Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
egymillió éves — Múzeum a pincében ÜJ BÉRLET Az Egri Megyei Színpad terveiből Szilvásvárad s Újsághír: — Szilvásváradon kö- , íréi hatszázan nézték végig eddig az egy hónappal ezelőtt meg- j nyílt népművészeti, néprajzi ki- : Militást. A gazdag anyag jelentős ■ (hányada Ctál Gyula szilvásvárad! ‘ tanár magángyűjteményét képezi, ■' aki több, mint két évtizede ku- ,í tatja Szilvásvárad és környéke néprajzát, illetve helytörténetét. — T-Iány éves Szilvásvárad" — Egymillió. — Mert a Szalajkán túl, Istállóskő barlangjában már a vadság korában élt egy ősember-csoport. ' — Kitől hallottad ezt? •r; — Gál Gyula tanár bácsitól, a történelem tanárunktól. ★ .,. Szuszogva érünk fel a Ke- tfekdomb tetejére, s fent olyan pompás, festői látvány tarul ember szeme elé, hogy azonnal elfelejti a „hegymászás” fáradtságát. Itt él Gál Gyula a falu felett, egy régi stílusú, tágas, tiszta tanítói lakásban. Húsz év óta állandó élvezője annak az élménynek, amelyet a környék, a Bükk vadregényes szépsége nyújt, amelyért messze vidékek, távoli országok turistái százával érkeznek nyaranként Szilvásváradra. Élvezi és., szereti e tájat. Ismeri, bebarangolta két- évtized óta az egész környéket és kitartó szorgalommal gyűjti a táj néprajzi hagyományait, kutatja Szilvásvárad történetét. , — Hogyan kezdődött a gyűjtő-kutató munka? — A népélet jellegzetességeit, a különféle szokásokat már gyermekkoromban megfigyeltem. Erre bőséges lehetőségem volt, hiszen egy kis borsodi bányászfaluban — Parásznyán — születtem és nevelkedtem. A tanítói pályát azért választottam, hogy felnőtt koromban tudományos igénnyel is kutathassam annak a falunak a történetét, néprajzát, ahol majd letelepszem. Szilvásváradot már a falumnak érzem, hiszen húsz éve egyfoiyában itt élek, a remélem, évekig maga felé sem kell néznem. Ügy döntöttünk azonban, hogy aranyéletének véget vetünk és egy- gyel növeljük a házas emberek számát. Tudom, hogy a bécsi, a müncheni és a hannoveri nyilvános házakban most gyászlobogót tűznek a piros lámpa mellé, de hát ilyen az élet, kiházasítom magát, kedves barátom. — Legalábbis papíron — mondta Jana. — Ez a szerelmünk már évek óta tart, de most tudtam ideutazni Kanadából és ezért esküszünk meg csak ezen a héten. S Majd bemutat az alkalmazottainak, néhányszor körbesétálunk a ház előtt a kertben, hogy mindenki lássa, együvé tartozunk, férj és feleség vagyunk, szerelmesek. Ebben a lakásban azonban nem házaspárként elünk majd, hanem úgy, mint a parancsnok a beosztottjával. — Ebből is láthatja — nevetett nyerítve a „Páter”, — hogy az élet nem fenékig tejfel, mindennek van egy jó és egy rossz oldala. a Hí' "' ~ SUM. szeptember la., vasárnap már nem is akarok innen más helyre menni. Rövidesen leköltözünk a Kerékdombról, a falu új telepére, ahol lassan elkészül a saját házunk. Annak a pincéjében van a gyűjteményem. Közben kemény borítólapba kötött, géppel írt, rajzokkal és fotókkal illusztrált dolgozatokat, pályamunkákat tesz elém. Tíz kis könyvecske. Ilyen témákkal: Szilvásvárad és környékének ragadványnevei; A földművesszövetkezet története 1919-től napjainkig; Népi babonák és hiedelmek; Szilvásvárad és környéke régi ételei; Szilvásvárad dűlőneveinek története; Szilvásvárad és környéke népművészete. — Melyik a legújabb? — A „Barkó-palócok”, amellyel az idei országos néprajzi gyűjtőpályázaton első helyezést értem eL — Meddig dolgozott rajta? — Tíz évig. Sok-sok érdekes helytörténeti adatot, népszokást tartalmaznak Gál Gyula dolgozatai. Pályadíjas könyvecskéjében például a lakodalmi, keresztelői, temetkezési szokásokról, a táplálkozásról, öltözködésről és a népnyelv jellegzetességeiről olvashatunk. Egy másik, korábbi könyvecskéjében Szilvásvárad történetét, valamint helyi keletkezésű illetve a