Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-30 / 255. szám

Jó műnk ólának jutalma: kitüntetés Másfél évtizede a TIT gyöngyösi elnöke Nem udvarias formula, tény: Gyöngyösön, de a járásiján is nagyon sokan ismerik és tisz­telik. Hivatásának, tanári munkájának is része van eb­ben, de személyes tulajdon­ságai a döntőek. Nyílt, őszin­te, fáradhatatlan, mindig van figyelemre méltó véleménye és szeret dolgozni. Gábor Katalin, a gyöngyösi Bérze Nagy János Gimná­zium tanára a TIT V. kong­resszusa alkalmával kapta meg a Parlamentben a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tai. , Mi van a kitüntetés mögött erőfeszítésben és eredmény­ben? Az alkalomhoz illően is a rrjásfél évtizedes TIT-elnöki tisztséget kell említeni. Ami­óta Gyöngyösön megalakult az ismeretterjesztő társaság helyi szervezete, azóta ő az elnöke. A német nyelvet ta­nuló tanfolyamisták az ő se­gítségével ismerkedtek meg kezdő és haladó fokon ezzel á nyelvvel. Ki tudná meg­mondani, hány helyen és hányszor tartott előadást? És rögtön hozzáteszi, ma már a TIT-nek is szakítania kell a megmerevedett for- énákkal, komplex előadások­ra kell törekednie, el kellene futnia mindenhová és minél több fiatalt kellene bevonnia áz előadók táborába. Ezeknek a céloknak a megvalósításá- han felmutathatnak sikere­ket is a gyöngyösiek, de in­kább inspirativ jelleggel, mintsem a befejezettség meg­nyugvásával. Van tehát ten­nivaló elegendő. Gábor Katalin 1937-ben szerzett tanári diplomát. A felszabadulás előtt ő is végig­járta az. állástalan értelmiség Kálváriáját, összesen négy évet töltött távol Gyöngyös­től, amikor az első kinevezé- '! negkapta, aztán vissza- városába. A felszabadu­ltán a kereskedőtanulók cását is szívesen vállalta, •!v.,d a gyors- és gépíróisko- \-.r..n is tanított. A mai na- is lelkesen tesz eleget nek a kötelezettségei- is. atalok százait tanította, nevelte az iskolákban, de a f.-.nőttek százainak is segített . ereteik, világképük széle- -í té 'ében. Hivatástudatból, őrségből. (g. molnár) részesíti... Az Egerfarmosd Községi Tanács végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, hogy dicséretben részesíti a Heves megyei Tanács Ter­vező Irodája mélyépítési cso­portja Ságvári Endre szocia­lista brigádjának tagjait. Kó- ta Imre, Zvc.ro, Gábor, Bíró Ervin, Balázs Magdolna, Vég­ső Veronika és Szabolcsi Er­zsébet tervezők társadalmi munkában készítették el a község részére az orvosi ren­delő tervdokumentációját. A szocialista brigád tagjai a Népújságból értesültek az Egerfarmosi Községi Tanács nagy gondjáról, arról. Felajánlották, hogy az orvosi rendelő tervét tár­sadalmi munkában készítik el, és így 42 ezer forintot ta­karítottak meg a tanácsnak. (Veres Gábomé) ...dicséretben Hz ízzé kész vo?l segíteni Igaz, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének se­gítőkészségét nem vette igénybe a Betonútépítő Vál­lalat, de a szándék minden­képpen megérdemli, hogy nyilvánosságot kapjon. Olyan célzattal is, hátha a későbbiek során még kér­hetik az Izzót szándéka meg­valósítására. Annak idején megírtuk, hogy a 3-as számú út rekon­strukcióját akadályozta a transzformátor beszerzése körüli nehézség. A gyöngyösi aluljáró ezért nem készülhe­tett el a tervezett időre. Ezért késik ennek az útsza­kasznak a megépítése most már heteket. Az Izzó gyöngyösi gyárá­ban olvasták ezt az újság­cikket. és elhatározták, hogy felajánlják a segítségüket. Ök gyártanak transzformáto­rokat, és ha a 3-as út re­konstrukciója egy transzfor­mátoron áll vagy bukik, akár még soron kívül is leszállít­ják azt. Mire segítő szándékukról tudomást szereztek az útépí­tők, már csak köszönetét tud­tak mondani, nem vehették igénybe, mivel korábban Ígé­retet kaptak máshonnan a transzformátor leszállítására. Az útépítők már hozzá is fogtak a betonalap megépíté­séhez ekkor. Az elkésett segítő szándék mégis dicséretet érdemel. Nemcsak azt mutatja, hogy a gyöngyösiek törődnek min­dennel, ami városukra