Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-30 / 255. szám

Emlékezés a polgári demokratikus forradalomra

(Foto: Kiss Béla)

. . Tanács pártA Nemzeti jai és vezetői, amikor látták, hogy a forradalom elkerülhetetlen és a néptömegek nélkülük, vagy akár ellenük is kezükbe ragadják a hatalmat, november

4-re kitűzték a forradalom időpontját. Ügy számítottak, hogy erre az időpontra fel- fegyverzik a munkásságot és teljesen a forradalom oldalára állítják a Pesten tartózkodó katonaságot. A forradalom azonban nem várt és nem engedte magát beütemezni, s így a Nemzeti Tanács terve dugába dőlt.

Október 30-án, az esős, nyirkos, őszi idő ellenére lázban égett Budapest népe. Már a kora reggeli órákban csoportok járták be az utcákat és éltették a forradalmat,

A polgári demokratikus forradalom fél évszázados jubileuma tiszteletére kedden délelőtt emlékülést rendezett a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa közösen a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságával. Az ünnepség színhelye az új SZMT-szék- ház tanácskozóterme volt. Az emlékülésen részt vett dr. Földi Pál, a megyei pártbizottság osztályvezetője is.

Póti Jenő., a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Mud- ricki János, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkára mondott ünnepi beszédet, megemlékezve a polgári demokratikus forradalom eseményeiről, melyek nagy szerepet játszottak a későbbi tanács- köztársaság megteremtésében.

Mudriczki János ünnepi beszéde után a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényével, és a kiváló együttes címmel kitüntetett Egri Megyei színpad adott az ünnep jellegének és hangulatának megfelelő műsort. Az irodalmi alkotások tükrében elevenítették fel a színpad tehetséges, fiatal szavalói — nagy költőinket tolmácsolva — a proletariátus helyzetét, harcát, diadalát, s felcsillantották a jelen szép képeit is.

A nagy sikerű műsor után

Póti Jenő zárszavával ért véget a rendezvény.

Az 50. évforduló jegyében került sor kedden délelőtt az Egri Járási Tanács és a Hazafias Népfront egri járási bizottságának közösen megrendezett emlékülésére is, amelyen megjelent többek között Gubán Dezső, az MSZMP Egri Járási Bizottságának első titkára és Fodor Istvánné országgyűlési képviselő is.

Az ülést dr. Kerekes Lajos, a járási népfrontbizottság elnöke nyitotta meg, majd Hegyi János, az Egri Járási Tanács vb-elnöke (képünkön) mondott ünnepi beszédet a polgári demokratikus forradalom jubileuma alkalmából.

Használják a háztáji

Az idei szélsőséges időjárású esztendő utolsó negyedében vagyunk, a nyár eleién mutatkozó rendkívüli aszályos időjárás, az állattartók, különösen a szarvasmarhatartók körében sok aggodalomra adott okot A rétek-legelők hozama, a pillangósok és egyéb takarmánynövények első és második kaszálása lényegesen alatta maradt a vártnál. Sokan indokolatlanul is a szarvasmarha-állomány csökkentésével akarják a gondokat elhárítani. Ez megnyilvánul a fedeztetések számának csökkentésében, a borjú- kivágások lényeges növekedésében és a nagymérvű hízóalapanyag felkínálásában.

Lényegesen nem javult a helyzet az év második felében sem, pedig a nyár végi, őszi csapadékos időjárás elősegítette a másodvetések, rétek, legelők, pillangósok hozamának növekedését, ezenkívül a kormány nagyarányú abrakvásárlási akcióval sietett az állattartók segítségére.

A gazdaságok és az állam erőfeszítései együttesen lehetővé teszik a szarvasmarhaállományban beállt kedvezőtlen helyzet megváltoztatását;

Itt az állattartók — különösen a háztáji és egyéni

fe! a takarmányakciót és egyéni tehéntartók

gazdaságok — megértésére van most szükség, mert a tehénállomány közel fele az ő tulajdonukban van. A lakosság élelmezése és az export szempontjából ennek az állománynak a termelése is nélkülözhetetlen.

