkben volt háború, voltak gyászolók és meggyászoltak, rokkantak és szellemi nyomorultak, volt Don-kanyar és kerékpáros gyorshadtest, jutási őrmester és tábori csendőr, Katyusa és fagyhalál. A mi időnkben. Vagy: mit tudnak ezek a mai fiatalok a romokról? Nekik a romok olyan romok, amelyeket a műemlékvédelem még elfelejtett újjáépíteni, vagy olyan romok, amelyek romként épek, mert ha felépítenék őket, akkor elvesztenék azt az értéküket, amit romként jelentenek a históriát és a műemléket kedvelő emberek számára. Bezzeg a mi időnkben egy egész ország volt rom. bizony. Nem volt ablak a falon, mert hogy nem is lehetett, hiszen fal sem veit, a— ' lehetett volna Természetesen a »»»- időnkben tető sem volt, és örültünk, hogy pince van a fejünk felett. Bezzeg, a mai fiatalok azt sem tudják, hogy mi volt a melasz, a szója-kenőmájas, a ku- koricaprósza vöröshagymával a la carton ... mert, hogy asztal sem volt, s az előkelősködők kartonra rakták a mi időnkben, ha volt mit rakni, az ennivalót. Ruhánk se volt. Cipőnk se. Pénzünk se. Csoda, hogy egyáltalán mi voltunk, mert a mi időnkben bezzeg valóbein az volt a legnagyobb csoda, hogy annyi minden után mégis voltunk, maradtunk és újjászület- tünk. Bezzeg a mi időnkben! Bezzeg a mai időkben ezek a mai fiatalok csak gitárról fecsegnek, farmerruciról, új divatról, lebecsülik a Trabantot, unják a mozit — igényeik vannak. Nekünk még igényekre sem tellett. A mi időnkben ... Bizony... bizony. És hiába meséljük, mondjuk ezeknek a mai fiataloknak, hogy bezzeg a mi időnkben, nem is hiszik, ,>* t hiszik, hogy mese mese meskete csordogál az öreg fejből. Bizony! De hát most romboljuk le az országot, hogy bezzeg a mai fiatalok is megtanulják, hogy bezzeg a mi időnkben mi volt? Mit csináljunk, ha már egyszer sikerült és így sikerül felépíteni, a mi időnkben ... Kezdjük élőiről megint, hogy megtanulják ezek a mai fiatalok? Űristen, inkább csak szidjuk a mai fiatalokat, bízva benne, hogy egy évtized múltán, vagy kettővel, elmondják ők is tízszer is, meg százszor, hogy „bezzeg a mi időnkben ..És nekik sem fognak hinni, de nem ám! Ügy kell nekik, ezeknek a mai fiataloknak, a holnapi, öregeknek... Gyurkó Géza aimij-« mi tfr-1 teát? Egyáltalában: hiszel valamiben? "7 »Csak abbap hiszek, amiről meggyőződöm.” »Volt egv időszak, ami- hittem, de a tudomány kitörölte az emlékezetemből.” — „Én inkább Darwinra szavazok.” — „Nem vagyok vaUásos, de az istent elhiszem.” — „Lennie kell valaminek, hogy aztán istennek vagy Pistának hívják, az mindegy.” — „Hiszek a tudomány és az értelem erejében.” Meg vagy elégedve szülőiddel? S ha nem, miért? — „Szüléimét tökéletes embereknek tartom.” — „Rossz a nevelési módszerük. Engem sokat vertek.” — „Az a hiba, hogy állandóan veszekednek, a legapróbb dolgokon összekapnak.” — „Ha apám nem inna, nagyon boldog lennék.” Ki a jó hazafi? — „Becsüli embertársát és nem akar rosszat neki.’ ’■ — „Aki nemcsak ereje, de képessége szerint dolgozik, örül a mások örömének.” — „Nem döngeti a mellét, végzi a feladatát.” — „Vörösmartyval tartok: „Imádj istent, de embert soha, élj igazul, szolgáld a hazát és halj meg érte, hogyha halni kell!” — „Ember lenni mindig, minden körülményben.”’ Kamaszok vérképe. A lejegyzett válaszok nem készek, ám érezni a szavakban az érzések, a gondolatok feszességét. Szondák ezek csak, nem sokat mondók, de sokat sejtetők. Felvillanásai* arconknak. Nem kell hátra tekintenünk: kik lépkednek a nyomunkban, kik jönnek utánunk. Ha mellénk érnek, felismerhetjük őket... Pataky Dezső U Elégedett vagy-« sorsoddal? — „Tökéletesen elégedett vagyok. Csak az a rossz, hogy' nincsen több testvérem.. — „Rosszak a családi körülményeim. Szüleim sokat veszekednek, és mindig a pénz miatt” — „Mindenem megvan, amire ilyen korban szükségem lehet Bánt azonban, hogy a szüleim nem bíznak bennem.” — „Édesapám és anyukám betegek. Szerettem volna továbbtanulni, és nagyon elkeserít, hogy ezt nem tehetem.” — „Nem éhezem, az öltözködés sem okoz gondot.” — „Az elégedettséghez jó lakás és autó kellene.” — „Szüleim igen elmaradottak, és ezt én nagyon-na- gyon szégyellem.” — „Nincsenek anyagi gondjaim.” — „Minden azon múlik: hogyan tudja az ember összeegyeztetni a vágyakat a lehetőségekkel.” Mi az életcélod? — „Dolgozni és sok pénzt keresni.” — „Kirakatrendező szeretnék lenni.” — „Nyelveket tanulni és beutazni az egész világot.” — „Életcél? Lehet más, mit a munka?!” — „Szeretnék egy Jő állást, magas fizetést és gyermekeimnek olyan életet biztosítani, amilyen nekem van.” „Híres sportoló akarok lenni.” — „Legfőbb vágyam, hogy mérnök legyek.” — „Olyan akarok lenni, mint az édesapám, őt sokan szeretik és tisztelik.” Hogyan képzeled el a modern ember életét? Kamaszokkal beszélgettem. Tizennégy-tizenhat éves fiúkat, lányokat kérdezgettem. Túloz talán a cím, hiszen az itt lejegyzett válaszok nem kikristályoso- dottak, a vélemények még „nem pörkölődtek meg <* tapasztalásban”, s így nem adhatnak végképletet. Szondák ezek csak, egyúk- másik nem sokat mondó, de sokat sejtető: kik lépkednek a nyomunkban, kik jönnek utánunk...? — „Tartson lépést a korral, legyen őszinte, becsületes, ne nézzen le másokat” — „A mi falunkban a modern emberre azt mondják: uraskodik.” — „A modem ember nem engedi dolgozni a feleségét.” — „Az én elvem: 1. legyen diplomája. 2. szeresse az irodalmat 3. tudjon nyelveket” — „Kényelmes, jól berendezett lakás, szép feleség és minimum két gyerek.” — „A modem ember tudja az életcélját és felesleges dolgokra nem fecsérli az idejét” — „Autó, kertes villa, virágok, jó anyós, könyvtár, magnetofon, televízió.” Kielégít-e a mai kor romantikája, s ha nem, r történelem melyik korszakában szerettetek volna élni? 4. — „Kielégít Amennyi romantikára szükségem van, én azt megtalálom.” — „örülök, hogy a mai korban élhetek.” — „A technika megölte a romantikát Szívesebben éltem volna a múlt században.” — „Az őskort választanám, de a mai technikai eszközökkel.” — „A középkor romantikája az igazi: várak, várurak, lovagok.” — „Kuniékor. Tábortűz, tárogató.” — „Leginkább a honfoglalás kora felelne meg számom: ra.” — „A jövőt választanám legszívesebben. Akkor majd addig élhetnek az emberek, ameddig kedvük tartja.” j I Hogyan véleI 5 I ketlsz környezeI » tedről? — „Sok fölösleges ember él körülöttem.” — „Jól érzem magainat közöttük.” — „Unalmas emberek. Igénytelenek és primitívek.” — „Amint lehet, változtatok rajta.” — „Sajnálom őket, mert olyan ostobák.” — „Ha megértenének én is szeretni tudnám őket.”