környéken jól isméit regéket, mondákat, dalokat, balladákat kölötte csokorba. A regék, mondák, balladák világából a népművészet virágoskertjébe, s a régi tárgyak gyűjtőhelyeire látogatunk: a mészmű kultúrtermébe a népművészeti kiállításra, és a félig kész saját ház pincéjébe. Díszített fa és kerámia tárgyak, régi háztartási és munkaeszközök. — A kiállítást az egri Dobó István Vármúzeum segítségével rendeztem. Különösen sokat segített és segít minden régészeti munkálkodásban Bakó Ferenc múzeumigazgató. — Nem értem — tétovázott Schirmbaum. — Hát melyikünk a parancsnok? — Természetesen Jana. Csend szakadt rájuk és még mielőtt a beszélgetés újra kezdődött volna, a „Páter” felállt és elbúcsúzott. — Mennem kell, — nevetett nyerítve. Láthatóan elégedett volt — magának már szereztem, most magamnak veszek egy feleséget. Amikor elment és ketten maradtak, Schirmbaum alaposabban szemügyre vette Janát. Húsz évesnél alig idősebb, ragyogó szőkeségű, szép arcú, arányos termetű lány állott előtte. Arcát árnyalatnyi krémpuder fedte, szeme felett haragosan ívelőd tek szemöldökei a halántéka felé. Hosszú szempillái koromfekete szem fölé vontak kékes árnyékot. Orra egyenes, mégis egy kissé ívelt, fitos volt, olyan, amilyet a férfiak any- nyira szeretnek. Schirmbaum most s szinte didergett a gyönyörűségtől, hogy egy ilyen csinos és kívánatos nővel lakhat egy fedél alatt. Ügy látszik, Jana felismerte, hogy Rudolf nem éppen a beosztott szemével méregeti ., parancsnokát”. — Ha azt hiszi, hogy mi itt ketten most véget nem érő turbékolásba kezdünk, akkor nagyon súlyosan téved. Ügy tájékoztattak, hogy a lakáshoz — bocsánat, as otthoNézegetem a kiállítás ven- j dégkönyvét. Elismerő bej egy- j zések, s itt-ott a kritikus kérdés: „Miért nem propagálják a kiállítást jobban?” — Sajnos nincs értelme j nagy propagandát . csinálni, mert rövid életű a kiállítás. Kell a helyiség más célra, s az én pincém csak raktár, múzeumnak nem alkalmas. (Nagy kár, hogy egy ilyen gazdag gyűjteményt helyiség I hiányában nem lehet köz- ! kinccsé tenni — Erről természetesen már nem Gál GyuLa tanár úr tehet...) — Milyen témán dolgozik jelenleg? — A Tanácsiköztársaság helyi eseményeit dolgozom fel a közelgő 50. évfordulóra, valamint a „Népi állat- és [ embergyógyítások barkó vidékünkön” című dolgozatomhoz gyűjtöm az adatokat. ★ Gál Gyula sokat búvárkodik a szilvásváradi egyházi, valamint az egri és a miskolci levéltárakban, s egyakran útra kel a palócvidéken. Szerelmese a régiségeknek, a néprajznak, az irodalomnak. Ezért végezte el a főiskolát is már felnőtt családos ember korában, a képző után levelező tagozaton. Egerben kapott magyar—történelem szakos diplomát 1953-ban. Egyik nemrég elkészült dolgozata mottójául Gárdonyi Géza néhány sorát választotta: „...jobb ha a nép is abban ismeri meg a szépet, ami igaz. A természetnek ereje, a maga fenséges valóságában többet ér a legendánál.” Számára tehát a néprajz, a régészet, a helytörténetírás nem öncél, hanem megannyi ismeretterjesztő alkalom. Az iskolában történelmi szakkört vezet, s előadásait mind a helybeliek, mind az üdülőbe érkező vendégeik egyaránt nagy figyelemmel hallgatják. Kilépett az iskola falai közül, s az egész környék tanítójává lett • Faludi Sándor minkhöz — személyzeti szoba is tartozik. Az a helyiség az előszobából nyílik, így módom van arra, hogy ha szükségét látom, anélkül, hogy erről magának szóljak, feltűnés nélkül elhagyjam a lakást. Abba a szobába maga csak az én engedélyemmel léphet. Igyekszem nem sok zavart okozni az életében. Elvárom, hogy maga is tapintatos lesz és nem féltékeny, mert mondanom sem kell, hogy huszonegy éves koromig nem arra a pillanatra vártam, hogy majd az ODESSZA magához ad feleségűk Schirmbaum zavarodottan mutatta meg a fürdőszobát, azután ellenőrizte, hogy a cselédszoba