A közös gazdaságok zöme figyelemre méltóan támogatta az állam célkitűzéseit a háztáji állattartásban. Kisebb mértékben ugyan, de találkoztunk olyan jelenségekkel is, hogy kihasználták a pillanatnyi helyzetet és áron alul megvásárolták az eladásra felkínált szarvas- marhákat. Ebben az a veszély, hogy az nőivarú állatokat is meghizlalják. Sok tenyésztésre alkalmas üsző kerül levágásra, ami veszélyezteti a tehénlétszám további alakulását

A háztáji és egyéni gazdaságok tehéntartóinak nagy segítséget jelent a tehenek leelletéséhez az állam által nyújtott hárommázsás abrakvásárlási lehetőség. Ebből két mázsát akkor vehetnek igénybe, amikor a tehén vemhes lesz, egy mázsát pedig a borjú megszületésekor. Ezzel lényegesen köny- nyíthetnek abrakellátási gondjaikon. Az importabrak rendelkezésre bocsátásával

az állam nagy terhet vállalt magára. A tehéntartók pedig — eddigi tapasztalataink alapján — nem élnek eléggé ezzel a lehetőséggel.

A szarvasmarhák áttelel- tetése kevésbé értékes tö- megtakarmáriy okkal is megvalósítható, ha megfelelő abrakkiegészítést kapnak.

Felkérjük a szarvasmarhatartókat, vegyék igénybe az állam által nyújtott kedvezményeket, s járuljanak hozzá ahhoz, hogy n_e csökkenjen sem a szarvasmarha-állomány, sem az árutermelés.

Dr. Magas László

a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelésfejlesztési F őosztályának vezetőhelyettese

s a Nemzeti Tanácsot. Már ekkor megkezdték a katonák és tisztek sapkarózsáinak a letépését, amelyen a K. betű jelezte a király nevét, A sapkarózsa helyébe a katonák őszirózsát tűztek és csatlakoztak a tüntető tömeghez. Különösen zajos volt az Astoria szálloda környéke. A Nemzeti Tanács ugyanis az Astoria szállóban ütötte fel tanyáját és egyik küldöttség a másik után érkezett és jelentette be csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz.

Délután négy órakor mintegy 400 rendőr gyűlt össze a rendőr-főkapitányságon, majd egy közeli étterembe vonulva megalakítják a rendőrök szabad szervezetét és megfogadják, hogy nem lőnek a népre. Utána pedig tüntetést tartanak, s a független Magyarországot, s a Nemzeti Tanácsot éltetik. Közben röp- iratok járnak kézről kézre az utcán és a kávéházakban. A Nemzeti Tanács kinyomatta és terjeszti Várnai Zseni „Katona fiamhoz” című versét, amelynek refrénje így hangzik: „Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!”

. ,órákban a NemzeA déli ti Tanács kiáltványt intéz a katonasághoz, melyben tudatja, hogy Zágrábban és Prágában az oltani katonák, köztük a magyarok is, a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátották magukat és felszólítja a pesti katonaságot, hogy cselekedjék hasonlóképpen. „Katonák, ne lőjetek testvéreitekre, anyátokra, ne ontsatok Budapest utcáin magyar vért!” „Legyetek a magyar Nemzeti Tanács katonái!”

A kora délutáni óráktól kezdve fiatal tisztek és katonák járták a várost és utcán, üzletekben, szórakozóhelyeRomán gépek azecsédi és visonfai külfejtésen

(Tóth Lajos tudósítótól):

A Mátraalji Szénbányászati Tröszt az NDK-n kívül a Román Népköztársasággal is tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. Az idén a visontai és az ecsédi külfejtésekhez 4 darab E—04 típusú baggert szállítottak le, közel kétmillió forint értékben. A Thorez Külfejtéses Bányaüzemhez szintén leszállítottak egy FA ’ —i 2 típusú fúróberendezést, a gépet október második •lében helyeztek üzembe.