vonat­kozik hanem azt is, hogy az Izzóban a dolgozók készek segíteni is, ha erre van szük­ség. (—ár) Szezonnyitás — telt házzal Gábor Katalin, a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. (Foto: Szendrővári Gy.) Az Országos Filharmónia idei egri hangversenysoroza­tát hétfőn este a Belügymi­nisztérium Szimfonikus Zene­kara nyitotta meg. Az évad programja és az előkészítés jó munkája ez al­kalommal telt házat biztosí­tott. Mindez igazolása annak, hogy az egri zenebarátok szí­vesen hallgatják a rádió és a tévé ellenére is az élő mu­zsikát. A műsor összeállítása — és ez a megállapítás nagyjá­ból — egészéből érvényes az Egy titohssatosmagyar feltaláló 1828-ban Rumy Károly György, a jogtudomány pro­fesszora, író, népdalgyűjtő, közgazdász, aki nagy hozzá­értéssel írt köteteket latinul és németül a lóetetésről, a horvátországi flóráról, a ma­gyar nyelvtanról és irodal­munk történetéről, levelet írt londoni barátjának, John Bowringnak, a magyar köl­tészet első angol nyelvű an­tológiája kiadójának. Bow- ring gazdag, befolyásos ban­kár volt és Rumy nagysza­bású üzleti szerv támogatá­sára akarta megnyerni. A feltalálóról csak annyit írt Rumy, hogy az jó barátja, Müller, de küldött rajzokat, számításokat, amelyeknek ki­dolgozásában maga is részt vett. Már csak a prototípust kellett volna megépíteni, de ahhoz sem Müllernek, sem Rumynak nem volt pénze. A pénzt Bowringnak kellett volna előteremteni. Az angol bankár — ahogy ma mondanák — nem „ha­rapott” a tervbe. Miután szakértőkkel megvitatta a magyar ajánlatot. közölte Rumyval, hogy hasonló ter­vek hiú kísérleteknek bizo­nyultak. A milánói Bonnel- lenek, aki már felépítette a léggömbjét, 5000 fontot aján­lottak, ha azzal Londonba repül, de már az indulásnál kudarcot vallott. Egy heidel- bergi professzor sem járt jobban. „A levegő nem nyújt elegendő ellenállást, ami le­hetővé tenné a léggömb irá­nyítását, — írta Bowring, és hozzátette, togy ,.az angol tudósok szerint a kormányoz­ható léghajó ötlete megvaló­síthatatlan’!. Az angol tudósok rosszul jósoltak: fél évszázaddal ké­sőbb Santos Dumontnak si­került megvalósítani a kor­mányozható léghajót. A ti­tokzatos magyar feltaláló Müllernek pedig még neve is ismeretlen maradt egész évadra — igényes, igyekszik eltérni a megszo­kottól, a sablonostól és felté­telezi, hogy egy vidéki város zeneközönsége is lépést tart a zenei áramlatokkal és szí­vesen veszi a ritkábban hal­lott számokat, vagy az újab­ban divatba jött szerzők mű­veit. Csajkovszkij most elhang­zott Rómeó és Júlia nyitány­fantáziája nem a legjellem­zőbb alkotása a nagy orosz mesternek. Itt a líra helyé­be néha erőteljes drámai mozzanatok lépnek, s mintha csak arról árulkodnának ezek a harmóniák, hogy ezekben a drámai kitörésekben ki is írta magából a témát a zene­szerző. Nem folytatódott ope­rává a lenyűgöző gondolatsor arról a szerelemről, amely Shakespeare nyomán már el­érhetetlen mítosszá emelke­dett. Az est másik romantikus szerzője a francia C. Franck, akinek Szimfonikus variációk című művét, a francia ro­mantikának ezt a mozgalmas, szertelen, hangulatában csa­pongó darabját Katona Ág­nes zongoraművésznő szólal­tatta meg. A művésznő teljes érzelmi feloldásban játszott, a mű apró szertelenségeit szí­nesen és olykor játékosan fo­galmazta meg, megismertetve a közönséggel a francia ro­mantika egy számunkra eddig távoli mesterét. A műsor második részében Beethoven V. szimfóniája hangzott el. A közönség nagy várakozással tekintett a pro­dukció elé, mert ez az alko­tás mindig művészi vallomás­tételnek tűnik, revelációnak, amellyel Beethoven a min­dennapi embert meggyőzi ar­ról, hogy ez az egész küzdel­mes élet minden bukása el­lenére is diadalmas lehet — még a halállal együtt is. Ezt a revelációt most szeplőkkel tarkítottan kapta az egri kö­zönség, mert Vavrinecz Béla karmester teljes összpontosí­tása is kevés volt ahhoz, hogy bántó pontatlanságok ne csússzanak be a szólamok já­tékába. A telt ház