ajtajában ott-e a kulcs. A fürdőszobából vízcsobogás hallatszott Hirtelen valamiféle féktelen indulatnak engedve, elszántan lépett a fürdőszoba ajtajához. — Sok a duma — szitkozódott a foga között és félrerántotta az ajtót. Jana ott állt, alig egy lépésnyire tőle, tetőtől talpig felöltözve, kezében pisztoly- lyak — Legközelebb le is lövöm — mondta. — Ezt az ügyet pedig még holnap reggel jelentem a parancsnokságon. Schirmbaum megszégyenül ten tántorgott ágyához. Csak úgy, pongyoláját le sem dobva, — végigvetette magát a heverőn. Karját arca alá tette és nyitott szemmel meredt a semmibe. Másnap reggel zúgó fejjel ébredt. A konyhából egy kedves és vidám bajor dalocskát hallott. Jana tett-vett ott, készítette a reggelit. Schirmbaurn észre sem vette, hogy az asz- szanynál, amikor érkezett, egy kis bőrönd is lehetett. Másképp honnan kerítette voltra elő ezt a kis kartonruhát: ragyogóan keményített, rövidke, habkönnyű költeményt. Schirmbaum borotválkozáshoz látott, majd fürdött és felöltözött. Arra készült, hogy amikor találkozik Janával, szemrehányást tesz müó, ______ Né hány hetes pihenés után a napokban újra találkoztak az Egri Megyei Színpad tagjai, hogy egy kis visszapillantás után eldöntsék, milyen programmal lépnek az elkövetkezőkben a közönség elé A színpad terveiről Szívós Józseftől, a rendezőtől érdeklődtünk. — Újult és felfrissült erővel indulunk — mondotta —, mögöttünk az elmúlt esztendő tapasztalataival, amikor 24 esetben lépett fel a színpad. Műsorában a legsikeresebbnek a „Nők” című műsor felújítása mutatkozott, melyet a megye más községeiben is bemutattunk, nemcsak Egerben. Hasonló sikerrel adtuk De Janával nem lehetett veszekedni. Most egyetlen lófarokba fogta össze hosszú szőke haját, arcán a kikészítőszerek árnyalata sem volt látható. Üde volt, tiszta és illatos, végtelenül szép és végtelenül távoli. — Ugye meg kell szoknunk, hogy tegezzük egymást — kérdezte Rudolftól — Jobb az ilyet azonnal elkezdeni. Így könnyebben válunk barátokká is, és ha tegezzük egymást és barátok vagyunk, akkor eszünkbe sem jut az, hogy az egyikünk fiú, és a másikunk leány. Gyere reggelizni. Schirmbaurn esetlen medvének érezte magát a fiatal, tündöklőén szép leány mellett. Óvatosan ereszkedett le a székre a megterített asztal mellé. — Tudod... én egyszerű őrkatona voltam... Jana letette a kést, amellyel éppen vajat kent a pirítósra. — Az élettörténeted, drágám, nem érdekel. — És a neved? Csak nem mutathatlak be úgy; Jana Kanadából?! — Nem. Mondjuk mura* elő a „Nagy csavargóikat, és a szimfonikus zenekarral közösen a „Szentivánéji álom” című összeállításunkat. A színpad hat esetben szerepelt különböző társadalmi ünnepségeken. A többi előadás jellege a szórakoztatást célozta, amelyekkel bemutatkoztunk több vidéki kultúrházban is. Úgy érezzük, hogy Egerben is és a megyében is kialakult az egri színpad közönsége. — A tapasztalatok alapján, és természetesen a sikerek alapján is az elkövetkezőkben mit várhatunk a színpadtól? — Ügy érezzük — mondta Szívós József —, hogy az eddigi eredmények lehetővé teszik a bérletes programot: az be mint Jana. . . Ottlik-ot. Ez egy jó névr. Az emberek gyorsan elfelejtik. És ez a célunk, hiszen én holnaptól már Frau Schirmbaum leszek. A barátainknak pedig Jana. Felöltöztek, s elindultak az üzlet felé. Jana Schirmbaum- ba karolt, szorosan hozzátapadt és ábrándos pillantással figyelte arcának minden rezdülését. A kapu alatt a ház- mestemével találkoztak, akinek Schirmbaurn azonnal bemutatta a „menyasszonyát”. — Ó, milyen csoda szép.. . milyen drága, hol tett szert Schirmbaurn úr egy ilyen gyöngyszemre? — Engem irigyeljen, asz- szonyom — csicseregte Jana —, hogy fiatal lány létemre kiérdemeltem egy ilyen érett, komoly férfi őszinte vonzalmát. A bejárati ajtó mellett a házmestérné lakása nyílott. Jana beleszagolt a levegőbe és így szólt a házmesterné- hez: ■— Jaj, asszonyom... micsoda illatokat araszt a maga konyhája? Képzelem, milyen finom ebédet főz? Azt hiszem, a férje elámul, amikor hazatér és ilyen csodás illatok fogadják. A házmester- né — mint a katonaló, ha indulót hall — azonnal toporogni kezdett, fülig szaladt a szája és megragadta Jana karját. — Jöjjön, kisasszonykám. nézze meg a lakásomat... és a konyhámat... Tudja, mit főzök ebédre? Húspogácsát krumplival, majonézzel és kis zöldborsót is csinálok hozzá. —£ ffolytatjufc) elkövetkezőkben négy olya* előadást terveztünk, amelyek tematikája érdeklődést válthat ki a közönségből. Például: Majakovszkij születésének 75. évfordulója alkalmából az MSZBT-vel közösen rendezünk műsort. Februárban a „moralizáló” műsorunk a bürokrácia rejtelmeivel foglalkozik „Bürokráné- zia” címmel. Márciusban „Szorgalmas évszázad” címmel Hámori Ottó rádiódrámáját visszük színpadra, áprilisban pedig egy Rejtő-műsorral jelentkezünk. — Hol rendezi meg a színpad műsorait? — Részint a művelődési házban, részint a színházban, Erről annak idején tájékoztatjuk közönségünket a Népújságban és a plakátokon. — Kikkel dolgozik a színpad? — Vannak olyanok, akiktől — különböző okok miatt — meg kellett válnunk, az idősebb „garnitúrából”, viszont új erőt is kaptunk azok közül, akik a kulturális szemléken szép helyezéseket értek el. Egyre nagyobb tekintélyt kap megyénkben az irodalmi színpad, mely műsoraival méltán arat sikereket. Remélhetőleg produkciója a továbbiakban is szép eredménnyel találkozik, mely eddig is végigkísérte útját. A vállalkozás közös Ülünk, a kis padokban. Hallgatjuk a Tanító nénit. Gyermekeink néhány napja lépték át az iskola küszöbét. Elsősök. A Tanító néni sorolja a tantervi követelményeket olvasásból, írásból, környezetismeretből és énekből. Valamennyiünk szívét megdobogtatja az a gondolati vajon kéjresek lesznek-e s gondtalansághoz, játékhoz szokott apróságok mindezt elsajátítani? — Bizonyára, sőt biztos. — így reménykedünk, hiszen nem ők lesznek az elsők, akik a betűkkel, számokkal, fogalmakkal ismerkedhetnek. így kezdtük ezt mi is, igy kezdik évről évre minden szeptemberben az egymást követő generációk. Noha igaz: a követelmény évről évre nagyobb. Mindez egészen természetes, s valahogy mégis különös, ha az ember a saját kis csemetéjére gondol, akinek otthon titokban még most is az anyuka fűzi be a cipőjét ... Ülünk a kis padokban, az első szülői értekezleten. Vajon mi sugározhat a tekintetünkből a Tanító néni felé? — A tisztelet és szeretet mellett —, amely a gyermekeinkkel szembeni nagy-nagy türelemért, gondoskodásért megilleti — bizonyára láthatja rajtunk azt a gondosan takargatott kétkedést is, amellyel vállalkozása elé tekintünk. A kétkedés azonban percről percre oszlik bennünk, amint hallgatjuk. Legtöbbet arról beszél, hogyan kell otthon gyakoroltatni a hangok kiejtését, szavakká kapcsolását, s hogy milyen módszerekkel lehet a számolási, valamint a fogalomalkotási készségeket leghatásosabban kialakítani, elmélyíteni nebulóink tudatában. Egyszerre rádöbbenünk: a vállalkozás közös. Vagyis tanítani nemcsak a tanító, a pedagógus kötelessége, hanem abban tevékeny részt kell a szülőnek is vállalniuk. A kisiskolások, a tegnapi játékos kisgyermekek elsajátítják a kiszabott ismereteket, kialakulnak gondolkodási tanulási készségeik, ha az iskola és a szülök között élő, alkotó kapcsolat alakul ki. Erre elengedhetetlenül szükség van, mert csakis igy biztosítható az egységes nevelési szemlélet megteremtése.Chevalier 80 éves most ünnepelte SO. születésnapját. Képünkön: Chevalier Mi- ■reille Mathieu, francia énekesnő társaságában, a tiszteletére rendezett előadás után. (Rádiótelefoto — AP—CP) Bodrogi Sándor kémregénye 17. — Régóta nem zavartam — mondta a „Páter” — és