Az összeszereléshez két román szakmunkás érkezett a gyártó üzemből, s ők tanítják be a magyar gépkezelőket a fúróberendezés kezelésére. A jövő év első negyedében még egy ilyen fúróberendezés érkezik. Az új berendezésekre azért van szükség, mert a visontai külfejtésen már nem alkalmazhatók a 100 méter mély teljesítményű fúróberendezések. Az új román gépekkel 200 méter mélységre Iahet íúrai.

Értem. Az újsághír világos. Gorzsás Sándor összeveszett a vendégével, Zeke Lajossal. A vitának ütés, pontosabban leütés lett a vége. A leütött Zeke Lajos lábszárát a házigazda borotvával felhasította és utána sóval beszórta. Gorzsást az enyhítő körülmények figyelembevételével a bíróság öthónapi szabadságvesztésre ítélte.

Értem: enyhítő körülmények. Utóvégre meg is paprikázhatta volna.

Folyik a vita: vajon miért „léphetett le” Varga, a magyar olimpiai labdarúgó-csapat tagja. A vita folyik, így hát én is elmondom az álláspontomat. Meglepő dologra jöttem rá: Varga Zoltán pénzért lévett le.

S nem tisztességért.

__________ i=ái

Dr

. Wagy József:

#1 forrosdcslom

áÉf®3C8ÍSÖ|}Ci

ken felszólították a lakosságot, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Különösen viharos tüntetések voltak a Rákóczi úton, a Margit körúton, a Mária Terézia laktanya előtt és a város számos pontján. A munkásokkal és polgárokkal egyre jobban feltöltődő tömeg már nemcsak a forradalmat, hanem a köztársaságot is éltette. A tüntetők élén 600 matróz haladt, akik 30-án hajnalban érkeztek haza Pó- lából. A tüntetők az esti órákban az Astoria elé értek és itt a katonák felesküdtek a Nemzeti Tanácsra és megfogadták, hogy életük árán is megvédelmezik a független, demokratikus Magyarországot. Ugyanekkor jelentette Lovászy Márton, hogy a Conti utcai katonai fegyház őrszemélyzete csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz és szabadon bocsátotta a fogságba esett katonákat Ebben a hangúlatban valaki elkiáltotta magát, hogy a Keleti pályaudvarról most akarnak a harctérre vinni több menetszázadot. A tömeg azonnal megindult a katonák kiszabadítására. Az esti órákban mintegy 5000 ember rohanta meg a pályaudvart, ahol az állomásparancsnokság katonái csatlakoztak a tüntetőkhöz, akik az útra kész katonákat kihozták a vasúti kocsikból és fegyveresen, géppuskákkal felszerelve kitódultak velük a pályaudvarról. Ez az esemény már túlnőtt a tüntetés határán, ez már magát a forradalmat jelentette.

A Katonatanács

a megalakulásától eltelt néhány nap alatt derekas munkát végzett. A mintegy 70— —80 000 főből álló budapesti helyőrség legénységének nagy része, a tisztikarnak pedig mintegy 40—50 százaléka a forradalom mellett volt. 30- án este a Katonatanács tagjai bejelentették, hogy 80 karhatalmi alakulatot tudnak azonnal felállítani. Ekkor már a hadseregen belül is teljesen nyíltan ment az agitáció. Az első honvéd gyalogezred kaszárnyájába például a késő esti órákban beállított a Katonatanács több tagja és csatlakozásra szólította fel a tiszteket és a legénységet.

Éjfél után örökösen szitáló esőben már forradalmi alakulatok cirkáltak a városban és megszállták a város minden fontosabb pontját. Először elfoglalták a térparancsnokságot és az Astoriába szállították Várkonyi Albert tábornokot, a térparancsnokot. A térparancsnokság elfoglalása után megszállták a főpostát, a nemzeti bankot, a telefonközpontokat és más fontosabb középületeket. A forradalom szempontjából fontos intézmények és középületek megszállása annyira tervszerűen és tudatosan történt, hogy lehetetlen nem észrevennünk benne az orosz példa követésére irányuló törekvést.

Mindezen események lefolyása alatt pedig nézzük meg, mit tett a forradalom „vezérkara”, a Nemzeti Tanács? Hogyan irányította a forradalmat, mit tett a forradalom győzelme érdekében? — A szó legszorosabb értelmében semmit. A Nemzeti Tanács vezetői még az október 30-i forradalmi megmozduláskor sem hitték el, hogy forradalom van, még mindig a november 4-i terminushoz tartották magukat és egyáltalán nem bíztak a forradalom közeli és gyors győzelmében.

... , , . másnál jobMindenkl ban jellemzi a Nemzeti Tanács állapotát Jászi Oszkár Magyar kálvária, magyar föltámadás című könyvében.- „Mikor tehát meghallottuk, nogy a forradalom mégis explodált, hogy

néhány lelkes és fiatal tiszt a saját szakállára akcióba fogott, s a helyőrségi laktanyát és több más középületet elfoglalt: ránk ez a hír inkább levei'őleg hatott. Tudtuk, hogy szervezett csapatok nem állnak a forradalom rendel-' kezésére, hogy legfeljebb néhány század áz, amire számíthatunk. Vártuk tehát egész éjszaka, mikor fog Lukachic a királyhű csapatokkal megjelenni és bennünket elfogatni. A forradalom igazi táborkara nehéz éjszakát töltött akkor az Astoria szállodában. A Nemzeti Tanács tagjai közül ekkor csak a szocialisták, a radikálisok és Károlyi maradtak helyükön. A többieknek hírét-hamvát sem láttuk ezen a válságos éjszakán.

Reggelre valószínűleg lógni fogunk!... — mondottam

Kunfinak, aki mellettem szintén álmatlanul hevert a szőnyegen.

— Én is azt hiszem... — válaszolta ő ... — A kis tisztek elszeleburdiskodták a dolgot. Még két-három napig várni kellett volna, amíg a propaganda kimélyül és a munkásságot is felfegyverezhettük volna...

heves gép- KOZDen fegyverkattogás hallatszik a szálloda ablakai előtt. Majd ágyúropogás. .. (Ugyanis az elfogott Várkonyi tábornok távoli ágyúzásnak minősítette a vendéglői ajtók csapkodását. Nem vitakozhattunk vele, hisz ő volt a szakértő). Néhány tiszt rekedt kiabálása a telefonba ... Mindenünnen erősítéseket kértek tőlünk.. 1 De honnan, mindössze pár száz emberünk volt... Minduntalan riasztó hírek érkez- tekk Egy bosnyák ezred vonul fel ellenünk ... Maga Lukachic vezeti... Tehát itt a vég... Ezt ugyan alaposéin elrontották a zöld fiatalok ..

A forradalmi tisztikar ismertebb vezetői nincsenek sehol ... Nekük sem volt fogalmuk arról, hogy még ma éjjel túlbuzgó elemek kirobbantják a forradalmat. Csernyák kapitány —, akinek eb-i ben az időben talán legnagyobb befolyása volt a tiszti mozgalmakra — valahol az igazak álmát aludta... Ä szájas Friedrichnek, aki már napokkal előbb lövetni akarta József főherceg palotáját, nyoma sincs.. De Lukachic még mindig nem jött... Ügy látszik, túlbecsüli erőinket és egyszerre több ezreddel akar felvonulni! ö, bárcsak késne... Ha hajnalig vár: akkor mentve vagyunk, mert addig fölvonul a csepeli gyár és a környező üzemek összes munkássága és akkor tarthatjuk magunkat.’'

valóban Lukachic nem támadott. Nem jóindulatán múlt ugyan a támadás, hanem azon, hogy egyáltalán nem volt olyan csapata, amellyel támadhatott volna. A forradalom hatása a Pesten levő bosnyák ezredekre is kitrjedt és megtagadták az engedelmességet. Október 31- én a virradat már hatalmas, felfegyverzett munkás- és katonatömegeket talált az utcán. Vörös és nemzetiszínű lobogók alatt vonultak az Astoria felé, forradalmi lelkesedés izzott a szemekben, s fehér őszirózsa virított a katonasapkákon és a gomblyukakban. 31-én reggelre győzött a forradalom.

_____

3

}£

§&, október 30«. ssetft