hosszan tapsolt a Sors-szimfónia után, mert a zeneszerszámok itt-ott megjelenő hibái ellenére is Beethoven fennkölt világa előtt nem maradt érzéketlen a hallgató. A zenetörténeti bevezetőt Rácz György mondotta el. Beszámolónkat még egy kri­tikai megjegyzéssel egészíte­nénk ki. Es ez a rendezőknek szól! Sokszor leírtuk már, hogy a szimfonikus .zenében a hátsó alakzatok —■ a’fúvó­sok, ütőhangszerek — csak akkor érvényesülnek igazán, ha pódiummal kiemeljük őket. Így hangtömbjeik az adott pillanatban erőteljeseb­ben, másképp hatnak. (farkas) MÁTÉ GYÖRGY: TOTÚ Régi igazság, hogy aki két totószelvénnyel játszik, annak kétszer annyi a nyerési esélye, mint az egyszelvényesnek. Liliom Antal igazgató is erre az álláspontra helyezkedett, amikor kialakította világnézetét. Nála békésen megjárt egy­más mellett az idealizmus és a materializmus. Filozófiai sze­mináriumot vezetett az üzemben, amelynek során a dialek­tika igazságait magyarázta nagy hévvel diákjainak. Ugyan­akkor minden fontos cselekedetét előzetesen nemcsak az il­letékes szervekkel, de az illetékes szentekkel is megtárgyal­ta. Csak ha biztatást kapott tőlük, akkor vágott bele szabá­lyokkal ellenkező, de az égnek tetsző dologba. így aztán ma­gáénak vallhatta a leg felvilágosultabb tant is, de holtbiztosán közeledő holta utánra biztosította magának az örök fényessé­get is. És az idő őt igazolta. Amikor egy részletes feljelentés nyomán a különféle szabálytalanságok miatt alapos vizsgá­lat indult a gyári ügyvitelt illetően, mindenekelőtt elszaladt az iparigazgatóhoz, Högyészi Ambrushoz. — Emlékszik — kiáltotta — tavaly februárban előre megmondtam magának, hogy némi ajándékot adok az anyag- kiutalást intéző személyek családjának, ellenkező esetben nem tudom a tervet hozni. Maga ezt hallgatólagosan tudomá­sul vette. Most meg azzal vádolnak, hogy feketén, korrupcióval dolgozom. Védjen meg, kérem! — Régen is volt — mondta az iparigazgató kedvetlenül —, nem is emlékszem az esetre. Elég bajom van így is, hagyjon békén az efféle sötét dolgokkal. Amikor a tanács építési osztályának helyettes vezetője ti letagadta, hogy tudott volna a gyári ebédlő építésének fe­kete beruházásairól és arról a kijelentéséről, hogy behunyja a szemét, betelt a pohár. Liliom Antal hő imát rebegett, kér­te, fogadják be a mennyországba bűnös lelkét, azután annak rendje és módja szerint főbe lőtte magát. Halála kellemes meglepetést okozott a szakmában. Trösz- tosités előtt álltak, és a feljelentéssel eleve az volt az isme­retlen személyek célja, hogy a valamely vezető állásra esé­lyes Liliomot kilőjék. Ez így a szó szoros értelmében sikerrel járt. De kellemesen lepődött meg Liliom is. Ahogy elszállt belőle a lélek, kiderült, hogy a túlvilágról alkotott elképzelé­sei, az egyházak idevonatkozó tanításai pontosan megfelel­nek a tényeknek. Csak a porhüvelye feküdt vérbe fagyva a forró'"testre borulva, élettelenül. Lelke, mint a május el­ite jér gedett luftballon, ficánkolva tört a magasságos ttenny Eleinte némi kárörömmel pislogott a magasból t gyái i.'ü ába. Pillanatra kedve lett volna kísértet alakjá­ét meg egyszer odamenni és meghallgatni, mit beszélnek róla. De aztán rájött, hogy a földi dolgok iránt tulajdonkép­pen teljesen közömbös már. Felfelé tekintett, az örök Bol­dogság Honára, ahová minden bizonnyal szívesen beengedik. Hiszen régi kapcsolat fűzi a szentek egyikéhez-másikához, és köztudomású, hogy az égben is minden ilyesmi a szocia­lista összeköttetésen múlik. Gondolataiba merülve lebegett el egészen az Eg Kapujáig. Meghúzta az aranycsengö aranyfo­gantyúját és várt. Szent Péter kisvártatva szélesre is tárta azt előtte. — Üdvözlöm, Péter bátyám — szólt. — Bizonyára emlék­szik rám. Én szoktam magát imáimmal felkeresni politikai gazdaságiam szeminárium előtt, nehogy esetleg szórakozott­ságból összekeverjem a misztériumot a minisztériummal, a képtelent a káptalannal, az álhozatot a kárhozattal, mert odalent most rossznéven