Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
OL AH GABOR: „A régi Magyarország összeomlott” írók a forradalomról A • z őszirózsás nép- forradalmat a magyar irodalom kiválóságai ujjongó lelkesedéssel fogadták. Babits Mihály a Nyugat november 1—16-i számában a győzelem első pillanatának benyomásait fejezte ki. örömének és jogos aggodalmainak egyaránt hangot adott: „Minden magától ment, szinte anélkül, hogy az emberek akarták, vagy csinálták volna, a földben, a kövekben, a levegőben volt benn az erő, a történelem gépezete működött itt tovább, mely akkora lendületet kapott a világháborúban, hogy most a saját lendülete hajtja, s ha emberi kéz próbálja forgatni, elragadja azt a kezet a saját irányába, vagy letépi. Pusztán emberi szempontból nézve a magyar forradalom valóságos csoda volt.. A forradalom kétségtelenül egy és egységes, és mégis más képet ölt minden akaratban, más-más nyelvet beszél minden lélekben, mint pünkösdkor az apostolok.., Először utat kell tömi, amerre lehet, és csak egyfelé lehet Azután mehet majd kl-ki amerre ő akar. Éppen az akadály biztosítja az erőt Előbb fel kell nőnie a fának egy törzsben, aztán majd elágozhatik újra, szabadon és könnyedén, a magas levegőben. Kétségtelen: a mai forradalomban új forradalmak csírái fejlenek. _De ha egyszer a fa nagyra nőtt már: minden új forradalom csak annyi lesz, mint új szétválása két ágának, hogy mentül lombosabb koronája legyen”. A Magyar Intelligenciához Intézett felhívás — amelyet a kor csaknem valamennyi haladó írója és művésze aláírt — kimondta: „A régi Magyarország ösz- szeomlott.. Céljaink nem ellenkeznek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellensége senkinek. Testvémemzeteink- kel szemben semmiféle igényünk nincs már. Magyarok! * Mi is megújult nemzetnek tekintjük magunkat, most» felszabaduló erőnek, mint * azok a testvérek, akik I boldogan kelnek friss életre} a monarchia romjaiból... Kö- } ve teljük tehát a Nemzeti Tanácstól, hogy a testvémemze- j teket képviselő nemzeti taná-} csókkal haladéktalanul lépjen [ érintkezésbe a szövetség meg- J alakítása végett: a legsürgő- t sebben tegye meg az összes szükséges lépéseket teljes demokratikus berendezkedésünk érdekében. Ebben a munkában mi a Nemzeti Ta-v nácsot minden erőnkkel és teljes lelkesedéssel támogatni fogiuk.(Az első aláíró: „Ady Endre író”) | gnotus a Nyugat írói táborának bajtársi üdvöz-j letét fogalmazta:' ,.A Nyugat évek óta abban foglalta _össze törekvését, hogy az: művelt, szociális Magyarország s szabad nemzeti irodalom. Politikába átírva ez művelt, szabad, szociális, nemzeti Magyarországot jelent, minden magyarországi nemzetek számára. Vagyis azt, amely október 30-án éjjel született meg...” Kosztolányi az utca szavá-j ra figyelt: } „Hallgatózom, mit énekel ) !■ utca, a forradalmi, a sza-’ bad, a békére vágyakozó. Csend van. Senki se dalol. A katonasip'.iaKat és a klorofor- mos-sisakokat — levették a fejekről, a pálinkás-boltokat bezárták, a pálinka többé nem énekel. A betegek — ocsúdó érzékekkel, vattába pólyáit lábakkal, megcsonkítva és halálra fáradtan — felébrednek lidérces álmukból és látják, hogy mi történt”. Krúdy Gyula egyik cikkében új honfoglalásról ír: „A magyarok második honfoglalásával éppen olyan új s ismeretlen története kezdődik a nemzetnek, mint ezer esztendő előtt az első honfoglalással. A Duna és Tisza közé új vilá" épül, amely mostanában még a legbölcsebbek előtt is mély ködbe van borulva. .. A leáldozó napkoronggal merült el a végtelen tengerbe az egész történelmi Magyarország sujtásos közjogával, eszeveszett monar- kiájával, sírbolt-szagú politikusaival. A szürkületben beláthatatlan csoportokban közelednek az új honfoglalók A pokolból térnek vissza, ahová a régi Magyarország küldte őket.. mlítésre érdemes, hogy az írók nemcsak publi- cisztikus formában fejezték ki érzelmeiket, egyetértésüket. Riportjaikból, naplójegyzeteikből az események érzékletes, éles vonalú rajza is idézhető. Kosztolányi például így írt a Pesti Napló november 3-i számban: „Károlyi Mihály áll a hideg esőben. Minden szavát éljenriadalom kíséri. Mintha álomban beszélne, vagy önkívületben, olyan lázas és biztos. Az arca piros, a fülei égnek, a szeme komor. Én pedig nézem, ho-*y hull nemes fejére az október barátságtalan nyirka és arra gondolok, ebben a világtörténelmi percben is, hogy óvni, védeni kellene a forradalom vezéreit, orvosoknak kellene vigyázni rájuk, hogy ne hüljenek. ..” Gyetvai János, a Népszava riportere ívv örökítette meg a forradalmi fordulatot: „Jön a parancsnok. Sápadt halálosan és fegyveréhez kap. Késő. Az őrség már ölelkezik és együtt van a forradalmi kis csapattal... Hajnali három órakor már a Nemzeti Tanács rendelkezik a városparancsnoksággal, a főpostával és telefonnal. Hajnali négy órakor pedig már övé a két főpályaudvar is. Elvkor következnek az izgalmas percek, félórák és órák. Az As- toria-szálloda előtt, ahol a Nemzeti Tanács székel, az útkereszteződésnél gépfegyverek csövei merednek a Rákóczi útra. Csata az éj folyamán csak egy volt: amikor a régi Nemzeti Színház épületéből az ot rejtőzködő csendőrök sortüzet adnak, mire az Astoria előtt a forradalmi sereg csatarendbe fejlődik és sortűzek váltják föl egymást. A levegő megtelik puskaporszaggal. A sereg betör az épületbe, de akkorra már a csendőrök elmenekültek...” [agyar Lajos újságíró, a Nemzeti Tanács pecsétjét kezelte, de élményeit is megírta: „Ezzel a pecséttel három napig mindent el lehetett intézni. öreg_ generálisok, koronaőrség, főrendiház, udvartartás, vidéki városok, megyék szépen szót fogadtak neki... A pecsét elrendelte, hogy ne mérjenek szeszes italt, őrizzék a királyi várat, vigyázzanak Szent István koronájára, amely lecsúszott a Károly fejéről... A pecsét letartóztatta a dunai flottilla parancsnokát és a forradalom első éjszakáján elrendelte, hogy a dunai flottilla félgőz alatt álljon az Er- zsébet-hídnál. Mindezeket, a pecséttel a kezemben, én intéztem el a Nemzeti Tanács irodájában, mely három napi működés után feloszlott és beleolvadt a minisztériumokba.” D. T. Egif forradalmár éleimíive Litz Béla kiállítása a Nemzeti Cwalériában Egy zseniális tehetség elindult Magyarországról, végigjárta a fél világot, átélte a forradalmár művész szenvedését, és dicsőségét, s fél évszázad múltán újra itthon van: Uitz Béla-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyar- országon. Műveit bécsi, moszkvai, londoni és pekingi múzeumok őrzik, tárlatait látta Stockholm és Firenze, New York és San Francisco, freskói fővárosok palotáit díszítik. de itthon még kevesen ismerik a hazalátogatott nyolcvanegy esztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Nem egyszerűen Magyar- ország, az első magyar forradalmak indították útnak. Az 1887-ben született bácskai parasztgyermek, aki Temesvá- rott volt esztergályos, mielőtt Budapesten művésznövendék lett, első alkotói lépéseit a társadalmi lázadás, a változtatni akaró elégedetlenség irányába tette. 1916- ban már aranyérmet nyelt rajzával a San Francjsco-i nemzetközi kiállításon, nevét a legtehetségesebbek között emlegették idehaza. A forradalmi mozgalomhoz már egy esztendővel korábban kapcsolódott, háborúellenes folyóiratot alapított és szerkesztett az első világháború éveiben. vezetője volt a mindinkább forradalmárrá váló művészcsoportnak, követte éa egyengette az útját a szocializmusnak, amelyet a Tanácsköztársaság idején nagyszerűen szolgált A híres vöröskatona-plakát alkotójának, a művészeti direktórium egyik vezetőjének a proletártehetségek művésziskolája igazgatójának tehát a bukáskor menekülnie kellett. Eddigi életét és munkásságát ismertük leginkább, idehaza készített műveit láttuk albumokban és kiállításokon. A most megnyitott hatalmas tárlat azt mutatja, amit eddig jóformán senki nem ismert Uitz Béla életéből alaposan: a külföldön eltöltött félszáz esztendőt. Bécsbe menekült először. Szaros kapcsolat fűzte a párthoz, s hamarosan maga is a KMP tagja lett. Mozgalmi munkát végzett, tárlatokat vezetett, közben kiállított, hatalmas sikerrel. Az osztrák fővárosban került közönség elé Emberiség című hatalmas kompozíciója, a proletárdiktatúra idejéből, amelynek impozáns vázlata most mutatja be először a magvar közönségnek, miiven látomásba fosta össze az életet egy művész, aki egyszerre lett nagy alkotó és kommunista. A művek beszélik most már a mester életrajzát a galéria teremsorában. Kövér kupolás orosz templomokról készült kemény rézkarcok moszkvai városrészeket ábrázoló. izea4ottan modere vfzfestménvek ielrik. hogy 1920 végén a szovjet fővárosban járt, a KMP külFORRADALOM Megindult a föld s a vén Duna árja Most visszafelé folyj Felröppen a komor ég homlokára Egy nagyszerű mosoly; A forradalom vörös hajnala. Elvesztettük a Cézárok csatáját, Gonosz volt, drága volt: Még kínja, gyásza századokra fáj át, Míg csak a sárga Hold Apró sírokra hinti fátyolét. De vérkeresztséged, dicső Szabadság, Szentelt Forradalom, Olcsóbb áron az istenek sere adják! Azért hát zengj dalom: Siralomba szőtt öröm-éneket. Siratom a levágott milliókat, Testvérem valahány; De ujjongva köszöntőm, rothadó had. Cj korszak hajnalán: Világmegváltó nagy hatalmadat. Mint ezer év vergődő szenvedése Lesírni nem tudott: Lehoztuk egy rövid nap-lebbenésre Az örök csillagot, A népszabadság fényes csillagát! S akaratunk ormára most kitűzve: Utunk már nem sötét! Megfürdetjük e halhatatlan tűzben 8ús lelkünk börtönét — És kirohannak a bezárt rabok. A rab gondolatok dalolva szállnak Száz barikádon át. Hogy elharsogják a szabad világnak fjj napunk mámorát, Születésünknek édes örömét. Fut a király: Elgördült koronája Egy vértengerbe hullt. Sötét koporsó fut az éjszakába — Halottja: régi Múlt. Ez nem fog föltámadni már soha! Petőfi! Drága szellemed lenéz ránk. És tudjuk, hogy örül. A te lelkedből lobbant e merész láng, Mely most szövétnekül Lobog egy talpra állott nép előtt. (1918. október 31.) ' Uitz Béla: (MTI foto dötteként a Komintern III. kongresszusán. Forradalmi fejlődését pgdig a Ludd tábornok című sorozata bizonyítja. Az angol lázadó proletárok legendássá vált vezéralakja, General Ludd minden elkeseredett lendületében a magyar forradalom bukását bosszulja, s harcosainak minden izmossága az eljövendő forradalmak erejével fenyeget. A kiállításon most a vázlatokat is látni, s a vázlatok alapján készült rézkarcokat, ezt a megrendítő grafikai sorozatot, amely Derkovits Dózsájának elődjeként vált a forradalmi grafika klasszikus példájával, de nemcsak itthon: az egyetemes művészettörténetben is. A Ludd sikeréért hívták meg Angliába, s miután oda nem juthatott, „útközben”. Franciaországban szolgálta az eszmét három esztendeig; önarckép. — Szebellédy Géza felvétele) B. U. Martell álnéven az illegalitás veszélyében dolgozik, kommunista lapokba ír, rajzol, munkásokat művel, a FKP magyar szekciójának egyik vezetője. És közben — akárcsak Becsben — végzi művészi munkáját és sikeresen kiállít. Ekkor születik a mostani kiállítás IV. termének csodálatos tusrajz-soro- zata, amely a Párizsi gótika címet viseli és a középkor áhítatos művészetét dolgozza fel a modern forradalmi művészet erős-okos vonalaival. Ekkor készíti el második sorozatát. amelynek címe és témája Az imDerialista háború ellen, s amelyhez Marcel Cachin. a párt vezetője ír előszót Ugyanakkor ekkor készülnek monumentális színpad* er vei. amelvek forradalmi színházak előadásán mutatják, hogy alkotójuk a modern művészet elvont formáit is robbanó társadalmi mondanivaló szolgálatába ál* Iítja. B. U. Martell 1926-ban ismét Uitz Bélává válik és szovjet állampolgárrá- Nemzetközi hírű mesternek járó tisztelettel fogadják új hazáy jában, Lunacsarszkij ír róla cikkeket és kitüntetéssel méltatják munkáját, megbízásokat kap és kiállít, fiatal művésziel öl teket nevel és nemzetközi forradalmi képzőművész-szervezetet irányít. Hatalmas freskókon dolgozik éveken át, falkéneket fest Frunzében és Moszkvában, könyvet ír és művészkollektívákat vezet, pályája csúcsára ér. A szovjetunj óbeli negyven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás vár ismertetésre. A krimi tusrajzokat említsük-e. amelyek a megkomponált szépség remekművei. vagy a Tőletek függ című újabb sorozatánál* modern, tömören agitáló lapjait, Gorkijról készített erős portrévázlatát, vagy az 56-os magyar ellenforradalomról készített falképtervet? Talán mégis portréinak sora a legváltozatosabb. ezek a nagy lendülettel újságpapírra festett freskószerű arcképek, amelyek Csapájevtől névtelen kirgiz emberekig. Krupsz- kajától éneklő lányokig variálják a szilárd világnézet és a hatalmas művészi jellemzőerő lehetőségeit Nehéz befejezni, de nem is kell: az életmű sincs még befejezve. Nyolcvanegy esztendősen. itthoni vendégségben is új terv-ebet forva4 a mester. További munkákról beszél az alkató. akit úgy adott Magyarország az egyetemes művészettörténetnek és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak, kogv közben mindvégig megőrizte magé* nak is.