veszik, ha az embernek többféle világnézete van. Ugye, megismer? — Nem — szólt egyszerűen a kőszikla szilárdságú öreg. — Annyi ilyenféle kérést kapok, hogy nem tudom mindet fejben tartani. Itt sem fiatalodik a magamfajta szent, meg aztán az én fejem sem káptalan. De lássuk, milyen érdemek alapján akarsz ide bejutni, fiam? Lihoai ■mim.'tiU elmondott töviről hegyire. Szent Péter megvakarta üstökét. — Biz ez, fiam, kuruchistória — szólt. — Ennyi szabály­talanság, póthitel, virman, inkurrencia, fekete beruházás, fo­rintkiajánlás, késedelmesen beküldött kimutatás! Ennyi disz- nósággal nem juthatsz az égbe. Jól jársz, ha százezer évig tisztítótűzben vezekelsz értük. Aztán meglátjuk. — De én a köz érdekében ... — Megette a radai rosseb a közt — így vágott vissza a morcos öreg. — Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, a többi engem nem érdekel. Aki igazolni tudja tetteit, az nálam üdvözül. Aki nem, azt tűzben eszí a fene. Liliom eredetileg nem akarta kedves védöszentjeit be­máftajú tg üggyel kapcsolatban, da most nem tehetett mást, hiszen a tisztítótűzben, jól tudta, nincs prémium és a nyug­díjalap is alacsonyabb. Kirukkolt hát: — Kérem, Péter bátyám, én azt a fekete ebédlőépítést előzetesen megbeszéltem Lellisi Szent Kamillái, és ő akkor nem emelt kifogást... Szent Péter elgondolkozott, majd házitelefonon felhívta Szent Kamiit. Vázolta előtte a tényállást. — Ja, igen — mondta az a vonal túlsó végén — emlék­szem egy ilyen nevű emberre. Elég gyakran fordult hozzám. — És ezt az ebédlőügyet valóban tudomásul vetted? — Szó sincs róla — mondta a megalkuvó szent. — Ilyes­mivel nem is fordult hozzám. Jó a memóriám, biztos vagyok benne. Ha megteszi, lebeszéltem volna róla. Hiszen a torkos­ság, az étel-ital élvezetében való mértéktelenség a fő bűnök egyike. És letette a kagylót. — De kérem szépen — mondta az elhunyt igazgató lelke Péternek —, ha egyszer meg tetszett volna kóstolni nálunk az üzemi kasztot, tetszene tudni, hogy mi nem a mértéktelen- ségre, inkább önmegtartóztatásra neveltük ott a dolgozókat. — Mindegy — szólt az agg szent. — Kamii nem tudott a dologról. A cselekedet így a tervtörvénybe ütközik. És a ze­negép, amelyet az anyagkiutaló családja kapott? — Ócska tragacs volt — mondta Liliom lelke. — Egyéb­ként is, elküldés előtt megtárgyaltam ezt nemcsak az ipar­igazgatóval, de Clairvaux-i Szent Bernáttal is. Tudott róla. Szent Péter lehívatta a szent életű ciszter atya lelkét a portára. De Clairvaux-i Szent Bernét sem akart tudni a do­logról. — Itt valamiféle félreértés less — szólt —, hozzám a be­tegápolási és az ideológiai kérdések tartoznak, anyagkiutalás­sal nem foglalkozom. Talán Páviai Bernét intézte? Nepomuki Szent János, aki fényárban úszott éppen a ha­bokon, ugyancsak megtagadta Liliom lelkét. Nem emlékezett arra, hogy az autóval történt feketefuvarokat megbeszélte volna vele Liliom. — Sajnos — szólt Szent Péter, amikor kettesben maradt az igazgató leikével —, a tisztítótűz tele van ilyen cserben­hagyott szabálysértő igazgatókkal. A tervteljesítés és a dol­gozók szociális kérdéseinek megoldása érdekében kihágnak, és ezek a hitvány jankólc itt (és itt a Fényességben Tündöklő Szentek Szentélye felé bökött ujjával) letagadják, hogy tud­tak róla. — Hiába — mondta Liliom lelke lehangoltan — már a földön is beszélnek arról, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. — De a te helyzeted e percben különösen rossz, pajtás — mondta Szent Péter. — Talán nem árulok el titkot azzal, ha közlöm, hogy felsőbb határozat alapján a mennyország, a po­kol és a tisztítótűz összevonás előtt áll. És a szentek most óvakodnak attól, hogy új embereket engedjenek az égbe. Az új trösztben a szentek minden vezető posztra a saját, meg­bízható szeráfjaikat és angyalaikat akarják elhelyezni. Pró­bálj lebegni, fiam, még egy darabig az űrben, várd ki al összevonást, akkor szemrebbenés nélkül beengednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom